Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-26 / 226. szám
1959. szeptember 2G. TOLNA MEGYEI NEpCJSAG Tixenhét vasutas KICSI VOLT AZ ÁLLOMÁS. Megnyújtották vagy ötszáz méterrel. Szűk is volt, hozzátoldtak még két pár sínt. Csak egy kamra volt a raktár. Építettek egy olyant, amelyhez hasonlót Dombóvár—Pusztaszabolcs nem találni. Csak az á^más a régi, és az ütött kopott eső- verte-fakította tizenegy betű: Tolnanémedi. Az állomás rendes. Takaros a környéke, tiszták a várótermek és még most az ősz kezdetén is virágok pompáznak a pirosra festett padok közötti ágyasokban. Itt nem talál az utas, az erre vetődő látogató — vagy ellenőrző — még egy pa- pírszeletet sem, csak a hulló falevél sodródik a kövek között az őszi szélben. Hosszú ez az állomás. Majdnem kétszáz vagon fér el egyik-egyik vágányán. A váltótornyokat sárgára meszelték — igaz szebb színt is választhattak volna —, ott is csak rendet és tisztaságot találni. Még a jelzőlámpák vak üvegje is ragyog a tisztaságtól... Itt, ebben a környezetben dolgozik tizenkét vasutas. Azt is mondhatnák: távol a világtól, 'mert a község is három kilométerre van. Igaz az új ház sorok már erősen nyújtózkodnak a csillogó acélsínek felé. De mégsem annyira távol, hogy itt ne tudnák mi történik a világban, milyen események történnek az országban. EZEKRŐL BESZÉLGETÜNK Németh György állomásfőnökkel a csendes-hűvös főnöki irodában. A beszéd közti szünetekbe csak a távirógép kopogása hallilc be... — Régóta együtt vagyunk már — így kezdi az állomási vasutasok életének folyását — én már tizenkét éve vagyok itt főnök. A legfiatalabb — az egyik ügyes forgalmista — is már három éve itt teljesít szolgálatot. Úgy érzem, jól dolgozunk. KINYITJA a mindentudó könyvet, olvassa belőle az adatokat: Itt nem vesztegel vonat az ő hibájukból, és ami a legfontosabb még egy vonatot sem indítottak késve. Ez pedig nagy szó. Mert így közbeékelve két erős állomás — Dombóvár és Pusztaszabolcs — közé igencsak meg kell fogniok a munka boldogabbik végét, hogy halad jón is. Előre! Mindig jobban. Mert ahogyan a múlt évben volt, az az idén már idejét múlta. Több az áru, kevés a kocsi. Es a vonatoknak menni kell, mert mindenhol várják az árut. Sztálinvárosban a kom lói szenet, a vasútépítők a kavicsot, a malmok a búzát, a fát az építkezések. Ismét visszatérünk oda, ahonnan elindultunk: a számokhoz. A szeptemberi eredményeket nézzük: Még egy vonat sem késett ebben a hónapban. A normán belül van a vagonok tartózkodási ideje is. Csak a vagonok terhelésével van egy kis baj. De hát erről ők kevésbé tehetnek. Mert kender-r gyárt szolgálnak ki, és nem kőbányát. Es a kender könnyű, hamar tölti a vagont, a kő nehéz és az »I« kocsi fenekét is alig tölti ki. Hát ez az oka annak, hogy ebben a hónapban nem tudták az élüzem feltételeket teljesíteni. S ez — valljuk be őszintén — kis szomorúságot is okoz a vasutasoknak, mert úgy érzik az értékelés itt e pontban nem a legreálisabb. Lehetne jobb is. S amíg itt beszélgetünk, kint az állomás homlokzatán élesen kondul a csengő, rá néhány percre 424-es mozdony zakatol el az ablak előtt, mögötte hosszú vagonsor teli áruval. Ez sem állt meg itt, mert ha megállítják — akkor baj van, mert Si- montornyán túl a sáregresi emelkedőt nincs olyan mozdony, amelyik meg tudja mászni ezer tonnával. Küldeni és engedni á vonatokat, hogy mind menetrend .szerint közlekedjék. Ez a legfontosabb a kis állomás munkájában. A VASÚT úgy tartja számon ezt a tizenkét munkást foglalkoztató kis üzemet, mint »középállomás«. A besorolás is a tucatnyi hasonló mellé teszi. Mi is azt tennénk, ha néhány órás látogatás után nem jutna eszünkbe, hogy az ország életében, a vasút gépezetében ez a kis állomás egy nagyon fontos csavar, amely ha meglazul, akadozva jár a gép. Hogy ez elő ne forduljon, olyan munkások gondoskodnak róla,' mint Gotthár István, Friss Mihály és még tíz társuk. pj. Ez is a héten történt Lapunk hasábjain általában hírt adunk a napi eseményekről, mégis varinak dolgok, amelyek elkerülik az újságíró figyelmét, vagy rövid időn belül nincs módjában tudomást szerezni róluk. Ilyen eseményeket kutattunk most föl utólag, s róluk beszámolunk az olvasónak. a nepbolt központtól értesültünk róla, hogy üzlethálózatuk néhány boltjában újdonságot találhat a vásárló. A közelmúltban a 125 köbcentis Danuvia motorkerékpároknak egy, az eddiginél modernebb kivitele jelent meg a szakboltokban. A motort állítható hátsó teleszkóppal, féklámpával és kormányzárral látták el. S ezek után érdekessége még az is, hogy az ára változatlan. Újdonság a boltokban a százliteres szuper hűtőszekrény is, amelyet eddig csak Budapesten árusítottak. A közelmúltban jelent meg először a vidéki, így a Tolna megyei üzletekben is. NÉGY TŰZESETRŐL számolt be munkatársunknak a tűzoltóság. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy értesülésünk szerin-t mind a négy tűzesetet gver mekek okozták, akiket szüleik magukra hagytak, s a gyermekÚj típusú gépkocsik a szekszárdi AKOV telepén Már üzembe állították azt a ilyen gépkocsit mutatunk be. Ez több mint egy tucatnyi gépkocsit, amelyek az elmúlt hetekben érkeztek a szekszárdi Autóközlekedési Vállalathoz. Szép -- mondhatni csinos — kocsikat kapott a vállalat, hogy az egyre növekvő forgalmat le tudja bonyolítani. Féltucat kéttonnás benzinmotoros szovjet gyártmányú gyors-tehergépkocsit kaptak, ezen kívül nyerges vontatókat is. Képünkön egy a típusú gépkocsi nagy teherbírású és üzemeltetése igen gazdaságos, mivel több pótkocsi beállításával az áruk továbbítását lépcső- szerűen lehet megoldani. Sokan megcsodálták már az új hűtőgépkocsit is. Ennek használatbavételét különösen majd a nyári hónapokban érzik meg a húsfogyasztók: frissebb áru kerül a hentesüzletekbe, játékból eredően több ezer forintos kgr érte népgazdaságunkat. Szeptember 20-án Felsönánán a Zöld Mező Termelőszövetkezetben égett el 200 mázsa alomszalma. 21-én délután 4 órakor Pálfára hívták a tűzoltókat, ahol lakó' és gazdasági épület, valamint termény égett. A kár meghaladja a 15 ezer forintot. Ugyanezen a napon volt tűz Értényben is, ahol .szintén szalma égett. 22-én az Al- sóleperdi Állami -Gazdaságban égett el 100 mázsa szalma. A TOTÖ, LOTTÖ IRODA a hét folyamán 14 háromtalálatos szelvényt és több mint háromszáz kéttalálatos szelvényt fizetett ki. Az előbbiekre e,gyenként 371 forintot, az utóbbiakra 14 forintot fizetett. SZEPTEMBER 22-ÉN a nagyvejkei Május 1. Termelőszövetkezetben megkezdték az őszi árpa vetését. A tsz 70 hold őszi árpát vet az állatállomány takarmányának biztosítására. Erről i* hessélni kell Mimk᧧os*s Nem tehetek róla, de ha ma egy-egy beszámolóban számok, adatok mútatják mit értünk el, hogyan igyekszünk a nehézségeken úrrá lenni, hogyan tesszük a munkások életét — erőnkhöz mérten — szebbé, kultúráltabbá, nekem mindig a múlt jut eszembe. Tessék, olvassák önök is, ami az én régi emlékeim felelevenítését megindította: A Fornádi Állami Gazdaságban ez évben munka- és védőruhára felhasználtak eddig 110 ezer forintot, munkás- lakásra és üzemi konyha felszerelésre pedig 43 ezer forintot. De nézzünk egy másik állami gazdaságot, a nagytormásit: üzemi konyha felépítésére 55 ezer forintot fordítottak az alsópatlani üzemegységben. Ezen kívül építettek egy munkásszállót 67 ezer forintos beruházással, amelynek négy szobájában 40 személy talál barátságos, kényelmes otthont munkaidő után. Tovább nem is sorolom, pedig van ilyen sok, inkább a magam régi tapasztalatát ismertetem. Munkanélküli voltam a szakmámban 1940 tavaszán, nyarán és őszén. Mit tehet ilyenkor az ember, élni kell, s ez csak munkával volt lehetséges a magunkfajtának, megragadtam, ami adódott. Szerencsére — apáin kenyeres pajtása volt a munkástoborzónak — munkát kaptam lakóhelyemtől jó háromszáz kilométerre, Székesfehérvárott a lőszergyár-építkezésen. Nem a reggel 6 órától este fi óráig folyó munkáról akarok beszélni, inkább arról, hogyan éltünk. .Mondanom sem kell, hogy munkásszállás, üzemi konyha csak a mesevilágban léteztek számunkra. De még ezt sem tudtuk, hiszen ilyen mesét még a legöregebbek sem mertek nekünk mondani. Nem törődött velünk senki, hogy hol lakunk, mit eszünk, csak az volt a fontos, hogy reggel hatkor pontosak legyünk, öt perccel utána bezárták a kaput, s aki kint maradt, szívhatta a fogát. Huszonhat traktor kerestetik Nem törődtek velünk, szállásunkat tehát magunk kerestük meg. No de nekünk, egyszerű segédmunkásoknak nem volt annyi pénzünk, hogy külön szobára telt volna, s az ég alatt sem hálhattunk, meg aztán a hideg őszi éjszakákra is gondolnunk kellett. Be kvártélyoztuk magunkat tehát egy gazdához, aki oly szíves volt és az istállóban helyett adott négyünknek. így aztán tüzelőre sem volt gondunk. Reggel és délben az ennivalónk a tarisznyából került ki. Főtt ételt csak akkor ehettünk, ha este hazamentünk és magunk főztünk az udvaron, vagy ha az egész hetet ki tudtuk dolgozni, vasárnap megkértük — természetesen megfelelő ellenszolgáltatás mellett — a háziasszonyt egy kis tésztás ebed elkészítésére. Fia nem tudtuk esős idő vagy anyaghiány miatt végigdolgozni a hetet, akkor bizony ez is elmaradt. Munkaruháról, még hozzá védő', ruháról akkoriban szó sem vólt, mindenki abban járt, dolgozott, amiben tudott, amire jutott. Nem sokra jutott. De ez csak az egyedülállók élete volt, elképzelhető, milyen élete lehetett annak, aki feleségével szakadt ilyen mesz- szire dolgozni, Éppen ezért olvastam a fent említett ismertetésből megelégedéssel, hogy ma azokra is gondolnak. A Fornádi Állami Gazdaságban ez évben a felújítások teljes összege 558 000 forintot tesz ki, s ebből lakások felújítására 379 000 forintot költenek. De így van ez a Nagytormási Állami Gazdaságban is. Három család részére szó' ba, konyhás, kamrás lakásokat alakítottak át mintagy 107 ezer forintos költséggel, Nem kellene az ilyesmiről beszélni, ha nem volnánk egy kissé feledékenyek. Az igaz, ma is vannak nehézségeink, főként lakás szempontból, de azt látnunk kell, hogy ma a dolgok egész menete alapjában más, mint régen: az ember, a dolgozó ember szolgálatáért halad, a végső megoldás felé. (Sz) Mivel hogy ilyenkor az őszi mezőgazdasági munkák kellős közepén ezeregy tennivalójuk van a tamási járás gépállomási vezetőinek, — az még eszükbe se jut, hogy leltározzanak. Kiküldik a traktorokat a termelőszövetkezetekbe és azzal a tudattal intézik az ügyeket tovább, hogy megy a szántás és a vetés, mint a karikacsapás, pedig dehogy... A traktorok állítólag a földeken dolgoznak ugyan, de a járás termelőszövetkezeteiben mégis csigalassúságú tempóval szaporod nak a frissen szántott barázdák, hem igen akar növekedni az őszi kalászosokkal bevetett terület. Eb ben a helyzetben mit is tehettek egyebet a járás mezőgazdasági tér meléséért felelős vezetők, mint elkezdték keresni, kutatni a lemaradás okát. S mert aki keres, talál — a tamási járásban is megtalálták az okot. De ehhez valóban leltárt kellett készíteni... Úgy történt az egész, hogy a járási mezőgazdasági osztály számbavette a két gépállomás traktorait. Az itteni vezetőkkel papírra vetette, hogy melyik tsz- ben, hány gép dolgozik. A kimutatás szerint minden helyénvalónak látszott. Csak éppen a lemaradás oka vált még zűrzavarosabbá. Mert ha csakugyan a járás termelőszövetkezeteiben dolgoznak a traktorok — mint ahogy ezt a gépállomások vezetői mondják —, akkor a vetőszántásoknak nemcsak c.gyharmadát, de legalább a felét el kellett volna már végezni. Ez ám mégcsak rejtély — gondolták a tamási járás vezetői De mégis megfejtették... Nagyon helyesen leellenőrizték, hogy csakugyan a termelőszövetkezetben dolgoznak-e a traktorok. A tapasztalat szerint egyré- szük igen, egyrészük nem. Az ellenőrzés során ugyanis kiderült, hogy isten tudja hova, de 26 trak tor szőrén-szálán eltűnt a 'járás termelőszövetkezeteiből. Nos tehát figyelem! Kerestetik a huszonhat traktor. Ha valaki »ledöglött« masinát lát a tamási járásban valahol az útszélen, vagy tudomást szerez arról, hogy Somogy megye határában is nyár galásznak Tolna megyei traktorok, szíveskedjék értesíteni akár a tamási, akár az iregszemcsei gépállomást. fS siSózé traktorosok Balnyli István, az Ifjú traktorosok versenyében pii§ Molnár László vezet A gépállomások megyei igazgatóságának tegnapi jelentése szerint a termelőszövetkezetek földjeiről 3293 hold fővetésű silót takarítottak be a gépállomások. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a fővetésű kukoricasilónak valók betakarítása lényegében befejeződött. Több gépállomás körzetében megkezdődött a másodvetésű silónak valók gépi aratása, s ha a gépek felszabadulnak, akkor a kukoricaszár betakarításához irányítják valamennyit. A fentiekhez tartozik még, hogy a silózást végző traktorosok versenyében továbbra is Balogh István, a Dalmandi Gépállomás dől gozója vezet, aki eddig 215 holdról takarította be a termést, második Gyalog János várdombi, a harmadik pedig Pesti István szedresi traktoros. Az előbbi teljesítése 207, az utóbbié pedig 189 hold. A gépállomások megyei igazgatósága értékelte ismét az ifjú traktorosok versenyét is. E szerint továbbra is Molnár László, a Várdombi Gépállomás kiváló traktorosa vezet, aki DT traktorral 2040 normálholdat kitevő munkát végzett eddig. A legutóbb második helyen lévő Tóth János tamási ifjú traktoros az elmúlt 10 napban az ötödik helyre került. így ismét a szedresi Lu- senszki Ferenc a második, akinek teljesítése 1260 hold. (Zetor traktorral dolgozik.) Az élenjáró ifjú traktorosok között megismerkedhettünk Spánenberg József bonyhádi traktoros nevével is. Jelenleg ő a harmadik. Zetor traktorával 1254 riormálholdat teljesített. A negyedik helyen továbbra is Kovács Péter nagydorogi traktoros áll, akinek a teljesítése 1166 normálhold.
