Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-23 / 249. szám

■J i 6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. október 23. Á büfé és az elvarázsolt kastély ( Sosem hittem volna, hogy egy büfé és Budapesten, a ligetben az elvarázsolt kastély hasonlít­hatnak egymáshoz. Mindig azt tudtam a büféről, hogy oda be­járhatnak az emberek reggelen- kint kávét, teát, kakaót inni, me­leg lángost enni hozzá, esetleg friss kiflit ropogtatni, délben, este f>edig válogathatnak az elké­szített ételekből. Az elvarázsolt kastély pedig kimondottan szó­rakozóhely. És a Gergely naptár szerinti 1959-es esztendőben rá kellett jönnöm sokadmagammal együtt arra, hogy mégis lényeges ha­sonlóság van e két intézmény kö­zött. E hasonlóság pedig abban áll, hogy mindkét helyen sok a meglepetés. Az elvarázsolt kas­télyban már jártunk, elvittek oda még gyermekkorunkban, azt te­hát ismerjük. De gyerünk a bü­fébe: i ' — Kérek két lángost. — Éppen most fogyott ki. Tíz perc múlva, vagy egy óra múlva ellenben valószínűleg lesz. — Azt nem várhatom meg, mert elkések a hivatalból. — Sajnáljuk, de mi nem enge­délyezhetjük a késést. Másnap egy újabb vendég: — Kérek két kiflit. — Még nem hozták meg. — Mikor hozzák? — Lehet, hogy negyed óra múl­va, lehet, hogy holnap reggelre. Viszont tudunk adni lángost. — Nem bírja a gyomrom. Számolják a meglepetéseket? Ez már kettő. Harmadnap a kun­csaft ismét lángost szeretne enni. Meglepetésére: van. De olyan »'■majdnem megsült«, minőségű. — Ezt persze csak akkor veszi ész­re, amikor már beleharapott. Visszaviszi a pulthoz: reklamál Az ételkiadó hölgy nagyon figyel- gyelmes felvilágosítást ad: — Az lehet kérem, hogy nincs jól megsülve. Bizonyára előbb kiszedték az olajból, mint kellett volna. Egyébként tartjuk ma­gunkat ahhoz a szabályhoz, amit a joénztáraknál ki szoktak írni, hogy »távozás után reklamálás­nak helye nincs!« És különben is, igazán megérthetik, hogy ez nem egy rádiószaküzlet, ahol jótállás­sal adják el az árut. Mi ezt nem tehetjük meg, mert kérem, ak­kor hova jutnánk? — Igazán köszönöm a kedves­ségét — válaszolja a »sértett«, éhes gyomrát tapogatva és a két ujjával szorítva idegesen lóbálja a halvány színű lángost. — Nincs valahol egy szemeteskosár, ahova »belehelyezhetném« ezt az ízes fa­latot? — Csak nem akarja eldobni? Hegy micsoda finnyásak manap­ság rr emberek. Látszik, nagyon mer,’,. az. igényeik... Új ..erkölcsi kódex” Japán filmipara számára A japán filmipar, amely ellen az a vád hangzott el, hogy elő­mozdítja az országban a tör­vénytelenséget és a bűnözési hul­lám ijesztő megnövekedését, új »erkölcsi kódexet« dolgozott ki az összes filmgyártó vállalatok ré­szére. Vitathatatlan, hogy az el­múlt öt évben a japán filmipar fejlődésével párhuzamosan meg­növekedett a bűnözések arányszá­ma is. Japán filmekben nem rit­kán az erkölcstelenség diadalát ábrázolják és a közönség tüntető lelkesedéssel üdvözli, ha a bűnös a filmen büntetlenül ússza meg a dolgot. Újabban szekszuális bűn- cselekményeket is ábrázoltak fil­meken. A most kidolgozott új szabály­zat szerint »a filmeknek nem szabad a közerkölcs színvonalá­nak csökkentését előmozdítania, éppen ezért helytelen, hogy a kö­zönség szimpátiáját felkeltik az igazságtalanság és a gonoszság iránt.« Több mint 40 japán film­gyártó vállalat beleegyezett az új szabályzat elfogadásába. Egy következő alkalommal a kuncsaftnak ismét sikerül kifog­nia egy olyan pillanatot, amikor éppen van lángos és máris rohan blokkot váltani. Az eladónő nyújt ja neki a lángost. — Kérem, nem lehetne egy kis tányérkába beletenni? —• esede­zik a kuncsaft. — Mert én úgy tudom, hogy az előírások szerint itt tányérban kell adni a lángost. — Ugyan kérem, fogja már gyorsan, nem látja, hogy a töb­biek is enni akarnak? A háború alatt, tudom, eszébe sem jutott volna a tányér, most meg már urizálnak. Oda nyomja a kuncsaft marká­ba a két lángost egy picinyke kis papírdarabka kíséretében, ami azonnal átázik az olajtól. Leg­alább az egyiket szeretné letenni az asztalra, mivel a másik ke­zében E>edig a kávés csésze van. de az asztal tisztasági állapotá­tól egyenesen megretten: külön­böző ételek nyomai tarkállanak ott s aki jó étvággyal akarja megenni a lángost, az mégsem teszi ide. Szóval a meglepetés — amit nyugodtan nevezhetünk kelle­metlen meglepetésnek — az ab­ból származik, hogy hol ez nincs, hol az nincs. Az véletlenül sem fordul elő, hogy a kuncsaft kü­lönféle zavar nélkül elfogyaszt­hatna egy reggelit. Tehát az el­varázsolt kastélyban is van meg­lepetés, itt is. Csakhogy itt olyan meglepetések vannak, amelyek mint kellemetlenségek maradnak meg az ember emlékezetében. * A büfé pontos címét nem írtam meg. De ha sokan úgy találják, hogy a leírt epizódok nagyon ha­sonlítanak a szekszárdi, Garay- téri büfében nap, mint nap le­játszódó esetekhez, akkor annak csak örülünk. Annál is inkább, mert akkor minden bizonnyal a szekszárdi büfé személyzete is ma­gára ismer és esetleg igyekeznek megszüntetni a jelenleg uralkodó tűrhetetlen állapotot. Boda Ferenc Furcsa esetek CSIGAFOGATON UTAZNAK A PARKETTRAKÖK ? Elkészült a nagy mű. Bizottság szállt ki, ellenőrizte: jól dolgoz­tak-e az iparosok, alkalmas lesz-e a tornaterem arra, hogy ab­ban a gyönki gimnázium tanulói testüket eddzék. Mint a bizottság is megállapította, a 150 négyzet- méter területű parkettból negy­ven négyzetmétert fel kell szedni és újra lerakni — most már jól. Ez a határozat történt pedig ez év augusztus derekán. Azóta meg­kezdődött a tanítás, elmúlt a nyár, itt az ősz, a tornaórákat már szabadban nem lehet megtar­tani és szükség volna a teremre. Ezt tudták az iskola nevelői is. Ez indította el őket többször a tanácsi építő vállalat felé, hogy kérjék, végezzék el a bizottság ál­tal kifogásolt munkát. Hiába volt a személyes hívás, a telefonsürge­tés sem használt. Csak ígéretet kaptak, hogy majd kimegy a vál­lalat parkettázó szakemberekből álló brigádja és elvégzi a mun­kát. Október vége is lassan el­múlik, de a parkettázók még most sem értek Gyönkre. Úgy látszik, a Szekszárd—Gyönk közötti utat csiga-fogaton teszik meg. (Szabó József igazgatóhelyettes levelé­ből.) LASSÚ AZ ÜGYINTÉZÉS A SZAKSZERVEZETEKNÉL Borbély Zsigmond pincehelyi lakos — a tolnanémedí téglagyár dolgozója — 1959. július 17-én megbetegedett. Betegsége hosszan­tartó. Kérte a tolnanémedí tégla­gyár szakszervezeti bizottságát, hogy segélyben részesítsék. A he­lyi szakszervezet Borbély Zsig­mond tagsági könyvével együtt a kérelmet elküldte Szekszárdim az építők szakszervezetének jóvá­hagyás és segélykiutalás végett (augusztus 26-án). Szeptember harmincadikéig még választ sem kapott Borbély levelére. És októ­ber 13-án szerkesztőségünket ke­reste fel levélben. Mint értesül­tünk, a segélykérő levelet az épí­tők szakszervezete átadta a helyi ipari dolgozók szakszervezetének, s az október 13-án elküldte a se­gélyt és a tagsági könyvet vissza a kérelmezőnek. A segély bizonyára nagyon kel­lett Borbély Zsigmondnak, de talán még jobban megörült vol­na annak, ha azt nem két hónap után intézik el. Úgy véljük, lenne mód arra, hogy ‘a szaksz->rvezet- ben is meggyorsítsák az ügyinté­zést! Házassági anyakönyv 1898-ban 1959-ben Vaskos, súlyos, díszes kötésű könyvet lapozgatok — Párt köz­ség házassági anyakönyvét. Még a századfordulón jegyezgette bele a házasulandókat Szüli Alajos anyakönyvvezető. Mit is mondának a cikornyás írással írott bejegyzések? 1898 május elsején kettős esküvő volt. Puszáli János köművessegéd Pech Katalint, akinek foglalkozását így jegyezte be az egykori anya­könyvvezető: »Czipész mester se­gítő családtagja«. Pech Sebestyén érdemes cipészmester kétszeresen örömapa volt ezen a napon. A fia, Pech József kőművessegéd mesterének lányát, Schäfer Zsu­zsát vezette az anyakönyvvezető elé. Egy 1898 február 14-i bejegy­zés: A vőlegény Steiner József napszámos, a menyasszony Stei­ner Magdolna földműves napszá­mos segítő családtagja. Megint egy más: Lehr Mihály kisbirtokos segítő családtagja, a menyasszony Hermann Anna kisbirtokos segítő családtagja. A megjegyzések című rovat­ban mindenütt az alábbi szöveget olvashatjuk: »f elolvastatván a magyar nyelven nem értő meny­asszonynak az általa értett némit nyelven megmagyaráztatván hely benhagyatott és aláíratott«. Ami szembetűnő, a társadalmi, vagyoni helyzet szerinti elkülö­nülés. Iparos csak iparoslánnyal, napszámos a napszámoslánnyal liá zasodhatolt, mindenki a magához hasonlóval. Egy ipaTpsljígé.ny mél­tóságán alulinak tartotta volna, hogy napszámoslányt vegyen fe­leségül, a gazdalány viszont nem mehetett hozzá egy napszámos­hoz. Hogyisne... Hiszen akinek tíz hold földje volt, különbnek tar­totta magát a háromholdasnál, az hozzá képest már »szegény« volt. Hasonlítsuk csak össze az utób­bi évek anyakönyvi bejegyzései­vel. 1954 május 8-án Schmidt József MÁV kocsirendező és Dalos Gizella takarító kötöttek házasságot, november 6-án Ro­senberger Pál József földműves és Horváth Mária földművesszövet­kezeti adminisztrátor. 1955. jú­nius 17-én Somogyi János föld­műves és Moroci Teréz napközi otthoni dajka, december 17-én Simon Ferenc kereskedősegéd és Auer Ilona tejüzemi munkás, 1956. december 26-án Szuromi Já nos lakatos és Rupp Ilona keres­kedő, 1957. augusztus 10-én Zá- vodi József egyetemi hallgató Pohner Mária foglalkozásnélküli­vel, 1958. november 18-én Rozen- berger József szabó Páczelt Mag­dolna napszámossal kötött házas­ságot. Manapsán már nem kötik va­gyoni korlátok a házasulandókat és nem talál már kivetnivalót senki abban, hogy ez egyetemi hallgató parasztlányt, a parasztfiú kereskedősegéd-lányt, a gépkocsi- vezető tanítónőt vegyen feleségül. Lám, ‘a házassági anyakönyvek is tükrei az emberek életkörülmé­nyeinek. B. 1. HÍREK — korábban érkezik meg a cím­zetthez, mintsem megírták és fel­adták. — Befejezéshez közeledik a gyulaji Uj Barázda Tsz-ben az is­tállóépítkezés. Több mint másfél millió forintos beruházással 100 férőhelyes szarvasmarha-istállót építenek. A modern istálló töb­bek között vízvezetékkel, önitató- val lesz ellátva. A szövetkezet leendő tanyaközpontjában épül ez az első létesítmény. — Gyógyítás betatronnal. A tomszki orvostudományi intézet­ben elsőként alkalmazták az elektrongyorsítót, a betatront, mint a rendkívül kemény rönt­gensugarak forrását. A rákban szenvedő betegek betatronnal va­ló besugárzása pozitív eredmény­re vezetett. — A Gyönki Ktsz építőrészlege az idén többek között a járási ta­nács épületén, a diákotthon új szárnyépületén, a szociális otthon bővítésén és egy új orvosi lakás építésén dolgozott. — Rendőrségi közlemény. A rendőrség közli, hogy egy női esőköpenyt, egy férfi esőköpenyt, egy férfi bársony rövidkabálot, egy női kosztümkabátot és két bőrtarisznyát, mint talált tárgyat beszolgáltattak. Jogos tulajdono­sa átveheti a Paksi Járási Rend­őrkapitányságon. Ezenkívül még egy pénztárca is van a rendőrsé­gen pénzzel és orvosi recepttel, a jogos tulajdonosa ezt is átveheti. — Bernben politénnel bevont kartontányért hoztak forgalomba, amely 110 fok meleget kibír, sú­lya 22 gramm. — Tolna megye termelőszövet­kezetei az idei évben több mint 13 000 sertést hizlalnak szerződé­ses alapon. — Bonyhádon 1956-tól napja­inkig 118 új családi házat építet­tek a dolgozók. Legtöbben álla­mi segítséget, OTP hitelt is igény­be vettek az építéshez. — A tengeri sárkány és a bál­na. A Sea-Dragon (»Tengeri sár­kány«) nevű amerikai atomener­giával működő , tengeralattjáró Portsmouth kikötőjéből kifutva egy hatalmas bálnával ütközött össze. A hajónak vissza kellett térnie a kikötőbe az összeütközés következtében keletkezett sérülé­sek kijavítására — a bálna jól érzi magát! — A Megyei Könyvtárba a múlt héten 40 000 forint értékben mint­egy kétezer kötet, zömében új ki­adású könyv érkezett. Ebből rész­ben a művelődési autót szerelik fel, ezen kívül a kültelki fiók- könyvtárak állományát bővítik, egy részével pedig a Megyei Könyvtár állományát szaporítják. — Inni vagy nem inni? Tizen­nyolc norvég városban népszava­zást tartottak annak eldöntésére, hogy a hatóságok engedélyezzék-e a jövőben szeszesitalok kiméré­sét. Norvégia 1914-től 1927-ig tel­jesen »száraz« volt, 1927 óta pe­dig csak húsz városban lehetett szeszesitalt árusítani. A most megkérdezett 18 város lakói túl­nyomó részben az alkohol mellett döntöttek. , — Kétezer pár gyermek száras­cipőt készít a negyedik negyedév­ben a kereskedelem megrendelé­sére a Szekszárdi Cipész Ktsz. A szövetkezetben első ízben gyárta­nak ilyen nagy sorozatban gyer­mekcipőt. — Sertésorbánc ellen az idén Tolna megyében mintegy 50 szá­zalékkal több sertést oltottak be, mint az előzőekben. — Még fel sem adták, már megérkezett! Az amerikai posta­ügyi miniszter szerint a New York-i lakosok leveleit nemso­kára távirányítóit rakétákon jut­tatják el Californiába, Európába vagy Ausztráliába. így előáll majd az a furcsa helyzet, hogy a keleti irányba küldött levél — a naptár és az óra állása szerint SC=}IC3SCDIC=>ICDaC3ll<=)a<=>BOIC3aCDIC=>IOaCDICT Uram, a napi palackposta __ A próhirdetés Házépítők, figyelem! Gyönyörű vörös kő. Falazó 90 forint, Cikk­lop 120, Kvadir 200 forint ton­nánként, vagonba rakva, feladási állomáson, szállítjuk azonnal Vörös Csillag Tsz, Balaton,sze- perd. __________ (59 \ TO LNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős( szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalato Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Flőfizetési díi egv hónanro 11 Ft iraessen a TOLNA MEGYEI Népújságban Az apróhirdetés díja: szavanként 1 forint, vasárnap és ünnep­nap 2 forint. Az első és minden további vastagon szedett szó két szónak számít. A keretes hirdetés díja: hasáb/mm-ként hétköznap 2,50 forint, vasárnap és ünnepnap 3 forint. A soros közlemények díja: nyomtatott soronként hétköznap 8 forint, vasárnap és ünnepnap 12 forint. A propagandafotó díja: hasáb /mm-ként hétköznap 2,50 forint, vasárnap és ünnepnap 3 forint. Hirdetéseket felvesz a Tolna megyei Népújság Kiadóhivatala, Mártírok tere 15—17 és a Magyar Hirdető Vállalat Szekszárdi Ki- rendeltsége, Garay tér 19. í^aiQLOio.»oj.caiG.i.o.ioji.oj.ai.oia ■ a ■

Next

/
Thumbnails
Contents