Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-15 / 294. szám

¥ l I f ? ¥ot*?t mtcvet néréjs^o 1030. december 15. 11 tagság szorgalma és az állam segítsége a közös gazdálkodás fölényét példázza Uzdon Visszafelé kellene forgatni a történelem kerekét, ha a Horthy- Magyarország egyik mindenható ura, Pesti Pál hajdani cselédjei életének akárcsak az elmúlt másf él évtizedben bekövetkezett vál­tozásairól akarnék beszámolni. N em volna nehéz. Hiszen a har­minc éven felüliek közül csaknem valamennyien — akik a Sár- szentlörinchez tartozó uzdi Táncsics Termelőszövetkezetben tagok — a kegyelmes úr birtokán dolgoztak, s abból az alamizsnából tengették életüket, amit a földes úr adott, mert látástól vakulásig robotoltak neki, előteremtették amiből ö fényűzően élt. Mégse te­szem. Ennek oka az, hogy a Pesti Pálok rangjaikkal, politikai né­zeteikkel együtt odajutottak, ahova valók — a történelem szemét­dombjára. Helyreigazítást kértek az uzdiak is azoktól, akik azt vallották és hirdették, hogy a földművelő munkás nem képes még saját sorsa elkormányzására sem. Igenis, képes. Ennél sokkal több­re képes. S ha megadatott a lehetőség, ország-világ előtt bebizo­nyítja, hogy grófok, bárók,- földesurak és nagybérlők nélkül is tud gazdálkodni a százholdas parcellákon. Méghozzá nem is akár­hogyan. A KÖZEL TÍZESZTENDŐS uzdi Táncsics Termelőszövetkezet eredményei jól példázzák, amit fentebb mondottam. Az 1171 hol­don olyan eredmények születtek a tagság szorgalma nyomán ebben az esztendőben, amelyekre mél­tán büszke a szövetkezet mind a 123 tagja. Búzából például 12 má­zsa termett minden holdon, amire az uzdi határban csak egy-egy szökőévben van példa. Kereken 10 és fél vagon búzával taka­rítottak be többet a szövetkezetiek annál, amit a terv előírt. Felesle­güket az államnak adták el, s ezért a kormánytól 90 G86 FORINT adókedvezményben részesültek. Igaz a 10 és fél vagon búzatöbb­letet nem valamiféle jótétemény- > ként adta a természet a Táncsics tagjainak. Meg kellett érte dol­gozni két kézzel is, meg ésszel is. A többi között például 15 vagon műtrágyát szórtak ki az idén az uzdi határba, amire szintén nem volt még példa. E nagy mennyi­ségű műtrágya fizetési számláját segített kiegyenlíteni az állam is. Pontosan 45 000 forint vásárlási kedvezményt adott a szövetkezet­nek. A 15 vagon műtrágyából ju­tott átlagban minden holdra 183 kiló. S ez nemcsak a búzánál, más növényféleségeknél is megtette a hatást. Mindenből több termett a tervezettnél. Ezt ma már a köny­velésben kimutatott számok iga­zolják. A növénytermelés a terve­zett 547 000 forinttal szemben pon tosan 700 000 FORINTOT JÖVEDELMEZETT. De nemcsak a növénytermelés­hez értenek jól a Táncsicsban, hanem az állattenyésztéshez, meg á jövedelem ésszerű elosztásához j;. Ami ez állattenyésztést illeti, arról el lehet mondani, hogy 7S0 ezer forintot biztosított az idén a tagságnak. A terv itt sem ennyit irt elő — 203 000 forinttal keve­sebbet. De mert 731 mázsával több őszi árpa és 75 mázsával több tavaszi árpa termett, jutott belőle arra is, hogy terven felül hizlaljanak disznókat és szarvas- marhákat. Ennyit az állattenyész­tésről. Érdemes részletesebben foglal­kozni azzal, hogy az összjöve­delemből mennyit fordítottak gazdaságuk fejlesztésére a tagok c-.s mennyit osztottak szét maguk között. Nézzük hát ezt: az uzdi Táncsics Termelőszövetkezettől e tekintetben is sokat tanulhatnak a fiatalabb közös gazdaságok. A vezetőség itt azt tartja szem előtt, hogy aki becsülettel dolgo­zik a közösben, annak ne legyen oka azt mondani, hogy munkája után nem él jól. Nem is mondja, ezt senki. ELÉGEDETT A RÉSZESEDÉSSEL az iparos csakúgy, mint az állat- gondozó, vagy a tavasszal belé­pett középparaszt, aki a növény- termelési brigádban dolgozik. Nem is csodálom. Az egyik szövet­kezeti család. Egyed Sándor — aki két fiával dolgozik a közösben — november 1-ig 52 mázsa konyér- és takarmánygabonát, 31 mázsa burgonyát és kukoricát, valamint 16 900 forint készpénzt kapott a közösből. Jankovics László pedig — aki 14 holdjával ez év tavaszán csatlakozott a tsz-hez — hazavitt 20 mázsa gabonát, mintegy 15 má­zsa takarmányt és 6910 forint készpénzt. A 14 holdja után járó földjáradék pedig 11 000 forintot tesz ki. Az iparosok közül Zámbó Józseffel beszéltem, aki elmon­dotta, hogy az idei évi jövedelme 24 000 forint, amivel ő meg van elégedve. Most legutóbb 2900 forintot kapóit a tsz-íől és ezen a feleségének többek között für­dőkádat vesz karácsonyra. De oszthatták volna többet is a Táncsicsban Közel hárommillió forint községfejlesztésre 1056 tavasza... Ameddig a szem ellát, minden­felé víz és víz. Csak néhol áll ki belőle egy-egy ép ház teteje, legtöbb helyen azonban csak rom­halmaz meredezik ki. Itt-ott ma­lac, kutya, macska, tyúk teteme úszkál a tengernyi víz tetején. A megvadult Duna úgy tört rá Bo- gyiszló községre, mintha el akar­ná törölni a Föld színéről... 1959 tele... A Duna „terve” nem sikerült. Jgaz, nagy pusztítást vitt véghez, de az elmenekült lakosság vissza­tért és az állam segítsége nyomán új élet fakadt a romok helyén. Ma már csak a rengeteg új ház mulatja, hogy csúnya idők jártak erre akkoriban. Ezek a gondolatok jutnak eszembe, amint az előttem fek­vő tervjavaslat számadatait olva­som. Arról szól, hogy az eljövendő Öt esztendőben mit építenek a községben a községfejlesztési hoz­zájárulásból. Lám, mit jelent az állam segítsége. Azelőtt tán egy életen át is maradt volna a ro­mokból. Most meg nemcsak régen újjáépült a falu, hanem mi” ilyen hosszú távlati tervei; meg­valósításán is munkálkodnak. Szerepel ebben a tervben a jár­daépítéstől a hangoshíradó bővíté­séig minden, amire a lakosságnak szüksége van. És ez természetes is, hiszen a tanácstagok kisgyűlé- seken, beszámolókon, egyéni be­szélgetéseit alkalmával gyűjtötték össze e kívánságokat s a tanács ezek alapján állította össze. Egy-egy évben általában 1500 méter járdát akarnak építeni, ami annyit jelent, hogy öt év alatt mintegy 900 ezer forintos beru­házással majdnem valamennyi ut­cát járdásíthatják. A terv első évében, tehát jövőre, 100 ezer fo­rintos költséggel befejezik az idén megkezdett egészségház épí­tését. Iskola- és óvodaépítésre negyed­millió forintot irányoz elő a terv. Ehhez kapcsolódik majd az 1983 —64-es évben egy bölcsőde építése 274 ezer forintos költséggel. Lehetne még a számadatokat hosszan sorolni, de úgy gondo­lom, egy község lakóinak élni és dolgozni akarását ennyi is méltó­képpen példázza. Még csak any- nyi*. kogv az ötéves tervben lá- '-"r :rdő dolgok összértéke közöl 2 mi dió. pontosabban 2 millió 800 ; -v forint lesz. m MINDEN MUNKAEGYSÉGRE HAT FORINTTAL. Jobbnak látták azonban ezt a pénzt a közös gazdaság fejleszté­sére fordítani. így saját erejéből 50 férőhelyes növendékmarha is­tállót, kétszer 100 köbméteres siló­gödröt épített a tagság. A traktor- vásárláshoz 43 000 forinttal járul hozzá a közösség (a többi pénzt az állam kölcsönzi a szövetkezet­nek), egy régi épületből pedig ISKOLÁT LÉTESÍTETT A SZÖVETKEZET amihez 42 000 forint értékű anya­got, illetve munkát biztosított a közösség. De megérte, mert most már helyben tanulhatnak az uzdi iskolás gyerekek is. A felsorolást itt is lehetne folytatni, hiszen pon­tosan 329 000 forintot tesz ki az, amivel a közös vagyont növelték az idén Uzdon. * Riportom elején azt mondtam, hogy a szövetkezetbe tömörült pa­rasztemberek tudnak gazdálkodni a nagyüzemben. Ugye igazam volt?... Jól sáfárkodtak Uzdon a vezetők a tagság bizalmával, a terméseredmények fokozásánál okosan használták fel az állam fel­kínálta segítséget. S ehhez még hozzájárult a tagság szorgalma, ami talán a legfontosabb. S mind­ez együtt a szövetkezeti parasz­tok irányította nagyüzem fölényét i példázza. Dorogi Erzsébet Garancialevél hosszúságról írásból élő ember vagyok, leg­főbb munkaeszközeim közé tar­tozik a töltőtoll is. A munkaesz­közök ugyebár idővel tönkremen­nek, s újjal kell őket pótolni. így történt az én jó öreg töltőtollam­mal is, elhasználódott az évek fo­lyamán, s ezért újat vettem: szép külsejű, új töltőtollat, amelyet Junior márkával, 501. gyártási számmal láttak el, s S0 forintért árusítják. Egyetlen egyszer sikerült saj­nos tintái szívatni új toliamba, amikoris másodszor kíséreltem meg a töltést, a szivattyú mozdu­latlan maradt, míg a csavaróczcr- kezet végtelenségig forgott Icörbe- körbe, jobbra is, meg balra is. Mit tesz ilyenkor az újdonsült, szerencsétlen töltőtoll-íulajcionos? Először egy káromkodást mormol maga elé az idegtépő csendben, majd eszébe villan: holló, fel a fejjel, hisz van ehhez a tollhoz garancialevél is, vagy mi a szösz. Szerencsére meg is találtam és boldogan olvastam a barna betűs papírt. »Szavatossági jegy Junior gyártmányú, 501. számú töltőtoll­ra, minden an-'cg és gyártási hiá­nyosságból eredő re-tett hibáért, tehát amely nem erőszakos ron­gálódásból szvrmez'k, három hó­napig szavatosságot vállalunk és a töltőtollat díjmentese:l kijavít­juk. A vásárlás r.artja: Szekspárd, 1959. december 4-ér. Pecsét, alá­írás.« Tehát félre bánat, félre bú, bolond aki szavatossági jeggyel a zsebében szomorú. Ezen épületes, szívderítő papír­ral és a töltőtollal a zsebemben, irányt vettem a papírboltba. A szőke elárusítónő panaszomat tü­relmesen meghallgatta, s kedve­sen mosolyogva eképpen nyilat­kozott meg: — Tessék, csak itthagyni a tol­lat, majd felküldjük Pestre a gyárba, ott megvizsgálják, nem rongálódásból származik-e a hi­ba., s ha nem, hát kijavítják és visszaküldik. — Mikorra lesz így jó a tol­iam? — Egy hónapon belül semmi esetre sem, a vizsgálat és a javí­tás több mint egy hónapot vesz igénybe. Teringetlét! Hát addig mivel írok, miért vásároltam vajon ép­pen most a tollat, vajon azért, mert nincs rá szükségem? Ve­gyek még egy tollat? Nem árta­na, ha egy tartalék töltőtoll is kéznél volna akkor, ha a garan­cialevélben biztosított jogomat érvényesíteni akarom. Mindenesetre nem hagytam a boltban a toliamat. Elvittem öreg töltőtoll javító barátomhoz, aki 12 perc alatt 12,80 forintért kicserél­te a szivattyút, miután megálla­pította, hogy igenis, rejtett gyári hibáról van szó, rossz voll az egész szivattyú szerkezet. Nesze neked garancialevél! Gy. J. F'Zsnlúzics és A minap végighallgattam Sinka Józsefnek, a Magyar Űrhajózási Bizottság titkárának az előadását Szekszárdon a világűr meghódí­tásáról. Kicsit belepillantottam abba a mai valóságba, amelyről nem is olyan régen még azt hit­tük, hogy álomvilág és csak a legdúsabb fantáziájú regényírók képzeletében létezik. A külföldön is ismert nevű ma­gyar tudós magyarázott. Jegyze­telni kezdtem a szédületes szá­mokat, adatokat. Végül annyira magával ragadott az előadás, hogy észrevétlenül megállt a kezemben a ceruza és megfeledkeztem a jegyzetelésről. A hárem Lunyikról mesélt, amelyek közül az egyik a Hold közvetlen közelségében szdgu’- dott el, egy eltalálta azt, eljuttat­va oda a Szovjetunió zászlaját, egy pedig megkerülte és lefény­képezte a Hold túlsó, az ember által nem látott oldalát, majd pe- djg a képeket a Földre továbbí­totta. Az emberek közül sokan egy­szerűen úgy képzelték el, hogy egy egyszerű fámtömböt -fellőt­tek-« a Holdba, mint ahogyan te­gyük fel egy ágyúval lőnek. Per­sze, az ágyúlövés sem valami egyszerű dolog, de a Lunyik — minden képzeletet felülmúl. Egy- egy Lunyik súlya jó néhány má­zsa volt. A nagy súly nem valami fémtömegből tevődött össze, ha­nem a bonyolult műszerek soka­ságából. — Képzeljük el — így az elő­adó — egy kilogrammé yi részé­nek az elkészítéséhez hat és fél millió méterkilogramm munkát kellett végezni. Sok emr műszer pontos össz­hangja. működése volt szült, égés ahhoz, hogy az űrrakéták a meg­adott irányban, a megadott prog­ram szerint haladjanak. A sok műszer közül, ha csak egy is fel­mondja a szolgálatot, máris si­kertelenné válik a kísérlet. Az irányítást teljesen a gépek­re kellett bízni, hiszen a nagj” se­besség miatt olyan gyorsan kel­lett bizonyos adatokat kiszám,t i­ni és azok alapján utasítást adni a száguldó űrrakétának, hogy ár­ra ember nem lehet képes. Ezt csak a bonyolult számológépek, műszerek sora tudja elvégezni. Képzeljük el, másodoercenként körülbelül ezer adat érkezett a Földre a röppályára, sebességre stb. vonatkozóan, ezt fel kellslt dolgozni és eszerint körülbelül ugyanennyi utasítást kellett a Lunyikra visszatovábbítani, ugyancsak egy másodperc alatt. Ilyen nagj’méretű munkához hi­hetetlenül sok és bonyolult mű­szerre volt szükség a Földön is, annál is inkább, mert az ember­nek az irányításban már nem le­hetett szerepe a fantasztikusan gyors számolási műveletek és utasítások miatt. Mindezt a műszerekre kellőit bízni. Előre megadták a műszerek­nek a programot és ennek alap­ján önállóan irányították a Lu- nyíkok Haladását, tevékenységét. Ha csak egy rádiócső is felmond­ja a szolgálatot — teljes a kísér­let' Kudarca. Ezért aztán termé­szetesen a biztosításra is gondol­tak: hárem azonos műszercsopor­tot működtettek egymás melMt. amelyek szükség esetén reagáltak a számítási hibákra és »kiigazí­tották« azt. Gyakorlatból tudjuk, hányszor nem zörög az ébresztőóránk ott­hon, amikor kellene, vagy fel­mondja a szolgálatot a rádiónk. Pedig ezek egész egyszerű szer­kezetek a Lunyikokhoz és a- azo­kat irányító műszerekhez kénest. Körülbelül olyan az aránv köz­tük, mint a kőkcrszakbéli kő­balta és a mai villanymeghajtású fűrész között. És a műszerek ezrei a legtöké­letesebb összhangban működtek, végrehajtották a szovjet tudósok előzetes utasításait, teljesítették a megadott programot. Sikerültek a kísérletek, az ember nagy lépés­sel haladt előre a világűr meg­hódításában. A három Lunyik 120 millió tudományos adatot köz­vetített a Földre és az egyik olt van a Holdon — rajta a szovjet zászlóval. Boda Ferenc A szóváltásból emberölés lett Ozorán, kissé megkésve, no­vember 29-én tartották a Katalin- bált. A bál a megszokott meder­ben folyt. A fiatalok táncoltak, az idősebbek iszogattak, később pe­dig már énekeltek is. A hangulat éjféltájban volt a tetőpontján. Egyszerre csak sűrű embergyűrű vette körül ifj. Lippai Jánost és Dölles Józsefet. Mindketten ozo­raiak. összeszólal hódiak. Vere­kedésig azonban nem fajulhatott a nézeteltérés, mert a higgadtab­bak szétválasztották őket. A lángot eltaposick, azonban a parázs tovább izzott ifj. Lippai Jánosban. Másnap, úgy este 7 óra Körül Dölles és Cseprsgi talál­koztak az ozorai sportvendéglő­ben ifj. Lippaival. Itt már nem tudták megakadályozni a vereke­dést. Dölles megütötte Lippait a katalin-báli összetűzés miatt. Er­re Lippai hazarohant és magá­hoz vett egy disznóölőkést. A la­kásáról Szabó János gépkocsive­zetőhöz ment és megkérte, hogy vigye vissza a kocsmába, mert meg akarja verni Döllest és Csep- regit. Szabó teljesítette a barátja kérését és hamarosan gépkocsiba ült. Útközben találkoztak Döl- lessel és Csepregivel. Ók ugyanis traktorral éjszakai műszakba szántani mentek. Lippai és Sza­bó a gépkocsival megfordultak és amikor a traktort már megelőz­ték megálltak. Mire ők a gép­kocsiból kiszálltak, Dölles és Csopregi is leszálltak a traktor­ról. Most már Lippai és Szabó kezdte a verekedést. Lippait éget­te a Döllestől kapott pofon. A bosszú és a düh szinte elvakítot­ta. Előrántotta a hazulról hozott kést és a verekedés közben a ne­ki háttal álló Csepregit hátba- szúrta. Csepregi a kapott szúrás után elszaladt. Felugrott a trak­torra és tovább akart menekülni. Alig ment azonban 2—3 métert, amikor a vérveszteségtől elvesz­tette az eszméletét és a traktorral az árokba borult. Pár perc múlva Csopregi István a szúrás okozta sérüléseibe belehalt. A rendőrsé.; az ügyben a nyomozást még nem fejezte be. Ifj. Lippai János rö­videsen a bíróság előtt fog felelni a tettéért. S. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents