Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-13 / 240. szám

» I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1950. október 13. «Gazdálkodni tudni kell...* Egy állattenyésztési tapaszta­latcserén — kiadós gyaloglás, hosszú hozzászólások és egy ugyancsak kiadós ebéd után hal­lottam a történetet. Csendes po- harazgatás közben folyt a beszél­getés a jelenlévő szakemberelv, öregek, fiatalok között. Ez már a nem hivatalos vita volt, különbö­ző állattenyésztési szakkérdések­ről: hizékonyságról, napi ráhiz- lalásról, átlagos havi súlygyara­podásról, takarmánynormáról — laikus számára mindmegannyi érthetetlen dologról — járta a szóbeszéd. Idősebb szakember, afféle »vén róka« vitte egyik asztalnál a szót. Szakmájának nemcsak ismerője, de mestere is. A fiatalok lesték minden szavát, a mesterségbeli titkokat. — ... Mert tudjátok, a gaz­dálkodáshoz érteni kell — hunyó-- rított ravaszul az öreg. — És so­ha ne felejtsétek el, néha lelemé­nyesnek is kell lenni. Előrebocsá­tom, eljöhet hozzám akárki, nincs semmi ördöngösség abban, hogy olyan jó eredmények vannak ná­lunk a hizlalásnál. De mivel a leleményességről szóltam, elmon­dok egy történetet. — Mesélje csak ... halljuk ... — fészkelődtek a többiek. —• Jó néhány éve már annak. Egy sertéshizlaló-telepen voltam telepvezető. Adva volt a határ­idő, ekkorra és ekkorra, ilyen és ilyen súlyban le kell szállítanunk százötven hízottsertést. Én meg voltam a gondban, mert az előírt súlyt sehogyan sem tudtuk volna elérni a szállítás napjáig. Kora hajnaltól késő estig jártam a hiz­laldákat, ellenőriztem az etetése­ket, beszélgettem a jószággondo­zókkal, hátha sikerül. — Nem sikerült. Mit csináljak, délután megérkeznek az átvevő vállalat emberei. Hogyan válo­gassuk össze a hízókat? Sehogyan sem lesz meg a megszabott súly. — Ekkor bekopogott hozzám az egyik gondozó: — No csodálkozzon semmin, nem lesz itt semmi baj... Ér­tem én a csíziót. A mérlegelés­nél meglesz a súly, nem lesz semmi differencia. Nem értettem mit akar mon­dani, de azt mondta, ne kérdez­zek semmit, majd utólag megtu­dom, miről van szó. Hát jó, le­gyen ... Az átvevőket már hajnalban négy órakor felkeltettem, jöjje­nek ki, megtekinteni az etetést, nem etetjük túl a disznókat, hogy az átadásnál nagyobb legyen a Súly. Amikor a mérlegelésre ke­rült a sor, minden a legszabályo­sabb volt. Megmutattam nekik, pontosan működik a mérleg. Amikor egy-egy íalkát ráterel­tünk, határozottan kijelentettem: — Mindenki álljon felre a mér­legtől. És minden harmadik falka után: — Seperjék le a mérleget. A HÚZNAK A VADLIBÄK — Szegény Blanka rövidlátó, azt hiszi, kollegák között repül... sarat nem akarom hozzámérni a disznókhoz. Az átvevők megelégedettek voltak. És így ment ez, amíg el nem kerültem onnan. Igaz, bi­zonyára még tovább is, ahogyan örököltem, úgy adtam tovább. Csak az átvevő panaszkodott mindig: — Nem tudom, mi az oka, hogy amikor a vágóhídon átadom a disznókat, mindig jóval keve­sebb a súly, mint ahogyan kelle­ne. Pedig nem is voltak lehajt­va. A cégemnek kész ráfizetés ez az érthetetlenül nagy súlycsökke­nés. — Mégis csak nagyon lehajt­hatták azokat a disznókat a be­ás kirakodásnál. Szerintem nem lehetett más magyarázat — je­gyezte meg az egyik fiatal hall­gató. — A fenét — jegyezte meg la- konikus rövidséggel az öreg. — Tudod, öcsém, mi volt a magya­rázat? — A hatás kedvéért még várt néhány másodpercig az öreg, majd kibökte. — Tudjátok, az volt a magya­rázat, hogy jóval a mérlegelés előtt egy ember bebújt a mérleg alá és húzta lefelé. Alulról bele­fúrtak a padlózatába és két fo­gantyút erősítettek bele, hogy könnyebb legyen rákapaszkodni. Igaz, hogy hosszú ideig ott kel­lett kuporogni az embernek, de a telepről mindig súlyfelesleggel kerültek ki a hízók. Persze, nem azért mondtam el a történetet, hogy ezt alkalmazzátok is eseten­ként — fejezte be a történetet az öreg. — Akkor még ilyen erköl­csök uralkodtak ... Bognár István ...mint a tenyerét... Kosziba Jánosról mondják Nagykónyiban, úgy ismeri a ha­tárt, mint a tenyerét. Ismeri, megmondja, azt is, kinek melyik dűlőben hány hold földje van. Még a helyrajzi számok bonyo­lult világában is ismerős. Ha va­lamilyen földdel kapcsolatos ügy ről van szó, nem egyszer kérik ki az ö -véleményét is. — Honnan tett szert ezekre az ismeretekre? — ezt kérdezgetjük tőle a szövetkezet krumpliföldjén, ahol éppen ebédidőben találjuk. — Itt születtem Nagykónyiban, most már túl vagyok a hatvanon, volt tehát időm bejárni a határt. Negyvenötben a földosztó bizott­ság elnöke voltam, aztán két év­ben községi termelési felelős. A magtermeltető vállalatnak is vol­tam felelőse. Rengeteget kellett mennem-, így aztán megtudtam, kinek, hol, mennyi földje van. És sorolja, ennek és ennek eny nyi földje van, illetve volt az iregi úti dűlőben, a Lakatos-dű­lőben, a Gálkerti dűlőben, a Bo- donkuti dűlőben, az Eledényi dű­lőben, Okrádon. Nyároson. — Eledéiig puszta volt valami­kor. Az apám odajárt aratni, ma­sináim. Nagy kerekes kút volt ott a pusztán, két vödör járt raj­ta. A Nyáros valamikor birkale­gelő volt., ott is két vödörre járó kút volt. Gyerekkoromban oda­jártunk a szarkafészkeket kifosz­tani. Az anyám már ki akart ver­ni hazulról a szárkafiókák miatt. — Akkor, gyerekkoromban négy részre volt osztva a határ, egy része mindig ugar volt, ösz­Apróhirdetések Eladó ház Hrabovszky u. 16. szám alatt. Érdeklődni lehet: Sza­bály István, Szekszárd, Rákóczi u. 115. és Valkai Béláné, Bartina szel mindig abba vetették a bú­zát. Egy-egy határrész csak búza, kukorica, vagy tavaszi volt. Ugyancsak figyelni kellett az em­bernek, hogy megismerje, melyik a. saját vetése. Hát így tudtam megtanulni, kinek merre, vagy mennyi földje van. Na meg, hogy a felszabadulás után kiosz­tottuk’Meggyest. Nekem, mint a földosztó bizottság elnökének is­mernem kellett, lúnek hol, mi­lyen helyrajzi szám alatt van a földje. — Nagyobb darab földet osztot­tunk ki, mint ameklcora a köz­ség határa volt — meséli János bácsi. — A község határa úgy 4200 hold körül volt, vagy hat­száz gazda birtokában, Meggyes meg négyezerötszáznál több a Landeszmann bérlő kezében. És feleannyi adót fizetett, mint Nagykónyl község... — Van-e még szükség a tudo­mányára? — Itt-ott még igen. de talán nem sokáig. — Miért? — Mert itt, ez a határrész, az tregi úti dűlő már a mienk. A termelőszövetkezeté. Itt már egy­be szabtuk a táblákat. Egy táblá­ban van a búza, a kukorica, úgy, mint valamikor régen. Csak most nem keresgetjük a táblában me­lyik is a miénk. Hát kérem szé­pen... Kinek kell itt eszébe tarta­ni két-három holdas darabokat? Hát nem könnyebb lesz ez­után itt ennyi az enyém, amott annyi az enyém helyett azt mon­dani: ez is a miénk, az is a miénk? Nem kell a szomszéddal összekülönbözni, hogy elszántott két ekefordíiást. — Ezek szerint ezt a tudomá­nyát már nem kell megismertet­ni a fiatalabb nemzedékkel? János bácsi röviden válaszol: — Nem hüzem, hogy szüksé­gük lenne rá. u. 56. (20) Házhelynek is megfelel, 1253 négyszögöl szántó Rózsamájban eladó. Érdeklődni lehet: Valkai Béláné, Bartina u. 56. (20) Rakodómunkásokat változó munkahellyel íelvesz a Székesfe­hérvári 63. sz. Autóközlekedési Vállalat. Jelentkezéskor útikölt­séget nem térítünk. Jelentkezés: Székesfehérvár, Koch László u. (TEFU). (53) Eladó Szekszárd Kertvárosban 16175/90-es telekkönyvi szám alatt 219 öl sarok házhely, épí­tési engedéllyel. Érdeklődni a szekszárdi hirdetőben. (51) A Cementipari Vállalat dom­bóvári telepére keres felvé­telre 2 fő kocsist, 1 fő traktorost, 20 fi férfi segédmunkást 18—50 éves korig. Kedvező fizetési feltételeket, munkás- szállást, valamint ifapi há­romszori étkezést biztosítunk (52) Törköly, gyiimülcscefre feles és bérfőzését vállaljuk az őcsényi szőlőhegyi gőzfű­tésre berendezett szeszfőz­dénkben. Felhívjuk a termelők figyel­mét, hogy főzési szándéku­kat előjegyzés céljából a szeszfőzdénél, a szövetkezeti boltoknál, vagy a szövetkezet irodájában jelentsék be. Szekszárd és Vidéke F öldmű vessző vetkezet Igazgatósága (24) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 45. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivatolokná' és kézbesítőknél iKtőfizetési díj egy hónapra 11 h HÍREK Telefonálok Korunk technikája — a telefon. Akár a föld túlsó felén lakó em­bertársammal folytathatok meg­hitt eszmecserét. Összeköt ben­nünket a vezeték, vagy a rádió útján továbbított hang. Holnap már akár a Holdra költözőit em­bertársammal tárgyalhatom meg a világ folyását... De próbáljak csal: itt. Szekszár dón telefonálni. De nem, inkább nem is telefonálok. Ha valakivel beszélni, álcáról:, elmegyek hozzá. Előrebocsátom, nemrégiben az egyik postaszerelő mondotta: An- ilakidején, amikor a szekszárdi automata központot üzembehe- lyezték, feleannyi készülék sem volt bekapcsolva, mint most. Az­óta már bővítették is néhányszáz állomással és jelenleg úgy áll a helyzet, be tudunk kapcsolni ragu tizenöt készüléket, de aztán tovább nincs. Tehát: fejlődünk, fejlődünk, de mi lesz. ha »nincs tovább«. Amíg nem késő — törjék a fel­találók a fejüket, hogyan beszél­hetünk X. hivatalból Y. elvtárs­sal, hogy élőzően ne emlegessük meg a mennyek összes szentjeit és a jó öreg Belinek is nyugodal­ma legyen halóporaiban. Mert telefonálni akarok... Fel­emelem a hallgatót, kellemetlen sivító hangot hallok. Lenyomom a — ötven különböző méretű kádat hozott rendbe, javított meg a B átasz óki Kádár Ktsz két tagja, Speih Mihály és Trázer Mihály a7. Állami 'borpincészet szekszár­di préstelepén az elmúlt két hét alatt. A préstelepen ezzel lénye­gében befejeződtek a szüret előt­ti előkészületek. — Közöljük olvasóinkkal, hogy szerdától, október 14-től kezdődő­en folytató'agosan közöljük B. Kukarkinnak, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája csillagá­szati tanácsa elnökhelyettesének tanulmányát, melynek címe: »So­ron következik a Mars és a Vé­nusz.« — A téli estékre a Hazafias Népfront mezőgazdasági és más tárgyú előadás.orozat beindítását tervezi Páriban. — Telt ház előtt vendégszere­peit a Német Demokratikus Köz­társaság népi rendőrségének köz­ponti művészegyüttese Bonyhá- don vasárnap este. A műsor meg­kezdése előtt Kaszás Imre ország­gyűlési képviselő köszöntötte az együttes tagjait, befejezés után pedig Schüler Sándor községi ta­nácselnök ajándékul egy Bony- hádrói készült látképet adott át az NDK rendőrművészeinek. kis piros gombot, hogy vonalat kapjak. Ezt megcsinálom egyszer, kétszer, tízszer, húszszor. Mind­hiába. Külön torna — hogy fél­órán keresztül felveszem és le­teszem o hallgatót,. Hiába, vonal nem jön. Jön ellenben a kotlós- tyúk kotyogásához hasonló katto­gás — belerecseg a fülembe, hogy majd a frász tör ki •— hallom, hogy a messze távolból a Mici­ke csókolja az ö Mucuslcáját, hal lom, hogy a bizonyos vállalat nem bonyolította le határidőre pénzügyleteit — a hanghordozás­ból ítélve szigorú osztályvezetői hang — csak azt a bizonyos kel­lemesen búgó hangot nem hal­lom, ami jelezné, hogy tárcsáz­hatok. De óh, szférák zenéje... Jön a búgás, amit már másfélórája hasztalan igyekszem kiprovokál­ni ebből az ördög masinájából. Reszkető kézzel tárcsázok... — No végre, csakhogy sikerült... Várom az ismert szaggatott csörgést... — Síiket csönd... »Nem ment be a hívás«... Kezdődik a tortúra elöl­ről. No végre, vagy ötödszörre si­kerül. Még csak ez hiányzott! Az elnyújtott, szaggatott bugást új — ugyancsak ismert — hang sza­kítja meg. A vonal foglalt. A hívott mással beszél. Hát meg kell a szívnek szakad­ni. * — Tamásiban az ipari tanulók gyalugépet és könurészt készítet­tek az általános iskola tanulói részére. Az általános iskolások ezeket a gépeket a politechnikai oktatás során használják fel. — Az angol parlament felosz­latása és a választások mertar- tása között csupán 20 nap telt el. A parlament tagjai ez alatt az idő alatt nem kaptak fizetést. Aroeny- nyiben újra megválasztották őket, október 9-én volt ismét »fizetés­napjuk«. — A Zombai Építőipari Kt z tataroztatja, csinosítja irodahelyi­ségét és új irodabútort vásárolt. — Orvosi városnegyed építését tervezik Varsóban. A legközeleb­bi években hozzálátnak a város­negyed építéséhez. Huszonnégy hektárnyi területen tudományos orvosi intézmények egész komplexumát építik fel. A Balatonfüredi Hajógyárban vízreboesátotíáls az első magyar jégtörő hajót. A száz tonna súlyú, arasznyi vastag vaslemezekből egybeillesztett hajó a Duna menti államok legkorszerűbb jégtörője, könnyen haladhat a 70 centiméter vastagságú jégmezőben, de a más­fél méter vastag jeget is feltöri. ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD B CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD I CD ■ CD ■ CDI CD ■ CD ■ C2 irdessen a TOLNA MEGYEI Népújságban Az apróhirdetés díja: szavanként 1 forint, vasárnap és ünnep­nap 2 forint. Az első és minden további vastagon szedett szó két szónak számít. A keretes hirdetés díja: hasáb mm-ként hétköznap 2,50 forint, vasárnap és ünnepnap 3 forint. A soros közlemények díja: nyomtatott soronként hétköznap 6 forint, vasárnap és ünnepnap 12 forint. A propagandafotó díja: hasáb/mm-ként hétköznap 2,50 forint, vasárnap és ünnepnap 3 forint. Hirdetéseket felvesz a Tolna megyei Népújság Kiadóhivatala, Mártírok tere 15—17 és a Magyar Hirdető Vállalat Szekszárdi Ki­rendeltsége, Garay tér 19. OiOIOIOIOIOIOIOBOIOIOIOIOIOIOI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents