Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-29 / 304. szám

1 f 1939. december 29. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAC 3 Erről in besxélni kell A különös; „propagandista“ Miszlán is elérkezett az elavult gazdálkodási mód alkonya A párt VII. kongresszusán szú esett a volt kizsákmányoló osztály tagjairól is. Bele illeszkedhetnek becsületes munkával új társadal­munkba. A gyakorlati élet azt bizonyít­ja, hogy vannak, akik élnek is a lehetőséggel. Szégyenük előbbi életüket és új életet kezdenek be­csületes szándékkal, mellékgondo­latok és álszenteskedés nélkül. De akad olyan is, aki nem él a lehetőséggel. Aki még nem adta fel a „harcot”. Aki piszkot szór a munkásosztály hatalmára és a szocialista humanizmust a maga alávaló céljaira akarja kihasznál­ni. Hogy honnan tudom ezt? Hol találkoztam vele? Hogyan ismer­tem rá munkájára? Én egy különös „propagandis­tájáról” szeretnék beszélni az osztályellenességnek, amely úgy látszik a sokféle módszer közül most egy egészen új és förtelmes „újítást” alkalmaz, s egyszerű­en a legrövidebben: W.C. propa­gandának lehet nevezni. Igen. Úgy látszik az ellenség, ahogy egyik barátom találóan megjegyezte, beszorult az illem­helyre. A „W, C. propagandistát” su­nyi, disznóképű embernek kép­zelem, aki miután megára zárja az ajtót, a szemérmetlen rajzok és felírások közé reakciós jelszava­kat rajzol, elváltoztatott ákom- bákom betűkkel. Eredményt persze nem ér el munkájával. Csupán csak jelt ad magáról. Tudatja a firkálmánya által, hogy létezik. A különleges ellenséges propa­gandista „munkahelyeit” újra me­szelik. Az írásokat, amelyek csu­pán csak némi undort keltenek írójuk iránt az emberekben befö­dj a szép hófehér mész. A „W. C. propagandistát” pedig egy szép napon nyakoncsípik és olyan helyre szállítják, ahol ébe­ren vigyáznak, hogy a falát ne rondíthassa össze ákom-bákomai- val. Ideje bőven lesz az elmél­kedésre. Ha egy csepp ész van a koponyájában, akkor rájön majd arra, hogy a „Szabad Európa” ál­tal sugárzott disznóröfögés osto­ba tippjeit felesleges volt macs­kakaparással az illemhely falára biggyeszteni. H. T. Egy végiilis igaznak hitt füllentés Kóla lesz szó. A cselekmény vasárnap délelőtt kezdődik és az ebéd alatt ér el a végső kifejlődé­séhez. Mint minden »valamire való férfi«, én is igyekszem meg­osztani feleségemmel a vasárnap délelőtti teendőket, nevezetesen a takarítást, a cipőtisztítást, egyszó­val mindazt, ami »kizárólag« csak az asszony feladatkörébe tartoz­na. Viszonylag hamar befejeztem és végre elérkeztem az úgyneve­zett hőn áhított szabadidő küszö­bére. Mit csináljak? Olvasni kezdtem.. És ,a felesé­gem? Ö ezt a »kivételes«, min­dent elvégző nekibuzuMáson arra használta fel, hogy segített az anyósának, helyesebben helyette ő csinálta a már régen beígért savanyított burgonyasalátát. Telt, múlott az idő és én a kötetlen­ség muzsikáló aranybetűibe szin­te" belebágyadtam. Olvastam, ol­vastam. Egyszercsak ajíónyikor- gúsra lettem figyelmes. A felesé­gem állt mellettem, azzal a vala­mit leérni, vagy elnézni kérő örök — nsszonyi mosolygással, báj­kedvességgel készült szóim hoz- ; in. Elkészült a burgonyasaláta, csak... csak egy kicsit elfőtt, pem- pős lett. — No és hát elfőtt, legalább nem Imii akkorát nyelni. — Én azt szeretném, ha ebéd­közben dicsérnéd és azt monda­nád, hogy te-így szereted. Tudod nem igen segítek főzni és leg­alább most az egyszer legyél elé­gedett anyuka előtt. Nem tudtam ellentállni ennyi igyekezet és akarás láttán. — Jól van, dicsérni fogom. Szinte röpködve szaladt, hogy legalább tejföllel ízesítse a pem- pősre főtt burgonyát. Alig süppedtem bele újra a be- hínárjába, máris az ebédhez hívtak. A mézsárga húsleves ün­nepi gőzölgése feledtette velem a dicsérő — kötelességem. A jóízű hús és a sülttészta bágyasztó nagyszerűsége mind mélyebbre ásta a saláta létezését. Az aszta­lon volt, de nem láttam a salátát. Elhomályosult tekintetem — a jóllakottság bódulatában — egy pillanatra a tálra irányult. Esz­méltem! — Nagyszerű ez a saláta! — mondottam és úgy látszott, hogy a feleségem elhitte, mert a fel­fedezésemtől tágranyílt szemmel csodálkozott. És abban a pillanatban valójá­ban én se tudtam jó-e, nem-e. Az utána következő percekben a női e’hite'ő képesség d;adalmr..s útjá­nak adóztunk emlékezve, nagyo­kat nevetve. S. J. A forgalmi lámpa vámszedői Országos botrány tört ki a georgiai (USA) Ludowici város egyik keresztúti forgalmi lámpá­ja leörül. A lámpa, mint sok ha­sonló lámpa, más országutakon, élelmes é3 pénzéhes rendülök kezelésében állott. Egy fűszerüz- l«t fölötti lakás ablakából irányí­tották. Amikor más állambeli autó közeledett, a zöld fény hir­telen pirosra csapott át és mi­előtt még a vezetőnek ideje lett volna megállni, máris »kihágást« követett el és a lesben álló for­galmi rendőrök megbírságolták. A modern országúti banditák saját bevallásuk szerint naponta — Rendőri kampány a svéd hu­ligánok ellen. A stockholmi rend­őrség ezekben a napokban minden erőfeszítéssel meg akarja tisztí­tani a stockholmi földalatti állo­másokat a fiatalkorú bandáktól, amelyek éjszakánként sok bajt okoznak a svéd főváros lakossá­gának. A rendőrség snec’álisan kiképzett civilekből éjjeli őrséget szervezett. Az. őrség tagjainak jo­gában áll a f'atakorú bűnözőket letartóztatni. I. ej statisztikai adó­ink szerint rendőri riadósautók több mint ezerszer vonultak ki a földeríti phol a stockhc’mt ,fiv-?’korú bandák fő­hadiszállása van. ! kb. 570 embert sarcoltak meg ígv. Hasonló vádat emeltek nemrég az ohioi Lake megye ellen. Palm Beach rendőrsége ugyancsak ilvcn csapdákat állított a Floridába igyekvő turistáknak. Bizonyos he- lveken, olvashatatlanul kis be­tűkkel és fák mögé rejtett táblá­kon azt írták ki. hogy csak 10 márföldes sebességgel szabad haj­tani. Az autósnak útközben elég gondot okoz a forgalomra ügyel­ni, így persze a turistaforgalom vámszedőinek könnyű dolguk volt. A VI. nemzetközi Chopin-versenyről Harmincegy országból 120 fia­tal zongoraművész nevezett be a VI. nemzetközi Chopin zongora- versenyre, melyet 1960 februárja- * bán és márciusában rendeznek meg Varsóban. A 120 nevezés kö­zül 98-at már elfogadott a rende­zőbizottság, 12-őt pedig feltétele­sen. A nemzetközi Chopin ver­senyt a lengyel Chopin Intézet öt évenkint rendezi meg. A most megrendezésre kerülő verseny zsűrijén°k tiszteletbeli elnökségét ‘ Arthur Pubinstein, a lengyel szár- ! mezősű, / merikában élő zongora- I művész vállalta. A meredek dombok tövében falucska húzódik. Azt már nem lehet rámondani, hogy »elzár- tan a külvilágtól«, hiszen na­ponta több autóbuszjárata van. Azt sem lehet róla' állítani, hogy ósdi, régi, hiszen így szemre is állandóan fiatalodik. Igaz, még nem tűnt el minden régi, rozzant viskó, de sok új ház épült, s nem külön tele­pen, hanem elszórtan a falu­ban. A régi, rogyadozó házak mellett úgy virítanak az újon­nan épültek, mint az életük vé­gét járó, összetöpörödött nagy­papák mellett az új, modern ruhákban járó, életerős, nagy- jövőjű unokák. Ez Miszla. így szemre mást nem igen lát az ember, legfel­jebb azt, ami minden faluban látható, a szorgoskodó embere­ket. Mostanában azonban még en­nél is említésreméltóbb dolgok történtek ebben a falucskában. Az élet most talán még annál is lüktetőbb, élénkebb, mint amikor nyaranta a megérett ka­lászok learatásán, a pattanó, p mindennapi kenyeret jelentő búzaszemek betakarításán fá­radozik mindenki. Nagy dolog­ra készül a falu: a szövetke­zésre. szőlőtermesztésre, de a termés, még kedvező időjárású években is, legtöbb helyen hihetetlenül csekély és jellemző: legtöb­ben még a direkttermő fajok »szereteténél« és termesztésé­nél tartanak. Nem kell semmiféle különö­sebb kutatást végezni ahhoz, hogy a faluban a gazdálkodás színvonala messze alul maradt az ország és a környék átlagá­nak. Ezen még nem változtat az sem, hogy a faluban van né­hány olyan gazda is, aki éssze­rűen, jól és eredményesen gaz­dálkodik. Ez legfeljebb azt mu­tatja, hogy ebben a falucská­ban is milyen nagy lehetősé­gek lennének, ha megszűnne a maradiság és okosan gazdálkod­nának. Ennyit a gazdálkodásról. Ami az egyes családok életéi illeti, bizony az is erőteljes vál­tozást sürget. Alig van család, amelyben békesség lenne az apa és gyermekei és testvér-testvér között. De a föld- és házszom­szédoknál is hasonló a helyzet; Az első számú ok mindenütt a vagyon, az örökség, a haráeso- lás. Némelyik ember alig tu­dott megélni a kis földecskéjé- ből, de miatta egész sor hara­gost szerzett. Hogy jobban élnek az embe­rek, mint a felszabadulás előtt — ez igaz. De közel sem úgy, ahogyan élhetnének, ha elven­nének mindent a földtől, amit az adhat, vagyis ésszerű mun­kával, kevesebb erővel többet termelnének. Az új ezt régi és rossz álla­potot igyekszik megszüntetni; Igaz, ezt még nem látja min­denki világosan Miszlán, sokan görcsösen ragaszkodnak a régi­hez. Az okos szó következtében azonban egyre többen választ­ják a szövetkezetei és nem két­séges .hogy végül is az űj kerül ki győztesen a küzdelemből. boldogultunk volna« — jegyzi meg az egyik fiatal. Az ifjúsági brigád a kongresz- szusi hónap alatt 250 óra társa­dalmi munkát végzett. A termelőszövetkezeti mozgal­mat is támogatja az ifi-brigád. A kistormási Kossuth Termelő- szövetkezet tehergépkocsiján nagyjavítást végeztek a fiatalok társadalmi munkával. A munka értéke meghaladja a 10 000 fo­rintot. Utam a műhelyből az irodába vezet. Schilling József elvtárs, az AKÖV igazgatója is kedvezően nyilatkozott a fiatalokról. Tőle hallottam, hogy amióta az ifjú­sági brigád működik, sokan »meg­javultak« a fiatalok közül. Volt olyan fiatal, aki a verseny meg­indulása előtt sokat hiányzott, késett és gyakran kapott fegyel­mit, ezzel a fiatallal amióta n KISZ összefogja az ifjúságot, hó­napok óta semmi baj nincs. Az AKÖV pártszervezete az utóbbi időben sokat foglalkozott a fiatalokkal. Az eredmények azt mutatják, hogy megérte foglal­kozni velük! (-H-) — 1950 óta Tolna megyében több mint 6700 kát. hold területet erdősítettek az állami erdészetek. Több mint 26 millió csemetét és közel félmillió suhángot ültettek el. Hadat üzent az új a réginek, dúl a csata. Meg kell hagyna az új térhódítása nem egyszerű dolog, nem gyermekjáték-féle. Könnyebb volt az új házakat felépíteni, mint most az újat győzelemre vinni. Mert az igaz­sághoz tartozik, hogy a régi és az űj házak egyaránt régi gon­dolkodású embereket takarnak. A megszokott, az apáktól örö­költ gondolkodási forma itt alig változott valamit a felsza­badulás óta. Hiszen a hegyek, a távolság a javuló közlekedés ellenére is meglehetősen elszi­getelte a falut a külvilágtól. Az ország fejlődése sokkal kisebb hatással tudott lenni erre a fa­lura, mint a többi községekre. Ez a régi, konzervatív gondol­kodás mindenekelőtt a gazdál­kodásban és az egyes családok életében éreztette hatását. Igaz. itt a hegyek is nehezítik a gaz­dálkodást. De a fő ok abban rejlett, hogy eddig szinte min­denki a régi, megszokott gaz­dálkodási formát istenítette és így nem csoda, ha a töménte­len fáradtság sokkal kevesebb hasznot hozott, mint másutt. Végig kell járni a határt: itt még szép kevesen vetettek ve­tőgéppel. Évről évre igen sok őszi mélyszántatlan terület ma­rad a határban. A műtrágyát kevesen és bizony többnyire rosszul alkalmazzák. Nagy szőlőterület van a faluban, a határ több része . alkalmas is Fiatalokról - fiataloknak Az ifjúsági brigád A Szekszárdi 25. számú AKÖV szerelőcsarnokában serény mun­ka folyik. Amikor a műhelybe lé­pek a munkások kis csoportokra szakadva éppen egy három és féltonnás tehergépkocsin vé­geznek szelepcsiszolást, egy autó­busz hátsó hidcseréjét végzik és Gaz 5). típusú kocsin állítanak gyújtást. Fiatalok és Idősebbek vegyesen dolgoznak a szerelésen. Azért idő sebbeket írok, mert olyan, aki öregnek mondható, egy sem akad a szerelőcsarnokban. Engem az ifjúsági brigád munkája érdekel leginkább. Mojzes Lajos, Timkó József, Simon Zoli, ‘ Schalli Jó­zsef, még a többi fiatal készsége­sen válaszol kérdéseimre. Az ifjúsági brigád a kongresz- szusi verseny beindulásakor szü­letelt. Először gyengének bizo­nyult, aztán »kinőtte« magát. Ma már büszke a vállalat fiataljai­ra. »Megedződtek« a fiúk — ahogy az egyik műszaki vezető mondja. Az ifjúsági brigád különöskép­pen a kongresszusi hónap idő­szakában tűnt ki. A fiúk vállal­ták három tehergépkocsi javítá­sát terven felül, munkaidő után, társadalmi munkával. Vállalásukat teljesítették. A lendület átragadt ez idősebbekre is. »A nagy tapasztalattal rendel­kező idősebb szakik nélkül nem A. To'sziojs A 111 f A 49. A FÖLD A gyémánlmezők a világűrben tévelygő üstökös elhaladását je­lentették. A gép belekerült a von­zásba és sokáig vergődött az égi kövek közt. Sebessége szüntele­nül nőtt, a matematika abszolút törvényei érvényesültek, a tojás és a meteorkövek iránya elága­zott, egyre szélesedő szög kelet­kezett közöttük. Az aranyló köd- gomolyag — az ismertien üstökös feje — és nyomában a meteori t- zuhatag hiperbolikus pályán szá­guldott, hogy megkerülve a Na­pot, örökre elmerüljön a világ­űrben. A gép pályája egyre in­kább ellipszis alakját vette föl. Az a csaknem megvalósíthatat­lan reménység, hogv visszakerü1- hetnek a Fiúdre, föléhresztstte az életcs^tönt T osr-ban és Guszev- ben. Eev pillanatra sem vették le a szemüket a figyelócsüvekről, nézték az eget. A gépet az egyik oldalról rettenetes forrósággal sütötte a Nap: lehányták a ru­hát magukról. A gyémánlmezők messze alat­tuk maradtak, olyanok voltak, mint a szikrák, aztán fehér köd alakját öltötték, s végül eltűntek. Ekkor az irdatlan messzeségben fölfedezték a szivárványszínben játszó, holdakkal körülvett Sza- turnuszt. A tojás, amelyet az üstökös jó darabig magával vonszolt, rrrst visszatért a naprendszerbe. Fénylő vonal hasította át a sö­tétséget. Aztán ez is elfakult, ki­aludt aszteroidek voltak, parányi égitestek, amelyek megszámlálh-- tatlan seregben keringnek a Nap körül. Vonzásuk még jobban meghajlította a tojás görbe pá­lcáját. Lösz az egyik felső figye­lőszemben furcsa, vakító sarlót pillantott meg: a Vénusz volt. Guszev, aki egy másik kémlelő­csőnél volt,, csaknem ugyanebben a pillanatban hatalmasat sóhaj­tott és Lesz felé fordította kivö­rösödött, izzadt képét. — d> az, istenbizony, ő! A feketeségben meleg fénnyel ragyogott egv ezüstös-kékes gömb. Oldalt tőle, nála fényeseb­ben ragyogott egy ribizlinagyságü, másik gömböcske. A gép kissé ol­dalvást haladt tőlük. Ekkor Lösz elhatározta, hogy veszélyes esz­közhöz folyamodik: elfordítja a gép torkát, hegy a robbanások tengelyét elhajlítsa a gép pályá­jától. A fordulás sikerült. Az irány megváltozott. A melegfé­nyű gömböcske közelebb került a zenithez. Telt, telt az idő. Lösz és Guszev hol a kémlelőcsövekhez hajolt, hol leheveredett az egymás he- gyére-hátára hajigált bőrökre és takarókra. Minden erejük el­hagyta őket. Gyötörte őket a szomjúság, vizűi: elfogyott. Egyszerre csak Lösz félálom­ban azt látta, hogy a bőrök, a ta­karók és a zsákok fölfelé mász­nak a falon. Guszev félmeztelen teste a levegőben lebegett, oivan veit az. egész, mint valami láz- alom. Guszev mintha hason U*-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents