Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-28 / 253. szám

\ V f ifräS. október 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Erről is beszélni kell AZ ÖSSZEFOGÁS A második ötéves terv irányelvei komoly perspektívát nyitásiak megyénk iparának fejlődése előtt Simontornyán a közelmúltban átadtak rendeltetésének egy több, mint egymillió forintos költséggel épült törpevízművet, amelynek az a feladata, hogy a község lakossá gának többsége részére egészsé­ges ivóvizet termeljen. A vízmű és a csatornahálózat kiépítése so­rán á lakosság igen nagyarányú társadalmi munkát végzett.,; Röviden, távirati stílusban így számolhatnánk be az eseményről. Az embernek szokása, sőt köteles­sége, hogy gondolkozzon, keresse a dolgok okát. De még mielőtt az okok keresése közben felmerült gondolataimat elmondanám, .hadd írjam le azt, hogy Simontornyán korábban is volt hasonló „vízmű”, amelynek ugyancsak az volt az elhivatottsága, hogy egészséges vizet adjon néhány lakásba, s ezzel együtt a vízvezetékkel járó kényelmet is biztosítsa tulajdono­sainak. Furcsa tán a szó, hogy tulajdonos?-; Lehet, pedig így volt. A felszabadulás előtt a köz­ségben tizenkét családnak adatott meg az a kényelem, hogy lakásá­ba bevezesse a vizet. Hogy kik voltak ezek a családok, talán fe­lesleges is jellemezni részletesen, csak annyit, hogy a község legte­hetősebb emberei, bankigazgató, nagygazda.- és hasonló „szegény emberek”. Az igazi szegények pedig — ki innen, ki onnan hord­ta a vizet, amit' meg kellett innia akkor is, ha fertőzött volt A most megépített törpevízmű- yel szinte teljesen megoldódott a község lakosságának vízellátása. A Sió jobbpartján elterülő község rész valamennyi utcájában van vízvezeték, s ha azzal az összefo­gással törekszik a vízhálózat to­vábbi bővítésére a lakosság, ami- vél ezt a munkát megszervezték és végrehajtották, akkor nem te­lik bele sok idő, s a legtávolab­bi utcában is ott kígyózik a föld alatt a vízvezeték, Igen, összefogásról van szó. Mert a község lakossága a vízve­zetékhálózat építése során az ősz szefogásból jelesre vizsgázott. A csövek lefektetését több utcában társadalmi munkában oldotta meg a lakosság. Hogy miért?... Be széliem néhány emberrel, s va- lamennien azt mondották — mint ha csak előre kigondolták volna a választ: „Hát elvtárs, magunk­nak csináltuk, miért ne segítet­tünk volna?” A községfejlesztési alapra befi­zetett forintok mellett — melyek nagy részét erre a célra fordítot­ták, — nagy jelentősége van a tár sadalmi munkának is a törpevíz­mű megépítésében. Valamikor a simontornyaiak többsége csak irigykedve gondolt arra a tizen­két gazdára, akinek a házában vízvezeték volt. S most, ők is — a_ falu lakosságának legnagyobb része — vízvezetékről hordja a vizet. Az egészséges vizet,' amely mindannyiuk összefogásának eredményeként ott folydogál a többi utcákban is.: (huni) Kelemen Sándor elvtársnak, a — Amikor megyénk iparának további fejlesztéséről beszélünk — kezdte nyilatkozatát Kelemen Sándor elvtárs —, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának téziseit tartjuk szem előtt, mely szerint: »A második ötéves terv éveiben fokozott mér­tékben kell arra törekedni, hogy a termelés bővítését elsősorban ne új üzemek építésével érjük el, hanem a meglévők legjobb ki­használásával, szükség esetén bő­vítésével, a meglévő kapacitások gazdaságosabb kihasználásával, a termelési folyamatok korszerűsí­tésével, a legkorszerűbb gyártási technológiák alkalmazásával és a gyártmányok műszaki, gazdasági jellemzőinek jelentős javulásá­val.« Éppen ezért a megye taná­csi irányítása alá tartozó iparban elsősorban bővíteni és korszerű­síteni kívánjuk az üzemeket, el­sősorban azokat, amelyeknél ad­va vannak a feltételek. Vagyis, ahol kialakult a megfelelő terme­lési gyakorlat, a szakmunkás- gárda és a meglévő technikai színvonal is olyan, hogy érdemes azt tovább fejleszteni. Másrészt természetesen figyelembe kell venni a jelentkező szükséglete­ket, igényeket, amelyek a külön­böző ipari termékek irányában megnyilvánulnak. — Ezen megfontolások alapján a tanácsi könnyűiparból az építőanyagipart, a tőzegter­Szekszárd készül Albánia felszabadnlásának megünneplésére Sz'ekszárd városban megkezdőd tek az előkészületek arra, hogy méltóképpen ünnepeljék Albánia felszabadulásának 15. évforduló­ját. Á tervek szerint november 26-án Andrásfalvi Bertalan, a Bé­ri Balogh Ádám Múzeum mun­katársa tart élménybeszámolót,' aki több hetet tartózkodott a nyár folyamán az Albán Népköztársa­ságban. Andrásfalvi fényképfel­vételeiből nagyszabású kiállítást rendeznek a múzeumban, amely az albán nép megváltozott éle­tét, a szocializmus építését mu­tatja be. Az élménybeszámoló után kul­túrműsor következik, ennek ke­retében egy albán kultúrcsoport és budapesti művészek lépnek fel. Ezen az ünnepi esten rövid film levetítésére is sor kerül, amely Albánia mai életével fog­lalkozik. Az ünnepi eset a Kultúrkapcso- latok Intézete rendezi. A. Tolsztoj: Ä 1 I 1 1 A, 1 5. ÁLMATLAN ÉJSZAKA Minden elő volt készítve a fel­szálláshoz. De a két utolsó napon még — éjt nappá téve — egy se­reg apróságot kellett megvizsgál­ni a gép belsejében, az üreges párnákban. Ellenőrizték a készü­lékeket és a műszereket. Szét­szedték a gépet körülvevő áll­ványzatot, lebontották a tető egy részét. Lösz megmutatta Guszevnek a hajtógépezetet és a legfontosabb műszereket: Gúszev ügyes,találé­kony embernek; bizonyult. Másnap este hat órára tűzték ki az indulást. Késő este Lösz el­engedte a munkásokat és Gusze- vet; eloltotta a villanyt, csak az asztali lámpát hagyta égve, aztán ruhástól ledőlt a vaságyra a fé­szer sárkában, a teleszkóp állvá­nya mögött. Csendes, csillagos éjszaka volt. Lösz nem aludt. Fejét kezére tá­masztotta és a sötétségbe meredi. Jó ideje már egy lélekzetnyi sza­Három Tolna megyei termelőszövetkezetben kezdik meg a spárga termelését —1 Szereti ön a spárgát? Nem valószínű, tekintettel arra, hogy általában nem lehet kapni, s a kíváncsi háziasszonyok legfel­jebb a szakácskönyvekből isme­rik. Pedig világszerte közkedvelt étel, levesnek is, vagy vajjal, tejfellel elkészítve. Csak az a baj, hogy nincs, pedig szinte korlátlan mennyiségben szállíthatnánk kül­földre is. Az egész országban alig éri az 500 holdat ennek az érde­kes és értékes kerti növénynek a vetésterülete, bár az is igaz, hogy rendkívül munkaigényes, s a leg­több helyen elsősorban ezért hú­zódoznak tőle. Munkaigényes és költséges is, mert holdanként kö­rülbelül 12 000 forint az önkölt­sége, tehát éppen olyan drága a termelése, mint a szőlőé. Az országban eddig mindössze három megyében termeltek na­gyobb mennyiségben spárgát, ez a »nagyobb mennyiség« is azon­ban elenyészően kevés a belföldi és a külföldi kereslethez képest. A jelek arra mutatnak, hogy most több megyében kísérleteznek majd a spárgával, többek között Kevés nap múlik el közlekedési baleset nélkül A múlt hét végén Péter Gás­pár Majosról motorkerékpáron igyekezett Bonyhádra. Mikor Bonyhádra ért, a Kossuth Lajos utcában nekiszaladt egy kivilágí- tatlan lajt-kocsinak. Az összeüt­közés következtében Péter Gás­pár súlyos agyrázkódást szenve­dett. Az út mellett vízvezetékcső lerakása miatt egy másfélméteres árkot ástak és a földet az út­testre dobálták. Emiatt a lajt-ko- csi 2 méterrel az úttest szélétől állt. Ez még súlyosbítja Micskei Péter dusnoki lakos felelősségét, mert az út szélétől meáze álló lajt nyilvánvaló közlekedési aka­dálynak számított és már emiatt is ki kellett volna világítani. Vasárnap két baleset is történt. Mindkettőt a szeszesital fogyasz­tása idézte elő. Az egyik a hatos műúton, a Sió-híd előtt, a másik pedig Bátaszéken történt. Len­gyel László. Köles«, tanító motor­nálunk is, ahol eddig egyáltalá­ban nem termelték. Eddig három termelőszövetkezet, a faddi, a be- lecskai és a tengelici kötött szer­ződést spárgára, s kísérletképpen 15 holdon termelik a jövő évben. Ez a mennyiség természetesen elég kevés, azonban remélhetőleg több termelőszövetkezet is követi majd a három úttörő példáját. Amint a szakemberek mond­ják, érdemes spárgát termelni, mert igaz ugyan, hogy 12 000 Ft a holdankénti ráfordítás összege, egy hold spárga megmunkálása, azonban tekintélyes jövedelmet is biztosit, mert közepes termés ese­tén is egy hold 16 mázsa termést ad, ami körülbelül 10 000 Ft tiszta jövedelmet jelent. A három termelőszövetkezet kí­sérletével,. egy eddig Tolnában is­meretlen kerti növény termelése kezdődik meg. Remélhetőleg nem csak a termelőszövetkezetek jár­nak jól, hanem minél több család étrendjébe vonul be az egyelőre még kevéssé ismert spárga. (tmé) kerékpárjával elütötte Katalai Lajos budapesti lakost, aki az út­test szélén állt. Katalai nyolc na­pon túl gyógyuló súlyosabb sé­rülést szenvedett. Lengyel László szerint az összeütközést az okoz­ta, hogy a Sió-híd előtt körülbelül 100 méterrel, vele szemben egy személygépkocsi jött és az elva­kította. Emiatt nem látta az előt­te álló motorost. A rendőrség véleménye szerint mindketten kisebb mennyiségű szeszesitalt fogyasztottak és ez nagymértékben elősegítette a bal­eset bekövetkezését. Bátaszéken vasárnap este Rut- sovics István bátaszéki lakos a várdombi gépállomás vizsgázatlan vontatójával erősen ittas állapot­ban nekiment a Budai utca 3. szá­mú ház falának. A vezetőt nem érte baj, azonban a traktorban jelentős kár. keletkezett. megyei tanács ipari és műszaki melést, a szervestrágya gyár­tást, a nyomdaipart és a fa­ipart kívánjuk elsősorban fejleszteni. Az építőanyagipar és a szerves- trágya-termelés fejlesztésével a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésével együtt járó megnöveke­dett építési és agrotechnikai szükségletekből indulunk ki. A bútoripar fejlesztésénél pedig ab­ból, hogy az irányelvek szerint: »A bútorgyártást 1965-re az 1958. évihez viszonyítva több mint két­szeresére kell emelni.:: Félauto­mata és automata gépek beállí­tásával a gépi munka részarányát az 1958. évi 25 százalékkal szem­ben a bútoriparban 50—60 száza­lékra kell emelni. A bútorgyár­tás fejlesztése, egyébként rövekvő életszínvonalunkból eredő vá­sárlóerő növekedésével is kap­csolatos.« — A könnyűipar mellett nagy fejlődés előtt áll a tanácsi élelmi­szeripar is. A tézisek javasolják, hogy az egy főre eső évi húsfo­gyasztást 44 kilóról 52 kilóra emeljük. Ezt szem előtt tartva fejlesztjük majd a Tolna me­gyei Húsipari Vállalat szek­szárdi üzemét. A tervidőszak alatt el akarjuk érni, hogy a szekszárdi üzletek­ben ’ elegendő választék legyen töltelék- és egyéb húsipari áruk­ból. — A sütőiparban, elsősorban a vidéki sütőipari üzemeket kíván­Karóesonfi készülődés Még két hónap választ el ben­nünket karácsonytól, de a keres­kedelem az előző évek tapaszta­latai alapján már most készül az ünnep előtt várható vásárlási igé nyék kielégítésére. Megszervezték például a nagykereskedelem tá­rolási problémáinak érdekében, hogy a beérkező szaloncukor szál­lítmányok kiskereskedelmi háló­zatban nyerjenek elhelyezést. — Szaloncukorból a múlt évben sem volt hiány, biztosítani tudták a vásárlási igényeket. Sőt kisebb mennyiség még meg is maradt. Az idén számítanak bizonyos vá­sárlási igénynövekedésre, ezért több szaloncukrot szándékoznak forgalomba hozni a tavalyinál — összesen 770 mázsát. Ez négyféle minőségből tevődik össze. Ebből kisebb mennyiség desszert szalon­cukor lesz az igényesebb vásárlók számára. A forgalomba kerülő mennyi­ség a szakemberek piackutató te­vékenysége, számítása szerint fedezni tudja az igényeket. badidőt sem hagyott magának. Most, az utolsó éjszaka, melyet a Földön tölt, szabadjára engedte szívét; hadd sírjon, szenvedjen. Megrohanták az emlékek... Félhomályos szoba... Nyitott könyvvel körülbástyázott gyer­tya. Orvosságszag, fülledtség. Mosdótál a padlón, a szőnyegen. Amikor feláll'és elmegy a mosdó­tál mellett, a falon, a szomorú kárpiton árnyékok lebegnek. Mi­lyen szívszorító! Az ágyban ott fekszik az, aki drágább minden­nél: Kátya, a felesége, és szapo­rán, halkan piheg. Sűrű, kócos haja szétterül a vánkoson. Tér­dét felhúzza a paplan alatt. Ká­tya elmegy... Mennyire elválto­zott szép, kedves arca! Nyugtalan most, lázrózsák égnek arcán. Ki­dugja kezét és a paplan szélét csipkedi. Lösz újra, meg újra megfogja a kezét és visszateszi a takaró alá. »Nyisd ki már a szemed, no, nézz rám, búcsúzz el tőlem.« Ká­tya hangja panaszos, alig-alig hallható; »Nyid kablak, nyid kab­isztáty vezetőiének nyilatkozata juk fejleszteni. Erre azért van szükség, hogy mindenütt friss áruval tudjuk ellátni az üzlete­ket. Dombóváron új kenyérgyá­rat akarunk építeni és jelen­tősen bővíteni akarjuk a gyönki, a hőgyészi, pincehelyi sütödéket. — A Központi Bizottság irány­elveinek megfelelően megszün­tetjük a sütőiparban a nehéz fi­zikai munkát. A tervidőszak vé­gére a gépesítéssel teljes mérték­ben kiküszöböljük a nagy erő­kifejtést kívánó kézi munkákat. — Az élelmiszeripar továbbfej­lesztésénél fontos kérdés a kor­szerű, gyors és az egészségügyi követelményeknek megfelelő szál­lítási eszközök beállítása az élel­miszeripari termékek szállításá­ra; — Nagyon sokat várok a má­sodik ötéves tervtől — folytatta nyilatkozatát Kelemen Sándor elvtárs. — Az irányelvek hang­súlyozzák az iparilag elmaradott területek és a vidéki városok fo­kozott fejlesztését, Továbbá a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőt is iparosítással lehet majd foglalkoztatni zökkenőmen­tesen. Úgy érzem, a második öt­éves terv komoly perspektívát nyit megyénk ipari fejlődése előtt — fejezte be nyilatkozatát Kelemen Sándor elvtárs, a me­gyei tanács ipari és műszaki osz­tályának vezetője; Csokoládés karácsonyfa függe­lékekből és úgynevezett üreges árukból a tavalyi mennyiségnél, mintegy 40, százalékkal hoz töb­bet forgalomba a kereskedelem. A választékkal kapcsolatban arra törekedett a kereskedelem az ipa­ri megrendeléseknél, hogy kisebb méretű 4—6—8 dekagrammos üreges árukból nagyobb mennyi­ség kerüljön forgalomba, mert ezeket jobban igénylik a fogyasz­tók. A kereskedelem benyújtotta már a karácsonyfa megrendelését is. A karácsonyi fenyővásáron mintegy 20 000 folyóméter fenyő­fát kívánnak forgalomba hozni; sokkal többet a tavalyinál. A kará­csonyfák nagy részét a földmű­vesszövetkezetek hozzák forga­lomba. A karácsonyfák mérete és minősége tekintetében is lesz ja­vulás a tavalyihoz képest, mivel a Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint hét ország­ból importálunk fenyőfát. lak.« Gyermeki, halk, panaszos hangján azt akarja mondani: »Nyisd ki az ablakot.« A rette­gésnél is szörnyűbb a szánalom,, mely hangjának hallatára elfog­ja Kátya iránt. »Kátya, Kátya; nézz rám.« Megcsókolja arcát; homlokát, nyitott szemhéját. Ká­tya torka remeg, melle hevesen hullámzik, ujjai görcsösen bele­kapaszkodnak a paplan szélébe; »Mi van veled, Kátya?« Nem fe­lel, indul már... Felkönyököl, felemelkedik, mintha valami lök­né előre s kínozná. Drága feje aláhanyatlik .. Kátya elernyed és belezuhan az ágyba. Álla le­esik. Lösz reszket a kétségbe­eséstől, átöleli, magához szorítja. ... Nem, nem, nem — a halál nem alkuszik... Lösz most felkelt a vaságyról; az asztalról elvette a cigarettás­dobozt, rágyújtott és egy ideig fel-alá járkált a sötét fészerben. Aztán felkapaszkodott a teleszkóp létrájára, beállította a Marsra, mely már Petrográd zenitjében volt, és* sokáig nézte a világos, meleg, kicsi csillagot. A bolygó könnyedén remegett a szemlen­cse hajszálkeresztjeiben. ... Újra lefeküdt... Az emlé­kezés új képet villantott elébe. Katyusa egy dombon ül, a fűben; A messzeségben, a hullámzó me­zőkön túl Zvenyigorod aranyló fényei ragyognak, A gabo&a£*i-

Next

/
Thumbnails
Contents