Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-18 / 193. szám
4 Í959. augusztus IS. TOUWA SiwtrW wiírüJSAG Nem robbant fel a kemence Est láttuk A negyvenkét méter magas bányaoldal mint a nagyítólencse, úgy gyűjtötte a meleget. A hőmérő árnyékban Celsius szerint plusz 28 fokot mutatott. A nap égetett mindent, a frissen készített tégla valósággal gőzölt a tűző sugaraktól. A Keller-féle szárítószínek között megállt a levegő és a nagy hőségtől bágyadtan tologatták a nyerstéglákkal rakott csilléket a munkások ... Délelőtt tíz óra. A téglaprés egyhangú monoton zúgása, a kanyarokban sikongató csillék hangja és a nagy meleg ülte meg a téglagyárat... A csilletoló gyerekek szokásos zsivaj- gása, neszezése sem hallatszott. Féltizenkettőkor már a hőség szinte kibírhatatlan volt. A delet jelző rekedt csengőberregés, a transzmisszió szíjak halkuló sercegő recsegése után olyan csend lett a telepen, mint éjszaka, amikor csak az éjjeliőr lépteinek kopogása hallik. Ebédelni mentek a munkások. Egy órakor felfrissülve állták ismét vissza a gép mellé. A munka most gyorsabban ment, mint ebéd előtt. Fél kettőkör elsötétült a gyár bányafelőli oldala. A vasút melletti rakodóról heves szél söpörte a Ézsia művészete az Iparművészeti Múzeumban A Magyar Tanácsköztársaság 40 éves évfordulóján rendezett ünnepségek során a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum »Ázsia művészete« címmel nagyszabású kiállítást rendez az Ipar- művészeti Múzeum épületében (Budapest IX., Üllői út 33—37. sz.). A 40. évforduló egyben a Keletázsiai Művészeti Múzeum alapításának jubileuma is. A kiállítás megemlékezik a múzeum létrejöttéről, bemutatja a gyűjtemény-csoportok válogatott darabjaival a múzeum gyarapodását, fejlődését. A kiállítás 1959. augusztus 14- én, délután 5 órakor került megnyitásra. Megtekinthető hétfő kivételével mindennap 10—18 óráig. jövetelének végére. Én elénekelem, tanuljuk meg mindnyájan, testvéreim, bizonyos vagyok benne, hogy ezt az indulót néhány esztendő múlva velünk fogja zúgni az ország és a világ. — Soltész kappanhangján halkan énekelni kezdte: »Lengjenek magasan Frontunk [szent zászlói, E menetből zúgjon az egész [világnak Frontunk igazsága ... Fel magyarok!... fel most már A Keresztény Front útján ...« Az induló elhangzott, s az utána beálló áhitatos csendet Szepes- helyi öreges dörmögése törte meg: — No, akkor menjünk, ad nekem a feleségem, ha nem leszek otthon nyolc órára! Oszladozni kezdtek, mire Soltész egy szempillantás alatt átlátta a veszélyt. Ezek sfcétmennek anélkül, hogy obulusaikat lehelyeznék a haza oltárára. Márpedig neki egy árva vasa sincs, s holnap házbért kell fizetnie. Sikerült még idejében közbelépnie, mielőtt a szent férfiak és vénlányok »idő előtt« szétoszlottak volna. — Testvéreim! Szomorú a szívem, hogy figyelmeztetnem kell benneteket vállalt anyagi kötelességeitekre. Ne feledjétek, hogy a Keresztény Front programjának kidolgozásához sok időre és energiára van szükség, s élnem, is kell valamiből. Testvéreim! Ti önként ajánlottatok fel nekem annak idején némi pénzösszeget, kérlek benneteket, helyezzétek ide az asztalra. Az Előkészülők Táborának tagjai sorra az asztalhoz léptek s ki Dunára a téglaport, sűrű fekete felhő tört elő a bánya felől. Aggódó szemek tekingettek szét, vajon lesz-e eső ..; Néhány perc múlva hatalmas villám cikázása világította meg az elsötétülő égboltot, majd rettenetes dörgés következett, azután újabb villámlás, dörgés: égiháború. A mennydörgés hangjait százszorosán verték vissza a bánya falai. Az eső nagy cseppekben verni kezdte a földet, ezt néhány percig nagy porfelhő kísérte, majd mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott. A bányamunkások, lerakók, csilletolók futva jöttek a présházba. Az ajtóból figyelték a vihart. Az első félóra alatt any- nyi víz gyűlt össze, amit a lefolyóárkok még könnyen elvezettek. Azután a bányaoldalt is mosni kezdte az eső, a meglazított földet iszappá keverte és a negyvenkét méteres bevágásról iszap és víz zúdult a présház falának, ott irányt változtatott, becsapott a kisvasúti sínek közé és rohant a Duna felé. A magas partról lehordott iszap néhány perc alatt feltöltötte a sínközöket, a lefolyóárkokat és a víz nekiszabadultan a Keller- szárítók alá kezdett folyni. A présházba is bezúdult a víz. Róth János és Gala István bányászok szaladtak elsőnek gerendáért, a többiek lapátot fogtak és gátat csináltak a vizáénak. Térden felül érő iszapos vízben gázolva hordták a gát- ém'tő anyagot, szinte pillanatok alatt elzárták a víz útját, a szu- terint megmentették ... Izgatott kiabálás hallatszott a kemencétől. A víz áttörve a Keller-szárítók alatt, a kemenceajtók alját kezdte mosni.._. A kemencemunkások lapátokkal, kárékkal felfegyverkezve földet, téglatörmeléket hordtak a veszélyeztetett ajtókhoz. A nagy igyekezet érthető volt, hiszen a tűz a kemencének az ár érte oldalán volt és ha a víz be tud törni a kemencébe, ott rendkívül gyorsan gőz képződik és a kemence felrobban. Percek alatt zárták el a víz útját itt is... Danizs János behordó brigádja szinte emberfeötven, ki száz forintot tett le a kopott terítős asztalra. Csak Sze- peshelyi, az örökké pénztelen Szepeshelyi maradt adós. Idegesen végigtapogatta ruhájának ösz- szes zsebét, mintha nem tudta volna, hogy mennyi pénz van nála. —• Sajnos, Soltész testvér, nincs nálam egy fillér sem. A feleségem előtt nem fedhetem fel szervezkedésünk nagyszerű célját, s így nehézségekbe ütközik, hogy a mi szent ügyünkre valamit is elvonjak a konyhapénzből ... Soltész haragosan nézett rá: — Szomorú, hogy Szepeshelyi testvérünk nem tud módot találni az ügyünk iránti áldozatkészségének bizonyítására. Figyelmeztetnem kell, hogy a Keresztény Front államában ki-ki aszerint boldogul majd, hogy milyen terheket viselt az előkészület idején. Ezt a néhány rongyos bankjegyet annak idején kamatostul fogják visszakapni mindannyian, testvéreim! A lakás kiürült és Soltész fáradtan ült le a karosszékbe. Hamarosan elnyomta az álom. Álmában ő volt a kancellár, sőt a választott király is, akinek az alkotmány-tervezet szerint mégis ötször annyi fizetése van, mint a kancellárnak, pedig a Keresztény Front állama arról is gondoskodik majd, hogy a kancellárnak legyen mit aprítania a tejbe, annál is iríkább, mert a kancellár egyben a Keresztény Front politikai igazgatóságának elnöke. Két nap múlva ismét összejöttek az Előkészülök Táborának tagjai a Soltész-lakásban. Megint Soltész vitte a szót. a húréi Pet&fi Tsz-ben letti munkával akadályozta meg a víz betörését. Két óra elteltével a vihar szűnni kezdett. ’Negyven-ötven centiméter magasan hömpöly- gött a szennyes ár a vihar elvonulása után a gyár területén. Térdig feltűrt nadrágban munkások járták végig a gyárat, szabadították a víz útját, a gyárvezető meg számbavette a kárt. Nyolcvanezer tégla volt veszélyben, s a gyors beavatkozás eredményeként alig húszezer tégla ment tönkre. ... A Paksi Téglagyárban a vihar után csak két nap múlva kezdhették meg ismét a termelést. Mintegy négyszáz köbméter iszapot kellett eltávolítani. És most néhány nappal a vihar után a gyárvezető büszkén említi munkásait, akik megmentették a gyárat, a víz nem robbantotta fel a kemencét és két nap alatt ismét üzembe helyezték a téglagyártó prést. Pálkovács Jenő Október 30-án készül el a termelőszövetkezet 15 vagonos magtára, amelyet a Zombai Építő Ktsz vitelez ki, döntően állami hitelből. A hitel mellett még 27 000 forintos saját erővel is hozzájárul a szövetkezet a beruházáshoz. * A szövetkezet gabonájának 80 százalékát kombájnnal aratta le a Szedresi Gépállomás. Búzából 16 mázsás, árpából 15 mázsás a termésátlag. Az árutermelési tervük egy hold redukált szántóra 1300 forint áruérték. Előreláthatólag ezt a tervet 1600—1700 forintra fogják teljesíteni egyrészt gazdálkodásuk javulásának következtében, másrészt pedig azáltal, hogy a munkaegység 60 százalékát pénzben fizetik ki. Az árutermelési terv túlteljesítéséért az államtól körülbelül 45 000 forint hitelelengedést kapnak. Gyönyörű és egyre gyarapodó a szövetkezet sertésállománya. A hízottsertéseket fáiké* sítják és így értékesítik. A fal- kásítva értékesített sertések után kilónként két forint nagyüzemi felárat kapnak. Fejlődik szarvasmarha-állományuk is. A helyes takarmányozás, a korszerű, gondozás és tenyésztés eredményeként az utóbbi hónapokban több mint három literrel nőtt a tehenek fejési átlaga. * A javuló gazdálkodást mutatja az is, hogy a munkaegység-előleget az idén — 10 forintot egy munkaegységre — saját erőből, hitelkérelem nélkül tudták kifizetni. A tervezett 30 forintos munkaegységérték helyett az év végén előreláthatólag 40—45 forintot fognak egy munkaegységre kifizetni. Eloszlik a felhő Alacsony, fü.gemozgású ember T. István. Amit beszél, szaván megérzi az ember, hogy nem Dunántúl szülötte. S a beszédéből az ember arra következtet, hogy vasutas, olyan, aki álmában is a sínek között jár, aki tudja, hogy itt ennél a szelvénynél lazult meg egy csavar, holnap meg majd amott kell egy talpfát kicserélni. S a felettesei; ha szóba kerül munkája csak dicsérni tudják, A legjobb középkádernek tartják. Kenyere javát is a vasúton ette meg, haja a sok gondtól őszbe- csavarodotj már, mert nem csali a vasút, hanem a család is ezernyi gondot, bajt hord magában, s egyszer-egyszer valamelyi- kitör... Nagyot sóhajt, amikor családja felől érdeklődöm... — Kórházban van a feleségem, nem tudom mi lesz vele, injekciózzák, hogy meggyógyuljon... már bízni sem tudok... — és elcsuklik hangja, látom ar—• Testvéreim, folytassuk legutóbb félbehagyott összejövetelünket. Beszéljünk most arról, hogy miként valósíthatjuk meg a Keresztény Front programját. Nekünk csak akkor lesz lehető hivatásrendünk maradék nélküli teljesítése, ha a légkör teremtéséhez előkészületünkben hozzákezdünk, hogy szabadságunk el- érkeztével szinte zökkenő nélkül folytassuk azt a munkát, amit magányunkban eleddig végeztünk. — Nem értem — szólt közbe Kemenes Erzsébet, aki különben is nehezen szerepelhetett volna az éleselméjűség mintaképeként. — Pedig nagyon egyszerű — folytatta Soltész. — Magyarán mondva arról van szó, hogy valamennyiünknek szívós munkával kell felkészülnünk majdani szerepünkre. Kinek-kinek máris gyakorolnia kell magát abban, ami a Keresztény Front államában rá vár. Testvéreim, az éjszaka nem küldött álmot szememre az úr, s néhány gondolatot vetettem papírra. Hadd olvassam most fel ezeket nektek: »Feltétlenül szükséges, hogy mi a Keresztény Front Előkészülők Tábora, amikor magunkat az államférfi szerepére készítjük elő, tisztában legyünk a magunk előkészítésének útjá- val... A Keresztény Front élharcosai mindegyikének vállalkoznia kell politikai szerepre, a politikus szerepére, sőt sokaknak vállalkozni kell az államférfi szerepére is... Tudni kell mindnyájunknak, hogy az Előkészülőknek egy meghatározott szerepre kell készülni.« (Folytatjuk^ cán az ideges rángást, elhomályosuló szemét... Igen, felesége hosszú hónapok óta kórházi ápolásra szorul. Az orvosok bíztatják, hogy meggyógyul, hogy visszanyeri látását, hogy ismét odaáll majd a családi tűzhely mellé... — Legalább főzne, a mosást még megcsináljuk mi, de főzni... — És itt lenne velünk, itt éreznénk, hogy van, hogy megint mellettünk van, olyan üres így a ház. A családi tűzhely üres, kórházban van a hitves, a két fiú gyerek dolgozik, vájárnak tanulnak... A leány gimnáziumba. jár, most végezte az első osztályt... — Tudja, úgy gondoltam — fordult felém hirtelen — kiveszem a leányt az iskolából, kell az asszonykéz a házhoz... Próbálom lebeszélni... mindhiába... — A gyerek, a nagyobbik, az ősszel megy katonának, a leányt iskolába kellene küldeni, de akkor ki marad velünk? A kérdés nekem szól — gondolkodni kezdek, hogyan lehetne a családi tűzhelyet ismét meleggé, vidámmá tenni, hogy T. Istvánnay visszajöjjön kedve... Gondolataimból ismét az ő szavára kell figyelnem... — Tudja, nagyon jól dolgoznak az embereim, a tervet teljesítettük, a kongresszusi versenyben is mi vagyunk az elsők— — De mi lesz a családdal —■ szólok közbe. Az előbbi munkábafeledkezett szavak után ismét valósággal visszataszítom a családi gondok közé, rámnéz, hosszan... látom, hogy legjobban szeretné, ha nem feszegetem a dolgot... egyet sóhajt, kezével int: — Majd, csak lesz valahogyan... Mögöttem becsukja a kis iroda ajtaját, még fülemben cseng T. István sorsának íze-hangja, összekeveredve a vasúti munka gondjaival, bajaival. — Ekkor megszólal kísérőm Dóra István főintéző: — Nem hagyjuk magára a Pistát, holnap beszélünk az ügyéről, szólok a párttitkárnak is és segítünk rajta... És úgy megnyugodva nézek vissza a muskátli virággal telirakott ablakon át T. Istvánra; eloszlik a felhő a kis családi fészek fölül... Pj. Nagy mennyiségű fát lopott Bartos Ferenc bátaszéki lakos 1958 júliusában megjelent Hován- szky Emil MÁV vezető pályamester bátaszéki irodájában és engedélyt kért tőle, hogy a használaton kívül álló megkezdett építésű bátaszék—mohácsi vasútvonal töltésén az ott levő fák és bokrok tisztogatását elvégezhesse. Ekkor megállapodás nem jött köztük létre. Azonban néhány hónap múlva Hovánszky pályamester írásbeli engedélyt adott Bartos Ferencnek a tisztogatási munKák elvégzésére. Egyben figyelmeztette őt, hogy a fákat és a vastagabb bokrokat kivágnia nem szabad és a töltésen nem végezhet teljes irtást, csak tisztogatást. Bartos 1958 novemberében kezdte meg a munkát. Több munkást is alkalmazott, akik a kitermelt famennyiség bizonyos részét kapták munkabérként. Bartos az utasítás ellenére munkásainak azt mondotta, hogy a töltésen ültetett néhány fa kivételével a teljes növényzetet ki kell irtani. Utasítása nyomán azon a szakaszon, ahol a munka befejezéséig, körülbelül 1959 januárjáig dolgoztak, valamennyi bokrot és nem ültetett fát kipusztították. A munkálatok során körülbelül 663 fűzfát, 12 336,98 forint összegben és 203 nyárfát 2881,38 forint összegben vágtak. Az összesen kivágott mintegy 866 fa körülbelül 86 köbméter famennyiséget tesz ki. Ennek egy részét munkabér fejében vádlott a kitermelést végző személyeknek adta át, a jelentősebb részét azonban részben ezeknek a személyeknek, részben idegeneknek eladta. Bartos a bűnösségét tagadta. A kihallgatott tanúk egybehangzó előadása alapján azonban bebizonyosodott, hogy a munka megkezdésekor a vezető pályamester kihangsúlyozta, hogy csak részleges, a vékonyabb bokrokra kiterjedő tisztításról lesz szó, nem pedig a fák letárolásáról. A Szekszárdi Járásbíróság Bartos Ferenc bátaszéki lakost társadalmi tulajdon sérelmére ismételten lopással elkövetett bűntettben, továbbá a közellátás érdekét veszélyeztető bűntettben mondotta ki bűnösnek és ezért őt tízhónapi börtönbüntetésre és ötezer forint pénzbüntetésre ítélte. Tekintettel az elkövető idős korára és büntetlen előéletére, a bíróság a börtönbüntetés végrehajtását háromévi próbaidőre, feltételesen felfüggesztette. S. J.
