Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-26 / 226. szám

1959. szeptember 2G. TOLNA MEGYEI NEpCJSAG Tixenhét vasutas KICSI VOLT AZ ÁLLO­MÁS. Megnyújtották vagy öt­száz méterrel. Szűk is volt, hozzátoldtak még két pár sínt. Csak egy kamra volt a rak­tár. Építettek egy olyant, amelyhez hasonlót Dom­bóvár—Pusztaszabolcs nem találni. Csak az á^más a régi, és az ütött kopott eső- verte-fakította tizenegy betű: Tolnanémedi. Az állomás rendes. Takaros a környéke, tiszták a váróter­mek és még most az ősz kez­detén is virágok pompáznak a pirosra festett padok közötti ágyasokban. Itt nem talál az utas, az erre vetődő látogató — vagy ellenőrző — még egy pa- pírszeletet sem, csak a hulló falevél sodródik a kövek kö­zött az őszi szélben. Hosszú ez az állomás. Majdnem kétszáz vagon fér el egyik-egyik vágá­nyán. A váltótornyokat sárgá­ra meszelték — igaz szebb színt is választhattak volna —, ott is csak rendet és tisztaságot találni. Még a jelzőlámpák vak üvegje is ragyog a tisztaságtól... Itt, ebben a környezetben dolgozik tizenkét vasutas. Azt is mondhatnák: távol a világ­tól, 'mert a község is három kilométerre van. Igaz az új ház sorok már erősen nyújtózkod­nak a csillogó acélsínek felé. De mégsem annyira távol, hogy itt ne tudnák mi törté­nik a világban, milyen esemé­nyek történnek az országban. EZEKRŐL BESZÉLGETÜNK Németh György állomásfőnök­kel a csendes-hűvös főnöki iro­dában. A beszéd közti szüne­tekbe csak a távirógép kopogá­sa hallilc be... — Régóta együtt vagyunk már — így kezdi az állomási vasutasok életének folyását — én már tizenkét éve vagyok itt főnök. A legfiatalabb — az egyik ügyes forgalmista — is már három éve itt teljesít szol­gálatot. Úgy érzem, jól dolgo­zunk. KINYITJA a mindentudó könyvet, olvassa belőle az ada­tokat: Itt nem vesztegel vonat az ő hibájukból, és ami a leg­fontosabb még egy vonatot sem indítottak késve. Ez pedig nagy szó. Mert így közbeékelve két erős állomás — Dombóvár és Pusztaszabolcs — közé igen­csak meg kell fogniok a munka boldogabbik végét, hogy halad jón is. Előre! Mindig jobban. Mert ahogyan a múlt évben volt, az az idén már idejét múlta. Több az áru, kevés a kocsi. Es a vonatoknak menni kell, mert mindenhol várják az árut. Sztálinvárosban a kom lói szenet, a vasútépítők a ka­vicsot, a malmok a búzát, a fát az építkezések. Ismét vissza­térünk oda, ahonnan elindul­tunk: a számokhoz. A szep­temberi eredményeket néz­zük: Még egy vonat sem ké­sett ebben a hónapban. A nor­mán belül van a vagonok tar­tózkodási ideje is. Csak a va­gonok terhelésével van egy kis baj. De hát erről ők ke­vésbé tehetnek. Mert kender-r gyárt szolgálnak ki, és nem kő­bányát. Es a kender könnyű, hamar tölti a vagont, a kő ne­héz és az »I« kocsi fenekét is alig tölti ki. Hát ez az oka an­nak, hogy ebben a hónapban nem tudták az élüzem feltétele­ket teljesíteni. S ez — valljuk be őszintén — kis szomorúsá­got is okoz a vasutasoknak, mert úgy érzik az értékelés itt e pontban nem a legreálisabb. Lehetne jobb is. S amíg itt beszélgetünk, kint az állomás homlokzatán élesen kondul a csengő, rá néhány percre 424-es mozdony zakatol el az ablak előtt, mögötte hosszú vagonsor teli áruval. Ez sem állt meg itt, mert ha megállít­ják — akkor baj van, mert Si- montornyán túl a sáregresi emelkedőt nincs olyan moz­dony, amelyik meg tudja mász­ni ezer tonnával. Küldeni és engedni á vonatokat, hogy mind menetrend .szerint közle­kedjék. Ez a legfontosabb a kis állomás munkájában. A VASÚT úgy tartja számon ezt a tizenkét munkást foglal­koztató kis üzemet, mint »kö­zépállomás«. A besorolás is a tucatnyi hasonló mellé teszi. Mi is azt tennénk, ha néhány órás látogatás után nem jutna eszünkbe, hogy az ország éle­tében, a vasút gépezetében ez a kis állomás egy nagyon fontos csavar, amely ha meglazul, akadozva jár a gép. Hogy ez elő ne forduljon, olyan munká­sok gondoskodnak róla,' mint Gotthár István, Friss Mihály és még tíz társuk. pj. Ez is a héten történt Lapunk hasábjain általában hírt adunk a napi eseményekről, mégis varinak dolgok, amelyek elkerülik az újságíró figyelmét, vagy rövid időn belül nincs módjában tudo­mást szerezni róluk. Ilyen esemé­nyeket kutattunk most föl utólag, s róluk beszámolunk az olvasó­nak. a nepbolt központtól értesültünk róla, hogy üzlethá­lózatuk néhány boltjában újdon­ságot találhat a vásárló. A közel­múltban a 125 köbcentis Danuvia motorkerékpároknak egy, az ed­diginél modernebb kivitele jelent meg a szakboltokban. A motort állítható hátsó teleszkóppal, fék­lámpával és kormányzárral látták el. S ezek után érdekessége még az is, hogy az ára változatlan. Újdonság a boltokban a százli­teres szuper hűtőszekrény is, ame­lyet eddig csak Budapesten áru­sítottak. A közelmúltban jelent meg először a vidéki, így a Tolna megyei üzletekben is. NÉGY TŰZESETRŐL számolt be munkatársunknak a tűzoltóság. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy értesülésünk szerin-t mind a négy tűzesetet gver mekek okozták, akiket szüleik magukra hagytak, s a gyermek­Új típusú gépkocsik a szekszárdi AKOV telepén Már üzembe állították azt a ilyen gépkocsit mutatunk be. Ez több mint egy tucatnyi gépkocsit, amelyek az elmúlt hetekben ér­keztek a szekszárdi Autóközleke­dési Vállalathoz. Szép -- mond­hatni csinos — kocsikat kapott a vállalat, hogy az egyre növekvő forgalmat le tudja bonyolítani. Féltucat kéttonnás benzinmotoros szovjet gyártmányú gyors-teher­gépkocsit kaptak, ezen kívül nyer­ges vontatókat is. Képünkön egy a típusú gépkocsi nagy teherbírá­sú és üzemeltetése igen gazdasá­gos, mivel több pótkocsi beállítá­sával az áruk továbbítását lépcső- szerűen lehet megoldani. Sokan megcsodálták már az új hűtő­gépkocsit is. Ennek használatba­vételét különösen majd a nyári hónapokban érzik meg a húsfo­gyasztók: frissebb áru kerül a hentesüzletekbe, játékból eredően több ezer forin­tos kgr érte népgazdaságunkat. Szeptember 20-án Felsönánán a Zöld Mező Termelőszövetkezetben égett el 200 mázsa alomszalma. 21-én délután 4 órakor Pálfára hívták a tűzoltókat, ahol lakó' és gazdasági épület, valamint ter­mény égett. A kár meghaladja a 15 ezer forintot. Ugyanezen a na­pon volt tűz Értényben is, ahol .szintén szalma égett. 22-én az Al- sóleperdi Állami -Gazdaságban égett el 100 mázsa szalma. A TOTÖ, LOTTÖ IRODA a hét folyamán 14 háromtalálatos szelvényt és több mint háromszáz kéttalálatos szelvényt fizetett ki. Az előbbiekre e,gyenként 371 fo­rintot, az utóbbiakra 14 forintot fizetett. SZEPTEMBER 22-ÉN a nagyvejkei Május 1. Termelőszö­vetkezetben megkezdték az őszi árpa vetését. A tsz 70 hold őszi árpát vet az állatállomány takar­mányának biztosítására. Erről i* hessélni kell Mimká§§os*s Nem tehetek róla, de ha ma egy-egy beszámolóban számok, adatok mútatják mit értünk el, hogyan igyekszünk a nehézsége­ken úrrá lenni, hogyan tesszük a munkások életét — erőnkhöz mér­ten — szebbé, kultúráltabbá, ne­kem mindig a múlt jut eszembe. Tessék, olvassák önök is, ami az én régi emlékeim feleleveníté­sét megindította: A Fornádi Ál­lami Gazdaságban ez évben mun­ka- és védőruhára felhasználtak eddig 110 ezer forintot, munkás- lakásra és üzemi konyha felszere­lésre pedig 43 ezer forintot. De nézzünk egy másik állami gazdaságot, a nagytormásit: üze­mi konyha felépítésére 55 ezer fo­rintot fordítottak az alsópatlani üzemegységben. Ezen kívül épí­tettek egy munkásszállót 67 ezer forintos beruházással, amelynek négy szobájában 40 személy talál barátságos, kényelmes otthont munkaidő után. Tovább nem is sorolom, pedig van ilyen sok, inkább a magam régi tapasztalatát ismertetem. Munkanélküli voltam a szakmám­ban 1940 tavaszán, nyarán és őszén. Mit tehet ilyenkor az em­ber, élni kell, s ez csak munkával volt lehetséges a magunkfajtának, megragadtam, ami adódott. Sze­rencsére — apáin kenyeres pajtá­sa volt a munkástoborzónak — munkát kaptam lakóhelyemtől jó háromszáz kilométerre, Székesfe­hérvárott a lőszergyár-építkezé­sen. Nem a reggel 6 órától este fi óráig folyó munkáról akarok be­szélni, inkább arról, hogyan él­tünk. .Mondanom sem kell, hogy munkásszállás, üzemi konyha csak a mesevilágban léteztek számunk­ra. De még ezt sem tudtuk, hi­szen ilyen mesét még a legöregeb­bek sem mertek nekünk mondani. Nem törődött velünk senki, hogy hol lakunk, mit eszünk, csak az volt a fontos, hogy reggel hat­kor pontosak legyünk, öt perc­cel utána bezárták a kaput, s aki kint maradt, szívhatta a fogát. Huszonhat traktor kerestetik Nem törődtek velünk, szállásun­kat tehát magunk kerestük meg. No de nekünk, egyszerű segéd­munkásoknak nem volt annyi pén­zünk, hogy külön szobára telt volna, s az ég alatt sem hálhat­tunk, meg aztán a hideg őszi éj­szakákra is gondolnunk kellett. Be kvártélyoztuk magunkat tehát egy gazdához, aki oly szíves volt és az istállóban helyett adott né­gyünknek. így aztán tüzelőre sem volt gondunk. Reggel és délben az ennivalónk a tarisznyából került ki. Főtt ételt csak akkor ehettünk, ha este ha­zamentünk és magunk főztünk az udvaron, vagy ha az egész hetet ki tudtuk dolgozni, vasárnap meg­kértük — természetesen megfele­lő ellenszolgáltatás mellett — a háziasszonyt egy kis tésztás ebed elkészítésére. Fia nem tudtuk esős idő vagy anyaghiány miatt végig­dolgozni a hetet, akkor bizony ez is elmaradt. Munkaruháról, még hozzá védő', ruháról akkoriban szó sem vólt, mindenki abban járt, dolgozott, amiben tudott, amire jutott. Nem sokra jutott. De ez csak az egye­dülállók élete volt, elképzelhető, milyen élete lehetett annak, aki feleségével szakadt ilyen mesz- szire dolgozni, Éppen ezért olvastam a fent em­lített ismertetésből megelégedés­sel, hogy ma azokra is gondolnak. A Fornádi Állami Gazdaságban ez évben a felújítások teljes össze­ge 558 000 forintot tesz ki, s eb­ből lakások felújítására 379 000 forintot költenek. De így van ez a Nagytormási Állami Gazdaság­ban is. Három család részére szó' ba, konyhás, kamrás lakásokat alakítottak át mintagy 107 ezer fo­rintos költséggel, Nem kellene az ilyesmiről be­szélni, ha nem volnánk egy kissé feledékenyek. Az igaz, ma is van­nak nehézségeink, főként lakás szempontból, de azt látnunk kell, hogy ma a dolgok egész menete alapjában más, mint régen: az em­ber, a dolgozó ember szolgálatáért halad, a végső megoldás felé. (Sz) Mivel hogy ilyenkor az őszi mezőgazdasági munkák kellős kö­zepén ezeregy tennivalójuk van a tamási járás gépállomási veze­tőinek, — az még eszükbe se jut, hogy leltározzanak. Kiküldik a traktorokat a termelőszövetkeze­tekbe és azzal a tudattal intézik az ügyeket tovább, hogy megy a szántás és a vetés, mint a kari­kacsapás, pedig dehogy... A traktorok állítólag a földe­ken dolgoznak ugyan, de a járás termelőszövetkezeteiben mégis csigalassúságú tempóval szaporod nak a frissen szántott barázdák, hem igen akar növekedni az őszi kalászosokkal bevetett terület. Eb ben a helyzetben mit is tehettek egyebet a járás mezőgazdasági tér meléséért felelős vezetők, mint elkezdték keresni, kutatni a le­maradás okát. S mert aki keres, talál — a tamási járásban is meg­találták az okot. De ehhez való­ban leltárt kellett készíteni... Úgy történt az egész, hogy a járási mezőgazdasági osztály számbavette a két gépállomás traktorait. Az itteni vezetőkkel papírra vetette, hogy melyik tsz- ben, hány gép dolgozik. A kimu­tatás szerint minden helyénvaló­nak látszott. Csak éppen a lema­radás oka vált még zűrzavaro­sabbá. Mert ha csakugyan a já­rás termelőszövetkezeteiben dol­goznak a traktorok — mint ahogy ezt a gépállomások vezetői mond­ják —, akkor a vetőszántásoknak nemcsak c.gyharmadát, de leg­alább a felét el kellett volna már végezni. Ez ám mégcsak rejtély — gondolták a tamási járás ve­zetői De mégis megfejtették... Nagyon helyesen leellenőrizték, hogy csakugyan a termelőszövet­kezetben dolgoznak-e a trakto­rok. A tapasztalat szerint egyré- szük igen, egyrészük nem. Az el­lenőrzés során ugyanis kiderült, hogy isten tudja hova, de 26 trak tor szőrén-szálán eltűnt a 'járás termelőszövetkezeteiből. Nos tehát figyelem! Kerestetik a huszonhat traktor. Ha valaki »ledöglött« masinát lát a tamási járásban valahol az útszélen, vagy tudomást szerez arról, hogy Somogy megye határában is nyár galásznak Tolna megyei trakto­rok, szíveskedjék értesíteni akár a tamási, akár az iregszemcsei gépállomást. fS siSózé traktorosok Balnyli István, az Ifjú traktorosok versenyében pii§ Molnár László vezet A gépállomások megyei igazga­tóságának tegnapi jelentése sze­rint a termelőszövetkezetek föld­jeiről 3293 hold fővetésű silót ta­karítottak be a gépállomások. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a fővetésű kukoricasilónak valók betakarítása lényegében befejező­dött. Több gépállomás körzetében megkezdődött a másodvetésű si­lónak valók gépi aratása, s ha a gépek felszabadulnak, akkor a kukoricaszár betakarításához irá­nyítják valamennyit. A fentiekhez tartozik még, hogy a silózást végző traktorosok ver­senyében továbbra is Balogh Ist­ván, a Dalmandi Gépállomás dől gozója vezet, aki eddig 215 hold­ról takarította be a termést, má­sodik Gyalog János várdombi, a harmadik pedig Pesti István szedresi traktoros. Az előbbi tel­jesítése 207, az utóbbié pedig 189 hold. A gépállomások megyei igaz­gatósága értékelte ismét az ifjú traktorosok versenyét is. E sze­rint továbbra is Molnár László, a Várdombi Gépállomás kiváló traktorosa vezet, aki DT traktor­ral 2040 normálholdat kitevő munkát végzett eddig. A legutóbb második helyen lévő Tóth János tamási ifjú traktoros az elmúlt 10 napban az ötödik helyre ke­rült. így ismét a szedresi Lu- senszki Ferenc a második, aki­nek teljesítése 1260 hold. (Zetor traktorral dolgozik.) Az élenjáró ifjú traktorosok között megis­merkedhettünk Spánenberg Jó­zsef bonyhádi traktoros nevével is. Jelenleg ő a harmadik. Zetor traktorával 1254 riormálholdat teljesített. A negyedik helyen to­vábbra is Kovács Péter nagydo­rogi traktoros áll, akinek a tel­jesítése 1166 normálhold.

Next

/
Thumbnails
Contents