Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

« t' TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1959. október 1. A §zoeia!i§ta Kínának ei kell foglalnia törvényes helyéi az EN8Z-hen Hruscsov beszéde a pekingi r Peking (MTI): A TASZSZ kü- löntudósítója jelenti: A kínai főváros szerdán öröm­teljes és meleg fogadtatásban ré­szesítette Hruscsovot, a szovjet Minisztertanács elnökét, az SZKP Központi Bizottságának első titká- 'rát, a kínai ünnepségeken részt­vevő szovjet párt- és kormány- küldöttség vezetőjét. Hruscsowal együtt érkezett a küldöttség két további tagja, Gromiko külügymi­niszter és A. I. Tupoljev akadé­mikus. A repülőtéren Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke, Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság elnöke, Szung Csing-ling és Ting Pi-vu alelnökök, Csu Te, a Kínai Orszá­gos Népi Gyűlés állandó bizott­ságának elnöke, Csou En-laj, az Államtanács elnöke, továbbá a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjai, a kínai kor­mány tagjai, a demokratikus pár­tok és a társadalmi szervezetek vezetői, a népi felszabadító had­sereg magasrangú tisztjei, a Kí­nában élő nemzetiségek képviselői fogadták a szovjet vendégeket. Jelen voltak a szovjet párt- és kormányküldöttség már korábban Pekingbe érkezett tagjai, a szocia­lista országok párt- és kormány­küldöttségeinek vezetői, köztük Dobi István, a magyar küldöttség vezetője, a testvéri kommunista és munkáspártok küldöttségei, az ázsiai és afrikai országok kor­mányküldöttségei, a pekingi szov­jet nagykövetség és más diplomá­ciai képviseletek tagjai. A TU—114-es turbólökhajtásos repülőgépből kiszállva Hruscsov Mao Ce-tunggal, Liu Sao_csivel és Csou En-laj jal ellépett a díszszá­zad előtt. Ezután Hruscsov Mao Ce-tunggal együtt felment a repü­lőtéren épített emelvényre és beszédet mondott. Hruscsov elvtárs beszéde Kedves Mao Ce-tung elvtárs! Kedves Liu Sao-csi, Csu Te és Csou En-laj elvtérsak! Kedves elvtársak, barátaim! Nagyon örülök, hogy meghívást kaptam, hogy vegyek részt a Kí­nai Népköztársaság kikiáltása 10. évfordulójának ünnepségén. A Kínai Kommunista Párt, Mao Ce-tung elvtárs vezette Központi Bizottságának irányításával hatal­mas sikereket ért el, amikor lel­kesítette és szervezte népének har cát a forradalom győzelméért és gazdaságának fellendítéséért, az új szocialista alapon való felépí­téséért. Mi örülünk az önök sike­reinek és azt kívánjuk, hogy to­vább haladjanak a szocialista épí­tés befejezése, a kommunizmus építése felé. Pártjaink együtt haladtak a leg­nehezebb pillanatokban, együtt megyünk a nagy cél felé és együtt érünk el a kommunista társadalom építé­sének befejezéséhez. Ennek a célnak a megvalósítása siker­rel fogja koronázni a népek­nek a társadalom forradalmi átalakításáért kifejtett közös erőfeszítéseit. Közvetlen azután érkeztem önökhöz, hogy az Egyesült Álla­mokban tett utazásomról haza­tértem Moszkvába, és szó szerint egyik repülőgépről a másikra ül­tem. Az Egyesült Államokban ta­lálkoztam és beszélgetéseket foly­tattam vezető államférfiakkal, el­sősorban Dwight Eisenhower el­nökkel. Találkozásaink és beszélgetése­ink során a legőszintébb eszme­cserét folytattunk az összes meg­oldandó kérdésekről, hogy megte­remtsük az együttműködést és békés együttélés légkörét és biz­tosíthassuk az egész világ békéjét. Amerikai utazásom, az Egyesült Államok vezetőivel folytatott be­szélgetéseink hasznosak voltak. Ezeknek a beszélgetéseknek két­ségkívül hozzá kell járulniuk az országaink közti viszony javulása­hoá rQrir nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Mindent meg kell tennünk, hogy valóban megtisztítsuk a nemzetközi légkört és megte­remtsük a népek barátságá­nak feltételeit. Minden igye­kezetünkkel rajta kell len­nünk, hogy olyan helyzetet teremtsünk meg, amely biz­tosítja az egész világ békéjét. Az Egyesült Nemzetek közgyű­lésén javaslatot terjesztettünk elő az általános es teljes leszerelésről és a hatékony ellenőrzés megte­remtéséről. Ezek a javaslatok gyö­keresen megváltoztathatják a né­pek egymáshoz való viszonyát, ha kedvező visszhangra, megértésre és támogatásra találnak az összes államok részéről. A Szovjetunió, mint javaslataimból is kitűnik, kész a leszerelés problémájának legszélesebb körű megoldására, hogy valóban létrehozza vala­mennyi nép biztonságának felté­teleit. Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása után sem a kis népeknek, sem a nagy népek­nek nem kell támadástól tar­taniuk, mert egy állam sem fog rendel­kezni a támadáshoz szükséges eszközökkel. Ezeknek a javasla­toknak a megvalósítása nagy ered­mény lenne a népek számára, va­lamint a béke biztosítása és a baráti viszonyok légkörének meg­teremtése szempontjából. Konkrét biztosíték lenne a békés együtt­élésre, az országok közötti baráti kapcsolatok fejlesztésére a gaz­dasági, kulturális és egyéb irányú együttműködés megteremtésének gyakorlati megvalósulására. A népeknek erre van szükségük. A szovjet kormány többször is kijelentette, és én magam az ENSZ közgyűlésén mondott beszé­demben újból megerősítettem, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezete nem lehet valóban a nem­zetközi együttműködés egyetemes szerve, e nemzetközi kérdések ren dezésének teljesen hatékony esz­köze, ha hiányzik tagjai közül egy olyan nagy hatalom, mint a Kínai Népköztársaság. A közgyűlésen kijelentettem, hogy már régen el­jött az ideje, hogy eltávolítsák az Egyesült Nemzetek Szervezetéből a reakciós Kína hulláját, Csang Kaj-sek klikkjének képviselőjét. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében a nagy szocialista Kínának el kell foglalnia a maga törvényes helyét, bár­hogy ellenezzék is ezt a reak­ciós erők. Ez meg fog történ­ni, az igazságnak diadalmas­kodnia kell. Kedves barátaim! A Kínai Nép- köztársaság fővárosába, Pekingbe érkezve hadd tolmácsoljam az SZKP Központi Bizottsága, a szov­jet kormány, az egész szovjet nép és a magam szívélyes, testvéri üdvözletét a testvéri Kínai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának, a népi Kína kormányának, az egész kínai népnek. Éljen a Kínai Népköztársaság, amely a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt biztosan halad a szocializmus győzelme felé! Éljen a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság nagy népeinek örök és megbonthatatlan barát­sága! Éljen a hatalmas szocialista tá­bor, a világ népének ledönthetet- len bástyája! Hruscsov beszédét többször is viharos taps szakította félbe. A beszéd elhangzása után a szov­jet párt- és kormányküldöttség vezetője gépkocsiba ült és Mao Ce-tunggal, Liu Sao-csi-vel és Csou En-lajjal a városba hajta­tott. Max Reimann rádióbeszédében követelte, hogy Hyuiat-Réinetországban vitassák meg Walter Ulbricht békejavaslatát Düsseldorf: (ADN) Max Rei- mann a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára kedden este beszédet mon­dott a »Deutscher Freiheitssen­der« (német szabadságadó) hul­lámhosszán. Kijelentette, hogy azokat a békej avaslatokat, ame­lyeket Walter Ulbricht a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának hatodik ülésszaká­ról a nyugatnémet kormányhoz intézett, a bonni parlamentnek és elsősorban a nyugat-németországi munkásoknak, szakszervezetek­nek, ifjúsági és nőszervezeteknek komolyan meg kell vitatniok. »Ha a világban a józan ész érvénye­sül, akkor méginkább kell érvé­v'-ülnie Németországban, mert a német jnilitarizmus leginkább magát a német népet fenyegeti«. Reimann hangsúlyozta, hogy a Hruscsov és Eisenhower megbe­széléseiről kiadott közleményt a nyugatnémet lakosság is helyes­léssel fogadta, csak az Adenauer- kormány kapálózik kézzel-lábbal és tesz egymásnak ellentmondó kijelentéseket, Adenauer nem tud beletörődni abba, hogy a helyzet alakulása túlhaladta a háború szélére sodró Dulles-féle politikát. Szerencsét­lenség Nyugat-Németország lakos ságára, hogy a bonni uralkodó körök a hidegháború utolsó mo­hikánjai akarnak lenni és tovább ra is a világ elsőszámú béke­bontóiként akarnak tevékeny­kedni, tette hozzá Reimann. Az NKP első titkára hangsú­lyozta, hogy a munkásosztálynak és a békeszerető erőknek össze­fogva kell követelniük: legyen vége az atomfegyverkezésnek, te­gyék lehetetlenné a revansisták és a militaristák működését, in-1 dúljanak meg a tárgyalások a kél német kormány között, a feszült* ség enyhítéséről, a béke biztosí­tására és Németország békés új­raegyesítésének végrehajtására. Élesedik a választási harc Angliában London: (MTI) Egyre elkesere­dettebbé válik a választási küz­delem, Angliában, jelenti a Reu­ter. Az ellenfelek mind élesebb hangot ütnek meg. Aneurin Be­van kedden beszédet mondott Newburyban. A többi között az­zal vádolta Macmillan minisz­terelnököt, hogy a maga javára igyekszik kihasználni Hruscsov és Eisenhower tárgyalásait, holott mint Ecvan' mondotta, Gaitskel] és ő több mint két éve fáradozik azon, hogy létrejöjjön a csúcsér­tekezlet. Macmillannek azt az állítását, hogy »megnyitotta az utat« a csúcsértekezlet felé, élesen vi­tatja az angol sajtó. A munkáspárti Daily Héráid írja: Macmillan úgy beszél, »mint ha ő találta volna fel a béke esz­méjét«. A Daily Worker hangsúlyozza: nyilvánvaló, hogy választási cé­lokra akarják kihasználni a Hrus csov—Eisenhower megbeszélése­ket. A Sárga folyó leigázása Irta: V. Szkoszirjev, a Szovjetunt ó Kinakutató Intézetének munkatársa Utunk dél felé vezet, a híres Sárga folyó, a Huangho mentén. Elképzelt utazásunkat vitorlás dzsunkákon kell kezdeni, mert Paolfmig a folyó hajózhatatlan. A bátor hajósok könnyű dzsunká­kon járnak itt, nem félnek a gyors sodrú, forgatagos folyótól. Utunkat azonban rövidesen meg kell szakítani. Holcou városa után a folyó 50—100 métert eresz kedik, sziklákon, meredélyeken zuhog alá, habzó vízeséseket for­mál. Gépkocsiba ülünk hát és né­hány órás úttal elérjük a Nagy Kínai Falat. A roppant építmény alkotói azt a szabályt követték, hogy a falat mindvégig a hegyek gerincén kell vezetni. A 6000 ki­lométeren húzódó falba minden 100 méteren erős négyszögletes bástyát építettek. Gépkocsink sárga port ver fel, amikor a löszfer.nsíkon átkelünk. Az út most felfelé kapaszkodik, hegyen, völgyön kanyarog. A he­gyek lejtőjén teraszos földműve­lést látunk. Északról dél felé . átutaztunk Sanhszi tartományon, most újra a Sárga folyó partján vagyunk. A Sárga folyót gyakran nevezik a kínai nép bölcsőjének. A nép más nevet is adott neki: »Kína fáj­dalma«. Bármilyen különösen hangzik, mindkét elnevezés igaz. A Huangho partja mindig sű­rűn lakott volt. Ma is 180 millió ember él a folyó medencéjében. Ezek nagyrészt parasztok, akik kemény küzdelemben hódítottak el a folyótól minden talpalatnyi földet. Ha sikerül földecskéjüket megöntözni, gazdag termést ad. De a történelem folyamán a Huangho vize 1600 ízben törte át a gátakat és árasztotta el a kör­nyező vidéket, mérhetetlen sze­rencsétlenséget hozva a parasz­tok millióira. 1938-ban, amikor a kuomintangisták felrobbantották a Csengcsoutól északra fekvő gátat, a folyó megváltoztatta medrét. A Kuomintang csapatok így akarták feltartóztatni a ja­pán előrenyomulást, de számítá­saik nem váltak be. Az árvízben 890 ezer ember lelte halálát és 12 millió szenvedett kárt. A nép évszázadokig álmodott a Sárga folyó leigázásáról. Legen­dát költött a nagy Jue császár­ról, aki a járhatatlan hegyeken utat épített a Sárga folyónak. De a folyó leigázása csak a népi rend szerben vált lehetségessé. 1951- ben kidolgozták a folyó szabályo­zásának komplex tervét. A terv alapján 1967-re a folyó főmedré­ben 46 nagy vízmű épül. A vízi­erőművek 5,5-szer annyi áramot termelnek majd, mint az or­szág összes erőművei 1957-ben. A gátak és víztárolók felépítése a folyó középső és alsó szakaszán örökre elhárítja az árvízveszélyt, A Sárga folyó megfékezésének nagy terve eredményesen meg­valósul. Gyors ütemben épül az első létesítmény, a nagy Szan- meghszia-i vízmű. Az építők a múlt év végén döntő győzelmet arattak a félel­metes folyó felett — sikerült el- zárniok a medret. A hatalmas be­tongát, mire teljesen elkészül, 108 méter magas és 929 méter hosszú lesz. Mesterséges tengert képez, amely méreteire nézve csak a kujbisevi víztároló mögött ma­rad el. Nemcsak az árvízveszélyt szünteti meg, de hatalmas terület öntözését is lehetővé teszi. A víz­mű építése 1961-re befejeződik. Megvalósul a nép évszázados ál­ma — a Sárga folyó leigázása. (IV.) Fabius, a világfi, így beszélt: — Tetszel nekem. No, ne húzd el a szádat és a világért se em­legesd az ördögöt, amit mond­tam, annak ebben a pillanatban csak annyi a jelentősége, hogy vedd tudomásul, értsd meg, vésd elmédbe. Igen, Hirena, tetszel nekem, mert szép vagy. Ha meg­gondolom, ez is a világ rendje s a nőknek elsősorban az a dol­guk, hogy szépek legyenek. Te szép vagy, minden porcikád a szerelem után kiált s mondhat­nék-e szebbet, mint ezt a két verssort, amit jó lenne, ha nem felejtenél el: Quare dum licet, inter nos. [laetamus amantes; non satis est ullo tempore [longus amor. Ne szólj, Hirena, jól tudom, mit akarsz mondani, hogy ilyent csak pogány költő találhatott ki. A jelzőért Propertiusunk igazán nem haragudnék meg s valószí­nűleg még sok szerelmes ismétli majd e szép szavakat. Figyelj, Hirena. Miért nem akarod a sze­relem örömét, dum licet, amed­dig lehet, mert mi is lesz ve­lünk, ha elemészt a halál? Tes­ted elporlad ,a futó szél a négy égtájba szórja szét s úgy gondo­lom, akkor már megbánni sem lesz alkalmad, amit életedben elmulasztottál. Hirena, én igazán nem ismerem a te istenedet, de azt hiszem, mé.esem veheti rossz néven, ha kezedet nemcsak imára kulcsolod, hanem ölelsz is vele. Dum licet, Hirena, ezt szeretném megértetni veled, mert elszáll az idő, testünket kikezdi a vénség s a halál elől nem lehet kitér­nünk. örök életről beszélsz, de a jelenvalót sem tudod felfogni. És lásd, én is hiszek a mi derűs alvilágunkban, de erről majd rá­érünk gondolkozni akkor, ha át­értünk a folyó túlsó partjára. Ha házat építesz, nem a tetőt ra­kod fel először; mindennek van ideje, a másvilági dolgoknak is. Mély lélegzetet vett és így folytatta: — Igen, tetszel nekem, Hirena és ahogy így elnézlek, mintha egy re szebb lennél. És olyan egy­szerű minden, amíg nem tesszük bonyolulttá. Igen, Hirena, elfeded szemeidet és végül mást látsz, mint ami előtted van. Miért nem nézel rám s miért nem érted meg a szerelmet? —így jobban félek tőled, mint­ha oroszlánok elé hurcoltatnál, — mondta a lány és megborzongott. — Ne félj, — mosolygott biz­tatóan a világfi. Hirena így válaszolt: — Nem akarhatok mást, mint amit istenem akar. Fabius közelebb húzódott a lányhoz s kezével bizonytalan mozdulatot tett — És mit akarhat ő? Vajon nem az volt-e a szándéka, mi­dőn ide vezetett, hogy az enyém légy? Hirena rémülten felsikoltott: — Sátán! Sátán! Ments meg uram, ments meg attól, ami a halálnál is szörnyűbb! — S sze­méből két könnycsepp csordult ki. Legyünk őszinték, ebben a két­ségbeesett kiáltozásban volt né­mi túlzás, sőt bizonyos mester­kélt póz is, ahogy égnek emelte kezét. Fabius arra gondolt, hogy kár erőltetni a kicsit, bölcs türe­lemmel nyilván többre megy. ezért csak ennyit kockáztatott meg: — Legalább ne légy ilyen ko­nok. Hidd el, nem történhet semmi bajod. Bosszúsan felállt s tett néhány lépést. így nézett vissza a lány­ra, aki már ismét a heverőn ült, magába roskadtan. — Talán még annyit, — mond­ta Fabius, bár igazán nem gon­dolta komolyan — a nővéreid élete természetesen rajtad múlik. Jó lenne, ha ezen is gondolkoz­nál. A világfinak sietnie kel­lett, mert egy Leuconoe nevű he- téra várta, Hirena pedig vissza­ment szobájába, ahol mindent pontosan elmesélt nővéreinek. Midőn elbeszélése végéhez ért, sokáig hallgattak. Aztán a két idősebb letérdelt és elénekelte nyustyai szent Kázmér hajnali himnuszát. CSÁNYI LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents