Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-13 / 189. szám

4 1959. augusztus 13. TOLNA MEGY*” .**«*>*«■.*„ Szeryeziiik a páríokfaiást Mii láttam a bécsi VIT-esi? Párttag kötelessé­ge, hogy szakadat­lanul fejlessze po­litikai és szakmai tudását, gazdagít­sa műveltségét, sa­játítsa el a mar­xizmus—leniniz- mus alapjait. (Szer vezeti Szabályzat­ból II. 3/f.) Minden alapszervezetünkben az egyéb munkák mellett most van napirenden a pártoktatás szervezése, politikai előkészítése is. Pártszerveink az elmúlt évek tapasztalatai alapján mindenütt a pártoktatás minőségének meg­javítását tervezik. A gyönki és a szekszárdi jánksi pártbizottságok ágit. prop. osztályai igen jó ás körültekintő terveket dolgoztak ki. A minőség megjavítása érde­kében — helyesen — a szervezés­nél nem a jelentkezők, hanem a megfelelő propagandisták számá­ból indultak ki. Csak annyi tan­folyamot szerveznek, ahány jó propagandistájuk van. A Megyei F^Srtbizottság ágit. prop. osztálya a következő okta­tási évben szintén magasabb szín­vonalú irányításra, segítségadásra készül, mind eszmei, mind politi­kai téren. Elsősorban a propagan disták felkészítésére, továbbkép­zésére összpontosítjuk figyelmün­ket. Az oktatási év alatt 3—4 eset­ben kétnapos jól előkészített kon­ferenciákat szervezünk, ahol elő­adást, konzultációt és vitát tar­tunk egy-egy adott témáról. A felsőbb pártszervek tevékeny sége azonban önmagában nem elég. Alapszervezeteink vezetősé­geinek ezen a téren is önállóbbak­nak kell lenniük. Meg kell talált niuk a helyi viszonyoknak meg­felelő oktatási formát. A pártok­tatás szervezésénél, politikai elő­készítésénél ne várják meg min­dig a felsőbb pártszervektől a pontosabbnál pontosabb instruk­ciókat, az élet ma már ezen a té­ren is nagyobbfokú öntevékeny­séget követel az alapszervi veze­tőségektől, olyan feladatot, mint a hallgatók helyes kiválasztása, el kell végezni önállóan. Persze nem íróasztal mellől. Nem szabad sen­kit kényszeríteni, vagy megkérde­zés nélkül valamelyik tanfolyam­ra beosztani. Fontos továbbá, hogy az alap­szervi vezetőségi tagok példamu­tatóan teljesítsék a Szervezeti Szabályzatban előírt tanulási kö­telezettségüket, sőt széleskörűen magyarázniuk is kell a tanulás fontosságát. Érjék el, hogy min­den párttag, minden aktivista rendszeresen tanuljon. Fontosnak tartanánk azt is, hogy az alapszervek vezetői egy­értelműen mondják meg a párt­oktatásra jelentkezőknek, hogy a tanfolyamokon való részvételt, a lelkiismeretes tanulást mint kom­munista kötelességet vállalják. Eredményes tanulást nem lehet úgy elképzelni, hogy a hallgatók egy része rendszeresen hiányzik, vagy úgy jelenik meg a foglal­kozáson, hogy még az irodalmat sem olvassa el. Természetes, hogy így a pártoktatás nem töltheti be hivatását. Javasoljuk, hogy a vezetőségek mindenütt elemezzék az elmúlt évek oktatási tapasztalatait, min­den hallgatóval beszélgessenek el, ismertessék az adott oktatási for­ma követelményeit, S ezek után mondják meg az illető elvtársak­nak, hogy a fegyelmezett tanulást szigorúan megköveteljük. A következő időkbeh még in­kább fokozódnak feladataink, igen sok kérdésre kell helyileg konkrét és meghatározott választ adni. Ehhez pártszervezeteinknek megfelelő propaganda és agitációs anyagot kell felhasználniuk, s csak a megfelelő marxista—leni­nista felkészültséggel rendelkező párttagok tudják minden időben meggyőzően bemutatni az adott helyzet bel-, vagy külpolitikai vo­natkozásait. Ehhez igen nagy lehetőséget ad a jó pártoktatás — használjuk fel! Kurucz István — Hamis bélyegzőket kellene készíttetni — vetette fel Renner. — Azzal könnyebben tudnánk mozogni és a személyi igazolvá­nyokat is kicserélhetnénk. Noha nekem megvan a Varga Sándor névre szóló személyi igazolvá­nyom, amit még kint kaptam, de nem árt, ha több igazolvánnyal rendelkezem én is. A többiek helyeseltek. Csak egyelőre még azt nem tudták, hogyan lehetne elkészíttetni a hamis bélyegzőket. Aztán ezt is kisütötték. Czajlik leutazott Szexszárdra egyik ismerőséhez, akiről »tudta, hogy valamikor vésnök volt. Miután régi vésnök barátját meggyőzte arról, milyen fontos számukra néhány hamis bélyeg­ző, húszezer forint készpénz le­fizetése ellenében a vésnök vál­lalkozott rá, hogy elvégzi a mun­kát. Egy délután megcsinálta a »Budapesti Rendőrfőkapitányság 16« feliratú, a »Soproni Rendőr­kapitányság« feliratú bélyegzőt és a határőrség bélyegzőjét. Ezen kívül készített még egy ki- és bejelentkezési bélyegzőt is. Czaj- lik lefizette a húszezer forintot, s visszautazott Pestre. Megérkezése után azonnal vásároltak ki- és bejelentkezési lapokat, kitöltöt­téi. és a hamis bélyegzővel hite­lesítették. A lopott személyi iga­zolványokból kitépték a fényké­peket, saját magukéj: ragasztot­ták be, aztán ezt is lepecsétel­ték. Még a határsáv megközelí­tésére szolgáló papírokat is ké­szítettek. így folytatták tovább ellenséges tevékenységüket. Időközben az egyik futár egy miniatűr' magnetofon készüléket hozott Renner Péter számara, olyat, amelyet a karóra alá lehet ! szerelni, s amely húsz-huszonöt perces beszélgetésedet is képes 1 felvenni. Renner tudta, hogy koc kázat nélkül ő azt nem nagyon használhatja, ezért a. csoportba beszervezte egyik nagyon csinos nőismerősét. — Az lesz a feladataid, hogy katonatisztekkel ismerkedj ösz- sze — utasította a lányt a csoport parancsnoka. — Megkapod ezt a miniatűr megnetofon készüléket, jó befűzöd a tiszteket, leitatod őket és amikor már nem tudják, mit beszélnek, kérdezgetsz tő­lük. Ekkor kapcsolod be a mag­netofont, amely mindent felvesz. A lány, aki bájaival hamar meg tudta nyerni a férfiak tet­szését. Mindenre vállalkozott. Ré gi prostituált volt már, ismerte a »szakma« minden csinját-binját. Sürgősen elindult hírszerzőkörút- jára. A ' Béke Szálló bárjában kezdte. Itt nem talált senki olyat, akivel érdemes lett volna kikezdenie. Tovább ment. De hiába látogatta meg a mulatóhe­lyeket, egyedülálló katonatiszttel nem találkozott. Hirtelen ötlettől indítva hazaszaladt a bőrönd­jéért, aztán kiment a Nyugati­pályaudvarra. Itt már több »alany« kínálkozott. Leült az egyik padra, amelyen egy főhad­nagy szunyókált. Úgy tett, mint­ha véletlenül lökte volna meg & főhadnagyot. A katonatiszt fel­ébredt. Nagy bocsánatkérések kö zepette húzódott arrább a pádon. A főhadnagy ráakadt a horogra, beszélgetni kezdett a csinos lánnyal. — Maga hova utazik? — kér­dezte a lány. — Veszprémbe. — 'Tényleg? Én is oda megyek. — Nagyszerű... Legalább nem fogunk unatkozni, úgyis olyan hosszú az út és csak kettőkor in­dul a vonat. A személlyel jön? | — Igen. III. A NYUGATNÉMET KÜLDÖTT­SÉG IS A BÉKE MELLETT FOGLALT ÁLLÁST „Mennyivel többet érne, ha Adenauer nem a háborús érdeke­ket képviselő csoportokat hall­gatná meg, hanem egyszer leülne és megnézné ezeknek a fiatalok­nak műsorát, és teljesítené kíván­ságaikat." Ez volt a véleménye a turista csoportnak a nyugatnéme­tek műsora után, de osztoztak ebben a véleményben mások is, azok, akik látták az augusztus 2-i műsorukat. Lenyűgöző erővel ha­tott az az antiirriperialista költe­mény, amely felszólította a világ népeit — köztük a nyugatnéme­teket is —, hogy mondjanak ne­met, ha imperialista érdekekért hívják katonának. Szép sikert aratott az a tánckompozíció is, amely Hitler uralomra jutását, bukását, majd pedig a békesze­rető emberek összefogását, építő munkáját mutatta be. A tánc végső kicsengése az volt, hogy nem lesz háború, ha a népek, nemzetek összefognak. „Frieden — Freundschaft” — hangzott ütemesen a nézőtérről, és ezzel búcsúztak a nyugatnémet fiatalok is, akik nem akarnak újabb hitierek áldozatául lenni. SZÉTTÉPETT UJSÄGOK AZ ÚTTESTEN Voltak, akiknek nem tetszett, hogy a bécsi ifjúsági találkozó a béke és a barátság jegyében zaj­lott le, mindent megtettek annak érdekében, hogy megmérgozzék a légkört. Erre sem pénzt, sem pa­pírt, sem fáradságot nem sajnál­tak. A VIT ideje alatt megjelent! egy magyar nyelvű lap, a Bácsi Hírek, amely több nyelven is napvilágot látott ezekben a na­pokban. A turista csoportunk igen rövid idő alatt megtalálta ennek a szennylapnak igazi nevét: „fekete- lap”, mások gyászjelentésnek ti­tulálták. Ez az elnevezés nemcsak azért volt találó, mert a külön­böző rágalmaktól kezdve a haza­árulásig minden megtalálható volt abban, hanem azért is, mert a lap neve nagy fekete mezőben olvasható. Az újságot eredetileg pénzért szándékozták árusítani, de nem vett abból senki, ezért hát ingyen akarták terjeszteni. Ez sem járt sikerrel. Nem kellett azoknak, akik részére készítették. Ezért más módszerhez folyamodtak, rá akarták erőltetni a magyar dele­gációra és a turistákra. Ezt tették például akkor is, amikor az au­gusztus másodikai nyugatnémet műsort nézte meg a turista cso­port a Musikvereinben. Az egyik mellékutcában parkírozó autó­busznak kissé leeresztett ablakain ét nagymennyiségű újsággal, röp­lappal és könyvvel „ajándékoz­tak” meg bennünket. Ezeket a la­pokat disszidens magyarok ter­jesztették, akik találkozásaink alkalmával nem merték megmon­dani, hol, merre dolgoznak, mi­vel keresik kenyerüket. Nos ez­úttal sem volt sok örömük a lap terjesztésében, mert amint vissza­tértünk a műsor után az autó­buszhoz, azonnal széttéptük az „ajándékot” és szétszórtuk az úttesten. Félreértés ne essék: mi nagyon szerettük Bécset, szeret­tük tiszta utcáját, tiszta levegő­jét, és éppen ezért téptük szét a szennylapokat. Azt akartuk, hogy minél előbb a megérdemelt helyé­re kerüljön a Bécsi Hírek, s ne fertőzze Becsnek békét, barátsá­got sugárzó légkörét. Augusztus 5-én a Messegelän- dén állt a hat autóbusz indulás­ra készen Budapest felé. Ekkor is megjelentek a disszidensek az „ajándékokkal”, de ezúttal sem jártak szerencsével, mert időköz­ben a turista csoport elindult ha­zafelé. Az úttest közepén leesett állal álltak a nagyon rosszul vizs­gázott disszidens-rikkancsok. © Úgy gondolom, nem szükséges arról szólni, hogy az ingyen osz­togatott lap munkatársait, a nyom dát olyanok fizették, akiknek nem a békés építő munka a főcéljuk; K. Balog János A termelőszövetkezet könyvelője Múlt év novemberében tért át Szekeres Mária a gyulaji Uj Ba­rázda Tsz fiatal könyvelőnője a kettős könyvvitelre. Asztalán példás rendben sora­koznak az akták, bizonylatok és az evolutdobozban elülönítve ál­lanak rendeltetésüknek megfe­lelően a könyvviteli számlák. — Szekeres Mária szereti, hivatásá­nak tekinti a könyvelést és kivá­lóan végzi el munkáját. Szak­mailag is képzi magát, beiratko­zott a mérlegképes könyvelői tanfolyamra. — Nagy előny a termelőszövet kezetnek a kettős könyvelés — mondja —, mert ez mutatja — Ott lakik Veszprémben? — Nem. Egy ismerősömet me- gyev meglátogatni. — Menjünk az étterembe itt olyan unalmas minden — aján­lotta fel a kényelmet a főhad­nagy. És a lány azonnal elfogad­ta. Hiszen ezt várta. Az étte­remben kikötötte, hogy csak ki­ki alapon hajlandó inni, »nem fogadhatja el«, hogy a főhadnagy fizessen. A tiszt egy kissé szabó- dott, aztán belement. Rendel­tek. Megitták. Megint rendel­tek. Megint megitták. Mindig rövid italokat. A lány érezte, hogy fejébe szállt az ital, ezért elhatározta, hogy csak kortyolni fog. — Miért nem iszik? — kér­dezte a katonatiszt a lányt. — Én nem bírom ezeket az erős italokat. • csak meg helyesen az összefüg­géseket a gazdasági jelenségek között, és ez nyújt módot a gaz­dálkodás folyamatos megfigyelé­sére. A kettős könyvvitelben azonnal felszínre kerülnek a hi­bái, s így a vezetőket azonnal tu dom figyelmeztetni, hol, milyen intézkedésekre van szükség. A kettős könyvelésnek óriási eredménye^ hogy a hozamokat a termelési költségekkel egybevet­ve szemlélteti. Ezáltal kitűnik a növénytermelés' és az állatte­nyésztés gazdaságossága, jöve­delmezősége. hogy a szarvasmarha-hizlalásban egy kiló hús előállítása, vagy a tejtermelésben egy liter tej elő­állítása mennyibe kerül. Per­sze a számvitelnek és a költség- elemzésnek még sokat kell fej­lődnie Gyulajon, hogy egészen pontos és helyes adatokat szolgál tathasson a könyvelés. A gyulaji Uj Barázda Tsz könyvelőjének szép és hasznos tervei vannak. Például megvizs­gálja majd a tejüzemek, a mes­terséges bcrjúnevelésnek és egyéb üzemágaknák a jövedel­mezőségét. Szekeres Mária elmondotta, hogy ma már havonta tudják, os —- J Az első televízió Kakasdon — Én meg az édeset nem sze­retem. A főhadnagy erőssel folytatta és gyorsan becsípett. Ekkor in­dult döntő rohamra a kém. — Hol szolgál? — Veszprémben. — Régóta? — Már ötödik esztendeje. — Nős? —' Nem. — Akkor unalmas lehet az éle­te, nem? — Ahogy vesszük. Sok a mun­ka, sok a szolgálat. — Most különösen sok dolog lehet a hadseregben. Az ellenfor­radalom után... Engem is ki akar­tak nyírni az ellenforradalom alatt. A vállalat ahol én dolgoz­tam, rohadt reakciósokból állt. Alig voltunk ott néhányan kom­munisták... A katonatisztnek ez volt a ke­gyelemdöfés. Most már beszélt. A kakasdi művelődési házban ebben az évben nyolc alkalommal rendeztek előadást helyi és vidéki együttesek felléptével. A műve­lődési íiáz rendezvényeivel ará­nyosan növekedett a bevétel is, az elmúlt év hasonló időszakához vi­szonyítva. A művelődési ház vezetői úgy határoztak, hogy az összegyűjtött és megtakarított pénzen televíziós készüléket vásárolnak, amit a művelődési házban állítanak fel. Hétfőn Szekszárdon meg is vá­a községben. A televízió a felsze­reléssel együtt közel hétezer fo­rintba kerül. ígéretet kaptak a vá­sárlók arra, hogy augusztus hú­szadikára felszerelik a készüléket és a község lakossága az alkot­mány ünnepén megtekintheti már a televízió műsorát. Már most igen nagy érdeklődés nyilvánul ez új szórakozási lehe­tőség iránt, s a művelődési ház vezetői úgy tervezik, hogy heten­ként két alkalommal szerveznek (Folytatjuk.) sárolták a készüléket, ami az első televíziós estet,

Next

/
Thumbnails
Contents