Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-05 / 182. szám

6 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1959. augusztus 5. Buborék a vízen Minden évszaknak megvan a maga öröme, és minden öröm­be üröm is vegyül, mert csak így kerek a világ. A virágnyí­lásban már benne van a her- vadás, a nyári napsütésben né­ha felrémlik a tél, és minden kezdődő szerelemben már ben­ne él a szakítás pillanata is. Semmi sem örök, de legkevés­bé a szerelem. Talán azért is kezdődik, hogy elmúljék egy­szer, hogy helyet adjon egy új­nak, hiszen régi dolog, hogy minden elmúlt szerelmet egy új szerelem gyógyít meg iga­zán. Persze, kivétel itt is van. így erősebb a szabály. Péterről van szó, az én kedves, őszülő bará­tomról, aki eddig fontos veze­tő beosztásában nem ért rá a saját magánügyeire. Volt elég dolga a reábízott gyárral, még több baja a mások magánügyei­vel, a beosztottjai kisebb-na- gyobb dolgaival — míg végre maga a miniszterhelyettes elv- társ parancsolt rá: — Két hét üdülés, punktum. — De hát... — próbálkozott meg Péter, azonban nem volt irgalom. Mosolyogva, de hatá­rozottan kapta a végső döntést: — Felsőbb utasítás. Jogerős. És — jó mulatóst! így került le Péter két hétre a Balatora. Legyen magánem­ber tizennégy napon át így, ahogy minden beosztottja meg­tehette, ha éppen úgy tartotta kedve. Az első két napon nem tu­dott mit kezdeni magával. Az érkezése után félórával már ott ácsorgott a postán és várta, hogy kapcsolják a gyárral. Más­nap reggel is ez volt az első dolga és majdnem rosszul esett neki, hogy mindkét alkalom­mal megnyugtató válaszokat kapott: — Minden rendben ::; Hogyan, hát nélküle is megy a gyár és nincs semmi fenn­akadás? Nekiborult kedvvel sétált le a vízhez. Azon gondolkodott, hogy talán szépítik a jelenté­seket, mert nem akarják za­varni a pihenését. Latolgatta, hogy mit csináljon: felmen­jen-e inkább egy fél napra leg­alább csak körülnézni, vagy higgyen a jelentéseknek? Már javában úszott a simo­gató kékségben, de a gondola­tai még mindig e körül forog­tak. Menjen, maradjon? Jó mé­lyen bennjárt már a vízben — jó úszó volt, nem vette észre a távolságot —, amikor dűlőre jutott magával. — Mégis csak felugróm egy fél napra. Akkor nyugodtabban folytathatom a pihenést — szö­gezte le magában és megfor­dult, hegy kiússzék a partra. Maga is meglepődött, milyen messzire ért már. Egyenletes, nyugodt tempók­kal úszott kifelé. Élvezte a vi­zet, a napsütést, a szivárványo- zó vízcseppeket, a hozzá közele­dő vitorlás sziluettjét és igen, a saját erejét. Meggyorsította a tempót, próbára akarta ten­ni a saját erejét. Egyre azonban nem gondolt. Arra, hogy legalább tíz éve nem úszott és nincs meg a »kondíció«-ja. Úszott gondtalan boldogan, míg egyszer hirtelen éles nyilalással görcsöt kapott a jobb lába. Rögtön utána a bal is. Gyorsan a hátéra for­dult, így talán kivárhatja a görcs végét. Érezte, hogy ijedt kalapálásba kezd a szíve. Mi lesz, ha... ? — de nem gon­dolta végig az ijesztő lehetősé­get, mert a karja is görcsbe rándult. Ez lenne a vég? Elme­rül és nincs tovább. Rettenetes erőfeszítéssel megpróbálta tem­póvételre kényszeríteni a lá­bait, de eredmény nélkül. Húzni kezdte a mélység és ő tehetetlenül engedelmeskedett. Fölötte nagy buborékot vetett a víz. « Barátságos arcok hajoltak föléje, és érezte, hogy konyak égeti végig a torkát. Lassan felismerte maga kö­rül a világot, és látta, hogy egy vitorláson fekszik. Eszébe ju­tott az elmerülés pillanata és mindent azonnal megértett. — Megmentettek... — álla­pította meg magában, és őszin­te hálával szólalt meg: — Köszönöm. A vitorlás négy utasa bol­dogan zsivaj gott körülötte, de legboldogabb egy karcsú, ma­gas asszony volt: — Péter, Péter, hogy tehe­tett ilyet? A férfi ránézett a kérdezőre, aztán a felismerés mosolya fu­tott végig meggyötört arcán: Az idősebbek részéről sokszor elhangzik: ezek a mai fiatalok... bezzeg a mi időnkben... Nem akarok mélyen ebbe a témába belebonyolódni. Tény az, hogy voltak, vannak és egy darabig lesznek is olyan fiatalok, akikre ráillik az elmarasztaló ítélet. De az biztos, hogy a rendes, becsü­letes fiatalok túlnyomó többség­ben vannak az előbbiekkel szem­ben. És tegyük szívünkre a ke­zünket mi idősebbek, megcsinál­tuk volna azt, amit az alábbi eset fiatal szereplője tett. öt-hat kilométerre Szekszárd- tól a bonyhádi műúton nagy az autós, motoros, kerékpáros és ko­csiforgalom. Az egyik motoros, már idős őszhajú bácsi, meg az unokája a nagy forgalomban úgy állnak elromlott motorjuk mel­lett, mint az eleven kétségbe­esés szobrai. Integetnek erre- arra, de senki sem figyel rájuk, mindenki siet, vagy a közeli csárdánál vet horgonyt. Na végre, egy fiatalember jön szélsebesen Bonyhád felől, az első intésre azonnal megáll, s máris ott sürgölődik az elromlott — Hát maga volt? Másodszor menti meg az életemet... Em­lékszik? Emlékezett. Az első életmen­tés még 44-ben, s most ez a második. Az életutak kereszte­zéseit nem lehet kiszámítani, de kikerülni sem. Negyvennégy óta egyszer találkoztak egy ta­pasztalatcserén. Az asszony ak­kor még lány volt. Most is? — Nem, férjnél vagyok. Az uram ... Péter már nem is figyelt tovább. Visszatalálva az élet­be, ez az asszony lett volna, akinek a kezébe letette vclna a kétszer megmentett egy éle­tét. Már késő. Késő. Este visszautazott Pestre és rögtön bement a gyárba. Leült az asztalához és felrajzó ké­pekben gyönyörködött. Kék vi­zet látott, fehér vitorlást és egy felejthetetlenül kedves ar­cot. Megszólalt a telefon, csenge­tése elszaggatta az emlékezés képeit. — Igen, én vagyok... — s csak egy kis furcsa mosoly árulta el a szája szögletében, hogy ez csak az egyik én va­gyok, az igazgató, mert a má­sik én az ottmaradt a fehér vi­torláson, egy szép, magas sző­ke asszony félmondatába te­metve. Másnap felment a hegyek közé, ahol se víz, se vitorlás, csak a fák és a nyár békéje és virágok, nyíló virágok, s a nyíló virágokban a hallgató herva- dás. motor körül. Úgy látszik valaho­va ünnepélyesebb alkalomra ké­szült, mert ki volt öltözve. Nem telt bele tíz perc, környékig olyan olajos lett, mint egy való­di szerelő. Jó félórai küszködés után azonban mégis elindult a motor, gazdájának hálálkodása mellett. A fiatalember is elin­dult Szekszárd felé. Magam is utána kerékpároz­tam. El is felejtettem volna az egészet, ha néhány kilométerrel odább újra nem találkozom ve­le, s hozzá hasonló körülmények között csak a segítségre szoruló volt más. Nem állhattam meg, rászóltam, még hányszor találkozunk ma? — Ahányszor valakin segíteni kell — mondta egyszerűen. Pe­dig amint megtudtam, Sióagárd- ról száguldott Szekszárdra, hogy orvoshoz menjen... IDŐ JÁRÁS JELENTÉS Csak lassan javul az idő Várható időjárás szerda estig: felhőátvonulások, többfelé, fő­ként keleten záporeső, egy-két he­lyen zivatar. Élénk északnyugati, északi szél. A hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 12—15, leg­magasabb nappali hőmérséklet szerdán 22—25 fok között. Távolabbi kilátások: csak lassan javul az idő. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Jánosy Zoltán Országúti pillanatkép Két történet A napokban Dunaföldváron jártunk, s délután lévén egyik kollegával betértünk a tanács- házzal szemben lévő cukrász­dába. Kényelmesen elfogyasz­tottunk egy-egy tortaszeletet, amelyeknek ára 2,30 volt. Egyikünk ivott egy nagy mál­nát 2,20 forintért, s így ősz- szesan hat forint nyolcvan fil­lér értéket fogyasztottunk. így számolta ezt ki az elárusítóm3 is, amikor néhány perces be­szélgetés után távozni akar- tunk... Eddig soha nem vettem észre, hogy valami nyomozó szellem lakoznék bennem, de most valami belső kényszer hatására — magam sem tud­nám megmondani, hogy miért — úgy határoztam, hogy pró­bára teszem az elárusítónőt. Még mielőtt alaposabban meg­gondolhattam volna ötletemet, már le is tettem elibe nyolc fo­rintot és félrefordítottam a fe­jemet, mintha nem néznék oda, közben azonban egyik szem­mel figyeltem minden mozdu­latát. Megszámolta a pénzt, aztán egy gyors pillantást vc­* — Az új gépjárművezető iga­zolványokkal kapcsolatos össze­írást befejezték a 24-es AKÖV ! bonyhádi főnökségén. Az új gép- ! jármű-vezető igazolványok kicse­rélését augusztus 1-én kezdte meg a Megyei Rendőrkapitányság köz­lekedésrendészeti osztálya. — Augusztus 16-án Bátán ven­dégszerepei a Bonyhádi Járási Művelődési Ház cigányegyüttese, — Meghosszabbított élvezet. Bra zíliában újfajta csokoládét hoz­tak fogalomba, amely csak na­gyon lassan olvad el. Egy kis da­rabkát órákig a szánkban tartha­tunk anélkül, hogy teljesen elol­vadna. Örömhír azok számára, akik karcsú vonalaik érdekében eddig kénytelenek voltak teljesen lemondani a csokoládé élvezeté­ről. — Ez év szeptember 24-én lesz 250 esztendeje annak, hogy Esz­tergom szülötte, Bottyán János kuruc tábornok, a török elleni és a kuruc harcok legendás hírű hadvezére a tarnaőrsi táborban meghalt. Bottyán szülővárosának, Esztergomnak állami és egyházi gyűjteményeiből az esztergomi Balassi Bálint Múzeum Bottyán- emlékkiállítást rendez, amelyen — két ember tett rám, s látva, hogy nem figyelek, belesöporle tenyeré­vel a kasszába a kétforintoso­kat, s húsz fillért visszaadott. Kollégám is észrevette az esetet és megkérdezte tőlem, amikor kiléptünk az ajtón, hogy miért nem szóltam neki? — Minek?... Ha neki szük­sége van rá?... A másik eset Földes-pusztán történt velem, ahol egyik mun­katársunkra várakozva ciga­rettát és csokoládét vásárol­tam a kis vegyesáru-boltban. öt forint hetven fillérbe ke­rült az egész. Gyorsan fizet­tem, s sietve kiléptem az üz­lethelyiség ajtaján. Alig tettem néhány lépést arra lettem fi­gyelmes, hogy valaki jön utá­nam és szólít: »Fiatalember!... Fiatalember!-'-'... Visszafordulok és látom, hogy a boltos áll mö­göttem egy tíz fillérest villant­va meg ujjai között. — Tíz fillérrel többet adott — nyújtotta felém a pénzt, s én még megköszönni is elfelej­tettem... (buni) bemutatásra kerülnek a legendás kuruc vezér sajátkezű okiratai, a kuruckor Esztergomban őrzött fegyverei, a kuruckori műveltség és művészet emlékei, Rákóczi Fe­renc családi emléktárgyai, az esz­tergomi kurucokra vonatkozó ok- iratos és tárgyi emlékek. Az esz­tergomi állami és egyházi levél­tárakban, könyvtárakban, s a Ke­resztény Múzeumban őrzött ku­ruckori emlékeket augusztus-ok­tóber hónapokban az esztergomi Balassi Bálint Múzeumban állít­ják ki. — A paksi Vörös Sugár Terme­lőszövetkezetben 16,5 mázsás árpa- és 15,5 mázsás búzatermést értek el átlagosan kataszteri holdanként. — Udvarias postaigazgatóság. A philadelphiai postaigazgatóság ut­cai telefonfülkéket létesít kizáró­lag nők számára; ezekben a tele­fonautomatákban a férfiaknak semmi keresnivalójuk nincs! A telefonfülkékben nincsenek gyors beszélgetésre szóló felhívások, semmi, ami zavarná a hölgyek végtelen szóáradatát..; — Ötszáz méter hosszúságban betonjárdát készítenek Ozorán a községfejlesztési alapból. Könyvismertetés Frunze VÁLOGATOTT MÜVEI I. kötet (Zrínyi) A gyűjtemény első kötete a polgárháború és az intervenciós csapatok elleni harcok króniká­ja: Frunzénalc a különböző arc­vonalakon kiadott parancsait, di rektiváit, utasításait, felhívásait tartalmazza. Ez az okirat-gyűj­temény messze túlnő a katonai szakemberek érdeklődési körén. Miként apró mozaikkockákból a nagy műalkotás, úgy épül fel az időrendben felsorakozó harci ok­mányokból a szovjet nép hősi fegyveres harcának drámai ere­jű, széles távlatú körképe. ŐRTÜZEK A HEGYEKBEN (Európa) Tizenkét kiváló szlovák író egy-egy válogatott elbeszélése Apróhirdetések BIZTOSHATÁSÜ »DROHKA« tyúkszemtapasz 3,60 forintért kap ható. Horváth drogéria, Szombat­hely, Kossuth L. u. SZEKSZÁRDI Építőipari Szö­vetkezet rönkfűrsszelést vállal. Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. alatt. A TOLNA MEGYE" Mezőgaz­dasági Gépjavító Vá lalat fel­vesz esztergályosoka- azonnali I belépéssel. szerepel a kötetben. Tizenöt év­vel ezelőtt, a fasiszta elnyoma­tás legsötétebb időszakában meg mozdult a leigázott szlovák nép és fegyverrel a kezében elnyo­mói ellen fordult., Ezt a messze- világító pillanatot örökíti meg előzményeivel együtt a kötet ti­zenkét elbeszélése. A gyakran hétköznapi történések mögül minduntalan előütköznek a nagy társadalmi összefüggések, a vi­lágesemények kihatásai, * ► ! A Tolna megyei Mezőgazda- £ j sági Gépjavító Vállalat fel- J j vesz ► 3 : kőműves : i f •< szakmunkásokat azonnali * ► a belépéssel. A vállalat napi í í egyszeri étkezést, a vidék- t < ről bejáróknak szállást biz- l < ► 3 tosít. Fizetés megállapodás t < ► 3 szerint. £ ◄ ► ◄ ► im??T??wm¥?wm?w¥?mvi

Next

/
Thumbnails
Contents