Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-06 / 183. szám
X959. augusztus 6. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Az ellentéteket váltsa fel a kölcsönös bizalom... Ennek érdekében tevéktnykedjen a két tolnai üzem pártszervezete Régi probléma a tolnai két üzem, a selyemfonógyár és a textilgyár közötti helyes kapcsolat kialakítása, az egymás iránti megbecsülés elmélyítése. A nehézséget az okozta, hogy a felszabadulás előtti években mesterségesen, az akkori idők politikájának megfelelően még szították is az ellentétet, amelynek nyomai ma is megtalálhatók. A szövőüzem fő korifeusainak abban az időben még tetszett is az, hogy a gyár dolgozói teljesen elszeparálták ma gukat, sőt le is nézték a selyemfonógyárban dolgozó „prolikat”. A felszabadulás után változott * helyzet. A gyárak, üzemek a munkások tulajdonába kerültek. Ennek megfelelően változott meg a munkások gondolkodásmódja is. A lebecsülést fokozatosan váltotta fel az egymás megbecsülése. Versenyre hívták ki egymást, miközben élénk figyelemmel, néha bizonyos féltékenységgel kísérték az eredményeket, Időközönként azonban MÉG VISSZATÉRT A MÜLT, egyszer kevésbé, néha nagyobb erővel ütötte fel fejét az ellentét, amely nemhogy közelebb hozta volna, hanem eltávolította egymástól a két üzem munkásait. Ne essék félreértés: Ma már nem úgy vetődik fel az ellentét, mint a múltban, a felszabadulás előtti években, „aki bírja, marja”, hanem úgy, hogy az egyszerűen és könnyen megoldható kis dolgokból csináltak esetenként nagy dolgokat. Kezdődött azzal, hogy a selyemfonógyár új üzemrésszel, a szövődével bővült. Ezt megelőzően a két üzem vezetői között bizonyos kooperációs megállapodás jött létre, mely szerint a szövőüzem szakmunkásokkal segíti a selyemfonógyár újonnan létesített szö- vődéjét. Amikor azonban az ígéretet be kellett volna váltani. Molnár Ferenc elvtárs, a szövőüzem akkori vezetője nehézségeket támasztott, s megtagadta a segítség adást. Ebből következően aztán romlott a jószomszédi viszony, sőt az idő közben felmerülő problémákat is bizonyos ellenségeskedéssel magyarázták. — Befelé fordulás tapasztalható a textilüzemben — mondja Szau- ter Mihály elvtárs, a községi alapszervezet párttitkára. — Hogy ez miben és hogyan jut kifejezésre? Abban, hogy miután a textilgyár a község szélén van, az üzem dolgozói teljesen elszeparálódnak. Legutóbb például a községi nőtanács által rendezett apák napját is elkülönülve, az üzemben tartották meg, s nem vettek részt a közös községi rendezvényen. Ehhez hasonló elzárkózást már máshol is tapasztaltak a textilüzem részéről. — Bennünket valahogy olyan mostohagyermekként kezelnek. Arról nem beszélve, ha bírálatot kapunk — amely igen gyakori — nem azokat a személyeket bírálják, akik hibásak, hanem a gyár egész kollektíváját marasztalják el, — mondják a textilesek. Azután arról beszélnek, hogy akár az iparon belül, a központon, akár pedig a megye vezető szervei részéről kevesebb segítséget kapnak, mint amit elvárnának. És ebben van is valami igazság, mert addig, amíg a selyemfonógyárban naponta fordulnak meg a látogatók, A TEXTILGYÁRAT GYAKRAN ELKERÜLIK — Van-e alapja a felvetett prob | lémáknak, a két üzem munkásai i közötti megosztásnak — tesszük j fel a kérdést Szauter elvtársnak, a községi pártszervezet titkárának. — Igen, van — helyesebben mondva volt — adja meg a választ Szauter elvtárs. — Ezt mi magunk is észrevettük, s a legutóbb megtartott párt v. b.-ülé- sünket a textilüzemben tartottuk, az üzem problémáival foglalkoztunk. Ez néhány héttel ezelőtt volt, s azóta némi javulást tapasztaltunk, sőt van olyan kezdeményezés is, a két üzem pártszervezete részéről, hogy a vezetőségi és taggyűlésekre kölcsönösen meghívják egymást. A politikai kapcsolatokon kívül a gazdasági kapcsolatok is egyre inkább jobb mederbe terelődnek, a jószomszédi viszony és az egymást segítés elve alapján. Valóban VANNAK JÓSZÁNDÉKÜ KEZDEMÉNYEZÉSEK, amelyek jónak mondhatók mindkét üzem részéről, de ez nem elég. További lépéseket kell tenni mégpedig olyan irányban, hogy a még meglevő problémák lezárásával to vábbi előrelépéseket tehessenek. Ez igen fontos feladata a két üzem pártszervezetének. Ezzel teljesen megszűnne a megosztottság és a széthúzás. Az ellentétet pedig felváltaná a kölcsönös bizalmon alapuló jó együttműködés, amely mindkét üzemnek egyformán érdeke. P.-né. | Révai ló József halálára Saját erőből építkeznek a magyarkeszi tsz-ek Alig fél esztendeje, hogy Ma- pyarkeszi termelőszövetkezeti községgé lett, de a közös összefogás eredményei máris látszanak. Az állam segítségét is igény be veszik, de nem várnak mindent ettől, hanem maguk is igyekeznek, saját erejükből gyarapítani a közös vagyont, elősegíteni a közös gazdálkodást. A faluban három termelőszövetkezet alakult, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy igen helyesen az állattenyésztés fejlesztésére nagy gondot fordítanak. Az egyikben, a Széchenyi Tsz-ben állami segítséggel, közel egymillió forintos beruházással egy 50 férőhelyes tehénistálló építése kezdődött meg. A falakat már felhúzták, most a tetőzet épí tése folyik. De nem ez az egyedüli létesítmény a tsz-ben. A tagság saját erőből már épített egy 70 fér" helyes borjúszállást és egy 10C férőhelyes süldőszállást. A Petőfi Tsz vezetősége tapasztalatcserére a Dombóvár mel letti Kondára ment el, s hazaérkezve, a tagság egy 40 férőhelyes sertésfiaztatót épített. Rövidesen megkezdik egy 40 férőhelyes lóistálló építését is az ott tanult módszerrel. A módszer egyszerű, saját maguk, saját erejükből meg tudják valósítani. A falakat felverik és szaímatetőt készítenek rá. Ez nemcsak sokkal olcsóbb, mint a másforma, de maguk meg tudják csinálni. Készülőben van egy 400 férőhelyes süldőszállás is, amelyet később hizlaldának is tudnak használni, j A harmadik, a Hunyadi Tsz tagjai sem maradnak el szorgalomban a többiektől. Ök egy régi rossz állapotban levő pajtafélét | alakítottak át egy 40 férőhelyes | tehénistállóvá. Emellett egy 100 | férőhelyes süldőszállást is építettek. Akkor látjuk igazán a törekvő tsz-tagok szorgalmát, ha tudjuk, j hogy mindezeket a tavaszi és ! nyári nagy munkák közepette valósították meg. ÚJ KÖNYV Janagida: VÍVÓDÁSAIM (Gondolat) Janagida Kendzuro filozófus önéletrajza 1951-ben jelent meg Japánban. A neves tudós életút- járól ad e műben számot, melyet az igazság szaka..atlan keresése jellemzett. Ezt az igazságot élete alkonyán meg is találta. Janagida könyve megismer teti az olvasóval a XX. századi japán értelmiség, elsősorban a pedagógusok és a tudósok világát, világnézeti fejlődését. Olvasás közben szinte hallani véljük a szerző halk hangját, olyan közvetlen a stílusa. Családi életéről éppoly őszintén ír, mint tudományos sikereiről és belső har cairól. Húszéves volt, amikor egyik alapító tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának s ettől kezdve halála pillanatáig, negyven esztendőn át megingathatatlanul és következetesen harcolt a munkásosztály, a dolgozó nép igazáért. Bátor harcos volt, akit nem tudtak visszarettenteni az illegalitás nehéz évei, a felszabadulás után pedig több fronton is részt vett abban a harcban, amit a kom munisták és a jó hazafiak folytattak az ország felemelkedéséért, a szocializmus alapjainak lerakásáért. Ott volt a pártmunka különböző területén, szerkesztette a Szabad Népet, később mint népművelési miniszter egész kulturális életünk irányítója, szervezője lett. Közben pedig kiváló tanulmányokat írt, amelyek irodalom- tudományunk maradandó értékei. Ebben a hatalmas, sokirányú munkában hibákat is követett el, de fel tudta ismerni s ki tudta javítani hibáit. Egyben azonban soha nem tévedett: soha, egyetlen pillanatra sem tévesztette szem elöl a munkásosztály, a dolgozó nép ügyét. Ebből a bátor követke- ■ élességből fakadt, hogy ideoló- lai ellenfelei is csak tisztelettel ejtették ki nevét. Amikor a távirati jelentések halála hírét hozták, az első pillanatban arra gondoltam, hogy tulajdonképpen csak most kezdhetünk életműve felméréséhez. A miniszter, a közéleti ember mellett gyakran megfeledkeztünk az író Révai Józsefről, pedig kitűnő tanulmányai mintaképei a modern irodalmi esszének: roppant tárgyismeret, világos, közérthető stílus jellemzi ezeket a maradandó alkotásokat. Ű írta a legszebb Kölcsey-tanulmányt, Ady emlékének egy kis könyvben áldozott s ő volt az első, aki figyelmeztetett a népiesség, s az ebből fakadó irracionalizmus veszélyére. Minden írását marxista világnézete foglalta egységbe s ebből a világnézetből fakadó módszer adja tanulmányai szuggesztív erejét. Évek óta küzdött súlyos betegségével s most mégis szinte hihetetlennek tűnik, hogy Révai József nincs többé. ö, aki csupa energia volt, akit nehéz betegsége sem tudott megakadályozni a munkában, ezután csak műveiben él közöttünk. De ezek az alkotások maradandók, örökké hirdetik emlékét s annak az ügynek igazságát, amelyért egész életén át harcolt. Cs. L. Vitát indítunk: Milyen legyen a jó kommunista? Közelednek a vezetőségválasztó taggyűlések. Megyénk több ezer kommunistája vezetőket választ. Milyenek legyenek ezek a vezetők? Ezeknek a vezetőknek jó kommunistáknak kell lenni. De mik a követelmények egy jó kommunistával szemben? A követelmények rendkívül sokrétűek. Mondhatnám azt is, hogy amilyen sokrétű az élet, olyan sokoldalúak a követelmények is; Hogyan kell viselkednie a kommunistának a munkahelyén, a családjában, szórakozás közben, kikkel barátkozzék, hogyan harcoljon anélkül, hogy jobbra, vagy balra tolódnék, miként kell őrizkednie az intrikától, önzéstől, önelégültségtől és hogyan tanuljon? Ha jó kommunisták akarunk lenni, akkor állandó harcban kell hogy álljunk a bennünk lakó rossz tulajdonságokkal. Aki azt képzeli magáról, hogy ő tökéletes kommunista és lemond arról, hogy kritikusan vizsgálja saját magát és durván visszaveri mások kritikáját, az megakad a fejlődésben és hibát hibára halmoz. Milyen legyen tehát a jó kommunista? — Erre a kérdésre várunk választ a párt, állami és gazdasági vezetőktől, a párttagok ezreitől és a pártonkívüliektől is. Mindenki őszinte és segítőszándékú véleményének teret adunk lapunk hasábjain. Bízunk abban, hogy a vélemények cseréje elmélyíti a kapcsolatot a nép és a párt között, s hozzásegít ahhoz, hogy jó kommunisták kerüljenek az új vezetőségekbe. H. T. Pintér István—Szabó László Koponyarepedésh és külső zúzódásokat szenvedett a baleset áldozata Guld Mihály Tolna, Bajcsy-Zsi- linszky utca 41. szám alatti lakos augusztus 4-én reggel Tolnáról Fácánkert felé haladt egylovas kocsiján, á bekötő úton. Ez az út köti össze Fácánkertet Tolnával. A makadámutat keresztezi a 6-os számú műút. Mikor az utat keresztező műúthoz ért és azon át akart hajtani, akkor vette észre, hogy Szekszárd felől egy gépkocsi közeledik, nagy sebességgel. A 24—48 forgalmi rendszámú gépkocsit Angyal Béla, Komló, Malinovszki utca 3. szám alatti lakos vezette és Lelovits István komlói lakos tulajdonát képezte. A gépkocsivezető az útkereszteződéstől mintegy 100 méterre vette észre, hogy egv lovaskocsi hajt át az úttesten. Az áthaladóhajtója — idős ember lévén, 73 éves — nem látott és hallott kellő mértékben — a gépkocsi előtt át akart hajtani. Az áthajtásra már nem volt ideje, mert a gépkocsi nekiszaladt. Az összeütközés következtében, a lovaskocsi feljárója elgörbült és a rúdja eltörött. A gépkocsi jobb sárvédője összegöngyölődött. Guld Mihály az összeütközés következtében a kocsiról lezuhant és az ütődéstől koponyáján megsérült. A gépkocsi vezetője és a többi utasok nem szenvedtek sérülést. A rendőrség közlekedési-balesetvédelmi csoportjának véleménye szerint a balesetet Guld M - húly figycifr •• tlcnsé'te, és a gé ra iádudált, azonban a lovaskocsi j kocsivezető gyorshajtása okozta, (35) — ön az előbb azt vallotta, hogy máskor is elvitte Dallam autózni. Akkor is véletlenül találkoztak? — Nem, azt esetenként megbeszéltük. — Na látja. Akkor ezek szerint, amikor kiszállt a kocsiból, megállapodtak valamiben. így volt? — így. Dallam ideadta a telefonszámát és a címét. S azt mondta, hogy hívjam csak fel nyugodtan, ha szükségem van valamire... — Csakhogy ismeretlen embereknek, olyanoknak, akikről semmit nem tud az ember, nem adja meg a nevét, címét, telefonszámát, s nem állapodik meg vele abban, hogy akármikor felhívhatja, ha szüksége van valamire. Ezek szerint a kocsiban mégsem csak az időjárásról beszélgettek... Szó volt ott másról is. Például arról, hogy kicsoda is maga tulajdonképpen. I.egalább is így kellett, hogy legyen. Illéssy nem tehet mást, erről beszél; — Hát, Dallam kérdezgetett, hegy ki is vagyok én tulajdonképpen... — És maga elmondta... — Elmondtam, hogy a Kertészeti Főiskolára járok... Ez csak nem bűn? — Ez még nem. És mit mondott Dallam? — Megjegyezte, hogy akkor biz tos nem dúskálok a pénzben. Ha csak nem vagyok vörös, mert akkor biztosan magas ösztöndíjat kapok. — És? — »De hát így biztos elnyomják az egyetemen«. — Mire én elpanaszoltam, hogy éppen el akarják venni az ösztöndíjamat. Nehezen élek, tényleg nem dúskálok semmiben. Még csodálkoztam is, hogy milyen jó emberismerő az amerikai... A nyomozó tiszt mosolyog: — Alighanem még most is túlbecsüli volt gazdája képességeit. Pusztán arról van szó, hogy Dallam nem véletlenül vette be magát a kocsijába, tudta, hogy — enyhén szólva — nem a leg- »agyobb szereteti viseltetik a népi demokratikus rendszer iránt. S tudta azt is, hogy vannak bajai a főiskolán... Maga mindenesetre panaszkodott neki. — Panaszkodtam... De ez csak nem bűn?A — Ez még mindig nem. És mit mondott el? ^— Nem mondtam én kérem semmi különöset. Csak azt, hogy rosszul megy a sorom és ráadásul az apám sem tud annyi pénzt ki'ldeni, amennyire szükségem lenne... — Miért? Mi az ön édesapja? — Földműves, kérem. Mindig az volt, ma is az... — Földműves... Nagyon tág meghatározásokat használ... Ha ön az egyetemen vizsgázott, s a mákvirágról kérdezgették, aligha elégedtek meg olyan felelettel, hogy a mákvirág az egy virág és kész. Földműves. Jó, de milyen? Hány holdjuk volt? — Én nem is tudom kérem pontosan. Az anyám már évekkel ezelőtt elvált az édesapámtól, és sem ő, sem én nem tartunk vele semmiféle kapcsolatot... — Mondtam az elején, hogy a származására még visszatérünk. Most beszéljünk erről... ön tehát azt állítja, hogy az apjával megszakított minden kapcsolatot? — Igen... — És miért volt erre szükség? — Családi okokból. — Helyes, az önök családi élete nem tartozik ide, ezt a dolgot ne vizsgáljuk egyelőre mé- lyebbezj. Nem köteles itt ön a
