Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-03 / 206. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1959. szeptember 3. A kiállítás egyik részvevője Győzött a munkás-paraszt szövetség Patronálok látogatása a naki termelőszövetkezetekben Nak község termelőszövetkeze­teit a Budapesti Lódén Posztó­gyár patronálja. Augusztus 29. és 30-án az üzem munkásai láto­gatták meg a községet. A vendégeket szombaton Szc- beni Kálmán elvtárs, a v. b. tit­kára köszöntötte. A megbeszélés után közös ebé­den vettek részt a vendégek és a helyi vezetők, majd utána min denki elindult a szálláshelyére. Közben a kultúrcsoport tagjai megkezdték a színpad szerelését a kultúrházban. A budapesti üzem színjátszói a »Bukfenc« cí­mű zenés vígjátékot adták elő. Pár óra alatt gyönyörű színpa­dot varázsoltak elő a budapesti dolgozók a községi lakosok se­gítségével. Tömve volt a kultúrház. A 300 fő helyett 436 szorongott a terem­ben* de nem volt rendetlenség, jó volt a szervezés. Széles Imre, Si­mon Jenő és a többiek minden el ismerést megérdemelnek a zavar­talan rendezésért. Czeczei elvtárs nak, a Lódén párttitkárának ar­ca sugárzott az örömtől. Ora- vecz Margit elvtársnő, az üzem kultúrfelelőse meghatott szavak­kal üdvözölte a község lakossá­gát és vezette be az előadást. De ragyog az arca a két tsz-elnök- nek Vörös elvtársnakr, Tölösi elv­társnak is. Ehhez hasonló siker csak a szovjet katonák vendég- szereplése volt Nakon. Az előadás végén megismétlő­dött és nem akar véget érni az előadás közben is sokszor felcsat­tant tapsvihar. Moharos elvtárs, a naki iskola új igazgatója mon­dott köszönetét az előadásért és melegében tolmácsolta a kérést, holnap vasárnap újból le kell játszani közkívánatra a színdara­bot. A vendégek természetes, hogy megígérték a kérés teljesí­tését, hiszen ők a legboldogab­bak a siker miatt. Utána táncmulatság volt. Fa­lusiak, pestiek, munkások és pa­rasztok szórakoztak együtt. Reggel 4 óráig tartott a vi­gasság, mégis mindenki talpon lenleg azonban francia útlevél van a zsebében. Világcsavargó és világcsempész, akit Dominikához kötnek az üzletei. Élete legna­gyobb üzletét Kováccsal együtt csinálta, s ez éppen most van folyamatban. Ez az üzlet semmi más, mint annak az »Espana« nevű hajónak a megvásárlása, amelyen a magyar disszidensek Dominikába való érkezésük után néhány napig laktak. Az »Espanát« Kovács és Mr. Ferron luxusgőzösként vette, bár arra inkább az öreg, rozzant bár­ka név illenék. Angliában vásá­rolták, azzal a céllal, hogy Do­minika és Spanyolország között közlekedjék. El is indult első út­jára, azonban ócska, elavult gé­pei a nyílt óceánon felmondták a szolgálatot, s szégyenszemre úgv kellett hazahuzatni. Most »javít­ják« a kikötőben. Mr. Ferron na­ponta kijár, hogy ellenőrizze a »javítást«. Ez a javítás semmi másból nem áll, mint hogy igye­keznek előkészíteni azt, hogy u hajóból »tengeralattjáró« legyen A hajón ötezer szegecset kellene kicserélni, ehelyett egyszerűen lehegesztik a szegecsfejeket és le­festik, hogy ne lássa senki, legfő­képpen a biztosító társaság em­bere ne. Hiszen a hajó egymillió dollárra van biztosítva, ennyit vettek fel érte a »Haza Atyjától«, s legcélszerűbbnek az látszik, ha a nyílt tengeren mielőbb a víz alá merül. Részben azért, hogy a biztosító kifizesse az egy- A millió dollárt, részben azért, hogy magával, vigye hullámsírjába a körülötte folyó szennyes üzletek piszkát. Hegy mi lesz az utasaival? Ez sem Mr. Ferront, sem Ko­vácsot nem aggasztja. Ok nem szentírr.emál.tak, nem érdekli őket néhány tucat ember sorsa. volt már reggel elég időben. Va­sárnap reggel volt, az egész falu kitakarítva, kiseperve nemcsak az otthonok, a lakások, de az utak, járdák is. Máskor is meg­van ez Nakon vasárnaponkint, de akkor fokozottabban megvolt. A sportműsor már délelőtt megkezdődött. Barátságos mér­kőzésen találkoztak a naki férfi és női kézilabdázók a budapesti üzemi csapatokkal. És a sport­pálya körül egyformán biztatja mind a kettőt a nézőközönség. — Győztek a vendég kézilabdázók, a nők és a férfiak is. De ez nem baj! A helybeliek viszont igen sokat tanultak belőle. Közben még délelőtt úgynevezett hiva­talos megbeszélések is lezajla­nak. Czeczei elvtárs, a patronáló üzem párttitkára a helybeli tsz párttitkárokkal, az üzem gazda­sági vezető dolgozói a községi ve zetőkkel, a kultúrfelelősök a köz­ségi kultúráiét irányítóival be­szélik meg a problémákat, a pat- ronálás további, munkáját. Mert nemcsak szórakozás van, hanem munka is és holnap újból dolgos hétköznapok következnek. Délután 2 órakor labdarúgó­mérkőzésen mérték össze az erőt az üzemi és helyi labdarúgók. — Ebben a számban győztek a na- kiak, de a két csapat úgy vonult le a pályáról, mint két testvér. — Győzött a munkás-paraszt szö­vetség. De kár, hogy este 6 óra volt és indultak vissza a vendégek. Mindenkit úgy kísértek a hely­beliek az autókhoz, mint a leg­jobb barátot, rokont. Utravalót csomagoltak, keresztnevükön szó­lították már egymást, mintha nem is 24 órája, hanem hosszú évek óta ismerték volna egy­mást. — Viszontlátásra Buda­pesten! —, mert legközelebb mi megyünk, mondták a naklak. És amíg a porfelhő el nem nyelte az autókat, lengtek a kezek, nem akart vége lenni a búcsú-intege­tésnek. A félben levő szénakazlat le­takarta ponyvával — biztos, ami biztos, reggelre megjöhet az eső —, egy villával vetett a jószágok elé. Mivel itatásig volt még jócskán ideje, újsá­got vett a kezébe, a kiállítási híradó első számát. Névre- szólóan küldték meg neki, mint az egyik kiállítónak. Kenderrel nevezett, és miután különböző bizottságok felülvizsgálták, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás látogatói ott láthatják majd, mindjárt a főbejárattól jobbra, a négyes számú pavilonban; mi lyen kitűnő kendert termelt Bordán Imre a felsőnyéki ha­tárban. Újságolvasás közben lepjük meg, azzal a céllal, hogy ér­deklődjünk tőle — nyilván fel­utazik majd Budapestre —, mit vár az idei mezőgazdasági kiál­lítástól, mi érdekli a legjobban. — Igen, felmegyek majd, azt hiszem, szombathoz egy hétre. Nemcsak mint kiállító, hanem mint néző, érdeklődő is. Két- három napot akarok fenn töl­teni, mert nem csupán a kiállí­tást, hanem a Perbáli Állami Gazdaságban a gépek bemuta­tóját is meg akarom nézni. — Bennünket, egyéni gazdákat is érdekel, milyen új gépek ke­rülnek a mezőgazdaságba, mi­lyen munkát végeznek, hogyan válnay be. Az embernek elvég­re mindig előre kell néznie. — Előzőén is volt már kiál­lításokon? — Mint kiállító, az idei kiál­lításon vagyok először. Járási kiállításokon már többször nyertem oklevelet. A mezőgaz­dasági kiállításokra már évek óta rendszeresen felmegyek. — Akkor ezek szerint meg tudja ítélni, mutatnak-e fejlő­dést a mezőgazdasági kiállítá­sok? ^ — Igen. Minden egyes kiállí­tás fejlődést jelent az előzők­höz képest. Értékesebb tenyész­állatok, nagyobb termésered­mények, újabb és újabb gé­pek, és egyre nágyobb teret kapnak a nagyüzemi gazdasá­gok eredményei. Az idei kiál­lításon a legjobban érdekel az, milyen eredményekkel szere­pelnek a termelőszövetkezetek. Négyszáz méter út készül el naponta Szakály térségében Felújítják, újjáépítik a 68-as utat. Kétyen túl néhány száz mé­terrel úthenger tömíti a frissen hordott földet, nyolc-tíz munkás egyengeti az utat. Kordélyok és teherautók szállítják egyik hely­ről a másikra a földet, hogy ki­egyenesítsék a kanyarokat, hogy biztonságosabb és gyorsabb le­gyen a közlekedés. A teveli útel­ágazó már elkészült, a hajtű-ka- nyar már a múlté. Hőgyész közsé­gen túl, a dombtetőn, — ahonnan már belátni a festői szép Kapos völgyét — dömperek dübörögnek és markoló gép harapdálja a par­tot... Útépítés. Mint egy kis gyár, úgy füstöl a négy bitument olvasztó hatal­mas üst a szakályi vasútállomás mellett. A füstölgő kazánüstökhöz tartozik még a forgó-kemence, amely szárítja a zúzalékot, a ho­mokot, meg a felvonók, a több És az sem érdekli őket, mi lesz majd azoknak a félvér nőknek a sorsa, akiket ők szál­lítanak a közép- és észak-ameri­kai bordélyházakba. A szerencsét lenek szintén dollárokat jelente­nek Mr. Ferronnak és Kovácsnak A tábornoki cím is mellékes. Kovács sohasem szenvedett rang és címkórságban. A magas kato­nai rang nála csak amolyan já­rulék, amelyet néhány évvel ez­előtt kapott a »Haza Atyjától«, amikor Dominikának fegyveres összetűzése támadt a szomszédos Haitival, és Kovács felajánlotta »katonai szaktudását«. A közép­amerikai államocskák közötti vil longások kimenetele akkoriban még az észak-amerikaiaktól füg­gött, s Kovácsnak jó kapcsolatai voltak az Egyesült Államok bi­zonyos képviselőivel. Nos, szó ami szó, a Fruit Com­pany érdekei úgy kívánták, hogy a Dominika—Haiti közötti össze­tűzés a dominikaiak számára hozzon sikert. Az amerikaiakkal Kovács tárgyalt, vele szívesen »diskuráltak«, hiszen ő egyúttal az amerikai titkosszolgálat em here is. Miután a dominikaiak számára kedvezően végződött a szomszé­dos országgal való csetepaté, a »Haza Atyja« egyenesen tábor­nokká léptette elő Kovácsot*.. A tábornok most ott fekszik villájának kellemesen hűtött szobájában, jégbehűtött narancs­szörppel oltja szomját, s még mindig gondolkozik. Nem valami jól érzi magát, az utóbbi időben egyre több a kellemetlensége. — Nemrégiben szívattakot kapott éppen akkor, amikor az Azua-i internálótáborból hazatért a fő­városba. Nagyon felizgatta ma­gát. A dlfszldenseket hiába akar­ta meggyőzni arról, hogy marad­I száz fekete bádoghordó, üresen vagy teli bitumennel. Ez a telep az- útépítés szíve... A lakókocsiban Pillér Antal technikus-munkavezető magyaráz­za, hogy milyen lesz majd az út. Három rétegből fog állni — kötő, profil és záró rétegből. Az útépí­tés e formája: kötőzúzalékos bur­kolat. Uj módszer ez, csak néhány éve alkalmazzák. Itt ezen az út­szakaszon augusztus 24-én kezd­ték meg a terítést. Azelőtt az ala­pozást végezték el, most nár egy hete üzemben van a Keverő te­lep. Homokot, zúzalékot, kátrányt és bitument főznek össze, órán­ként egy vagonnal és naponta négyszáz folyóméter útszakaszt te­rítenek be a masszával. — Jó lesz ez az út — kapcsoló­dik a tájékoztatásba Müller Jó­zsef munkavezető — nemcsak janalc, minden próbálkozása ered ménytelennek bizonyult. Nagyon elragadtatta magát, s kifakadt a disszidensek előtt. Hiába, öregszik! Elkövette azt a baklövést! Elragadtatásában, mint valami kezdő, a disszidensek orrára kötötte, hogy üzletről és nem emberbaráti akcióról van szó. Vajon mit szól majd az anie rikai Fruit Company képviselője, ha a szerződésben megjelölt idő­pontban nem adja át a Duverge környéki földeket megművelten, gyümölcstermesztésre előkészítve a társaságnak? Ah, sebaj, majd valakivel kár­pótolja őket. Az üzleten nem­csak nyerni, hanem veszíteni is lehet... Ugyanerre gondoltak a dissó- densek is az Azua-i internálótá­borban. Most már a hőség nem tűnt olyan elviselhetetlennek, s az éhség, a szomjúság sem olyan kínzóak. Az előbb kapták az ér­tesítést, hogy harcuk sikerrel járt, másnap útnak indulnak, visszaszállítják őket Európába. Egyikük — itthon fáradhatat­lan könyvmoly — felnevetett. A többiek ráförmedtek: — Hogy lehet kedved itt rö­högni? — A Svejk jút eszembe — mondta. — Emlékeztek arra a jelenetre, amikor Svejk szüntele­nül azt énekli, hogy »Puch-ner tábornok hajnalhasadáskor pa­rancsot adott«? Nekem folyton az jár az eszemben, hogy »Kovács- Krausz tábornok hajnalhasadás­kor parancsot adott«... Most már mások is nevettek. S mint a vásott kölykök, kórusban rákezdték: — »Kcvács-Krausz tábor­nok hajnalhasadáskor parancsot adott!« (Folytatjuk.) azért, mert mi, hőgyészi munká­sok vagyunk többségben, hanem azért is, mert ez a vállalat még rossz munkát nem csinált. Sok nehézség van azonban egy ilyen út építésénél. Előfordul, hogy késve érkezik a kátrány, vagy a zúzalék egyik fajtája, de ez még nem nagy baj. Szinte ka­tasztrofális a gépkocsi-ellátás. A 25-ös AKÖV-vel kötptt az útépítő vállalat szerződést, tíz kocsira, de csak hatot tud adni, a hat közül hármat a műhelykocsinál javíta­nak, és sokszor emiatt órákig áll a keverőtelep gépapparátusa... A WIBAU III. keverőgép kihaszná­lása pedig nagyon fontos, mert a folyamatos üzemeltetés a kifize­tődő, rengeteg tüzelőanyag fogy el a várakozással... És ha van is hiba itt az útépí­tésnél, ha az AKÖV nem is tartja be a szerződését, de az út azért épül. Az Idén hét kilométer utat kellene terv szerint leburkolni, — ez a terv, a valóság az, amit a mun kások mondanak: tíz kilométer hosszúságú utat készítenek el az idén. A három kilométer többlet a pártkongresszus idejére készül majd el. Erről még nem beszélnek nagy nyilvánosság előtt, majd csak akkor, ha a táviratot elküld­ték híradásként Budapestre, a pártkongresszusra. Fél évvel ezelőtt kerültek nyil­vánosságra a KISZ Központi Bi­zottsága és a Művelődésügyi Mi­nisztérium irányelvei a középisko­lai diákotthonok szocialista kollé­giumokká fejlesztésére. Az MTI munkatársa tájékoztatást kért a minisztériumban: hogyan valósul­tak meg ezek az irányelvek az azóta eltelt Időszakban. Mint elmondották, a diákottho­nok szocialista kollégiumokká va­ló fejlesztése az MSZMP művelő­déspolitikai irányelveiben, a meg­valósítandó feladatok között sze­repelt. A párt hívta fel a figyel­met arra, hogy ifjúságunk szocia­lista nevelésében használják fel fokozottabban a diákotthonok adottságait és n kollégiumi moz­galom haladó hagyományait. Di­ákotthonokban lakik a középisko­lások mintegy huszonkét százalé­ka, nagy részük — csaknem hat­vannégy százalék munkás és parasztszármazású, ezért is első­rendű feladat az eddiginél maga­sabb színvonalú, szocialista neve­lésük. Február óta az ország három­száz diáko'thonából tizennégyet fejlesztettek kollégiummá, a most — Érdekelnek a kiállított tér mények, jószágok, a gépek — Jci tudja, lehet, hogy rövidesen szülcségünk lesz rájuy —, de érdekel az is, mit produkálnak a nyugati államok. Olvasom éppen itt, a híradóban, hogy vagy húsz nyugati cég is be­mutatja gépeit. Hát ezekre is kíváncsi lennék, milyenek az ő mezőgazdasági gépeik, milyen mértékben képesített ott a me­zőgazdaság. Igaz, hogy száz százalékos képet nem tudunk kapni csupán a kiállításon be­mutatott •gépeikből, de azért valami alapot kapunk az ösz- szehasonlításhoz, hol tartunk mi és hol tartanak ők. ■— És mint kiállító, milyen eredményre számít? — Hát... mint mindenki, aki a kiállításon szerepel, jómagam is díjra számítok. Végeredmény ben a bírálóbizottságon múlik. A magamfajta gazdának már az is eredmény, hogy a termé­nye eljutott ilyen nagyszabású országos kiállításra. , — Egyébként arra számítok — mondja végezetül, amikor elköszönünk —, hogy — mint az előzőek — az idei kiállítás is sok újat hoz, sok új tanul­ságot és tapasztalatot. kezdődő tanév első felében pedig tovább folyik ez a munka. így a tervek szerint az első félév végére összesen mintegy harminc kollé­gium működik majd az országsán. Az eddigi, viszonylag rövid idő­szakban szerzett tapasztalatok is igazolják a kezdeményezés helyes­ségét. A kollégiumokban kialaku­lóban van a fejlett közösségi élet, amelyet az igazgató és a nevelők mellett a fiatalok önkormányzata irányít. ősszel az első tizennégy szocia­lista kollégiumnak ünnepélyesen átadják a KISZ Központi Bizott­sága zászlaját. Államunk a lehe­tőségekhez mérten fokozottan mind nagyobb anyagi segítséget is nyújt a kollégiumi mozgalom fel­virágoztatásához. Legutóbb pél­dául újabb összegeket biztosítot­tak a kollégiumok felszerelésének bővítésére, ellátásának további ja­vítására. A munka még nagyobb lendülettel folyik majd a második ötéves terv időszakában. így töb­bek között öt év alatt a jelenlegi­nél negyven százalékkal több pe­dagógus működik majd a szocia­lista kollégiumokban, Kibontakozóban a sokoldalúan művelt, közösségi embereket nevelő szocialista kollégiumi mozgalom I

Next

/
Thumbnails
Contents