Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-18 / 245. szám
1959. október 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Nagy jövője van a tetőcserép-gyárfésnak — Rövid értékelő a „kísérleti“ évről — Óvjuk gyermekeinket a gyógyszer- és alku hűi- mérgezéstől Évtizedekkel ezelőtt már készítettek a teveli dombok között tetőcserepet. Akkor kézzel formálták, primitív módszerekkel gyártották a cserepet. Most az új gép és a berendezés láttán már a ,tá* voli tervek, a Tolna megyei tető- cserépgyártás hatalmas jövője bontakozik ki. * 1958-ban határozták el, hogy kísérleteket folytatnak Tevelen a tetőcserép gyártására. A KÍSÉRLETEK ELSŐ RÉSZE SIKERREL JÁRT Azonban az idei év volt az, mely véglegesén igazolta az első megállapításokat. Az idei cserépgyártó szezon végén beszélgettünk a tanulságokról, tapsztalatokról a teveli gyár vezetőivel, ők még a kezdet kezdetén bíztak a sikerben és most már a jövőt tervezik... De érdemes végigtekinteni a 280 000 tetőcserép gyártásának ez évi történetén. A múlt évben a téglagyártáshoz szokásos módon készítették elő a földet a tavasszal kezdődő tetőcserép-gyártáshoz. Elkészítették a két hatalmas szárítószint, a közel ötvenezer cserép- szárító-keretet. A TAVASSZAL MÁR ÜZEMKÉPES berendezéssel lehetett kezdeni a termelést. 1959. évre a téglagyár Cikkünk nyomán Javult- a kender beszállítása Szeptember 27-én lapunkban közöltük, hogy a kender beszállítása a feldolgozó gyárakba lassú ütemben történik. Példának említettük, hogy a regölyi és a für- gedi termelőszövetkezetekből még el sem kezdték akkor a kender Tolnanémedibe szállítását. A késlekedésért bíráltuk a szállító vállalatokat. Legutóbb, amikor Tolnanémedi ben jártunk, örömmel hallottuk, hogy a gyárban meggyorsult a kender beszállítása — a cikk megjelenése után. Mint a gyár vezetői közölték velünk, a két említett termelőszövetkezet kenderének nagy részét — mintegy ötezer mázsát — már beszállították, átvették. A gyors intézkedésért dicséret illeti a tamási és iregszemcsei gépállomások vezetőit, segítségükre voltak a termelőszövetkezeteknek, hogy terményüket időben, veszteség nélkül tudják átadni. nem kapott minőségi tervet. Csak a mennyiséget jelölték meg, hisz ez az év volt hivatott arra, hogy kialakítsa a munkás*törzsgárdát, hogy a géphez szokjanak az emberek. A kezdetben éppen a munkaerő biztosítása volt a legnagyobb gond az új termék készítéséhez. A munkások féltek az új munkahely tői, nem bíztak abban, hogy itt is tudnak majd annyit keresni, mint a téglagyártásnál. Az első hetekben aggodalmuk igazzá vált, mert kevesebbet kerestek, mint a téglakészítők. A sok beszélgetés eredmények ént. tartottak ki á munkások. A gyárvezető mindig azzal biztatta őket, ha begyakorolják a munkafogásokat, ha emelkedik a termelés, nő majd keresetük is. A nyár során már az volt a helyzet, hogy a léglakészítők akartak a cserépgyártáshoz menni. Persze a gyárvezető igazságosan a jobb kereseti lehetőség mellett hagyta azokat, akik a nehezebb időben is helytálltait, vállalták a néhány- hetes alacsonyabb fizetést. Éppen a fizetések kedvező alakulása az, mely a cserépgyártáshoz, ehhez az új szakmához kialakította a törzsgárdát. A munkások elsajátították a technológiát is. A jövő évre kéázülni már könnyebb lesz, mert az idei év bőven szolgál arra a jó és rossz tapasztalatokkal egyaránt. SZAKSZERŰEN KELL A FÖLDET PIHENTETNI A múlt évben a földet csak „lerámolták” a hegyoldalról. Az idén — okulva a hibákon — hatvan centiméter földet terítenek el és vízzel öntözik meg, majd ismét hatvan centi föld következik, s ezt mindaddig folytatják — egymásra termelve a földrétegeket —•, amíg a jövő évi' termeléshez szükséges nyolcszáz köbméter földet elő nem készítik. Az idén előfordult, hogy közvetlenül a bányából kellett a földet a géphez vinni. Ez sok selejt- tel járt. Jövőre már bővítik a pihentető gödröket, több napi sárt készítenek elő, hogy fennakadás ne legyen a termelésben. Az idén sokat kísérletezgettek, hogy a bánya mely-részén levő föld a legjobb a cserépgyártáshoz. Most már a földelőkészítés is a legjobb bányarészen történik, hogy a tavaszi nyersgyártás kezdésére megfelelően porhanvított földet tudjanak a gépbe küldeni. Az idén húsz százalék selejt keletkezett — ez a szokásos meny- nyiség a többi, évtizedek óta cserepet gyártó üzemben is — de úgy tervezik, hogy jövőre húsz százalék alá szorítják. Ezt részben a munkások begyakorlottságával, a gondosabb előkészületekkel és a figyelmesebb munkával tudják elérni. A JÖVÖ ÉVI TERV MÁR „OSZTÁLYOS”, azaz megadja, hogy a négyszázezer cserép hány százaléka legyen első, második és harmadik osztályú. Az idén, bár „osztályos” terv nem volt, mégis sikerült másodosztályú cserepet is gyártani. Tehát ezek alapján biztosítottnak lehet tekinteni a „minőségi” terv teljesítését is. Az idei év kísérleti jellege lényegében már megszűnt, hisz a cserépgyártást befejezték. Már a jövő-évi munkát készítik elő. Az előkészítő műveletek is ennek jegyében történnek. Jövője van a tetőcserép-gyártásnak Tevelen, érdemes azzal sokat foglalkozni. Hisz egyévi termelés közel négyezer családi ház tetőzetére elegendő. A megye legnagyobb közös gazdaságában, a bátaszéki Búzakalász Tsz-bsn készülnek az MSZMP közelgő kongresszusára. A kommunisták javaslatára a sző vetkezet tagsága vállalta, hogy a kongresszus megkezdéséig a több mint 5000 holdas gazdaságban minden ősszel előforduló munkát elvégez. Ez pedig körültekintő szervezés mellett is csak úgy sikerül, ha minden szövetkezeti paraszt és családtagjai munkája és tudása legjavával a közösségért dolgozik, fi Búzakalász Tsz-ben napjainkban ez történik. A vezetőség elkészítette az őszi munkák ütemtervét és ennek alapján folyik a szántás, a vetés, a cukorrépa, a fűszerkaprika és a Ambrus József diósberényi lakos 1958-ban a Pécsi Szénbányászati Tröszt szászvári bányaüzeménél dolgozott, mint csillés. Négy napot igazolatlanul mulasztott, emiatt elbocsátották és munkakönyvét, valamint személyi igazolványát »önkényes kilépés- bejegyzéssel adták ki. Májusban a Kanacsi Állami Gazdaságnál helyezkedett el. Miután személyi igazolványa felmutatását kérték, attól való félelmében, hogy az abban szereplő »önkényes kilépés- bejegyzés Az elmúlt három nap. alatt három igen súlyos, életveszélyes állapotban lévő kisgyermek került felvételre a Szekszárdi Balassa Já nos Kórház gyermekosztályára, akik közül kettőt heveny alkoholmérgezéssel, egyet pedig gyógyszermérgezéssel szállítottak be. Állapotuk még mindig súlyos. A szülőket nagy felelősség terheli, ha a gyermekek számára elér hetö helyen gyógyszereket tartanak. Ezekből, a legtöbbször felnőttek számára, kiadott gyógyszerekből a gyerekek az élénk szín és édes ízük miatt nagy mennyiségben fogyasztanak, s ezzel súlyos mérgezést okoznak. Az egyetlen védekezés: a gyerekek részére hozzá nem férhető helyen, lehetőleg zárt helyen tartani a gyógyszereket. A két .súlyos alkoholmérgezett I kisgyermek esete is tanulságos. I kukoricabetakarítás, meg a szü- | rét. A több mint 700 munkakönyves szövetkezeti tag melleit mintegy 150 családtag is dolgozik ezekben a napokban. A betakarítási munkák üteme kielégítő. A 160 holdat kitevő nagyüzemi szőlészetben néhány napon belül befejeződik a szüret. Ugyan csak rövid időd belül végeznek a nyolcvan hold fűszerpaprika termésének betakarításával is. — Akkor aztán minden kézi munkaerőt a cukorrépa és a kukorica betakarítására össznonto- sítunk — mondja Varga Jenő, a szövetkezet elnökhelyettese. — Sajnos a nagy szárazság egy kicsit keresztülhúzta számításainmiatt nem alkalmazzák, ezt a bejegyzést kiradírozta és helyette beírta az »elbocsátva- kifejezést. A gyönki járásbíróság figyelemmel az enyhítő körülményekre Ambrus Józsefet személyi igazolvány meghamisításának bűntette miatt négy hónapi javítónevelő munkára' ítélte, melyet a jelenlegi munkahelyén, a Kanacsi Állami Gazdaságban kell letöltenie. A bíróság egyben elrendelte, hogy a javító-nevelő munka időtartamára a munkabérét 10 százalékkal kell csökkenteni. Az őrizetlenül hagyott bort vagy más szeszes italt a gyerekek ugyancsak szívesen fogyasztják. A kisgyermekek sokkal fogékonyabbak, mint a felnőttek, s elegendő egy-két deci arra, hogy a legsúlyosabb alkoholmérgezés jöjjön létre. Több esetben a gondatlan szülők elkövetik azt a súlyos mulasztást is, hogy ilyen esetben a gyermeket nem részesítik orvosi segítségben. Ennek elmulasztása pedig azzal a veszéllyel jár, hogy már késő lesz az orvosi beavatkozás. A fentiek nemcsak azért időszerűek, mert három kisgyermek élete forog most veszélyben, hanem a szüret miatt is. A legnagyobb gondossággal ügyeljünk arra? hogy kisgyermekünk keze- ügyébe bor, vagy egyéb szeszes ital ne kerülhessen. kát. A magágy készítéseknél — éppen a szárazság miatt — kétszeres munkát kell végeznünk. Egyszeri szántásba hiába vetnénk, tárcsázni, gyűrűshengerez- ni kell a földet többször is. Ezért egy kicsit megkéstünk — magyarázza Bakó János, a hegyháti üzemegység vezetője . — Mit tesz a vezetőség, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt mu tatkozó lemaradásokat behozza? — tettük fel a kérdést az elnök- helyettesnek. — Hétfőtől a szövetkezet hét traktorát éjjel-nappal, két műszakban üzemeltetjük. így- a talajelőkészítést meg tudjuk gyorsítani, a vetést pedig fogatokkal is végezzük. Számításaink szerint így a gépállomás 22 traktorával és a mi gépeinkkel biztosítani tudjuk, hogy a napi anyagszállítások zavartalanul menjenek. és emellett a vetésekkel is végezzünk ebben a hónapban — hangzott a válasz. A Búzakalász Tsz tagjainak mostani igyekezete több mindennel magyarázható. Mindenekelőtt azért dolgozik most mindenki, tőle telhető legjobban, hogy biztosítva legyen a jövő évi kenyérnek való, a rossz idő- beállta előtt minden termés a rendeltetési helyén legyen. Másodszor pedig azért, mert a szövetkezeti tagok mindenképpen teljesíteni akarják a kongresszus tiszteletére tett vállalásaikat. Nem utolsó sorban pedig azért, mert karácsonyig meg akarják tartani az 1959. évi zárszámadást.' — P .i Teljesítik kongresszusi vállalásukat a bátaszéki tsz-tagok Bírósági hírek ^eshesnlsüetSa a szemé'?! Igazolványát — a bíróság javüé-nevelis munkára ítélte FEKETEFUVAR Az autó motorja túrázott. A platóról csörömpölve hullott a sóder a földre. Az utolsó forduló volt ez. A munkások, akik egész nap rakták a tehergépkocsit, ott álltak a vezetőfülke mellett, nézték amint a sofőr beírja az utolsó érkezést. Azután vállukra vették a lapátot, s együtt mentek a munkásszállás felé. Horváth Péter kocsija mellett maradt. A platót visszabillentette, biztosította, azután beült a fülkébe. Kapcsolt és lassan kigördült kocsiján a munkahelyről. Az építkezés portása játékosan szalutált az ajtóból, azután a szögesdróttal bevont kerítés-kaput betette a távozó gépkocsi után. Visszaballagott a portásfülkébe, ott vacsora-melegítéshez kezdett. Közben eszébe jutott, hogy a távozó kocsi számát is fel kell írnia. Elővette a naplót, megnyá- lazta a ceruza hegyét; FH 82—35. A tintaceruza hol sötét, hol világosabb nyomot hagyott a fehér lapon, * Az építkezés szomszédságában volt a gépkocsik telephelye. A két munkahellyel szemben kocsma hívogatta a kora esti szomjas vendégeket, hangos beszéd foszlányokkal, az ajtón kicsapódó italszaggal, a sárga-sápadtan világíts egy. sséi yiüíLnyé&sveii Horváth a kocsma előtt állt meg. Leállította a motort. Amikor kiszállt és elindult a kocsma felé, még visszalépett, meghúzta az ajtó kilincsét: bezárta-e. Azután indult csak el. Bent társai voltak, hangos szóval söröskorsók mögött üldögéltek. Beszélgettek a munkáról, meg az őrről, a labdarúgó-csapatról. Gyorsan múlt az idő, és gyorsan fogyott a sör: hol egyik, hol a másik sofőr hozatott egy rundot. Legtöbbet Péter bácsi fizetett. Most is ő hozatott egy kört: öt korsó sört — öt féldeci rummal... Megitták. Amikor a társaság szedelőzködni kezdett, Péter bácsi Horváthoz húzódott. Kint a kocsma előtt, mintha dicsérni akarná úgy kérdezte: — Ez a te kocsid? Látom új, szép is, aztán gyorsan is tud menni? — és elindult az utcai villany alatt álló autó felé. Horváth önkéntelenül követte. Tetszett neki, hogy dicsérik kocsiját. Az pedig különösen hízelgett neki, amikor Péter bácsi a vezetői tudományát dicsérte: — Hehej, öcsémuram; hallottam én, tudom én, hogy te egy művész v#gy a volán mögött. — Én-e? Péter bácsi? Hát tudja, hogy én még nem karamboloztam? Pedig már tizenöt éve volán mögött ülök... — De inni ittál? — Ittam, hát persze, egy kis fröccsöt, többet nem. Most is csak azért, mert már végeztem. Beállók a telepre aztán megyek a szállásra... — Hát egyet sem fordulunk? Hadd nézzem meg, hogyan vezetsz! — kérte, biztatta Péter bácsi. — Addig beülhet míg befordulok — mondta Horváth Péter és kinyitotta az ajtót. — Na, másszon be. Az öreg nagy szuszogással, zörgéssel mászott a fülkébe. Horváth rálépett az önindító gombjára. Egy pillanat múltán a hatalmas gép dübörögni kezdett. — Hallja? — szólt át szomszédjának, azután benyomta a kuplungot, a sebességváltót az egyesbe lökte, gázt adott a motornak és indult. Az induláskor kapcsolta be a villogó irányjelzőt. Péter bácsi odanyúlt a szerelvényfalhoz. A kis fogantyút visszakapcsolta; — $e, ne fordulj be, menjünk egy kicsit, elmegyünk hozzánk. — Párszáz métert mentek, ott megálltak a ház előtt, ahol a kocsi nincs útba a járműveknek. Péter bácsi ekkor szólalt meg a kocsiban másodszor: — Van egy hordó borom, át kellene vinni a szomszéd községbe. Este van, nem jár erre már senki. Dobjuk fel a hordót! Horváth szabadkozott, hogy lejárt már a munkaideje, hogy lezárta a menetlevelet, különben sem vihet más árut, mert ha ellenőrökkel találkoznak, akkor bajba kerül. — Sose félj attól, öcsémuram. Ismerem én a dörgést. Nem főútvonal az, nem jár arra egy lélek sem. Na gyere! S húzta maga után a sofőrt. Az kényszeredetten engedelmeskedett. Bent a lakásban még egy pohár bort tettek elé, és amikor már megitta, szó nélkül tűrte, hogyan csapódik le a gépkocsi hátsó oldala, hallotta, amint zöty- tyenve felteszik a hordót... — Na, mehetünk! — szólt Péter bácsi és indultak ki $ kocsihoz. Horváth elindult. A szurok sötét éjszakában csak a reflektorok vágtak rést. Nézte , a kilométer- órát. Negyven — alig észrevétlenül rálépett , a gázra — a . mutató lassan kúszott feljebb, hatván.,. — Távol piros lámpa köröz. Horváth Péter gépkocsivezető, tompítja a fényt, szitkot morzsol foga között... — Na, mondtam, én. A keservét magának, meg a borának is. — Amikor megállt a rendőrjárőr előtt elkészültén a legrosszabbak- ra szó nélkül nyújtotta a menetlevelet, válaszolt a kérdésekre. És csak annyit kérdezett a rendőrőrmestertől? — Mit kapok ezért? — Majd a bíróságon dől el, mi csak feljelentjük. Horváth ránézett a mellette lapuló Péter bácsira. Kezét felemelte, nem úgy mint amikor valaki ütni készül, hanem mutatta, hogy merre, de nagyon gyorsan tűnjön el az öreg. Azután kiszállt a gépkocsiból, lekapcsolta a hátsó ajtót, felmászott a platóra és legurította a hordót. A bor vörös színben nyelte az út porát... csak a stopplárppa világított az éjszakában. Ács Jenő
