Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-21 / 274. szám
1959. november 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Beszélgetés egy népi ülnökkel az ítélkezésről, a népi igazságérzetrői Erről Is beaxélni kell Egynéhány épületben járva, az embert különböző érzések és hangulatok ragadják meg. Ha belépek a bíróság kapuján, akkor az igazságszolgáltatással együtt járó nagy felelősségérzet komoly hangulata fog el. Pedig én nem is vagyok bíró, vagy népi ülnök. Van igazság abban, amit múltkoriban egy ismerősöm mondott a bírókról. Szerinte a bírók és általában a bírósági dolgozók azért olyan komoly emberek még magánéletükben is, mert nem tudnak min den átmenet nélkül kizökkenni munkájukból — ami egyébként érthető — és ezért a munkájuk komolysága, felelősségérzete még a munkaidőn túl is meglátszik az egész magatartásukon. Hát igen! Nem kis dolog igazságot tenni. Ennek a foglalkozásnak — helyesebben hivatásnak — van az egész egyéniségre kiható ereje. Felelősségteljes, nehéz, de egyben megtisztelő feladat a bírói munka. Ezt a felelősséget osztják meg a bírókkal a népi ülnökök, amikor az ítélethozatalban teljes joggal részt vesznek. Milyen is egy népi ülnök munkája? Efelől a Paksi Járásbíróságon érdeklődtem Racsmány Dezső elvtárstól. ö már több mint két éve népi ülnök. Az elnöki szobában most is egy bűnüggyel összefüggő problémát vitattak meg dr. Kiss Tóth Tihamérral, a járásbíróság elnökével. — Miért tartja fontosnak • a népi ülnökök részvételét [• a bíróság munkájában? — ! érdeklődöm Racsmány elvtárstól. — Elsősorban azért, mert a népi ülnökök közvetlenül a termelő munkából jönnek ide a bíróságra és úgynevezett népi igazságérzettel rendelkeznek. Ök képviselik közvetlenül a munkásosztály véleményét. Segítenek a bírónak az ítélet meghozatalában? A népi ülnökök a konkrét ügyekben gyakran közvetlen helyi ismeretekkel rendelkeznek és a cselekmény helyes elbírálásánál ez nem lényegtelen körülA Bonyhádi Cipőgyárból jelentették: Tegnap délelőtt telefonon jelentettek a Bonyhádi Cipőgyárból, hogy teljesítették a kongresszusi munkaversenyben vállalt kötelezettségeket. A gyár dolgozói 1 200 000 forintos megtakarítást határoztak el. Október 30-ig 1 181 000 forintos eredményt értek el és november 15-én teljesítették a vállalást. A termelésben, a vállalás teljesítésében lemaradás sehol nincs. mény. Mi az akták mögött mindig az embert látjuk. Ez természetesen így van a bíróknál is. — Az ítélet meghozatalában a népi ülnök milyen mértékben vesznek részt? — Mi nemcsak teljes joggal ve szünk részt az ítélkezésben, hanem igen gyakran még vitatkozunk is. A vita szüli aztán azt az ítéletet, amelyet a tanács elnöke kihirdet. Az is előfordul, hogy a bíróval ellentétes véleményen vagyunk, ilyenkor az állásfoglalásunkat zárt borítékban, a másodfokú bíróságnak küldjük meg. Ezen kívül a tárgyalás egész menetében igyekszünk a szakbíró segítségére lenni a tényállás helyes megállapításában. Kérdéseket teszünk fel és ezzel egyes körülmény tisztázásához járulunk hozzá. — Minden népi ülnök ilyen tevékeny, mint Racsmány elvtárs? Mert hogy Ön az, ar ról már személyesen is meggyőződtem. — Erről talán az elnök elvtárs többet tudna mondani — adja át a szót a jelenlevő Kiss Tóth elvtársnak. — Ezt nem merném állítani — mondja Kiss Tóth elvtárs —, különösen a női népi ülnökök „hallgatnak” sokat. Nem is az ügybuzgalom hiánya miatt, hanem Inkább bátortalanok még. A lúdtolltól a töltőtollig Napok óta ezeren és ezeren tekintik meg Pécsett a »Papír, írószer és képeslap múltja, jelene és jövője« című kiállítást. A lei- állítás érdekes és tanulságos. Ilyen kiállítás Magyarországon még nem volt, Pécsett rendezték meg először. A szakszervezeti székházban november 14-én volt a megnyitó és a kiállítás november 23-ig tart nyitva. A kiállítás látványos, szórakoztató, de emellett sok-sok érdekes dolgot tud meg a néző. A Budapesti Kézőművészeti Alap Kiadó- vállalat 70 tablón mutatja be a képeslap 90 év alatt megtett útját, fejlődését. A bemutatott képeslapokból látni, hogy egyes korok, évfolyamok hogyan maradtak meg, hogyan hagytak nyomot a képeslapokon, mint a világháborúk, a két háború közötti időszak hogyan tükröződnek témájukban. A kiállítás sikeréhez hozzájárult, hogy ahhoz anyagot Például elmondok egy érdekes esetet. Válóperben volt Racsmány elvtárs ülnök egy nő kollégájával együtt. Mikor vége volt a tárgyalásnak, az ülnöktársa megjegyzi: „Ez a nő sem mondta meg az igazat”. A tárgyaláson félénkségből nem mer kérdéseket feltenni. Ezt az óvatosságot és bátortalanságot elsősorban a népi ülnökök képzésével lehet megszüntetni. — Milyen oktatásban részesülnek? — Eddig nemigen részesültünk oktatásban — mondja Racsmány elvtárs — azért, mert a bírók a hátralék feldolgozásával voltak elfoglalva. De amint az elnök elvtárstól hallottam, a jövőben havonta megtartják majd a népi ülnökök részére a szakmai konferenciát. Azt is meg kell mondani, hogy az ülnökök* nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy a tárgyalás előtt tájékozódjanak az egyes ügyekben. — Végül pedig arról, hogy szeret-e ülnökösködni? — Azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, hogy a bírósági munka a második énem. Szív- vel-lélekkel dolgozom. Sajnálom, hogy nem ma állok a pályaválasztás előtt. Ha még egyszer tehetném, csak bíró lennék. Dr. Steinbach János A hóember télikabátja Egyszer egy hóember mit gondolt magában? Felöltözött bizony új télikabátba, kalapot tett a fejére, reklámtáblát a kezébe, és azóta egy nagy fekete plakáton, andalító hóesés közben arra biztat engem, hogy „vegyen télikabátot!” Hiába. Egy hóember épp oly kiismerhetetlen, mint a sas útja a levegőben. Én eddig azt hittem — naiv, hús-vér valaki —, hogy a hóember azt szereti, ha fázik, s ha van ellensége, az csak a meleg lehet — tehát az a valami, amit egy „idejében vett” télikabáttól joggal elvár az ember. Kicsinyes akadékoskodás: Göb- bels óta kicsire nem néz a propaganda, s ha egyszer feltételezi rólam ez a derék „hó-kartárs”, hogy nincs télikabátom, de van pénzem, kötelessége engem télikabát vásárlásra biztatgatni. Hátha én a hideg ellen egy jól svájfolt, duplávátelines mosógépet veszek sok habbal? Egy írófélétől sok minden kitelik... Tegyük azonban félre a tréfát, s vele azt a göbbelsséget, amit már amúgyis rég elfújt a történelem szele. Szükség van ma is reklámra és ezt a szocialista kereskedelem sem nélkülözheti. A mai propaganda azonban lényegileg más; céljában és tartalmában elüt a régi, egyáltalán nem haladó hagyományú reklám-stí„D papír, írószer és képeslap múltja, jelene és jövője“ kiállítás Pécsett lustól. Tájékoztat és segít a vásárlónak, ha az kereskedelmi reklám — nem becsapni akar, hanem például szükséges ismereteket közöl. (Honnan tudjam, hogy van egy új műanyag és az mire való a háztartásban, ha senki meg nem tanít rá?) Éppen ezért bosszant engem ez az unos-untalan, alkalmas és alkalmatlan helyen feltűnő, télikabátos hóember. Tényleg félküllős vagyok, hogy már alapvető létfunkciókra is plakáttal kell tanítani? Ámbár van még egy lehetőség. Az, hogy váratlanul megjavult népgazdaságunk papírhelyzete. Szerény tudomásom szerint még tegnap is egy forint értékű papírhoz 50 fillér áru importanyag volt szükséges. Tehát minden második hóembert import-anyagra nyomtunk mélynyomással, több színben és ki tudja, hány ezres példányszámban? Közben pedig valóban közérdekű könyvekre, tudományos és szépirodalmi művekre sem jut elegendő papír, hiszen minden egy forint értékű papírhoz... stb., ahogy már írtuk is... Igazság hát, hogy egy hóembernek papír is, télikabát is jusson? Ne haragudj rám hóember. Én sem rád haragszom, nem tehetsz te erről az egész dologról. Erről 'valaki más tehet, aki nem gondolta át egészen ezt az egész reklámügyet. Valaki más. Lehet, hogy az illető most megharagszik rám, de nem baj, csak... Csak többet ilyet ne tegyen. Mert ha mégis, akkor mégsem veszek télikabátot. Inkább mosógépet. Körülbelül egy az ára, és akkor kár volt érted, te szegény, felöltöztetett, jobb sorsra érdemes hóember... — syzo — adott a Pécsi Állami Levéltár, valamint a Budapesti Posta Múzeum. A kiállítás területén postahivatal , is működik és az ott feladott küldeményeket alkalmi postabélyegzővel látják el. Képeslapok, papír és írószerek, valamint ajándékcikk-újdonságok a helyszínen is vásárolhatók. A fiatalság körében a legnagyobb sikert aratott a papírszalvéta. Az eddigi szalvétagyűjtési szenvedély most olyan magas fokra hágott, hogy a Színház térin százan és százan papírszalvétákat cserélgetnek. Valóságos szalvéta börze alakult ki. Szemtanúi voltunk, hogy a kiállításon vásárolható papírszalvéta csomagokból — néhány méterrel odébb a színház előtt — mint különlegességeket cseréltek el. Sok nézője akadt Kossuth Lajos sajátkezűleg .írott eredeti levelének, melyet 1848-ban Pécs város polgárságához intézett. Kossuth levelén kívül több érdekes levél is szerepelt, így például Klauzál Gábor miniszter 1848. júniusában Pécs város lakosságához intézett rendelete. A földszinten a görög és római viasztáblák, egyiptomi és arab papy- ruszok is láthatók. Az írószerszámok alakulása és fejlődése is nagy sikert aratott, ahol meglátni. hogy a nádtoll, a lúdtollon keresztül napjainkig, a töltőtollig milyen utat tett meg az írószer. Szinte sajnáljuk, hogy ezt a színvonalas, nívós kiállítást a Tolna megyeiek nem nézhetik meg valamennyien. Értesüléseink szerint a kiállítást — a nagy pécsi siker után — az ország különböző városaiban is megrendezik és reméljük, idővel majd Szekszárdra is eljut. DE GAULLE KOCSMÁT ÖRÖKÖLT Nimesben a napokban meghalt a 91 éves Madame Talon, aki húsz év óta csodálója a francia államelnöknek. Végrendeletében minden vagyonát de Gaullere hagyta. A hagyatékhoz tartozik a város kicsiny, de annál népszerűbb kocsmája is. De Gaulle még nem nyilatkozott, hogy elfogadja-e az örökséget és ha igen, mit kezd a nimesi kiskocsmával? F efőgulyások székhez, ahol az Ég Fia ült, lábát kinyújtva. — Népünnepély — mondta Iha és meghúzta a zsineget. Rettenetes lárma kerekeden, ezernyi hangon zsivajgott a tömeg. A tükör megvilágosodott. Hatalmas, boltozatos üvegtetők jelentek meg. A fény nagy plakátokra, feliratokra, színes, bodor füstgomolyagokra hullott. Alant fejek nyüzsögtek, tömérdek fej. Itt-ott, mint a denevérek, szárnyas alakok suhantak. Arrébb poros, füstös sötétbe veszett minden: az üvegtető, az egymást keresztező fénysugarak és az örvénylő tömeg. — Mit csinálnak ezek? — bömbölte Guszev, hogy túlharsogja a rettenetes zsivajt. — Bódító füstöt szívnak. Látja azokat a füstgomolyagokat? A havra leveleit szívják. A halhatatlanság füstjének hívják. Aki beszívja, csodálatos dolgokat lát. Olyan csodákat lát az ember, hogy úgy érzi, sohasem hat meg. Sokan az ulla hangját hallják. Senkinek sem szabad odahaza havrát szívnia. Halállal büntetik. Csak a Legfelső Tanács engedélyezi a füstölést, évente tizenkétszer égetnek havra-levele- ket ebben a házban. — Hát azok ott mit csinálnak? — Számkerekeket forgatnak. Számokat találgatnak. Ma mindenki gondolhat egy számot, aki kitalálja, azt örökre felmentik a munkától. A Legfelső Tanács gyönyörű házat, földet, tíz hását és szárnyas csónakot ajándékoz neki. 'Szerencsés az olyan, aki eltalálja a számot. Magyarázás közben Iha leült a karosszék támlájára. Guszev tüstént átkarolta. A lány megpróbálta kiszabadítani magát, aztán el- ernyedt, s békésen üldögélt. Guszev ámult-bámult a homályos tükörben látott csodákon. »Ni, az ördögök, ni, a pimaszok!« Aztán kérte Ihoskát, hogy mutasson még valamit. Iha felált, kikapcsolta a tükröt és sokáig vesződött a kapcsolótáblánál, sehogy sem talált bele a banándugóval a lyukba. Amikor visszament a karosszékhez és ismét a támlájára telepedett, kezében forgatta a zsinór gömbjét, arca felindult volt. Guszev alulról fölnézett rá és nevetett. Iha szemében rémület villant. — Éppen ideje lenne már, kislány, hogy férjhez menj. Ihoska megdörzsölte szemét és nagyot sóhajtott. Guszev megsimogatta a hátát, amely ölyan érzékeny volt, mint a macskáé. — Ó, te szépséges, kék szerelmem, — Nézze csak, ez is érdekes — dünnyögte erőtlenül a lány és megrántotta a zsinórt. A megvilágosodó tükröt valaki félig eltakarta a hátával. Heges hang, tagoltan kiejtett szavak hallatszottak. A hát elmozdult, elhúzódott a tükörtől, Guszev hatalmas boltívet pillantott meg, mely négyszögletes oszlopra támaszkodott, és aranybetűs föliratokkal, geometriai ábrákkal borított falrészt. Lent, az asztal körül, fejüket lehorgasztva ültek azok a Mars-lakók, akik a repülőhaiót fogadták a mogorva épület lépcsőjén. A brokátterítős asztal előtt Tuszkub állt, Aelita apja. Keskeny ajka mozgott, szakálla him- bálódzott, köpenyének arany hímzését súrolva. Úgy állt, akár egy szobor. Fénytelen, komor szeme mozdulatlanul meredt előre, egyenesen a tükörbe. Tuszkub beszélt. Maró szavai érthetetlenek voltak, mégis félelmesek. Többször is kimondta ezt a szót: „Taicetl” — és leeresztette ökölbe szorított kezét, amellyel mintha ütésre készült volna. Papírtekercs volt a markában. A vele szemben ülő széles, fehér arcú Mars-lakó felugrott, világos szemet Tuszkubra szegezte és vadul kiáltotta: — Nern ők, hanem te! (Folytatjuk.) Este, etetés után értem a dal- mandi Béke Tsz szarvasmarha istállójába. Kesernyés silószag keveredett a frissen fejt tej és a trágya illatával. Nagyszerű és jól kereső fejőgulyásokkal ismerkedtem össze, a szakma régi, nagy múltra tekintő mestereivel. Hegedűs János, Würt István, Márfi József, Szijjártó József 20 —30 évre tekinthetnek vissza mesterségükben. Azelőtt az uradalomban voltak fejőgulyások. — Héj, ha az a tej most a tsz- ünké lenne, amit én már az életemben kifejtem, nagy pénzt kapnánk érte — mondja Hegedűs bácsi. S elmondja azt is, hogy kiszámították: évente átlag 65 ezer liter tejet fejtek ki azelőtt, s most is kifejnek 40 000—45 000 litert, persze most egy fő kevesebb tejet fej, mint az uraságnál. A termelőszövetkezet a régi gerendás, faoszlopos istállókat az uraságtól örökölte, s ezekben 120 szarvasmarhát, ebből 54 tehenet tenyésztenek. Szépek az állatok, jók a fejési átlagok, pedig ez az állomány csak tavasszal került ide az egyéni gazdaságokból . — Szakszerű a tenyésztés, az etetés, gondozás, ápolás, egészségügy, rmnden, s jó kezekben vannak ezek az állatok itt, a mi kezünkben — mondják. Gondoskódnak arról is, hogy utánpótlás legyen. A fejőgulyások életkorának átlaga hatvan körül mozog, ha kihagyjuk a tizenöt esztendős Pálfy Lajost, aki már féléve tartózkodik itt. — Füttyös lehetne a rádióban — tréfálkozik Würt bácsi -— de van kedve a munkához is, lesz még belőle fejőgulyás. Lajcsi gyereket a kedv mellett még egy nagy erő: a kereset,hoz- ta ide. A fegulyások keresnek a legtöbbet a termelőszövetkezetben. Szijjártó Józsefnek 900, Márfi Józsefnek 723, Würt Istvánnak 402, Hegedűs Jánosnak 427 munkaegysége van eddig. Havonta 50—60 munkaegység megszerzése az átlag, s a Lajos gyerek is megkeres 30 munkaegységet a növendékeknél. Szívesen dolgoznak, nagy szakértelemmel, jól keresnek és jól élnek Dalmandon a Béke Tsz-ben a fejőgulyások. Rövid, de kellemes időt töltöttem velük és az a véleményem: munkájuk érdeme, az ő érdemük az, hogy jó eredményeket ér el és még jobbakat fog elérni a dalmandi Béke Tsz a szarvasmarha-tenyésztésben. (gyenis)
