Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-16 / 243. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. október IC. Asszonyoknak — i«nyofcre«fe K. M. dombóvári olvasónk következő vitás ügy eldöntését kérte szerkesztőségünktől: »Néhány nappal ezelőtt vásá­roltam egy hálókabátot, amiért több mint 200 forintot fizettem. Sajnos egy szómmal kisebb kell annál, mint amit vásároltam. De ezt csak odahaza vettem észre. Visszaviszem és kicserélik — gon doltam és másnap elmentem, hogy az üzletet lebonyolítom. Leg nagyobb meglepetésemre az el­árusítónő nagyon udvariasan közölte, hogy a hálókabátot nem cseréli ki kisebbre, ezt nem sza­bad. Miért nem szabad — kérde­zem. Hiszen X esetben előfordul, hogy visszacserélnek cipőt, téli­kabátot, sőt még rádiót is. Miért éppen fehérneműt nem cserélnek vissza«. Kedves K. M. Őszintén meg kell mondani, a mi véleményünk egyezik az elárusítónőével. He­lyesnek és igazságosnak tart­Néhány jó tanács A manikűrözött köröm két hétig kifogástalan marad, ha mosakodás után nemcsak a kezet, de a körmöt is bekenjük krém­mel és a köröm körüli bőrt ruhá­val visszafelé maszirozzuk. Ha nincs idő fodrászhoz menni, .hajvízzel nedvesítsük be hajunkat, nyomkodjuk be a hullámokat és a haj felgöndörödő végét fésüljük rá egy vattából készült hengerre. A haj percek alatt száraz és is­mét hullámos, Ha a nyakunk bőre nem sima, 14 naponként lenmagliszt-boroga- tóst rakjunk rá, mert a lenmag a bőrnek fontos F-vitamint tartal­maz. Veszünk 100 gramm gyógy­szertárban kapható lenmaglisztet, vastag pépet főzünk belőle és, hűlni hagyjuk. Langyosan, késhát- vastagon a nyakunkra kenjük és 20 percig rajtahagyjuk. Lemossuk és krémmel vékonyan bekenjük a felpuhult bőrt. Tökéletesen tiszta lesz a fogunk, ha esti fogtisztítás előtt meg­eszünk egy almát, vagy pedig né­hányszor citromba harapunk. Utána azonban mindig bőséges vízzel öblítsük ki a szánkat és ke­féljük át fogkefével a fogsort. Fazékban árusított konzervek Egy amerikai cég az utóbbi időben új csomagolásban hozza forgalomba zöldség-, hús- és gyümölcskonzerveit. Az új cso­magolás olyan alumínium kon­zervdoboz, amelyben a konzervek felmelegíthetők, vagy akár meg- főzhetők anélkül, hogy azokat ki­bontanák. A dobozokat, mint »ki­szolgált fazekakat« azután egy­szerűen el lehet dobni, a házi­asszonyoknak nem kell a főző­edényt elmosogatniok. julc, hogy az üzletben sem Öntől, sem mástól nem veszik vissza a már egyszer elvitt fehérneműt. Utána néztünk, erre rendelet is van, amivel mi a magunk részé­ről teljes egészében egyetértünk. Hogyan lehet a nylonharisnyát tartóssá tenni? Ezt a furcsán hangzó kérdést B. Erzsébet tol­nai olvasónk intézte szerkesztő­ségünk nőrovatának vezetőjéhez. Garantált receptet erre mi sem adhatunk. Ellenben tapasztala­taink alapján elmondhatjuk, hogy a nylonharisnya tartósságát igenis meg lehet hosszabbítani, mégpedig a következőképpen: a használatban lévő harisnyát taná­csos minden este legalább egy órán át vízben áztatni, utána ki­mosva megszárítani. Ezt a mű­veletet abban az esetben is ta­nácsos elvégezni, ha a nylonha­risnyát nem használjuk minden nap. Az ausztráliai nők mindenben verik a férfiakat Az ausztráliai Quesnsland-ben a nők alaposam, bebizonyították, hogy legalább annyit érnek, mint a férfiak. Egy 46 éves nagymama máso­dik helyen nyert abban a ver­senyben, amelyben egy 3023 láb magas hegyet kellett legrövidebb időn belül megmászni. Egy húsz­éves fiatal lány ugyanazon a hé­ten különös tevékenységben ért el bajnokságot: ő lett a világ leg­jobb női favágója. De ez még nem minden. Egy másik asszony részt vett a cu­kornád-vágók versenyén és bri­gádja az ő segítségével első lett és a legtöbb pénzt kereste ezzel a rendkívül nehéz munkával. A végső csapást az ausztráliai férfiak önérzetére az mérte, hogy egy biztosítótársaság megállapítá­sa szerint az ausztráliai nők jó­val tovább élnek a férfiaknál és ezért alacsonyabb díjat kell fi­zetniük az életbiztosításért. KALAPDIVAT Gyakran felvetődik a kérdés, hogy a növények tartása a szo­bában nem káros-e az egészségre, mivel a növények csak nappal, vi lágosban lélegzenek, asszimilál­nak, vagyis a levegőben lévő széndioxidot felveszik, a szenet visszatartják belőle, és más ve- gyületekké alakítják át, miköz­ben oxigén szabadul fel és távo­zik el belőlük. A sötétben, tehát éjjel a növé­nyek éppúgy oxigént fogyaszta­nak és széndioxidot bocsátanak ki magukból, akárcsak az em­ber. Egy francia író: A növények élete című könyvében azt írta, hogy »egy roskadásig teletöltött virágállvány csöppet sem hasz­Nylon, perion, bánion Műszálból készült ruhaneműnk tartósságát úgy őrizzük meg, ha egy-két napi viselés után először is langyos vízben, színenként cso­portosítva kiöblítjük őket. Friss, körülbelül 40 fokos (a kéznek kellemesen meleg) vízben a mo­sószert szétkeverjük és a ruha­neműt két tenyerünk között nyomkodva mossuk. Dörzsölni nem kell! A mosóiét gyakran cse­réljük át az anyagon. Közönsé­ges mosószappant ne használ­junk, mert az a bedörzsöléskor felkócolja a szálak felületét, és elszürkíti az anyagot. Legalább Gyermekjáték kölcsönző Los Angelesben már 1934-ben létesítettek gyermekjáték köl­csönzőket Hasonló intézményeket állítottak fel most Nyugat-Berlin­nál a hálószobának, sőt ellenke­zőleg, az a hatása, mintha egy- gyel több személy aludnék a szo­bában«. Megnyugtató azonban, hogy olyan rendkívül csekély a növények oxigénfogyasztása, hogy komolyan nem is jöhet számítás­ba. Három-négyezer, sőt ennél is több cserepes növényt kellene a szobában tartani, hogy ezek annyi oxigént fogyasszanak, mint amennyire egy embernek szüksé­ge van, vagyis ennyi növény je­lentene még egy hálótársat. Már pedig egy szobában száz növényt is bajos lenne elhelyezni. Cserépben tartott növényt te­hát bátran helyezhetünk el a háló szobában is, tízet, húszat, vagy ennél is többet. kétszer mossuk és kétszer öblít­sük, ne facsarjuk, hanem nyom­kodjuk ki belőle a vizet.' Blúzt, kombinét, férfiinget, női ruhát akasszunk sima vállfára, simítsuk ki a nyakát, elejét és a kézelőjét. A férfiing gallérjába még vizesen tegyük bele a mere­vítőt. Pulóvert sima deszkalapra terítve, alakjára húzogatva. A harisnyákat göngyöljük száraz törölközőbe, a víz nagy részét nyomogassuk * . és a törölközőt a harisnyákkal együtt terítsük zsinórra. ben és Norvégia egyes városaiban is. Legújabban Koperjhágában is berendeztek egy gyermekjáték kölcsönzőt, ahol 4—12 éves fiúk és lányok számára játékokat és babákat adnak kölcsön és egyút­tal á játékok megbecsülésére is megtanítják a kicsinyeket. A já­tékokat egy hétig tarthatják ma­guknál és aki kölcsönző-jegyével bizonyítani tudja, hogy 20 héten keresztül 20 különböző játékot rendben visszahozott, egy játékot kiválaszthat és végleg megtart­hat. A legnehezebb problémát a ba­bák okozzák, mert hiszen a kis­lányok sokszor nagyon ragasz­kodnak babáikhoz. Ezért próba­időre megkapják a babát és két­hetenként — összesen három íz­ben — be kell mutatniok, hogy a kölcsönzőben ellenőrizhessék, rendesen bánnak-e velük. Ameny nyiben az eredmény kielégítő, a kislányok a babáról »örökbefo­gadó levelet« kapnak és megtart­hatják. Válasz női olvasóinknak a Károsak-e az egészségre szobanövényeink ? „C£©BÄ” a kajmádi határban Végre! — állapítja meg az em­ber, amikor meglátja, hogy a vég­telennek tűnő kukoricatáblában gép töri a jól kifejlett csöveket, lekaszálja és ízekre szaggatja a kukoricaszárat. — Ott tartunk, hogy az egyik legnagyobb gondot okozó mező- gazdasági munka, a kukoricabetá- karítás is, gépesítve lesz mahol­nap minden nagyüzemben — mondja Kovács János, a Kajmádi Állami Gazdaság igazgatója. Csakugyan maholnap, mert azokból a kukoricát betakarító kombájnokból, amelyekkel a Kaj­mádi Állami Gazdaságban dol­goznak, még nem sok van. Nagy reményekre jogosít, hogy a ma­gyar gépgyártó iparnak ez a leg­újabb remeke beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. A csodaként emlegetett masina letöri a csöve­ket (nem fosztja meg), a szárat levágja és egyúttal le is silózza. Ez a magyar kukoricakombájn. A gazdaságban dolgozik egy másik kukoricát betakarító gép is, ame­lyet Amerikából importáltunk. Ez megfosztja a kukoricacsöveket, letöri azokat és a szárat levágja. De utána mennie kell egy másik gépnek, amely a levágott szárat összeszedi. — Mennyi a kukoricakombájn napi teljesítménye? — kérdeztük az igazgatótól. • — Ezt még nem tudjuk, a gépet kísérleti céllal üzemeltetjük. Az általa végzett munkaműveletek idejét mérjük és az erre illetéke­sek ezeket összegezik, feldolgoz­zák. A gépet a közeljövőben mu­tatjuk be a szocialista nagyüze­mek képviselőinek és ekkor már szolgálhatunk olyan adatokkal is, hogy mennyi a teljesítése, mennyi kézi munkaerőt lehet megtakarí­tani üzemeltetésével. A fentiekkel kapcsolatban ér­demes megemlíteni, hogy a Kaj­mádi Állami Gazdaságban már az idén mind a 230 holdon termelt kukoricát géppel takarítják be. A termés kiválónak mondható. Azon a 83 holdas táblán, ahol egyáltalán nem kapáltak (vegy­szerrel irtották a gyomokat) 54 mázsa csöves tengerit adott egy- egy hold. A gazdaság összkukorica termése is megközelíti az 50 má­zsa holdankénti átlagtermést. Ezt a közeoesnél jobb termést a gé­pek kifogástalan minőségben ta­karítják be. Újbot... ó bor, jó egészség — így’ szól a közmondás, de né- hányan, különösen mostanában hozzáteszik: újbor, még jobb egészség. S mivel lehet ezt job­ban bizonyítani, mint azzal, hogy emelkedik a hangulat ilyen kor, előkerülnek régi-régi tré­fák, ősrégi események. Ősrégi eseményekről beszéltünk és nemhiába, mert immár százéves történeteket hallottunk Mado- csán az újbor ízlelése közben. Köztudomású, hogy a bor ki­sebb mennyiségben határtalan önbizalmat ad az embernek. Azt is tudjuk, hogy később, a mese szerint hogyan lesz a borivó emberből oroszlán, majd majom s még később disznó. Nos, az alábbi esetek még ab­ban a stádiumban történtek, amikor határtalan önbizalmat adtak az illető atyafiaknak a lehajtott iccék. — Tamás János — így szól a krónika — jó száz évvel ezelőtt élt Madocsán. Szegény, de fur­fangos ember hírében állt. Erre meg is volt mindon ok. Egyszer is mi történt? Tamás Jánost — akinek otthon alig volt egy vál­tás ruhája — a pesti kikötőben látjuk viszont. Előkelő öltözékben, messzelá- tóval a nyakában kiállt a kikö­tőbe, s váltig kukkerolta a höm­pölygő vízfolyamot. Felkeltette ezzel az ott tartózkodó kupecok, cenzárok figyelmét. Hol az egyik, hol a másik ment oda hozzá, kérdezni, mit vár? Barátunk, Tamás János fenn- sőségesen magyarázta, hogy né­hány hajóját várja telve búzá­val, s nem tudja elképzelni, mi­ért nem érkezett még meg. Az előkelő öltözék, a magabiztos fel Ahol a jövendő vő után nyomoznak Egy párizsi magánnyomozó iro­da kizárólag olyan eseteket vál­lal, amelyekben házasulandó nők, vagy azok szülei információkat akarnak beszerezni a »jövendő­beliről«. Az iroda nyomozói kimutatják a szóbanforgó vőlegény jelölt is­kolai múltját, régi barátait, sze­relmi kapcsolatait esetleges be nem vallott gyermekeit. Megálla­pításuk szerint minden öt vőle­gényjelölt közül egy n>sm méltó a szerelmes leányzó bizalmára és az információk következtében »visszamegy a parti«. lépés megtette a hatást. A cen­zárok előre kezdtek vele alku­dozni a búzára. No, csak ezt vár­ta a mi emberünk. Addig sró­folta az árat — veszteni valója igazán nem volt, hisz egyetlen szem ^ búzával sem rendelkezett — míg hosszas alkudozás után a venni szándékozók jó summa pénzt olvastak le Tamás János markába, előlegként. Több sem kellett neki, rövide­sen illa berek, nád a kerek, bot­tal üthették a nyomát, mert elő­re tudnivaló, hogy a búzás uszály soha ebben az életben nem je-1 lent meg a kikötőben. Tamás János meg levetvén kölcsönvett, előkelő öltözékét, jó kát nevetett a markába, haza­tért MadoCsára. Még kétszer, egyszer káposztával, egyszer meg szénával csinálta meg e ka­pitális kunsztot. Tovább nem «rte folytatni, mert már keres­ték. ^e voltak becsületes huncut emberek is ebben a falu­ban. Káposztát, szénát, disznó­húst akkoriban rengeteget szál­lítottak Pestre. Egy alkalommal is Sós Mihály és társai igen jó vásárt csináltak. Áldomást inni beültek egy nagy vendéglőbe; Már magasan szállt az elfogyasz tott borok gőze a fejekben, ami­kor Sós Mihály előrukkolt a té» májával. — Nekem olyan nagy pénzem van, hogy itt senki sem tudja felváltani — mondta olyan han­gosan, hogy mindenki meghall­hatta. Először csak megrökönyö­dött a társaság a csodálkozástól* hogy ilyen egyszerű parasztok­nál hogyan lehet annyi tenger pénz. Majd később faggatni pró­bálták, fogadkozni kezdtek vele’ Végül a vendéglős lett a győz­tes, ő fogadhatott a Sós-társaság­gal. Nagy pénzt tett le a ven­déglős fogadása bizonyítására. Erre csak feláll Sós Mihály* s addig kotorászott a zsebeiben, míg egy darab cgyfillérest elő nem halászott, s kitette felvál­tásra. Hát bizony ez olyan ,.nagy pénz” volt, hogy a ven­déglős bukszái ellenére sem tudta felváltani, váltig károm­kodott. Mondani sem kell, hogy leg­alább három napig ott ragadt a társaság, elitták a nyereményt az utolsó huncut vasig. Még ma is nevet a jól sikerült tréfán, aki hallja, hiszen a rég meghalt öre­gek leszármazottjai még élnek a faluban, s ilyenkor, úibor idején illő megemlékezni e jó ivó, tré­fás kedvű ősökről. (Szj

Next

/
Thumbnails
Contents