Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-02 / 205. szám

4 TOLNA MEGYEI NßPÜJSÄG 195'!. szentember 2. Tíz év után Megyénk állami gazdaságainak 10 éves fejlődéséről Az Egyesült Állaséit egyszáz iskolájában bevezetik az orosz nyelv oktaíásót Idén ünnepük állami gazdasá­gaink működésük tízéves évfor­dulóját. Megyénkben az elmúlt tíz esz­tendő alatt nagy fejlődés ment végbe, mindenekelőtt az állami gazdaságok üzemszervezésében. A gazdaságok száma a feléra csök­kent, de területük: összesen is, meg csak a szántóterületet tekint­ve is több, mint a duplájára emel­kedett. Ez a jelenség egészséges! A kevesebb, nagyobb területű gaz­daság lehetővé teszi a vezetés, a tervezés, a nyilvántartás színvona­lának emelését és lehetővé teszi a gazdasági eszközök hatékonyabb elosztását és kihasználását is. Az üzemszervezés adta lehető­ségeket a gépesítés hatalmas fej­lesztésével használták ki gazda­ságaink a leginkább. Megyénkben az állami gazdaságok földjét öt és félszer annyi traktor szántja, mint 1950-ben. A gabonának 1950-ben csak 20 százalékát aratták le géppel, idén pedig 93 százalékát. 1950- ben nem volt megyénk állami gaz­daságaiban egyetlen teherautó és kombájn sem. Ma 20 teher­autója és 55 kombájnja van a gaz­daságoknak. A pótkocsik száma tízszeresére, az aratógépek száma duplájára, az ekék száma három­szorosára emelkedett. 1950-ben nem volt állami gazadságainkban se szártépőgép, se silókombájn. Ma már 17 szártépőgépük és 33 silókombájnjuk van a gazdasá­goknak. A gépesítést nyomon követte a műszaki gárda kialakulása. El­mondhatjuk, hogy gazdaságaink­ban lelkes és szakmailag fejlett műszaki káderek dolgoznak ma már a gépekkel. Ezt bizonyítja az is, hogy az egy aratógépre eső teljesítmény átlaga az 1950. évi 34 holdról idén 86 holdra emelke­dett. Az egy kombájnra eső tény­leges teljesítmény átlaga idén a tervezett 130 hold helyett 170 hold volt. A gépesítés általánossá vált a növénytermelésben. Sok olyan munkafolyamat van, ahol a gépe­sítés foka elí.i a 100 százalékot. Ilyenek: a talajművelés, a vetés, a növényápolás, a fűkaszálás, a rendsodrás, a lennyűvés. S mind nagyobb teret hódít a gépesítés az állattenyésztésben is. I Az állami gazdaságok eredmé­nyei a növénytermelés és az ál­lattenyésztés vonalán meghalad­ják a régi kapitalista nagybirto­kok eredményeit, meghaladják az egyéni parasztok, sőt a termelő- szövetkezetek eredményeit is napjainkban. Ezek az eredmények a gépesítésnek, a fejlett, korszerű agrotechnikai és zoológiái eljárá­sok bevezetésének és a dolgozók megváltozott munkaviszonyának köszönhetők. Állami gazdaságainkra nagyon fontos szerep hárul az ország élelmiszerszükségletének a kielé­gítésében. Egyik fő feladatuk, hogy jó minőségű és olcsó árut biztosítsanak az élelmiszeripar­nak és a kereskedelemnek. Az el­múlt évben az összes felvásárolt kenyérgabona csaknem 21 száza­lékát, a cukorrépa közel 14 száza­lékát, a marhahús 11 százalékát, a sertéshús több mint 25 százalékát és a tej több mint 20 százalékát adták az országnak állami gazda­ságaink. Nemcsak a gazdálkodás fejlő­dött az elmúlt tíz esztendő alatt, hanem az emberek élete is meg­változott, az állami gazdaságok dolgozóinak az életszínvonala is emelkedett. A volt cselédek öntudatos és szakmailag egyre tágabb látókörű munkásokká fejlődtek. Sokan épí­tettek, vagy vettek családi házat, majd mindenki új bútort állított a lakásába. Rádió, televízió, motor- kerékpár és mosógép sem hiány­zik sok és egyre több állami gaz­dasági dolgozó lakásából. A szak­mai fejlődést tanfolyamok bizto­sítják s ez évben megkezdődik szervezett formában az állami gazdasági szakmunkásképzés. Gaz daságainkban orvosi rendelők, munkásszállók, fürdők, ku!túr­otthonok, mozik és üzemi kony­hák hirdetik az új életet. A jubi­leumi ünnepségeken 220 ezer fo­rint jutalmat osztottak ki me­gyénkben azoknak a dolgozók­nak, akik már 10 éve megszakítás nélkül dolgoznak állami gazdaság­ban. Végül, de nem utolsósorban kell megemlékezni arról a segítségről, amit állami gazdaságaink a fejlő­dő, bontakozó szövetkezeti nagy­üzemeinknek, a tsz-eknek nyújta­nak. Megyénk gazdaságai 30 tsz-t patronálnak: segítik őket a tervek elkészítésében, a gépi munkákban, szaktanácsokkal és szakemberek átadásával. Az út, amelyen állami gazdasá­gaink jártak az elmúlt tíz eszten­dőben, helyes. Ezen az úton to­vább menve mind jobban betöltik szerepüket a szocializmus építésé­ben, az ország felvirágoztatásá­ban. Gyenis János Új „hiánycikk“ — aas értéken könyv Az utóbbi 14 év nagy válto­zást hozott az emberejr életében. Ez sok mindenen lemérhető és a sok közül nagyon nehéz lenne kiválasztani, hogy melyik a leg­jelentősebb. Az egyik, ami szem­re is feltűnő, minden bizonnyal az, hogy a munkás, paraszt és ér­telmiségi ember öltözködése kö­zött már alig van különbség. A kétkezi munkás embernek is meg van a módja ahhoz, hogy állan­dóan divatos, értékesebb anyag­ból készült ruhában járjon. A gazdasági gyarapodás mel­lett sokat változtak az embere^ a gondolkodásmódjukat illetően is. Természetessé vált, hogy a két­kezi munkásembernek is kultu­rális igényei vannak. Ennek is a gazdasági gyarapodás volt az előfeltétele, mert hiszen nyilván­való, hogy az éhes és ruhátlan ember először a betevő falatra és a ruházkodásra gondol. Ugyanez mondható el a régebbi kisebb fi­zetésű hivatalnokokról, pedagó­gusokról, akiknek az életmódja korábban legfeljebb annyiban különbözött a munkásokétól, pa­rasztokétól, hogy nekik foglal­kozásuknál fogva előre köszönte^c az emberek, de ők is meglehető­sen rossz anyagi körülmények között voltak. Ha a gondolkodásmód változá­sáról akarunk némi képet nyer­ni, tekintsünk csak be a köny­vesboltokba. Mindenekelőtt két dologról győződhetünk meg: elő­ször is az emberek igénylik a üzleteiket, vigyázva arra, hogy ►-jól járjanak«. A legnagyobb üzlet kétségtele­nül az Arméria fegyvergyár, a Dominikai Köztársaság egyetlen nagy üzemének létrehozása volt. Dominika, a »szabadság és de­mokrácia hazája« meglehet vas­gyár és traktorgyár, hagy textil­gyár nélkül, de fegyvergyár nél­kül r.em! A katonai diktatúrá­nak fegyverekre van szüksége, s ezeket legcélszerűbb otthon gyár­tani, már csak azért is, mert a fegyverimport, a fegyvercsempé­szet nagy veszélyeket rejt magá­ban. Egy alkalommal Kovács »ca- cao« feliratú ládákban akart Hol­landiából fegyvereket kicsem­pészni, de balszerencséjére a fi­náncok felbontották a ládákat, s Kovács csak az utolsó pillanatban tudott kereket oldani saját re­pülőgépén, amelyet a »Haza Aty­ja« bocsátott rendelkezésére a ve­szélyes üzlethez. Persze, a fegyvergyár nemcsak veszélytelenebb, hanem jobb üz­let is. A gyár a fővárostól hu­szonnyolc kilométerre nyugatra, a San Cristobai nevű város szé­lén épült. A »Haza Atyjának«, aki természetesen nemcsak a »legna­gyobb politikus« és a »legnagyobb hadvezér«, hanem a leggazda­gabb birtokos és a leggazdagabb ember is Dominikában, itt terül­nek el a legnagyobb birtokai. Kovács és a »Haza Atyja« tel­jes egyetértésben itt, az úgyne­vezett »Hacienda Fundacion« te­rületén jelölte ki a fegyvergyár helyét. A gyár 1946-ban kezdett épülni. Építését Kovácsra bízták, s a költségekre számolatlanul kapta a pénzt. (Folytatjuk.) Szeptemberben, az új iskolaév megnyitásakor az Egyesült Álla­mok 400 középiskolájában beve­zetik az orosz nyelv oktatását. Alig két évvel ezelőtt mindössze 16 amerikai középiskolában vol­tak orosz tanfolyamok. A Daily Express cikkéből kitű­nik, hogy a helyzet megváltozá­sához erősen hozzájárult az is, hogy 50 amerikai tudós járt idén a Szovjetunióban, s ottani tapasz­talataikról beszámolva annak a véleményüknek adtak kifejezést, kultúrát, a kulturális terméke- ezért komoly anyagi áldo­zatot is hoznak, másodszor pedig arról, hogy az emberek tudnak anyagiakat áldozni a kultúráért, mert van pénzük. öt-hat évvel ezelőtt még azon volt az egyik fő hangsúly, hogy olcsó, néhány forintos, egysze­rűbb könyvalakban kell eljuttat­ni a széles népréieghez a magyar és a világirodalom remekeit. — Olyan példányszámban jelentet­ték meg a régi és a mai írók műveit, amilyenre soha nem volt példa, de ez is kevésney bizo­nyult. Növelni kellett a példány- számot, de ugyanakkor az átlag­olvasónak már az sem mindegy, hogy szimpla, egyszerű formában veszi a kezébe egy halhatatlan író müvét, vagy értékes, a tarta­lomhoz méltóan díszes, szép ki­vitelben. Tehát foltozni kellett a könyvek reprezentatív külsejű megjelentetését, noha nyilvánva­ló, hogy az értékesebb fedőlap, a díszkötés, a jobb minőségű papír jelentősen megdrágítja a köny­vek forgalmi árát is. így aztán ma már a könyvesboltom kiraka­tait nézegetve találhatunk ott ép­pen úgy 4—5 forintos könyvet, mint 40—50 forintosat. {A félre­értések elkerülése végett: nem­csak a könyvnél felhasznált pa­pír és fedőlapanyag okozza az ár­különbséget). Ha ehhez hozzávesszük, hogy a legtöbbször talán éppen a köny­vesboltokban kapjuk ezt a vá­laszt, hogy »sajnos, nem adha­tunk, mert elfogyott-», nyilván­valóvá válik az a tény, hogy ro­hamosan mégnövekedtek az igé­nyek a könyvek iránt az egyes emberek, családok anyagi lehe­tőségeivel együtt. A Kultúra világa című sorozat­nak megjelent az első kötete, de a szekszárdi könyvesboltban még megmutatni sem tudtak belőle egy példányt a minap, pedig az első kötet ára 110 forint volt. A A Bonyhádi Zománcgyár KISZ- szervezete az üzem műszaki és szervezési kérdéseinek megvitatá­sa — megoldások elősegítése —, valamint a fiatal műszakiak to­vábbképzése céljából szakkört alakított. E csoportnak rendes tagja lehet minden KISZ-fiatal, aki az említett kérdések iránt ér­deklődést mutat, számítunk azon­ban idősebb, komoly üzemi ta­pasztalattal bíró műszaki és fizi­kai dolgozók részvételére is. A kör programjában három­hetenként szerepel egy-egy elő­adás, vagy vitaest rendezése, melynek célja a továbbképzés, il­letve a megoldatlan műszaki prob lémák ismertetése. A szakkör he­lyisége minden délután a tagok rendelkezésére áll, mellyel bizto­sítani kívánjuk az esetleg kivá­lasztott problémák kidolgozását. Tervbe vettük ezenkívül (első­sorban hasonló profilú) üzemek látogatását, s műszaki ismeret- terjesztő filmek vetítését. Utób­hogy tíz éven belül a Szovjet­unió számos tudományos terüle­ten megelőzi az Egyesült Államo­kat és az orosz szakemberek szá­ma »jelentősen« meghaladja majd az amerikaiakat. Jelenleg a fordítók több tudo­mányos szakirodalmat fordítanak oroszból, mint bármely más nyelvből. Az Egyesült Államok 17 televí­ziós adóján rendszeresen közvetí­tenek orosz nyelvórákat. többi sorozatokra is annyi az elő jegyzési kérelem, hogy mind el sem tudják fogadni. Néztem az elöjegyzők névjegyzékeit. Ami az elöjegyzők foglalkozásait illeti, volt köztük rendőr, tanító, fod­rász, gépállomást dolgozó, hiva­talnok — és az előjegyzett köny­vek ára több száz forint. Az Uj magyar lexikonra, amely 6 kö­tetes és amelynek az ára 000 fo­rint, már akkor mintegy 80 elő- jegyző volt. Ami. pedig a bolt for­galmát illeti, az idén havonta át­lagosan mintegy 20 000 forinttal több értékű árut adtak el, mint a múlt év hasonló időszakában. Ugyanúgy sok a »hiánycikk« a könyvesboltokban egyes könyvek bői, mint más üzletekben az új divatú ruhákból, vagy az új, kor­szerű háztartási eszközökből, ame lyékből még nem tudnak eleget gyártani. Ezért a könyv ellátásról is azt mondhatjuk, mint mond­juk a nyári férfi cipő ellátásról: sok a hiány, mert hihetetlenül megnőttek az igények. Az állam nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy minél több köny­vet olvashassanak a dolgozók, an- nay ellenére, hogy sok nehéz­ségbe ütközik a papírellátás. Ezt legjobban talán az tudja érzékel­ni, aki végignézi néhány kül­földi könyvesbolt kiralcatát. Ne­kem volt szerencsém ehhez. Lip­csében, Prágában egyaránt hosz- szasan nézegettem, a könyves­boltok kirakatait. Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztár­saság egyaránt szocializmust épí­tő országok és láthatóan ott is sokat adnak az irodalom terjesz­tésére. De megnyugtató érzés volt, hogy a mi könyvesbolti ki­rakatainkban talán mintha egy kicsit nagyobb lenne a választék s több lenne a díszeí5 kivitelű,, szép könyv. Jó érzés, hogy olyan országban élünk, ahol sokat ad­nak a kultúra, a könyv terjesz­tésére. B. F. j biak megrendezéséhez a Gépipari Tudományos Egyesülettől kérünk filmeket. A közeljövőben mó­dunkban áll megfelelő berende­zésre (bútor, rajzeszköz, s némi szakirodalomra) szert tenni, mely­hez a ZIM igazgatósága nyújt anyagi támogatást. Eddigi működésünket tekintve: több előadás és néhány vitaest zajlott le (utóbbiakban csa^ az il­lető kérdéssel foglalkozók vettek részt). Folyamatban van egy hu­zalvágó automata, s két védő­készülék szerkesztése, melyekből az első gazdaságossági, a második munkavédelmi szempontból je­lentős lehet. Az előadások látogatottsága még nem kielégítő, azonban a tél folyamán induló négy előadás- sorozat — melyet üzemünk fő­mérnöke, főtechnológusa, főköny­velőié és vegyészmérnöke tart — feltétlen nagy érdeklődést fog kiváltani. Csiszár Lajos Zománcművel': tanulatlanságuk miatt alacsc-ny volt a bérük... Kovács vezette a gyárat, a ma­haradzsa kevés figyelmet fordí­tott rá — ő végtére is indiai főúr volt, és hatalmas vagyonának csupán egy részét képezte a ke­rékpár szinte versenytárs Rózsa, a titkárnője lett a jobb­keze. Ott dolgozott Lantos mér­nök is. A háború idején különösen fel­lendült a gyár. Az európai gyá- rak haditermelésre térte;c át, az indiai piacon a Kovács-féle kerékpár szinte versenytárs nélkül maradt. Egyre növekedett Kovács vagyona, s ő további ter­veken törte a fejét. Miért is ne gyarapodhatna még gyorsabban a vagyona? Szó, ami szó, Kovácsban ismét feltámadt a szélhámosvér, amely aztán nem is csillapodott le töb­bé. A maharadzsát ugyan nem érdekelte a gyár, de egy szép na­pon mégis kénytelen volt észre­venni az »elszámolási differen­ciákat«. Kovácsnak menekülnie kellett. Titkárnőjével menekült, aki ak­kor már a felesége volt. Vele tartott Lantos mérnök is, akit vazallusává tett, s akinek ugyan­csak része — igaz, hogy Kovács­nál lényegesen kisebb része — volt az elszámolási differenciák­ban. Az Indiából menekülő Kovács Dominikában talált menedéket. De ott becsapták. Megmentett készpénzének na­gyobb részéért, harmincezer dol­lárért Dominikában birtokot vá­sárolt. Kovács, aki olyan ottho­nosan mozgott a magyarországi bankkörökben, hogy ragyogóan ötletes bankcsalása elkápráztatta még az ilyen ötletekben járatos detektíveket is, s aki hamarosan otthon érezte magát a maha­radzsák környezetében, még nem volt ismerős a dominikai viszo­nyokkal. Nem tudta, milyen »bir tokok« is vannak ebben az or­szágban. Harmincezer dollárt adott egy birtokért, amelyen gazdálkodni egyenlő volt a le­hetetlennel, a föld a ráköltött pénznek alig a harmadát érte. Kovács végül is tízezer dollá­rért adott túl rajta. Ekkorra már tartalékpénze elfogyott, hiszen azt a nagyúri életmódot, amit Indiá­ban megszokott, Dominikában sem tudta abbahagyni. Már-már a tönk szélén állt, az a veszély fenyegette, hogy tízezer dollárját feléli és utána nem tud mihez kezdeni. Egy szerencsés véletlen azonban segítségére sietett. Meg­ismerkedett Penha ezredessel, je­lenlegi titkárának, Henry Lopez D. Penha ezredesnek az apjával. A »Haza Atyjának« fegyverek­re volt szüksége. A fegyverszer­zéshez viszont egy mozgékony, mindenre kapható ember kellett neki. Penha ezredes ajánlására a »Haza Atyja« megbízta Kovács- Krauszt, hogy vásároljon Európá­ból fegyvereket, s alapítson egy fegyvergyárat. Egyetlen kikötése csak az volt, hogy alkalmazza titkárául Penha fiát, az ifjabb Henry Lopez D. Penha ezredest. Kovács a kikötést elfogadta, már- csak azért is, mert nem volt sok vitatkozni valója. Henry Lopez D. Penhának többek között az is a feladata volt, hogy vigyázzon gazdájára: ne keressen túlságo­san sokat az üzleteken és időn­ként bizalmasan tájékoztassa a »Haza Atyját« ... Kovács és titkára azonban ha­marosan egymásra talált. Együti csinálták és csinálják különböző Ä Bonyhádi Zománcgyár HISZ műszaki körének terveiről, munkájáról

Next

/
Thumbnails
Contents