Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-14 / 241. szám

6 f f 6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. október 14. Fél évszázad a liszteszsákok között megy a malom. De mintha vala­mivel gyengébb lenne, mint egy évvel ezelőtt, amikor itt jártam. Azóta ugyanis szerelők jártak itt, a régi, elavult fa-csapágyakat go­lyóscsapágyakra cserélték ki, gé­peket alakítottak át, korszerűsí­tették a bölcskei malmot. Van mit őrölni. Nemcsak a köz­ségből és a szomszéd Madocsáról hozzák ide a gazdák búzájukat vámőrlésre, hanem jönnek Duna- földvárrói, Soltról, Előszállásról, sőt Alapról és Cecéről is. Pedig az ottaniak találnának közelebb is malmot, de a gyors, pontos ki' szolgálás, a jó minőségű liszt az, ami idevonzza őket. Előfordul, hogy egy-egy távolabbi községből, pusztáról telefonálnak, hogy mi­kor jöhetnek, közösen fögadnak egy vontatót, felpakolják a gabo­nát és a megbeszélt időpontban — ahogy ideérnek, már fordulhat­nak is, vihetik a lisztet. — Hány ember dolgozik a ma­lomban? — kérdezem a vezetőt, Zsiga Gyulát. — összesen négyen vagyunk — válaszolja. — Akkor bizony sok dolguk le­het egy ilyen nagy üzemben. — Ne gondolja — mondja ne­vetve az idős molnár — itt ne­künk csak őrködni, figyelni kell, és csak akkor beavatkozni, ha va­lahol fennakadás van. Mert itt Vasárnap—hétfőn rendezte meg a Szabadság Szálló emeleti ter­mében az idei cukrászati kiállí­tást a Vendéglátó Vállalat. A lá­togatók szebbnél szebb, ínycsik­landozó dolgokban gyönyörköd­hettek. Alkalmi torták, desszer­tek, mignonok, vajas tészták — szóval remekeltek a cukrászok. Az első díjat a szekszárdi cuk­rászüzem nyerte, a másodikat Tischler László nagymányoki cukrász, míg a harmadik helye­zést holtversenyben a dunaföld- vári, a paksi és a dombóvári cuk­rász üzem. A fiatal szekszárdi cukrászgárda ugyancsak kitett magáért. Milyen remekeket is láthat­tunk? Fehér szegfűből menyasszonyi csokrot, amelyben csak az aszpa­rágusz volt valódi. A szekfűk cu­korból készültek, de sok látogató hitte valódinak. Készítője, Ditt- rich Klára ötletességből, de ügyességből is kitűnőre vizsgá­zott. De többi munkái is — a csipketerítő torta, a hattyúk tava — sok elismerést, dicséretet kap­tak. Nagy tetszést aratott a cse- resznyéstál, amelyet két elsőéves tanuló készített, Föglein Mária és -Tűből y Erzsébet. Sok. csodálója volt Tischler László munkájának is — egy bá- njm aknatornyának modelljét ké­szítette el csokoládéból. A látogatók közül igen sokan nyilvánítottak véleményt a látot­takról. »Nagyon zép a kiállítás, csak a cukrászdákban is hasonló választékot szeretnénk látni.« A két nap alatt mintegy ötez­ren keresték fel a kiállítást. Áramlopás miatt négy hónapi börtönbüntetést kapott A Déldunántúli Áramszolgál­tató Vállalat dolgozói Regöly köz­ségben a közelmúltban ellenőr­zést tartottak. Ellenőrzésük során Biró Gyula lakásán szabály alan- ságot észleltek. A szabálytalan­ság abban állt, hogy az árammé­rő ólomplombája fel volt törve és az áthidaló kapocs le volt enged­ve. Ennek következtében az áram­mérő a fogyasztott áramot nem mérte. A tamási járásbíróság dr. Málinger István . büntetőtanácsa társadalmi tulajdon sérelmére el­követett áramlopás bűntettében mondotta. ki Biró Gyulát bűnös­nek, ezért őt négy hónapi börtön- büntetésre és 500 forint pénzbün­tetésre ítélte. Egyben kötelezte, hogy 3238 forintot a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalatnak fi­zessen meg a jogtalanul elhasz­nált áram ellenértékeként. lehet az elvtárs akár egy hétig is, az üzemen belül nem láthat olyat, hogy akár egy zsákot is vállra kelljen emelni. Mindent a gép végez. Bezzeg az én időm­ben.... — Miért, mióta dolgozik Zsiga bácsi a szakmában? — Negyvenöt évvel ezelőtt, 1914-ben szabadultam. Ha hozzá­számítom a két inasévet, összesen negyvenhét éve vagyok molnár. Még három év és egy fél évszáza­dot töltöttem a lisztcszsákok kö­zött. Igaz, ténylegesen ennél is többet, hiszen apám is molnár volt. az ő patakmalmában tanultam a szakmát. Azóta aztán vagy egy tucatnyi malomban dolgoztam rövidebb'hosszabb ideig. Akkor volt igazán nehéz a mol­nárélet. Felöntöttük a búzát a ga­ratra, alul, ha megtelt a sajtér, azt újra meg újra felönteni, köz­ben szorítani a hengeren, mind­addig, amíg elég finom nem lett az őrlemény. Néha bizony az őr­lető gazdának is ott kellett marad­ni segíteni. Reggel hatkor kezd­tük a munkát, de néha éjfél is lett, mire befejeztük. Előfordult, hogy a feleségem délben hozta az ebédet, de még kétórára sem tud­tam megebédelni. Bekaptam egv-két kanállal, utána szaladni kellett a hengerhez. Ha tíz má­zsát le tudtunk őröini egy nap alatt, az már sóit volt. Miközben beszélgetünk, előke­rülnek a kimutatások, jelentések, adatok a malom munkájáról. A korábbi háromról négy mázsára emelkedett az óránkénti teljesít­mény. Míg áprilisban öt kilowatt­óra villanyáramot használtak fel egy mázsa gabona őrléséhez, má­jusban 4,9, júliusban 4,8 kilowatt- j órát, az augusztusi felhasználás 3,7, a szeptemberi 3,6 kilowattóra volt. Hogyan érték el? — Első­sorban annak köszönhető ez a csökkenés, hogy korszerűsítették a malmot, de nem ez az egyedüli ók. A szakemberek, elsősorban a ve­zető jó munkájának eredménye. _________________________J. J. — Negyven év óta fennálló vá­gya teljesül Bonyhádon Knábel Vilmos nyugalmazott pedagógus­nak, amikoris a közeljövőben megnyílik Bonyhádon a tájmúze­um. Az előkészítő bizottság most már a gyűjtő brigádok kioktatá­sát végzi. Egyúttal szépen gyűlik az anyag is. A pártszervezet, a Hazafias Népfront, a művelődési ház és a tömegszervek, iskolák, üzemek összefogásával rövidesen annyi anyag lesz együtt, hogy az elrendezés után, előreláthatólag a téli hónapokban megnyílik Bony­hádon a megye első tájmúzeuma. Jól sikerült a cukrászati kiállítás BUNGRÁNG HÍREK „Szerelem-torta“ tizennégyezer fogyasztó részére Genua és Spizia között fekszik Lavagna városka, ahol a napok­ban tartották meg a hagyomá­nyos »szerelem-torta« ünnepsé­get, amelynek során hatalmas tortát osztanak szét a város lakói között. Ez a hagyomány a XIII. szá­zadra nyúlik vissza, amikor Opizzo Fieschi, Lavagna ura, négyévi udvarlás után végre fe­leségül vehette a városka egyik fiatal szépségét. A várúrnak a lányért hosszú évekig kellett har colnia a szülőkkel, akik semmi­képp sem akarták hozzáadni. Mi­után végül sikerült legyőzni a szülők ellenállását, a boldog vő­legény örömében toronymagassá­He — Csinosítják az irodahelyisé­get és szép új irodabútort vásá­roltak legutóbb a Zombai Építő­ipari Ktsz-ben. — A »halott« ebédel. Legutóbb tűzoltók, rendőrök és békaembe­rek órákon át keresték Strass- bourgban egy horgász holttestet, aki egy járókelő »szeme láttára« a vízbe esett. Az áldozat mici­sapkája a sás között úszkált; minthogy a holttestet délig nem sikerült megtalálni, az egyik rendőrt elküldték a micisapkával, vigye meg a szomorú hírt az öz­vegynek. A rendőrnek — legna­gyobb meglepetésére — a »ha­lott nyitott ajtót, szalvétával a nyakában: az ebédtől ugrott fel. Mint kiderült, aznap nem is ment gií esküvői tortával ajándékozta meg hűbéreseit. Ezzel akarta jel­képezni a szerelem mindent le­győző hatalmát és egyben vi­gaszt és biztosítást is nyújtani a város boldogtalan szerelmesei­nek. < Idén tíz pék dolgozott a torta elkészítésén. A tíz pék 9000 to­jást, 300 kilogramm lisztet, 450 kilogramm cukrot, 250 liter ru mot és 220 liter tejszínt hasz­nált fel a sütemény elkészítésé hez. A csodálatos mestermüvet 14 000 darab tízdekás adagra osz­tották fel, hogy az ünnepség min­den résztvevőjének jusson egy- egy finom falat. horgászni, a sapkáját egy nappsl előbb felejtette a helyszínen. — A méretes termelés fokozá­sa érdekében a Tolnai Ruházati Ktsz elhatározta, hogy vállalja a textil-labor, által október 18-án rendezendő divatbemutatót. — A Bonyhádi Járási Művelő­dési Házban október 17-én este valamennyi szakkör tagjainak kö­zös ismerkedő estet rendeznek, 18-án délután a szakkörök ifjú­sági csoportjainak ismerkedési délutánja lesz. — A hónap végén tánciskola nyílik Izményben, Tevelen és Majoson. ■ CD«CDlCDlCDlCD*CDiCDiCDlCD*CDIOBCDlCD«OiCr Érdessen a TOLNA MEGYEI Népújságban Az apróhirdetés díja: szavanként 1 forint, vasárnap és ünnep nap 2 forint. Az első és minden további vastagon szedett szó két szónak számít. A keretes hirdetés díja: hasáb mm-ként hétköznap 2.50 forint, vasárnap és ünnepnap 3 forint. Még húsvét előtt abban a sze­rencsés helyzetben voltam, hogy egyik ismerősömnek, Ormosinak kölcsön tudtam adni száz forin­tot. — A jövő hét elején okvetle­nül megadom — mondta ismerő­söm a kölcsönkérésnél — mert fizetés lesz, prémiumot is ka­pok és még egy kávéra és is meg­hívlak a szívességedért. Elérkezett a »jövő hét« eleje, sőt, még a vége is, de ismerősöm nem hozta a pénzt. Jött a hús­vét, el is múlt — a pénzt nem kaptam meg. Hogy milyenek is az emberek — mondtam magam­ban — elfelejtik visszaadni a köl­csönkért pénzt. Szóval zsörtölőd­tem és vártam. Mindhiába. Egyszer aztán nekibátorodtam: elvégre is én vagyok a kölcsönző, jogom van kérni és ha ő illetlen­ségnek tartja a kérést, én illet­lenségnek tartom a »feledékeny- ségét«. Felhívtam telefonon. El­hibáztam, mert megmondtam a nevemet s azt a választ kaptam, hogy »házon kívül van«. Lesz, ami lesz — gondoltam, végül sze­mélyesen mentem el hozzá a pén­zemért, amit szívesen kölcsön ad­tam és immár két hónap után sze retném viszontlátni. Előre lát­tam, hogyan kékül, zöldül majd a szégyentől és idegesen kotorász- sza elő a tárcájából azt a ron­gyos százast ezer bocsánatot kér­ve. Tévedtem. Még neki állt fel­jebb: — Nem gondoltam, hogy ezért jössz... Tulajdonképpen nem is rajtam múlik ctz egész dolog. A Kovács már három hónap óta tartozik száz forinttal és nem tu­dom tőle »bevasalni«. Minden másnap telefonálok neki, de ő csak ígérgeti, hogy majd ekkor, majd akkor. Addig én se tudok fizetni. Hogy mivé lesznek az embe­rek... Képesek kölcsönt kérni, de megadni... Az már csak ígéret. Rohantam Kovácshoz. Nem bá­nom, akármilyen módon is, de én most már bevasalom ezt a, pénzt. Addig járok utána, amíg meg nem kapom. — Kovács úr, szeretném, ha megadná Ormosinak a 100 fo­rint adósságált, mert az meg ne­kem tartozik. Kovács egyszerűen a szemem­be nevetett: — Azt gondolja kérem, hogy ez olyan egyszerű dolog? Kérem, fél éve tartozik nekem a Mezei há­romszáz forinttal és hiába kö- nyörgök neki, hiába fenyegetem, azt hiszi megadja... Hát ha ő tar­tozhat nekem fél év óta három­száz forinttal, miért ne tartozhat­nék én Ormosinak három hónap óta 100 forinttal. Rohantam Mezeihez. Megálljo­tok csak ti embertelen hitelké­rők, olyan krokit írok rólatok, hogy megemlegetitek. Elvégre i^ ez egy tipikus társadalmi prob­léma és ezt nem hallgathatja el egy újságíró. Mezei majdnem kirúgott: — Nem szégyell azért a ron­gyos száz forintért ennyit sza­ladgálni? így ismeretlenül képes idejönni hozzám azzal, hogy ad­jam meg Kovácsnak a 300 fo­rintját, hogy az megadhassa Or­mosinak, az pedig magának. Lát­szik, hogy nincsenek gondjai. Ké­rem, nekem Hargitai már egy év óta tartozik ezer forinttal és még az utcánkat is elkerüli, nem, hogy megadná. — Adja meg Hargitai címét, megyek hozzá is. Addig nem nyugszom, amíg végig nem já­rom ezt a kölcsöntkérő kálváriát és hozzá nem jutok a száz forin­tomhoz. Mezei kitépett egy lapot a no­teszfüzetéből, írt rá valamit és átnyújtotta nekem: — Tessék, itt van Hargitai cí­me. Köszönés nélkül otthagytam. Az ilyen ember, aki megfeledke­zik a kölcsön visszafizetéséről, még azt sem érdemli meg, hogy köszönjek neki. Az utca sarkon jutott eszembe, hogy tulajdonképpen meg kel­lene nézni a pontos címet, mert így hiába rohanok. Elővettem a papírt, megnéztem. Kővé dermed­tem. Majdnem fjssze estem. A fejem zúgni kezdett. A papírt ki­ejtettem a kezemből. A járókelők kezdtek körülállni, mert azt hit­ték, hogy elsősegélyre lesz szük­ség. Dadogni kezdtem: — De hiszen ez az a Hargitai, akinek másfél év óta tartozom kétezer forinttal és hónapról hó­napra húzom a visszafizetését. B. F. A soros közlemények díja: nyomtatott soronként hétköznap 6 forint, vasárnap és ünnepnap 12 forint. A propagandafotó dí ja: hasáb /mm-ként hétköznap 2.50 forint, vasárnap és ünnepnap 3 forint. Hirdetéseket felvesz a Tolna megyei Népújság Kiadóhivatala, Mártírok tere 15—17 és a Magyar Hirdető Vállalat Szekszárdi Ki- rendeltsége, Garay tér 19. CD ■ CD B CD ■ CD B CD I CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD • Gyakorlott kemence- és gyárkéményépítő Kőműveseket és segédmunkásokat felveszünk. Jelentkezés október 14-én és 15-én: Szekszárdi Strand­fürdő. kéményépítkezés. (54) Apróhirdetések Eladó Szekszárd Kertvárosban 16175/90-es telekkönyvi szám alatt 219 öl sarok házhely, épí­tési engedéllyel. Érdeklődni a szekszárdi hirdetőben. (51) Rakodómunkásokat változó munkahellyel felvesz a Székesfe­hérvári 63. sz. Autóközlekedési Vállalat. Jelentkezéskor útikölt­séget nem térítünk. Jelentkezés: Székesfehérvár, Koch László u. (TEFU). (53) A Cementipari Vállalat dom­bóvári telepére keres felvé­telre 2 fő kocsist, l fő traktorost, 20 fii lérfi segédmunkást 18—50 éves korig. Kedvező fizetési feltételeket, munkás- szállást, valamint napi há­romszori étkezést biztosítunk (52) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 13—17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21. 25-72 Felelős__vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési e-gy hónapra 11 F* *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents