Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-09 / 289. szám

1959. december 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s A KONGRESSZUS UTÁN Új vezetőség — jobb eredmények Változások a párt Béke Tsz-ben O lyan a tamási Uj Élet Tsz irodája ezen a hétfői dél- előttön, mintegy „átjáró ház”. A tagok — ahogy mondani szokták ■— egymás kezébe adják a kilin­cset. Nem .sokat időznek — sür­geti őket a munka —. de aki csak szerét teheti, néhány szót vált ifj. Péti József elvtárssal, a tsz elnökével. Pé*ti elvtárs a tamási járás küldötteként vett részt a he­tedik pártkongresszusom — Megjöttél Jóska — szoron­gatja az elnök kezét Szili János, aki a martincai üzemegységből jött be másodmagával. — Megjöttem. Mi újság nála­tok? — Nincs semmi különös. Dolgo­zunk. De látom, te is hamar bele­zökkentél újból a munkába. — Nem is kellett belezökkenni János, csak a gyakorlatban kell fólytatni azt, amiről a kongresszu­son tárgyaltunk. — Az igaz, mert ahogy a rádió­ból hallottuk, sok szó esett arról, ami bennünket, elsősorban legjob­ban érdekel, a mezőgazdaságról. Kádár elvtárs referátumában és vitazáró beszédében többször alá­húzta azt, hogy a párt előtt a me­zőgazdaság szocialista átszervező* se áll, ez most a döntő kérdés, s ahogy magunk is látjuk, nem könnyű feladat. — Valóban úgy volt. Én magam is hallottam, amikor szünetben a budapesti küldött evtársak egyike tréfásan megjegyezte: „Úgy érzem magam, mintha mezőgazdasági kongresszuson lennék”. De ami­kor az illető felszólalt, ő maga is arról beszélt, hogy üzemük, amely tsz-t patronál, milyen segítségét adott eddig és a továbbiakban ho- gyáh segítik majd a tsz-t — me­séli Péti elvtárs. — Nagyszerű volt az — kapcso­lódik a beszédbe Horváth István Mint ismeretes, a közelmúltban tartott kibővített ülést a megyei nőtanács,, amelyen egyrészt a nemzetközi nőnap 50 éves évfor­dulója megünneplésére tett javas­latot beszélték meg, másrészt a — A földi paradicsom titka. Az újguineai Tonga-szigeteken az a szokás, hogy senki sem beszél az anyósával. Ugyanez vonatkozik az apósokra is. Egy melbourne-i pap, aki ellátogatott az elbűvölően szép korall-szigelekre, azt állítja, hogy ezért uralkodnak ott igazán paradicsomi állapotok. meghosszabbítjuk bolygónk haló­dását. Csak szenvedéseket okoz­nánk vele, mert múlhatatlanul hódítók rabszolgáivá válnánk. A civilizáció nyugodt és méltóság- teljes alkonya helyett gyötrő év­századokat idéznénk fejünkre. Minek? Mi, ősi és bölcs faj, mi­nek dolgozzunk idegen hódítók számára? Hogy az életre szomjas barbárok kikergessenek bennün­ket palotáinkból és kertjeinkből, új vízmedencéket építtessenek, ércet bányásztassanak velünk, hogy megint harci zaj verje fel a Mars mezőinek csöndjét? Hogy újra megteljenek városaink ki­csapongókkal és őrültekkel? Nem. Nekünk nyugodtan kell meghalnunk házunk^ küszöbén. A Talcetl vörös sugáréi világítsa­nak csak a távolból. Nem enge­dünk ide idegeneket. Uj állomá­sokat építünk a Sarkokon és át­hatolhatatlan páncéllal vesszük körül bolygónkat. Elpusztítjuk Szoacerát, az anarchia és az esz­telen remények fészkét: itt, itt született a Földdel való kapcso­lat bűnös terve is. Felszántjuk a tereket. Csakis az élethez feltét­lenül szükséges intézményeket hagyjuk mef. Itt dolgoztatjuk majd az árulókat, az iszákosokat, az őrülteket és azokat, akik meg­valósíthatatlan álmokat szőnek. Láncra verjük őket. Nekik aján­dékozzuk azt az. életet, amelyre annyira szomjaznak. Mindazokat! ngronómus —, hogy nem voltak nagyhangú ígéretek. Mégis vala­mennyien éreztük, hogy a mező­gazdaság a jövőben is számíthat a párt, a kormány anyagi és erköl­csi támogatására. Bár azzal is foglalkoztak, hogy az ipar által nyújtott segítséget a mezőgazda­ságnak viszonoznia kell úgy, hogy növelni, kell az árutermelést, — mondotta. Most hogy a zárszám­adási előkészületekkel egyidőben elkészítjük a jövő évi tervet, jó lenne, ha a legközelebbi közgyű­lésen minden tag elmondaná ez­zel kapcsolatban a javaslatát, vé­leményét. A tehenészetben az idei év tejhozama 3153 kilogramm a 2500 kilogramm tervvel szemben. A jövő évi tervben ezt is emel­hetjük — mondjuk 3200 kilo­grammra. A juhászaiban az idén a törzskönyvezett állománynál kü­lönösen jó volt a gyapjúhozam: 6,25 kilogramm nyírási átlaggal. Ez országosan is jelentős ered­mény. A törzskönyvezett állomány további gyarapításával a juhászai­ban is emelhetjük a tervet. — A tehénállományt is növelni kell a jövő évben, legalább húsz- szal, hogy százholdanként megle­gyen a nyolc tehén. — Növelni kell a takarmány­növények vetésterületét. — Lehetne víziszárnyasokat is nevelni — hangzottak a jobbnál jobb javaslatok úgy, mintha egy rögtönzött tervkészítő bizottság végezné itt a munkáját. — A kongresszusi élményekkel kezdődött a beszélgetés, s a je­lenlevők az ott elhangzottakhoz kapcsolva az elért eredményekre alapozva terveznek, alakítják szövetkezetük jövőjét, hogy méltó legyen nevéhez; az Uj Élet Tsz- hez, P.-né szülői munkaközösségek helyzetét és a legfontosabb további tenni­valókat vitatták meg. A héten ennek folyományaként a nőtanácsok járási és városi végrehajtó bizottságai tárgyalják -meg ugyanezeket ’a problémákat. Természetesen elsősorban a szülői munkaközösségi munka saját já­rási, városi tapasztalatait beszélik meg, s ebből vonják le a további feladatok sikeres megoldásához szükséges tennivalókat. Ezt követően folyamatosan tar­tanak ugyanebből a témából vitát a községi nőtanácsok is. akik egyetértenek velünk és meg­hajlanak akaratunk előtt, falusi tanyákra telepítjük és biztosítjuk kényelmes életüket. Húszezer évi kényszerű munka jogot , ad ne­künk arra, homr tétlenül, csen­desen, szemlélődve éljünk. A ci­vilizáció végét aranykor tetőzi be. Állami ünnepségeket és pompás szórakozásokat szervezünk. Talán még az élet is tovább, tart néhány évszázaddal, ha nyugalomban töltjük el. A terem némán, megbabonázva hallgatta. Tuszkub arcán foltok ütköztek ki. Behunyta szemét, mintha a jövőbe tekintene. Né­hány pillanatnyi csönd támadt... ... Kintről a tömeg tompa, ezerhangú zúgása behallatszott a boltívek alá. Gór felállt. Arca el­torzult. Letépte fejéről a sapkát és messze hajította. Kinyújtotta két karját és lépcsőzetes padok közt lerohant Tuszkubhoz. Tor­kon ragadta és ledobta a broká- tos emelvényről. Karját kinyújt­va, ujjait szétterpesztve a terem felé fordult. Kiszáradt nyelvét nehezen forgatva, kiáltotta: — Legyen! Halál! Hadd jöjjön! De nektek! Minekünk: harc... A Tanács tagjai íelugráltak, felzúgott a terem, néhányan oda­rohantak Tuszkubhoz, aki arcra borulva feküdt. Gór az ajtóhoz ugrott. Könyö­kével félrelökte az ői tálló kato­nákat. Fekete, köpenyének szár* Félévvel ezelőtt a Tamási Járási Pártbizottságon és a járási tanács­nál a gyengén működő termelő- szövetkezetek között emlegették a pári Békét. Miután ennek a tény­beliségén értelmetlen dolog lett volna vitatkozni, — az elvtársak azt kezdték inkább latolgatni, hogy hol a hiba, miként lehetne a pári Béke Tsz-nek olyan segítsé­get adni, hogy gazdálkodási szín­vonala elérje a járás többi terme­lőszövetkezetét. A gyenge gazdál­kodás okát a járási vezetők csak­úgy, mint a községi kommunisták a hozzá nem értő vezetésben lát­ták. S nagyon helyesen ilyen irány bán adtak segítséget a közös gaz­daságnak, aminek meglett az eredménye A szövetkezeti tagok kérésére ez év június elején a járási párt- bizottság. hozzájárult, hogy a me- zőgazadsági osztályvezetőjük. He­gedűs Sándor kimenjen elnöknek a pári Békébe. Hegedűs elvtárs tíz évig dolgozott mint pártfunk­cionárius, nagy gyakorlata van a mezőgazadsági nagyüzemek irá­nyításában, ért az emberek nyel­vén. S ezt a tudását a félév alatt nagyszerűen gyümölcsöztette. De lássuk, hogy milyen módszerekkel látott munkához az új elnökkel megerősített vezetőség. A Béke Termelőszövetkezet öt­tagú vezetősége ma olyan tagok­ból tevődik ki, • akik közepeken gazdálkodó parasztok voltak. Min­taszerűen dolgoznak valameny- nyien a szövetkezetben, meggyő- ződéses hívei a kollektív gazdál­kodásnak. Csakhogy ez önmagá­ban nem elégséges ahhoz, hogy okosan tervezzenek, helyesen ál­lapítsák meg a gazdaság arányait. S mert agronómus nem volt — je­SzavatóvsrssRv a tamási gimnáziumban A tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium az idén is megren­dezte hagyományos szavalóverse­nyét. Az idei szavalóversenyt Rád nóti Miklós emlékének szentel­ték. A versenyen egy Radnóti- vers előadása kötelező volt, a másik verset szabadon választhat­ták a résztvevők. A versenyen, amelyet az iskolai KISZ-szervezet és az önképzőkör szervezett és ren dezett, tizenkilencen vettek részt. A győztes Gallai Vera III. osztá­lyos tanuló lett Radnóti Miklós: Nem tudhatom, és Petőfi Sándor: Az árva lány című költeményével. nya kivillant a térré. Már távol­ról hallatszott a hangja. Kint fel­zúgott a tömeg. LÖSZ EGYEDÜL MARAD — Forradalom, Msztyiszlav Szergejevics! Talpon van az egész város. Kezdődik a hadd-el-hadd! Guszev a könyvtárban állt. Rendszerint álmos szemében vi­dám szikrák ugráltak, orrát föl­húzta, bajusza fölborzolódott. Ke­zét deréköve alá dugta. — Már mindent beraktam a csónakba: élelmet, gránátokat. Puska is akadt az itteni fajtából. Siessen! Félre azzal a könyvvel! Gyerünk! Lösz lábát keresztberakva ült a divány sarkán és álmatagon né­zett Guszevre. Már két órája vár­ta, hogy Aelita szokás szerint be­jöjjön a könyvtárba. Időnként az ajtóhoz lépett, fülelt: Aelita szobájában csönd volt. Leült a divány sarkára és várta, hogy fölhangozzanak Aelita léptei. Tudta, lelkében mennydörgés­ként zeng majd a lány könnyű lépte. Bejön majd, szebb és cso­dálatosabb lesz, mint Lösz kép­zeletében, elmegy a világos, felső ablakok alatt, fekete ruhájának alja a tükörsima padlót söpri. Őrajta pedig reszketés vesz erőt. Végtelen lelke reszket és elalél, mintha vihar‘közeledne. (Folytatjuk.) lenleg sincs a szövetkezetben — félévvel ezelőtt állattenyésztés helyett, csak állattartás volt a kö­zösben és évek óta nagyon sze­rencsétlenül állapították meg a növénytermelés arányait. Elég er­re bizonyításul azt felhozni, hogy a földterületnek majdnem a fe­lén kalászos gabonát termeltek, a másik felén kukoricát és kész. Egy évig hizlaltak egy disznót, lo­vakkal etették a lucernaszénát, a tehenek pedig muharszénát kap­tak. Ebből adódott, hogy á tejho­zam is legalacsonyabb volt a ta­mási járásban. Az új vezetőség első gondja te­hát az volt, hogy rendet teremt­sen az állattenyésztésben. Ke­mény József, a Fornádi Állami Gazdaság főállattenyésztője (ő patronálja a szövetkezetét) segí­tett kidolgozni a takarmányszab­ványt. A vezetőség pedig ellen­őrizte, hogy az előírásnak megfe­lelően etessenek. Az eredmény az lett, hogy hat hónap alatt öt literrel emelkedett a fejési átlag De sokat javult .a helyzet a sertéstenyésztésben is. Július óta 25—30 kiló egy hízódisznó havi súlygyarapodása, míg azelőtt csak 15—20 kiló volt. S mert ez így van, július óta 14 kövérdisznót értékesített terven felül a szövet­kezet. Ebben az éven takarmány is volt bőven a közösben, ami le­hetővé tette, hogy 21 szarvasmar­hát is meghizlaljanak terven fe­lül. Ennyit az állattenyésztésről. Nem, bizony ezúttal sem jött el, pedig ki tudja hányadszor jö­vendölték meg, s hogy tovább zajlik az élet, arra bizonyítékok a sétakertben ballagó óvodások, a munkába igyekvő emberek, a jészkükben didergő madárkák, a zakatoló gépek, a szomszédban harsogó rádió, a kinyitott üzle­tek, s nem utolsósorban azok, akik december 8-ra várták a vi­lágvégét. Szép számmal akadtak hiszékeny emberek, akik testileg- lelkileg jelkészültek az »ítélet napjára«. Hiába várták, hogy valahol az űrben megszólalunk a harsonák, összeomlanak a lakóházak és is­kolák, gyárak és templomok, mint egykor Jerikó falai, hatal­mas fényesség jelenik meg a mennybolton (azt nem tudni, hogy keleten-e vagy nyugaton), megjelenik az Úr angyalaival, s megkezdi a végítélkezést. Lesz­nek, akik a jobbján állanak majd, s olyanok is akadnak jócs­kán, akiket baljára állít, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ők a pokolra vettetnek. Az ugyebár még csak érthető, hogyha nem ég este a villany, ak­kor lámpát vagy gyertyát gyújt az ember, amelyik éppen keze- ügyébe kerül: Az azonban már, különös, hogy az előzetes hírek szerint nyolcadikán korom sötét­ségnek kellett volna borulnia a Földre, s ebben a sötétségben csak a szentelt gyertyák világítot­tak volna. Hát éppen emiatt bal­lagott át az egyik kenyere javát már régen megevő anyóka Gyu- lajról Kurdra a földművesszövet­kezeti boltba, hogy felvásárolja a szentelni való gyertyákat. (Úgy látszik Gyulajon már nem ka­pott). Ezért vásároltak gyertyát nagy igyekezettel néhányan a kurdiak közül is, de Dombóvár ott is akadt néhány követőjük. (Min­den bizonnyal a gyertyavásárlók arra már nem gondoltak, hogy a szentelt gyertyák fénye is csak halvány pislogás lett volna az írásban megjövendölt égi fényes­ségnél). Micsoda lelkiállapotban vár­hatták azok a tegnapi napot, akik hittek egyesek »látomásaiban«, A szövetkezet vezetősége a jö­vőre nézve sok módosítást eszkö­zölt a növénytermelés arányainak megállapításánál is. E szerint jö­vőre már a pári Békében is fog­lalkoznak jól jövedelmező, szerző­déses ipari növények termelésé­vel. Húsz holdon termelnek bur­gonyát, nyolc holdon cukorrépát, és tíz holdon ricinust. De növelni kívánják a pillangós növények vetésterületét is. Sokat lehetne még beszélni a ve zetőség jó munkája alapján meg­változott közösségi szellemről, a megszilárdult munkafegyelemről. Ezek részletezésére azonban most nincs mód. De annyit mégsem árt megjegyezni, hogy az új vezetőség jó módszerei az egész gazdaságon éreztetik hatásukat, s ami a leg­fontosabb, erről nap mint nap tu­domást szereznek és elismerően nyilatkoznak a helybeli egyéni parasztok. Jó példa erre, hogy az elmúlt napokban 18 egyéni gazda választotta Pári- ban is a szövetkezeti utat. Közü­lük az egyik, az idősebb Varga Lajos a belépési nyilatkozat alá­írásakor meg is jegyezte: — Ma már én is szívesen beál­lók a szövetkezetbe, mert látom, hogy mióta jó az elnök, másként megy itt minden. Ez pedig azt pél­dázza, hogy a nagyüzemben töb­bet lehet termelni, mint a kispar- cellán, csak kell egy jó elnök, jó vezetőség, akik értenek a gazdál­kodáshoz, jól irányítják a tagság munkáját, Molnár Lászlóné »égi üzeneteiben«, és a »jövendő­mondók« jóslataiban. Csaknem biztosra vehető, hogy az »ítélet­napra« megtisztították lelkűket a bűntől. A kofák és kupecek szán- ták-bánták, hogy egy életen át becsapták az embereket, egyik másik azért esedezett, hogy bo­csássák meg az égiek az ő em­bertelenségüket, amit volt cse­lédjeikkel szemben követtek el, s azt, hogy nemcsak gondolatban vétettek a tíz parancsolat 10. pontja ellen és elszerették fele­barátjuk feleségét. Nyolcadikán 0 órától reszket­lek, várták, hogy mikor hallják meg az égi harsonákat, mikor om­lanak össze a házak. Micsoda ré­mülettel álThattak, amikor a szomszédház tetején megszólalt a kuvik?! De a hosszú éjszaka után — minden rémisztő híresztelések el­lenére — 8-án is megvirradt, az­tán beköszöntött a reggel is. Igaz, nem vakító fényességgel jött, csupán őszi pompával, s az égen hatalmas felhők takarták el a napot (a meteorológiai esőt, ha­vat jósolt). Aztán nappal sem történt különös eset, este pedig lágyultak a villanyok, nem kel­lett a szentelt gyertyák fénye mellett vakoskodni, és éjfélkor az óra mindenütt elütötte a tizen­kettőt, s ezzel vége lett december nyolcadikának. Ma december 9-e van. Megje­lentek a napilapok, viszik a vil­lanyszámlát és beszedik az előfi­zetési díjakat, az üzemi konyhá­kon nekifognak és megkezdik a főzést, mások sietnek kitölteni a lottószelvényt, mert ma van az utolsó beadási nap, különben le­maradnak az e heti húzásról. Csupa hétköznapi dolgok történ­nek, nincsen semmi olyan külö­nös, ami rendes körülmények kö­zött meg nem történhetne. A jö­vendőmondók (hogy erősebb ki­fejezést ne használjak megjelö­lésükre) felsültek, s ha valaki ma, reggel megkérdezi tőlük, hogy mi van a világvégével, minden bi­zonnyal pokoli helyzetbe kerül­nek — pedig az Úr még nem is szólította őket a baljára. K, BALOG JÁNOS Járási nőíanács-ülések Szidtál smt jö tt el cl uílajjidg^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents