Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-14 / 268. szám
1959. november 14. ' TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Erről is beszélni kell Korunk ifjúsága Ki ne emlékeznék fiatal éveire, amikor bensőjét nagy célok elérése fűtötte, amikor a fantáziáját szabadjára engedve arra gondolt, hogy olyan dolgot művel, talál ki, vagy csinál, amivel felkelti az emberek érdeklődését, felfigyelnek rá. Életének egy bizonyos szakaszán minden embert hatalmába kerítenek ezek a vágyak. Kitérni lehetetlen előlük, jönnek észrevétlenül, s ha van valaki ilyenkor az ember mellett, aki okos szóval — még észrevétlenül is, de helyes irányba tudja terelni ezeket a cselekvésre ösztönző törekvéseket, nincs semmi baj. Baj csak akkor lehet, ha egyéb lehetőség híján káros kivitelezésben törnek utat ezek a vágyak... Többnyire a férfiaknál találkozni ilyen fellángolással, amikor a fiatal mindenáron valamit tenni akar, olyan valamit, amivel magafelé irányítja környezete érdeklődését... A fiatalok legtöbbje ilyen érzetek hatására követi el meggondolatlanságait is. Lápafőn hallottam egyik ismerősömtől, hogy a nyár folyamán néhány fiatalember egy éjszaka belelökdöste az egyik patakba azokat a tuskókat, amelyeket a partról vágtak ki a munkások az árkolás folyamán... Miért tették? Biztos vagyok abban, hogy rossz- indulat nélkül, csak azért, hogy valamit csináljanak, megmutassák erejüket. A község lakossága közül sokan tudomásul vették a dolgot és egy kézlegyintés kíséretében csak ennyit válaszoltak: »Igen, ezek a mai fiatalok«. S ebben az ilyetén történő tudomásulvételben benne volt az a nézet is, hogy a mai fiataloktól mi mást lehetne várni, mint ezt, és hasonló renitenskedést. De vajon csak ez jellemző korunk ifjúságára?... Nem is kell túlságosan megerőltetni a szemünket, hogy ennek ellenkezőjét is tapasztaljuk, s igen könnyen rájöhetünk arra, hogy az ellenkező túlsúlyban van az előbb említettel szemben. Mert kétségtelen — kár lenne- letagadni, s ha így járnánk el magunkkal szemben lennénk igazságtalanok —, hogy vannak fiatalemberek ma is, akik esténkint kiülnek az utcasarokra és abban lelik kedvüket, hogy egymást az arra haladó lányoknak lökdösik. De ebből levonni az általános következtetést egész ifjúságunkra, kimondani a végszót, hogy »lám az ifjúság« — helytelen lenne. S helytelen ez Lápafőn is azok részéről, akik az ifjúságot azonosítják azzal a néhány boros fiatalemberrel, akik a tuskókat belelökdösték a patakba. ök egyébként tettüket a kijózanodás pillanatában már megbánták, s a községi tanács arra is kötelezte őket, hogy rakják vissza helyükre a tuskókat... Sokkal több azoknak a fiataloknak a száma, akik becsülettel dolgoznak munkahelyükön, akik munka utón megtalálják a módot a szolid, üdítő szórakozásra még úgy is, hogy néhányan ösz- szstársulva sétálnak az utcán azzal a meghatározott céílal, hogy nézik a csinos lányokat. Mert ennek is van olyan módja, hogy az nem sérti a társadalom egyetlen tagjának sem a jóérzését. S arra törekedni, hogy erről leszokjon a fiatalság, meddő kísérletezés lenne. . Ifjúságunk előtt oly sok lehetőség áll, amelyek mindegyike alkalmas arra, hogy közülük válasszanak maguknak megfelelőt, ahol figyelmet érdemlő tevékenységet folytathatnak. A KlSZ-szer- vezetek, munkatervük elkészítése során gondolhatnának mindenütt ilyenirányú elfoglaltság, vagy lehetőség biztosítására is. (buni) Pakson vendégszerepelt a világhírű Budapest Táncegyüttes Csütörtökön Pakson, a járási művelődési házban vendégszerepeit az immáron világhírű Budapest Tánc gyüttes, amelyet tavaly megismerhetett a szekszárdi közönség is. A paksi előadáson ritkán tapasztalt sikert aratott a kiváló együttes. A Budapest Táncegyüttesnek, amelyet a nyáron Olaszországban 19 ország legjobb táncegyütteseinek találkozóján a nagydíjjal tüntettek ki, ez volt az idén a 234. szereplése. Mir . érdekességet, elmondhatjuk, hogy az olaszországi, 19 nemzet találkozóján a nagydíj Castor és Pollux templomának aranyból készített kicsinyített mása volt. Tizennyolc tagban az ötezer kisparcella A gazdálkodás új távlatai nyílnak meg Koppányszántón is az összefogás révén Ha egyszer, majd évek múltán kedve kerekedik valakinek papírra vetni Koppányszántó történetét — a nevezetes dátumok között okvetlenül említse meg 1959. március 15-ét. A községben ezen a napon határozta el 358 parasztcsalád, hogy egyszer s mindenkorra eltünteti a falu határából azt az 5000 mezsgyekarót, amelyek akadályozták eddig, hogy a Koppány völgyében tucatszámmal menjenek egymás után a barázdákat hasító traktorok, hogy kombájn arassa az életet adó gabonát. Igen, március 15-ét írtak, s ezért jelképesen a magyar történelem 111 év előtti dicső napjai nevezetes dátumáról, március 15-éről nevezték el közös gazdaságukat a koppányszántói gazdák. S ekkor határozták el azt is, hogy OKTÓBER 1-ÉN INDULNAK EL AZ ÜJ ÚTON Ennek pontosan holnap lesz nyolc hónapja. S ha azt mondom, ezalatt sok minden megváltozott a községben, nem mondok újat. Az 5000 parcellából 18 nagytábla lett és ma 18 traktor szánt akadály nélkül, készíti a jövő évi kukorica, burgonya és cukorrépa ágyát. A traktorok szántanak, a tegnapi egyéni parasztok pedig tervezik, mit és hogyan tegyenek, hogy az út, melyen elindultak, ne legyen olyan göröngyös. Jelmondatuk — melyet az elnök, Molnár Gyula fogalmazott meg — így hangzik: »Jól élni, nem pedig éldegélni abból, amit a 2600 holdon közösen előteremtünk.« E mondat értelmét megértette a Március 15 Tsz tagjainak a többsége. Tanúskodik erről a 700 holdon zöldellő őszi vetés, a közös szérűre összehordott kilenc vagon takarmányszéna és a hajdani püspökségi kastélyt renováló szövetkezeti tagok szorgoskodása. Miután elvetették a jövő évi kenyérnek valót a szövetkezetiek, hozzáláttak a közös szarvasmarha-állomány kialakításának feltételét biztosítani, a szövetkezet központját rendbehozni. A központ a kastélyban lesz és a közvetlen szomszédságában lévő nagyüzemi istállót renoválják, ahova még a héten bekötik azt a 77 szarvasmarhát, amit részben a tagok hordtak össze, részben pedig vásárolt a közösség. A jószáA Nagydorogi Dohánybeváltó évi mérlegéből Kilenc kiUinieleü — 410 mázsa dohány exportra — A györkön/i Szabadság Isz 120 ezer forintos jövedem e Nagy változásokon ment keresztül az elmúlt évek során a Nagydorogi Dohánybeváltó és méginkább a benne dolgozók. A párt és a kormány intézkedéseinek nyomán nőtt a munkakedvük. Ezt bizonyítja, hogy ma már számos kitüntetett van az üzemben. Néhány éve még egyetlen kiváló dolgozója sem volt az üzemnek. Napjainkig kilencen kapták meg »A vállalat kiváló dolgozója« kitüntetést. Ezenkívül most legutóbb, a november 7-i ünnepség alkalmával Kozma Istvánná kapta meg »Az élelmiszeripar kiváló dolgozója« kitüntetést az oklevéllel és jelvénnyel, valamint, az 1000 forint jutalmat. * Az üzemben nagy gondot fordítanak arra, hogy a beszállított dohány a feldolgozás után minél kitűnőbb anyag legyen a dohánygyárak számára. Az sem közömbös, hogy belőle mennyi üti meg az exportképes minőséget. E gondosságnak köszönhető, hogy legutóbb is 410 mázsa dohányt szállítottak exportra. * A minőség javítását szolgálja az is, hogy az üzem dolgozói a különböző színárnyalatú levelekből mintacsomókat készítenek, s ezeket kiállítják a termelők számára. Ez-kettős hasznot hoz. Egyrészt a termelők megismerkedve a dohány szakszerű kezelésével, a válogatás és csomózás módszereivel, több pénzhez jutnak. Másrészt a szakszerűen kezelt anyagot az üzem dolgozói is könnyebben fel tudják dolgozni. * Az idei időjárás kedvezett a dohánytermesztésnek. Ezt bizonyítja a tavalyi 7 mázsás átlaggal szemben az üzem körzetében elért 10—10,5 mázsás átlag. Egyúttal azonban megmutatta a nagyüzemi termesztés fölényét is a kisüzemmel szemben. A györ- könyi, a rácegresi és a kistápéi termelőszövetkezetek például' mesz- sze környéken példát mutattak az egyéni termelőknek is. A györkö- nyi Szabadság Tsz-nek pl. 5 hold dohánytermése előreláthatóan több mint 120 000 forint jövedelmet biztosít. Éppen ezért jövőre 12 holdra kötöttek szerződést, de ezt most fel akarják emelni 15 holdra. gok gondozását négy ember ellátja, de máris heten jelentkeztek erre a munkára. S ha közülük háromnak ma még nem is, de a jövő ilyenkor biztosítani tudja a vezetőség, hogy jószágokat gondozzanak a közösben. JÖVŐ ILYENKOR?... Dehogy! Már a tavasszal. Mihelyt itt lesz a kikelet, újabb száz szarvasmarhát és kocákat állítanak be a közösbe. A Március 15 Tsz-ben ugyanis sok jószágot akarnak tenyészteni, víziszárnyas- telepet szándékoznak létesíteni* aprómag- és főleg burgonyatermeléssel akar foglalkozni a tagság. S mindennek megvannak a reális alapjai is. 100 hold pillangóst vetettek már közösen, amelynek egy kaszálásából magot fognak. Ez jól jövedelmez. Az idén például egy hold 2 mázsa magot adott, s ezért a szövetkezet 8000 forintot vett be. Száz hold burgonyát is vetnek, amihez a vetőmag nagyobbik részét már a községben tárolják. Ha minden jól megy, akkor már jövőre gazdaságosan használják ki a Koppány folyót is. Víztároló medence lesz a község határában, ahol kacsákat és libákat nevelhetnek. A terveket, a jobbnál jobb elképzeléseket így lehetne sorolni sokáig. A felsorolás helyett azonban szögezzük le: az út kezdetén tartó koppányszántói Március 15 Tsz tagjai JÓL HASZNÁLJÁK KI A NAGYÜZEM ADTA LEHETŐSÉGEKET. A tulajdonképpeni közös gazdálkodást október 1-én kezdő szövetkezeti tagok ezen az őszön máris 11 vagon műtrágyát szórtak ki, annyit, amennyit még soha nem kapott a koppányszántói határ. Több mint egymillió forintot kértek és kaptak az államtól istállóépítkezésekre, melyet a kora tavasszal el is kezdenek. Ot vagon répaszeletet vásároltak a cukorgyártól. amelyet kukoricaszárral vegyítve a közeli napokban le- silóznak, mondván: »legyen takarmány bőven, ez kell a közös jószágnak«. Igen, a jószágnak takarmány, a földnek trágya, meg lelkiismeretes művelés kell. Ha megadják ezt egyiknek is, másiknak is, akkor nem csalódnak. Számításuk sikerül: nevezetesen az, hogy 1960-ban a koppányszántói határ egy-egv hold földje átlagban 2500 forintot adjon. Ez pedig gyakorlatilag annyit jelent, hogy évi 16 000 forint átlagjövedelmet biztosít a szövetkezet minden tagjának és családtagjának. Dorogi Erzsébet ,Bútorüzlet az udvarban“ — Ki van itt? Lösz talpra ugrott. A reggeli napsugár az ablakon át beáradt a szobába. A szalmasárga kis szoba ragyogó tiszta volt. Kint susogtak a lombok, madarak fütyü- résztek. Lösz végighúzta kezét a szemén és mélyet sóhajtott. Az ajtón ismét halkan kopogtattak. Lösz kinyitotta. A küszöbön ott állt a pocakos gondnok és egy nyaláb azúrszínű harmatos virágot szorított két kézzel magához. — Aiu utara Aelita — suttogta és átnyújtotta a virágokat. A HOMÄLVOS GÖMB Reggeli után Guszev így Szólt: — Msztyiszlav Szergejevics, ez még sincsen rendjén. Iderepültünk, a fene tudja, milyen mesz- szire, most meg ülhetünk itt, az isten háta mögött. Ahhoz nem kellett volna idejönnünk, hogy fürdőkádban lubickoljunk. A városba nem eresztenek: emlékszik, hogy ránk meredt az a szakállas. Óvakodjék tőle, Msztyiszlav Szergejevics. Most még etetnek, itatnak minket, de mi lesz aztán? — No, csak ne siessen úgy, Alekszej Ivanovics — mondta Lösz és a kesernyés és édes illatot árasztó, azúrkék virágokra pillantott. — Éldegélünk itt egy kicsit, körülnézünk, látják majd, hogy nem ártunk senkinek és majd csak beengednek a városba. — Nem tudom, maga hogy van vele, Msztyiszlav Szergejevics, de én nem azért jöttem 'de, hogy a lábamat lógassam. — Maga szerint mihez kellene fognunk? — Furcsa még hallani is ilyet a maga szájából, Msztyiszlav Szergejevics. Talán már túlságosan megrészegült valamilyen hódító virágtól? — Veszekedni akar? — Eszem ágában sincs. De üldögélni, meg virágokat szaglászni, azt a Földön is lehet, aniery- nyit csak jólesik. Én mindössze azt gondolom, hogy ha mi vagyunk itt az első emberek, akkor a Mars most a miénk, a Szovjetunióhoz tartozik. Hát ezt a dolgot meg kéne szilárdítani. — Bolond maga, Alekszej Ivanovics. — No, azt majd meglátjuk, melyikünk a bolond. — Guszev ícl- csatolta derékszíját,' klfeszTtelte a vállát, szemét ravaszkásan összehunyorította. — Tudom magam is, nehéz ügy: hiszen csak ketten vagyunk. Nem kell más, csak hogy írásban kérjék felvételüket az Oroszországi Föderatív Köztársaságba. Persze, ilyen írást nem adnak egykönyen, dehát maga is látta: nincs minden rendjén a Marson. Jó szemem van az ilyes mihez. — Forradalmat akar csinálni, vagy mi a szösz? — Hogy is mondjam, Msztyiszlav Szergejevics: majd meglátjuk. Mivel térünk vissza Petrográdba? Szárított pókokat viszünk magunkkal, vagy mi a fenét? Nem! Visszamegyünk majd és közöljük: a Mars-bolygó csatlakozott az Oroszországi Szovjet Föderativ Szocialista Köztársasághoz. Bezzeg felhördülnek majd Európában! Hiszen csak arany van itt annyi, hogy hajókat lehetne megrakni vele. Hót ez a helyzet, Msztyiszlav Szergejevics. Lösz tűnődve nézte: nem lehetett eldönteni, hogy Guszev tréfál-e, vagv komolyan beszél: ravasz, nyílt szemében n-mc*'"! kált, de valami furcsa fény is lobogott benne. (Folytatjuk.) A cégtábla még hiányzik, csupán a Béke szálló kapujában elhelyezett tábla jelzi: »Bútorüzlet az udvarban«. De ez a meghatározás sem teljesen pontos, mert az említett üzlet az emeleten van, a szálló évek óta kihasználatlan, hatalmas tánctermében. Ez a bútorüzlet Paks legújabb üzlete, csak hétfőn nyílt meg. — Milyen a forgalom? Hirth János üzletvezetőt vagy tíz asszony — fiatalabb, idősebb — állja körül. (Az üzletvezető Paks legnépszerűbb, tapasztalt kereskedője.) — János bácsi, külön szeretnék hokedlit, székeket venni. Lehet kapni majd? — érdeklődik egy fiatalasszony. — Igen. Egyelőre még kevés az árunk — mutat körül a teremben — de amint feltöltődik az üzlet, lehet válogatni. Ma délután kapunk három teherautó árut Szek- szárdról, azután folyamatosan kapjuk majd Budapestről. Az asszonyok egy része a különböző színű csőgarnitúrákat vlzsgálgatja. — Milyen szép ez a szürke huzat. Ez a világosbarna, is. — Nekem ott a sarokban.'az dohányszínű tetszik. Hallgassuk csak, hogy vélekednek az asszonyok az új bútorüzletről. — Nagyon jó. hogy nyitották ezt az üzletet, mert a környékben eddig csak Szekszárdon, meg Sztálinvárosban lehetett bútort kapni — mondja az egyik. — Mennyi utánjárásba került, amíg tudott az ember valamit venni — így a másik. — Az útiköltség, időtöltés, szállítási költség majdnem felért egy bútordarab árával. — És hogyan vélekedik az üzletvezető? — Nehezen tudtunk helyiséget szerezni, és. amíg nem volt meg a helyiség, nem rendelhettünk nagyobb mennyiségű árut — mondja Hirth János. — Kaptunk egy vagon csővázas garnitúrát, négy lengyel konyhagarnitúrát, a napokban érkezik 14 cseh és 10 német 'háló, azonfelül kisbútorok. Ma délután jön meg három teherautó Szekszárdról áruval. Az érdeklődés nagyon nagy. Az első nap több százan megfordultak itt, nagvon sokan vidékiek is, akik olvasták az újsághirdetést. Nem lesz könnyű dolog az igényeket kielégíteni.
