Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

ÍWJ> TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG s /H», Áz ér®m másik oldola Erről itt beszélni kell János András, a majosi Aranykalász Termelőszövetkezet tagja. A kollektív gazdálkodást ő nem most kezdi, úgy lehetne mondani, most újra kezdi. Az ellenforradalom előtt ugyanis tagja, tehenésze volt a helybeli szövetkezetnek. S ha jól meggon­doljuk, az már szinte természe­tes, hogy ez év tavaszán, mikor ismét szóba került a szövetkezet újraalakítása — János András az elsők között írta alá a belé­pési nyilatkozatot. Neki már nemigen kellett érveket mondani a nagyüzemi gazdálkodás méh lett, mert tapasztalatból tudja, hogy a parasztember kevesebb munkával jobban él a nagy­üzemben, mint a kisparcellán. Azt mondta és mondja ma is, hogy — a nagyüzemben korlát­lanok a termelés fokozásának a lehetőségei. Csak meg kell talál­ni a módját, hogy ezeket oko­san, ésszerűen használjuk ki. — Nos hát ez az érem egyik olda­la. Csakhogy a fent említett le- lehetőségekből önmaguktól soha nem lesznek gyakorlati tények. Sőt még akkor sem, ha minden­nap erről beszélnek. Hogy a nagyüzem virágzó legyen, azért tenni kell egyet s mást — ez az érem másik oldala. Erről a másik oldalról viszont nem szí­vesen beszél ez a szimpatikus János András. Következéskép­pen aztán nem is igen tesz érde­kében sem egyet, sem mást. Ahogy beszélgettünk vele, el­mondta, hogy az Aranykalász Kiváló dói gosók Termelőszövetkezetben nem mennek úgy a dolgok, ahogy kel­lene. Jól látja például, hogy már vetni kellene az őszi kalászoso­kat. A vetőmag viszont még nincs teljesen együtt. Ő se vitte még be, azzal a jeligével, hogy ..nem akarok az elsők között lenni”. • Mondtuk neki, hiszen már nem lenne az első, mert a tagságnak már majdnem a fele beadta a közösbe a magot. — Én tudom, hogy nekem 306 kiló búzát kell a közösbe vinni, amit a nagytáblába elve­tünk. Ezt én már félre is tettem és ehhez nem nyúlok semmi pén­zért se. Annyi eszem van, hogy­ha jövőre aratni akarunk, akkor most vetni kell. Vetni meg' csak úgy tudunk, ha van vetőmag. Engem nem kell agitálni azért, hogy vigyem a vetőmagot, én beviszem anélkül is — mondja. Elérkeztünk hát a lényeghez. János András most a, jövő évi gabonatermés szempontjából fon tos napokban mástól vár cselek­vést. A többi megint mástól, az idő viszont múlik, a búzavető­mag egy része még a tagok pad­lásán van, holott maholnap a földben lenne a helye. De van itt még más egyéb is, ami szintén az érem másik ol­dalához tartozik. Nézzük meg hát azt, — ami a szövetkezet egy­sége tekintetében fontos, — az egyes ^nber viszonyát a közös­séghez. S maradjunk megint Já­nos András példájánál. Mivel a majosi Aranykalász Termelőszövetkezetben a leendő közös állatállománynak bősége­sen van szemes- és szálastakar­mány, a vezetőség úgy határo­zott, hogy a 140 hold pillangós takarmány második kaszálását kiadja a tagságnak feléből; mond van: légyen a tagok háztáji gaz­daságában is bőségesen szálas­takarmány. Mikor erről döntöt­tek, ott volt János András is. Neki ez nem éppen tetszett, de nem szólt. Ha a többiriék ez jó, miért éppen neki lenne bája — gondolta. De mikor megkér­dezték a tagságot, hogy ki akar részt venni e munkában, ő nem jelentkezett. A vezetőség ezt ez­zel elíntézettnek tekintette. Nem így János András. Dúl-fúl, harag bán van a világgal, mert öt nem hívták a közösbe dolgozni, hoz­zá nem ment el külön is a bri­gádvezető, hogy szíveskedjék ki­fáradni a lucernatáblára. Pedig hiába játssza a sértettet, nincs igaza. Ha egy parasztember egy­szer elintézte magával, hogy ő már szövetkezeti tag, annak tu­domásul kell vennie, hogy a kö­zösben végül is a többség aka­rata érvényesül és nem egy em­beré. Ez így is van jól. De tudo­másul kell vennie azt is, hogy a közösben kétszáz ember úgy köszön egy embernek vissza fo­gadj istent, ahogy elhangzik ré­széről az adjon isten. Visszatérve végül az érem má­sik oldalára. A közösben is úgy van, mint azt a közmondás tart­ja: „Ki mint vet, úgy arat.” Vagyis aki nem viszi be a ve­tőmagot a szövetkezetbe, holott annak idején ő is azt -mondta, hogy be kell vinni — és nem vet, annak vajmi kevés joga van ar­ra számítani, hogy jövőre egy gazdag aratás részese lesz. Ezt kell megérteni János Andrásnak és a többi hozzá hasonló majosi szövetkezeti tagnak is. Dorogi Erzsébet Asszony Amikor szüleim városi iskolá­ba küldtek tanulni, tudós taná­rokkal csiszoiíatni az agyamat, hogy valamelyik falu jegyzőségén írnok lehessek majd, esetleg ha a négy gimnázium után a tanító­képzőt is el tudnám végezni, kántor valamelyik községben — egyik nagyanyám teljes tekin­télyét latbavetve tiltakozott szü­leim döntése ellen, mondván, hogy ott csak istentelenségst ta­nítanak velem. Szerinte a tudo­mány és annak elsajátítása is­tennek nem tetsző dolog volt. S amikor mégis tanulni kezdtem a kaposvári gimnáziumban, nagy­anyám vagy egy hónapig tartot­ta a haragot szüleimmel, velem pedig még karácsonykor is csak félvállról beszélt, s egyre csak azt hangoztatta, hogy megfertőz­nek a sok könyvvel... Akkor ne­vettem rajta, de ma valahogy meg tudom érteni őt, aki hat év alatt négy elemit végzett csak el, mert két évet már iskolás korá­ban a napszámbajárással töltött. A könyv az ő számára idegen volt, ellenséget látott benne, el­lenséget ami miatt — azt hiszem az ő gyerekkorában korona volt a pénzegység — néhány koronát ve szített el, amit a napszámbajárás- sai megkereshetett volna az ura­sági birtokon. Még húsz esztendő sem telt el azóta, s mily sokat változott a világ, s ■ vele együtt változtak az emberekis.'A napokban az egyik falusi könyvtárban töltöttem né hány órát, s feltűnt, hogy mennyi asszony fordul meg ott. Nem diáklányok, nem is fiatalasszo­nyok — ilyenek is —, de jó né­hány ötven-hatvan év körüli né­niké. Kezükben á könyv, s olyan szakértelemmel nézegetik a ka­talógust, mintha velük született volna ez a szokás. Feltűnt, pél­dául, hogy egyiküknek vaiami­és könyv lyen könyvet ajánlott a könyv­tárosnő, de azt válaszolta, hogy már olvasta, most másikat keres. Közben úgy, természetesnek fog­va fel a dolgot; elmondta, hogy a családból hárman is tagjai a könyvtárnak. Az unokája a me­séskönyveket szereti, a fia a há­borús, politizáló — így mondta, politizáló — könyveket, őt pedig inkább szórakoztató, szerelmes könyvek, meg az útleírások ér­deklik. Nagyanyám jutott 'az eszembe. Ennyi idős körül volt ő is, ami­kor taníttatásom ellen hadako­zott, s lám ez az asszony itt, könyvet olvas. És nemcsak ő, ha­nem sok száz és ezer hozzá ha­sonló ebben az országban. S eszébe sem jut egyiköjüknek sem, hogy a könyvet rossznak, a gondolkozás és a lélek megfsrtő- zőjének tartsa. Nem tudom pontosan, hogy számszerűit mennyi könyvtár van a megyében, de azt tudom, hogy valamennyi községben van, sőt a kisebb települések egyikén, másikán is. És hogy ezek a könyvtárak nemcsak vannak, ha­nem el is érik a céljukat, arra bizonyíték a könyvek lapjai kö­zé pillantva látni a lapok sar­kait, ahol az olvasók megnedve­sítve ujjúkat, lapoztak egyet. S bizonyíték a könyvtárosok sta­tisztikája is, amely .megmutatja, hogy hányán olvasnak az egyes községekben. Ma már senkinek sem furcsa, ha egy gyerek. könyvvel a kezé­ben ballag hazafelé, még az sem —, mert ilyet is láttam —, hogy egy riéni vasárnap délelőtt a könyvtárból kijövet megy a mi­sére és az imakönyv mellett ott van két másik könyv is, amit a könyvtárból kölcsönzött... (buni) Megkezdték ciss állcst^lc értékelését és össn©- hordésát Koppán^SEáMén Előregyártót! faelemekből még az idén 28 Istálló készni ei terven felüt a termelőszövetkezetekben Másfél év ófa dolgozik Varga István a Paksi Konzervgyárban. Pontos munkát végez a gyár cso­magoló részlegében, különösen az exportáruk csomagolásánál tűnt ki. Ezért kapta meg a „Kiváló dolgozó” oklevelet. Az új, százvagonos lé- és velő- tároló pincemestere Magyar Jó­zsef a Paksi Konzervgyárban. Jó munkájáért nemrég tüntették ki a »Kiváló dolgozó” oklevéllel. Koppányszántón, a tamási já­rás termelőszövetkezeti községé­ben a helybeli parasztok több mint 80 százaléka most kezdi el a közös gazdálkodást. Az elmúlt napokban 16 szántótraktor dol­gozott a falu határában, készí­tette a talajt az őszi kalászosok­nak. Ez idő alatt a szövetkezet tagjai megkezdték a közös állat- tenyésztés kialakítását. Bizottsá­got alakítottak, amely felértékeli az állatokat, amit a tagok ma­Ebben az évben a vállalat csak nem mindig költözött. Hol az egyik, hol a másik részleg in­dult útra és költözött új helyre, fis mire lejár az év, már helyén lesz valamennyi részleg, közpon­tosított lesz a vállalat, és gyár jellegét veszi fel a Simontornyai Vegyesipari Vállalat. Tavaly, még alig egymillió fo­rint értékű árut készítettek csak, az idén meg már hét millióra rúg a termékek értéke. Napról napra változik a vállalat. Azzal is, hogy egyre több új cikket visznek be­mutatásra a kereskedelmi szer­veknek, meg azzal is, hogy lassan elegendő gépük és korszerű mű­helyük lesz. Az üzemszervezés kellős közepén, a nyáron módosí­tották a vállalat tervét. Addig csak kétmillió forint értékű áru előállítását írták elő, most a második félévben már összesen hétmillió forintot. És a változást a dolgozók is elősegítik. Elég csak belepillan­tani az újítási feladattervbe és meggyőződni annak, végrehajtá­sáról, máris előttünk áll a' jövő, az 1960-as év a tizennégy milliós terével... Ez a jövő. A jelen, az is szép és biztató. gukkal visznek a közösbe. Befe­jezéshez közeledik az istállók re­noválása is, ahova összehordják majd a szarvasmarhákat és lova­kat az újdonsült szövetkezeti pa­rasztok. De arról is gondoskod­tak már a koppányszántóiak, hogy a közös állatállományt le­gyen mivel kitartani újig. Tíz vagon szálastakarmányt gyűjtöt­tek össze a közösbe, ami elegen­dő lesz az állatok takarmányozá­sához. Az eredmények joggal teszik büszkévé a dolgozókat és a veze­tőket, hisz ezideig — az előzetes számítások alapján — már fél­havi munkabérnek megfelelő nye reségrészesedés gyűlt össze. Mun­kásonként számítva, átlagban ez csaknem ötszáz forint... A hulladékból lesz itt hasznos áru, olyan, melyért sorbaállnak a pesti áruházakban. Csak néhá­nyat említünk a sok cikkből: női nemes prémbunda, ezerötszáz fo­rintért. Bakfisbunda, gyerekháló­zsák szőrméből, bundasapka több fazonban. És kefék százféle vá­lasztéka, kedve a körömkefétől a műszaki keféig mindent készíte­nek itt. És jó minőségben. Mert ha az' áru nem lenne jó, akkor például nem kapták volna meg az országban egyedi gyártásra a füstcsőtisztító kefét. Esztegár László, a keferészleg vezetője jog gal büszke erre. És a feladatot is látják ebből: jövőre közel húsz­ezer csőtisztító kefét kell készí­teni. Ehhez már most megkezd­ték a felkészülést: gépet szer­kesztettek, hegy gyorsabban, könnyebben, többet t'H'cv't n munkások termelni. Ezer forint Mivel ez év tavaszán több ezer egyéni paraszt választotta me­gyénkben is a termelőszövetke­zeti gazdálkodást, a meglévő nagy üzemi istállók kevésnek bizo­nyultak ahhoz, hogy jól jövedel­mező állattenyésztés legyen a közös gazdaságokban. Az istállók építése éppen ezért az év eleje óta sokkal gyorsabb ütemben fo­lyik a termelőszövetkezetekben, mint tavaly. A régebbi és új kö- zö^ gazdaságok állami hitelből és jutalmat kaptak a gép szerkesz­tői, készítői. Még nem fejezték be az idei tervet, de már a jövő év termelé­se foglalkoztatja a vállalat ve­zetőit. Terveket készítenek, hogy még több cikket tudjanak a ke­reskedelemnek adni. Ezek közé tartozik a gyapjúbéléses ülőpár- na, a több mint tízezer bunda­sapka, a négyezer prémgallér, a több mint ezer nőibunda. És a jövőt vetíti előre az is, hogy két Jaquard-szövőgépet vá­sároltak és brokátot, díszes kel-' mé.t szőnek majd. Harminc va­gon olyan hulladékfonal nyomára jutottak, amelyet ezideig eléget­tek. Jövőre ebből szőnyeget ké­szítenek és az újítás ebben az, hogy az áüíököpéhyek vásznát kifejtik és ezzel az erős fonallal szövik egybe a szőnyeget. A jövő évi terv az is, hogy a faipari rész leg majd játékokat készít. Hasz­nos tervekkel, elgondolásokkal foglalkoznak a vállalat szakem­berei, a jövő évi munka alapozá­sát végzik, ezzel egyidőben most azon fáradoznak, hogy minél több nyereséget tudjanak majd fizetni a munkásoknak. Pi­sáját erejükből mintegy 40 mil­lió forintot fordítanak istálló­építésekre. Ezt még a tavasszal betervezték. De terven felül újabb, összesen 28 juhhodály, ser- tésfiaztató és növendék szarvas­marha-istálló készül el még eb­ben az évben a termelőszövetke­zetekben. Az istállókat előregyár­tott faelemekből létesítik, ame­lyeket a termelőszövetkezetek­ben csak össze kell állítani. Ezek az istállók azzal a céllal készül­nek, hogy tavasztól késő őszig itt helyezzék el a jószágokat. De a szakemberek szerint ezek a nyári szállások téliesíthetők, szükség esetén átalakíthatják őket olyanra, hogy csikorgó hi­degben sem lesz itt a jószágok­nak semmi bajuk. A fentebb említett előregyár­tott faelemek egymás után érkez­nek meg a termelőszövetkezetek­be és amint azt Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági ősz tályvezetője mondotta, október 31-ig valamennyi elkészül. Ez idő szerint úgy néz ki, hogy az elsőt rövidesen a sárszentlőrin- ci Petőfi Tsz-ben szerelik össze, amit bemutatnak majd a megye termelőszövetkezeti vezetőinek is. Bolgár szövetkezeti vendégek Tamásiban A bátaszéki Búzakalász Tsz meghívására a Burgasz melletti Dolna Ezerovóból tizenöt tagú bolgár szövetkezeti küldöttség vendégeskedik Bátaszéken, A beígér vendégek csütörtökön Ta­másiba látogattak, ahol felkeres­ték a Vörös Szikra Termelőszö­vetkezetet. A bolgár szövetkezeti küldötteket PeFi János, a Szocia­lista Munka Hőse, országgyűlési képviselő, a terme' szövetkezet e’nöke fogadba Tamás-ben és mutatta be a közös gazdaságot. Tízezer bundasapka — félhavi fizetés a nyereségrészesedés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents