Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-10 / 212. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1959. szeptember 10. Tolna megyeiek a mezőgazdasági kiállításon A tenyészkocák nagydíját a Dunamenti Sertéstenyésztő Állami Gazdaság nyerte Három aranyérmes trófea az erdészeti pavilonban Mint ahogy már erről írtunk, megyénk állattenyésztői jól szere­peltek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A kiállított szarvas- marhák, lovak, sertések, juhok és baromfiak szép helyezést értek el. A mezőgazdasági kiállítás ser­tésbemutatója mintegy 535 sertés­sel mutatja be a különböző szek­torok kiváló tenyészértékü tör­zseit, illetve a szülőpároktól to- vábbtenyésztésre felnevelt növen­dék sertéseket, egy-egy kiváló család, illetve vérvonal alapítóját és annak nemzedékét, a különböző hízott sertéseket. A sertéstenyész­tés dokumentációja pedig hű ké­pet ad a tenyésztési, tenyésztés­technikai, takarmányozási eljárá­sokról, amelyek az eredmények el­érését oktató módon szemléltetik. A bemutatott fajták, mangalica, Cornwall, Berkshire sertések kö­zött is az első helyet, illetve a tenyészkoca nagydíját a Dunamenti Sertéstenyésztő Állami Gazdaság apáti üzem­egységében tenyésztett 1164 számú fehér anyakoca nyerte el, amely 1959. április 9-én 20 darab malacot ellett, s ezeket fel is nevelte. A kiállítás látogatói nagy érdek­lődéssel nézik a gyönyörű állato­kat, amelyek valóban a nagyüze­mi gazdaság fölényét igazolják. A baromfitenyésztés bemutatója jelentőségének megfelelően jóval nagyobb méretű idén, mint a múlt esztendőben. Ez a gyarapodás a baromfitenyésztés erőteljes fej­lődését szemlélteti. A kiállításon naposcsirkékkel és pecsenye- baromfival együtt 3290 darab ba­romfit mutatnak be. A mintegy 52 méteres nagy- frontú pavilonban 23 baromfi- tenyésztő nagyüzemi gazdaság mintegy 700 darab tízhetes korú pecsenye-baromfit mutat be, ne­velésének módszerével együtt. A baromfitenyésztés pavilonja is­merteti a tojástermelés fejlesztő, sét a különböző baromfifajták tyúk, gyöngytyúk, pulyka és vízi­szárnyasok nevelését, módszereit. Bemutatják a baromfitenyésztés fejlődésének és jövedelmezőségé­nek egyik legfontosabb feltételét, a helyes takarmányozást. A Juliéi Állami Gazdaság csernyédi baromfitelepének nagy tojáshozamtí és húshoza­mú baromfiainak legszebb példányait is láthatjuk a ki­állításon, amelyeket második, illetve harmadik helyezéssel díjaztak. • Az erdészet, a mezőgazdasági kiállítás anyagában, évről évre jelentősebb helyet foglal el. Ebben az évben az erdőgazdasági, fa­ipari, erdőgazdasági gépesítési ré­szekre tagozódik. A kiállítás anya­gát részben a két pavilonban, részben szabadtéren szemlélhetik a látogatók. Az erdőgazdasági részben a fő helyet a nyárfatele­pítés foglalja el, mely napjaink­ban a szocialista átszervezés miatt különös fontossággal bír. A pavilonban a fő helyet az or- szág fával való ellátása foglalja Kiszállítási csúcsteljesítmények a Paksi Konzervgyárban Még javában folyik az ->elte- vési szezon« a Paksi Konzerv­gyárban, de máris nagymértékben megindult az értékesítés és a ki­szállítás. Kedvező jelenség ez, mert nemcsak a gyár raktárai szabadulnak így fel újabb es újabb termékek elhelyezésére, nemcsak a hosszas raktározással együttjáró különféle költségeket, veszteségeket csökkenti, de kül­kereskedelmi szempontból is elő­nyösen hat a népgazdaság hely­zetére, kedvezően befolyásolja az ország deviza-mérlegét. Néhány adat a kiszállítás üte­mére: Ez év augusztusában szállítot­tunk különböző konzerveket a Szovjetunióba, a Német Demok­ratikus Köztársaságba, Angliába, Csehszlovákiába, Nyugat-Német- országba, sőt még Egyiptomba is. A gyár eddig, harmadik negyed­évi exporttervét már 150 száza­lékra teljesítette. Ez igen jelen­tős árumennyiség, mind nagyér­tékű üveges steriláru, zöldborsó, csemegeuborka, zsírnélküli lecsó 6nJ. A nagymértékű export-szállítá­sok mellett a belföldi szállításo­kat sem hanyagoljuk el, e téren is jelentős — a múlt esztendő azonos időszakához képest — a túlteljesítés. A belföldi szállít­mányok között is megtaláljuk ugyanazokat a készítményeket, amiket exportálunk, de ezen túl­menően nagy mennyiségben szál­lítunk a lakosság ellátására Kü­lönböző befőtteket, dzsemeicet, vegyesízt, gyümölcsborokat, szőlő mustot, ecetes paprikát, meggy- es málnaszörpöt. A konzervkészítmények minő­ségénél is nagy a fejlődés. Az idén gyártott zöldborsó-konzerv- ből 45 százalékkal több az első osztályú áru, mint tavaly volt. Mind az exportra kerülő, mind a meggyszorp alapanyagául szol­gáló meggylevet jóval kevesebb konzerváló szerrel tartósítjuk, mint az előző években. A tartósí­tó szerek; helyett hűtést, fejlet­tebb technikai eljárást alkalma­zunk. Nagy gondot fordítunk a gyümölcsborok minőségére is. Minek köszönhetők e jelentős eredmények? Elsősorban a dol­gozók jobb munkájának, a tech­nika fejlesztésének, a minőség ja­vulásának. A kongresszusi ver­senynek, amely a termelés min­den területén érezteti hatását. En nek tulajdoníthatók a csomagoló és szállító brigádok kiváló telje­sítményei. Az előbbiek átlagosan 120 százalékos teljesítményt ér­nek el, közülük is kiemelkedik a Heiszler-brigád, amelynek telje­sítményé állandóan 120—130 szá­zalék között van. A szállítóbrigá­dok közül a legjobb eredményt az Eiler-brigád éri el. Pándi László Paksi Konzervgyár el, s ennek legfontosabb tényezője a nyárfásítás. Láthatók itt külön­féle erdőgazdasági termékek, fa­gyártmányok, magok, erdei mel­léktermékek, maid ezt követően a vadászatról találunk felvilágosí­tást, amelyet vadászati trófeák és fegyverek tesznek változatossá. A trófeák között az első he­lyet foglalja el a Tolna me­gyei géménél vadgazdaságban 1958-ban kilőtt két szarvas trófeája, amelyeket arany­éremmel jutalmaztak. Igen szép a tamási vadgazdaság gyulaji erdejében ez évben ejtett dámbika lapátos agancsa is, amely ugyancsak aranyérmet nyert és szintén sok nézője van. Megjelent a Belpolitikai Szemle szeptemberi száma A Belpolitikai Szemle már ed­dig is sok érdekes cikket, tanul­mányt, levelet közölt, de min­den bizonnyal a szeptemberi szám a legsikerültebb példá­nyok egyike, amelyben az idő­szerű belpolitikai kérdése^ mel­lett több nemzetközi vonatkozású cikk is megjelent. Pesti Ferenc a csúcstalálkozó kérdéseivel, míg Vajda Sándor—Nemes Iván cik­ke a Német Demokratikus Köz­társaság jelentőségével, eredmé­nyeivel foglalkozik. Sokak érdeklődésére tarthat igényt Perjés Sándornak a Té­nyek és adatok rovatban megje­lent Külkereskedelmünk és az elmaradt országok című írása. A légiforgalomról, a tanításról, a Hangyáról és a SZÖVOSZ-ról, a mezőgazdasági kiállításról, a me­zőgazdasági építkezések kérdései­ről szóló írások mellett minden bizonnyal sokakat érintő lémát dolgozott fel a lakásépítkezések anyagellátásáról szóló cikk. A lap Fórum rovata érdekes kérdést vet fel. A sokat vitatott, de még mindig kevesek előtt tisz­tázott kérdésről, a huligánizmus­ról szól a cikk. A levelezési rovatban is több figyelmet érdemlő írás jelent meg: legyen-e központi szerv a közérdekű javaslatok megvalósí­tására, a fiatal értelmiség és a falu problémáját, a falu művelő­désének kérdéseit vetik fel. Az említetteken kívül a 75 esz­tendős Operaházunkról jelent meg méltató írás, a Hazánk tája rovatban pedig egy új falu kró­nikájával foglalkozik a Belpoli­tikai Szemle. A traktoros lánya Zümmög a traktor az Erdős- hegy-dűlő lejtős oldalán. Majd a íéloldalára dől, lassan halad, vonszolja a hatos ekét az öreg kormos. Az ülésen Csontos Bá­lint ül, mereven fogja a kor­mánykereket, előre néz, mereng a dombos völgységi tájon, a las­san biztosan aranysárgára érő színeken. Az ősz lehelete érzik már reggelenként, pirosabban kél a nap, s foga van a hőmér­sékletnek. Harminchat éve szántja ezt a tájat Csontos Bálint, tíz éve traktorral, s mindig újra és új­ra új élmény neki a föld húsá­nak tüdőt bizsergető jó szaga. Maholnap fél évszázadot lép át a kora, alacsony, akaratos, mo- kány ember. Cseléd volt itt ré­gen, béres, itt szántotta akkor is négy ökörrel az uraság sum- másverejték és könny öntözte földjét. Fordul a dűlő végén, leeresz­kedik a traktor a dombon, s Bá­lint látja Piroskát, legkisebb lányát előbukkanni Panni robo­gójával a szemközti dombtetőn. Elmosolyodik. Csuda egy lány ez a Piros. Akaratos, mint az apja, s lám saját keresetéből megvette ezt a kis haszontalan masinát. Más lánya öltözik — olyanok ezek a lányok, mintha Párizsból szakadtak volna ide —, ez meg a gépeken morfon­dírozik. Csóválja a fejét és visz­szagondol saját fiatalságára, vá­gyak ízét érzi a múltból és em­léket: hányszor állt táguló szemmel a köhögős, sipolós gőz­masina mellett irigyelve az öreg Berta Pált, az olajos ruhás ma­sinisztát! Egyszer még — jól emlékszik — meg Is simogatta a masina fényes, sima testét. A Csontosok vérében van, úgy látszik, a gépszeretet. Piros a fa alá ér, leállítja ro­bogóját, meglibben a fején a baboskendő, s kiszereli az ár­nyékon a gőzölgő ebédet. Bá­lint is leáll barázdaközépen, üresre fogja a traktort, nyereg­ből száll és megindul zsibbadó, reumás lábait ropogtatva a tár­csa hántotta tarlón. — Hadd fordulok a traktor­ral egyet, apu — így a lány, de Csontos leinti megsemmisítő te­kintetével. Bozontos szemöldö­ke alatt keményen villan sötét, rendre utasító szeme... — Fordulj a kultúrban a csárdásra, taknyos, tizenhat éves koromban legény gyerek létemre még ekét sem fogtam, nem ám, hogy traktor — mordul rá a lányra, ki felhúzza ültében térdet, s szoknyát iga­zít, rákönyököl, öklére szorítva az állát. Csontos Bálint meg kanalat merít, bicskát csattant, nyelvet csettint, bort húz a csatosból, Két egyeztető bizottsági tárgyalás Nehéz lenne megmondani, hogy hány ember kapott már igazságot a megyei tanács harmadik emele­tén székelő egyeztető bizottságtól. Pontosabban, hány vitás ügynek a végére tettek pontot azzal, hogy eldöntötték: a munkáltatónak, vagy a dolgozónak van-e igaza. A minap két ilyen tárgyalást hall­gattam végig. Az egyeztető bi­zottság Lőrincz János vezetésével tárgyalt. * — Itt van a vállalat képviselője, megjeleni a panaszos, a tárgyalást megkezdjük. A vállalat elbocsá­totta V. I.-t, az elbocsátás ellen a dolgozó fellebbezett. A munkavi­szony 1959 márciusában kezdődött. Klőször csak meghatározott időre alkalmazták, de később véglege­sítették, mivel megfelelőnek talál­ták a munkakör betöltésére. A felmondás indokolásaképpen ezt írta a vállalat: „Az ellenforrada­lom alatt tanúsított magatartása miatt...” Azt tudják, hogy a felmon dúst félreérthetetlenül kell megin­dokolni. Ebből viszont nem sok derül ki. Kérem, hogy a vállalat képviselője mondja el, hogy tulaj­donképpen mi volt az indok. A vállalati képviselő papírokat szed elő s különféle „felsőbb” utasításokra hivatkozik: — A főigazgatóság szóbelileg közölt velünk egy utasítást. An­nak alapján csináltuk. Elsorolja a munkavállaló állító­lagos ellenforradalmi cselekede­teit is. Lényegében olyan dolgok, a munkakörbe, ahonnét elbocsá­tották. Az ügy egyik fontos tanulsága: nem lehet egy ember sorsával úgy foglalkozni, hogy végül érvek helyett másra igyekszünk „át­passzolni” a felelősséget. A má­sik pedig: a mechanikus elbocsá­tás helyett inkább az emberek be­csületes útra való térítése érdeké­ben kell tevékenykedni. A másik ügyben a vállalatnak lett igaza. Ez földművesszövetke­zeti ügy volt. A férjet a nagy hiány miatt elbocsátották állásá­ból s vele együtt az ott dolgozó feleséget is. A feleség fordult pa­nasszal az egyeztető bizottsághoz és kérte visszaállítását munka­körébe. Azzal érvelt, hogy ő nem is tudott a hiányról, sem arról, hogy azt a jó néhány ezer forin­tot férje visszafizette. Egyéb sza­bálytalanságokat is követett el a feleség a közvagyon kárára. Az egyeztető bizottság az elutasításnál abból indult ki, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétőkkel szemben nem lehet elnézőnek lenni, a pa­naszos indokolása pedig különben sem fogadható el. Az eljárás során követett el hi­bát a földművesszövetkezet is. Ez azonban nem mentheti fel a dol­gozót a felelősség alól. Az is tény, hogy a férj követte el a nagyobb vétséget, de mivel együtt dolgoz­tak, nem lehet teljesen kettévá­lasztani az ügyüket sem. B. F. jól esik neki; jó itt a levegő, szép élet ez a parasztélet, így gépesítve, traktorosán. S lármá­ra figyel, finomabb zümmö­gésre, onnét a szemközti domb­ról. Az Aranykalász silókukori­caföldjén, a dombnak szemköz­ti másikon, előlép a Varga Pis­ta, kék Belorusz traktorával. Sapkát köröz a levegőben Csontoséknak, s beáll a silótáb­lába. — Feszül a vonóhorog, hasít az eke, s szemközt az ő körmösével új szántás kezdő­dik. Odanéz Piros is, alig észre­vehetően mosolyra rándul ke­rekalma ábrázatja. A gondola­tot homlok védi, eltakarja, pa­lástolja. A lány testén megelé­gedés jóízű bizsergése szánt vé­gig, s alig várja, csomagolhas­son és indulhasson végre. Nem mondta, de múltkortájt az úton megállította ő ezt a Varga Pis­tát a traktorával, s magyará­zatra. kérte,, milyen is ez, hogy működik, ml fortélya van a Be­lorusz masinának. Mert ez a masina nagyon megtetszett ne­ki. Robogóját adta volna — nagy szó! —, ha ő ezzel robog­hatna napkeltétől napnyugtáig; No, végre csomagol, indul a lány a robogóval, Csontos meg a kormost biztatja neki a ba­rázdának. Dűlővégén fordul a kormos, s így háttal kerül a Be­lorusznak. Hanem mikor újra fordul, amikoris szembefordul, csodát lát az öreg Csontos! A kék robogó ott gubbaszt a táb­laszélen, s az ő lánya meg ott feszeng a Belorusz nyergében. Traktort állít Csontos Bálint, kezével ernyőt formál, s úgy nézi a csudák csudáját. Varga Pista lepkét hajszol a tarlón s egeret dob kemény hanttal. Pi­ros meg a kormányt szorítja, s vezeti a 16 éves csikószilaj Csontos-leány az 50 lóerős gu­mikerekűt. — Megáll az ész! — mordul nagyot Csontos Bálint. — No, nézd a taknyost, a Pistát is, meg ezt a lányt is! Két gyerek! Hát játék vajon a masina? Varga Pista ügyet sem vet, játszadozik, a traktor meg tá­volodik tőle, de hogy fog az új menet befordulni? Csontos Bá­lint szíve még verni is alig tud a feszültségtől. Még felborul ezen a dombon a kölyükleány. Nem borul, de fordul, még­hozzá frappánsan, éppenúgy, ahogy Pista is fordulna, meg ahogy ő is fordulna, már mint Csontos Bálint, mert hisz a Pis­tát is ő, igen ő tanította. Hiába, az én leányom! Da Piros se rest, kendőt old a bal­kezével, s odainti apjának üd­vözlésül baboskendőjét. Az élet- barázdákkal szántott arc, ötven nyár égette, cserzette bőre ki­simul és mosolyra gömbölyűi. Csontos Bálint fejcsóválva mo­solyog. S gázt ad a traktornak, jó­kedvűen elindul újra ... Gyenis János amelyeket nem lehet bizonyítani és szinte mindenkire rá lehetne fogni. Ezért inkább személyeskodű jellege van a dolognak és külön­ben is... — Ha bűnt követett volna el, minden bizonnyal eljárnak vele szemben. Ha valami akadálya van annak, hogy alkalmazzák, miért véglegesítették? — A munkáját elvégezte ren­desen? — Nem volt ellene semmi ki­fogás. • — Mennyi volt a havi fizetése? — 850 forint. — Tehát ezek szerint egész egy­szerű beosztása volt, tehát nem bizalmi munkakört látott el. Nos, ha követett volna is el hibát, ami­ről egyébként én nem vagyok meggyőződve, mi akadálya lenne annak, hogy ha megvan benne a jószándék, becsületes fizikai mun­kával keresse a megélhetését. Ezt egyébként az alkotmány is bizto­sítja. A panaszos elmondja, hogy köz­vetlenül az ellenforradalom után az akkori munkáltatójától 2000 forint jutalmat kapott munkájá­ért. Egyéb adatok is előkerülnek, amelyek azt mutatják, hogy a vál­lalat helytelenül járt el. A válla­lat képviselője pedig minduntalan másra, a felsőbb szervekre igyek­szik hárítani a felelősséget egyéb bizonyítékok híján. Az egyeztető bizottság tanács­kozik, majd kihirdeti a határoza­tot: visszaállítja a panaszost abba

Next

/
Thumbnails
Contents