Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-15 / 216. szám
4 TOLNA MEGYEI NPPÜJSAG 1959. szeptember 15, Üü új Iskola Decsi Alföld néven ismerik ezt a részt. Decs község és a Duna között terül el. Jellegzetesen alföldi tanyatelepülés: a kukoricaföldek, búzatáblák és a lakóházak váltogatják egymást. Köves út nincs, az utak ilyenkor nyári időben annyira porosak, hogy egy haladó kocsi egész porfelhőt ver, a téli időszakban pedig annyira sárosak, hogy a lovak még az üres kocsit is alig bírják. Ezeknek a mostoha körülményeknek a következménye, hogy errefelé a kultúra sem valami otthonos dolog. A gyermekek jelentős része írástudatlanul nőtt fel az elmúlt évtizedekben, minden család élte a maga kis elszigetelt életét s tudás, ismeret tekintetében még az eldugott kisközségeknél is alacsonyabb szinten voltak. Nagy cigánytelepülés is van ezen a részen — az úgynevezett Gyöngyös-oldalon, az erdő szélen. Ezek a cigányok, főként az utóbbi évtizedben, dolgo2ó emberekké váltak, többnyire földműveléssel foglalkoznak, tehát becsületes úton biztosítják a megélhetésüket. De a kultúrával ugyancsak „hadilábon” álltak mostanáig. De e szomorú kép mellé most már azt is hozzá kell tenni, hogy ezen az eldugott vidéken is kigyulladt a kultúra mécsese. A tanács meggyujtotta...' Az események ezután gyorsan követték egy mást. Tavaly nyáron a decsi tanácstól betelefonáltak a szerkesztőségbe, hogy segítsünk: iskolát akarnak helyi erőből építeni a Gyöngyösoldalon már megvan a pénz, minden, csak valami bürokratikus gondolkodás miatt nem akarják megadni az építési engedélyt. Irtunk az ügyről, a felsőbb tanácsi szervek is tanácskoztak erről és végre megkapták az engedélyt. Néhány hónap múlva ismét cseng Takarmányt lopott Kucsera Vilmos Regöly, Bogaras-pusztai lakos ez év július első felében egy este Szili József Bogaras-dűlőben lévő zabosbükkönyéből mintegy 200 négyszögölet lekaszált és hazavitte. Már több mint a felét megetette az állataival, amikor felfedezték a lopást. A megmaradt lopott takarmányt Kucsera visszavitte a tulajdonosnak. A lopással Kucsera 200 forint kárt okozott a gazdának. Kucsera Vilmos az adorjáni Uj Élet Termelőszövetkezet erdejéből is lopott takarmányt és ezért szabálysértési eljárás van ellene folyamatban. A tamási járásbíróság Kucsera Vilmost személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt két hónapi börtönbüntetésre ítélte és kötelezte, hogy Szili Józsefnek 200 forint kárt fizessen meg. Minden 20 másodpercben egy súlyos bűntény Az amerikai főügyész a statisztikai hivatallal karöltve jelentést adott ki, amelyből az 1958-as év bűntényeinek megdöbbentő adatai kerülnek ki: Az Egyesült Államokban minden húsz másodpercben egy súlyos bűntényt követnek el; minden 64 percben meggyilkolnak valakit; minden 36 percben egy nő erőszaknak esik áldozatul; kétpercenként ellopnak egy autót; 46 másodpercenként köveinek el egy betörést. A bűnözések arányszáma 1958- ban 9,3 százalékkal haladta meg az 1957. évit. Az idei évben ez az arányszám nem csökkent, sőt a 18 éven aluliaknál még emelkedőben van. A múlt évben a betörések és lopások közel felét fiatalkorúak követték el. Minden tíz autó közül több mi 't hatot 18 éven aluliak loptak el. a telefon a szerkesztőségben. A decsi tanács hívott bennünket — ' írjunk az iskola építéséről. Más- i nap megjelentünk Gyöngyös-oldalon. Meglepő kép fogadott ben- 1 nünket: már álltak az iskola falai. ! A körülményeket ismerve, úgy . véltem, hogy körülbelül r funda- ' mentumok kiásásánál tartanak. Kellemesen csalódtam. A minap pedig, hogy ittjártam, az egyik kukoricatábla szélén egy modern iskola tárult a szemem elé, de olyan, hogy amikor megláttam, még a cipőmből is elfelejtettem kiönteni azt a port, ami az út során belement. Tágas, zárt folyosó, két egészséges, világos tanterem, a padokban pedig többnyire szépen öltözött, illedelmes gyermekek. Köztük sok cigánygyerek, akik a többiekkel együtt minden nap pontosan eljönnek ide s szorgalmasan tanulnak — már amennyire képességeikből telik, mert az elmaradottság következményei nyilván most is látszanak az új iskolában. Ami egy régi iskolában esetleg elégtelennek számít, az itt esetenként szép eredmény. Jellemző, hogy milyen hatással volt a gyermekekre az iskolai kul- túráltság. A gyermekek rendelkezésére bocsájtottak például üvegpoharat a víziváshoz. Sok gyermek — a cigánygyermekek elsősorban — még nem ittak vizespohárból és kezdetben valósággal „csodájára” jártak az iskolai üveg pohárnak, amely mindig tiszta volt. Ilyen szinten kezdte a munkáját itt két tanítónő: Fehér Eszter igazgatónő és Ványi Mária. Munkájukat, erőfeszítésüket dicséri, hogy a gyermekek többséga rendes öltözetben jön iskolába, megfelelő tanfelszerelésük van, tiszta az iskola s mellette szép virágágyak vannak, amelyekhez a palántákat úgy hordták össze a gyerekek. Ez ugyan nem a szőkébben értelmezett „tananyag” tudása, de letagadhatatlan bizonyítéka, hogy az iskola már elhintette a kultúra magvait. Azt sem volt egyszerű elérni, hogy a gyermekek egyáltalában eljárjanak iskolába. Főként a cigánygyermekekből nem írattak be sokat a rendes beíratásnál, csak miután az igazgatónő személyesen is beszélt a szülőkkel. Ma minden cigánygyermek — körülbelül harminc — jár iskolába. Sőt, igen meglepő, hogy az iskola szelleme hogyan hatott a cigánv lakosságra. Már a felnőttek is kezdik igényelni a tanulást. Kalányos Ferenc — középkorú férfi — például szólt az igazgatónőnek, hogy szeretné, ha a téli estéken őket is tanítanák az írásra, olvasásra. Gyermekei egyébként szorgalmasan járnak ér, tanulnak az iskolában. Anyagiakat is áldoznak a tanulásért. Ignácz Györgynek — ez is cigány család — három gyermeke jár iskolába: Mária, Ferenc és György. A tanév elején 98 forintot fizetett ki tankönyvekre — de kifizette. Már eljutottak tehát a tudatnak arra a fokára, hogy ha ők nem is tanulhattak írást, olvasást gyermekkorukban, de akarják, hogy gyermekeik már írástudókká, művelt emberekké váljanak. Nagy eredmény ez, ha visszagondolunk az olyan esetekre, amikor a cigányok minden eszközzel igyekeztek távol tartani maguktól a kultúrát. Egyébként még ma is szegényes putrikban laknak, csakúgy, mint azelőtt. Szorgalmasan dolgoznak és igen örvendetes, hogy helyzetük gazdasági javítása mellett ilyen nagy gondot fordítanak a művelődésre. Még nem tűnt el az évszázados tudatlanság a iwrnyékről, de a kultúra lámpása ég a tanács jóvoltából, az iskola itt is szórja a kultúra magvait. Boda Ferenc Bürokrácia és újítás A technika megújhodásának, az új születésének Vagyunk tanúi. S mi sem természetesebb ennél, hogy az egyszerű emberek kedvet kapnak az újra, alkotás vágya tölti el őket. A gyárak, üzemek szövetkezetek dolgozói ma már természetesnek tartják, hogy társuk kitalál valami ügyes gépet és az meggyorsítja, megkönnyíti a munkát. Igaz, hogy az újításért járó pénzjutalom is serkenti őket, akkor nem lennénk őszinték, ha ezt tagadnám;. Azonban ennél mégis fontosabb a munkások új-keresése, az újító mozgalomban való aktív részvétel. A munkások ezer mesterkedése, »belekotyogasa- mérnöki munkákba sok-sok ezer forintos megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Bátaszéken a kádár szövetkezetben is, egyre több gép könnyíti a tagok munkáját, líat évvel ezelőtt, — amikor a szövetkezet még a gyerckcipőoen járt — nyújtott be az egyik tag ötletes, érdekes újítást, gépet szerkesztett a hordó fugoiá- sára, illetve gyalúgépet alkalmazott erre. A íugológépet kipróbálták, dolgozni kezdtek vele és jelentették, mint újítiist a felső szerveknek. Az OKISZ — a Szövetkezetek Országos Központja — nem fogadta cl az újítást. Hivatkozott a leiratban a budapesti szakemberek véleményére, hogy ez a gépi módszer rossz, nem jó, hordót csak kézzel, kézi gyalúval lehet fu- golni. Tehát az újítást elutasították. Nem is az a néhányszáz forint jutalom késztetett bennünket arra, hogy ismét utána nézzünk az újításnak. Sokkal inkább az, hogy a hat évvel ezelőtt alkalmazott újítás bc- vált-e, — ionnak idején lapunkban erről írtunk — alkalmazzák-e még a termelésben. Nem csodálkoztunk azon, amikor a szövetkezetben azt tudtuk meg, hogy a gépifugolást sikerrel alkalmazzák már hat éve a hordók készítésekor. Sőt, legutóbb például a mecsekná- dasdi kádár szövetkezet tagjai is kérték a bátaszékieket, ismertessék meg őket a géppel, kezelésével: szeretnék átvenni az -újítást«. Idézőjeles újítás ez, mert nem hivatalos. csa]r illegálisan nevezhető így, mindaddig, amíg az OKÍSZ illetékes ügyintézői el nem ismerik a hat évvel ezelőtt készült és benyújtott újítást... Bízunk abban, hogy az OKISZ ismét -napirendre« tűzi a bátaszéki kádárok újítását, s azt legálissá teszi, s megszűnik a bürokrácia: hat év ui.án! PlEMBEREK A HOMOKON ERDŐ ÉS HOMOK — ez Kistápé környéke. A homok és az erdő — ez nyújtott és nyújt megélhetést a tápéiaknak. Keserves kenyérkereset, mert mennyi küszködésbe telik, míg a homokot termésre bírják. A biztosabb megélhetést még az erdő nyújtotta, az erdészet készpénzzel fizetett, oda vonzódott tehát a férfinép. Vagy az állami gazdasághoz. Ötvenöt család lakik kint, a -világ végén«. Bár nem is annyira világ vége, hiszen minden házban ott Van a telepes rádió. • Érdekes emberek. Aki nem ismeri őket, azt hihetné róluk, hogy maradiak, mint az ilyen, távol eső helyen lakók általában. 1955- ben termelőszövetkezetet alakítottak. Nehéz, nagyon nehéz volt az első év, de közös erővel túljutottak a nehézségeken. Százhárom tagja van jelenleg a szövetkezetnek — az első évek eredményei láttán az erdészetet, az állami gazdaságot sokan felcserélték a szövetkezettel. Eredményeik titka abban rejlett, hogy mindenben egyetértésre jutottak, a veszekedést, nézeteltéréseket nem ismerték, valami családias, jó egyetértés a jellemző Tápéra. Nagyon sok a fiatal. Hatvan éven felüli viszont alig van, így jelentős szerep jut a fiataloknak a munkában, de minden más megnyilvánulásban is. Talán az egyetlen hely, ahonnan nem készülnek el a fiatalok. Nem múlik el vasárnap, hogy a KISZ-helyiségben, vagy a kultúrteremben ne gyűlnének össze szórakozni, táncolni. De ők a bi- kácsi mozi állandó törzsvendégei is. Mondják is: — Ha meglesz a villany nálunk is, akkor Bikácson akár becsukhatják a mozit. Mert MAMAMK ANEKDOTA! Napjaink is szülnek anekdotákat. Hol itt, hol ott buk- kanik rájuk az ember. A legérdekesebbek a humor mellett, sok-sok politikai tanulságot is rejtenek magukban. Ha megyénk régi és új anekdota világát összehasonlítjuk, az újak érdekesebbek, több meglepetést adnak. Nem is csoda. A forradalmi átalakulások az anekdotákra is rányomják ismertető jelüket. A HŰTLENNÉ LETT ÉNEKES A tamási járásban hallottam N. Pista bácsiról. Pista bácsi a falu legöblösebb hangú emberé nek hírében áll. Erős, szépen zengő hangját a templomban tudta legjobban érvényesíteni. A menyecskék figyelme egyesek szerint ilyen alkalmakkor egyedül az ő ékes hangjára irányult. Mert ahogy mondják bol dogító érzés egy asszony számára, amikor ereje teljében lévő, erős férfi hangja üti meg a dobhártyáját. Egy szép vasárnapon azonban elmaradt Pista bácsi a templomból. Aztán a következő vasárnapokon is hiányzott. A papnak is feltűnt, hogy nem jár templomba ég amikor találkozott vele, megállította az utcán. — Mondja csak, miért hiányzik maga a templomból vasárnaponként? — Azért, mert délelőtt próbálni szoktam! — Mit szokott próbálni? — Hát nem hallott róla a tisz telendő úr? — kérdezett vissza Pista bácsi — az énektanár dalárdát szervezett és vasárnap délelőtt tartjuk a próbákat! A pap hirtelen észbe kapott és hízelgésre fogta a dolgot. — Én a magú helyébe azért mégicsak a templomot választanám. A maga hangja, amikor az istenhez énekel gyönyörűséggel tölti el a hívek lelkét. — Gyönyörködhetnek a hangomban a kultúrházban is! — így Pista bácsi. — De oda nem járnak any- nyian! — felelt vissza rögtön a pap. — Mégis többen hallják majd az én hangomat, mintha csak a templomban énekelné« tisztelendő uram, elhiszi-e? — hunyorított ravasz mosollyal Pista bácsi. — Hogyhogy? — Úgy hogy az énektanar megígérte, hogy még Szekszárd ra is elviszi a dalárdánkat, ha majd jól betanultuk az énekeket! — adta meg a választ fölényes hangnemben, s erre már a papnak semmi okos dolog nem jutott eszébe válaszképpen. MOST MÁSKÉNT CSINÁLNÁM S. Gyuri bácsival, aki a télen lépett be Gyünkön a termelő- szövetkezetbe, fél éjszakán át beszélgettem az élet különféle problémáiról. — Hanem azért hallja, ha most hoznák elém azt a belépési nyilatkozatot, most másként csinálnám! — tört ki váratlanul az öregből. — Hogy érti ezt? — hökkentem meg a hirtelen, feltört sza vakon. — Úgy hogy most rögtön aláírnám azt a nyilatkozatot. De tudja-e miért? — Miért? — Azért, mert vagy húsz estén fogadtam akkoriban a népnevelőket. Kérettem magamat, akár egy leányzó. És hát tudja, hogy van az ember! Ha már vendég van a háznál, akkor illik egy kis borral is megkínálni. Nem ittak sokat, mégis elfogyott vagy másfél hektó. Hát nem szerencsésebb lettem volna, ha azonnal aláírom azt a belépési nyilatkozatot? Akihez majd a jövőben ellátogatnak a népnevelők, annak csak azt tudom ajánlani, hogy ne ‘okot teketóriázzon, hanem írja alá. HAYPÁL TIBOR akkor veszünk zeneszekrényt. Vagy inkább televíziót... — HA MEGLESZ A VILLANY, nem kell kilométereket gyalogolnunk, hogy megnézhessünk egy filmet. Mert ha televíziót veszünk, filmet is láthatunk, színházi meg sportközvetítéseket is. A kultúrházat tavaly úgy építette meg a szövetkezet, hogy filmvetítést is lehet benne tartani. — így tervezgetnek a tápéi liatalok, már csak azért is, mert a villany bevezetése nem is sokáig várat magára. Kertelés nélkül elmondják, mióta a termelőszövetkezet van, azóta gyarapodnak. Nyilvántartja az egész közösség, ki mit vásárolt. Felemlegetik az idős Handa Istvánt, aki — habár 14 hold földje volt — csak azóta boldogul, amióta a szövetkezetben van. A lányának megvette a szobabútort, most pedig konyhabútort vett. Tudják azt is, hogy Muck Mátyásék hatezer forintos rekarniét vásároltak, de az elmúlt években vásároltak szobabútort Cserna Istvánék, Horog Jánoséit, most, idős korukra Rikk Istvánék. Rikk István a háború után hozott asz- szonyt Romániából. Úgy kerültek össze semmi nélkül és most már megvan, ami szükséges. De meg lehet nézni azokat a házakat is, amelyeket az utóbbi években építettek. Nagyon szép, takaros kis házak, padlósak, és a legtöbbep megvan a fürdőszoba is. Igen, ennyire igényesek az ilyen eldugott helyen lakó emberek is, de manapság ezen már nem csodálkozik senki, természetesnek, magátólértetődőnek találják. IGÉNYESEK tehát a tápéiak is. Szóba hozzák, hogy náluk is elkelne a bölcsőde, legalább 25—30 férőhelyes, mindjárt könnyebb lenne az asszonyok munkája. El- elvannak a gyerekek otthon, de azért jobb lenne, ha bölcsődébe vihetnék őket . — Hogy hogyan élünk? Nyugodtan, egyetértésben egymással. Hivatalos emberek legfeljebb minden negyedévben vetődnek erre. Igaz, minek is jönnének? Ami ügyes-bajos dolgunk van, ott a szövetkezet vezetősége, az elintézi. A leglényegesebb az, hogy — ha lassan is —, de mindig előbbre jutunk. A múltat elfelejtettük, csak a jövőt nézzük. Homokon vagyunk, de erős talajon, a szövetkezetben. #. L
