Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-07 / 262. szám
t 1 w IRODALOM * MŰY-ÉSZET * NÉPMŰVELÉS •• Ünnepi jegyzet A francia forradalom győzelmével az időszámítás új rendszerét vezették be Franciaországban, vagyis attól kezdték számítani a múló időt, amikor a feudalizmus felett meghúzott lélekharang hívó szavára sereglettek Párizs szegényei, munkásai, kézművesei, a negyedik rend, hogy rettenetes iramodás- sal porbadöntsék a gyűlölt rend szer jelképeként terpeszkedő Bastille-t. 1917 október 25-ével csak annyiban változott Oroszországban az időszámítás, hogy a Julián naptárról a Gergely naptárra tértek át — innen a tizenháromnapos eltolódás, •— vagyis hogy az október 25-én a világ egyhatodát a tisztítótűz lángjá.- ba borító forradalom évfordulóját november 7-én ünnepeljük. Mondom a naptár csak ennyiben változott, pedig mennyire megváltozott a tényleges időszámítás. Új idők következtek, új történelem, az igazi történelem nemcsak a munkásnak és parasztnak, hanem az egész emberiségnek. Az emberiség történelmében megjelent egy új rendszer, amely eladdig csak félelmetes kísértet volt minden rendű és rangú kizsákmányoló számára, most íme valósággá vált. Valósággá vált százmilliók reménye s a negyvenesztendős gyakorlat igazolja, hogy a reménytkeltő, a ragyogó jövőt festő elméletre a gyakorlat felteszi az igazi emberi élet csillogó koronáját. A Téli Palota nagy kapuja nem sokáig állta az ostromot, szélesre tárult az orosz katonák, munkások és parasztok előtt. S ezzel a nyílással örökre rés nyílott a kizsákmányoló rend testén, ennek a kapunak bezúzásával megnyílt az út a kizsákmányoló rend végleges, egyszer s mindenkorra történő felszámolása felé. Milyen rövid idő negyvenkét esztendő. Egy emberöltő mindössze, történelmi méretekben nézve pedig csupán múló pillanat. S ez a pillanat elég volt ahhoz, hogn többet teremtsen, hogy többet alkosson, mint. megelőző évszázadok. Rongyos- ruhájú, éhes■ munkásokkal kezdődött, akiknek csak a szemükben ragyogott valami félelmetes, a múltra halálos ítéletet kimondó és a jövőbe vetett kimondhatatlan bizalmat sugárzó, egy új emberiséget hirdető szent tűz. Ez a tűz felemésztette, hamuvá porlasztotta a múlt minden elavult holmiját s ennek a tűznek lángjában megtisztult a salaktól, igazzá, igazságossá edződött, ami érték Magyar vonatkozású balett is szerepel a szovjet színházak műsortervében A Szovjetunió színházai az idei szezonban sok új operát és balettet mutatnak be. A moszkvai Nagy Színházban rövidesen előadásra kerül A. Babajev örmény zeneszerző „Sasfészek” című operája. A leningrádi Kirov opera- és balettszínház A. Pet- rov „A reménység partjai” című új 'operáját mutatja be, amely a szovjet hazafiságnak állít emléket. A szverdlovszki. opera- és balett színház együttese B. Mos- kov ..Marika szíve” című balett- ! jenek bemutatására készül, amely a szovjet és a magyar nép barát- ; ságát, s a moszkvai Világifjúsági ; Találkozót örökíti meg, volt s amit szent kötelesség volt megőrizni. így kezdődött, s ma? Ma a forradalom katonáinak fiai, unokái az eget ostromolják; az éhesek és rongyosok, de új világot teremtők fiai és unokái ma már csak hét órát dolgoznak naponta, vagy még annyit sem, ha úgy kívánja a munkahely. Rettenetes harcok kö- zepett született az új világ s a szörnyű és kérlelhetetlen harcban született repdszer legelső feladatának tekintette dekrétumot kibocsátani a ■ békéről. Az »agyaglábú kolosszusból« ■ a világ legerősebb — katonailag is —i nagyhatalma vált. S ez a nagyhatalom, amely másfél évtizeddel ezelőtt szétzúzta az egész emberiséget fenyegető tár sadalmi kórt, a fasizmust, s amelynél nagyobb erő ma elképzelhetetlen, most is hűséges önmagához, mert hiszen nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy egyengesse az utat az emberiség legszentebb reménye, az örök időkre szóló béke előtt. Az eget ostromolják a szovjet emberek. Ma már szinte megszokott dologgá kezd válni egy- egy újabb kozmikus rakéta s legfeljebb akkor csodálkoznánk, ha nem szovjet tudósok alkotnának egy újabb égitestet. A szovjet emberektől már természetesnek tartjuk. Alig több mint négy évtizede kezdődött. S nemcsak annyi történt, hogy egyik rendszert felváltotta egy másik. A kizsákmányolást, az embertelenséget, az emberek megalázását és meggyalázását váltotta fel az ember megdicsőülése. Nincs többé gátja a fejlődésnek, mert a kommunizmus minden akadályt elhárít az egyre szebb élet útjából. Értelme lett az életnek, a küzdésnek, egyre közelebb jutunk és mind nagyobb iramban a fényes holnaphoz. Negyvenkét éve kezdődött, 1917. október 25-én, Oroszországban, Pétervárott. LETENYEl GYÖRGY A kukoricaszemek ütemesen peregtek. Olyan volt a neszük, mint valami halk, különös muzsika. Amikor a morzsoló csutka meg-megcsúszott a sima szemeken félig korcogó, félig sikoltó hangot adott, de nemcsak nem volt kellemetlen a fülnek, hanem éppen színezte az egyhangú csörgést; A szobában csend volt. Árnyékok ülték körül a kályhát. Ki fejőszéken, ki a ládán, ki meg éppen a fáskosáron. A kályhából kilopódzó lángok játszottak az arcokon. Hol megvilágították az előrehajoló fejeket, hol lecsúsztak, mintha a kezek mozgását figyelnék, hol meg hirtelen szökkenéssel felszaladtak a szemközti falra, hogy a homály még jobban birtokába vehesse az árnyakat. — Ma nem jön el a legényed, Rozika? — kötődött .egy mély férfihang. • A zsákban panaszosan csör- rentek meg a kukoricaszémek. A lány alighanem belerúgott. Sokáig senki sem szólt. Nem vették észre, hogy ölhetett kezekkel ül, abbahagyta a morzso- lást. Csak amikor egy fénynyaláb ráesett az arcára, akkor tűnt fel mellette ülő anyjának a lány mozdulatlan teste, valahova elnéző, elmeredt feje. — Csak nem sírsz, te bolond? — szólt rá élesen. — Már mért rína? — vitattá megütődve a mély férfihang. A lány felrezzenve nyúlt a kukoricacső után. Megint visszaHATVANI DÁNIEL: A forradalom rapszódiája Tizenhét jegyezd föl a vér minden cseppjét tizenhét a történelem oszlopát bilincstörő kezek emelték ne feledd el az öklöket a Kreml kapuit jól bezúzták ne feledd el a lábakat mik fölsebeződtek százszor is amíg' kitaposták a proletár egyetlen útját tizenhét győzelmed dobok kürtök zengjék tizenhét villogó szemek acél-pengék tizenhét emeld föl csillagod az eszmét emeld föl aki elesett emeld_ föl magad is a fénybe burzsújok cárok vesszenek ágyúcsövekkel írd az égre tizenhét robajló tűzben fogant jelkép tizenhét szétzúzzuk a múlt korhadt rendjét tizenhét győzelmed örök zászlók lengjék tizenhét forgószél mely a burzsuj-város terein utca-köveket tép forgószél mely egy hajnalon kilép pirosló diadallal s elkiáltja magát szabadon: én vagyok a Forradalom. üdvözölj! a iiátaszéSii MÍV-líórust A bátaszéki MÁV énekkar ma ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Az ünnep nemcsak a vasutasok ünnepe, hanem egész Bátaszéké, s valószínűleg nem 'túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az egész ország felfigyel az évfordulóra, mert a bátaszéki' MÁV-énekesek az elmúlt tíz esztendő alatt méltán szereztek maguknak országos hírnevet. Ez a művészet, mély énekkari kultúránk legszebb hagyományait követte, széles pályán mozog. A pre- klasszikusok nem egyszer nagyon bonyolult kórusműveitől mai magyar szerzők legújabb alkotásáig az egész zeneirodalmat felölelte a bátaszéki énekesek műsora, de Bach vagy Bartók műveit egyformán a gondosan kimunkált, kultúrált előadás jellemezte. Talán az a legnagyobb dicséret a MÁV-éneke- sekre, hogy fejlődésük töretlen volt az elmúlt tíz évben, nem volt megtorpanás vagy visszaesés, amely legjobb öntevékeny együtteseink életében is előfordult. Dicséret ezért a kórus minden egyes tagjának, elsősorban pedig karnagyuknak, 'Gaszner Istvánnak, aki nemcsak kitűnő pedagógusnak bizonyult az elmúlt tíz évben, hanem invenció- zus művésznek is. További jó munkát, sok si- kert a bátaszéki énekeseknek! ÍZLÉS A divatos étteremben a véletlen hoz össze bennünket; sokáig zavartan hallgatok. Szomszédnőm, aki túlságosan szép ahhoz, hogy csinos legyen, unatkozva fordul hozzám: ■— Olvastam versét az X újságban. Jó, — mondja. — Igen, egész jó. De hogyan jut magának ilyesmi az eszébe? A kérdés megalázó, nem is válaszolok rá, gőgösen elfordítom a fejem. De nem is vár válaszra, már a zenét figyeli, teljes odaadással, szinte egész teste beleolvad az együgyű dzsesszbe. — Figyelje meg ezt a dobost, — fordul hozzám. — Szédületes. Ez igen, — mondja áhítattal -— micsoda művész! 'hU&ety. Kínos zavaromban dadogni kezdek: — Egyetemista koromban nagyon szegényesen éltem. Jobb meggyőződésem ellenére beálltam dobosnak egy dzsesszzenekarba. — Igazán? — derül fel a túlságosan szép nő. — És miért hagyta abba? Bűnbánóan lehajtom a fejem. * VÁLASZ Néhány verset juttatott el hozzám s arra kér, mondjam meg, tehetséges-e és mit remélhet? Erre nem tudok válaszolni. Rilke egy önhöz hasonló fiatal költőtől azt kérdezte, belehalna-e ha nem írná le a gondolatait? Én tovább megyek. Gondoljon arra, ha mindezt át lehetne változtatni üzletté, közönséges kalmárkodássá, mit adna egy jó ötletért, vagy egy kivételes rímért? Hajlandó •lenne — cserébe vállalni gyalázatot és megalázást, ocsmány betegséget vagy közönséges balsikert? Képes lenne-e megölni szeretteit, amint Nietzsche Zara- tusztrája kérdezi, mert végtére is könnyű szeretni a hozzánk tartozó keveseket s a próba inkább az, hogy mit tenne ellenük? És egyáltalán mit tart fontosabbnak? Fogalmam sincs arról, hogy tehetsége mire képes. De mielőtt írni kezd, próbáljon ezekre válaszolni, CSÁNYI LÁSZLÓ IKIM©iD€AfeS@Em@!!JL§ nyelte a feleletet. Mindannyian nagyot gondolkodtak a meghitt csendben. De ami a fejükben motozott, megtartották maguknak. A lángok meg, fnintha kíváncsiskodni akartak volna, egymás után rárebbentek az arcokra. Először a lányon futottak végig, egy pillanatra megálltak a feje körül s megcsillantottak a szemében két fényes valamit. Aztán egy ugrással, éles, madárarcú, sovány asszonyfejet metszettek ki a sötétből, amely keményen összeszorított szájjal, mereven hajolt előre. Mintha szándékkal tennék, sokáig lobogtak az arca körül. A harmadik arc, amely kivált a homályból, férfiarc volt. Kúsza, ősz bajusz mozgott a fényben s úgy tűnt, mintha rángatózna az elhúzott, visszafojtott, de kibugy- gyanni készülő vidámságtól csempe száj felett. — Rozi, te, kisszentem — mondta kisvártatva a mély hang. — Hallom édesapám, — válaszolta könnyben fürdő hangon a lány. — Annyira szívedre vetted ... — Hallgass apjuk! — szakította félbe színtelen szóval az asz- szony. Aztán élesebb lett a hangszín: — Minek vadítod? A lány nem állta tovább, felsírt. Az asszony arca hirtelen megint kíe’n'Oke^ett a homályból, ahogy felkanta a fejét. — Jó természeted van, mondhatom. Nem tudom, kire fajzottái — Szidta az asszony. — Nono, anyjuk, nono! — csillapította az ember puhán. — Megjött az ideje. Nem tehet a lány arról, ha egyszer megszólal a szíve. — Értesz is te ehhez — szólta le keményen az asszony. — Még csak az hiányzik, hogy a nyakába vesse magát Pistának. Úgyis túlon-túl megmutatta már a hajlandóságát. Hogy még azt beszéljék, úgy varrta rá magát. A lány csak szipogott. — Asszony, asszony, de köny- nyen felejted, hogy voltál te is lány — valamikor —, rótta meg enyhe szigorral hangjában az ember. — Koptatta is értem eleget a csizmáját! — csattant fel az asszony. — Megérdemelted — mondta ravaszul a férfi. Az asszony nagyot sóhajtott. A lány furcsán megnyikkant. — Most meg már nevetsz? Te, te... jött vissza újra az anyja mérge. "— Dehogy nevet, dehogy — védelmezte búgva a mély hang. Egy ideig ennyiben maradtak. Csak a kukorica sustorgása volt az egyetlen nesz. — Ami azt illeti — kezdte megint az ember — én már tegnap szót értettem Pistával. — Édesapám! — buggyant ki a lányból a remegő öröm. — Szót értettél? — háborodott fel az asszonyi hang. — Nélkülem? — Aztán ráförmedt a lány-, ra: — Teneked ilyenkor hallgass a neved! — Könnyebben beszélt hozzám, férfiember érti férfiember szavát. Hát! — megnyomta a szócskát, hogy elvágja a további tiltakozást. — Aztán mit mondott? — enyhült meg a női hang. — Nagyon szíveli a lányodat; — Csak ennyit? — Még csak azt, hogy akár holnap el is gyűrűzi, ha adjuk. A kukoricaszemek most olyan serényén, víg sustorékolással pattogtak a lány keze alól, mintha dalolnának. Az asszony a hallottakon rágódott. Az ember a lány felé lesett, dévaj jókedv kacarászótt a torkában, szeretett volna felkelni, odamenni a lányhoz, megveregetni gömbölyű vállát és odamondani: — Ugye jó kezekre bíztad a dolgodat? — de aztán ijedten nézett az asszony felé, aki még nem döntött. így hát csendesen várt. Tudta, hogy az asszony most erősen számítgat magában. Felméri a Pista traktorosi jövedelmét. végigszalad gondolatban, rendben van-e Rozika móringja, mikorra kerülhet sor az eljegyzésre... Hagyta hát, hadd végezze el a maga módja szerint a számvetést. * — Akkor a lagzit új borral meg is lehetne tartani — mondta véaül csendesen az asszony. A lángok éppen vad táncot jártak véletlenül a kályhában. Zsikú Gyula
