Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

1959. augusztus 16.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

s

Hogyan lett »As ember tragédiájából“ egy lány tragédiája

Köszöntjük a 10 éves tengelici Petőfi Tsz-t

A kies fekvésű Vajas községben mindenki természetesnek vette, amikor a két fiatal, Maca és Karcsi jegyváltása nyilvánosságra került. Nem volt titok, hogy szeretik egymást és különben is a szülők, rokonok és jóbarátok már évekkel ezelőtt, amikor még Maca iskolába járt, egymásnak szánták őket. Senkinek sem jutott eszébe az sem, hogy Maca más vallású, mint Karcsi és hogy a leány iskolázott, Karcsi pedig bányász.

— összeillő szép pár — mondták —. és napirendre tértek a dolog felett.

Maca, a menyasszony készítette a kelengyét, a szülők pedig már megvásárolták a bútort, készültek az esküvőre. Nem is volt semmi baj, azaz, hogy ;;; De ne vágjunk az események elé, hanem kísérjük figyelemmel, mi történt a két fiatal között.

Történt pedig, hogy Macáé- kat egy szép napon felkereste Titovicsné — akit szegről-vég- ről valamilyen rokoni kötelék fűzött a családhoz.

Azzal állított be, hogy szeretné megnézni Maca kelengyéjét és bútorát. Azt mondani sem kell, hogy kellőképpen szemrevételezett mindent és az egyes darabok láttán külön is kifejtette tetszését.

— De gyönyörű ;;; Jaj, de szép .;; Tündéri.;; — lelkendezett a habselyem és nylon fehérneműk láttán;

— És milyen lesz a menyasszonyi ruha? — kíváncsiskodott tovább.

— Azt még nem vásároltuk meg. A fiatalok még nem döntöttek arról, hogy Maca fehér ruhában, fátyolosán, vagy sötét utcai ruhában esküdjön.

— Hogyan? Jól hallok? — kapkod levegő után Titovicsné. — Utcai ruhában akarsz esküdni? Remélem, nem egyezel bele abba, amit Karcsi hangoztat. hogy nem lesz templomi esküvő? — méltatlankodik.

— Nem tudom, még nem döntöttünk véglegesen, de Karcsi már többször említette, hogy nem lesz — mondja a leány.

— Uram, bocsá.;; hát ezt nem lehet, ebbe nem egyezhettek bele — tüzesedik neki és

Az építőmunkások már tatarozzák, festik, meszelik a közel 3000 négyzetméter nagyságú pavilont, ahol a Duna—Tisza táj legszebb terményei nyernek elhelyezést. Nyolcvanhét állami, kísérleti és tangazdaság, 476 mezőgazdasági termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport, továbbá 24 egyénileg dolgozó paraszt kiváló termelési eredményeinek együttes színhelye lesz ez a pavilon;

Itt mutatják be mindazokat a témaköröket is. amelyek a takarmánynövénytermesztés és az állatok takarmányozásának korszerű módszereit és fejlődését tanúsítják.

Különös érdeklődésre tarthat itt számot a szántóföldi takarmánynövénytermesztés helyes arányai, a takarmánynövénytermesztés üzemen belüli megszervezését és a takarmány önellátás üzemi feladatait szemléltető 12 négyzetméteres terepasztal.

A növénytermesztési pavilonban kap helyet a kenyérgabonatermesztés témája. A kiállítás a gazdaságok talaj- és üzemi viszonyainak megfelelő búza- és rozsfajták kivál"« •'' ávrl is foglalkozik. Felhívja a látogatók

egyre jobban, olyan hévvel tiltakozik, mintha legalábbis a saját esküvőjéről lenne szó.

— Döntenetek kell, mégpedig sürgősen, mert itt nemcsak a' templomi esküvőről van szó, hanem arról is, hogy melyikő- tök ad reverzálist.

— Jaj, a reverzális — kap a fejéhez az anya. — Erre bizony eddig nem is gondoltunk.

— No, látjátok — tárja szét

karjait Titovicsné és olyan diadallal néz a két megrökönyödött nőre, mintha arról

adott volna hírt, hogy új szput- nyikot bocsátanak fel a világűrbe, amelynek utasa ő, Titovicsné lesz.

— És most már azt is megmondom — fogja halkabbra a beszédet olyannyira, hogy

majdnem suttog — nem magamtól jöttem ám, hanem küldetésben vagyok.

— Küldetésben? — kerekedik egyre nagyobbra a két nő szeme.

— Ki küldte, Titovics néni? — leheli a leány.

— Ki? Nem találjátok ki? — élvezi anya és lánya érdekfeszítő kíváncsiságát.

— Hát engem bizony nem küldött más, mint..; — feszíti tovább a kíváncsiság húrját, s nagy lélegzetet vesz, mintha mondani akarni valamit, utána pedig olyan szorosra zárja ösz- sze a száját, mintha állandóan hét lakat alatt tartaná.

— Mondd már végre ki — kérleli az anya.

— Mondja meg, drága Titovics néni — könyörög a lány is.

— Jó, megmondom, de erről aztán senkinek! Még Karcsinak sem szabad' tudni.

Amikor pedig a mama ígéretét vette, hogy így, meg úgy folyjon ki a. két szeme, ha erről bárkinek is szólna, mintegy kinyilatkoztatásként mondta:

— A tisztelendő úr küldött.

És most már, mint egy megáradt vízfolyás, pergő nyelvvel mondta:

— Ne egyezzetek bele abba, amit az a kálomista kiszes Karcsi akar. Templomi esküvő lesz és kész! És a reverzálist is tisztázni kell, mégpedig úgy, hogy akár lányotok, akár fiafigyelmét a termelés biztonságát és hozamát növelő tényezőkre.

A Szekszárdi Megyei Bíróság 1959. augusztus 14-én tárgyalta Balipap Ferenc gyulaji lakos bűnügyét. A tárgyalás során a bíróság a következőket állapította meg:

Balipap Ferenc sógorságban veit Csapiáros Gáspár gyulaji lakossal és közöttük különböző személyi ellentétek miatt már hosszabb ideje haragos viszony állt fenn. Már több alkalommal trágár, durva szavakkal illették egymást, sőt többször verekedtek is.

1959. május 31-én a délutáni órákban Csapiáros Gáspár megjelent apósának, Juhász Gáspárnak a lakásán és 4ele szóváltásba keveredett. A szóváltás közben Juhász Gáspár az ekkor már támadóan fellépő Csapiáros Gáspár elől a lakásába menekült, az ajtót bezárta. Csapiáros azonban a vállával az ajtót betörte és a lakásba behatolt. Ott ütni kezdte az apósát és az ütlegelés közben a szobában álló asztal fiókjából egy harapófogót vett a kezébe és azzal bántalmazta Juhászt. Miközben Juhász és Csapiáros egymással verekedett,

tok születik, az csak a katolikus keresztséget veheti fel — szónokolt olyan hévvel, mint valami megszállott prédikátor. — Gondolkodjatok és ezt meg is kell mondani Karcsinak — fejezi be kinyilatkoztatását.

Amikor pedig dolgavegezté- vei búcsúzkodni kezd, odasúgja Macának:

— Neked pedig azt üzeni a tisztelendő úr, hogy szeretné veled megbeszélni a jegyesoktatást.

Hogy mi történt a megbeszélésen, mi sem, arról különböző dolgokat suttognak a faluban. Tény az, hogy Maca egy szép napon felkerekedett és a tisztelendő úr társaságában titokban a fővárosba utazott, mint mondta — megnézték a Nemzeti Színházban Az ember tragédiáját ..;

Ennek pedig folytatása lett. A leánv tragédiája ... Mert bizony Karcsi — akármennyire sírt és esküdözött a lány, hogy nem történt semmi — úgy felbontotta a jegyességet, mint a pinty.

Történt pedig, hogy Titovicsné megjelent Karcsiéknál a békítőangyal szerepében azzal a szándékkal, hogy mint mondja: összehozza a fiatalokat. Hogy ez nem sikerült, azt nem is kell külön mondani, Karcsi hajthatatlan maradt és a beszélgetés közben, úgy bányászmódra, jól megmondogatta a magáét a békedeputációban járó Titovicsnének, aki ezek után sírva jött ki Karcsiéktól. Utravalóul a kapuban még annyit kiáltott utána: »Nem

ajánlom, hogy megbízója az utamba kerüljön!«

Termelési tanácskozás a Tolnai Selyemfonógyár szövődéjében. Susula István, a szövődé vezetője részletesen elemzi az üzemrész munkáját, a beszámoló első részében az eredményekről beszél, majd a termelést gátló hibákról. Arról, hogy a csévélő nem győzi az anyagellátást, a gépkihasrná- lás itt csak 50 százalékos. Előfordul, hogy nem takarják le az anyagot, az kiszárad, pattog. A karbantartók néha túlolajozzák a cérnázóban a gépeket, olajfoltot kap az anyag, ezért rossz lesz a selyemszövet minősége. Baj van a munkafegyelemmel is, mert — úgymond — »olyan is előfordul, hogy a szövők a műszak vége előtt 15 perccel leállítják a gépet, meginduláskor is később kezdenek«.

hazaérkezett az ugyanabban a házban, de a másik lakásban lakó Balipap Ferenc, aki előzőleg a bátyjánál volt és ott körülbelül egy liter bont fogyasztott. Hazaérkezésekor figyelmes lett a veszekedésre és ekkor benézett apósa lakására. Látta, hogy apósa és Csapiáros verekszenek egymással. Miután ezt észlelte, bement a saját lakásába, ott magához vette tőrkését és azt a jobb kezébe fogva, bement Juhász szó bájába és beleavatkozott a verekedésbe. Csapiáros a verekedés közben megütötte Balipap Ferencet, aki ekkor a már előzőleg magához vett késsel rátámadt Csapiárosra és azt szurkálhi kezdte. A szurkálás közben Csap láros Gáspár a lakásban lévő ágyig hátrált, majd arra rádőlve még ott is igyekezett védekezni. Vádlott tovább szurkálta, egészen addig, míg Csapiáros védekezni már nem tudott és az elszenvedett súlyos sérülésektől össze nem esett. A szurkálás következtében 12 helyen szenvedett sérülést, amelyek közül az orvosszakértői megállapítás szerint három szúrás halálos volt. Ezek

rP íz évvel ezelőtt, 1949-ben 36 tengelici paraszt egyszer s mindenkorra birtokba vette Csapó Dániel hajdan fény űzőén berendezett kastélyát. Ekkor kezdődött el a paraszti életmód új formája Tengelicen a termelőszövetkezeti gazdálkodás. Az idős Herczinger Mihály bácsi, az id. Tóth Feri bácsi, meg a többiek, akik alakították a szövetkezetét, úgy emlékeznek a tíz évvel ezelőtti időkre, mintha ma történt volna. A közös gazdálkodást 327 holdon kezdték el. A tagok szilárd akarásán, szorgos két kezén, meg a kastélyon kívül úgyszólván semmije sem volt a kis közösségnek. Összeadták a vetómagvakat, az öt lónak szűk séges eleséget és mindenki 30 munkaegységnek megfelelőt dolgozott ellenszolgáltatás nélkül. Ez képezte a közös alapot. No, de az akkori szegénység ma már csak emlék. A 10 év alatt olyan sokat fejlődött a szövetkezet, amiről regényt lehetne írni. De itt most bizonyításképpen annyi is elég, hogy manapság az egész falu a nagy családban, a szövetkezetben van; 4263 hold föld és 14 millió forint a közös gazdaság vagyona.

Ünnepet, nagy ünnepet ülnek ma Tengelic termelőszövetkezeti községben. A közös gazdaság 10 éves fennállására emlékezik a közel 800 falubeli paraszt. S ha valaki megkérdezi az ünneplőktől, hogy milyen változást jelentett az elmúlt tíz év, a választ így kapja meg: — A régi közös konyhák, a haj— Hibák, mulasztások, fegyel- metlenségek, amiket »a« szövök, »a« karbantartók, »a« csévelők követnek el. Aztán következnek a hozzászólások- Wiesner József művezető elmondja, hogy »nem akarok neveket mondani, de van nak szövők, akik nem dolgozzák ki a nyolc órát, egyáltalán nem igyekeznek, hogy ezervetésben tel jesítsék a normájukat...« Méhes János segédművezető is a következőképpen »bírál«: »Nem akarok megsérteni senkit, de van olyan szövő, akinek ha kijavítom a csévét és visszaadom további feldolgozásra, ezt rossz néven veszi«.

De nemcsak a szövődében van ez így, hanem a többi üzemrészekben is, sőt, más gyárakban is találkozhatunk a végzett munka

a szúrások okozták Csapiáros Gáspár halálát.

Balipap Ferenc a bűncselekmény elkövetése után tőrkését elrejtette, azonban a nyomozás során annak helyét felfedte.

A Szekszárdi Megyei Bíróság Balipap Ferencet szándékos emberölés bűntette miatt 6 évi börtönbüntetésre ítélte és egyes jogainak gyakorlásától 3 évre eltiltotta. A bíróság súlyosbító körülményként értékelte azt, hogy Balipap a bűncselekményt brutális módon követte el és áldozatát addig szúrkodta, míg védekezésre képes volt. Enyhítő körülményként értékelte a bíróság a büntetés kiszabásánál a beismerő vallomást, az őszinte megbánást, valamint azt, hogy az elhalt többszörösen megbántotta a vádlottat. Enyhítő körülményként értékelte továbbá a bíróság azt is, hogy Balipap kétségtelenül segítséget is igyekezett nyújtani apósának.

A Megyei Bíróság ítélete nem jogerős, az ügyész súlyosbításért, vádlott és a védő pedig enyhítésért fellebbezett.

S. J.

dani nyomorúságos múlt helyett, a jólét hajnala virradt a Csapó-uraság volt cselédeire. A 10 év alatt közel öitvenen költöztek új családi házba, villany, rádió van ma minden tengelici lakásban. A sublótok a kecskelábú asztalolr helyére új modern bútorokat vettek és úgy öltözködik a falu népe, mint még soha.

Ma az ünnepen a szövetkezet régi és új tagjai büszkén, emelt fővel állhatnak a faluba erre a napra érkezett vendégek elé. Nincs miért szégyenkezniük. 1952—1953-ban, mikor aszály és jégverés pusztított és alig termett valami, akkor is kitartottak a szövetkezet mellett. Megvédték közös gazdaságukat 1956-ban, az ellenforradalmárok támadásaitól is. Első volt a megyében a tengelici tsz tagsága, amely kimondta 1956- ban, hogy bármi történjék is, folytatják a kollektív gazdálkodást. Folytatták, folytatják is, még okosabban, még szervezettebben, mint valaha. — Ezért köszönti ma a tíz éves évfordulón a szövetkezeti falu valamennyi parasztját a többi között Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, az Április 4. Gépgyár munkásküldöttsége és még nagyon sokan. Mi is a szerencsekívánók közé állunk. Azt kívánjuk a 10 éves tengelici Petőfi Tsz valamennyi tagjának, dolgozzanak .ezután is olyan kitartóan, mint eddig és találja meg a számítását a közösben minden szövetkezeti paraszt.

ilyen »értékelésével«. E cikkben talán nem is kellett volna neveket említeni. Miért?

A bírálatnak igen kényelmes módja ez. — Elmondtam a hibákat, felhívtam a figyelmet rájuk, talán majd így is megjavul a helyzet — gondolja a »bíráló«. — Ugyanakkor nem sértettem meg senkit, nem szereztem haragost magamnak. Megmaradok továbbra is népszerű vezetőnek.

Vajon tényleg így van ez? —* Aligha. Ugyanis a kollektiven megbíráltak, »a« szövők, »a« főzök, vagy »a« lakatosok ilyenkor összenéznek. Van, aki örül, hogy a nevét nem említették meg, aki érzi, hogy rosszul dolgozott. De többen vannak azok, akik sértésnek veszik ezt az általánosítást. Mert így lehet igazán megsérteni egy egész kollektívát. Hiszen a dolgozók többsége becsületesen dolgozik a selyemgyárban is, az eredmények beszélney erről. És ők is elítélik azokat, akik lógásukkal, gondatlan munkájukkal visszahúzzák az egész gyárat.

Hatásosabb is a bírálat úgy, ha nyíltan megmondják, hogy Péter, vagy Pál^volt az, aki nem végezte jól a munkáját. Legközelebb bizonyára jobban igyekszik. A dicséretnél ma már nem fukarok az üzemekben a vezetők. Megdicsérik, jutalomra, »Kiváló dolgozói« címre javasolják azokat, akik ezt munkájukkal megérdem lik. De bizony még sok helyütt hiányzik a konkrét, névre szóló bírálat. Pedig régi tapasztalat, hogy nem azt a vezetőt szeretik, becsülik a dolgozók, aki elnézi a hibákat, hanem aki keménykezű és megköveteli mindenkitől a pontos munkát. Hisz »zsebre is megy« ez, nemcsak a gyár egész kollektívájának a zsebére, hanem elsősorban azokéra, akik hanyagul dolgoznak. A rossz mun kától, fegyelmetlen magatartástól elsősorban az ő fizetési borítékjuk lesz vékonyabb.

Előzetes jelentésünk

az Országos Mezőgazdasági Kiállításról

A jövő mezőgazdaságának tükre: a növénytermesztési és takarmányozási pavilon

Hat évre ítélték a gyulaji gyilkost

Pozsonyi Ignácné

„Nem akarok neveket mondani, de...“