Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

* ! 1959. november 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG á A tojásgyárban r A Juhéi Állami Gazdaság újon­nan létesített hőgyészi tojásgyá­rának környéke hangos a kaka­sok kukorékolásától, a tyúkok kotkodácsolásától. Ahogy arról már hírt adtunk, egymillió forintos költséggel egy 120 méter hosszúságú gazdasági épületet alakítottak át erre a cél­ra. Az épület egy részén még folynak az átalakítási munkála­tok, egyharmad részén pedig, amely már elkészült, befejeződ­tek az építési munkák. Ezt a részt — mintegy 40 méter hosz- szúságú — be is telepítették: 2200 fehér leghorn tyúk, illetve kakas van itt elhelyezve. Ugyanis a ko­rábbi tervtől eltérően minden tíz tyúkra egy-egy kakast számítot­tak. így nemcsak étkezési célok­ra, hanem fajfenntartásra, illet­ve keltetésre is alkalmasak a to­jások. A tojásgyár jelenlegi tyúkállo­mánya 450 tojást tojik naponta, amelynek egy részét Budapestre szállítják, a másik részét pedig keltetés céljára gyűjtik össze. A modernül berendezett tojás­gyár önetetővel, önitatóval és tojófészkekkel van felszerelve. Ez lehetővé teszi, hogy egy munka­erő — Szebeni Károlyné, aki a csernédi baromfitelenről került a hőgyészi tojásgyárba — tudja ellátni a baromfiak gondozását, etetését, a tojások összegyűjtését és csomagolását. A tojásgyár egy jó részén még folynak az épít­kezések. Ez a rész december hó­napban kerül átadásra, illetve üzemeltetésre. A Juhéi Állami Gazdaság hő­gyészi telepén a tervek szerint 1960-ban ugyancsak egymillió forintos beruházással baromfi- keltető üzemet létesítenek, s úgy tervezik, hogy ide telepítik át a csernyédi baromfikeltető részle­get is. Fontos régészeti leletre bukkantak Újberekben Elkészült Dombóvár ötéves fejlesztési terve Lapunk munkatársa a napdk- ban felkereste Antal István elv­társat, a dombóvári községi tanács elnökét és néhány kérdést inté­zett hozzá a község ötéves fejlesz­tési tervével kapcsolatban. — A tervben a kommunális jel­legű beruházások vannak túlsúly­ban — mondotta többek között Antal István. — Befejezzük a vízhálózat építé­sét, húsz kilométer betonjár­dát építünk, s a község köz­ponti utcáit neonvilágítással szereljük fel. Villamosítjuk azokat a településeket, ahol jelenleg még nincs villanyvi­lágítás. A község területén levő makadám utakat modern, hengerelt aszfalt úttá építjiilt át. Szerepel többek között még a tervben az újdombóvári kádfürdő korszerűsítése, a hangoshíradó- hálózat kibővítése, s 100 holdnyi terület fásítása is. Mindezt a köz­ségfejlesztési alapra befizetett összegből tervezi megoldani a községi tanács. A megyei tanács javaslatá­ban szerepel egy napi hatvan mázsa kapacitású kenyérgyár építése, készül a Kapos folyón egy betonhíd, bővítik a meg­levő gőzfürdőt, létesítenek egy négyszázágyas kórházat, ren­delőintézetet, — hogy csak a legjelentősebbeket említsük... A községi tanács a fel­sőbb szervek felé javasolta, hogy a régi konzervgyárban ismét kezd jék meg a munkát, építsenek Uj- dombóváron egy mozit, szüksége lenne a községnek egy hatvan­férőhelyes bölcsődére, s a jelen­legi művelődési ház helyett egy modernebb, nagyobb befogadó^ képességű kultúrkombinát létesí­tésére. A tervek elkészítése során a | tanács nagyarányú társadalmi munkát is tervezett, ezen a területen kellemes csalódás érte a község vezetőit ebben az évben. Ugyanis mind­össze 170 ezer. forint értékű tár­sadalmi munkát terveztek, s a lakosság ennek több mint három-' szorosát, mintegy hatszázezer fo­rint értékű munkát végzett. Szövőlányok Újabb értékes régészeti leletek­kel gazdagodott a szekszárdi mú­zeum. A Sárközi Állami Gazda­ság újbereki építkezésénél a mun­kások késő kőkori — kora réz­kori kultúrrétegre bukkantak. A mintegy két méter mélységből előkerülő különböző kő és szarvasagancsból készült szerszá­mokat, pirosra és feketére festett cserépedénye^ darabjait, háló­nehezéket, csontárakat és simí- tókat, ércsalakot, s egyéb állati csontdarabokat, köztük egy ős­tulok szarvcsontját is, gondosan megmentették és időben jelen­tést is küldtek a szekszárdi Ba-Í logh Adám Múzeumnak, hogy a*1 leletanyag előkerüléséről tudomá-i nyos jegyzőkönyv és fénykép-1 felvételek készülhessenek. Vasárnap délután a lengyeli kultúrház klubszobája tömve fiatalokkal. Az egyik asztalnál lányok ülnek. A Mátai Antal KISZ-szervezet tagjainak nagy része lány. A lányokon székely motívumokkal díszített blúz lát­ható. — Hol lehet ilyet vásárolni? Nevetnek a kérdésen. Végül is Müller Annuska, a KISZ-titkár válaszol. ,t— Sehol. — Talán itt készítik? — Itt bizony, azon a szövőszé­lken — ezt Fábián Erzsébet mond­ája és a sarokba mutat, ahol sző- ) vőszék áll. r — Sokan tudnak szőni? — Jelenleg csak öten. De úgy [ tervezzük, hogy a tél folyamán mi is megtanulunk — válaszol az [egyik lány, aki külseje után ítél- ve a tizenhatodik évét sem töltöt- ;te be. I — Sárközi szőttest is készíte- } nek? — Miért készítenénk? Ez nem Sárköz. Itt székelyek és német- ajkúak laknak. Úgy döntöttünk, hogy mi székely szőtteseket készí­tünk. Tavaszra már minden lány­nak lesz ilyen székely motívu­A szekszárdi múzeum dolgozói11 a múzeum és az egész magyar l* tudomány nevében ezúton mon­danak köszönetét az építkezés f minden dolgozójának és Főbus: munkavezetőnek. Büszkék arra hogy ezek a dolgozók már isme­rik és megértik a régészeti lelet­mentés és tudományos együttmű­ködés fontosságát. Közeleg a tél, hidegebbre fordul az időjárás. Néha azért — ha csak pár órára is — kisüt a Nap. Ezt használják ki a szekszárdi óvodások egy kis sétára. mokkái díszített blúza Lengyelen» Ez lesz az egyenruhánk — vála­szol ismét a KISZ-titkár. Aznap egy idős, székely néni­kével is beszéltem a szövőlányok­ról és nagy elismeréssel nyilat­kozott róluk. — Mégis csak okos dolog ez a KISZ — mondta a nénike —» mert rábízta a fiatalokat arra, hogy ne hagyják veszendőbe a mi messze földön híres szövő­művészetünket. (—h—) — Harsány! István, a Gyermek­lélektani Intézet munkatársa tartja december 4-én este 6 óra-1 kor a gimnáziumban a TIT követ­kező lélektani előadását. Beszédé­ben a nevelés-lélektan főbb kér­déseivel foglalkozik. — Változás a Kossuth-rádió jövő heti műsorában: hétfőn, ked­den, szerdán, csütörtökön, pén­teken és szombaton, a kiadott mű' sortól eltérően mindennap 18,30— 20,30-ig hangképekben, riportok­ban számol be a rádió a pártkong- 1 resszus eseményeiről. Falusi önkiszolgáló holt Hatalmas üvegfal. Az üvegfalon óriás betűk hirdetik: önkiszolgáló .bolt. \ Úgy tűnik, *-intha nem is Pál- " fán a Kossuth Lajos utca és a Pe­tőfi utca találkozásánál állnék, hanem valamelyik kisváros üz­letnegyedének egyik önkiszolgáló r kulcsot visszaadta Ihának. Szük­ség esetén a lakatot puszta kézzel is könnyen leverhette. Aztán elhatározta, hogy figyelni fogja Szoacerát. Iha megtanította rá, hogyan kell a homályos tükröt kezelni. Ezt a beszélő tükröt itt, Tuszkub házában, be lehetett kap­csolni egyirányúan is, vagyis úgy, hogy kezelőjét nem láthatták és nem hallhatták. Guszev megfigyelte az egész vá­rost: a tereket, a kereskedő-utcá­kat, a gyárakat, a munkástelepe­ket. A homályos tükörben furcsa élet bontakozott ki szeme előtt. Alacsony téglaműhelyek. Ho­mályos fény szivárog be a gyár poros ablakain. Beesettszemű, rán cos arcú, csüggedt munkások. Örökös mozgásban levő gépek, hajlott alakok, pontos munka­mozdulatok, szomorú, sivár han­gyaélet. Feltűntek a munkásnegyedek, egyenes, egyhangú utcái, ugyan­azok a csüggedt, lekókadt fejű alakok vánszorogtak rajtuk. Év­ezredes mélabú áradt ezekből a tisztára söpört, egyforma tégla­folyosókból. Úgy látszik, az em­berek itt már semmiben sem re­ménykedtek. lépcsőzetes házak, tarka kúszó­növények, a napfényben csillogó ablakok, kiöltözött nők; az utcák közepén asztalkák álltak, rajtuk keskeny, virágos vázá; az örvény­lő, elegáns tömeg, a fekete köpe­nyes férfiak, a házak homlokzata visszatükröződött a tükörsima, zöldes kövezeten. Alacsonyan szálltak az aranycsónakok, szár­nyuk árnyéka végigsuhant a föl­dön, a bennülők fejüket hátra­szegve hahotáztak, lobogtak a könnyű, tarka sálak. Kettős élet folyt a városban. Guszevnek semmi sem kerülte el a figyelmét. Mint tapasztalt em­ber, megérezte, hogy még egy harmadik, földalatti életnek is kell lennie. Valóban: a város elő­kelő negyedeiben, a parkokban mindenfelé egy sereg gondozat­lan, sápadt, fiatal Mars-lakó járt. Zsebredugott kézzel lődörögtek, nézelődtek. Guszev azt gondota: „Ühüm, ilyesmit már láttunk egy­szer”. Ihoska aprólékosan elmagyará­zott neki mindent. Csak abba az egybe nem egyezett bele, hogy a tükröt összekössék a Legfelső Mérnöki Tanács házával. Rémülten rázta vörös haját, Felbukkantak a központi terek: összekulcsolta kezét; — Ne kérje ezt tőlem, Ég Fia, inkább öljön meg engem, drága Ég Fia. Egyszer aztán, ottlétük tizen­egyedik napján, reggel, Guszev szokás szerint beleült a karos­székbe, térdére tette a kapcsoló- táblát s meghúzta a zsinórt. A tükörben furcsa kép jelent meg: a központi téren gondter­helt, súgdolózó Mars-lakók töme­ge látszott. Az utcákról eltűntek az asztalkák, a virágok s a tarka napernyők. Egy osztag katona bukkant fel: háromszög-alakban mentek, olyanok voltak, mint kő­arcú, félelmes bábok. Odébb, a kereskedésekkel zsúfolt utcán valami összetűzés volt, a tömeg fu tott és egy Mars-lakó szárnyas légcsavarján felszállt a csetepaté­ból. A parkban is ugyanilyen iz­gatott, súgdolózó csoportok vol­tak. Egy gyárban morajló mun­kástömeg, felháborodott, sötét, ádáz arcok. A városban szemlátomást vala­mi rendkívül fontos esemény tör­tént. Guszev megrázta Ihoskát: „Mi történik itt?” — kérdezte. A lány hallgatott és fátyolos, szerel­mes szemmel bámult rá. (Folytatjuk,) Belépek az üzletbe. Kosarat ve­szek a kezembe és közben tájé­kozódom. , | Az önkiszolgáló bolt belül is vá- , rosias. A mennyezeten neoncsö­vek vannak, a középpontban pe­dig ovális alakú rakodó, meg­tömve ezerféle nyalánksággal. Cigányasszony lép a boltba, a cigánymenyecskék jellegzetes „nemzeti” viseletében. Felvesz egy kosarat, aztán válogatni kezd. Kockacukor, csokoládé, égeteti ital, szalámi és kenyér kerülnek egymás mellé a kosárba. Aztán az asszony a pénztárhoz lép, százast vesz elő a tárcájából és fizet. Amikor néhány percre szünetel a forgalom, Palkóczi József, a pénztáros és Krsák János kiszol­gáló érdekes dolgokról beszél. Pálfának ma már két önkiszol­gáló boltja van. A másikban üvegáru között válogathat a vevő» Az önkiszolgáló bolt első ve­vője Gondos István bácsi, egy üveg fojtott bort kapott aján­dékba. Valósággal megostromol­ták a hírre a boltot. De a többiek már csak pénzért vásárolhattak. Vannak idős nénik, akik az oku- láréjukat otthon felejtik és össze­keverik az árukat, cukor helyett sót tesznek a kosárba. Krsák Já­nosnak velük van a legtöbb dolga» Szórakozott ember is megfordul az üzletben, összeszedett egy se­reg árut és távozni akart anélkül, hogy fizetett volna. De csak akart, mert a pénztáros, Palkóczi József ébersége megállította. Akadt olyan is, aki fizetett ugyan, de a kosarat magával akarta vinni. Nincs sok idő a beszédre. Újabb vevők érkeznek. A kiszolgáló se­gít a válogatásban, a pénztáros pénzt számolgat. A vevők ottho­nosan mozognak. Telnek a fonott kosarak. Minden gyorsabb, mint régebben volt. Az önkiszolgáló bolt Pálfán is betölti hivatását. (1—r) Egyetlen fémcsepphől tíz kilométer hosszú huzal Az olyan korszerű iparágak­ban, mint a műszergyártás, az elektronika stb., szükség van igen kis átmérőjű fémhuzalokra. Az eddigi módszerekkel legfeljebb 20—30 mikron átmérőjű huzalok készíthetők, ehhez is több száz műveletet kell elvégezni, A Szovjet Tudományos Akadé­mia kohászati intézetében elké­szült egy olyan berendezés, amely a mikrohuzal-gyártás terén egé­szen új lehetőségeket nyit, A be­redezéssel egy mikron átmérőjű huzalokat lehet gyártani, amelyek hez képest a hajszál valóságos hajókötélnek tűnik. E rendkívül vékony huzalt fo­lyékony fémből, elektromos eljá­rással készítik, a nyújtás és hen­gerlés valamennyi fázisának elke­rülésével. A huzalt a megmunká­lásfolyamán mágneses mező tartja a levegőben. Egyetlen fémcseppből az új módszerrel 5—10 kilométernyi hosszú mikrohuzal készíthető» I ^öaimjz cl tíUwi Kétségbevonhatatlanul a tél előhírnökeivel tatájuk magun­kat szembe reggelente. A hőmé­rő higanyszála a zérus alá süly- lyed, didergő emberek rohan­nak munkahelyükre. Reggelre kelve fehérbe öltözik a világ. Zúzmara borítja a kerítéseket, a fákat, a villany-, és felefon- drótokat, sűrű, tejfehér köd go­molyog, ereszkedik a tájra, der­medt, hideg a világ, élettelen, halott a fehér széínfedő alatt. A deres fák, a csupasz ba­rázdák, az emberek fele felhaj­tott gallérja, az utcán nyikor­gó szeneskocsi — mid, mind a tél közeledését hirdetik. Kint a ház előtt a kertben, a fa alatt dértől lepetten széles levelek borulnak egymásra. Ibo­lya. Szegény kis tavaszt virág, messze van még a te időd. So­ká lesz még, amikor virágod a tavaszt hirdetve mosolyt fa­kaszt az emberek arcára. Megsimogatom a deres, zöld le­veleket, s ime: a természet meg­tagadja önmagát. A dértől le­pett levelek alatt, gyönyörű, li­la színben ott pompázik a ked­ves kis tavaszi hírnök kelyhe. Egész csokorra való... B. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents