Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-22 / 222. szám

TortiTdi nrrmm tvbtüjsäG 1959. szeptember 22. Társulati ülést tartott a szekszárdi irodalmi színpad Vége a nyárnak, kaput nyitnak a kőszínházak és — örömmel je­lentjük —, kapunyitásra készül a szekszárdi gimnázium irodalmi színpada is. A második évad indu* lása előtt megtartották első tár­sulati ülésüket. A társulati ülés számba vette az elmúlt évad eredményeit. Az iro­dalmi színpad már az első évad­ban túlnőtte önmagát, tartalmilag és íormailag egyaránt. Könnyű dolog ezt így utólag megállapíta­ni, de elérni annál nehezebb volt. A közönség csak az eredményt látja — a nehézségek a függöny mögött maradnak. Nyilván a hi­vatástudat — ennek kialakulása, majd betöltése — volt az egyik oka annak, hogy az irodalmi szín­pad híre-neve túljutott a város határán. Előadásról előadásra töb­bet nyújtottak, s minél magasabb­ra értek, annál többre kötelezett a rang. Közismert dolog, hogy könnyebb egy várat meghódítani, mint azt megtartani. A közönségre ez ugyanígy igaz. Az irodalmi szín­pad az elsőt már megtette, de mit kíván tenni a második érdeké­ben? Megkérdeztük Kaszás Imre és Szalai Tibor tanárokat, a szín­pad vezetőit, milyen tervekkel és miiyen elhatározásokkal indul az új évad? — Hat előadást tervezett a tár­sulati ülés erre az évre. Az első­vel már október hónap folyamán jelentkezni kívánunk. Témája a szerelem, címe: „Virágom, virá­gom...” A műsoranyag kész, a szerepe- zés és a betanulás most kezdő­dik. Ez azonban nem minden, mert tartalmilag és formailag is újítani kívánunk. — Milyen változást fog ez jelen­teni az eddigi gyakorlathoz ké­pest? — Tartalmilag nagyobb teret engedünk tehetséges szólistáink­nál; és az énekkart és a szavaló­kórust is jobban fel fogjuk hasz­nálni, mint eddig. A formát ille­tően szintén változtatunk és ez a változtatás a szcenirozás fontos­ságának felismeréséből követke­zik. Az irodalmi színpad — szín­pad, s mert valóban az is, a pó­dium eszközei már nem kielégí­tőéi; a számára. Az első kísérlet eredményét mi is nehezen vár­juk, bár hisszük, hogy nem lesz kudarcos ez a próbálkozásunk. — Kialakult már az egész évi műsorterv? — Nagy egészében már igen, bár lehetnek még változások. Az első előadáson kívül biztosra le­het venni egy egész estét betöl­tő színdarab bemutatását — Gol- doni-, vagy Moliere-darab lesz —, és mi rendezzük április 4-én a felszabadulási ünnepség műsoros részét. A fennmaradó három elő­adás közül egy a világirodalom humorával foglalkozik... — Felötlik a kérdés, nem je- lent-e a terv megvalósítása túlsá­gosan nagy terhet az amúgy is meglehetősen megterhelt diáksze­replőknek? — Nincs aggodalomra okunk, — veszi át a szót Szalai Tibor — sőt... Először is maguk a szerep­lők diktálják ezt a tempót, má­sodszor pedig mostantól a KISZ nemcsak névleg, hanem gyakorla­tilag is mozgató ereje lesz ennek a színháznak, — harmadszor pe­dig... Talán ez a „harmadszor” az, amivel kezdenem kellett vol­na. Elhatározta a társulati ülés, hogy az irodalmi színpad „kilép” az életbe, azaz elmegy azokhoz, akik különben nem nagyon jön­nek el hozzá. Például a Felsővá­rosban rendez brigád-előadást, vagy az Újvárosban, vagy egy tá­vol eső faluban stb. Figyelembe véve a szekszárdi gimnázium irodalmi színpadának eddigi tiszteletre méltó eredmé­nyeit és ismerve a társulat min­den egyes tagjának lelkesedését, egy pillanatig sem maradhat két­ség senkiben — a tervek valóság­gá válnak. Jánosy Zoltán lavult a munkavédelem - de van még teendő a Fatelítő Vállalatnál Ezelőtt egy éve, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa megvizs­gálta a Dombóvári Fatelítő Válla­latnál a munkavédelmi helyzetet. A vizsgálatkor jelen volt la­punk munkatársa, s így akkor is írtunk a vizsgálat eredményéről. Csaknem katasztrofális helyzetet talált akkor Dombóvárott a bi­zottság. Elhanyagolt munkavé­delmi berendezések, hiányzó védő­korlátok és figyelmeztető táblák, az óvórendszabályok nem ismerete jellemezte akkor a helyzetet. Most egy év után ismét ellátogat­tunk a Fatelítőbe, hogy megtud­juk, történt-e változás, meg­szűnt-e az akkori állapot. Ezzel kapcsolatban a fűrész- üzemrészben Czimber Lajos cso­portvezetőt kérdeztük meg első­nek. (Szelőit egy éve a legtöbb baleset ebben az üzemrészben volt.) — A tavasz óta vagyok ebben az üzemrészben, csak egy baleset volt az eltelt időszak alatt. Saj­nos, ma éppen volt egy — teszi hozzá. — Rendszeresen oktatjuk a dolgozókat, a gépeket szabvány védőberendezésekkel láttuk el, és így sikerült bizonyos fokig csök­kenteni a baleseteket. Tehát a fűrészüzemben válto­zott a helyzet, a csoportvezető vé­leménye szerint. Kérdezzünk meg egy munkást, aki gépen dolgozik. Kottán Istvánná, körfűrészes: — Hál’isten, még megvan min­den ujjam — mondja —, csak fi­gyelni kell a munkára, és akkor biztonságosan lehet dolgozni. (Kotiánnc arra céloz, hogy a bal­esetet szenvedettek többségének a jobb kéz mutató- és nagyujját vitte cl körfűrész.) — Néhány hónap óta nem sok baleset van, a múlt évben sok­kal több volt. Mi ennek az oka? Talán figyelmesebbek az embe­rek, megfogadják a tanácsokat, ezért csökkent a balesetek száma. Az is lehet, hogy már gyakorlot­tabbak a munkások a gépek ke­zelésében. Velner József véleménye is az, hogy a munkára oda kell figyelni, és ahol lehet, javítani a védőbe­rendezésen, akkor még ennyi bal­eset sem lesz, mint amennyi most van. A fűrészüzemben a tavasz óta kevés baleset volt. Az említésre méltók is a dolgozók figyelmet­lenségéből erednek. Példa erre Horváth István — Czimber cso­portvezető erre utalt — könnyel­műségéből, figyelmetlenségéből következett be a baj: rönkgurítás közben lábába vágta a kapicskát (hegyes, csákányszerű szerszám). Az ilyen esetekben csak a baj be­következése után használ a jó ok­tató szó. Mert hiába írta alá a jelenléti lapot Horváth a legutób­bi balesetvédelmi oktatáson, ha az ott elhangzottakat nem tartotta be. És sajnos, az ilyen könnyelmű emberek még a balesetekből sem okulnak. Az említett baleset meg­történte után, néhány perccel, olyan játszi könnyelműséggel hin- tázgatott egy dolgozó a gatter előtti rönkön, hogy várni lehetett, mikor csúszik lábára. Csak a cso­portvezető megjelenésére hagyta abba a játékot. Egy másik dol­gozó meg a vállán levő deszkakö- teggel úgy fordult, hogy a gya­nútlanul mellette dolgozó társát majdnem fellökte. Baleseti ve­szély ez is és az előbbi is. Köztu­domású, hogy munka közben a baleseti veszély fennáll, de azt lehet csökkenteni, sőt a minimá­lisra redukálni, a figyelmesebb, megelőző munkával, az oktatáso­kon elhangzottak alkalmazásával, a védőberendezések használatá­val. Éppen a védőberendezések jut­tatják az újságíró eszébe, hogy a körfűrészeken — ahol a legtöbb baleset fordul elő — nem meg­felelő a védőberendezés. Még ak­kor sem, ha az a szabványt be­tartja. Az apró betéttuskók fűré­szeléséhez biztonságosabb eszközt lehet és kell is szerkeszteni a fa befogására. Persze fel kellene hív­ni a dolgozók figyelmét arra, hogy az ilyen irányú észrevételeiket kö­zöljék a művezetővel és újítsanak a védőberendezésen, ha jó ötle­tük van, mert a tökéletesebb vé­dőberendezés még csak biztonsá­gosabbá teszi a munkát, még ha költségesebb is előállítása, mint a jelenleg üzemben levőnek. Egy év alatt kétségkívül jelen­tősét léptek előre a Fatelítő Vál­lalatnál a munkavédelem terén. Eredmény az, hogy kevesebb most a baleset, jelentős az is, hogy a dolgozók többsége betartja a sza­bályokat. De az eredmények mel­lett az apró balesetek -— ujjhegy levágása, deszkaszilánk hasítása stb. — még inkább juttassák eszükbe a Fatelítő vezetőinek, hogy a jelenlegi út csak a kezdet, ezen tovább kell haladni, hogy a munkát még biztonságosabbá tegyék. pj. M$9kezdfék cs Dalmcmdi HüimdkiikoriGa-gyár pffébmizesneltefését Amint azt korábbi híradásaink­ban már közöltük, Dalmandon 20 millió -forintos költséggel hibrid- kukorica feldolgozó üzem építé­sét kezdték meg ez év tavaszán. A gyár határidő előtt elkészült, a műszaki és építészeti átadások már több mint egy hete folynak. A gyár munkavédelmi berende­zését tegnap vizsgálták felül és ugyancsak tegnap befűtötték a kazánokat, megkezdték a gyár próba-üzemeltetését. A hibridku­korica feldolgozót üzemeltető Al­sóleperdi Állami Gazdaság októ­ber 1-én veszi át a gyárat, ami- koris a megye valamennyi állami gazdasági vezetőjének bemutat­ják a Tolna megyei állami gaz­daságok e legújabb és egyben az elmúlt tíz év legnagyobb léte­sítményét. A gyárban még ebben az évben megkezdik a 3000 hol­don termelt hibridkukorica fel­dolgozását, amiből a jövő eszten­dőben már ellátják egész Tolna " ;'m!r"scgű hibridkukori­ca vetőmaggal. Ma ülést tart a Tolna megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottsága, amelyen többek kö­zött megvitatják a Gyönki Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának a beszámolóját a járás területén működő termelőszövetkezetek termelési helyzetéről és feladatai ról, továbbá az ősszel induló ter­melőszövetkezetek megsegítése ér dekében végze'1 munkáról. A na­pirendi pont tárgyalására igen sok mezőgazdasági szakembert is meghívtak. Ezen kívül beszámolót terjesztenek a v.b. elé a kereske­delem megyénk területén végzett nyári műnk;' 'áról és őszi felké­szüléséről. Jelentés hangzik el a kongresszusi munkaverseny hely­zetéről, Húszezer néző az őcsényi honvédelmi napon Kisebbfajta népvándorlásnak is beillett volna, ahogyan vasár­nap a tömeg a környékből öcsénybe özönlött. Autóbuszok, gépkocsik, motorkerékpárok, ke­rékpárok, lovaskocsik kavarták a port, vitték, az embereket a hon­védelmi napra. Már kora reggel megkezdődött a műsor a terep-motorversennye\ de az igazi csemegét a légipará­dé jelentette. Mintegy húszezer néző helyezkedett el a repülőtér szélén, amikor 11 órakor felcsen­dültek a himnusz hangjai és fel­tűntek a nemzeti színű és a béke kék zászlaját vivő gépek. A né­zők között ott foglalt helyet Da­radics Ferenc, a megyei pártbi­zottság másodtitkára és dr. Vigh Dezső, a megyei tanács elnök- helyettese is. Azután levegőbe szökkent egy kis motorosgép, a Tréner. Pilótá­ja Karsay Endre, aki már szám­talan repülőnap közönségét káp­ráztatta el mutatványaival. Buk­fenc, dugóhúzó, orsó, szegletes orsó, dobott orsó — mindmegany- nyi lélegzetelállító pilótabravur. Alig ér földet, máris három Szu­per-Futár vitorlázógép érkezik a légtérbe, kötelékben mutatnak be műrepüíést. Utánuk ismét karcsú vitorlázó gép mutatványai következnek, Ki szely Ernő aranykoszorús repülő, magyar bajnok ül a kék-fehér kockásra festett szárnyú gépben. Hol háton repül, hol közvetlenül a nézők feje felett száll el, ame­rikai orsó, íélorsó, zuhanó buk­fenc — nehéz és nehezebb mű­repülő mutatványok, amelyeket méltán jutalmaz nagy taps. Három Jak-18-as motorosgép — mintha mindhármat egy kéz kor­mányozná — együttes produkciói következnek. A pilóták, Szászi Béla, Nagy János és Tarr Lajos nem egyszer alig néhány méter­nyire a közönség feje felett húz­nak el, hogy a következő pilla­natokban ismét fent a magasban végezzék bravúrjaikat. Ugyanezeket megismétli három Jak 11. — jóval nagyobb sebes­ségű gépek, mint az előbbiek. Majd két Jak 18. emelkedik a le­vegőbe, a ballonvadászat követ­kezik. Egymás után engedik le­vegőbe a 60—70 centiméter át­mérőjű léggömböket, ezeket kell a pilótáknál;, Szászi Bélának és Nagy Jánosnak eltalálni. A néző­sereg ujjongva fogadja, ahogyan a két gép egymásután »vadássza le« a léggömböket, azon viszont derülnek, amikor a gép célt té­veszt és a ballon a légcsavarszél hatására eszeveszett pörgésbe kezd. A gépek mutatványai után az ejtőernyősök következnek. Elő­ször egy háton repülő Jak-lá.-ból ugrik ki egy ejtőernyős, majd egy érdekes produkció következik. A két »szekszárdi« Gyulai György és Rajcsányi Mária összekapasz­kodva ugranak ki. Néhány pilla­natig zuhannak, majd elválnak egymástól, úgy nyitják ki kék- piros-sárga szeletekből Összeállí­tott ernyőjüket. Ezután csoportos ugrás következik négy LI-2-es gépből. Mintegy hatvan, fehér, sárga, piros, zöld, kék, lila színű ejtőernyő libeg egyszerre a leve­gőben. A nagyszabású parádé véget ér, következnek a MALÉV-gépek, sétarepülésre viszik a közönséget. De sokan szurkolnak a lovas­pálya körül is, ahol az MHS bajai lovasklubjának tagjai tartanak bemutatót. És ellepik a vendég­látó sátrait is, az izgalmakat nem árt lehűteni egy pohár sörrel. A MALÉV-gépek még délután öt óra után is vitték a sétarepülőket. Kitűnően sikerült az MHS hon­védelmi napja. í ÍREK Mit kell tudni az „eszményi nőnek?“ Az olaszországi Riccione-ban szeptember 4-én kezdődött meg az 1950. évi »Eszményi Nő« vá­lasztása. Ezen a választáson, me­lyet évek óta minden évben meg­rendeznél:, csak csekély mérték­ben esik latba a női szépség. A je­lölteknek különféle vizsgákon kell átesniük, amelyeknek során tanúbizonyságát adják általános műveltségüknek, fózéstudomá- nyuknak, sportteljesítményeik­nek, stb. Az általános műt>eUség megál­lapítására a jelölteknek, akiknek többsége főiskolai végzettségű, kü lönjéle kérdésekre kellett meg­felelniük. így például: »Mit oí­— Hetven brigád vesz részt a dombóvári vasútállomáson a kongresszusi versenyben. — A megye szocialista iparának termelése júniusban 103, július­ban pedig 102,4 százalék volt. — Megváltozott Szekszárdon az iparcikkboltok nyitva tartási ideje. Eddig délután általában nem tartottak nyitva, kivéve a keddi és pénteki meghosszabbí­tott nyitva tartást. Hétfőtől, szep­tember 21-től kezdve a követke­zők szerint tartanak nyitva az iparcikk-boltok: hétfőn, kedden, csütörtökön és pétiteken délelőtt 8 órától 12 óráig és délután 13 órá­tól 16 óráig, szerdán 8-tól 16 órá­ig és szombaton 8-tól 17 óráig tar­tanak nyitva. Erre az intézkedésre a lakosság érdekeinek szélesebb- körű figyelembevételével került sor. — Füves János, a Nagydorogi Vegyes KTSZ részlegvezetője jó munkaszervező. Mint termelő tag maga is jól végzi munkáját, nagy. része van abban, hogy a szövet­kezet teljesítette kongresszusi felajánlását. Most újabb felaján­lást tesznek a következő három hónapra, vas?«, »Milyen erőket képvisel de Gaulle Franciaországban?«, »So­roljon fel négy Verdi operái«, stb. A politikai kérdésre egyetlen je­lölt sem tudott kielégítő választ adni. A Verdi operára vonatkozó­lag legtöbben kettőnek a nevét tudtáp csak kinyögni. Ami olvas­mányaikra vonatkozik, túlnyomó többségük kizárólag magazinokat és detektívregényeket olvas, egyetlen egyszer merült csak fel Dosztojevszkij, egyszer Heming­way és ugyancsak egy ízben Cro- nin neve. A hölgyek között volt olyan zeneakadémiai növendék, aki egyetlen XVIII. századi zene­szerző nevét sem tudta megmon­dani. • —■ A jövendő ruházata alumí­niumból készül. Egy manchesteri fizikus kísérletképpen olyan alu­míniumszálat készített, amely té­len melegen tartja a testet, nyá­ron pedig hűvösen. A szálból ké­szült szövetnek igen nagy jövő­je van a textiliparban. Egyelőre csak nyolc méter létezik az igen fényes anyagból, amelynek vas­tagsága egy centiméternek nem egészen ötszázad része csupán. Az alumíniumszövetek a feltaláló szerint igen olcsók lesznek és normális gyapjúból, pamutból stb. készült anyagok fonákjába is be lehet őket szőni. Ezáltal télen kizárják a hideget, nyáron pedig — ha kívül viselik — visszaverik a hőséget. — A bölcskei gépállomás most megválasztott új pártvezetősége tervbe vette, hogy a tél folyamán új traktorosokat képeznek ki a gépállomáson. — 2249 úttörő vett részt a nyár folyamán táborozáson. A táboro­zás költségeit nagyrészt az út­törők maguk fedezték a tanév fo­lyamán rendezett bevételekből, s hozzájárultak a költségek fedező­idéhez a szülők is.

Next

/
Thumbnails
Contents