Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-21 / 274. szám
Mehiv, Szekszárd. Egyetemi Könyvtár a j s, Psz, Szepessy u.3# VILÁG PEOLEIARJAI, EGYESÜLJETEK! MA GYÁR SZOCIÁL.ISTA, Mii N K Á S> RAR T . lOLKA M*É&.YET BI-ZOnSAGA ;ÉS. a m!GvE! TANÁCS LAP3A Szovjet tudósok fontos felfedezései (2. oldal.) Beszélgetés egy népi ülnökkel... (3. oldal.) Ma: rádióműsor (4. oldal.) Rendszerünk szép jellemvonása - az emberiesség A szocialista rendszer egyik legszebb, legrokonszenvesebb jellemvonása az emberiesség. Nagyszerű eredményeinkben, minden új létesítményben, a törvényekben és rendeletekben, minden újabb intézkedésben az emberről való gondoskodás egy-egy megnyilvánulását üdvözölhetjük. Minden ami történik, az emberért történik, hogy még szebb legyen az élet, hogy még inkább emberré váljék az ember. Életünket kormányzó meggyőződésünk egyik igen jelentős összetevője a szocialista humanizmus. Ez a meggyőződésünk kötelességünkké teszi, hogy minden cselekedetünket az emberiesség, a dolgozók társadalmának érdeke kormányozza. S ez a humanizmus egyszersmind kötelességünkké teszi azt is, hogy lesújtsunk arra, aki a társadalom érdekei ellen tör. így teljesedik ki a mi emberiességünk. Ezernyi példát szolgáltat min- deiMírapunk. A szocializmus hir- dette\meg mindenfajta kizsákmányolás örök időkre való megszüntetését s mérföldes léptekkel halad is előre ezen az úton. Országának ura, gazdája és tulajdonosa lett a dolgozó. A munka kényszerű robotból tiszteletteljes életszükségletté lett. A munka- nélküliség ma már csak rosszízű emlék, amit fiataljaink már csak a tankönyvekből, vagy az idősebbektől hallottakból ismernek. Ma már mind több lesz, és meg se lepődünk, ha hallunk róla — a nyugdíjas paraszt. Az ifjúsági szervezet egyik legjelentősebb, tiszteletreméltó feladatának tekinti az öregek megbecsülését beleplántálni a fiatalokba. A KISZ segítő brigádok, annyi mindent tettek társadalmi munkában, de mégis valamennyi tettük közül a legrokonszenvesebb, hogy segítettek olyan öregeken, akik rászorulnak a segítségre. A tolnai gimnazista lányok levelükben nem dicsekedve, hanem úgy mint mindennapos, természetes dologról beszélni szokás, arról számolnak be, hogyan segítettek kisebb és nagyobb dolgokban idős asszonyokon, öregembereken. Másutt a katonának bevonult fiú helyét igyekeznek pótolni a legnagyobb, sürgető munkák idején adott segítségükkel a még itthonmaradt ifjú kommunista társak. Szinte megszámolhatatlan, mennyi mindenben nyilatkozik meg rendszerünk emberiessége, humanizmusa. A jobb munkafeltételek megteremtésétől kezdve, annak az elvnek érvényesítéséig, hogy mindenki végzett munkája arányában részesüljön az ország vagyonából. Attól, hogy megszüntettük a szellemi sötétséget és ezernyi a mód a művelődésre, odáig, hogy mind keményebb kézzel bánnak el azokkal, akik megkárosítják a társadalmat. Szekszárd legelesettebbjei, a Benedek-szurdokiak minden bizonnyal még sokáig nem tudtak volna rendes lakáshoz, házhoz jutni, ha saját erejükre lettek volna utalva. De segít rajtuk a város társadalma, a társadalmi ösz- szefogás eredményeként egy részük már rövidesen rendes lakáshoz jut. Nemzeti tulajdonságunkká vált már — de bizonyosan minden szocialista országban így van —, ha valami nagy dolgot akar egy község, egy város, egy emberként sorakozik fel a lakosság, hogy segítsen. Mennyi járda, hány törpevízmű, kultúrotthon — és lehetne sorolni tovább a létesítményeket — épült fel a mi megyénkben is azzal, hogy az állam adta támogatáshoz hozzácsatolták az állam alkotói, az emberek kétkezi társadalmi munkájukat. És mennyire az ember érdekeit szolgálja rendszerünknek az a javaslata, hogy a parasztság válassza a szövetkezeti gazdálkodást, amely biztonságot, emberi életet jelent, már a holnap jobblétjét és a holnapután még jobb életének lehetőségét hordozza. Ma már a paraszt sem — ha szövetkezeti — húzza napestig az igát, nem rabszolgája a vagyonnak, hanem ura és parancsolója a földnek, melyet egyre inkább igába kényszerít. Az ember elfoglalja méltó helyét a természetben. A szocialista rendszer már létének másnapján, véres harcok kö- zepett legsürgetőbb tennivalójának tekintette közzétenni a dekrétumot a békéről. S azóta is a szocialista országok a legkövetkezetesebb követelői, harcosai a békének. A mi rendszerünk szervezi is az embereket, ha keli, sorakozzanak fel békés életünk megvédésének érdekében. Mert alkotni akarunk, mind magasabbra lépni, mind jobb életet teremteni — az ember érdekében. Űjabb négy ktsz teljesítette éves tervét A megye 36 kisipari termelő- szövetkezete közül a tegnapi napig tizenhárom teljesítette éves tervét. Tegnap újabb négy ktsz jelentette, hogy a felajánlott november 30-a előtt tíz nappal teljesítették felajánlásukat. A Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató Ktsz, a Bátaszéki Ruházati és Szolgáltató Ktsz, a Simontornyai Vegyesipari Ktsz és a Tolnai Építőipari Karbantartó Ktsz fejezte be éves tervét a tegnapi nap folyamán. Termelőszöveíkezet alakult Gyánt-pusztán A Pincehelyhez tartozó Gyánt- pusztán november 18-án termelőszövetkezet alakult November 7. néven. A szövetkezetét 33 család alakította és 500 ka'tasztrális hold. földön kezdik meg a közös gazdálkodást. A pusztán eddig nem volt termelőszövetkezet, lakói egyénileg gazdálkodtak. Jelenleg négy család kivételével mindenki tagja a szövetkezetnek. Versenyzászlót adományoz az OKISZ a legjobb ktsz-nek Az OKISZ vezetősége legutóbbi ülésén határozatot hozott: a kongresszusi m u n ka vers enybe n legjobb eredményt felmutató kisipari szövetkezetnek, megyei KISZÖV-nek versenyzászlót adományoz. A versenyzászlóval kitüntetett szövetkezet tízezer, a KISZÖV négyezer forint pénzjutalmat kap. A Ktsz-ek versenyét az OKISZ vezetősége 1960. február 29-én értékeli és ekkor hoz határozatot a versenyzász- lók és pénzjutalmak odaítéléséről. A Tolna megyei szövetkezetek közül több első számú esélyesként vesz részt a versenyben. Ünnepi est november 26-án Szekszárdon, Albánia felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából Albánia november 26-án ünnepli felszabadulásának 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból a A Kultúrkapcsolatok Intézete Megyei Tanács Szekszárdon, a Városi Kultúrotthonban csütörtökön este hét órai kezdettel ünnepi megemlékezést rendez. Az ünnepségen Andrásfalvi Bertalan, a Szekszárdi Béri Balogh Adóm Múzeum néprajzos munkatársa számol be albániai élményeiről. A beszámoló után magas színvonalú kultúrműsorra kerül sor, amelynek keretében G'nesi Sári és Varga Sándor, a Magyar Állami Operaház tagjai, valamint a hazánkban tanuló albán ösztöndíjasok kultúrcsoport- ja lép fel. A Kultúrkapcsolatok Intézete az ünnepi estre meghívókat bocsátott ki, amelyet a meghívottak a következő hét elején kapnak majd kézhez. Itt említjük meg, hogy az ünnepi esten meghívó nélkül is bárki részt vehet és a megyei művelődésügyi osztály ezúton is meghívja az estre a város valamennyi dolgozóját. A magunk részéről is bízunk abban, hogy a baráti albán nép felszabadulása 15. évfordulójának méltó megünnepléséhez Szekszárd város dolgozói is hozzájárulnak majd érdeklődésükkel. Az ünnepi estre érkező kulturális küldöttséget elkísérik Szek- szárdra az albán követség munkatársai és a Kultúrkapcsolatok Intézetének kiküldöttje is. (O. I.) Teljesítették a vállalást — befejezték az éves tervet EZER PÄR CIPŐ TERVEN FELÜL — HARMINC SZÁZALÉKKAL TÖBB GUMIBAKANCS KÉSZÜL MÉG AZ IDÉN A BONYHÁDI RUHÁZATI ÉS SZOLGÁLTATÓ KTSZ-BEN A bonyhádi kisipari szövetké- I zet tagjai a kongresszusi munkaverseny kezdetén arra tettek ígé- retett, hogy éves tervüket november 30-ra befejezik. Tizenegy nap pal a vállalt határidő előtt — negyvenkét nappal az év vége előtt — november 19-én a szövetkezet tagjai teljesítették 1959. évi tervüket. A munkaverseny során rendszeresen, naponta és hetenként értékelték a tagok versenyét. Számos alkalommal termelési értekezleten hoztak határozatot arra, hogy a munkát eredményesebbé tehessék, a szövetkezet tagsága pedig értékes javaslataival segítette —■ jó munkáján kívül — a vállalás teljesítését. A napokban a szövetkezet vezetősége megjutalmazta a munkavarsenyben leg jobb eredményt elérő tagokat. Nyolcezer forintot osztottak ki. Számos kitüntetést nyújtottak át a munkaverseny legutóbbi értékelésekor. Nagy Antal, Hosszú Jenő, Lőrinczy Sándor, Gscheidt János és az export árut készítő bri gád tagjai is jutalomban részesültek, A szövetkezet tagjai elhatározták, hogy folytatják a kongresz- szusi versenyt vállalásuk teljesítése után is. Arra tettek ígéretet, hogy decemberben terven felül ezer pár férfi és női félcipőt készítenek terven felül. Kétezer iskolatáska terven felüli elkészítését is vállalták. A termelés gyorsabbá tétele érdekében, az anyag- kihasználás javítására még ebben a hónapban üzembe állítják a talp csákozó részleget. Tervezik a szövetkezel tagjai azt is, hogy Mórágy és Bonyhád községekben egy-egy fodrász üzletet létesítenek. A gyorstalpaló részleg rövidesen megkezdi munkáját, ezenkívül a szövetkezet tervei között szerepel az is, hogy még ebben az évben a gumibakancs készítő üzemrész fejlesztésével harminc százalékkal több lábbelit készítenek. ÍJttöröbarátság A dombóvári Zrínyi Ilona általános iskolát úgy ismerik, mint az ország legtakarékosabb iskoláját, itt a legmagasabb a tanulók takarékbetéte. Arról viszont már kevesebben tudnak, milyen kiterjedt baráti kapcsolatai vannak a tanulóknak. Ezt a barátságot sűrű levélváltással ápolják. Naponta érkezik levél Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Romániából, a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból és naponta megy a levelekre válasz. Vagy ötven »levelező« tanulóval beszélgettünk, az ismeretlen — vagy inkább ismerős — csehszlovák, német, román, szovjet, ju goszláv úttörőkről és arról, hogyan kezdődött a barátság. — Én román pajtással levelezek — mondja a nyolcadikos Bencze Margit — Már negyedikes korom óta, a marosvásárhelyi Szőcs Rozáliával. Az egyik pajtástól kaptam a címet, úgy kezdtem el a levelezést, mivel képeslapokat gyűjtők. Van már háromszázhúsz képeslapom... — Természetesen azért beszámolunk egymásnak ez úttörőélet eseményeiről, az í kóla életéről, a tanulásról szóval mindenről, — A tanárnőmtől kaptam címeket — meséli Rápoltis Ila — én csehszlovák és jugoszláv pajtással levelezek három év óta. Megírunk egymásnak mindent, azt is, milyen pályát akarunk választani. A jugoszláv kislány, Drenovszki Ilona orvos akar lenni, én a képzőművészeti gimnáziumba szeretnék jutni... Papp Teri Csillebércen volt kiránduláson az iskolával, ott találkozott német és csehszlovák úttörőkkel. összebarátkoztak és elhatározták; rendszeresen leveleznek egymással. — A német kislány úttörőnyak- kendőtt is küldött ajándékba — újságolta Teri. — A csehszlovák kislány a legutóbbi levelében kérte, küldjék neki olyan széles gu- miövet. Majd megveszem és elküldöm neki, emlékként. Gundi Sári kiterjedt levelezést folytat, három német és egy szovjet pajtással. Két hetet töltött a csillebérci táborban, ott kötöttek barátságot. — A szovjet kislány, de német oajtások is írták milyen jól éreztek magukat Magyarországon, nagyon tetszett nekik a Balaton — újságolja Sári. — Éppen ma kaptam levelet a szovjet kislánytól: Érdekes, a német úttörőknél más a szervezeti felépítés, mint nálunk. Ott szakrajok vannak, mint fotós, barkácsoló- és hasonló rajok. A német pajtások írták, hogv küldenek nyakkendőt. Egyikük apukája nemrég volt turistként a Szovjetunióban. — Ez szovjet pionírnyakkendő, úgy kaptam ajándékba én is — mutatja nyakkendőjét Papp Teri. — A csehszlovák kislány pedig meghívott, látogassak el hozzájuk a nyáron. — Az én román barátnőm azt írta, hogy a nyáron Örsük Magyar- országra jön táborozni, — szól közbe Bencze Margit. — A párt járul hozzá a költségekhez. Ha anyukám elenged, akkor majd fel keresem a táborban. Jönnek-mennek a levelek. A levélírók — kevés kivétellel — még nem is látták de őszinte, igaz barátnak fogadták egymást. Különböző országokban élnek, de egy hitet vallanak, egyformán a vörös, a kék nyakendőt viselik: Úttörők. B. L I
