Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-05 / 208. szám
1959. szeptember 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Erről is beszélni kell ¥©E©t©sésirálcisstás előtt As Újfalu Akik ott élnek, akik tulajdonképpen csinálták, talán nem is figyeltek még fel rá, talán elkerülte a figyelmüket az új falu gyors fejlődése, a házak gombamódra való szaporodása... Mert ami közvetlen közelében történik az embernek, azt elkerüli a figyelme... De nem! Nem lehet, hisz a magyarkesziek maguk nevezték el a régi község mellett kialakult új települést Újfalunak, tehát látják, tudatosan tudják, hogy az egésznek egy nemrég született része az Újfalu... *.. Az Újfalu... A fiatalok már csak apáik elbeszéléseiből tudják, hogy a községet a felszabadulás előtt a nagybirtok fojtogatta Erre a községre valóban ráillik ez a mondás, hogy fojtogatta. Herceg Eszterházynak 2700, Montenuovo hercegnek több mint 3000, Batthyány grófnak közel ezer hold földje zsugorította össze a községet — s nem tudják a fiatalok közül sokan azt sem, hogy az Újfaluban nemcsak most, a felszabadulás után kezdtek el építkezni a valamikori zsellérek, hanem a magyar munkásosztály első hatalomraj utásakor, 1919-ben is ezen a helyen akartak építkezni. A cselédek akkor is ezt a táblát gondolták alkalmasnak arra, hogy házhelyeiket itt mérjék ki. A tanácshatalom a cselédek akaratát teljesítette: — itt mért házhelyet. Szefischer Károly annak idején hozzá is kezdett a házépítéshez, de csak annyira futotta az idejéből, hogy megásta a fundamentumot, mert a tanácshatalom letiprása után, a tulajdonos — aki maga is tudatában volt földje értékének — betemettette az alapot... Az Újfalu valamennyi lakosa valamikori cseléd... S milyen a véletlen?... Az egyik nagy puszta 1946-ban szinte teljesen leégett. Mindössze kilenc lakás maradt épen. A felszabadulás után azok kezdték meg itt az építkezést, akiknek a feje fölül leégett a rosszemlékű cselédház. A közös konyhát, az áporodott szagú cselédlakást ezután már egyre többen cserélték fel a sajátjukkal, amelyet az új házhelyeken építettek fel. A felszabadulás óta már közel kétszáz ház épült az Újfaluban, s ha valaki végigmegy az Újfalu utcáján, nem tudja, hogy az itt lakók valamikor a cselédházak testet-lelket emésztő kalodájában laktak. Talán maguk az Újfalu lakói is elfeledkeznek róla egy-egy pillanatra, s éppen ezért nem árt felidézni. összehasonlítást tenni a cselédházi lakásviszonyok és a mostani magánházak biztosította lakókényelem között nagyon köny- nyű, hisz a két életforma között mély szakadék áll... De jövőre még szebb lesz az Újfalu. Az idén több mint 800 ezer forintot fordítanak a villamosításra, s az utcáin a sötétséget nemsokára áttöri a fény... (buni) A VADÁLLATOKAT NEM ÉRDEKLI A MOZI A tokiói állatkertben két szibériai tigris és egy leopárd előtt levetítettek egy dzsungel filmet, hogy megfigyeljék, miképpen reá gátnak a vásznon lezajló »ismerős»' körülményekre. Az állatkerti ketrecek előtt levetített film semmi különösebb hatást nem váltott ki a vadállatoknál, amerendelkezésükre álló adatokból és térképekből. A müncheni és a berchtesgade- ni szervezetek abban is különbőz tek egymástól, hogy az utóbbi főképpen a légierőkkel, a légvédelemmel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott, míg a münchenit a motorizált alakulatok, a harckocsik és nehéz szárazföldi fegyverek érdekelték. Az ezekre a helyekre elvitt menekültek közül a megfelelőknek látszókat kiválasztották, hogy magyarországi tevékenységre használják fel. — Ezeket azután hosszasan kiképezték. Többen is elmondtak, hogy a beszervezés például úgy történik, hogy a kihallgatottak amerikai barátja elviszi egy éjszakai luxuslokálba, ahol minden a legfényűzőbb, összeismertetik a legszebb, a legvonzóbb nagyvilági nőkkel és közben meg mutatják neki a náluk levő vaskos dollár- vagy márkakötegel, mondván: látják, itt minden csak a pénzen múlik, a nagyszerű élet, vagy ennek a nőnek az elnyerése — minden. Mindössze okosnak kell lenni — és lesz pénz. Közbevetőleg megjegyzem, hogy ez jellemző ezekre az elemekre. A kiválasztott személyeket ilyen aljas eszközökkel igyekeztek a züllés útjára vinni, hogy felhasználhassák őket hazájun ellen. Általában konkrét anyagi ígé reteket is tettek, s egy-egy magyarországi feladat sikeres elvégzéséért negyvenezer-nyolcvan- ezer schillinget ajánlottak fel. Ezt a Salzburg—berhtesgadeni utat járta meg. többek között- Csigi Gyula, Grebenár Ferenc. Kovács István. Szolnoki Béla menekült és sokan mások. Kovács Istvánt novemberben Magyarországon le is tartóztatták, s rábizonyult a kémtevékenység. lyek végigaludták az előadást. A kísérlet alatt csupán egy nőstény majom tanúsított hevesebb érzelmeket, mert a dzsungel-dobok ütemes hangjától annyira megijedt, hogy ápolójának nyakába kapaszkodott. A kísérlet cél jára a tokiói állatkertben a svéd »Dzsungel Saga« című filmet vetítették. Jellemző példája ennek a kém- tevékenységnek Rimóczy Ervin és Katona József tűzoltótisztek sorsa. 1956 nyarán együtt menekültek Magyarországról és jelentkeztek nálam Bécsben. Felhívtam figvel műket arra, hogy Nyugat-Német- országban menekült táborba viszik majd őket. A táborban meglehetősen savanyú, alig kibírható az élet és közben Európa söpredékével kell együtt élniök. így igen nagy a kísértés arra, hogy valamelyik kémszervezet hálójába kerüljenek. Később kiderült, hogy ez figyelmeztetésem ellenére is bekövetkezett: mindketten a müncheni CIC-központ ügynökeivé lettek, miután többhetes tanfolyamot végeztettek el velük. Katona József az októberi események ideje alatt egy csoporttal visszatért Magyarországra, miután az előző hónapban többször is járt Magyarországon és — ahogy én tudom — le is tartóztatták. Rimóczy 1957 januárjában állított be hozzám ismét, tanácsot kérve, miképpen bújhatna ki megbízói karmaiból. Elmondta, hogy beszervezése ugyanolyan ígérgetésekkel történt, mint ahogy ezt több menekülttől is hallottam, és háromszor járt Magyar- országon ennek a szervezetnek a megbízásából. Most ismét visz- sza kell mennie — mondta nekem —, ő azonban fél, viszont a feladatot visszautasítani nem meri. Tanácsomra Bécsben új menekültként jelentkezett, amit — tekintetbe véve a menekültek tömegét és az ebből adódó ellenőrzés gyengeségét — megtehetett, és mint ilyen legalizációt is nyert. Tudomásom szerint a későbbi hó napokban volt müncheni főnökei ismét megtalálták, és feltehetően kényszer hatására A Dunaföldvári Cipész Kisipari Termelőszövetkezetben dolgozó kommunistákat alig pár nap választja el a vezetőségválasztó taggyűléstől. A kisipari termelő- szövetkezetnek több mint kétszáznegyven dolgozója van. A dolgozóknak viszonylag nem na?y százaléka párttag, mégis csaknem mindenki érdeklődéssel fordul a vezetőségválasztás felé. A kisipari termelőszövetkezetben járva két kommunistával beszéltem. Az egyik hatvannégy éves. Régi harcosa a pártnak. A másik fiatalasszony és alig néhány hónappal ezelőtt kapta meg a tagsági könyvét. AKI LEGELŐSZÖR VÁLASZT Lénárt Ferencné gyermekszan- dál-kikészítő munkásnő, először vesz részt életében a kommunistáknak olyan tanácskozásán, ahol vezetőséget választanak. Munkája végzése közben tettük fel Lé- nártné elvtársnőnek kérdéseinket. — Mi a véleménye a mostani alapszervi vezetőkről? — Úgy gondolom, hogy ezután is megállják a helyüket. — Miért? Eddig megállták?' — Igen. Valamennyien megállták a sarat, ők voltak a szervezői ennek az MSZMP-alapszerve- zetnek. Én a magam, részéről bátran merek rájuk szavazni, de azért előreláthatóan meg is bírálom őket... — Miért? — Azért, mert azt szeretném, ha a jövőben több és bátrabb kritikát gyakorolna a pártszervezet vezetősége a szövetkezeti vezetők felé. — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy a pártszervezetnek erélyesebben kellene küzdeni mindenfajta hiányosság ellen, a legapróbbaktól a legnagyobbakig. AKI MAR SOKSZOR VÁLASZTOTT Meiszter Gyula, a kisipari termelőszövetkezet javító részlegének munkása régi párttag. A húszas években a félig illegálisan működő MSZMP-nek is már tagja volt. Sokszor választott vezetőséget. Kérdéseinkre rövid, de csattanós válaszokat adott. — Mi a véleménye a mostani és a régebbi vezetőségválasztásokról? — A mostani jobb. — Miért? — Mert a tagságra van bízva, hogy saját belátása szerint az arra legérdemesebbeket válassza be a vezetőségbe. — Azelőtt nem így volt? — Azelőtt is így volt nagyjából, de akkor még nem ismertük eny- nyire egymást, mint most és akkor még jobban becsúszhatott az oda nem való is. — Mi a véleménye a mostani alapszervi vezetőkről? — Az a véleményem, hogy jól össze lettek válogatva. Nehéz időkben letiek vezetőkké és bátran adhatom rájuk a szavazatomat. — Mit kedvel legjobban a mostani vezetésben? — Az őszinteséget, bizalmat, emberszeretetet és a bátor kiállást a szocializmus ügye mellett. —II— „Rajton!! múlik, hogy müven nagyüzem lesz a várongi Petőfi Tsz“ A dombóvári járás egyik kis községe, a szomszédos Somogy megyével határos Várong. A lakosság túlnyomó többségét becsületes, szókimondó és okosan politizáló földműves emberek teszik ki. Lépést tartanak a ""ilő- déssel. A többi között azt is belátták, hogy nincs messze az idő, mikor végképp bealkonyul a kis- parceliás magángazdálkodásnak. Miután ez a megfellebbezhetetlen igazság, igyekeznek a várongiak is ehhez igazítani saját jövőjüket. Az egész falu egy termelőszövetkezetbe tömörül, amely Petőfi nevét viseli. A kollektív gazdálkodásnak még nagyon az elején tartanak itt, de elkezdték, és már ez is valami. Amit a termelőszövetkezeti gazdálkodásról vallanak a legutóbbi hónapokig tartottak vele kapcsolatot. Rimóczy 1957 elején müncheni főnökei megbízásából elmondotta, hogy különböző szovjet katonai felszerelési tárgyak, ezenkívül szovjet és magyar katonai dokumentumok, fényképfelvételei rendkívül érdeklik megbízóit és ezekért sok ezer dollárt is hajlandók darabonként fizetni«. Sok szó esett a Szabad Európa Rádióról, s annak szerepéről a strasburgi úgynevezett »forradalmi tanács« ülésén is. Ezen már részt vettek az új emigráns vezérek. Ott pöffeszkedett Király Béla, Kéthly Anna és Kővágó Jó zsef, de ott volt Nagy Ferenc, Pfeiffer Zoltán, Auer Pál és a töb bi régi disszidens vezér is. A strasburgi »Forradalmi Tanács« alakuló ülésén, am'elyet 1957 januárjában a strasburgi Pax Hotelban tartottak, a jó urak agyba-főbe dicsérték a Szabad Európát. Egy pillanatig sem titkolták: ahogy addig is együtt dolgozta^ a Szabad Európa szervezettel, később is együtt kívánnak vele dolgozni. Elhatározták (és később meg is valósították) egy kémiroda megszervezését, amelynek feladatául szabták: híreket és értesüléseket kell szereznie Magyarországról. Csakhogy a kém- és diverzans te vékenységhez pénz kell. Részben a Szabad Európa Rádiótól keitek és kaptak ehhez segítsége*', részben az Európa Tanácstól. Király Ernő, a Szabad Európa Rádió egyik vezetője »megnyugtatta« az értekezlet résztvevőit, hogy teljesen mindegy, kitől kapják a pénzt. Ha az Európa Tanács, ha a Szabad Európa szervezet finanszírozza is a Forradalmi Tanács kémirodáját, egyformán amerikai pénzről van szó. (Folytatjuk.) a várongiak, azt Szabó János, a tegnap kiváló középparasztja így foglalta össze: — Rajtunk múlik, hogy milyen nagyüzem lesz a várongi Petőfi. Majd igyekszünk mindent jól csinálni és akkor megtaláljuk számításainkat — mondotta. Ennék a két mondatnak a tükrében néztünk szét a termelőszövetkezeti községben és amit tapasztaltunk, az arra vall, hogy az elv, amiből az újdonsült szövekezeti parasztok kiindulnak — jó. íme a bizonyíték: Mint a legtöbb ősszel kezdő tsz- ben, Várongon is azt a határozatot fogadta el a közgyűlés, hogy nem kérnek az államtól kölcsön vetőmagot, hanem maguk adják össze abból, ami még a kisparcel- lán termett. Ezt közölte a szövetkezet vezetősége a járás illetékes szerveivel is. De a vetőmag — kívülről szemlélve — három héttel ezelőtt még nem látszott biztosítottnak, s ezért a járási tanács figyelmeztette a vezetőséget. Erre az történt, hogy a szövetkezet irányítói felszólították a tagságot: — Ma mindenki vigye a vetőmagot a Terményforgalmi Vállalat raktárához. így is lett. Két nap alatt hiánytalanul együtt volt a 220 holdra elegendő búzavetőmag, a 30 holdra szükséges rozs, az 50 holdra szükséges őszi árpa és a 20 holdra szükséges őszi takarmánykeverék vetőgabonája. Ez tehát megvan, ami fontos, de önmagában nem elég ahhoz, hogy jövőre jó gabonatermés legyen. Persze a várongi tsz-tagok ezt éppen olyan jól tudják, mint bárki más. Intézkedtek hát, hogy a második és harmadik feltétel is biztosítva legyen. Rendeltek 12 vagon műtrágyát, ami az elmúlt napokban érkezett meg a dombóvári vasútállomásra. Ezt haza kellett fuvarozni, amihez a gépállomás nem tudott járművet biztosítani. A kilenc szövetkezeti Csökkennek a hordógondok Közeledik a szüret és nagyon sok szőlősgazda töri a fejét, hova tegye a borát, mert a hordókban még ott van a tavalyi termés. Hasonló gonddal küszködnek az állami borpincészetek is — szerencsére elég sokan vannak, akik közreműködnek a hordógondok enyhítésében. Nagy népszerűségnek örvend Szekszárdon a Szabadság Szálig borkóstolója. Az autóbuszra várakozók, de az arrajárók közül is sokan betérnek oda egy-ecy no hár szekszárdi kadarra, villányi vezető összeült és az elnök javaslatára minden paraszttól 24 forintot kértek és az összejött pénzen hazafuvaroztatták a 12 vagon műtrágyát. A jó gabonatermés másik feltétele, hogy jó magágyat készítsenek. Ezt úgy próbálták biztosítani a várongiak is, mint a legtöbb termelőszövetkezet. Traktort igényeltek a gépállomástól. Sikertelenül, mert bizony a dalmandi gépállomásnak kevés a traktora, s éppen akkor nem tudott küldeni, mikor kért a szövetkezet. Kivonultak hát szántani a szövetkezeti parasztok. Az 50 pár lófogat két nap alatt megszántotta azokat a földeket, ahonnét már betakarították az idei termést. Egyszóval: mindent előkészítettek arra, hogy két hét múlva megkezdhessék az első közös vetést* Ennyit a növénytermelésről. Ami a közős állattenyésztés kialakításának a feltételeit illeti, arról a következőket tudtuk meg: A Petőfi Tsz tagjai termeltek közösen szántóföldi szénaféléket és most együtt van 8 vagon jó minőségű takarmány. Ezt csakúgy, mint az alomszalmát, a most épülő Istálló mellé hordták össze, mert így találták ésszerűnek. Silónak valót is vetettek 17 holdat, ennek betakarítását a jövő hétre tervezik. S hogy legyen hova elraktározni a takarmányt, építettek 300 köbméteres silógödröt* Vagyis: a közös állattenyésztés kialakításának a feltételei biztosítva vannak. Most már október 1-ét várják türelmetlenül, mert ekkorra ígérték az 50 férőhelyes szarvasmarha-istálló átadását. Akkor aztán továbbfejlesztik majd a gazdaságot, mert mint mondották: azt akarják, hogy a várongi Petőfi Tsz rövid időn belül mintaszerű nagyüzem legyen, sokkal jobb életkörülményeket biztosítson a földműves embereknek, mint a kisparcella. Dorogi Erzsébet vörösre, paksi sillerre, csemega fehérre, zöldszilvánira — kiki az ízlése szerint. A múlt év december húszadikán nyitották meg a borkóstolót, azóta a tegnapi napig csaknem 250 hektó bort mértek ki. Augusztus tizennyolcadikáig, a borárak leszállításának napjáig 221,86 hektó bor fogyott el. Az árleszállítás után jelentősen megnövekedett a forgalom, az azóta eltelt idő alatt huszonöt és tél hektó bor fogyott «I a borkóstoló, bán,
