Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-07 / 184. szám
1959. augusztus 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés eredményei az aporhaníi Március tő Tsz-ben Megyeszerte elterjedt jó hír, tizennégy dicsérő oklevél és sok számadat tanúsítja, hogy Apar- hanton, a Március 15 Termelőszövetkezetben kiváló a szarvasmarha-tenyésztés. A termelőszövetkezet szarvasmarhái évről évre szerepelnek a járási, megyei, sőt az országos mezőgazdasági kiállításokon is. A szarvasmarha-állomány törzsét az a harminc törzskönyvezett tehén képezi, amelyeket a szövetkezetiek saját maguk neveltek fel, 1952, a megalakulás óta. Ezek a tehenek a bonyhádi tájfajtájához tartoznak, mind ismert és jól kiválasztott egyedektől származott le. Július hónapban az istálló te.ftermelcsi átlaga közel 13 kiló, a fejes alatt álló tehenek tejtermeíési átlaga pedig közel 15 kiló volt naponta. Volt idén olyan hónap is — például május és június, amikor ezek az átlagok magasabbak voltak. Nemcsak a jó tejtermelés, hanem a szaporulat mutatója is kiváló eredményről tanúskodik. Az : 1957—58-as gazdasági évben a vemhességi mutató 88 százalék. Mi az oka ezeknek a kiváló eredményeknek? Mindenekelőtt a nagyüzemi gazdálkodási feltételekben látják a szakemberek az ered”. ínyek titII gyermek- és ifjúságvédelemről és a szabálysértési ügyintézésről tárgyalt a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága Augusztus 4-én a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága előtt Várni Gvuláné gyámügyi előadó beszámolt a járás gyámügyi helyzetéről, ezen belül külön hangsúllyal szólt a gyermek- és ifjúságvédelem céljairól, feladatairól és ereményeiről. A beszámoló során többek között ezeket mondotta: A 12. életévét betöltött kiskorú nevelése, erkölcsi fejlődése, vagy környezetének megváltoztatása végett — a büntető eljárás körén kívül — szükségesnek mutatkozó védő, vagy óvóintézkedések megtétele a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága június 2-i határozata alapján most folyik járási szinten és a községekben is a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságok megalakítása. A bizottság tagjai lesznek járási szinten a végrehajtó bizottság egy tagja, az ügyész, a rendőrség ifjúságvédelmi felelőse, a nőtanács, a KISZ járási vezetői, a művelődési felügyelő és a gyámügyi előadó. E bizottságok elősegítik majd a gyámhatóság munkáját elsősorban abban, hogy felhívja a figyelmét azokra a kiskorúakra, akiknek érdekében védő vagy óvóintézkedés megtétele szükséges és segítséget nyújtanak a kiskorúak elhelyezésében is. A gyámhatóság védőintézkedései közé tartozik súlyosabb esetekben a kiskorúak állami gondozásba vétele, erkölcsi züllésük megelőzése érdekében. Ezt az intézkedést több esetben alkalmazta is a gyámhatóság. A gyámhatóság feladata a bíróság által próbára bocsátott, a javító-nevelésből ideiglenesen elbocsátott, valamint a feltételesen szabadságra engedett fiatalkorúak ellenőrzése. Ezeket a feladatokat a pártfogók segítsége útján oldja meg a gyámhatóság. Eddig esetenként rendeltük ki, illetve kértük fel a pártfogókat, rendszerint pedagógusokat. Ha iskolásgyermekekről volt szó, akkor az osztályfőnököt. Minden pártfogót kijelölésekor tájékoztattuk feladatáról. Most állandó pártfogó hálózatot szándékozunk kiépíteni a pártfogók munkájának megjavítása érdekében. A végrehajtó bizottság utolsó napirendi pontként a Járási Statisztikai Felügyelőség munkáját tárgyalta, végül pedig észrevételek következtek. S. J. kát. Kisüzemi feltételek közöt 1 lehetetlen megteremteni az állatoknak ilyen kedvező elhelyezését, takarmányozását, gondozását és rendszeres állandó egészségügyi és szakmai felügyeletét. Persze a nagyüzemi feltételek csak a lehetőséget adják meg, és az aparhantiaknak éppen az az érdemük, hogy ezeket a lehetőségeket jól kihasználják. Éber Péter, Éber József, Förster Mihály és Mézes Illés állatgondozók egészen kiváló munkát végeznek a tehenészetben, illetve a borjúneve- lésben. A brigádvezető, Fauszt István is jó szakember, már egyéni gazda korában is szép állatállománya volt. Az aparhantiak a tájhagyományok továbbfejlesztésében nagy lépést tettek előre. Valóban olyan eredményekkel dicsekedhetnek, amelyek fényesen igazolják a nagyüzem fölényét. Szeptemberben az egész ország megismerked- hetik ismét Aparhant szarvasmarha-tenyésztésével. Az 56-os Jutka nevű, négyéves tehenet és ennek testvérét, a 14 hónapos Jázmint már készítik elő az Országos Mezőgazdasági Kiállításra. A Jutka tehén egy borjú után háromszáz napi laklációs idő alatt 6000 kiló tejet adott. A Jutkát és a Jázmint tehát Pestre viszik. Hadd mutassák meg ezek is, hogy az aparhantiak jól döntöttek az idei tavaszon, amikor az egész falu egységes elhatározással a szövetkezeti útra lépett. — is — OS — Sióit ie itt HiosBit: Miiyen legyen a jó kommunista? LEGYEN SZERÉNY Tizennégy év óta tagja vagyok a pártnak. Sok mindent tapasztaltam már a csaknem másfél évtizedes pártmunka során. Nekem az a véleményem, hogy egy kommunistának lényeges tulajdonsága kell, hogy legyen a szerénység. A »nagyképűség« polgári és kispolgári tulajdonság. A »nagyképű«, fennhéjázó ember nem lehet jó kommunista. Ezzel kapcsolatban egy példát is el tudok mondani. Negyvennyolcban belépett a pártszervezetünkbe egy fiatalember. Jó beszélő képessége volt. Véletlenül sem történhetett meg semmiféle összejövetel anélkül, hogy hozzá ne szólt volna. Iskolára vitték. Aztán magasabb beosztást kapott. Ötvenben találkoztam vele. Olyan fölényes, oktató modorban kezdett velem tárgyalni, mintna én fajankó lettem volna. Három év múlva ismét találkoztunk. Nem ismert meg. Az ötvenhatos viharos napokban megint mellé sodort a sors. Nagyon csodálkoztam. Tömeg előtt széttépte a tagsági könyvét és megtagadta kommunista mivoltát. Azóta én mindig gyanakodva nézek a fennhéjázó »nagy mellényű« emberekre. Az ilyen nem lehet jó kommunista. A szerény, becsületes emberek elvi szilárdsága tapasztalatom szerint többet ér, mint azoké, akik »napsütésben« a mellüket verik »féltéglával«. K _____________________________________________Bonyhád Fagyialtos túra-jára t A »vándor« megáll, leszáll a tricikli nyergéből, zsebkendőjével megtörli izzadt homlokát. Hiába, meleg van, nem könnyű Bátaszéktöl Várdombig kerekezni a fuvarral, nem csoda, hogy megizzadt. — Elkelne most egy pohár hideg sör... De nincs sok idő az elmélkedésre, megjelentek az első vásárlók, az utcán mászkáló gyerekek. — Bácsi, egy ötven filléreset kérek... — Én egy forintosat... Vontató fuvaroz a termelőszöHíradás a nagydorogi gépállomásról A vasúti pálya, vagy az iroda a pályamester munkahelye ? Három megkérdezett — egy vélemény! Négy kombájn és kilenc aratógép aratja és csépeli a gabonát a nagydorogi állomás körzetében. Eddig nemvárt eredményeket értek el a kombájnosok és a traktorosok az idei aratási munkákban. Egy kombájnosra több mint 200 hold gabona learatása, ki- cséplése, egy aratógépre pedig 140 Hold gabona learatása esik. A termelőszövetkezetekkel kötött szerződést jelentősen, több mint 500 holddal túlteljesítették. Jelenleg még arra is futja erejükből, hogy az aratással rosszul álló állami gazdaságoknak és a más területen lévő termelőszövetkezeteknek segítsenek. így a Biritói Állami Gazdaságban 130 holdat, a sárpilisi Zöld Mező Tsz-nejt 700 holdat és a Sárközi Állami Gazdaságnak is jelentős területeket arattak le és csépeltek el kombájnnal. A learatott területeken 12 traktor hántja a tarlót és a községekben 25 cséplőgép dolgozik. A cséplés mellett a gépállomás legfőbb feladatának tartja az őszi vetésekhez a talaj előkészítést. vetkezet és a terményraktár között. Az U. 28-as megáll a tricikli mellett, a vezető lenyújt egy kétforintost. — Kétforintos adagot kérek. — Bácsi, meddig marad itt? — Délig. Utána megyek Uj- berekbe, délután visszajövök. A vándort, Krizsák Imrét már ismerik a várdombiak. Rendszere sen megjelenik, triciklijén alkalmatos hordó, a hordóban jég között, a tégelyekben fagylalt. A bátaszéki földművesszövetkezet embere, a szövetkezeti cukrászdából szállítja ki a fagylaltot. — Nagy most a kereslet a fagylalt után — jegyzi meg kiszolgálás közben, mert azok hirtelen megszaporodnak, az óvodások most érkeznek meg a napi sétájukról. — Rendszeres járatot kell most lebonyolítanom. — És csak ide, Várdombra jön? — Dehogy. Alsónyék, Pörböly, Várdomb, Ö- és Ujberek, Alsó- nána, Sárpilis, mindegyik helyet rendszeresen felkeresem. Lehet izzadni, amíg az utat megteszem, de hát jönni kell, az emberek — a gyerekek méginkább — várják a fagylaltot. Az idén vezette be a földművesszövetkezet ezt a fagylaltos túra-járatot és — amint az érdeklődés mutatja — nem is volt rossz ötlet. Pintér István—Ssabó Lássló ■ TITKOf UTAKON (36) — Nos, térjünk Vissza a Dal— Felhívtam, s talaikozó; beszéltünk meg. — Amikor telefonon beszéltek, lebb többet hoz magával, s akkor nagyobb összeget is kaphatok... — És hogy adta a pénzt? Köl- csönképpen? — Nem. Csak úgy. — Nem volt szó arról, hogyan viszonozza a »segítséget«? — Azt mondta Dallam úr, hogy én ne adjam meg neki a pénzt, inkább segítse^ neki egykét dologban, amire szükségei van. — Maga ekkor már gondolta, hogv miről van szó. Már ennyiHovánszky Emil patyamester bevezet az irodába, hogy kiteregesse elém a tervteljesítésről, a javítási munkákról készült grafikonokat... Ismerkedni kezdek az íveken feltüntetett adatokkal, a fontosabb tényezőknél kiegészítő kérdéseimre válaszol, majd úgy hirtelen megjegyzi: — Ugye milyen sok a papírmunka itt? — Hát, — mondom — talán fele is elég lenne... — Az igaz, de ha van, akkor már meg kell csinálni. Mert nálunk a vasúton mindennek írásban kell lenni, bizonyíték ez arra is, hogyan dolgoztunk, meg arra is, hogy hol követtünk el hibát... — De a sok papírmunka a legtöbb idejüket elveszi! — Ez a baj, mert ha én azt mondanám, hogy valamelyik kimutatás felesleges, lehet, hogy rosszul tenném. — Miért? — Tudja sokfélék az emberek, mindjárt kitalálnának valamit... — összeférhetetlen, kákán is csomót keres, minek üti bele az orrát a »nagyok« dolgába — egészítem ki a sokhelyütt tapasztaltakkal. — Hát valahogy így van... — mondja és később folytatja: — Azt hiszem nekünk az lenne jó, ha legtöbbet kint lennénk a munkaterületen, ellenőrizni, segíteni, itt bent a papírmunkát meg egy adminisztrátor is elvégezhetné. * Egy másik pályamester véleménye erről: Pál Géza, húsz éve egy helyen teljesít szolgálatot, még a vére is vasutas — mondják róla felettes szervei. — Jó a papírmunka is, ag is kell, de talán legtöbbet kellene a munkahelyeken lenni. Az én szakaszomon különösen, 13 kilométer hosszú vágányból csak egy kilométer az egyenes a többi mind kanyar. És itt nagyon sok a munka. Néhány évvel ezelőtt volt egy adminisztrátor, most nincs, de több a papírmunka... És ennek az eredménye: mi kevesebbet vagyunk a vonalon... Talán lehetne ez ellen megoldást találni. * Egy harmadik pályamester vé leménye: Reinhardt Ádám, nagyon sok vasúton töltött év áll már mögötte, de még a nyugdíjazása messze van. — Az lenne a mi feladatunk, hogy a papírmunka mellett is sokat kint a pályán legyünk, de sajnos... — széttárja karját — mindig kevesebb az idő erre, abban bízok, hogy majd valaki csak észreveszi ezt, és kirendel bennünket az íróasztal mellől oda, ahol a helyünk van... * Mi is abban bízunk, hogy a vasút illetékes szervei megtalálják annak a módját, hogy több időt töltsenek a munkahelyeken a pályamesterek, hisz ez érdeke a vasútnak, meg a pályamesternek is... —^ ács = lammal való első találkozásra — kezdi a főhadnagy. — Eljutottunk odáig, hogy maga beszállt az ezredes kocsijába, az ezredes kérdéseket tett fel magának s maga válaszolt ezekre. Ebből a beszélgetésből Dallam azt a következtetést vonhatta le, hogy maga ellensége a népi demokratikus rendnek, s a későbbiek folyamán esetleg hasznát veheti magának. Ezért megadta nevét, címét és telefonszámát, s felhatalmazta, hogy amikor csak akarja, hívja fel telefonon. Mit mondott Dallam, mikor hívja fel? —■ Azt, hogy akármi bajom van, hívjam fel nyugodtan, ő jó ember, szívesen segít rajtam... — És mit mondott maga neki? — Azt, hogy nincs nekem sem mi bajom, csak a pénztelenség. — És erre az ezredes? — Azt mondta, hogy ha pénzre lesz szükségem, akkor 's telefonáljak. Ha nem is nagy összeggel, de segítségemre tud lenni. — És masa felhívta? maga már tudta, hogy Dallam kicsoda? — Akkor még nem egészen. Csak annyit tudtam, hogy Dallamnak hívják, s a budapesti amerikai követségen dolgozik. — És mikor tudott meg többet róla? — Amikor a telefonbeszélgetés után találkoztunk. Akkor már ő is elmondta, hogy kicsoda, elmondta, hogy a követség légügyi attaséja. — És miről beszélgettek? — Mindenféléről. Semleges dolgokról folyt a szó, egyébként is csak egy félórát voltunk együtt. — Maga persze megint panaszkodott neki, hiszen azért hívta fel, mert pénzre volt szüksége. Következésképpen beszéltek erről is. Kapott Dallamtól pénzt? —• Kaptam. — Mennyit? — összesen száz forintot. Azt mondta, hogy sajnálja, de nincs több pénz nála. Majd legközebői is nyilvánvaló, hogy kémkedésről. Illéssy megint tagadni próbál: — Kérem, én nem kémkedtem. Azt gondoltam, hogy Dallam úr bizonyára villában lakik, s ott kert is van. Arra számitottam, hogy majd kerti munkákat végzek a pénzért, amit adott, úgy szolgálom. meg. — És mindjárt megbeszélték, hogy mikor megy el maga az ezredes kertjébe kapálni? — Nem, erről nem volt szó. — Egyáltalán, dolgozott maga valaha is Dallam kertjében? — Nem, soha. — Hát hogy szolgálta meg a pénzt, amit kapott tőle? — Végül sehogy. Csak barátságból adta... — Barátságból... No jó. Azt vall, amit akar. Folytassuk csak, a végén úgyis minden kiderül... Tehát Dallamtól száz forintot kapott, s megállapodtak abban, hogy legközelebb újra találkoznak. Találkoztak is? — Találkoztunk,..
