Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-10 / 238. szám
1 i 1959. október 10. TOLNA megyei népújság Hogyan szünteti meg a szövetkezeti falu a nemzetiségi ellentéteket? — NAGYSZÉKELYI TAPASZTALATOK — — Az utóbbi időben semmiféle nemzetiségi ellentétből fakadó civódást nem észleltem a gyermekek között. Pedig a gyermek mutatja ki legleplezetlenebbül, ha a felnőttek között ellentét van. — Ezt Péterfi Lászlóné, a nagyszé- kelyi általános iskola igazgatónője mondja, miközben a faluról beszélgetek vele. De vajon voltak-e és ha voltak, akkor hogyan keletkeztek ezek az úgynevezett nemzetiségi ellentétek Nagyszékely ben? És ha megszülitek, akkor minek köszönhető, megszűnésük? — Ezekre a kérdésekre várom a feleletet, miközben a falut járom és az emberekkel beszélgetek. Végül is a sokféle vélemény nyomán kialakul előttem a valóság képe. AHONNAN AZ „ELLENTÉTEK” ELINDULTAK! Az ellentéteket a „kitelepítések” és a betelepítések által okozott kisparaszti tulajdoncsere indította el. Gazdát cseréltek a földek. A földek új és régi gazdái között viszály támadt. Ugyanis a „kitelepítettek” jelentős része itthon maradt Magyarórszágon. Ez • klstulajdon birtoklási jogából keletkezett ellentét, amely végeredményben gazdasági ellentétként indult, nemzetiségi és politikai ellentétté alakult át. Tíz évvel ezelőtt a német ajkúak közül Nagyszékelyben egyetlen párttag sem akadt, de még a tömegszervezetekben sem találhattuk meg őket. Ennek a „passzivitásnak” elsősorban is nem a német ajkú lakosok, hanem a velük kapcsolatban kialakult helytelen nézetek voltak az okozói. AZ „ELLENTÉTEK” MEGSZŰNÉSE Az ellentétek megszűnésének okát a falu szocialista átszervezésében találhatjuk meg. Nagyszékely termelőszövetkezeti község lett. A kistulajdonosi „helycseréből” táplálkozó ellentét elvesztette talaját. A falu földjeit ma a magyar „telepesek” és a német ajkúak közösen művelik. Közösen élvezhetik a föld termelvényeit. A szövetkezeti elosztás elve alapján mindenki munkája szerint részesülhet a jövedelemből. Egységes és közös gazdasági alap létesül. A szövetkezeti tulajdon nemzetiségre való tekintet nélkül a szövetkezet tagságáé. A szövetkezeti vezetésben egyaránt találhatunk néMüvelődési autón a „puszták népénél“ Qitkán tapasztalt megillető- *' döttséggel ültem a rokon- •zenves vezető és a fiatal könyvtáros-tanárnő mögé a percnyi pon t ossággal megérkezett, tetszetős külsejű »Művelődési autóba«. Nagyjában azonos érzésem volt, mint 1947 tavaszán, amikor 36 kollégista gyerekkel, kölcsönkért csizmával a vállunkon »kanász- botra« akasztott citerával, vasárnap délután elindultunk Ujbe- rek-pusztára vagy Özsákra, hogy a volt uradalmi istálló kitakarított részében »kultúrműsort« adjunk a volt cselédeknek. Még ma is jóleső melegséggel tölt el és hasonló munkára serkent az akkori siker: a maguk gazdáivá vált pusztaiak viszontszolgálatként összefogták lovaikat és kölcsönkért szekéren vitték haza a »gárdát« Szekszárdra... Azóta -már nagy lépéseket tettünk kultúrforradalmunk megvalósításának nem könnyű útján, de élszorult a szívem, amikor az ezen a téren még eléggé elmaradt Szilfáson, anyjuk szoknyájához lapuló kis emberpalánták és a jövőt helyes öntudattal építő traktorosok jelentek meg a rögtönzött kölcsönkönyvtári asztalnál, és nem várt »szakértelemmel« keresték a sok szép, új könyv közül a nekikvalót. Nem »uraságoktól levetett« mű vekről van szó, hanem az időtálló hazai és külföldi irodalmi alkotások legjava kerül a mindinkább érdeklődő, tanulni, fejlődni vágyó dolgozók és gyermekeik kezébe. Szinte megdöbbentem, amikor egyik-másik pusztai családanya vagy jószágápoló történelmi, társadalmi és ismeretterjesztő könyvet kért, elsorolván, hogy milyen hasonlót olvasott már eddig. Hasonló volt az eset Mász- lonyban, Alsóleperden, Sütvény- ben és az alig 100 lakost számláló Csurgó-pusztán is. Nekem az volt a feladatom, hogy a könyvosztás befejeztével, az esti gazdasági tennivalók elvégzése után összehívott dolgo- zóltnak népszerű felvilágosító elő adást tartsak a babonás népi szokásokról. Nem tudom leírni azt az érzést, ami úrrá lett rajtam, amikor Mászlony szép iskolájában a petróleumlámpa fényében álltam, hogy a tantermet zsúfolásig megtöltött kíváncsi hallgatóknak épülő új világunkról beszéljek, amelyben már nem az a jelszó hogy »minél butább a paraszt, annál nagyobb a krumpli«, »suszter maradj a kaptafánál«, vagy »'aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni«... — Enni akarunk a »tudás fájáról«, olyannak akarjuk nézni és látni az életet, amilyen az valójában és olyanná akarjuk tenni, hogy minden dolgozó ember számára munkája arányában jobb legyen! Csakhamar meghitt családi melegség töltötte be a termet. — Minél több ma már elavult szemléletből táplálkozó élő szokást idéztem (szemmelverés, ráolvasás, jó és rossz szellemek szerepe, javasasszonyok kuruzslása, stb.), annál inkább igyekeztek a maguk életéből egy-egy adalékkal hozzájárulni a felsorolás teljességéhez. Formai hozzászólás nem volt de a simogató tekintetek, a meleg ■ kézszorításhoz mellékelt »vi- , szontlátásra«, biztatás arra, hogy ; lehet és szükséges az életszemlé- : leti kérdések taglalása a dolgo- : zók elmaradottnak ítélt, de alap- i jában nem ismert tömegei előtt i is. Alsóleperd kultúrterme nem akart benépesülni, az »igazgató bácsi« azonban nem restellt a2 alőadág idejének közeledtével végigszaladni a házakon, mert érezte, hogy minden felvilágosító te■ vékenység az ő oktató-neveic munkáját is megkönnyíti. — 3fi ember azzal az ígérettel köszöni el, hogy máskor is eljön hasonló előadásra, ha ezúttal nem hoztunk is vetítőgépet. — Remélem, rövidesen azt is vihetünk! A csurgópusztai »tanító néninek« elég nehéz volt megmagya- ' rázni a még este is elfoglalt pusztaiaknak — javában folyt a burgonya- és répaszedés, zúgott a silózógép —, hogy csak előadást is érdemes meghallgatni... Meghallgatták, és jóleső érzéssel vet■ tem tudomásul, hogy két szomszéd-pusztai munkásember nem bánta meg, hogy két órával ké, sőbb megy haza. A Megyei Könyvtárral és a ■ TIT titkársággal szerencsésen i összeházasodott művelődési autó ■ első állomásai biztató kezdetet jelentenek ahhoz, hogy az eddig , kimaradt, de igen értékes területek fejlődni és művelődni vágyó dolgozói is részesüljenek a népé , lett kultúra javaiban. Miklós Péter gimn. igazgató. ' a TIT elnökségi tagja meteket is, magyarokat is. Hogy ki kerüljön vezető beosztásba, azt nem a származás, hanem a rátermettség határozza meg. A tagság, amely önállóan választ szövetkezeti vezetőket, azt választhatja, akiben legjobban megbízik. A több mint száz német ajkú nagy- székclyi család ma a gyakorlatban is ugyanazokat a jogokat élvezheti, mint a magyar nemzetiségű családok. Napjainkban elmondhatjuk, hogy Nagyszékelyben nincs „telepes’ és „kitelepített”, MINDEZ A FALU POLITIKAI ÉLETÉBEN IS TÜKRÖZŐDIK Az ellentétek megszűnése a falu politikai életében is tükröződik. A nagyszékelyi pártszervezetben ma már német ajkú kommunistákat is találhatunk. A tanácsválasztások és a falu átszervezésének munkájából a pártonkívüli, német ajkú lakosoknak jelentékeny része becsülettel kivette a részét. Magyar „telepesek” és német ajkú „őslakók” a legszorosabb egységben közös erővel végzik társadalmi munkájukat a tanács, a termelőszövetkezetek, a földművesszövetkezet, a nőtanács, a KISZ és a Hazafias Népfront községi vezetőségeiben. „JÖMÓDŰ, GAZDAG FALUT AKARUNK” A falu életének tanulmányozása során utam utolsó állomása a tanácsháza volt. A községi tanács elnöke tömören fogalmazta meg véleményét a mai Nagyszékelyről, amikor azt mondotta: — Közös a föld, amelyen dolgozunk és közösek a céljaink is. A faluban, ha eztiíán lesznek ellentétek, azok egészen más jellegűek lesznek, mint a régiek voltak. Itt Nagyszékelyben már csak a jó és a rossz, a visszahúzó és előrehaladó, a jól dolgozó és a nem jól dolgozó között alakulhat ki ellentét. A magyarok és a német ajkúak legjobbjai közösen küzdenek annak érdekében, hogy mindkét nemzetiségen belül kialakuljon a szocialista gondolkodású és a közösségért minden erejével munkálkodó ember típusa. H, T. Erről I» hessélni kell A szomszéd asztal Ülök a cukrászdában Tamásiban és feltűnik, hogy bőszoknyás, fekete fejkendős falusi nénik forgolódnak körülöttem, leülnek az asztalokhoz, fogyasztanak és távoznak, mint a többi vendég. Mindez már csak akkor tűnik fel, amikor — ki tudja hányadik eset — ragadja meg egy-egy pillanatra a figyelmemet. Aztán megnézem alaposabban. Igen.. Két fejkendős nénike telepszik le ismét, feketét rendelnek és két szelet tortát. Éppenséggel nem furcsa, amit látok — mert úgy van az ember, hogy csak a nagy horderejű, jelentős újdonságok tűnnek furcsának, újnak, de mégis, ahogy ottfelejtem a tekintetemet, s gondolkozom, egy sereg gondolat villa- nik fel bennem, amelyek egyikénél aztán tovább elidőzöm. Mert mégis újdonság az, hogy falusi nénik — szívesen használom ebben az esetben a bőszoknyás jelzőt, mert ez valahogy kontrasztot mutat — leülnek feketézői, krémest vagy tortaszeletet falatozni a cukrászdában. Sok mindenre lehet ebből következtetni. Arra is, hogy emelkedik az életszínvonal, mert erre is jut. Igen... Beszélünk sokat az életszínvonal emelkedéséről, arról is, hogy milyen eredményeket kellett elérnie szorgos népünknek, hogy a kormány biztosítani tudja ezt az életszínvonalemelkedést. De mindig valami nagy dolgon akarjuk lemérni. Pedig lám... Itt ül a szomszéd asztalnál ez a két néni. Biztos vagyok benne, hogy tíz évvel ezelőtt kényszerrel sem nagyon lehetett volna ide betuszkolni egyiküket sem. Gyermekkorában biztos a fagyialtost leste búcsú napján mindegyikük, hogy egy tölcsér fagylaltot elnyalogathasson, apjuk pedig nagyon megszámolta a filléreket, mielőtt odaadta volna..: S most itt vannak. Olyan természetesen ülnek a széken, keresztbe tett lábakkal, mintha minden nap ezt csinálnák. Pedig nem, mert valamelyik szomszéd községből jöttek bevásárolni a járási székhelyre — amint kiveszem szavaikból. Arról beszélnek, hogy holnap a szövetkezetben kukoricaszedés lesz. Ez az egy fekete — és a két asszony, aki mellette ül — sok mindenről beszél. Persze nemcsak ez a két asszony, hanem az országban még sok száz hasonló teszi meg ma már ezt. Nem azt a krémest, tortát és feketét fogyaszt ják el, ami gyermekkorukban nem adatott meg, hanem azt, amit a ma, kétkezi munkájuk után biztosít számukra. Bizonyára nem ez a legfontosabb, de hogy erre is jut, az azt bizonyítja, hogy másból, ami fontosabb, abból sincs hiány, (buni) KISz-hírek Szekszárdiul Újabb eredmények születnek a társadalmi munka végzésében a szekszárdi KISZ-szervezetekben. A baktai KISZ-szervezetben például a fiatalok július, augusztus és szeptember hónapokban ösz- szesen 354 órát töltöttek társadalmi munkában a kultúrotthon és a röplabda-pálya építésénél, s 120 órát lakásépítésnél. így eddig összesen 753 munkaóra társadalmi munkát tud a KISZ- szervezet felmutatni. Az Építőipari Vállalat fiataljai 1453 társadalmi munkaórát teljesítettek a közelmúltban, melynek elvégzésében 26 fiatal az ezüst-, 2 fiatal a bronz-fokozatot érte el az önkéntes segítőbrigád jelvényszer zésben. A Vasipari Vállalat fiataljai 473 munkaórát, a megyei tanács KISZ-fiataljai 112 órát végeztek lakásépítkezési és egyéb munkában. A MAV-nál 12 KISZ- fiatal 1300 forint értékű munkát végzett társadalmi munkában. A MÁV KISZ-szervezetének brigádja az anyagtakarékosság és a jó munkaszervezés szem előtt tartása mellett 220 000 forintot takarított meg ezideig. 248 kiló ócskavasat is gyűjtöttek. Ifjúsági brigádjuk a »Szocialista munka ifjú brigádja« címért indult versenybe s újabban vállalták, hogy az önköltségcsökkentést 5 százalékra s tervüket 110 ‘százalékra teljesítik, de nem ijicsz náluk igazolatlan mulasztás íj:em. Az őszi kocsiforgalom ideje * f alatt a kocsiforduló meggyorsítá- Ksa érdekében vállalták, hogy a tómagánfelek és vállalatok részére '"érkezett kocsik kirakását munka- tó dő után és vasárnap is elvégzik. tó , j Szoros barátság alakult ki nem tó "ég a dombori tsz KlSZ-szerve- jljlzete és a szekszárdi Állatforgal- Xmi Vállalat KISZ-szervezete kö- tózött, amikor látogatóban voltak a szekszárdi fiatalok a tsz-ben. Elírj határozták, hogy a kapcsolatot to tóvább mélyítve, segítik a dombori ÍOÍiatalok kulturális munkáját és a íjKISZ-munka irányításának jó tómódszereit is átadják nekik. — tó Megbeszélték, hogy a közeljövődben a dombori fiatalok látogatni iákéi Szekszárdra. J> A városi Ifjú Gárda október hó j j lapban a bevonuló fiatalok búcsúztatására nagyszabású regruta jóált rendez a Városi Művelődési tó-fáz helyiségeiben. A fiatalok a jpefolyt összegen KISZ egyenruhát .'ásárolnak. Megnőtt az érdeklődés a VIT jj el vényszerző versenyek iránt is. JjA megyei tanács, a Vasipari Vél- tólalat, a Főkapitányság fiataljai- lak lelkes megmozdulása nyo- tómán a Béke Tsz és a téglagyár tó tataijai is elhatározták, hogy be- d apcsolódnak a versenybe. j(i Több KISZ-szervezet készül nár a városban október 29-re, a estvéri Komszomol 41. évfordu- ójának megünneplésére. Az •n VKÖV KISZ-szervezete például tó nűsoros estet szervez, ahol egy tó Idám estet töltenek el, amelyre •)j’ Kcm^zomol-szervezet küldötteit *VS meghívják. Jól megy a nyugatnémet munkanélkülieknek legalábbis a Szabad Európa kommentátorai szerint. A »szabad világ e nemes lovagjai« egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy a rég elvesztett, soha vissza nem térő szabad vadászterületüket ne siratnák, népünket, vezetőinket ne gya- láznák. Most legutóbb azonban a kelet-németországi helyzettel is foglalkoztak. Természetesen a való helyzettől jónéhány kilométerre megállapítják, hogy ami hír onnan jön az nem igaz. Jobban tudják ők mi van az NDK-ban, mint például Ottó Grotewohl elvtárs, az NDK Minisztertanácsának elnöke. Ép pen az ő legutóbbi ünnepi beszédével kapcsolatban hallottunk rendkívül f igyelemre méltó megjegyzést e — most már nem idézőjelben — rabló lovagoktól. Fáj nekik, hogy Kelet-Németországban például nincs munkanélküliség. Bármennyire messze is vannak a helytől, ezt nem merik megcáfolni. Sőt még fájóbb számukra, hogy be kell vallaniuk, náluk bizony van. És be is vallják. Csütörtök esti adásukban elkotyogták, hogy »csak« 180 ezer munkanélküli van Nyugat-Németor- szágban. Legyen nekik igazuk... De csak azután jön a java, amivel a munkanélküliség szomorú tényét akarják elhomályosítani. — Igaz, hogy nálunk van 180 ezer munkanélküli — mondja a kommentár —, de ezzel szemben 360 ezer olyan munkahelyet tartunk nyilván, ahol pompás fizetéssel el lehet helyezkedni. De nem akarnak állást vállalni... Nahát ez a porhintés csim- borasszója. Halljunk csudát, millió és millió ember dolgozik, örül, hogy állásban van, de ez a 180 ezer munkanélküli ez oly jól él, szinte örül, hogy állás nélkül lehet. Hogy a kommentátor szerint mindegyikőjükre két pompás állás is vár és mégsem dolgoznak, ez mit sem számít szószátyár európá- sainknak. Ők mondják a magukét. De van-e, aki ilyen sületlenségeket elhisz? Mert menjünk tovább. Ha ez így van, akkor a többi millió és millió miért nem lesz, vagy legalábbis nem akar munkanélküli lenni? Mire való mégis e handa- banda, s erről kell inkább beszélni. Nincs ebben semmi boszorkányság csak újra vissza szeretnének ülni népünk nyakára. Azért ragadnak meg minden hírt a szocializmust építő népek életéből, hogy hamis magyarázatukkal zavart keltsenek. Jól mondja a közmondás »A kutya ugat, a karaván halad« — különösen, ha ilyen »lólábak-« lógnak ki lépten-nyo- mon. (Sz)
