Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

i 4 Megkezdte tanácskozásait az MSZMP VII• kongressznsa (Folytatás a 3. oldalról.) Elvtársak! Pártunk álláspont­ja, amely az elmúlt három év alatt töretlenül érvényesült az, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Nézzük, hogyan alakult a dolgozók életszínvonala hazánkban: az életszínvonal 1949- re elérte az 1938-as év színvo­nalát. Azt követően a legnagyobb horderejű eredmény, hogy gya­korlatilag megszűnt a dolgozó osztályok életének hajdani átka: a munkanélküliség. A Horthy- rendszer idején évente átlag 200—300 000, az 1928—33-as vál­ság idején pedig 700—800 000 munkanélküli volt. Rendszerünk­ben, az 1949-et követő 10 év alatt 650 000-rel növekedett a keresők száma. 1945 után, négy éven keresztül a munkások és alkal­mazottak életszínvonala a pa­rasztsághoz képest elmaradt. 1958. végéig a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 56 százalékkal, a parasztság reáljövedelme 26 százalékkal növekedett, vagyis pótoltuk a munkások és alkalmazottak életszínvonalában mutatkozott átmeneti elmaradást is. Az életszínvonal emelkedését jellemzően mutatja néhány alap­vető élelmiszer fogyasztás alaku­lása. Az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás nálunk 1938-ban 33 kilogramm volt, 1958-ban 42 kiló, ugyanakkor zsiradékból az átlagos évi fogyasztás 17 kilo­grammról 21-re, cukorból 0.5 ki­logrammról 24.C-ra, tojásból 93 darabról 147 darabra növekedett. A sörfogyasztás az 1938-as évi átlagos fogyasztásról 1958-ra pon­tosan tízszeresére növekedett. Tudvalevő, hogy a Horthy-rend- szer idején Magyarországon az egyszerű emberek — Spanyolor­szág és Törökország dolgozóival együtt — a leggyengébben és leg­rosszabbul táplálkoztak Európa népei közül. Ma a helyzet a kö­vetkező: Olaszországban az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 2560, Jugoszláviában 2710, Fran­ciaországban 2830, Ausztriában 2950, a Német Szövetségi Köztár­saságban 2970, Angliában 3210 és Magyarországon ennél is több, 3240 kalória. Nálunk 1958-ban a munkások és alkalmazottak ösz- szes béralapjára 41,9 milliárd fo­rintot fizettek ki, a béren kívüli juttatások összege 11,6 milliárd forint volt. Az állam ma már csaknem minden dolgozó ember­nek úgyszólván térítés nélkül nyújt egyéb szolgáltatásokat is: 1938-ban például a lakosságnak még csak 31 százalékát vonták be a társadalombiztosításba, ma már 71 százalékát! Az orvosok száma a felszabadulás óta 40 százalékkal növekedett. E tekintetben a Szovjetunió áll világviszonylatban a legjobban: 10 000 lakosra 17 orvos jut, de hazánk is kiállja az összehasonlítást bármely ország­gal. Míg Franciaországban 10, Dá­niában 12, Belgiumban 12, addig Magyarországon 14 orvos jut tíz­ezer lakosra. Kádár János hangsúlyozta, hogy az elmúlt három évben a töme­gek saját tapasztalatainak alap­ján győződhettek meg arról, hogy a Központi Bizottság és a kor­mány milyen következetesen ér­vényesíti álláspontját az életszín­vonal fejlesztésében. 1957-ben 14 —16 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reál­bére, a parasztság reáljövedelme pedig 8—10 százalékkal. Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árakat állapítottunk meg. Bevezettük a nyereségrésze­sedés rendszerét. 1958 elején nyíl­tan megmondottuk, hogy 1958- ban nem lehet emelni az élet- színvonalat, hanem az esztendőt arra kell felhasználni, hogy az el­ért eredményeket megszilárdít­suk, a termelés fejlesztésével alá­támasszuk. A tömegek megértet­ték, és támogatták ezt az állás- foglalást. így a tavalyi tervet a vártnál jobban teljesítettük s a reáljövödelmet több mint két szá­zalékkal emelhetjük. A tavalyi jó eredmények alapján a Közpon­ti Bizottság napirendre tűzhetett néhány megoldást sürgető kér­dést. A Politikai Bizottság a kö­zelmúltban megvizsgálta, hogyan hajtottuk végre a Központi Bi­zottságnak a munkásosztály hely­zetéről szóló határozatát. Jelent­hetem a kongresszusnak, hogy a határozat valamennyi olyan pontját teljesítettük, amely összefüggésben van az élet- színvonal alakulásával. A határidő 1959. első féléve volt. A végrehajtás: 1959. január else­jével 25 000 alacsony keresetű munkás kapott 8—15 százalékos fizetésemelést. Az egészségre kü­lönösen ártalmas munkakörökben 50 000 dolgozó munkaidejét csök­kentettük. Ugyanakkor január el­sején 882 000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen. Február else­jei hatállyal lépett életbe 55 000 egészségügyi dolgozó fizetésren­dezése. Január elsejétől 408 000 idős ember nyugdíját emeltük. Április egytől felemeltük az egye­dül dolgozó, gyermeket nevelő nők és a többgyermekesek csalá­di pótlékát. Mindez évente egy milliárd 487 millió forintot tesz ki. Nálunk most jók az életviszo­nyok, van érteimé a munkának, mert mindenki tudja, hogy mun­ka teremtette értéket részben a termelés fejlesztésére — vagyis a jövendő magasabb életszínvona­lának jobbá tételére, a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésre fordítunk. A gazdasági építésben előttünk álló feladatok közül a legfonto­sabbakat emelte ki Kádár János, mivel a gazdasági feladatokkal külön beszámoló foglalkozik a kongresszuson. Hangsúlyozta: meg kell gyor­sítani a szocialista társadalom fel­építését. Az ez évi és a jövő évi terv végrehajtásával, a hároméves terv túlteljesíté­sével jó alapot kell teremteni az új ötéves tervhez. Az állami és gazdasági vezetés­ben meg kell szüntetnünk a bü­rokratikus vonásokat és növelni kell a tervszerűséget, a terv- és állami fegyelmet. Bér-, fizetés- és prémiumrendszerünkben is van még tökéletesíteni való. A tervező irodákban például olyan a jutalmazási rendszer, hogy nem az olcsóbb és rövidebb idő alatt készített tervek, hanem a drágább és hosszú ideig készülő tervek növelik a keresetet. A kor­mány már másfél évvel ezelőtt utasította az illetékeseket, hogy dolgozzanak ki jobb módszert, amely megfelel a tervező egyéni érdekeinek és a népgazdaság ér­dekeinek is. Mindeddig nem tör­tént meg ez. Egy másik példát: nem természeti törvények idézték elő azt, hogy szeptember 28-án, 29-én és 30-án napi 14,16, illetve 17 000 sertést vásároltak fel, — október elején és a következő na­pokon viszont csak 2000—2800 darabot. Az ilyen hullámzás ká­ros a népgazdaságra. Az oka nyil­vánvaló az, hogy szeptember 30- án zárul a negyedév, s a felvásár­lókat a negyedév végéig elért eredmények alapján premizálják. Bizony, gazdasági életünkben még sokfelé van ilyen hátrafelé »ösz­tönző« erő. Feltétlenül meg kell őket szüntetni. A fejlődés lendítő ereje a dolgozók növekvő társadalmi tudata A gazdasági élet vezetői az ed­diginél nagyobb mértékben és bátrabban támaszkodjanak fejlő­désük legnagyobb lendítő erejé­re, a tömegek öntudatára, véle­ményére és lelkesedésére. Vegyék figyelembe és hasznosítsák a szo­cialista munkaverseny, a szocia­lista brigád címért küzdő mozgal­mának ez évi nagyszerű tapaszta­latait. A dolgozók az elmúlt két évben túlteljesítették a terveket, látni keli, hogy a fejlődés nagy lendítő ereje mindinkább a dolgozók nö­vekvő szocialista társadalmi tudata. Gazdasági vezetőink nagyobb mértékben hasznosíthatják nép­gazdaságunk javára a szocialista országok együttműködésében rej­lő jelentőségeket. A Központi Bizottság úgy véli, hogy kedvezőek a feltételek gaz­dasági életünk fejlődésére. Az ellőttünk álló feladatok megoldá­sa alapot teremt népünk életszín­vonalának további reális emelé­séhez is. A kongresszusi irányel­vek kimondják, hogy a következő ötéves tervben az egy főre jutó reáljövödelem legalább 26—29 I százalékkal, a lakosság fogyasztá­si alapja pedig a jelenlegihez ké­pest legalább 40—45 százalékkal növekedjék 1965. végéig. A lakos­ság életkörülményeinek hatékony megjavítását szolgálja az ötéves terv nagyszabású lakásépítési programja is. Központi Bizottsá­gunk kezdeményezte, hogy min­deneik előtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervet ke!l kidolgozni. A kormány már jóváhagyta a ter­vet. Eszerint az ötéves terv idején állami és magánerőből kétszázötven­ezer lakás, az utána követke­ző ötéves tervben 350 000-re, majd az azt követően 400 000 lakást kell építeni. A három ötéves terv tehát össze­sen egy millió korszerű, egészsé­ges új lakást ad, ami azt jelenti, hogy e 15 év alatt a lakosság mintegy 40 százaléka újonnan épült lakásba költözhet. Ezt más­képpen úgy mondjuk, hogy a 15 éves lakásépítési terv megvalósításával minden igényjogosult család önálló lakáshoz jut. Az életszínvonal emelését szol­gálja, hogy az ötéves tervben je­lentősen növekszik a tartós fo­gyasztási cikkek termelése is. Kulturális fejlődésünk időszerű feladatai Beszámolója negyedik részében a kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatairól be­szélt Kádár János. A magyar dolgozó nép művelt­ségében, kulturális fejlődésében a felszabadulás óta bekövetkezett hatalmas mennyiségi fejlődés mi­nőségi változást is jelent: közele­dés a jövendő társadalom szoci­alista gondolkodású, sokoldalú­an képezett kultúrált emberéhez, — a szocialista forradalom győ­zelméhez a kultúrában. A felszabadulás időszakában kereken 600 ezer volt hazánkban az írni—olvasni nem tudó felnőtt ember. Az írástudatlanság Ma­gyarországon lényegében meg­szűnt. A népi demokrácia beve­zette a nyolcosztályos általános iskolát. A közép és felsőfokú ok­tatás nagymértékben fejlődött. A tudomány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén is jelentős az előrehaladás. Három új nagy egyetemet hozott létre a népi demokrácia. A Magyar Tu­dományos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az óllenfcrradalom óta hoztunk létre. A tudományos kutatómun­ka jelentős eredményei már ma is közvetlenül segíti iparunk, mező- gazdaságunk és a népgazdaság általános fejlődését. Felépült a kísérleti atomreaktor, izotop elő­állítás is folyik és rövid felezésű idejű izotópokban a hazai szük­ségletet már magunk állítjuk elő. Az agrártudományok terén mű­ködő tudósok, kutatók is jelentős eredményeket értek el: a homok-, láp- és szikes talajok hasznosítá­sában, kiváló hibridkukorica faj­tákat, jómincségű nemesített ré­pamagvakat állítottak elő. Igen jónak ígérkezik a tudósaink köz­reműködésével nemrégiben konstt ruált, univerzál traktorra szerel­hető kukorica betakarító gép. A közoktatás, a tudományos képzés és kutatás eredményei mellett bíztató eredmények van­nak az irodalomban, a művészet­ben. A/ új szocialista, realista alkotások egész sora született, különösen értékesek az eredmé­nyek a dráma és filmművészet­ben. A legújabb termésből meg­említjük a Kormos ég, a Har­minckilences dandár, a Tegnap, a Szélvihar, a Pesti emberek című müveket, örvendetes egy új, pár­tos, fiatal nemzedék jelentkezé­se a társadalomtudományokban, művészetben, az irodalomban. Kulturális fejlődésünket, egy­ben a nép kulturális felemelke­dést jelzik könyvkiadásunk ada­tai is. Míg 1933-ban 2400 mű je­lent meg kilenc millió 200 ezer példányszámban, addig 1933-ban már 2700 mű jelent meg 27 mil­lió 300 ezer példányban. Az or­szág majdnem valamennyi köz­ségében van könyvtár, még az ezer lakosnál kisebb községek 94 százalékában is. A színházi látogatók száma az utóbbi tíz esztendőben két és fél­szeresére emelkedett és 1958-ban elérte a 6 millió 800 ezret. A mo­zik száma ma hétszer annyi, mint a Horthy-rendszer idején volt, a mozilátQgatók száma pedig az utóbbi tíz évben a háromszorosára növekedett. A nemzetközi össze­hasonlítást e tekintetben is áll- juk: egy lakosra egy cvre Hollan­diában kereken 6, Svédországban 10, Franciaországban 10, Magyar- országon 13 mozilátogatás jut. Elvtársak! A szocialista forra­dalom előretörése és győzelme a kulturális fronton a nagyszerű eredmények ellenére viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenfor­radalom, a revizionista zavartkel- tés az ideológia területén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy.az el­lenforradalommal e téren vívott harcban erősödött értelmiségünk marxista törzse, tudományos, művészeti életünk, és ugyanez nagy nevelőiskplája volt a töme­geknek is. Uj jó harci fegyvere­ink: a párt művelődéspolitikai irányelvei, az irodalom kérdései­vel, a népi írókkal, a nacionaliz­mus kérdéseivel foglalkozó párt­okmányok. A tudományok szerepe felbe­csülhetetlen jelentőségű szocia­lista építésünk feladatainak meg­alapozásában. Az ideológia és a kultúra fel­adata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósít­son. Elengedhetetlen követel­mény, hogy tudományos és művészeti életünk még job­ban a munkásosztály, a dol­gozó tömegek, szocialista épí­tésünk szükségletei felé for­duljon és azt szolgálja. Le kc-11 küzdeni a burzsoá rend­szer szellemi örökségét, a sovi­nizmust, az antiszemitizmus ma- raványait. Következetesen kell harcolni a szocializmus győzelmét gátló kispolgári nézetek, az önző kistulajdonosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a mar- jIzu'tv—leninizmns eszméi az ideológiai életben, a tudo­mány és a kultúra valameoy­nyi területén uralkodó világ­nézeti alappá váljanak. Közoktatásunkat meg kell re­formálnunk. Iskoláinkat követke­zetesen szocialistává kell ten­nünk. Közelebb kell hoznunk az iskolát az élethez. Iskolarendsze­rünk megreformálása igen gon­dos előkészítést kíván és megkö­veteli saját közoktatásunk tapasz­talatainak, valamint a nemzet­közi tapasztalatoknak a leggondo­sabb figyelembe vételét. Szélesít­sük azokat az oktatási formákat — a levelező oktatást, az esti is­kolák rendszerét —, amelyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek továbbtanulásának le­hetőségeit biztosítják. A műszaki színvonal fejlődése magasabb műszaki ismereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munkások­tól is. Teremtsük meg a terme­lésben dolgozó munkások szá­mára a műszaki továbbképzés célszerű formáit. Uj ötéves tervünkben biztosít­juk a tudományok fejlesztésé­hez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudományokra nagy szerep vár népgazdaságunk műszaki fejlesztésében, a kor­szerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés elősegítésében. Külön fontos, hogy a társadalomtudo­mányok művelői elemezzék leg­újabb fejlődésünk, szocialista épí­tésünk alakulását és nyújtsanak segítséget a gyakorlati szakembe­reknek. Komoly feladatunk: a vallásos és más idealista nézetek­kel! szemben segítsék a megfelelő tudományos propagandát. A művészetnek, az irodalomnak számottevő szerepe van népünk tudatának, érzelmeinek, ízlésének formálásában. Irodalmi és művé­szeti életünk egészséges fejlődésé­nek kulcskérdése: szilárd marxista—leninista eszmei egység fogja íirnze a kommunista Írók és művészek sorait, hogy megfelelő befo­lyást és vonzást gyakorolja­nak a kultúra nem kommu­nista művelőire. Pártunk természetesen elsősqrban a kommunista írókra és művé­szekre támaszkodik. Ugyanakkor számít minden becsületes szándé­kú író és művész alkotásaira és támogat mindenkit, aki műveivel népünk fejlődésének fő, szocia­lista irányzatát mozdítja elő. A nép világos színvallást vár — elsősorban műveiben — min­den írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztály­harcban ki mellett áll, kivel tart. A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek megoldásában, a kultúra továbbfejlesztésében szá­mít az újjászervezett írószövetség, s valamennyi művészeti szövetség hatékony támogatására. A szocialista nevelés követel­ményeit kell érvényesíteni a tö­megek műveltségi színvonalának további emelésében is. E terüle­ten megvan a maga sajátos fel­adata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, színhá­(Fólytatás az 5. oldalon,)

Next

/
Thumbnails
Contents