Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-06 / 261. szám
1959. november 6, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az ötéves terv irányelvei és megyénk iparának fejlődése Lakóházak, színház, iparosítás, óvodák, fénycsöves világítás, utcák rendezése, nagyobb szórakozási lehetőségek — Mit vár Szekszárd lakossága az ötéves tervtől? —S zocializmust építő társadalmunk nagyon fontos esemény előtt áll. A negyven éves magyar kommunista mozgalom VII. kongresszusára készülünk. Erre a nagyfontosságú eseményre dolgozóink úgy készülnek fel, hogy több és olcsóbb iparcikket és mezőgazdasági terméket adnak népgazdaságunknak. A kongresszusra való felkészülés jegyében hozta nyilvánosságra az MSZMP Központi Bizottsága a második ötéves terv irányelveit. Az irányelvek tartalmazzák mindazokat a célkitűzéseket, amelyek megvalósításával befejeződik hazánkban a szocializmus alapjainak lerakása. A második ötéves terv irányelvei tudományosan határozzák meg az előttünk álló feladatokat. Az irányelvekben első helyen szerepel az, hogy tovább kell folytatni az ország iparosítását. Erre a célra mintegy 80 milliárd forintot biztosítunk. Messzemenően egyet kell érteni azzal a helyes célkitűzéssel, hogy az ipar- fejlesztést elsősorban a termelési folyamatok korszerűsítésével, üzemek bővítésével, korszerűbb gyártástechnológiával stb. kell elérni. Meg vagyunk győződve arról, hogy az irányelvek ezirányú célkitűzései megyénk üzemeire is kedvezően fognák hatni. Az elmúlt tervidőszakban megyénk ipara fejlődött. A Bonyhádi Zománcgyárban új zománcozó épült, a Simontornyai Bőrgyárban több műhelyrész épít kezésére került sor, bővültek kendergyáraink, azonban az üzemek bővítésénél nem egy esetben éreztette hatását a gazdaságpolitika mennyiségi szemlélete. A legutóbbi tervezésben érvényesülő, iparunk szerkezetének átalakítására vonatkozó elvek kihatottak megyénk üzemeire is. Pl. a legkorszerűbb présgépek a bőrgyárban és zománcgyárban, festőgépek a bőrgyárban, korszerű gépsorok a konzervgyárban, új gyártási eljárások, bővebb választékú és jobb minőségű gyártmányok, hulladékból importot pótló alapanyagok gyártásának beindítása a kendergyárakban, újfajta növekvő mennyiségű közszükségleti cikkek gyártása a helyiiparban a jellemzői az ipar- politika gyakorlati végrehajtásának. Ezek az intézkedések azonban csak részben oldották meg a műszaki színvonal emelésének problémáját. Megyénk gépparkjának átlagos kora a fejlődés ellenére is magas. Megyénk iparának műszaki fejlődése világos távlatai olvashatók ki a második ötéves terv irányelveiből. A gépipar 82—86 százalékos fejlesztéséből a szocialista nemzetközi munkamegosztásból bekerülő gépek korszerűsíteni fogják megyénk könnyű-, élelmiszer- és helyiiparát. Wiegyénk mezőgazdasági jel- legű. Kevés ipari üzemmel rendelkezik. Éppen ezért örömmel vesszük tudomásul azt, hogy a második ötéves tervben növelni kell a vidéken lévő ipar arányát, elő kell mozdítani a növekvő foglalkoztatást a kisebb városok ipari fejlesztése útján. Kilenc év óta napirenden lévő témánk megoldását várjuk a7 irányelvek ez irányú célkitűzéséből. Némi türelmetlenséggel várjuk az új ötéves tervet abból a szempontból, hogy az ipartelepítési elvek hogyan érintik megyénket és azok mennyire oldják meg a mezőgazdaság nagyarányú gépesítése alól felszabaduló munkaerő és egyébként a női és fiatal munkaerő növekvő foglalkoztatottságának problémáját. A meglévő gyárak fejlesztése, új üzemeli telepítése növeli megyénk politikai és gazdasági jelentőségét. A megye ipara rendelkezni fog azokkal a feltételekkel, amelyek alapján a textil- és cipőipar 32 százalékos emelkedéséből, az építőanyagipar 85 százalékos növeléséből, a bútorgyártás kétszeresére való fejlesztéséből! a fát pótló anyagok termelésének forrásából adódó feladatokat teljesíteni tudja. Az ipari rekonstrukciók, mezőgazdasági építkezések, a jelentős lakásépítkezések nagy feladatokat rónak építőiparunkra. Az irányelvek megyénk építőipara számára is tervszerűen biztosítják a feltételeket, hogy a meg növekedett követelményeknek meg tudjon felelni. Iparunk fejlesztése után megyénk jellege továbbra is mező- gazdasági jellegű marad. Mező- gazdaságunknak jelentős szerepe van az ország kenyér, hús, tej és ipari növényekkel való ellátásában. Mezőgazdaságunk termelésének növekedését a hozamok növelésével, termelőszövetkezeteink további szilárdításával és számszerű fejlesztésével érhetjük el. A feltételeket az irányelvek több műtrágya, a kártevők elleni védőszerekkel, az öntözéses gazdálkodás fejlesztésével, az intenzívebb állattenyésztési lehetőségek megteremtésével s nagyarányú gépesítéssel biztosítják. Állami gazdaságainknak, gépállomásaink nak az ipari munkásokhoz hasonlóan az állami segítésadás mellett tovább kell javítaniok munkájukat, hogy a reájuk háruló feladatokat sikeresen oldják meg. Eredményeik növelésével segítsék a mezőgazdaság gyorsabbüte- mű átszervezését, a szocializmus építésének meggyorsulását hazánkban. Az ipari és mezőgazdasági ” termelés növekedésével, a termelékenység 40 százalékos emelkedésével nemzeti jövedelmünket másfélszeresére növeljük. Nemzeti jövedelmünk növekedése teremti meg a reális lehetőséget arra, hogy tovább emelkedjen az életszínvonal, az egy főre eső reál- jövedelem, melyet az irányelv 26 —29 százalékban határoz meg. Az elmúlt három évben a munkások — dolgozók saját háztartásukban érezhették a párt helyes bérpolitikáját. Megyénkben általában 100—300 forinttal emelkedtek az átlagkeresetek. Nagyon fontos az, hogy az életszínvonal emelkedését nem a foglalkoztatottság növelésével, hanem béremeléssel, árleszállítással, a béraránytalanságok fokozatos javításával érjük el. Bár jelentősek voltak az elmúlt években a bérügyi intézkedések, de az anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé, hogy az ösz- szes problémát megoldjuk. Amikor az irányelv meghatározza, hogy különös figyelmet kell fordítani a kiöregedettek anyagi helyzetének javítására, bízunk abban, hogy megoldódik azoknak a dolgozóknak a problémája is, kik teljes életükben bérből és fizetésből éltek, s a földosztás révén ötéves megszakítás miatt nem részesülhetnek nyugdíjban. Az irányelvből messzemenően kitűnik a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás. Ezt bizonyítja az általános reáljövedelem emelése, valamint az egészségre ártalmas, a magasabb szakképzettséget igénylő felelősséggel járó, munkakörben dolgozók bérének emelése, a nagycsaládosok anyagi helyzetének javítása, a nagyarányú lakásépítkezések. A második ötéves tervben az irányelvek alapján 130—132 milliárd forintot fordítunk lakás- építkezésre, mely több mint az összes ipari és mezőgazdasági beruházás. A lakások kivitelezésére vonatkozó útmutatások helyesek. így elkerüljük azt, hogy a lakáshoz jutottak néhány év múlva új igényekkel lépjenek fel. Az irányelvekben feltüntetett irányszámok jóleső érzést váltanak ki minden hazáját szerető dolgozóból. Meg vagyok győződve arról, hogy a megye dolgozói mindent megtesznek annak érdekében, hogy a termelésben a megyére háruló feladatokat nemcsak teljesítjük,-hanem határidő előtt fogjuk teljesíteni, így alapozzuk meg az életszínvonal emelését, annak még gyorsabbütemű növelését. Schrottner Károly az SZMT elnöke A városi pártbizottság, a városi tanács és a Hazafias Népfrontbizottság közvéleménykutatást rendezett a szekszárdi lakosság körében; milyen létesítményeket javasolnak megvalósításra a második ötéves terv ideje alatt. A városi tanácshoz még nem érkezett vissza valamennyi kérdőív. Ami eddig beérkezett, súlyra van vagy két kiló. A tekintélyes papírcsomag igen sok javaslatot tartalmaz. Gép- és kézírással, határozott, iskolázott írással és dűledező, ákombákom betűkkel vetették papírra a javaslatokat — szinte látni belőlük írójuk mennyire magáénak érzi a várost, mennyire közügynek tekinti; hogy ez a város is gyarapodjon, fejlődjön és szebb legyen, sokkal szebb legyen, mint eddig volt. Tanár és kereskedő, orvos és paraszt, nyugdíjas és középiskolai tanuló veti papírra gondolatait, hiszen magátólértetődő- nek tartja a véleménynyilvánítást. KITŰNIK A JAVASLATOKBÓL az is, mennyire ismerik az emberek a város gondját-baját és az apróbb dolgok mellett a nagyobbak, a lényegesebbek sem kerülik el figyelmüket. Nézzük csak, mit is kívánnak a szekszárdiak, milyen létesítményeket várnak a második ötéves terv során. A Berzsenyi utcaiak szinte kivétel nélkül járda és vízvezeték építését javasolják az utcájukba, a Tavasz utcaiak a patak rendezését és a fiú diákotthon szennyvíz-elvezetését, a Nyár utcaiak Időhöz kötött finnyásság ? James Mason filmszínész régebben egy filmben Rommel náci tábornok szerepét játszotta. A közelmúltban felkérték, vállalja egy új amerikai televíziós sorozatban Hitler szerepét. A filmszínész határozottan visszautasította az ajánlatot. Elhatározását azzal indokolta, hogy »még nagyon hosszú időnek kall eltelnie ahhoz, hegy a közönség ismét rokonszenvvel nézze Hitlert a filmvásznon, vagy a televízió képernyőjén«. Elképzelhető-e olyan »hosszú idő«, amelynek elteltével a közönség valóban hajlandó lenne »rokonszenvvel« megtekinteni bármiféle Hitler-filmet? Lösz a folyosón álló szobrokat nézegette. A hegyes orrú Marslakó fejek, a tengeri szörnyek kép másai, a feldíszített maszkok és a ragasztott vázák között (e vázák formája és mintája csodálatosan hasonlított az etruszk amforákéra) figyelme egy nagy mellszoborra terelődött. A szobor vad, aszimmetrikus arcú, meztelen, zilált nőt ábrázolt. Két hegyes melle oldalt meredezett. Fejét csillagokból kirakott, arany fejék fogta körül. A fejék a nő homloka fölött keskeny parabolává szűkült, amelyen két gömb volt látható: egy rubinpiros és egy téglavörös. A nő érzéki, parancsoló arcában volt valami iz- gatóan ismerős, valami, ami megfoghatatlanul felködlik az embei emlékezetében. A szobor mellett, a falban, rácscsal védett kis beugró volt Lösz ugyancsak vízvezetéket az utcájukba. A Bartina, a Remete utcaiak hasonlóképpen utcájuk rendezését. E kisebb gondok mellett túlsúlyban vannak azok a javaslatok, amelyek az egész várost érintik. Többek között: az öntözést — újabb öntözőautó beállításával — terjesszék ki az egés2 városra, bővítsék tovább az óvoda- és napközi-hálózatot, folytassák tovább a lakásépítkezéseket, úgy, hogy többszobás lakásokat is építsenek, a nagyobb családokra való tekintettel. «■létesítsenek IPARI ÜZEMET — hangzik egy másik javaslat —, olyan üzemet, ahol a nőknek megfelelő munkaalkalmat biztosíthatnak, mert a városban a nők elhelyezkedése úgyszólván lehetetlen. Szó volt szőnyegszövő üzemről.-« Nagyon sok javaslat szorgalmazza üzem létesítését azzal, hogy használják fel a gya- potegronáló céljaira épült épületeket. A lakásépítéssel kapcsolatban számos javaslat ajánlja, ahol erre lehetőség van, a város belsejében a földszintes házakra építsenek emeletet. Sokak problémája a politechnikai oktatás. »A régi fürdő lebontásából adódó anyagból a 2. számú iskola udvarán építsenek tanműhelyeket.« A város szépítése, rendezése is sokak kívánsága. »Szépen rendbehozták a Mátyás király utcát. A megnövekedett forgalomra való tekintettel szükséges volna, ha átépítenék a Rákóczi utcát és a New York város rendőrsége körülbelül harmincezer telefon- beszélgetést hallgat le évente, s rendszerint törvényellenesen, miután New York államban elméletileg bírósági rendelkezés kell a telefonok lehallgatásához. Ezeket az adatokat Samuel Dash volt pihladelphiai ügyész tette közzé, aki a közelmúltban tí7 amerikai államban tanulmányozta a külöböző lehallgatási módszereket. Dash megállapította, hogy nemcsak a rendőrség hallgatja le a beszélgetéseket rejtett mikrofonok segítségével. Üzletemberek, politikusok ugyancsak mind nagyobb mértékben alkalmazzák ezt a módszert értesüléseik bővímegmarkolta a vasrudakat, de a rács nem engedett. Gyufát gyújtott és a beugróban —' kis elrothadt párnán — arany maszkot pillantott meg. Széles pofacsontú emberi arcot ábrázolt, nyugodt, nyitott szempár meredt elő a maszkból. A holdalakú száj mosolygásra állt, az orr ívelt és hegyes volt. Homlokán, a két szemöldök között olyasféle dudor látszott, mint a szitakötő felnagyított szeme. Ez az arc azonos volt azzal, amelyet a mozaik ábrázolt az első teremben. Lösz elgyújtogatta fél gyufa- skatulyáját és izgatottan fürkészte a csodálatos maszkot. Kevéssel a Földről való felszállás előtt ehhez hasonló maszkokról készült fényképfelvételeket látott: azokat a Niger partján fedezték fel, hatalmas városok romjai között, Afrikának azon a részén, ahol a tudósok feltételezése szerint egy Széchenyi utcát is. Fedjék be a Rákóczi utca vízlevezető árkait, de úgy, hogy bármilyen tömegű vizet levezethessen a fedett csatorna. Az átépítés során építsenek külön kerékpárutat.-« »A Csörge-tó fürdőhely. Az oda vezető utat — a kenyérgyárra és a tejüzemre való tekintettel is — tegyék pormentessé.« »■Javítsák meg a közvilágítást, a főutcákon fénycsövekkel, de a mellékutcákban is több lámpát szereljenek fel.« A VAROS KULTURÁLIS fejlesztését is sokan javasolják. »Létesítsenek nagyobb befogadóképességű kultúrházat, még egy mozit.« »Bővítsék a szállodát, a vadászkastélyt alakítsák át szórakozóhely- lyé.« »A kálvárián építsenek televíziós erősítőt.« »Szekszárd idegenforgalmának, s a szekszárdi vörösbor hírnevének növelése érdekében a kálvária oldalában létesítsenek vendéglőt, amely szép kilátást adna a városra és a Sárközre.« Sok javaslat foglalkozik a kereskedelmi ellátással is. »Létesítsenek népművészeti boltot.» »Legyen állami áruház, de ne az is a Garay téren.« Bővítsék tovább az üzlethálózatot. A megszüntetett papírbolt helyett hozzanak létre újat.« Se szeri, se száma a javaslatoknak, amelyek mind-mind hasznosak — a város vezetői ezek figyelembevételével dolgozzák majd ki a város ötéves tervét; Látszik belőlük, a szekszárdiak mennyire szívükön viselik városuk ügyét. Bognár István A dolgozók mosdóhelyiségeiben mikrofonokat rejtenek el és magándetektíveket alkalmaznak, hogy lehallgassák a rivális cég telefonbeszélgetéseit. Rejtett televíziós kamerákkal figyelik a gyárakban a munkásokat. Dash »A hallgatózók« címmel teszi közzé tanulmányát, amelyben leszögezi, hogy »New York városában sok százezer rejtett mikrofon működik«. A telefonlehallgatás művészete annyira előrehaladott, hogy majdnem teljesen észrevehetetlenné vált. Ennek a módszernek fejlett alkalmazása a képek mögé rejthető kis adókészülék, amely a beszélgetéseket egy három épülettömb távolságban lévő rádióvevő készülékhez közvetíti. letűnt, titokzatos emberfaj kultúrájának nyomai kerültek elő. A folyosón levő egyik mellékajtó nyitva volt. Lösz bement. Hosszú és igen magas szoba volt ez. benne rácsos mellvéd és karzat. Lent és fönt a karzaton lapos szekrények és apró, vaskos könyvecskékkel megrakott polcok. Az aranynyomású könyvhátak egyenes vonalban futottak a szürke falak mentén. Néhány szekrényben fémhengerek voltak, a többiben bőrbe vagy fába kötött, hatalmas könyvek. A szekrényekről, a polcokról, a szoba sötét sarkaiból ráncos arcú, kopasz, Mars-lakó tudósok néztek le rá kőszemükkel. A szobában néhány alacsony szék és vékony lábakon álló ládácska hevert sza- naszéjjel, oldalt pedig kerek vászon volt kifeszítve. Lösz lélegzetét visszafojtva bámulta ezt a kincsesházat, ahol a Marson eltelt ezredévek könyvekbe foglalt bölcsességét gyűjtötték össze. Óvatosan odalépett az egyik polchoz és fellapozott néhány könyvet. Zöldes papírra vo'tak nyomva, barna, geometrikus, hajlékony betűkkel. Az egvik könyvben. gépek tervrajzait fedezte fel; ezt a könyvet Lösz zsebre dugta. Évi harmincezer telefonbeszélgetést hallgat le a Hew York-i rendőrség tésére. A. Tolsztoj: Ai I 1 IA (13)
