Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-26 / 21. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1690. január 26. Eredményes takarnnányiermesztési kísérletek az (regszemcse! Kutató Intézetben A NEMZETKÖZI NŐNAP ELŐTT A világszerte ismert Iregszem­esei Kutató Intézet tudományos munkatársai fáradhatatlanul dol­goznak azon, hogy munkájuk eredményeként olcsóbban állít­sunk elő állati eredetű terméke­ket. Az elmúlt évben különösen jó eredményt hozott a szójás siló­val végzett kísérlet. Az ireg­szemesei új szójafajta a magter­mő fajtáknál sokkal testesebb, nagyobb zöldtömeget ad. Az in­tézet kísérleti parcelláin és a kör-1 nyező termelőszövetkezetekben végzett termelési kísérletek alap­ján kimutatták, hogy az új ireg­szemesei szójafajta 15—20 száza­lékkal több zöldtömeget ad, mint a korábban termesztett, úgyneve­zett koronafajta. Ez azt jelenti, hogy holdanként 30—40 százalék emészthető fehérje-többletet nyer nek. Az új szójafajtából mintegy 250 holdra elegendő vetőmagot tud adni már az idén az intézet a termelőszövetkezeteknek. De folytatódnak'a kísérletek is, most már nemcsak az intézetben, ha­nem a termelőszövetkezetek föld­jein is. Kísérletek az 1400 KILÓS PILÓTA Vajon kibírja-e az ember az űrhajó kolosszális gyorsulását? Es' a kérdés foglalkoztatja ma a konstruktőröket is, meg az orvo­sokat is. A Philadelphia közelében lévő tudományos központ gyorsulás- vizsgáló laboratóriumában nem­rég a következő kísérletet hajtot­ták végre: egy centrifugához erő­sített fémtömbben két embert helyeztek el, s a centrifuga for­gása közepette a gömb belsejében olyan viszonyok alakultak ki, amelyek hasonlóak a nagy gyor­sulással száguldó rakéta viszo­nyaihoz. A kísérlet folyamán a jövő űr­hajósai 10 másodpercen át olyan gyorsulást éltek át, amely több mint hússzorosan meghaladja a szabad esés gyorsulását. A fém­gömbben lévő személyek súlya több mint 20-szorosára emelke­dett. / Az új szójafajta kitenyésztésé­vel egyidejűleg új termelési mó­dot is kidolgoztak az intézet tu­dományos munkatársai. Ezek egyike a fészkes kevert vetés, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy fészekbe két-három tő ku­korica és hat-nyolc tő szója ke­rül. A másik, ezzel kapcsolatos termesztési mód a váltakozó, fész­kes, szójás kukorica, amikor h-ű- nyolc tő szója mellett külön fé­szekbe két-három tő kukorica ke- rü’. Egyik vetési mód zöldtermése sem kisebb a négyzetes vetésű silókukoricáénál. Előnye az. hogy azonos keményítőérték mellett 35—40 százalékkal nagyobb fe- hé-jehozamot biztosít ez az új ve­tési mód, ami gyakorlatilag any- nvit jelent, hogy holdanként 100 kiló emészthető fehérje-többletet nyerhetnek és ez 2000 liter tej előállításához elegendő. Az intézet munkatársai a fen­tebb leírt új vetési mód elvégzé­séhez vetőgépet is szerkesztettek, amit a gazdaságban és a környe­ző termelőszövetkezetekben már űrkutatásban HOGYAN KELETKEZIK AZ AURORA BOREALIS? Nizzában az első nemzetközi űrkutató konferencián, amelyen 17 országból vagy 200 tudós vett részt, dr. J. R. Winckler, a min- t esotai egyetem tanar» előadást tartott a sarki fény jelenségének okairól. Elmondotta, hogy az aurora borealis jelenségét minden való­színűség szerint az okozza, hogy erős napkitörések a Föld külső t.ichqaktív övezetében s- f érzás- csökkenést okoznak és a radiorr- tív sugarak bekerülnek a Föld atmoszférájába. Dr. Winckler sze­rint egyelőre még nincsen tudo­másunk arról, hogy miképpen történik a külső radioaktív öve­zet sugárzásának feltöltése. A minnesotai egyetem tanárá­nak beszámolója egyiké volt an­nak a 12 tudományos beszámoló­nak, amelyek a Föld atmoszférá­jának felső rétegében észlelhető sugárzással és a Föld mágneses mezejével foglalkoztak. az elmúlt évben kipróbáltak. A kísérlet eredménye még a várt­nál is jobb. A tamási Uj Élet Tsz- ben például az említett módszer­rel és az új géppel vetett silóku­korica minden holdja 350 mázsa zöldtakarmányt adott. A kísérleteket az idén tovább folytatják az intézet munkatár­sai. Az új vetőgépből két minta­példányt k'' ír ~r a megye állami gazdasagainak a rendelkezésére bocsátják. Az 1959-es év másik kísérleti eredménye az új takarmányborsó- faita, amelynek az »iregszemesei IP I.« nevet adták. A kísérleti parcellákon 20—30 százalékkal nagyobb termést adott ez a borsó- fajta, mint a korábban termesz­tett. Éppen ezért a megye állami gazdaságaiban már az idén 200 holdon termelik az új iregszem­esei takarmányborsó-faitát. Ezen­kívül az intézet mintegy 500 má­zsa vetőmagot küldött az ország különböző részeibe továbbszapo- rítás céljából. A vetőmag szapo­rítása az intézetben is folytatódik. A terv az, hogy a kutató intézet­ben ebben a gazdasági évben újabb 1000 mázsa nagy termést hozó borsófajta vetőmagot állí­tanak elő, s adnak át az állami gazdaságoknak és a termelőszö­vetkezeteknek. A gyönki járási művelődési ház terveiből A gyönki járási művelődési ház énekkara február első hetében Hőgyész községet látogatja meg, ahol dalos estet rendez. Célja r.z, hogy szereplésével kedvet ébresz- szen az énekkari mozgalom iránt. * A megyei TIT-tel közös rende­zésben január 27-én este 7 órakor ismeretterjesztő előadást tart »Petőfi Tolna megyében« cím­mel. Előadó: Miszlai István, a j megyei könyvtár munkatársa. A | kísérő műsort a gimnáziumi j ICISZ adja. A II. Nemzetközi Szocialista Nő­konferencián, 1910-ben Koppenhá­gában határozták el Clara Zetkin, a német munkásmozgalom egyik vezetője javaslatára, hogy március 8-át minden évben megünneplik a nemzetközi szolidaritás jegyé­ben, mint a nők harci napját az egyenjogúságért, a békéért. Van egy közös követe1 és amelynek minden nőt egyesíteni kell: a fenyegető atomháború megakadályozása, a nukleáris kí­sérletek, a fegyverkezés, a hideg­háború megszüntetése. Ennek a követelésnek jegyében ünnepeljük március 8-át ebben az évben és készülünk a Nemzetközi Nőnap megünnepléséről hozott határozat 50. évfordulójára. Ebből az alkalomból ismertet­jük folyamatosan lapunk hasábja­in röviden e hatalmas mozgalom­nak egy-egy kiemelkedő alakját, elsősorban is KLÁRA ZETKINT, a szocialista nőmozgalom élctre- hívóját. Klára Zetkin 1357-ben született egy szászországi falucskában, ahol apja tanító volt. Szülei őt is taní­tónak nevelték és Lipcsébe küld­ték tanulmányai befejezésére, ahol bekapcsolódott a lipcsei munká­sok és diákok szocialista mozgal­mába. A mozgalomban ismerke­dett meg később férjével, Oszip Zetkinncl. Oszip orosz volt; nagytudású marxista forradalmár, fáradhatat­lan agitátor, aki a cári Oroszor­szág rendőrségének üldözése miatt élt Németországban. Ö ismertette meg Klárát — akkor még Eisler Klárát — a szocialista tanokkal. Teljes tudatában annak, hogy a szocializmus harca semmilyen elvi kérdésben nem korlátozható egy országra, Klára Zetkin azon fára­dozott, hogy az „egyenlő munká­ért— egyenlő bér” követelése, az anyaság törvényes védelme és az egyenlő politikai jogok követelése az egész világ proletár nőmozgal­mainak követeléseivé váljanak. A koppenhágai kongresszuson j Zetkin nagy beszédben fejtette ki a Nemzetközi Nőnap követelései­nek fontosságát a dolgozó osztá­lyok számára. Lángoló szavakkal mutatott rá a proletár nők leg­nagyobb követelésére: a béke megőrzésére, legnagyobb felada­tára; a készülő imperialista há­ború elleni harcra. Zetkin életének utolsó szakaszá­ban a Szovjetunióban lelt máso­dik hazát és szeretetteljes otthont. De 1932-ben hosszú útra kelt, mert úgy érezte, hogy hazájának, Né­metországnak újra szüksége van rá. Németországban a fasizmus ugyanis egyre jobban előre tört. Az 1932-es parlamenti választáso­kon a fasiszta mandátumok száma hatalmasan megnövekedett, velük szemben csak egyetlen csoport ál­lott: a kommunista képviselők frakciója. A parlamenti szabályok értelmében az újonnan választott parlamentet legöregebb tagjának kell megnyitnia, Ezt a feladatot vállalta Zetkin. A fasiszták tom­boltak és azzal fenyegetőztek, hogy megakadályozzák, hogy Zet­kin Klára nyissa meg a parlamen­tet. f Zfetkin mégis útnak indult Ber­linbe. Már hosszú ideje ágyhoz volt kötve, s csak igen erős szem­üveggel látott. Bátor vádbeszédet tartott itt a háborús gyújtogatok ellen. Fel­idézte a küszöbön álló imperia­lista világháború képét. Felhívta a tömegek figyelmét, lépjenek a há­ború megakadályozásának egyet­len útjára: hozzák létre minden dolgozó egységfrontját. Beszéde vád volt a fasizmus, a kapitaliz­mus, a háborús gyújtogatok elleni Harcot hirdetett a békéért, a szo­cializmusért. Lángoló szavakat intézett a né­met asszonyokhoz és a német ifjú­sághoz. Beszédét azzal a kívánság­gal zárta, hogy meg szeretné érni, hogy a németországi fasizmus le­verése után, mint korelnök, a munkások és parasztok első kép­viseleti szervét megnyissa. Ez a kívánsága nem teljesülhe­tett, 1933-ban, június 20-án a Moszkva melletti Arhangelszkoje falu szanatóriumában meghalt. Az utolsó percig írt, dolgozott és bí­zott a szocializmus győzelmében. Hamvait a Kreml falában helyez­ték el. A városi nüanács asszonyai! köszlintiüték a napközisek kára ültették ezt a pénzügyi ta­nácsadót, állítólag azért, hogy a gazdaság és a pénzügyek újjá­szervezése útján az országot egészséges alapokra helyezze. — Haiti ily módon, névleges szuve­renitása ellenére, megszállt or­szág lett, s a pénzügyi tanácsadó kénye-kedvétől függött, mert az ő beleegyezése nélkül a kormány egyetlen fillérrel sem rendelkez­hetett. Az amerikaiak első intézkedése az volt, hogy »reorganizálták« a földbirtoktörvényt, mely a nagy francia forradalom napjaiban kiadott függetlenségi nyilatkozat óta állott fenn. A törvény értel­mében mindeddig fehér embernek Haitiban nem lehetett földbirtoka. Most kivételes helyzetet terem­tettek a nagy amerikai kölcsönök számára; ezentúl ezeket a belföldi iparba és mezőgazdáságba is be le­hetett ruházni. Másfél évszázad óta a lakosság 90 százaléka kis darabka szántó­földjein naturális gazdaságot foly­tatott. Az úttalan hegyvidékeken még az én időmben is csaknem ismeretlen volt a pénz. Ha távol- eső kis falvakba rándultam ki, gyakran előfordult, hogy messze vidéken nem akadt senki, aki egy féldollárost fel tudott volna váltani. Ennivaló volt elég, meg aztán az embereknek e tekintet­ben nem voltak igényeik. Ruház­kodás, fűtés, egy bambuszviskó építése a trópusok alatt nem je­lent problémát. Mezítlábas eláru­sító asszonyok szamárháton vagy gyalogszerrel naponta bejárják a vidéket. Visznek magukkal pár font kávét, pár mangót, baná-it vagy narancsot a piacra, s meg­kapják ériük azt a kevés dolgot, amire életükhöz pótlólag még szükségük van. Magában a falu­ban azonban alig lehet a pénzt mire fordítani. Ezeket a primitív viszonyokat akarták most amerikai vezetés alatt alapvetően modernizálni. A síkságokon már sok ezer hektárra rúgó földeket vásároltak össze az amerikai társaságok, s ültetvé­nyeket létesítettek, melyeken nagyban telepítettek ananászt, déligyümölcsöket, kávét, kakaót, gyapotot és mindenekelőtt cukor­nádat. E termékek első feldolgo­zására gyáraka* is létesítettek. A kisparasztnak, aki ilyenformán el­veszítette földjét, nem volt más választása: el kellett szegődnie munkásnak. Vége szakadt addigi szabad életmódjának; a régi rab­szolgaságra emlékeztető rend­szeres robotolás meg egyáltalán nem volt inj'ére. Az amerikaiak állandóan panaszkodtak a benn­szülöttekre, hogy semmi becs­vágy nincs bennük, nem akarnak több pénzt keresni. Port-au-Prin- ce-ben új cukorgyár létesült. A munkások munkakedvének foko­zására a gyárnak az az ötlete tá­madt, hogy a heti munkabért a duplájára emelje. Mi volt az ered­mény? A következő hétfőn egyet­len munkás sem állt munkába. — Úgy gondolták, most egy hét alait megkeresték a két hétre valót, egy hétig tehát pihenhetnek. A valóban művelt és hazafias érzelmű értelmiségi réteg rendkí­vül vékony volt. Igen nehéz volt a helyzete, mert úgyszólván a le­hetetlenségek közé tartozott, hogy sajátmagának biztos egzisztenciát teremtsen, az ifjú nemzedéknek pedig magasabb fokú képzettsé­get biztosítson. Aki az ameri­kaiakkal tartott, az elveszítette fekete honfitársai bizalmát. Ta­lálkoztam nemcsak négerekkel, hanem majdnem fehérnek számí­tó mulattokkal is, akik inkább mezítláb jártak, semhogy az ame­rikaiaktól egy fillér keresetet is elfogadjanak. Nekem természetesen az ottani amerikaiakkal, mindenekelőtt a pénzügyi tanácsadóval és a hadi­tengerészeti egység parancsnokló tábornokával nemcsak korrekt, hanem barátságos viszonyt kel­lett fenntartanom. Személy sze­rint mindketten művelt és kel­lemes emberek voltak, szolgálati­kig pedig, ha a német érdekekét kellett képviselnem, egyenesen nélkülözhetetleneknek bizonyul­tak. Ezek a kapcsolataim gya­korta még azt is lehetővé tet­ték, hogy fekete barátaimnak is­mételten segítségükre lehessek. Népszerűségemet nagyon emel­te egy eset, mely röviddel meg­érkezésem után történt. Egy hi­vatalos bálon az elnök palotájá­ban a diplomaták körében ültem az amerikai követ felesége mel­lett. Egyszerre a haiti külügymi­niszter táncra kérte a követnék Röviddel azelőtt az asszony fér­jével is, velem is táncolt, most mégis fejfájásra való hivatkozás­sal exkuzálta magát.' Tudtam, hogy ez csak kifogás, mert nége­rekkel szemben valóságos testi utálatot érzett. Hirtelen elhatáro­zással felálltam: — Asszonyom — szóltam — ak­kor feláldozom magam önért. — Es azonnal felkértem a külügymi­niszter meglehetősen sötétbőrű feleségét. (Folytatjuk.) Könnyeket csaló, örömteli epi­zód zajlott le ez egyik napon a megyei nőianács helyiségében. Két I iskolás kislány kereste a városi nőtanács vezetőjét, hogy átadja egy levélben a szekszárdi nap­közi otthon sok-sok kis lakójá­nak köszönetét és háláját. A vá­rosi nőtanács asszonyai ugyanis a különböző rendezvények bevételé bői ajándékokkal leptek meg ka­rácsonyra — mint ezt már meg­írtuk — az iskolás napköziseket. Az alábbiakban részletet ismerte­tünk a két VII.-es kislány által átadott levélből. »Ahogy megláttuk a fa alatt a sok érdekes játékot, csal: néz­tünk meglepetten. A légkisebbek ocsúdtak fel leghamarabb és bol­dogan kapták fel a nekik oly ked­ves labdát, társasjátékot és min­dent. Tanulás után eljátszunk velük. Amikor kezünkbe vesszük, a ked­ves nőtanácsra gondolunk, hogy ilyen nagy áldozatot hozta!: a mi szórakozásunk érdekében. Mi ezt most még nem tudjuk meghálál­ni. Azonban ígérjük, hazánknak hű gyermekei leszünk, jó tanulá­sunkkal és magatartásunkkal igyekszünk örömet szerezni jósá­gukért. Ila pedig mi is felnö­vünk igyekszünk örömet szerez­ni mindenkinek. Ismételten köszönjük a napközi otthon és a VII. osztály nevében a nőtanáes nemes áldozatát«. Véradók ünneplése Pakson A Paksi Vöröskereszt-szervezet a véradók tiszteletére bensőséges ünnepélyt rendezett január 23-án este a községi tanács nagytermé­ben. Az ünnepségen több mint há romszázan vettek részt. A műsor első részében dr. Schank László járási főorvos, a vöröskereszt járási elnöke ünnepi megnyitója után dr. Kolumbusz László, a véradóállomás vezető orvosa a véradás tízéves történe­téről, annak kezdeti nehézségei­ről, nem utolsó sorban a véradás jelentőségéről beszélt. A továb­biakban méltatta azt az áldozatot, melyet a véradók adnak az »élet­mentő« vér által. Ezután Nagy József köszöntötte a Magyar Vö­röskereszt Országos Központ és a megyei vöröskereszt elnöksége ne­vében a véradókat és az ünneplő közönséget, majd kiosztotta az «Érdemes véradó«, valamint a »Többszörös véradásért« jelvényt és okleveleket mintegy harminc véradónak. Az ünnepség második részében színvonalas műsor keretében az úttörők, ifjú vöröske resztesek és KISZ-fiatalok szavalatokkal, tán­cokkal és énekszámokkal szóra­koztatták a megjelenteket. A mű­sor után két egészségűim filmet néztek meg az egybegyűltek. A műsor után bátyusból követ­kezett'tánccal egybekötve. A meg­jelentek jó hangulatban szórakoz­tak a késői órákig.

Next

/
Thumbnails
Contents