Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-30 / 25. szám
1960. január 30. TíhLWA MEGTW WEPÜJSÄO á Csökkenő önköltség, egymilliós nyereség a Szekszárdi Kendergyárban VÉGE A MŰSZAKNAK, leálltak a gépek. Már mehetne haza mindenki, de azért várnak még egy pár percet az emberek a melegedőben. Kíváncsiak. Kiss La- jós elvtórs, a gyárvezető nem is késik sokáig, jön, kezében a papírral — a mai teljesítményt összesítették rajta. — Ma jól ment a munka — mondja — Két mázsával csináltunk többet a napi tervnél. Ha holnap is így megy, „egyenesbe leszünk”. Sok vita nincs, pár perc alatt vége ennek a „kis termelési tanácskozásnak”, mindenki megegyezik abban, hogy a következő napon is megnyomják a gombot. Szükség van erre, ugyanis nem valami jól indult az év. A hónap elején beköszöntött a kemény téli időjárás és ez egy kis fennakadást, lemaradást okozott, ideje behozni. Úgy látszik, sikerül is. GYAKORIAK az ilyen munka utáni rövid megbeszélések a Szekszárdi Kendergyárban. És a téma nem is mindig ilyen egyszerű, nem arról van szó, hogy többet kellene termelni, hanem inkább arról, hogyan lehetne jobban csinálni. Bár a mennyiséggel sincs baj — a múlt évben közel háromszáz mázsa rosttal készítettek többet a tervezettnél —, de sokkal jobbak az eredmények az önköltPincehely termelőszövetkezeti I községben nagyszabású falugyűlés volt tegnap délelőtt. Mintegy kétezren gyűltek össze a község főterén, mert ez alkalommal még a kultúrház is kicsinek bizonyult ahhoz, hogy itt tartsa meg alakuló gyűlését a szövetkezet. Az a helyzet ugyanis, hogy Pincehelyen a közelmúltban mintegv 802 család választotta a szövetkezeti utat, akik mintegy 8000 hold földet visznek a közösbe. Tegnap a falugyűlésen egyben új közös gazdaság alakult, amely Vörösmarty Mihály nevét viseli. Az új tsz és a községben régebb óta * « »■ PUTLITZ: (24) ESZMECSERE NÁCIKKAL Valóban a nácik lennének azok, akik megtalálták a német utat? Velük már inkább voltak kapcsolataim. Itt volt például egy hajdani kollégám a külügyminisztériumból, aki otthagyta az állását, s most hivatalosan a he- demannstrassei Gauleitungnál dolgozott Berlinben, Goebbels keze alatt. Johann von Leersnek hívták, Mecklenburgból származott, gyermekkorunkban egyszer közös szárazdajkánk volt. Már első, véletlen találkozásunk alkalmával is ezt mondta nekem: — Az olyan embernek, mint maga, Putlitz, közöttünk van a helye. Bár szkeptikus voltam, mégis úgy határoztam, hogy közelebbről is megnézem ezeket az embereket. Egyszer még az irodájában is felkerestem Leerst, de többnyire a »Hangyá«-ban, az ő steglitzi »Sturmlokal«-jukban beszéltünk meg egymással találkozót. Sok baj társát bemutatta nekem, s vitáink gyakran a késő éjszakába nyúltak. ség alakulásánál. Míg éveken keresztül ráfizetéssel dolgozott a gyár, többe került a rost gyártása, mint amennyit kapott érte a vállalat, tavaly már körülbelül egymillió forintot tett ki a nyereség. Ez pedig ügy született, hogy a gyár dolgozói „megfogtak minden forintot.” Egy alkalommal a havi termelés elemzése azt mutatta ki, hogy emelkedett a kocsi-lótartás költsége, mégped'g azért, mert több széna fogyott az előírtnál. — Hát talán éheztessem a lovakat? — fortyant fel a kocsis, amikor Lázári főkönyvelő megmutatta neki a számokat. — Éheztetni nem kell, de a kiszabott porciónál sem szabad többet adni a lónak Többet kapott, ezért került a sok széna az alomba. A RÉSZLETES ELEMZÉSBŐL derült ki, hogy túl sok olaj fogy a gépeknél. Kiderült az ok is, rossz az olajozó, elfolyik az olaj. Ez dupla kár, mert az anyag Js tönkre megy tőle. Csináltak egy másik olajozót és mindjárt megszűnt az „anyagnorma túllépés”. Az üzemi általános költségek közt a legnagyobb tételt teszi ki a kazánház költsége. A műszaki értekezletén döntöttek úgy, hogy ha a I gazdálkodó Rákóczi tegnap egyesült. így Pincehelyen egy tsz lesz, amely megválasztotta a 15 tagú vezetőséget. A közös gazdaság elnöke Kovács Tibor lett, aki eddig a községi tanács agronómusa volt. Ugyancsak megválasztották a felértékelő bizottság tagjait, akik rövidesen munkához látnak. Pincehelyhez hasonlóan a tamási járás másik községe, Nagy- kónyi is szövetkezeti község lett. Itt mintegy ötszáz egyéni gazda választotta a szövetkezeti utat. A közös gazdaság alakuló gyűlését a közeli napokra tervezik. — Nézze, Leers, abban tökéletesen egyetértek magával, hogy ezt az Augias istállóját alaposan ki kell tisztítani. Azt is kijelentem magának, hogy sok minden tetszik nekem abból, amit mond. Ha valóban létrehoznak egy népi közösséget, és betartják a jelszavukat: »Első a közérdek!«, akkor testestül-lelkestül magukkal tartok. A bajt ott látom, hogy maguknak olyan eszméik is vannak, amelyek minden művelt ember szemében egyenesen gyerekesnek és barbárnak tűnnek. Itt van például ez a fajelmélet. Hisz maga benne? És ha igen, komolyan úgy gondolja, hogy csak a zsidókat kell kikergetni, és minden a legnagyobb rendben lesz? — Nem szabad ezt olyan mereven felfogni, kedves Putlitz. Pontosan tudjuk, hogy csaknem any- nyi a fehér zsidó, mint a fekete. Mi szocialisták vagyunk, s harcunk éle elsősorban a korrupt és élősködő pénzeszsákok ellen irányul. ön is tudja bizonyára, hogy különbség van a teremtő és a harácsoló tőke között. A teremtő tőkét mi támogatjuk, de a harácsoló tőke, a lelkiismeretlen spekuláció ellen késhegyig menő harcot folytatunk, különösen akkazánt mindenképp fűteni kell — gőzzel fűtik az üzemi helyiségeket —, akkor mór legyen száz százalékig leterhelve, termeljen áramot is. Ez is megtakarítást eredményez. A termelési költségeket rendszeresen elemzik a gyárban. Ahol túllépés van megkeresik és megszünteti az okot. Ahol ipegtakarí- tás jelentkezik, ott azt kutatják, hogyan lehetne a jó eredményt állandósítani. így csökkentették negyedévről negyedévre az önköltséget. Az 1958-as évben 100,4 százalék volt a költségszint. (1959-es új árak ra átszámítva.) Az első negyedévre 93,3-et terveztek, a másodikra és a harmadikra még alacsonyabbat, majd a negyedik negyedévre már csak 76,7 százalékot. És sikerült az, önköltséget negyedévről negyedévre a tervezett alá csökkenteni. AZ EGYMILLIÓS NYERESÉG nemcsak — jelentéktelennek tűnő — tételekből adódott, és nem is csak a szorosan vett önköltség- csökkentésből származik. Sokat javult a minőség a gyárban. A jobb minőségű áruért többet kap az üzem, tehát ha a késztermékek közt magasabb a nagyobb értéket képviselő termékek aránya, ez emeli az árbevételt, növeli a nyereséget. Ezt pedig egy sor műszaki intézkedéssel, a technológia javításával érték el. Uj, modern kóc-gépsort kapott az üzem. Bevezették az anyagok alaposabb osztályozását gyártás közben is. A minőség javulását mutatja az is, hogy évi termelési tervét mennyiségben 107,7 százalékra teljesítette a gyár, értékben 116,3 százalék volt a tervteljesítés. A számviteli munka — ami nemcsak a költségek utólagos elemzésében nyilvánult meg, hanem a legfontosabb termelési adatok, mint a mennyiség, a minőség, a félkésztermékek készlete „naprakész” állapotban való figyelemmel kísérésében is szoros kapcsolata a termeléssel, azonnali jelzése, ha valahol hiba van, meghozta eredményét. Sikerült menet közben is a hibák kijavítására irányítani a dolgozók, műszaki vezetők figyelmét. kor, ha ez a tőke a politikában is vezető szerephez akar jutni, ön maga is tudja, hogy az újságoknál és a bankokban ma csaknem min den kulcspozíciót zsidó síberek töltenek be. Gondoljon csak Sklarekra, Barmatra, Kutiskerra és hasonló alakokra. Ezeknek pusztulniok kell onnan! — Azokat a zsidókat tehát, akik kizárólag polgári hivatásukat folytatják, nem bántanák? Orvosomra, dr. G.-re gondolok, aki éppen most gyógyított ki Hsiti- ban szerzett, nagyon kellemetlen emésztési zavaraimból. Előzőleg i- >bb árja orvost konzultáltam, de egyik sem tudott segíteni a bajomon. Ennek a doktornak is nyakát szegnék? — Ameddig csak a hivatásának él, biztosan nem. — Mindenesetre megnyugtató, hogy legalább ebben a pontban lehet magukkal beszélni. De hogy áll a helyzet a kommunistákkal? Elvégre azok is németek és végeredményben célkitűzésük is sokban megegyezik azzal, amit maguk is prédikálnak. Miért rendeznek akkor mégis minden este olyan verekedéseket velük, hogy ritkán zajlik le késelés nélkül? — Hát igen, ez komplikált, de főleg szomorú probléma. Az átlagos kommunista szaktársak alapjában véve valóban hozzánk ! tartoznak, s mi minden eszközzel igyekszünk is őket a magunk oldalára vonni. A vezetőségükben azonban ott ül az internacionalista zsidóság is, és ez uszítja ránk olyan fanatikusan az embereit. (Folytatjuk.) Nagykónyi és Pincehely termelőszövetkezeti község lett Nagyszabású falugyűlést tartottak Pincehelyen Nem etor szagból—^ C Németországba Erről is hessélni hell Új falusi Molnár József, a miszlai Aranykalász Tsz elnöke és Boda Vendel az egyik vezetőségi tag a minap — életükben először — bekopogtattak a járási párttitkárhoz, Dávid Endréhez. A két szövetkezeti vezető, mint a falu választott képviselője ült le a járási párttitkárral tárgyalni. — A falu 272 dolgozó parasztját képviseljük — mondotta Molnár József mielőtt előadta volna küldetésük célját. Igen, szó szerint mondta: — A falu dolgozó parasztjait képvisel- j ük. — S nem volt ebben a mondatban semmi hivalkodás. De ben ne volt, hogy a magyar falu forradalmi átalakulásával sok ezer parasztember bizalmából százak emelkednek vezetői rangra, kapcsolódnak be a közügyek intézésébe. Mindennapi munkájukból adódóan közvetlenül is kapcsolatba kerülnek a párt és az állam vezetőivel. A termelőszövetkezeti falvainak e szób&nforgó új vezetői ma még kissé félszegek, járatlanok is az ügyek intézésében. Ez érthető... De majd megtanulják hogyan kell egy több ezer holdas gazdaságban előforduló megannyi ügyes-bajos dologban eljárni. — Biztosra veszem ezt, mert a szövetkezeti falvak közös gazdaságainak vezetői ezernyi megnyilvánulással tanúsítják, hogy átérzik a bizalommal járó nagy felelősséget. Erről beszélt nekem a közelmúltban Kerekes Pál, a kisdorovezetok gi Március 15. Tsz elnökhelyettese is: — A falu parasztjai a mi kezünkbe adták sorsuk irányíiását. Ez pedig azt jelenti, hogy tudá- dásunk legjavával kell munkálkodnunk, mindig úgy kell cselekednünk, hogy a falunak a legjobb legyen. Igen, arról van itt szó, hogy a falvak napjainkban megválasztott új vezetői jól sáfárkodjanak a beléjük helyezett bizalommal. S hogy ez így lesz-e?... Biztosan. Hiszen azon túl, hogy a falu népe bizalmat szavazott a Molnár Józsefeknek, Kerekes Páloknak — bízik bennük a párt, a kormány, az egész magyar nép. A bányász, a kohász, a tanító és a tudós meggyőződésből vallja, hogy a szocialista útra lépett falu ezután több kenyeret, húst, zsírt ad az országnak, mint az eddigi kisáru- i'elő gazdaságok. S hogy ez valóban így legyen, azon nemcsak a bizalmat kapott szövetkezeti vezetők fáradoznak, hanem mindenki, akinek közvetlen, vagy közvetve köze van ehhez. A vállukon nyugvó felelősség mellett ezt is tudják a falu új vezetői. Azzal a biztos tudattal kopogtattak be a járási párttitkárhoz, a megyei tanács osztályvezetőjéhez, vagy az üzem mérnökéhez, hogy a munkájukhoz kért segítséget megkapják. Legyenek arról meggyőződve, hogy a kért segítség nem marad el. Dorogi Erzsébet A tanácsok lé! oldották meg máit évi feladataikat ( lést tartott a megyei tanács A Tolna megyei tanács pénteken ülést tartott dr. Polgár Ferenc vb.-titkár elnökletével. Az ülésen megjelent dr. Pozsonyi István elvtárs, az Elnöki Tanács titkárságának vezetője, Rakusz József elvtárs, a kormány titkárságának referense és dr. Bihari Ottó, a Pécsi Tudományegyetem Állami és Jogtudományi Karának dékánja. Dr. Tuska Pál elvtárs felolvasta Apró Antal elvtárs újévi üdvözletét, amelyet a megyei tanácsnak küldött. Ezt követően pedig a javasolt válaszüzenet szövegét. A tanácsülés jóváhagyta a vb. jelentését a két tanácsülés között folytatott tevékenységéről. Ezután a megyei tanács múlt évi tevékenységének megvitatására és a feladatok .meghatározására került sor. A napirendi pont előadója dr. Tuska Pál elvtárs volt. A beszámoló alaposan, mélyrehatóan elemezte a tanács, mint testületi államhatalmi szerv munkáját. Mindenekelőtt azt elemezte, hogy a tanácstagok hogyan végezték a munkájukat, hogyan szolgáltak rá választóik bizalmára és ezáltal a tanács, mint kollektív irányító szerv, hogyan töltötte be hivatását. A beszámoló és a vita fő tanulsága az volt, hogy a megyei tanács alapjában véve jól oldotta meg a feladatát és ennek hatására, ennek következményeképpen a járási és községi tanácsok is méltók a nép bizalmára. Kétségtelen, még sok hiányosság is tapasztalható, de azok olyan jellegűek, amelyek kijavíthatók és a jövőben fokozott mértékben dolgoznak azok kijavítása érdekében. A beszámoló egyik terjedelmes része a tanácsok államhatalmi szerepe után a tanácsok tömegszervezeti szerepével foglalkozott. A napirend vitájában igen sokan szólaltak fel. Ez is mutatta, hogy igen aktuális probléma került megvitatásra, a tanácstagok élnek hivatásuknak és mindent megtesznek annak érdekében, hogy tovább javuljon a tanácsok munkája. A vita során felszólalt dr. Pozsonyi István elvtárs, az Elnöki Tanács titkárságának vezetője, aki nagyon sok aktuális problémáról beszélt. Mindenekelőtt elismerését tolmácsolta a Tolna megyei Tanácsnak az előző évben végzett jó munkájáért, a jelenlegi jó terveiért, s hasznos útmutatásokat adott a münka további javításához. Sor került a megyei népi ellenőrzési bizottság 1960. I. negyedévi munkatervének jóváhagyására és döntöttek különféle előterjesztések ügyében. — A dombóvári járásban az előző években az áru-tejtermelés 24 000 hektoliter körül szokott ingadozni. A termelőszövetkezetek elkészített tervei szerint az idei évben is meglesz ez az áru-tej meny- nyiség, a következő években pedig a termelőszövetkezeti gazdaságok erősödésével párhuzamosan növekedni fog. Peiőfi-est Gyünkön Tanyák és faluk lakói örömmel róják le kegyeletüket azon emléktáblák előtt, amelyek arról tanúskodnak, hogy Petőfi náluk járt, ha csak átutazóban is. Ilyen helyzetben van Gyönk is. A neves költő nem is sejtette tán, hogy az egykori látogatása milyen nagy fellángolást okoz majd a falu jövő nemzedékének szívében. Azt, hogy ez a lekesedés nemcsak szóbeszéd, hanem igazi szeretet a költő iránt, bizonyítja az is, hogy január 28-án irodalmi estet rendeztek »Petőfi Tolna megyében« címmel! Az előadást Petőfinek egyik rajongója emlékeinek kutatója: Miszlai elvtárs tartotta. Forster Alfréd gimn, II. o. t. Gyönk
