Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-18 / 271. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG jL 1954. november 18. _____JCözépbkelálök_____ S zerkesztették a tamási gimnázium tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével. Szovjet fiatalokkal levelezünk Iskolánkban ebben az évben orosz nyelv-szakkört is szerveztünk. A szakkör tagjai szovjet fiatalokkal leveleznek és műfordításokat végeznek. Szakkörünkben mind a négy osztály képviselteti magát. A szakkör célja többrétű: a levelezésen keresztül megismerkedünk a szovjet fiatalok életével, a műfordításokon keresztül pedig az orosz nyelv szerkezeti sajátosságaival. Először Tolsztoj két meséjét fordítottuk le, így: „A KÖNYV Két ember egy könyvet talált az utcán és vitatkozni kezdtek, hogy kié legyen. Elment mellettük egy harmadik és megkérdezte: — Melyikőtök tud olvasni? — Egyikünk se. — Akkor miért kell nektek a könyv? Hiába veszekedtek, mint az a bizonyos két kopasz a talált fésűért, holott nem volt mit fésülniük. A SZEGÉNY ÉS A GAZDAG Egy házban lakott a gazdag ember és a szegény szabó. Az emeleten lakott a gazdag, a földszinten a szabó. Munkája közben a szabó hangosan énekelt és zavarta a gazdag ember álmát. A gazdag ember egy zacskó pénzt adott a szegény szabónak, hogy ne énekeljen. így a szabó meggazdagodott. féltve őrizte a pénzét, és löbbé már nem énekelt. Azonban hamarosan unatkozni ■ kezdett. Fogta a pénzt, visszavitte a gazdag embernek és így szólt: — Vedd vissza a pénzedet, hagy jál tovább énekelni, mert így már nem bírom tovább.” Freislnger Erzsébet IV. a. Közepesnél rosszabbra nem felelünk Iskolánkba komoly KISZ munka kezdődött. Sok diáktársunk kérte felvételét szervezetünkbe, felismerve, hogy csak közös ösz- szefogással lehet nemes célokat elérni. Üzemeink a pártkongresz- szus tiszteletére munkafelajánlásokat tettek. Mi is elhatároztuk, hogy hasonlóan cselekszünk. Elhatároztuk, a próbákon nemcsak a próbakönyv anyagával foglalkozunk, hanem minden alkalommal megvitatjuk a napi politikai helyzetet is. Már az ősszel figyelemmel kisértük Hruscsov elvtárs amerikai utazását. , Nagy érdeklődéssel fogadtuk a szovjet tudósok rakéta-sikereit, sőt tevékenyen részt vettünk abban, hogy a falunkbeli dolgozók is minél, többen megismerjék a tudomány e nagy eredményét. A próbára készülő társaimmal együtt elhatároztuk, hogy a párt- kongresszus tiszteletére úgy tanulunk, hogy közepesnél rosszabb osztályzatot ne szerezzünk. Ez valamennyiünktől komoly munkát kíván. Jó tanulásunkkal nemcsak a mi, de a KISZ és szocializmust építő országunk eredményeit is növeljük. Kiss Gyöngyvér III. a „Lenn az Alföld tengersík vidékén...“ Petőfi Sándor forrón szeretett Alföldjére indult kirándulni egy őszi délután a III. a. osztály. Az osztálynak még egyetlen tanulója sem látta az Alföldet. Amikor szemünk elé tárult az Alföld végtelenje, meghatódtunk, hisz szemünk a Dunántúl dimbes-dombos vidékéhez szokott. Először szokatlanul furcsa volt nekünk a sík vidékedé csakhamar felfedeztük szépségét és ahogy nézegettük, Petőfi Sándor versei jutottak eszünkbe. Juhász Gyula, Tömörkényi István, Móra Ferenc városában, Szeged szépségeiben gyönyörködtünk. A szőke Tisza szeli ketté ezt a gyönyörű várost. Nagyon szép. A dóm tornyából beláttuk a végtelen pusztaságot: a paprikaföldek sokaságát, a sárguló kukoricatáblákat az öthalom mögött, az évszázados dorozsmai szélmalmot. Meghatódva néztem Dankó Pista szobrát, és örökszép nótái jutottak eszembe. A Dóm tér, az árkád sor szobrai, a világhírű órajáték zenéje — mindez felejthetetlen volt számunkra. A vonatból a Szeged környéki közös gazdaságok jól művelt földjeit láttuk. Petőfi talán már rá sem ismerne a mai Alföldre, annyit változott a róna képe. Gallai Veronika III. a. lenként erre a lépcsőre és nézem a csillagokat. Sok mindent tudok. Tudok olyat is, amit magának nem kell soha megtudnia. De boldog csak gyermekkoromban voltam, amikor felhőkről, zápor- esőről, zöld hegyekről és nagy emberekről álmodtam. Tanítóm figyelmeztetett, azt mondta, hogy elpusztulok. Arcát Lösz felé fordította és hirtelen elnevette magát. Lösz szíve elszorult: olyan csodálatosan szép volt Aelita, olyan kábító, édes-keserű illatot árasztott a csuklyája, a keze, az arca, szája. — Azt mondta a tanítóm: »Elpusztít téged hao-<. Ez a szó leszállást jelent. Aelita elfordult és szemébe húzta csuklyáját. Egy darabig hallgatott, aztán Lösz megszólalt: — Mondja el nekem, amit tud, Aelita. — Titok — felelte ünnepélyesen a lány —, maga ember, ezért sok mindent el kell majd úgyis mondanom magának. Felemelte arcát. A Tejút két oldalán úgy fénylettek és sziporkáztak a hatalmas csillagok, mintha az örökkévalóság szele fújta volna végig tüzüket, Aelita sóhajtott. — Hallgasson ide — mondta. — Hallgason végig nyugodtan, figyelmesen. AELITA ELSŐ ELBESZÉLÉSE A Tumát, azaz a Marsot húszezer évvel az aolok népesítették be; egy narancssárga bőrű emberfaj, mely vadászattal foglalkozott és a nagy pókokat ette. A vad aol-törzsek az Egyenlítő körüli erdőkben és mocsarakban éltek. Ezektől a törzsektől csak néhány szó maradt fenn nyelvünkben. Az aolok másik része egy nagy földrész déli öbleiben élt. Arrafelé vulkanikus barlangok vannak, bennük tavakká gyűlt édes és sós vizek. A lakosság halászott, a halakat a föld alá vitték, nagy sós tavakba gyűjtötték össze. A téli fagy elől a barlangok mélyére húzódtak. Még most is láthatók ott a kupacba gyűlt halcsontok. Az aolok harmadik része az Egyenlítő közelében, a hegyek lábánál telepedett le, ahol a föld alól ivóvíz tort fel. E törzsek már házat is tudtak építeni maguknak, hosszúszőrű hásákat tenyésztettek, harcban álltak a vadásztörzsekkel és a vérvörös Talcetl- csillagot imádták. Az Azora boldog országát benépesítő, egyik törzsben szokatlan soho jelent meg. Egy pásztor fia volt, Liziazira hegyeiben nőtt fel és amikor betöltötte tizenheA Radnóti Miklós szavalóverseny előtt A közeli napokban rendezi meg iskolánk második nagy jelentőségű szavalóversenyét, Radnóti Miklós emlékére. A versenyt nagy érdeklődés előzi meg. A múlt évben lezajlott Ady szavalóverseny részvevőinek és most felsorakozott elsősök tudásának színvonala azt ígéri, hogy nem lesz könnyű a verseny bíráló bizottságnak eldönteni, hogy a sok jó szavaló közül, kit illet meg az első helyezés. A verseny eredményeiről, helyezettjeiről a következő alkalommal számolunk be. Sári Julianna III. a Ültünk már silókombájnon is Szeptember 3-án tudtuk meg, hogy I. b. osztályunk kísérleti osztály. Négy napon elméleti óráink vannak, két napon pedig a Fornádi Állami Gazdaságban végzünk gyakorlati munkát. Ilyen gimnázium csak kettő van az országban, a nagykátai és a tamási gimnázium. Az első napon a gazdaság állat- állományát és egyes érdekes növényeit mutatta meg tanárunk, Deák Gábor. Első munkánk komlószedés volt. Csoportokban dolgoztunk. Minden csoport kapott egy kosarat, hogy abba rakja a komlómakkocskákat. A csoportok versenyben voltak egymással. ...Ültünk már silókombájnon is. Nagyon érdekes volt. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi osztályunk tanulói az elsők között látták a magyar gyártmányú kukorica-kombájn egyenlőre még kísérleti példányát. Ezt a gépet most próbálják ki Formádon. Kukoricát, cukorrépát is szedtünk már. A cukorrépát mi is koronáztuk le. Legutóbb a kocsi szerkezetét, szétszedését, a lószerszám részeit és a ló kocsiba való befogását tanultuk meg. Ezen a napon barátkoztunk meg a gazdaság Kedves nevű csikójával. Nagyon szelíd kis állat. Szabad időnkben sokat játszunk vele. Mindannyian szeretünk For- nádra járni, mert olyan dolgokat látunk és tapasztalunk, amelyek a gyakorlati életre nevelnek bennünket. Berta Ilona I. b. ledik évét, lement Azora népe közé, városról városra járt és ezt mesélte: — Álmomban megnyílt az ég és egy csillag zuhant le. Arrafelé tereltem nyájamat, ahol a csillag földet ért. Ott megpillantottam az Ég Fiát. A fűben feküdt. Termete nagy volt, arca fehér, mint a hegytetőkön a hó. Fölemelte fejét és láttam, hogy szemében fény és téboly lángol. Megijedtem, arcra borultam és' sokáig feküdtem holt-mozdulatlanul. Hallottam, amint az Ég Fia elvette botomat, elhajtotta nyájamat, s ahogy ment, talpa alatt remegett a föld. És hallottam, amint dörgő hangon kiáltotta: »Meghalsz, mert én így akarom.« De azért mentem utána, mert sajnáltam a nyájamat. Nem mertem a közelébe menni: gonosz tűz csapott ki szeméből, amiért is mindannyiszor arcra borultam, hogy életben maradjak. így mentünk néhány napon át, míg a hegyekből le nem égtünk a sivatagba. Az Ég Fia botjával a kőre csapott és víz buggyant belőle. Nyájam is, én is ittunk belőle. Az Ég Fia pedig ekként szólott hozzám: »Légy a rabszolgám.« Attól kezdve nyáját legeltettem, ő pedig odavetette nekem étele maradékát. (Folytatjuk.) Tanul az egész falu — Szedresi képek — VIGASZTALANUL permetez az eső, mintha sosem akarna elállni. A földekről, a munkából beszorultak az emberek a házakba, tétlenségre kárhoztatva. Tétlenségre? Ez így, kimondva, túlzásnak tűnik, mert az élet nem állt meg, az emberek dolgoznak, tevékenykednek — na nem a mezőn, hát bent a barát" ságos melegben — vagy éppen tanulnak. öreg épület a Szedres melletti Hídjapusztán, tán százévesnél is több az úgyevezett kiskastély. Olyan, mint egy öreg ember, aki szomorúan, összeraskadtan várja az elmúlást... De az öreg épületet hamarosan az élet tölti be... Az ódon falak fehérre meszelve, két fiatalasszony az egyik szoba padlóját sikálja, mossa nagy igyekezettel. Kint, az udvar környékén két férfi rendezkedik, takarít. — Miért e nagy takarítás? — Óvoda nyílik — válaszol kísérőnk, Varga János tanácselnök. — Vagy negyven gyerek kimaradt az óvodából helyhiány miatt. Mégis, hogy mentesíthessük a szü" löket, itt rendezünk be óvodát. A Petőfi Termelőszövetkezet adta át a helyiségeket — a tsz-tagok gyerekeiből is lesz 18 óvodás. Bíró Lajos és Németh József az udvart takarító két férfi ugyancsak tsz-tag. Mindjárt javasolják is a tanácselnöknek, amint a beszélgetés megindul: — Varga elvtárs... Ezt a kertet fel kellene szántani, a tavasszal bevetni fűmaggal. A kertben szanaszét levő kis fákat meg körül, a kerítés mellett kéne elültetni. Legalább jobban adnának árnyékot a gyerekeknek. — Igen, igen. Meg kell csinálni — helyesel a tanácselnök. — Kinél kell a gyerekeket beíratni? — érdeklődik egy arrajáró fiatalasszony. — Délután itt lesz az óvónő, an- nál... — kapja meg a választ. A SZÖVETKEZET kovácsműhelye előtti színben kis asztalok, padok — kissé „foghíjasán” javításra várnak. Az óvoda felszerelése — ezt is tsz-tagok javítják meg, teszik használhatóvá. Pedig nemcsak az ő gyerekeik járnak maid az „új” óvodába, hanem a közelből a gépállomás, a sertés- tenyésztő vállalat dolgozóinak gyerekei is... Bent, a falu közepén ott magasodik már piroscserepes tetőjével az emeletes új iskola. A földszinti termeket vakolják a kőművesek. — A tetőt becserepeztük jóformán két óra alatt — int fel Nyilas Gábor, az általános iskola igazgatója. — A lakosság társadalmi munkájának szép példája. Pedig, amikor megkezdtük az iskola építését, sokan mondták: „Nem lesz ebből iskola sohasem” — és mi lett? Még ebben az évben megkezdhetjük a tanítást az új, négytantermes iskolában, Itt tanulhatnak majd az öreg diákok is... — öreg diákok? Hogyhogy? — Az ősszel megszerveztük a dolgozók esti iskoláját. Tizenheten tanulják az általános iskola hetedik osztályának tananyagát* mind idősebb, negyven körüli ember. Paraszt, gépállomási, vállalati dolgozó, a transzformátortelep munkásai, a fácánkerti növényvédőállomásról néhányan — nem egy közülük a munka befejezése után nyomban idejön, csak miután a tanítás befejeződött, vacsorázik. Hetente négyszer, este hattól tízig ülnek, nemegyszer küzdenek álmossággal, fáradsággal, és mégis tanulnak. Tanulnak, mert szükségét érzik. — És tudja, hogyan szerezték be a VI. osztály elvégzéséről a bizonyítványt? — És nyomban válaszol is az igazgató. — ügy, hogy igazolták egymásnak, igenis, elvégezték az iskolát. Apátiban hajdan uradalmi iskola működött, a tanítónő az intéző felesége volt. Éveken keresztül nem adott ki bizonyítványt. Akkor nem volt lényeges, elvégezte-e valaki az iskolát, vagy sem, kap-e bizonyítványt, vagy sem. — Sokszor beszélek a gyerekeknek a mi iskolaidőnkről — tér át új témára Nyilas Gábor —, amikor egy palatáblával a tarisznyában jártunk iskolába. Most meg? Megfigyeltem, az elsősök nagy része aktatáskával jött. Használt könyvet meg egyik sem akar, minden gyereknek új könyv kell. A mi korunkban öt-hat generáció kezén fordult meg egy-egy könyv* A TANÁCSELNÖK irodájába fiatal fiú lép'bé.’ — János bátyám, hol lesz a foglalkozás? — Itt, az .irodámban. Elférünk* Tehát, jöttök estére? — Rádióskor működik a Honvédelmi Sportszövetség keretében — magyarázza a tanácselnök, miután a fiú elköszönt. —- Tizenkét fővel indult meg, én vezetem a foglalkozásokat. Egyelőre a rádiózás alapjaival ismerkedünk és a morzéval. Aztán a rádió behan- goláséval. az adás-vétellel... A rádióskörbe már lányok is ajánlkoztak, nyilván őket is érdekli a technika. Esténként az idősebb generáció az iskoláskönyvek fölé hajol, pótolni a huszonöt-harminc évvel ezelőtt elmulasztottakat, a fiatalok technikai ismereteiket gyarapítják. hiszen rohanó tempóban fejlődik az élet, s benne az ember, az egyszerű falusi embernek is tudásra van szüksége. Amikor a szerszámot letette, könyvet vesz kezébe, és tanul, tanul... Bognár István Előadássorozat a színjátszó-rendezők számára A tánccsoportok és kórusok vezetőinek szakmai továbbképzését már biztosította a megyei művelődésügyi osztály. A vezetők rendszeresen részt vesznek képzésüket szolgáló előadásokon, tanfolyamokat szerveztek részükre. Hasonló igény merült fel a színjátszó együttesek vezetői és rendezői között is. Sok színjátszó csoport továbbfejlődésének éppen az az akadálya, hogy a rendezők szakmai felkészültsége hiányos és ezért az igényesebb darabokat egyáltalán nem, vagy legfeljebb gyengén, nem kielégítő módon tudják betanítani. Ezért a művelődésügyi osztály most öt előadásból álló sorozatot biztosít a rendezők számára. Az előadások a következők: Műsorpolitika — műsorválasztás, A szakköri élet megteremtése, Az olvasópróba levezetése, — Állítópróba, — A kis színpad díszletezése, Rendelkező és emlékpróba, Maszkirozás. Az első előadásra december első napjaiban kerül sor. Minden előadást tapasztalatcserével is egybekötnek, vagyis az előadó színjátszók bemutatójával szemléltei az anyagot. Az előadássorozaton előreláthatólag 35 színjátszó-rendező vesz részt. A nyár folyamán a rendezők további képzésére bentlakásos tanfolyamot szerveznek Szekszár- don. így a mostani előadássorozat mintegy előkészítője lesz a nyári tanfolyamnak,
