Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-05 / 260. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. november (j, 4 AZ ANTARKTISZ KONFERENCIA Erről itt beszél ni kell Washingtonban 1959. október 15 én 12 ország — a Szovjetunió, az USA, valamint Argen tína, Ausztrália, Belgium, Chile, Délafrikai- Unió, Francia- ország, Japán, Nagy-Britan- nia, Norvégia és Üj-Zéland — képviselőinek részvételével nemzetközi konferencia kezdődött el, mely az Antarktisszal kapcsolatban számos kérdést vitat meg. A konferencia hárem fő kérdés- csoportja: 1. A tudományos kutatás sza badsága a szerződést aláíró valamennyi ország részére. 2. A Nemzetközi Geofizikai Év folyamán kialakult tudományos együttműködés további folytatása és bővítése. 3. Az Antarktisz területének kizárólag békés célokra való felhasználásának kérdése. Ez utóbbi nagyfontosságú kérdésben már általános megállapodás jött létre, mely szerint a 13 millió négyzetkilométernyi területű Antarktiszt csak békés célokra lehet felhasználni és tilos a kontinens területén minden katonai jellegű akció, vagy ° 150 C CH. íhi'e-SSSe/f-JÚ AR6. intézkedés. A hatodik kontinens területének legnagyobb részére — mint térképünk ábrázolja — az alábbi hét állam tart hivatalos igényt: Jelmagyarázat: K = kelet, Ny = nyugat, H = hosszúság. 1. Argentína 74° Nyíl — 25° Nyíl 1230 2. Ausztrália 45° KH —160° KH 4500 3. Chile 90° Nyíl — 53° Nyíl 1400 1. Franciaország 136° KH —142° KH 400 5. Nagy-Britannia 80° Nyíl— 20° NyH 1700 6. Norvégia 20° Nyíl — 45° KH 2500 7. Új-Zcland 160° KH —150° NyH 900 Az értekezleten Argentína, azonban sem a Szovjetunió, sem Ausztrália és Nagy-Britannia az USA a jelenlegi status quot képviselője államaik igényeinek nem ismeri el. fenntartása mellett foglalt állást, A világ legterjedelmesebb könyve egy ősi kínai lexikon, amely nem kevesebb, mint 24 580 kötetet számlál. Az elképzelhetetlenül hatalmas munka magában foglalja mindazokat az ismereteket, amelyeket a világnak akkoriban legfejlettebb és legműveltebb népe összegyűjtött. Terjedelem szempontjából második helyen ugyancsak egy kínai munka áll: a nagy kínai szótár, amelynek 5020 egyenként 170 oldalas kötetét a XVII. században nyomtatták. Átmásztak a szögesdrótokon, átvágtak az erdőn és egy nagy kőlapokkal kirakott, széles udvarhoz értek. Az udvar végében egy ház állt: furcsa és sivár épület. Sötétvörös kőből készült a ház, sima falai fölfelé szűkültek és tömör párkányzatban végződtek. A falakon lőrésekhez hasonló keskeny, hosszú ablaknyílások tátongtak. A bejárat előtt két pikkelyes, felfelé keskenyedő oszlop bronz féldomborművat tartott: egy alvó, hunytszemű alakot. Az épület egész szélességében felnyúló, sima lépcső vezetett az alacsony, tömör ajtókhoz. Az épület sötét kőlapjai között elszáradt kúszónövények indái függtek. — Olyan volt ez a ház, akár egy hatalmas kripta. Guszev nekivetette vállát a fémajtónak. Az ajtó recsegve kitárult. Sötét előcsarnokon át magas terembe értek. Az üvegkupolán át fény szűrődött be. A terem csaknem teljesen üres volt. Vastag porréteg takart mindent: a szanaszét heverő, feldöntött zsámolyokat, az alacsony asztalka fekete térítőjét, a kőpadlón heverő, széttört edényeket és az ajtó mellett álló, korongokból, gömbökből, fémhálóból összeesz- kábált, különös formájú alkotmányt, amely vagy gép, vagy fegyver volt. Porszemek kavarogtak a fénysugárban, amely a sárga, arany ló szikráktól csillogó falakra vetődött. Fönt széles csíkban mozaikkal volt kirakva a fal. A mozaik szemlátomást történelmi eseményeket ábrázolt: sárgabőrű lények harcát a vörösbőrűek ellen; a tenger hullámaiba derékig merült emberi alakot, amint a csillagok közt repül; csataképeket, ragadozók elejtését, pásztorok hajtotta, fura állatcsordákat, életképeket, vadászaltot, táncot, születést és temetést. Olyan volt ez a komor mozaiksáv, mintha valami óriási cirkuszt ábrázolna. — Furcsa, nagyon furcsa — mormogta Lösz és felkapaszkodott egy heverőre, hogy jobban lássa a mozaikot — mindenütt ismétlődik az emberi fejnek ez az érdekes rajza, látja, ez nagyon furcsa... Guszev eközben a falban egy alig észrevehető ajtót fedezett fel; az ajtó a lépcsőházba nyílt, amelyen keresztül széles, boltíves folyosóra lehetett feljutni. A folyosót poros fény öntötte el. A falak mentén és a folyosó mélyedéseiben kő és bronzszobrok, torzók, fejek, maszkok és törött xáaák álltak, M&ryáaoy«! és bronzzal díszített ajtók nyíltak a belső szobákba. Guszev benézett az áporodott levegőjű, félhomályos alacsony szobákba. Az egyikben kiszáradt medence yolt, döglött pók hevert benne. A másik szobában darabokra tört tükörfal, a padlón nagy csomó elrothadt rongy, feldöntött bútor, a szekrényekben ruhafoszlányok. A harmadik szobában, a tetőablak alatt, ahonnan a fény áradt, egy dobogón széles páholy állt. Egy Mars-lakó csontváza feküdt rajta, félig a földre csúszva. Mindenfelé ádáz küzdelmek nyoma. A sarokban másik csontváz hevert. Itt a szemétből Guszev kihalászott néhány nehéz, vertfémből készült csecsebecsét — női díszek, ékszerek lehettek alkalmasint — meg néhány, színes kőből kivájt, apró edénykét. A csontváz szétfoszlott ruhájáról leszedett két nagy, sötétzöld drágakövet — vékony lánc fogta össze őket s úgy fénylettek, mintha a belsejükből áradt volna fényük. — Ez jó lesz — mondta Guszev. —■ Elviszem Masának... {Folytatjuk,) A borravaló Ismeretlen levélíróm — ki tudja, miért? — névtelen levélben szólított fel, hogy írjak a borravaló ellen, amely »a dolgozók életének már-már megmérgező je lesz«. Először a névtelen levél lep meg: miért kell az ismeretlenség homályába burkolózni, vagy pontosabban, miért nem saját nevében ír a levélíró? Úgy gondolja, hogy a »kritikát« jobb névtelenül elmondani? Hát legyün ; őszinték, a borravaló-rendszerben — mert lassacskán tényleg rendszerré vált — van sok minden, ami nekem sem tetszik. Nem tetszik, amikor egyes helyeken, főleg Pesten, egyszerűen nem adnak vissza aprópénzt. A kávéházban húszforintossal fizetek, vissza kellene adni 12 forintot, de csak egy tízest kapok vissza, a pincér »kösszm« felkiáltással elrobog. Nem tetszik, amikor egy nagyon egyszerű borotválkozás eló+t a fodrász megkérdezi, hogy mosatok-e fejet, kérek-e hajolajat, szeszbedörzsö- lést. s amikor lemondok mindeme földi javakról, bosszúból elég gorombán végigkaparja az arcomat. Neki ugyanis az az érdeke, hogy éljek e földi javakkal, mert műnél többet fizetek, annál többet keres ő. Egyébként ez a százalékos rendszer hátránya. Szóval sok minden nem tetszik a borravaló-rendszerben. Például az sem — ne köntörfalazzunk —, hogy akad kórházi orvos, aki sokkal szívélyesebb azzal a beteggel, aki előzőleg a kezébe nyomott néhány százast. Nem tetszik aztán az sem, hogy a borravalóval igazságtalanok vagyunk. Az autóbusz-kalauznak például, aki a zsúfolt kocsin nagy kínnal átvergődik, hogy nekem jegyet adjon, nem adok borravolót. pedig saját érdekem, hogy legyen jegyem, mert utazni akarok. Eszünk ágában sincs borravalót adni a .bolti kiszolgálónak, pedig kedvünkre valót vágott le a disznósajtból, s nem kap, de nem is fogad el borravalót az újságíró, noha szépet, dicséröt írt valakiről. Persze, van a dolognak egy másik oldala is. Én a borravalót nem kötelező adónak fogom fel, hanem prémiumnak, amivel a velem szemben udvarias, szolgálatkész pincért, fodrászt jutalmazom. Prémium, vagyis a figyelmes, jó munka jutalma, amit minden vállalatnál rendszeresítettek, tehát semmi kivetnivaló nincs benne, sőt nem is megalázó annak, aki elfogadja. Ez a prémium persze nem száz, vagy ezer forintokat tesz ki, arányban van azzal a munkával, amit az illető nekem tett. Viszont nem kötelező, rajtam múlik, hogy adok-e vagy sem. Az igazságtalanság azonban így is megmarad, mert a kalauznak ezután sem fogunk adni borravalót, pedig megérdemelné, s az is igazságtalan, hegy a rossz orvos is szemrebbenés nélkül elfogadja a borravalót. De hát mit tegyünk, ha egyszer ilyen szokások alakultak ki. Harcolni ellenük? — lehet, felfogás dolga. Kedves levélírómmal ellentétben én mégsem hiszem, hogy ez »rrtegmérge-mé« a dolgozók életét, legfeljebb né'nánv kirívó, visszás esetben, ami ellen valóban harcolni kell. S a régi kiírást sem kell talán felújítani, hogy öntudatos ember nem fogad el borravalót. Ha a borravaló egyes esetekben jobb munkára serkent, maradjon csak meg. De sok helytelen gyakorlattal szemben, ne közadó módjára hajtsák be az emberen, hanem mindenki tekintse a jó munka szerény jutalmának. Csányi László Kulturális szemle a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére A KISZ megyei bizottsága, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a szövetkezetek megyei központja hazánk felszabadulása 15. évfordulójának tiszteletére »Felszabadulási kulturális szemlét« rendez. A szemle célkitűzése a fiatalok kulturális nevelése, a kulturális tömegmunka szocialista eszmeiségének, nevelő hatásának fokozása és a fiatalok bevonása a kultúra valamely ágának művelésébe. A felkészülésnek és az elbírálásnak egyik fő követelménye, hogy valamennyi ágban sajátos eszközökkel a felszabadulás ténye, a 15 év fejlődése, a fiatalok megváltozott élete, a Szovjetunióval, a szocialista tábor országaival való testvéri barátságunk és szövetségünk eszméje jusson kifejezésre. Akik részt vesznek a kulturális szemle valamely ágában, ezzel teljesítik »Az ifjúság a szocializmusért« próba egyik követelményét. A »Felszabadulási kulturális szemle« az alábbi ágakban és feltételekkel kerül megrendezésre: színjátszás, bábjátszás, tánccsoportok, népi együttesek, ének- és zenekarok (szimfonikus, esztrád és népi zenekarok), szavalat, előadóművészet, szakköri kiállítások, daltanulás, József Attila olvasómozgalom, irodalmi pályázat, kiállítások, szellemi öttusa. Nevezési határidő: 1959. december 15. Benevezni írásban, a nevezési lapokon lehet. A benevezéseket a járási KISZ-bizottságok címére kell küldeni. A helyi bemutatókat 1960 március 15-ig, a járási bemutatókat április 20-ig. a megyei bemutatót május 31-ig kell megtartani, a kiírási szabályzat szerint. A jámutató meghívásos jellegű lesz, vagyis az azokon való részvétel jogát a járási operatív bizottságok, illetve a megyei operatív bizottság dönti el. A József Attila olvasómozgalomban való részvétel követelménye, hogy az olvasásban résztvevők április 4-ig az olvasómozgalomnak legalább bronz fokozatát elnyerjék. AZ IRODALMI PÁLYAMŰVEK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE: 1980. Április 25. A pályamüveket a járási operatív bizottságok címére kell küldeni. A MÉSZÖV, KISZÖV és a BM megyei főosztálya hagyományos fesztiválját a „Felszabadulási kulturális szemle’’ keretében rendezi meg. , A mórágy! pedagógusok segítik a termelőszövetkezeteket Tudósítónktól: Mórágy községben hasznos kezdeményezés indult meg a terme- lőszövetkeaetek megsegítésére. A kezdeményezés a pedagógusok szakszervezetétől ered. A község tanárai és tanítói vállalták, hogy a tél folyamán minden tsz-tagot munkaegységszámolásra tanítanak meg és az ősz folyamán fizikai munkával is segítenek a község termelőszövetkezeteinek. A pedagógusok kezdeményezéséhez csatlakoztak az óvoda és a községi tanács dolgozói is. A vállalást tettek követték: egyik nap például az Április 4. Tsz-nél segítettek az iskola, óvoda és a tanács dolgozói burgonyát szedni, majd egy másik nab«mwtafcik; m a megyei betették a- »uréti muakálatokb.
