Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

I 1959. december. 22. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG s Nem hallgathatjuk el!••• r Vannak emberek, akik szerint újságba csak ritka események, rendkívüli történetek valók. Azt hiszem, ezek igaza körül lenne mit helyesbíteni. Először azért is, mert nemcsak ritka esemé­nyekből áll a hétköznapi élet. Másodszor pedig, ha egy eset a társadalomnak javára van, éppen azt kell elmondani róla, hogy nem ritka. Egy ilyen, ma már örvendetesen nem ritka eseményt szeretnék elmondani... mert úgy érzem, nem lehet elhallgatni! * Este van, s egy földműves há­zában vagyunk. Az asztalról már lerámolta az asszony a vacsora maradékait, ágyba parancsolta a gyerekeket, ö maga pedig elő­szedte a háziasszonyok hűséges barátnőjét: a varródobozt. Az em­ber a szekrény fiókjában keres­gélt. Rövidesen egy papírt húzott ki. Még egy kis kutatás... és a ce­ruza is előkerült. Leült az asztalhoz, s mint aki valami nagy dologba vágta a fej­széjét, gondolkozott... Egy szám került a papír felső sarlódba. Áld­ja egy másik... aztán egy har­madik. Az első halványan, szinte bátortalanul fest ott a sarokban. A többiek már erősebben látsza­nak. Most a nyolc-tíz tagból álló oszlopot óvatosan aláhúzza, s gon­dolkodik. összead: nem látom egészen tisztán, de valami 1700 forint körül van az összeg. A papír másik oldalára is jön­nek számok, adatok. Itt már las­sabban megy a dolog. Néha a fe­leségéhez fordul, ha nem tud va­lamit. — Te anyjuk! Mennyi búzája volt a Tóninak? — Azt hiszem 26 mázsa — fe­leli az asszony, fel sem nézve a foltoznivaló közül. Egy pár perc múlva: Ugye 46 forintot ér a Pe­tőfiben az egység? — Úgy mondta a Tera! — hagy­ja helyben a feleség, s megtoldja még egy fejbólintással is. E pár aéiatt alá is kerül egy vonalka. Itt is összead a gazda. Ez meg valami 31 500-ra jön ki, ha bízhatom a szemeimben. Az én vendéglátóm, hol ide néz... hol a másik oszlopra, majd düny- nyligve, szinte röstelkedve meg­szólal: — Hát igaz, ami igaz! A Tóni majdnem kétszeresét hozta haza ■ebben az évben, mint én! — Könnyű nekik! — mondja Maris néni, aki most leteszi a foltoszsákot az öléből. Nincs sem­mire gondjuk, meg aztán... ott minden közösen megy!... Számolnak és gondolkodnak a mi parasztjaink! És ez az, amjt nem lehet, sőt nem kell elhall­gatnunk! Nem is hallgathatjuk el, hogy sok-sok egyéni gazda tölti üres téli estéit ilyen össze­hasonlítással. El kell mondanunk azt is, hogy csírázik már a mag, amit jó föld­be vetettünk, mert csak úgy tud­juk meg a várható termést, ha figyelemmel kísérjük az elvetett magok életét. Segítsük hát a gondolatok érle­lését! PALÁNKY LÁSZLÓ Jelentősen javult a tanácsok munkája ebben az évben Dr. Tuska Pál elvtárs tanácstagi beszámolója Döbröközön Konnefliár néDiül * • Két levél Mellékelten küldöm a zombai kultúrotthon igazgatójának leve­lét. Különösebb kommentár nem leéli hozzá. Télen, amikor a leg­nagyobb lehetőség lenne a kul­túrotthon kihasználására, nincs rá mód, hogy benne szerepeljünk, mert üzletet és lakást csináltak be­lőle. Major Mátyás kultúrotthon-igazgató, Bonyhád • íme a levél: »Sajnálattal kell értesítenem a kartársat, hogy ér­tékes színjátszó csoportjuk elő­adását elháríthatatlan technikai akadályok miatt a tervezett nap­ra nem áll módunkban fogadni. (December 27.) Ugyanis a kultúr- házban jelenleg nem tudnánk sem elegendő öltözőt, sem más fűthető helyiséget a színjátszók­nál: biztosítani. A bejárati helyi­ségünket (ping-pong terem és öl­töző) a helyi Népbolt kapta meg, addig míg az önkiszolgáló helyi­sége elkészül, január 10-ig. Az egyik öltözőben két pedagógus kapott lakást, míg az új óvoda elkészül és részükre lakást bizto­sítanak. A nagytermen kívül, amelyik nehezen fűthető át, he­lyiség átmenetileg nem használ­ható. Kérem a kartársat, hogy a szervezési munkálatok beindítása előtt a tervezett kiszállást tekint­se tárgytalannak, majd későbbi »időpontban pótoljuk a hiányt. NEMES JÁNOS kultúrotthon-igazgató, Zomba * A két levelet úgy gondoljuk, elég, ha mi is kommentár nélkül közöljük. Csak annyit hozzá, hogy az ilyen intézkedésen az illetéke­sek elgondolkozhatnak. Úgy érez­zük, hogy a problémák könnyeb­bik elintézési módját választot­ták, azért van benne kevés kö­szönet. (A szerk) Vasárnap délelőtt mintegy 250- en gyűltek össze a döbröközi köz­ségi művelődési házban, hogy meghallgassák dr. Tuska Pál elv­társnak, a megyei tanács elnö­kének, a község megyei tanácstag­jának tanácstagi beszámolóját. Beszámolója elején elmondotta, hogy a megyei tanács a törvé­nyeknek és saját határozatainak meglel élőén dolgozott ebben az évben is, s e munka során sok hasznos dolgot oldott meg a me­gye lakosságának javára. A JÖVÖ ÉVI KÖLTSÉGVETÉS Számot adott Tuska elvtárs a választóinak arról, hogyan gaz­dálkodott ebben az évben a me­gyei tanács. Mint mondotta, a költ ségvetésnek megfelelően használ­ta fel a rendelkezésére álló ösz- szeget, majd arról szólt, hogy el­készült a megye jövő évi költség- vetése, amelynek végösszege 280.5 millió forint. A költségvetés 1G százalékát gazdasági, kommuná­lis, 28.6 százalékát szociális egész­ségügyi, 36 százalékát kulturális és népművelési célokra fordítják. Jövőre 31.5 millió forint beru­házásra kerül sor a megyei ta­nácsnak megerősítésére váró költ­ségvetése szerint, amiből a többi között 20 iskolai tantermet, me­gyei rendelőintézetet, megyei könyvtárt, a grábóci szociális ott­hont és 57 lakást építünk, de sor kerül négy mélyfuratú kút létesí­tésére és két község villamosítá­sára is. A jövő évi villamosítási tervek teljesítésével Tolna megye valamennyi községe villamosítva lesz. A TANÁCSI VÁLLALATOK munkájáról szólt ezután Tuska elvtárs, megemlítve, hogy lénye­gesen jobban dolgoztak az idén, mint az elmúlt esztendők során, különösen említésre méltó a Tol­na megyei Építőipari Vállalat eredménye. Ez a vállalat az idén mintegy 72 millió forint értékben végzett építkezéseket. A tanácsi vállalatok munkája eredménye­ként több tégla, több bútor jutott a lakosságnak, mint azt a tervek előírták. KÖZSÉGFEJLESZTÉS A beszámolóban jelentős terüle­tet kaptak a községfejlesztési ter­vek megvalósításával kapcsolatos ‘ kérdések. Elmondotta, hogy a me­gyében 1959-ben több mint 70 millió forintot fordítottunk a me­gye szépítésére, csinosítására, a községek fejlesztésére. 45 ezer négyzetméter járda, 16 700 méter hosszú út épült, 24,5 kilométer hosz szú villanyhálózat-bővítésre, öt is­kolai tanterem építésére, két óvo­da, négy művelődési ház, két orvos Jakás és két orvosi rendelő meg­építésére került sor. Januárban — ez évről áthúzódva — még mint­egy tíz tanterem felépítésére ke­rül sor. A községfejlesztési tervek megvalósításához az állam 27—29 millió forintot juttatott Tolna me­gyének. A társadalrtii összefogás sok szép példáját láthattuk a ter­vek megvalósítása során, a mun­kákat azonban több helyen aka­dályozta a cement és sóderhiány. A helyi termelés nem tudta biz­tosítani a nagyarányú szükségle­teket. — A nehézségek ellenére — mondotta Tuska elvtárs — mégis úgyszólván minden községben je­lentősen haladtak előre a község- fejlesztési tervek megvalósításá­ban, ez jórészt a társadalmi ösz- szefogásnak köszönhető. A me­gyei tanács éppen ezért, 100 000 forintot ajánlott fel a községek jutalmazására. A megye legjobb községe 50 000 forintot. míg minden járás legjobb községe 10 000—10 000 forint jutalmat kap, amit községfejlesztésre lehet felhasználni — így kíván­ja elismerését kifejezni a megyei tanács azoknak, akik sokat tettek a községükért. A R1EZÖGAZDASÄG A mezőgazdaság helyzetével kapcsolatban elsősorban a gépál­lomások munkájáról szólott elis­merőleg, s megemlítette választói előtt Tuska elvtárs, hegy a megyei tanács két gépállomást kivéve, di­cséretben részesítette a gépállo­mások dolgozóit, majd a termelő­szövetkezeti mozgalom kérdései­vel foglalkozott. Ismertette az idei termelési eredményeket. A statisz­tikai adatok arról tanúskodnak, hogy ebben az évben a termelő- szövetkezetek messze maguk mö­gött hagyták az egyéni gazdasá­gokat. A termelőszövetkezetek) búzából 3,1, rozsból 1,7, őszi árpá­ból 2,2, zabból 3 mázsával termel­tek többet holdankint, mint az egyénileg gazdálkodók. Az őszi termelőszövetkezeti szervezéssel kapcsolatban ismer­tette a szomszédos megyék ered­ményeit, majd Tolna megye ered­ményeit ismertette. Eddig öt köz­séget szerveztünk át, de a közeli napokban újabbak térnek át a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás útjára — mondotta, majd több téves híresztelésre utalva el­mondotta, hogy a kongresszus ha­tározatainak megfelelően igyek­szünk mielőbb lerakni a szocia­lizmus alapjait, a mezőgazdaság­ban is uralkodóvá tenni a Szocia­lista termelést. JAVULT A TANÁCSOK MUN­KÁJA — KEVESEBB A PANAS? A beszámoló végén a tanácsok apparátusának munkájával fog­lalkozva Tuska elvtárs elmondot­ta, hogy javult a szakirányítás és gyorsabb lett ebben az évben az ügyintézés. Különösen a községi tanácsok munkájában volt je­lentős javulás. Csökkent a pana­szolt száma, de több esetben le­het még találkozni az ismétlődő panaszokkal. A jelenleginél is gyorsabb lehetne az ügyintézés, ha az emberek nem közvetítő szervekhez, hanem közvetlenül a megyei tanácshoz küldenek a pa­naszt, vagy az észrevételt tartal­mazó leveleiket, hiszen így is, égy is a megyei tanács intézke­dik ezekben az ügyekben. Végül a tanácsülések látogatottságával foglalkozott. A beszámoló végén több vá­lasztó tett fel kérdéseket a me- gvei tanács elnökének, aki mind­egyikre részletesen megadta a választ. A tanácstagi beszámoló után a községi tanács helyiségé­ben fogadó napot tartott Tuska Pál elvtárs. A csiüagszóró és a fogkrém Ha úgy tetszik kritika Elmondta, hogy az éj csende­sen telt el, hajnal előtt távoli robbanás hallatszott és tűzfénv pírja festette be az eget. Azt gondolta, hogy az Ég Fiai elpusz­tultak, beugrott, a csónakba és Aelita menedékhelyére repült. Aelita szintén hallotta a robba­nást és a sziklák magasából néz­te a tüzet. Azt mondta a fiúnak: »Menj vissza a tanyára és várd az Ég Fiát. Ha elfognak Tuszkub szolgái, halj meg némán. Ha az Ég Fiát megölték, férkőzz oda holttestéhez, keresd meg rajta a kőíiolát és hozd el nekem.« Lösz fogát összeszorítva hall­gatta a kisfiú elbeszélését. Aztán Guszevvel együtt odament a tó­hoz, lemosták magukról a vért és a port. Guszev az egyik fából bunkót vágott magának, majd­nem akkorát, mint egy lóláb. Be­ültek a csónakba és felszálltak a ragyogó kékségbe. Guszev és a gépész behúzta a csónakot a barlangba. A bejárat­nál lefeküdtek és kiterítették a térképet. Ekkor föntről, a sziklá­ról lerohant Iha. Amint Gusze- vet meglátta, két keze közé szo­rította az arcát. Szerelmes sze­méből patakzott a könny, Guszev örvendezve nevetett. Lösz egyedül má'-zott le a sza­kadékba, a Szent Küszöbhöz. Mintha szél repítette volna a meredek lépcsőn, a keskeny átjá­rókon és hidakon. Mi lesz Aelitá- val meg vele? Megmenekülnek vagy elpusztulnak? Nem tudta elképzelni, mi lesz. Gondolkozott, aztán abbahagyta. Csak az a meg­rázó érzés a fontos, hogy ismét látja azt, aki »a csillagok fényé­ből született«. Csak lássa azt a keskeny, kékes arcot és minden­ről megfeledkezik szívét elárasz­tó örömében. Lösz a felhőpárákban fürgén átfutott a tengerszem felett íve­lő hídon és az alacsony oszlop­sor túlsó oldalán, mint az imént, újra megpillantotta a holdas hegyvidéket. Óvatosan fölment a szakadék fölött lévő térségre. A Szent Küszöb bágyadt aranyfény­ben csillogott. Csönd volt és fullasztó meleg. Lösz ellágyult. A szerelemnek ez utolsó menedékhelyén szerette volna megcsókolni a vöröses mo­hában a lábnyomokat. Lent, a távolban, kopár hegy­fokok meredeztek. Jég csillant a sűrű kékségben. Gyötrő szomo­rúság markolta össze Lösz szí­vét. íme, itt van a tűz hamva, a letaposott moha, ahol Aelita az ulla dalát énekelte. A Köveken csíkos gyík siklott sziszegve és fejét behúzva, megdermedt. Lösz odament a sziklához, a há­romszögletű ajtóhoz, kinyitotta és lehajolva belépett a barlangba. A mennyezeten égő lámpa fé- , nyében, fehér vánkosok közt aludt Aelita. Feje alá téve csu­pasz karját, hanyatt feküdt. So- : vány arca szomorú volt és szelíd. Lehunyt szempillája remegett: bi­zonyára álmodott valamit. Lösz letérdepelt Aelita fejénél és meghatottan, izgatottan nézte a boldogság és a bánat húgát. Bármilyen kínt kiállt volna most, csak, hogy ez a csodálatos arc sohase boruljon el, csak hogy megóvja a pusztulástól ezt a bájt, ezt az ifjúságot, ezt az ártatlan lélekzést. Aelita lélekzetének üte­mére egy arcába hulló, hamvas­szőke hajfürt fel-alá hullámzott. Losznak most azok a szörnye­tegek jutottak eszébe, amelyek a labirintus sötétjében, a mély kút- ban szuszognak, sziszegnek, sus- torognak és várják, hogy eljöjjön az ő órájuk. Felnyögött a féle­lemtől és a fájdalomtól. Aelita sóhajtott, ébredezett. Evy pilla­natig értelmetlenül nézett Losz- ra. Homlokát álmélkodva re- dőkbe vonta. Két kezével a ván­kosra támaszkodott és felült. (Folytatjuk.) öröm és baj a gyermek a háznál. Nagyon sokszor hallót ■ tam ezt a bölcs mondást az öregebbek ajkáról. Bizony így is van. így van ez a mi kis csa­ladunkban is. Értelmesedni kez­elő kis öcsém sok vidám perset és sok kellemetlenséget okoz a családnak. A bánat felhőjének árnyéka vonja ba édesanyánk homlokát, amikor egy vigyázatlan moz­dulattal a megmosott tányérok­ból lever egy-két darabot. Vi­dámságot, jó kedvet lop szí­vünkbe egy-egy új kijelentésé­vel, bemondásával. Édesapánk a napokban vett két csomag csillagszórót. S már lelki szemeink előtt meg is je­lent a hatalmas fenyőfa és rajta a sok csillagszóró, amint ont­ják a nagyobbnál nagyobb és fényesebb csillagoluxt. A kis Gabi kérésére Apu elhatározta, hogy bemutatónak meggyújt egy csillagszórót. Körülménye­sen készülődött neki a család feje a műveletnek. Sercent a gyufa, majd lángja körülölelte a csillagszóró végét. Már majd­nem a körme is odaégeit apu­nak, de csillagot még nem lát­tunk. Sebaj, újabb gyufaszál és újabb kísérletezés és ismét sem­mi... A csillagszóró csak sister­gett, krákogott, piros volt mint a sült rák — mintha bosszús volna azért, hogy gyufán l me­részkedünk öt melengetni. Tovább nem teketóriáztunk. Bedobtuk a kísérleti alanyi a Kályhába. Bezzeg ott pattogott, szikrázott, szórta a csillagokat. Az édes kis öcsi csak nézte, nézte majd vékonyka hangján megszólalt. — Mondd Apu, mindegyik ilyen? Karácsonykor is így csi­náljuk?! Nem sokkcl ezután, vasárnap történt. Pihenőnap lévén tovább aludtam a megszokottnál. Édes nyugalmamból öcsém makacs, erőszakos kiabálása ébresztett fel. Legnagyobb csodálkozá­somra a fürdőszobában fedez­tem fel. Arcát felfújva, nagy erőlködések közepette fogkré­met próbált kisajtolni a tubus­ból. S bizony »együttes erővel« is csak nagy nehézen tudtunk egy kis pépre szert tenni. Hogy miért lehet ilyen nehezen ke­zein', nem tudom. Bizonyára sűrű a keverék, tudja a gyártó­ja... Mint mindig ismét az öcsi tett pontot a dolgo1c végéra eháppen: — Ugye bátyus, hol­nap már nem kell fogat mosni annyira beleszárad?!!! (b) — A főnök mindenütt jelen van. Uj készüléket találtak fel amerikai főnökök részére, hogy titkárnőjükkel állandó érintkezést tarthassanak fenn. A kis rádió­adó-vevőt mint egy órát, a karra lehet felcsatolni, kézitáskába be­tenni, vagy a cigarettatárcában tartani. A főnök ezzel a készü­lékkel 50 kilométeres körzetben bármikor utasításokat közölhet titkárnőjével, — Tatjána Szamojlova és i imádók. A Szállnak a darv; című világhírű film női főszere; lője, Tatjána Szamojlova anrj szerelmeslevelet kapott, hof kénytelen volt az újságban k zölni imádóival: boldog b.v.a Ságban él és értelmetlen dolo: nak tartja, hogy szerelineslev ifikkel

Next

/
Thumbnails
Contents