Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-30 / 229. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1953. szeptember 30. Hét fon as> I/B-ben Az ízlésesen berendezett Irodában Zombai Lászlóval, a du- naföldvári gimnázium igazgatójával és helyettesével, Deák Árpáddal arról beszélgetünk, hogy milyen nagy jelentősége van a tanulóifjúság munkára való nevelésének. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a középiskolákból kikerülő ifjaknak az érettségi bizonyítvány mellé szakmunkás oklevelet is adjunk. Az általános műveltség mellett már a gimnáziumban a fizikai munka szeretetére, megbecsülésére neveljük a fiatalokat — mondja az "igazgató. E nevelés egyik jól bevált módszere nálunk a politechnikai oktatás, amit a dunaföldvári gimnázium I/B osztályában egészen sajátos formában kezdtek el az idén A helyi körülmények alapos mérlegelése után az iskola mellett működő politechnikai bizottság javaslatára négy esztendő alatt mezőgazdasági szakmunkásoknak képezik ki a mostani I/B osztályosokat. — Azért éppen mezőgazdasági szakmunkásoknak, mert Duna- földváron a mezőgazdasági termelésnek van legnagyobb múltja és szép jövője. Ezen túlmenően pedig a községnek nagy a jelentősége a főváros és Sztálinváros zöldség- és gyümölcs-ellátásában — szólt közbe Deák Árpád, az igazgatóhelyettes. A beszélgetés közben az igazgató előkeres egy dossziét, amely ben a diákok politechnikai oktatásának alapjául szolgáló négyéves szerződést rakták le. A szerződést a helyi Alkotmány Tsz és az iskola kötötte, amelynek a lényegét így lehetne ösz- szefoglalni: Az I/B osztály tanulói minden héten hétfőn hat órát töltenek a szövetkezetben. Elsajátítják itt az állattenyésztés, a növénytermesztés, a szőlő- és gyümölcs- termesztés, az üzemszervezés és a mezőgazdasági géptan alapisFeltűnően udvarias volt mindig Bede János, a tolnai Béke Étterem eszpresszójának volt vezetője. Egyszer-kétszer én is vendége voltam. Amikor beléptem, a köszöntések egész áradatát zúdított rám: »Kiváló tiszteletem, van szerencsém üdvözölni kegyedet, alázatos szolgája mély hódolat.al bátorkodik érdeklődni kívánsága felől«. Nem folytatom, mert még túlzásnak tűnne, pedig ez még csak a leegyszerűsített valóság. Még mielőtt e »szolgálatkész" ember krónikáját folytatnám — félreértések elkerülése végett — hangsúlyozni kívánom, hogy nem az udvarias kiszolgálásnak vagyok az ellenzője. Tisztelet és becsület illeti mindazokat — s ez kifejezésre is jut nem egyszer —, akik a szocialista kereskedelem szolgálatában a dolgozók százait és ezreit naponta kiszolgálják, nem kevés türelemmel és hozzáértéssel. Nem a becsületes többségről van szó, hanem az egy-két becstelenről. Az olyanról, aki majd megszakad a meg- alázkodni-akarástól és ezzel igyekszik palástolni azt, hogy a ceruzája a kelleténél vastagabban fog. Mintegy előlegezett bocsánatkérésként a porig megalázkodik, hogy később a fizetés pillanatában annál gátlástalanabbá »megvághassa« a vendéget. A tolnai eszpresszó vezetője ilyen »választékos« modorú volt, mindaddig, amíg ki nem sült, hogy 11 338 forint leltárhiánya van. Ezután kezdődött a bonyodalom. Bede Pécsre volt kénytelen áttenni a székhelyét. Tolnán felmondtak neki. A tolnai föídmű- vesszövetkezet Bede munkavállalói igazolási lapján feltüntette a 11 398 forint tartozást. Egy szép mereteit. A tsz saját gazdaságában biztosítja a gyerekek elméleti és gyakorlati oktatását. A szövetkezet magára vállalta azt is, hogy járművet biztosít a fiatalok munkahelyre szállításához. A végzett munkáért meghatározott bért nem kapnak az iskolások, ellenben teljesítésükről könyvet vezetnek és az év végi zárszámadáskor a legszorgalmasabb tanulókat jutalomban részesíti a szövetkezet. Ennyit magáról a szövetkezésről... Mi éppen hétfőn, szeptember 28-án jártunk Dunaföldváron. S azt már egy kicsit természetesnek vettük, hogy az I/B osztály tanulóival gyakorlati munka közben beszélgethettünk. — Számomra nem jelént újat a mezőgazdasági munka. Az édesapám tizenhárom hold földön gazdálkodó paraszt. Otthon is kapáltam, az állatok etetésénél is segítettem. De az mégis új, amit a szövetkezetben látok és tanulok. Szüleim örülnek is neki, hogy részt veszek a politechnikai oktatásban, mert megkapom a mezőgazadsági szakmunkás bizonyítványt is, aminek nagy hasznát vehetem még az életben — mondja ifjú Révész András, az egyik tanuló. — Mi szeretne lenni az iskola elvégzése után — kérdeztük, amire ő gondolkodás nélkül rávágta: — Agronómus, mert ez a legszebb foglalkozás. Az I/B osztályosok többsége munkás- vagy parasztcsaládból származik. A gyerekek elmondása szerint szüleik is örülnek annak, hogy egy héten egyszer az iskola szervezésében fizikai munkát végeznek. — Az én apukám gépkocsi- vezető a SERNEVÁL-nál. Azt mondta nekem, hogy dolgozzak szorgalmasan, minden hétfőn a tsz-ben. Legalább megtudom én is, hogy milyen nehéz munkával teremtik meg a mindennapi kenyeret — rukkolt elő Bor Jutka. napon a Pécsi Vendéglátó Vállalat értesíti a tolnai földműv.es- szövetkezetet, hogy Bede fizetéséből 490 forintot levontak és ezt n.z összeget részükre már cl is küldték. Az új munkavállalói igazolási lapján pedig 908 forint tartozást jegyeztek fel. A tolnaiak sehogyse tudták megérteni, hogy hogyan jött ki ez a 908 forintos végösszeg. Ha valaki 11 398 forintból 490-et kifizet, akkor nem 908 forint a maradék. Nem volt más hátra, mint az, hogy a pécsiektől visszakérték az általuk kiállított munkavállalói igazolási lapot. Miután az megjött, nyomban megoldódott a rejtély. Az »élelmes és született üzlef- ember« kiradírozta a 11 398-as számból az első egyest és az így maradt összegből vonták le neki a 490 forintot. így aztán valóban csak 908 forint »tartozás« maradt. A szekszárdi járásbíróság hétfőn tárgyalta Bede János bűnügyét. Társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás bűn tettében mondta ki bűnösnek és ezért egyévi börtönbüntetésre ítélte a 11 398 forint leltárhiány miatt. Már nem is gondolt újabb fordulatra, amikor a tolnai földművesszövetkezet képviselője átadta az ügyésznek a meghamisított munkavállalói igazolási lapot. Az ablakhoz tartott papíron jól látszott a kaparás helye. Derült égből villámcsapás. A sikkasztáson kívül minden valószínűség szerint okirathami- sítás miatt is felelősségre vonják a vendégekhez állandóan »kiváló tisztelettel« forduló, önzetlennek egyáltalán nem mondható üzlet- v. zccot. — eh = — Az én apukám meg azt kérdezi tőlem mindig, hogy milyen az a szövetkezet, hogyan élnek ott az emberek — szólt közbe felnőtt emberhez illő komolysággal Értékes Mária és minden kérdezés nélkül megmagyarázta apja érdeklődésének okát. így: — A mi falunkban nem volt szövetkezet, de most meg akarják alakítani, az én apukám is be fog lépni. — Melyik munka tetszik legjobban a mezőgazdaságból — kérdeztük, amire a gyerekek szinte kórusban válaszolták: — A szüret! — Az elnök bácsi meghívta az osztályt szüretre, alig várjuk, hogy mehessünk — lelkendezett Bor Jutka. A gyerekek — amint erről be- szélgetés közben meggyőződtünk — sok romantikát találnak a politechnikai oktatásban. De ugyanakkor azt is tudják, hogy a mezőgazdasági szakismeretek elsajátítását éppen olyan komolyan kell venni, mint a történelmet, vagy a matematikát. Hiszen ebből a tantárgyból épp úgy vizsgáznak a diákok, mint bármelyik másból. S ez így van jól. Dorogi Erzsébet Új szavak a francia nyelvben A szovjet holdrakéta sikeres útja új szavakkal gazdagította a francia nyelvet. Az egyik »Alu- nir« (leszállni a Holdon), a másik a hozzátartozó főnév: »alu- nissage«. A Francia Akadémia «halhatatlanjai«, akiknek dönteniük kell arról, hogy mi válik a francia nyelv szókincsévé, meglepő gyorsasággal elfogadták az új szavakat. — Macmillan golfozni tanul. Eisenhower angliai látogatása óta Macmillan elhatározta, hogy javítani fogja golf technikáját, amely eddig igen középszerű volt — az angolok nagy szomorúságára. Beiratkozott az angol golfszövetségbe és nem csekély tagdíjat fizet, de ezzel biztosítja magának a jogöt, hogy az Egyesült Királyság 14 legszebb golfpályáján teheti próbára ügyességét. III. Fabius villája afféle nyári lak volt, melyet tulajdonosa nem lakott állandóan. Néhány megbízható szolga gondjára bízta az épületet, mely tágas volt és kényelmes, pompás átriummal, ves- tibulummal, tablinummal és ca- vaediummal. Ide szállították tehát a három leányzót, teljes titokban, szoros őrizet mellett. A nővérek egy percig sem kételkedtek abban, hogy a vesztőhelyre viszik őket, megtagadva tőlük a nyilvános mártíromság gyönyörét és példamutató bátorságát. Szemüket bekötötték s kötelet erősítettek kezükre, így robogtak velük az ismeretlenségbe. Kötelékeiket csak a vestibulumban oldották le s amikor először pillantottak szét a derengő félhomályban, szóhoz sem tudtak jutni a csodálkozástól. — Hol vagyunk? — kérdezte végre Agapes és húgaira nézett. — Milyen szép itt, — mondta a gyanútlan Hirena. Csak Cionia nem szólt. — Jó helyen vagytok, — feleié az egyik szolga s rögtön szobájukba vezette őket, három’egymásba nyíló, kényelmes helyiségbe. A nővérek egy pillanatra megfeledkeztek arról, hogy miért kerültek ide, gyanújuk eloszlott s napok óta először mosolyogtak. — Jó az Isten! — kiáltott fel Agapes-. — Nem enged elveszni Ami a túlzott udvariasság mögött volt Műemlék a csárdában 1908-BAN még a kis Diófási gyerek sem gondolta volna, amint az épülő csárda üres ablaknyílásain ki-beugrálva játszottak, hogy később és napjainkban benne méri a fáradt utazóknak a frissítő italokat. Igen, a Zomba és Szekszírd közötti Diófási csárdáról van szó. Nem gondolta még akkor Diófási bácsi, hogy 1922-ben szögre akasztja végképp az aszíalosszer- számokat, s beáll az italos pult mögé, FÉLÉVSZÁZAD MŰLT EL a csárda felépítése óta, s ma is éppen olyan közkedvelt »k-fogóhely« az országút »vándorai« számára, mint régen. De haj, milyen mások ezek a mai »vándorok«. Valamikor ez a hely olyan átmeneti otthonnak számított a megyeszékhelyre kocsival, gyalog igyekvők részére. Már úgy számolták a messzebb lakók, hogy estére elérünk a csárdához, ott megalszunk, s •reggel korán tovább Szekszárdra. vagy visszafelé jövet a lakóhelyre. Messze környéken ez volt az egyetlen ház akkoriban az útszé- len. S bizony az összesereglett éj szakázó vendégek villany híján, rádió nélkül, petróleumlámpa füs tös fénye mellett a néha bsvetődő hegedűsök zenéjére mulatgatlák magukat. ÜGY 1912 TÁJÁN nagy esemény történt az elhagyott, kietlen tájon. Az érkezők már az ajtón kívül hangos, pattogó dallamokra lettek figyelmesek, éppen a Rákóczi indulót húzták, fújták, de mintha egy nagy-nagy zenekar lett volna. S mire belépnek elhallgatott a zene, de a zenekarnak is nyoma veszett. — Ördöngösség, boszorkányság — mondták, s keresték volna a zenekart, de hiába nem volt ott egyéb, mint a megszokott társaság. Ha csak... Igen egy új szekrény állt a sarokban, de ki gonPatronálok Kedves vendégek érkeztek vasárnap reggel Alsónyékre. A Budapesti Hajtóműgyár harminc dolgozója jött el m vállalat által patronált Dózsa Népe Tsz-hez látogatóba. A vendégek azonban nemcsak látogatóként jöttek, hanem érkezésük után azonnal hozzáláttak a munkához. Két — e- gyenként 30 méteres, kukoricagó- ré építését kezdték meg, közülük bennünket, akik ragaszkodunk őhozzá. S már hálaadó énekbe akart kezdeni, de Cionia gyanúja egyszerre feltámadt: — És ha ez is az ördög cselvetése? Ezen pedig sokáig tanakodtak, mert nem tudták eldönteni, hogy Isten megmentette-e őket, vagy az ördög csapdájába kerültek. A szolgáktól nem tudtak meg semmit. Lábujjhegyen és némán járkáltak körülöttük s minden kérdésre csak titokzatos mosoly- lyal válaszoltak. így múlt el egy nap és egy másik, de ennek éjszakáján minden megvilágosodott elméjükben. Már épp lefekvéshez készültek, midőn megjelent Fabius s az átriumba rendelé Hirenát. A két nő vér rögtön letérdelt szobájában s célját tekintve elég homályos imába kezdett. Hálát adtak Hirena boldog mártíromságáért, melyben most már alig kételkedtek, de ugyanakkor életéért is könyörögtek. Valljuk be, Hirena emelt fővel, különösebb félelem nélkül lépett az átriumba s közben így imádkozott: legyen meg a te; akaratod. Természetesen semdolta volna, hogy köze van a nagy vígságderítő dallamokhoz. Pedig volt, mert nem közönséges bútordarabot láthattak, hanem egy zeneszekrényt. Száz mázsa búza áráért hozatta az idős Diófási bácsi Csehországból — természetesen hitelbe, amelyet hosszú évekig törlesztgetett. MILY VIDÁMAN TELTEK ezután a csendes esték a várakozók számára, s mennyivel jobban csúszott a jóféle itóka. Néha- néha kinyitották a szekrény ajtaját, akkor volt ám csak ámulás- bámulás. A masina 120 kilós súly- kolonca egy nagy hengert forgat. A hengerből különböző távolságra szögek állnak ki, s a forgás által előre meghatározott terv szerint emelgetnek egy-egy billentyűt, amelynek vége, vagy a húrokra, vagy a dobokra és a cintányérra üt, aszerint, hogy a nyolc dal közül, melyikre állították be. Akkor újdonságként, ma megbecsült régiségként kezelik e zeneszekrényt. Gondos gazdái vigyáztak rá, megőrizték az utókornak a régi világ e szórakoztató remekművét. AHOGY DIÓFÁSI BÁCSI mondja, még csak most marad meg igazán, mert legutóbb műemléknek nyilvánították, hiszen talán az egyedüli ebből a fajtából az egész országban. A közel félévszázados mestermunka tehát együtt öregszik a csárdával, s az elmúló évek nem pókhálóval, hanem patinás új színnel övezik az öreg jószágot, amely most is fáradhatatlanul szórakoztatja érdeklődő közönségét. Most is, amint be akarom húzni magam mögött az ajtót, még hallom az egyik vendég hangját: azt a Bob herceget játssza le még egyszer Diófási bácsi, tudja — teszi hozzá — az a feleségem kedvence. (Sz) Alsónyéken az egyik el is készült estig, a másikat pedig majd szombaton és vasárnap — amikor ismét eljönnek — fogják befejezni. E kettőn kívül még öt górét építenek a szövetkezetnek. Este, a munka befejezése után baráti találkozót rendezett a szövetkezet tagsága, megvendégelte a budapesti dolgozókat. mit sem tudhatott az ég akaratáról, tyúkeszével csak a vad oroszlánokra tudott gondolni, bár hallott már »olyan szentről is, akit olajban főztek meg, de ezt túlságosan bonyolultnak találta. Amikor Fabius megpillantotta, rögtön eléje sietett s könnyed haj lássál üdvözölte, melyben épp annyi volt a tiszteletadás, mint a leereszkedés. A lány megállt élőt te, megbiccentette a fejét és ezt mondta: — Tudom, hogy végórám ütött. Né késlekedj hát uram. A világfi zavarba jött s egy pillanatig hallgatott. — Mit beszélsz? Nem értelek. A lány azonban nem szólt, öszszeszorított szájjal végigmérte a férfit, de amikor megérezte rajta a keleti illatszerek idegenül is ismerős illatát, enyhén megborzongott. Világbéli dolgokban alig vala járatos, de a távoli fűszerszámok illatában mégis volt valami, ami nem lehetett kedve ellenére. Csak az hozta zavarba, hogy az ördögöt eddig kizárólag szarvakkal, fertelmes bűzt áraszt va, tudta elképzelni. — Beszélni akarok veled, — mondta a férfi s kezével a heverő felé mutatott. — Üljünk le, — tette hozzá, amikor Hirena nem értette meg a kecses mozdulatot. A heverő mögött pedig valóban ott állt az ördög. CSÁNYI LÁSZLQ
