Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-17 / 244. szám
vilii). Oktober II TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG d kommunisták által elhintett mag jó talajba került A dombóvári vasúti csomópont pártértekezlete A vasúthálózat az ország vérkeringését biztosítja, a vasút dolgozói pedig jó munkájukkal járulnak ahhoz, hogy ez a vérkeringés ne szakadjon meg egy pillanatra sem. Nagy és felelősség- teljes munkát végeznek a vasutasok, és mint az ország második hadseregének, jelentős szerepük vari a politikai és gazdasági életben. A kommunista vasutasok felelősségéről, a pártegységről, a párt és a tömegek kapcsolatáról, a gazdasági Szervező és ellenőrző munkáról tárgyaltak a dombóvári vasúti csomópont pártértekezle- téh október 15-én. A megye 24 Vasutas alapszervezetét 100 küldött képviselte és tettek fogadalmat arra, hogy az MSZMP Központi Bizottsága mögé felsorakozva végrehajtják a kommunista vasutasokra háruló feladatokat. A BESZÁMOLÓ, amelyet a väsüt.i csomópont pártszervezetének titkára, Mosonyi Pál elvtárs ismertetett, az elmúlt két és fél év munkájával foglalkozott. A pártszervezetben érvényesült az ideológiai, a szervezeti és a cselekvés egysége. Ebből következik az, hogy tekintélye van a pártnak, a pártonkívüli dolgozók körében is. Az ellenforradalom leverése után a kommunisták maguk köré gyűjtve a becsületes pártonkívülieket, eredményesen harcoltak a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok ellen. Beindították a munkát, s személyes példamutatásukkal élére álltak a munkaverseny-mozgalonr nak. A dombóvári vasúti góc üzemei 1956 óta többször elnyerték az élüzem címet. De minden állomás teljesítette a tervét és 475 dolgozó részesült kitüntetésben, illetve jutalomban. A vasúti góc dolgozói részt vesznek a kongresszusi munkaversenyben, s ez a párt és a tömegek jó kapcsolatát igazolja. A beszámoló hosszabban foglalkozott az ellenforradalmi idők értékelésével, majd ezt követően a párt tömegkapcsolatának fokozott erősödésével. A HOZZÁSZÓLÁSOK A vitában az elsőnek felszólaló Zsilka Gyula elvtárs arról beszélt, hogy a párt és a tömegek kapcsolata azért erősödik napról napra, mert a kommunisták helyesen határozták meg azt, hogyan tovább. Őszintén és nyíltan beszéltünk az elkövetett hibákról és meg volt az erőnk ahhoz, hogy fokozatosan fel számoljuk azokat. „A kommunisták által elhintett mag olyan talajba került, hogy kikelve jó tér mést hozott” — mondotta. Csaknem valamennyi felszólaló beszélt a termelés pártellenőrzéséről, amely központi kérdés. Nem elégséges az, ha csak a termelési tanácskozásokon ismertetik a verseny eredményeit — mondották többen. Zentai István elvtárs pedig a bátaszéki vasutasok nevében bejelentette, hogy a kongresszus tiszteletére a versenyvállalások teljesítésén túl ünnepi műszakot tartanak és az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolítása érdekében naponta egy túlsúlyos cukorrépaszállító irányvonatot továbbítanak. A felszólalók bátran és nyíltan beszéltek a hibákról is. Kossá József elvtárs azt kérte, hogy nagyobb jogkört biztosítsanak a vasúti pártbizottságnak és a hozott határozatokat ne húzza keresztül az igazgatóság. Hovánszki Emil, a pályafenntartáson dolgozókkal va ló fokozottabb törődésre hívta fel a pártbizottság figyelmét. Az értekezleten jelen volt és FELSZÓLALT DARADICS FERENC ELVTÄRS, a Tolna megyei Pártbizottság másodtitkára, aki a nemzetközi helyzettel, Hruscsov elvtárs amerikai látogatásával és a béke kérdésével foglalkozott. — A kongresszusra való készülődés alatt sokat kell foglalkoznunk azzal a nagyjelentőségű ténnyel, hogy a kommunista mozgalom milyen hatalmas utat tett meg. Az eszme, a marxizmus— leninizmus eszméje ma már az egész világon elterjedt. A továbbiakban a pártegység kérdésével foglalkozott Daradics elvtárs. Minden kommunistának kötelessége harcolni a pártegység, az ideológiai, a szervezeti és a cselekvés egységének megvalósításáért. Ez azt jelenti, hogy egészséges vitákon keresztül küzdjünk a káros nézetek ellen. „Vigyázzunk egymásra, faragjuk egymás hibáit, mert a pártegység annál szilárKözlekedési hírek Nekihajtott a falnak Csütörtökön az éjszakai órákban Sersli József, Szekszárd, Kadarka utca 14 szám alatti lakos, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat gépkocsivezetője az SB 04—84 rendszámú teherkocsival Szekszárdon nekihajtott a Széchenyi utca 1 számú háznak. Vele volt a 14 éves fia is. A ház falából egy rész beszakadt és megsérültek a szobában lévő bútorok. A gépkocsivezető és fia nem sérült meg s a gépkocsiban is csak kisebb kár keletkezett. Az ügyben most folyik a vizsgálat s még nem tudták megállapítani, hogy mi okozta a balesetet. A kivilágítatlan lovaskocsik újabb baleseteket okoztak A közelmúltban két újabb balesetet okoztak a 6-os műúton a kivilágítatlan lovaskocsik. Darabos Márton Kakasd, 296 szám alatti lakos kivilágítatlanúl hajtott a műúton lovaskocsijával. Vele egy irányba hajtott motorkerékpárral Kvanduk József ugyancsak kakasdi lakos és a 148-as kilo méterkőnél nekiment a lovaskocsinak. Kvanduk Józsefet agyrázkódással kórházba a szállították s eljárást indítottak mindkettőjük ellen. A másik hasonló baleset Dunakömlőd közelében történt a 113-as és 114-es kilométerkő között. Itt Takács István dunaköm- lődi lakos kivilágítatlan lovaskocsijának hajtott neki motorkerékpárral Kaszás Sándor Paks, Haladás utca 2 szám alatti lakos. A motoros könnyebb sérülést szenvedett s a motorban és a kocsiban kisebb kár keletkezett. Ellenük is eljárás folyik. dabb, mennél tisztultabb a kommunisták világnézete” — mondotta. A párt és a tömegek kapcsolatáról szólva arról beszélt, hogy ne legyenek a kommunisták bizalmatlanok a pgrtonkívüliekkel szemben. Adjunk bizalmat azoknak, akik megérdemlik, majd végül a határozati javaslat kiegészítését javasolta. „Véleményem szerint helyes lenne, ha beiktatnánk a mezőgazdaság átszervezésének feladatait is, amely az egész népgazdaság és ezen belül a vasutas- ságnak is ügye.” A dombóvári vasúti csomópont pártértekezlete hasznos volt. A NYÍLTSÁG és ŐSZINTESÉG JELLEMEZTE. Mind n beszámoló, mind pedig a felszólalások visszatükrözték a vasutas dolgozók politikai fejlődését. Nemcsak a múltra, tekint- gettek vissza, hanem előre mutattak a felszólalások. Erősíteni kell a pártegységet, a párt és a tömegek közötti kapcsolatot, javítani kell a termelés pártellenőrzését, erősíteni kell a pártot, nemcsak a párttagok számszerű növelésével, hanem a párttagok elméleti, politikai képzésével határozták meg a feladatokat. A megválasztott 11 vezetőségi tag alapos útmutatást kapott munkájához. Reájuk vár a feladat hogy a pártértekezlet által megszabott program végrehajtására mozgósítsanak. Erről i* beszélni kell Óvodai gondok Pincehelyen jártunkban olyan panaszokkal találkoztunk, hogy a gyermekek óvodai felvételénél igazságtalanságok történtek; olyan szülők gyermekeit is felvették, ahol nem dolgozik rendszeresen mindkét szülő, vagy lenne aki vigyáz a gyermekre, ott- lévő rokon, vagy nagyszülő személyében. Megpróbáltunk végére járni a dolognak, s több-kevesebb szerencsével ez tálán sikerült is. Felkerestük a felvételi bizottság néhány tagját (sajnos a vezető óvónővel nem sikerült beszélnünk) s az ő visszaemlékezésük alapján jutottunk el néhány megállapításig... Feltehető, hogy történt néhány szülőt érintő sérelem, de ezek többsége olyan természetű, hogy tán éppen úgy sérelmezhette volna az ellenkező döntést az a szülő, akinek a gyermekét felvették, néhányak szerint igazságtalanul. Az óvoda ugyanis nem tudja kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket vele szemben támaszt a község lakossága... Míg néhány évvel ezelőtt, amikor a községben megszervezték az óvodát, — úgymond — koldulni kellett a gyerekeket, a szülők legtöbbje idegenkedett attól, hogy gyermekét az óvodába adja, most kevés a férőhely. Azok a szülők, akik akkor nagyhangon az óvoda ellen szónokoltak, az ő munkájuk megkönnyítésére létrehozott lehetőséget meggyanúsították azzal, hogy ott gyermekükben kárt tesznek — most örömmel veszik, hogy gyermekükre az óvodában vigyáznak, vagy kérik azt, hogy vigyázzanak rá. így nőttek az igények... Beszéltünk a felvételi bizottság néhány tagjával, Magyar Márton elvtárssal, aki a helyi pártszervezetet képviselte a bizottságban. Magyar elvtárs már több mint tíz éve él a községben, mégis azt a választ adta, hogy nem ismeri még eléggé a községet, lehet, hogy előfordult tévedésből oiyan eset, hogy felvettek áz óvodába olyan gyermeket, akire lenne aki vigyáz otthon. Grünwald Pálné, a nőtanács képviselője, s amikor megmondtuk, hogy miért keressük, ugyancsak azt mondta, hogy ő sem ismeri eléggé a község lakosságát. Az iskolaigazgatót — aki szintén tagja volt e bizottságnak — már fel sem kerestük, mert ő egy évié sincs, hogy a községben van, még ennyire sem ismerheti a lakosságot. Pillanatnyilag megoldást biztosítani a pincehelyiek problémájára nem lehet. Jól mondta egy — ebben az ügyben érdektelen gazda, akivel az utcán beszélgettünk —, hogy akkor oldódik meg ez a probléma, ha a község a szocialista mezőgazdaság útjára lép... (buni) A kígyó bekapta a farkát — avagy mit eredményez a bürokrácia Egy rendkívül bonyolult ház- vásárlási ügy hullámai fodrozódnak Pakson, a községi és járási tanácsnál és Szekszárdon, a megyei tanács igazgatási osztályán. Az esemény teljes és részletes leírására és a rendkívül bonyolult kísérőjelenségek ismertetésére nem vállalkozunk, némi ismertetésre azonban szükség van ahhoz, hogy megvilágosodjék, hogyan kapta be a kígyó a farkát — mit okozott egy látszatra apró ügyben a bürokrácia rossz szelleme. Molnár Istvánná paksi lakos 1958. augusztus 7-én vásárlási igényt jelentett be egy eladásra kerülő államosított házra, illetve házrészre. Másnap, tehát 1958. augusztus 8-án Kristóf András, a ház egyik lakója lemondott a vásárlási jogáról (tudni kell ehhez, hogy a bentlakót a vásárlásnál elsődleges jog illeti meg). 1958. augusztus 28-án egy nagyon jelentős esemény történt, amelyről később még szó lesz és amely hosz- szú időre öszekuszálta a szálakat: Orosz László a ház másik lakója szintén beadta házvásárlási kérelmét. A községi tanács 1958, október 8-án kiadott egy nyilatkozatot, hogy Molnárné és Orosz nincsenek kizárva a vásárlási jogból. — Ugyancsak október 8-án a községi tanács a megyei tanácsnak is megküldött egy nyilatkozatot, amely szerint Molnárné és Orosz házvásárlási igénnyel lépett fel. Tehát a megyei tanács igazgatási osztályának is tudomására jutott Orosz László házvásárlási igénye. Még a dátumokhoz fűződő eseményekhez tartozik az is, hogy október 14-én a községi tanács ugyanezt közölte a járási tanács Ebédszünetben Őszi feljegyzések Németkér termelőszövetkezeti községből Útban a krumpli táblák felé, a németkéri Ságvári Tsz földjén aranyszőnyeget terítenek elém az út mentén őrt álló kanadai nyárfák? Ősz van. A tűzsárga nyárfalevelek az elmúlást idézik, hintik a megholt levelet az útra; az út két oldalán meg szerényen, de erőteljesen fakad az élet: zöldell az őszi árpa vetés. A természet nagyszerű dialektikája ez: a folytonos változás, megújulás folyamata. Ameddig ellát a szem a rengeteg síkságon, szorgos kezek munkálkodnak, takarítják be az eredményt, s vetik a jövő év kenyerét. Dúsan köszöntött Németkér- re is az ősz, tele tarisznyával osztja ajándékát azoknak, akik megérdemlik, akik egész évben megdolgoztak érte. Itt krumplit szed egy munkacsapat, amott répát ásnak, az út végén traktor pöfög, az országút mellett silógép fújtat. Utolsó erőfeszítés, s jön majd a tél, a vidám, bohó és mégis csendes, megnyugtató, pihentető falusi tél. Utolsó erőfeszítés ez: a jövő év kenyerének, jövedelmének előmunkálása és az idei év betetőzése, A krumplitábla mellett, az árokparton nem az árnyat adó fák alatt, hanem az őszi nap sárga, melengető sugárözönében hét ember pihen. A krumpliszedők nyúltak el egy pillanatra, ebéd után a rozsdásodó gyepen. Pihennek, s közben halkan folyik a beszéd, amelynek zenei aláfestése a szomszédos kukoricaszár száraz leveleinek finom zümmögése. Miről folyik a beszéd? Hét tsz- tag, helyesebben: négy tsz-tag és három családtag miről is beszélget ezen az őszi delelőn? A közösség életéről, saját hétköznapi életükről. Semmi újságot nem hall itt az újságíró, mégis új ez a hang, újtípusú embereknek, a szövetkezetieknek hangja. Az állattenyésztésről esik szó legelőbb. Hibákról, eredményekről, javaslatokról, beruházásokról beszélgetnek itten. És megállapodnak abban: az állattenyész tést jövedelmezőbbé kell tenni! Egyetért a tíz éves tag: Baumann Jeromos, a tavasszal belépő ifjú Schönhardt Istvánnal. Aztán a munkaegységeket számolják. Egy kis nyersmérleget készítenek. Mindenki tájékozott az eleven- eszű Vinkovics Jóska gyerek és a családtag Baumann Jeromosné is. Számolgatás kezdődik, s megállapodás: meglesz idén is a megélhetés, s ez mellett új házépítéshez is fogjhat ifjú Schönhardt István és úgy dönt Baumann Jeromos, ha meg tud egyezni, házat vesz az őszön. Az őszi munkák, a munkafegyelem, az összefogás, a munkacsapat szervezés előnyei, bankhitelek, állami segítség, családtagok bedolgozása és itt-ott a régmúlt keserű emlékei . kerülnek szóba. A régmúltról nem hangzott el egyetlen jó szó sem. A szövetkezeti jelen és a szövetkezeti jövő az optimista téma. Az új, a haladó, az éledő iránti érzékeny vonzalom, eleven érdeklődés és hatékony tapasztalat formálja Né- metkéren is a szövetkezetbe tömörült emberek lelki, gondolati világát. És ez szüli a bizalmat, és a bizalomra épül a terv, úgy mint majd tavasszal a kőalapra ifjú Schönhardt Istvánnak a háza. Ülünk az árokparton, ebédszünetben és hullanak a levelek a földre. Az avar megrothadt, trágya lesz, táplálja, gazdagítja majd a földet, és a sarjadó zöld életet. Az emberek lelkében is lejátszódik a természet dialektikája. A múlt tanulságai gazdagítják a szövetkezeti jelen tapasztalatait és így formálódik újje az ember, a falu új embere, a szövetkezeti paraszt. GYEN IS JÁNOS illetékes osztályával is, amely október 28-án jelentette a megyei tanács igazgatási osztályának. A normális eljárás az lett volna, hogy ezt az igazgatási osztály döntés végett a végrehajtó bizottság elé terjessze és akkor egyszer s mindenkorra lezárult volna az ügy. Ez azonban nem történt meg. így az igazgatási osztály vezetőjének dr. Lencsés Gyulának és az üggyel foglalkozó előadónak, Márkus Lajosnak hibájából nem történt döntés, hanem még hosszan elhúzódott az ügy mindenki kárára és bosszúságára. Időközben a házak eladásának pénzügyi lebonyolítását a rendelet az OTP hatáskörébe utalta. Az ügy azonban még nincs elintézve. Az igazgatási osztály már nem, az OTP még nem intézi. De még azt is el kell mondani, hogy 1959. január 9-én értesítették Molnárnét, hogy a fél házrészt osztatlanként megvásárolhatja, de az értesítést a járási tanácson keresztül tették meg, mondván, hogy nem tudják Molnárné címét. Ezt mindenesetre furcsáljuk. Különösen akkor, ha figyelembevesszük, hogy április 1-én meg olyan felszólítást küldtek Mol- nárnénak, amelyben közük, hogy a házvásárlásnak semmi akadálya nincs s egyben megkérdezték, fenntartja-e vásárlási szándékát, mert akkor a végrehajtó bizottság elé terjesztik az ügyet. Itt kapta be a kígyó a farkát. Mert most már nem is az a fontos, ismerték-e Molnárné címét, vagy sem, hanem az, olyan sokáig húzódott az ügy, hogy ismét meg kellett kérdezni az ügyfelet, időközben nem változtatta-e meg szándékát. Itt most még egyszer fel kell tenni a kérdést, nem lehetett volna 1958. október 8-a után a végrehajtó bizottság elé terjeszteni az ügyet? Úgy véljük: igen. Molnár Istvánné természetesen panasszal fordult felettes szervekhez. Ezt Lencsés és Márkus elvtársak érthetetlen módon sérelmesnek találták. Mindenesetre el lehetett volna kerülni a panasztételt a gyorsabb ügyintézéssel. Mi a tanulság? Kézenfekvő: bü rokratikus huzavona helyett, gyors intézkedéseket azok részéről, akiket intézkedési joggal hatalmaznak fel.
