Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-29 / 228. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. szeptember 29. (Folytatás az 1. oldalról.) kapitalizmusban éljenek-e a népek — mindegyik nép belügye. Szigorúan ragaszkodni kell ahhoz, hogy az államok ne avatkozzanak egymás belügyeibe. Ha mindegyik állam ezeket a2 elveket fogja szem előtt tartani, nem tornyosulnak majd különösebb nehézségek a béke biztosításának útján. A békés élethez jobban kell ismernünk egymást. Engedjék meg, hogy legalább röviden beszéljek országunkról, népének életéről, jövőbeli terveinkről. Remélem, önök megértenek engem, ha azt mondom, hogy az itt szerzett benyomások, még azok a dolgok is, amelyek nekem tetszettek önöknél, nem ingatták meg azt a meggyőződésemet, hogy a Szovjetunió. állami, gazdasági és társadalmi rendszere a legigazságosabb és a leghaladóbb. A Szovjetunió a dolgozók állama, nálunk nincsenek tőkések. Gyáraink és üzemeink az egész nép tulajdonában vannak. Az egész föld a maga kincseivel a népé. A parasztok kollektív gazdaságokban dolgoznak, mindegyikük jövedelme végzett munkájától és nem a befektetett tőkétől függ. A szocializmusban a dolgozó díjazását a társadalom javára végzett munkájának mennyisége és minősége határozza meg. Amikor még tovább fejlesztjük a termelést és még nagyobb gazdagságot halmozunk fel, áttérünk a javak kommunista elosztására: akkor mindenki képességei szerint fog dolgozni és szükségletei szerint részesül majd a javakból. Államunk alkotmánya valóban a demokratikusabb alkotmány. Biztosítja a törvényhozó szervek általános, egyenlő, egyenes és titkos megválasztását, biztosítja az állampolgárok jogát a munkához, a tanuláshoz és a pihenéshez. A forradalom előtt úgy volt nálunk, hogy akinek tőkéje volt, az okos is volt. A történelemben első ízben érvényesítettük földünkön azt az igazságos szabályt, hogy annak legyen társadalmi tekintélye. aki jól dolgozik. Vegyék például a Szovjetunióban a legfelső államhatalmi szerv, a Legfelső Tanács összetételét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsába összesen 1378 küldöttet választottak meg, közöttük 386 nőt. Több mint ezer küldött közvetlenül az ipari és a mezőgazdasági termelésben dolgozik, — munkás, mérnök, kohozparaszt, agronómus. A többi küldött állami funkcionárius, közéleti személyiség, tudományos, kulturális, irodalmi és művészeti kiválóság, tanító, 94 orvos. Mint látják, az országban nincsenek tőkések, nincsenek képviselőik sem a Legfelső Tanácsban. A mi kormányunk olyan emberekből tevődik össze, akik a dolgozó nép soraiból kerültek ki. Magamról elmondok annyit, hogy nagyapám írástudatlan jobbágyparaszt volt, egy földesúr tulajdona, akit el lehetett adni, sőt, ahogy gyakorta előfordult, el lehetett cserélni egy kutyáért. Apám bányász volt, én is dolgoztam bányalakatosként. Részt vettem a polgárháborúban, majd a szovjet hatalom munkás-tanszakra, később ipari akadémiára küldött tanulni. A nép aztán a Miniszter- tanács elnökének magas tisztségét bízta rám. Nemrégiben járt önöknél két helyettesem — Anasztasz Mikojan és Frol Kozlov. Kik ők? Anasztasz Mikojan egy ács fia, Frol Kozlov pedig egy kovácsé. Maga is munkás, majd mér nők volt. Országunkban nem örök- lik sem a tőkét, sem a felelős állásokat. A szovjet társadalomban mindenki valóban szabadságot élvez. Az egyetlen dolog, ami nincs nálunk, — a mások munkája kizsákmányolásának szabadsága, az a szabadság, hogy valakinek a magántulajdonában gyárak, bankok lehessenek. Mi, akik az idősebb nemzedékhez tartozunk, kapitalista viszonyok között léptünk az életbe. Miért tartjuk hát mégis, hogy a szocialista út igazságosabb? Az emberiség évszázadokon keresztül úgy fejlődött, hogy a kisebbség sajátította ki a többség által létrehozott gazdagságot. Az emberek mindig kutatták a társadalom felépítésének olyan jobb formáját, amelyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat. Hálásak vagyunk Marxnak, En- gelsznek, Leninnek, akik megnyitották az utat e társadalom felé. Mi ráléptünk erre az útra, s nyomunkban ugyanezt az utat járja Európa és Ázsia sok népe. A munka emberei, a hatalmat a kezükbe véve, véget vetettek annak a törekvésnek, hogy egyesek mások rovására gazdagodjanak meg. Az emberi kapzsiság szörnyű dolog. Vajon volt-e olyan eset, amikor egy milliomos nem akart milliárdos lenni? Szeretném, ha helyesen értenének. Más dolog, amikor az embernek egy pár cipője van és szeretné, ha két-három pár lenne, egy ruhája van, és szeretne szert tenni többre, van egy háza és szebbet akar építeni magának. Ez jogos törekvés. A szocializmus nem korlátozza az emberek ízlését és szükségleteit. De egészen más dolog, amikor egy embernek van egy gyára, és kettőt akar, rendelkezik egy üzemmel és tízet akar szerezni. Világos ugyanis, hogy egy ember saját munkájával nem tud megkeresni egymillió, még kevésbé egymilliárd dollárt, még családjával együtt sem, sőt, még akkor sem, ha több élete lenne. Ilyesmire csak akkor van mód, ha az illető kisajátítja' mások munkáját. Ez viszont ellenkezik az emberi lelkiismerettel. Mint önök tudják, a bibliában is az áll, hogy amikor a kereskedők a templomot kufárok és pénzváltók barlangjává tették, Krisztus korbácsot ragadott és kiűzte őket. Ezért a hívőknek, ha saját erkölcsükből kiindulva a világbéke és a felebarátaik iránti szeretet elveit tartják szem előtt, nem szabad ellenkezniük az új szocialista rendszert, mivel ez a rendszer a legemberségesebb, a valóban igazságos viszonyokat valósítja meg a társadalomban. Hogy önök megértsék, miért vagyunk olyan büszkék szovjet országunkra, szólnom kell néhány szót a forradalom előtti múltunkról. Akkor nagyon nehezen élt népünk: a lakosság közel 80 százaléka írástudatlan volt. Az éhínség és a betegségek emberéletek millióit ragadták el. Önök most jobban megértik, miért örülnek így a szovjet emberek annak, hogy hazájuk rövid idő alatt a világ második ipari hatalma lett. Iparunk termelését 36 szorosára növeltük. Megszüntettük az írástudatlanságot és évente majdnem háromszor annyi mérnököt képezünk, mint az Egyesült Államok. Népünk ma jobban élne, ha nem kellett volna a négy évtizedes időszaknak majdnem felét a ránk kényszerített háborúkkal és a népgazdaság háború utáni helyre- állításával eltöltenünk. Tudják-e önök, hogy a háború idején a német fasiszta terülctrablók leromboltak és felperzseltek 1710 várost és lakótelepet, valamint több mint 70 000 községet és falut, s mintegy 25 millió embert tettek hajléktalanná? Anyagi kárunk hozzávetőleg 500 millió dollárra rúg. Ha nem lettek volna a borzalmas pusztítások és veszteségek, valószínűleg már utolértük volna az Egyesült Államokat mind a termelés nagyságában, mind a lakosság életszínvonalában. Népünk most a hétéves terv teljesítésén dolgozik. Hét esztendő leforgása alatt megkétszerezzük ipari termelésünket. Ebben az időszakban az önök pénzére átszámítva mintegy 750 milliárd dollárt ruházunk a népgazdaságba. Jelenleg az Egyesült Államok gazdasági szempontból a legfejlettebb hatalom. Országuk mutatószámai a legmagasabb színvonalat jelzik a kapitalista világban. De vegyék figyelembe, hogy az iparfejlődés átlagos évi üteme a Szovjetunióban háromszor-öt- S7.cr magasabb, mint önöknél. Tzí"t n legközelebbi 10-12 évben t 'szárnyaljuk az Egyesült Államokat mind az ipar abszolút termelésében, mind pedig az egy főre eső termelésben. A mezőgazdaság vonalán sokkal előbb megáldjuk ezt a feladatot. Országunkban nagyarányú lakásépítkezés folyik.- Példaképpen megemlítem, hogy az utolsó 8 esztendő alatt Moszkvában több lakás készült el, mint a forradalomig eltelt nyolc évszázad alatt. Jövőre a moszkvaiak annyi lakást kapnak, hogy azok területe fővárosunk egész forradalom élőt ti lakásterületének egynegyedét is meghaladja. A következő hét évben a városokban mintegy 15 millió lakást, a falvakban 7 millió házat építünk. Ez hozzávetőleg annyit jelent, hogy 50 olyan új város születik, mint például San' Francisco. Nem felesleges tudni, hogy világviszonylatban nálunk legalacsonyabbak a lakbérek: alig érik el a családok költségvetésének 4—5 százalékát. Gondoskodunk arról, hogy több kényelmes lakás legyen, hogy a szovjet emberek több, jóminőségű fogyasztási cikkhez juthassanak. Nálunk a szavak és a cselekedetek között nincs eltérés. Az utóbbi hat évben mezőgazdaságunk háromszorosára növelte a városi lakosságnak eladott hús, és több mint kétszeresére az eladott tej mennyiségét. A közeljövőben lemondunk, ismétlem, lemondunk arról, hogy bármiféle adót szedjünk a lakosságtól. Úgy vélem, önök jól felismerik egy ■ ilyen intézkedés jelentőségét. A kommunista párt, a szovjet kormány, a szakszervezetek gondoskodnak minden szovjet ember javáról. A szovjet embernek nem kel] rettegnie például olyan jelenségektől, amilyen a munkanélküliség. Nálunk már régen elfelejtették a »munkanélküliség« szót. A Szovjetunióban nem az emberek keresnek munkát, hanem a munka keres embereket. Nálunk minden gyermek tanul. A Szovjetunióban ingyenes nemcsak a középfokú, hanem a felsőfokú oktatás is. A főiskolai hallgatók állami ösztöndíjban részesülnek. Általában igen nagy ügyeimet szentelünk a gyermekek nevelésének. Bölcsődék, gyér mekctthonolc, teljes ellátás az iskolában és aztán bevezetés az életbe, — ez az út áll a serdülő nemzedék előtt. A szovjet közoktatási rendszer erényei széles körben ismertek. A szovjet iskolarendszer neveltjei, a szovjet tudósok, mérnökök, technikusok és munkások bámulatba ejtették a világot az első mesterséges holdakkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a »szputnyik« és a »lunnyik« orosz szavakat lefordítás nélkül is megértik mindenütt a világon. Kétmillió tanító és közel négy- százezer orvos dolgozik a szovjet emberek javára. Gondoskodunk népünk egészségéről. A megbetegedési arányszám jelentősen csökkent nálunk, a halálozási arányszám pedig legalacsonyabb a világon. Min den munkásnak és alkalmazottnak évente fizetéses szabadsága van. A dolgozók a legjobb szanatóriumokban, gyógyfürdőkben és üdülőkben tölthetik szabadságukat. Nálunk mindenki díjmentesen részesül gyógykezelésben. A betegeknek sem a kis műtétért, sem a legnagyobb műtétért nem kell fizetnie semmit. Önök néha nem értik meg életformánk egyes oldalait. A szovjet ember előtt pedig az érthetetlen, hogyan fordult elő, hogy ha baj ér egy családot, valaki súlyosan megbetegedett és műtétre vagy kórházi kezelésre szorul, azért pénzt kell fizetnie. És ha nincs pénze? Feküdjön le és haljon meg? Amikor nálunk egy ember beteg és nem dolgozik, továbbra is folyósítják munkabérét.' Amikor megöregszik, nem érzi, hogy min denki számára feleslegessé vált, hanem állami nyugdíjat kap. A parasztok szövetkezeteiktől kapnak nyugdíjat. önök feltehetik a kérdést: hát ott minden olyan jól és minden si mán megy? Sajnos nem. Vannák nehézségeink, fogyatékosságaink és megoldatlan kérdéseink is. Biz tosíthatom önöket, hogy e fogyatékosságok legéslegkérlelhetetle- nebb bírálói mi magunk vagyunk, a szovjet emberek. Egyesült Államok tisztelt állampolgárai! Repülőgépünk néhány óra múlva elhagyja Amerika földjét. Szeretnék még egyszer köszönetét mondani az amerikai népnek, Ei- senhower elnöknek és az Egyesült Államok kormányának az irántunk tanúsított vendégszeretetért és rokonszenvért. Ezek a jó érzések és az irányunkban megnyilvánult figyelem véleményem szerint hazám népének szól. Mialatt az önök országában tar tózkodtam, ezernyi üdvözlő levelet és táviratot kaptam amerikaiaktól. Ezek az üzenetek baráti érzelmeket tolmácsolnak a szovjet népnek. Sokan meghívtak engem és elvtársaimat, látogassuk meg őket házaikban, találkozzunk családjukkal és gyermekeikkel. Szerettem volna mindenüvé elmenni, ahová meghívtak, de ez sajnos, lehetetlen. Ehhez hosszú időre önöknél kellett volna maradnom. Ilyesmire pedig, önök megértik ezt, nincs módom. Engedjék meg, hogy szívből jövő köszönetét mondjak mindazoknak, akik baráti meghívást küldtek, mindazoknak, akik baráti érzelmeikről biztosítottak. Engedjék meg végezetül, hogy virágzást és boldogságot kívánjak az amerikai népnek, valamint kifejezzem azt a reményemet, hogy az Egyesült Államokban tett látogatásunk és Dwight Eisenhower Szovjetunióban teendő látogatása nemcsak az amerikai és a szovjet nép szemében, hanem a világ minden népe szemében azoknak a közös erőfeszítéseknek kezdetét fogja jelenteni, melyek révén megtaláljuk az államaink kölcsönös közeledéséhez, az egyetemes béke megszi- lárdításáhpz vezető utat. Good bye, good luck, friends!" Viszontlátásra, minden jót, baráíswk!. Hruscssv sajtóértekezlete a washingtoni országos sajtóklubban Washington: (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vasárnap sajtóértekezletet tartott az országos sajtóklubban Washingtonban. Köszönetét mondott az újságíróknak munkájukért, azért, hogy eléggé pontos tájékoztatást adtak az Egyesült Államokban tett útjáról. Alaposan meg kellett dolgoz- niok — mondotta Hruscsov —. Tudom, hogy amerikai látogatásomról, Eisenhower elnökkel foly tatott beszélgetéseimről önök különféleképpen írtak. Tudósításaiknak abból a részéből, amelyet elolvastam, azt láttam, hogy önök jószándékkal és hozzáértéssel írtak. De nem mindenki írt így — folytatta a szovjet kormányfő. Egyeseknek nehezükre esik lemondani a hidegháborús módszerekről. Mindamellett örvendetes, hogy a nagy része azoknak az újságíróknak, akik elkísértek engem, az Egyesült Államokban tett látogatásaimról írva lehetőleg igyekezett tárgyilagos lenni. Az Egyesült Államokban szerzett benyomásairól szólva Hruscsov kijelentette: »Ma úgy szólok önökhöz, mint az az ember, aki gazdagabb lett mindattól, amit látott és hallott az önök nagy országában. Találkoztam elnökükkel, hazájuk ismert állami és közéleti személyiségeivel, üzlet emberekkel és egyszerű amerikaiakkal. Nyíltan és őszintén beszéltünk, s ez így helyes. Ez segítségünkre volt abban, hogy kölcsönösen jobban megértsük egymást. Természetesen 12 nap rövid idő ahhoz, hogy megláthassunk mindent. Nem volt rövid idő azonban ahhoz, hegy sok dolgot megismerjünk és sok mindenről beszélgessünk az amerikaiakkal — felvitt'a Hruscsov. örökét természetesen minde- I nekelőtt az érdekli* hogy milyen benyomásaim vannak az Eisenhower elnökkel lefolyt találkozóimról. Kellemes beszélgetések voltak. Az összes kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket érintettünk, sok tekintetben közös volt a felfogásunk, mind a helyzet megítélésében, mind pedig abban, hogy meg kell javítani a kapcsolatokat országaink között. Ismeretes, hegy nem olyan könnyű félredobni mindazt a terhet, amely a hidegháború hosz szú évei alatt felhalmozódott — jelentette ki azután. Hruscsov — nem szabad arra számítani, hogy a légkör egyszerre megváltozik. Az államaink közötti kapcsolat megjavításának folyamata nagy erőfeszítéseket, sok türelmet igényel, elsősorban pedig erre irányuló akaratot a másik fél részéről is. A Szovjetunió, amelynek kormányát és népét képviselem — jelentette ki Hruscsov — a népek közötti béke és barátság megszilárdítására törekszik. Minden erőnket a hidegháború megszüntetésére, az országaink közötti kapcsolatok meg javítására fordítottuk és fordítjuk. Nincs semmi kétségem afelől, hogy az elnök úr őszintén kívánja az országaink közötti kapcsolatok megjavítását. Úgy vélem, hogy az Egyesült Államok elnökének nehezebbek a körülményei, mint nekem. Nyilvánvalóan az Egyesült Államokban még befolyásosak azok az erők, amelyek akadályozzák az országaink közötti kapcsolatok megjavulását, a nemzetközi feszültség enyhülését. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, úgy gondolom azonban, hogy a józan ész végűi is megmutatja a nemzetközi problémák megoldásának helyes útját, amely az egész világ békéjének megszilárdításához vezet. Az Egyesült Államok üzleti köreivel való találkozásaim megmutatták, hogy kölcsönösen megvan az érdek az olyan kapcsolatok felújításában, amelyek mindkét országnak hasznosak, s ugyan akkor lehetővé teszik, hogy nyugodtan megfontoljuk a katonai termelésről a békés termelésre való áttérés módozatainak kérdését. Az amerikai munkásokkal és gazdálkodókkal, a diákokkal és az értelmiségiekkel lefolyt találkozóimról — folytatta Hruscsov — igen sokat szeretnék mondani. Nekem tetszik az önök népe. A szovjet néphez hasonlóan egyet akar — békét, az újabb háború elhárítását. Az amerikaiak jobban meg akarják ismerni a Szovjetuniót és a szovjet embereket, hogy országaink hatalmas lehetőségeit az emberek javára, a nemzetközi légkör megjavítására használják fel. Mindenfelé azt kérdezték tőlem, tetszik-e nekem az önök életmódja — folytatta Hruscsov. Nekem természetesen jobban tetszik a magunk cltmódja, nem aka rom azonban önöket megbántani. Nyíltan megmondom, hogy függetlenül országaink életmódjában meglévő különbségektől, a nemzetközi küzdőtéren jól együtt működhetünk. Hiszem, ahogy jó kapcsolataink lehettek a közös ellenség ellen vívott közös harc éveiben, nincs elháríthatatlan akadálya annak sem, hogy felújítsuk és kifejlesz- szük ezt az együttműködést a békéért folyó harcban is. Befejezésül a szovjet kormányfő emlékeztetett arra, hogy az Eisenhower elnökkel lefolyt találkozóit követi majd az Egye(Folytatás a 3. Gidaion.)
