Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-04 / 181. szám

1959. augusztus 4, TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 Kender áztaíás — „ssükségmegoldással“ A baj a hónap közepén követ­kezett be. Négy solti áztatós lé­pett ki önkényesen a Dunaföld- vári Kendergyárból, ezzel Puha László áztatós brigádjának lét­száma húszról tizenhatra csök­kent. Mind a négyen »kisegítőd­ként dolgoztak, tehát négy régi áztatós maradt pár nélkül. Súlyosbította a helyzetet, hogy n rossz időjárás miatt mintegy tíz százalékkal voltak elmaradva, az áztatási terv teljesítésétől. Pe­dig ha az áztatósok lemaradnak, ez kihat az egész üzemre, főként az őszi, téli munkára. Ha nincs elegendő áztatott kenderkóró, nem kap elég anyagot az üzem. Felvetődött az a gondolat is, hogy talán valahogyan lehetne pótolni a négy embert. De ezt mindjárt elvetették. Nem volt még példa arra, hogy a szezon közepén beállított új emberekkel jól lehetett volna dolgozni. Ezt a nehéz munkát csak úgy lehet megszokni, ha valaki tavasszal kezdi, csak így alakulhat ki jó együttműködés a brigád összes tagjai között. A megbeszélésen, ahol ott volt a gyárvezető is, Lovodics József állt elő a javaslattal: Át kellene szervezni a munkát, úgy, hogy megszüntetnék a brigád tagjai­nak elkülönítését »férfi-számo­sokra« és »kisegítőkre«. — Ez a megjelölés egyébként még a régi időkből maradt meg, amikor a bonyolultabb, nehezebb munkát a gyakorlottabb régi áztatósok végezték, a könnyebbet pedig »kisegítők«, köztük nők is. Előb­biek az összes bér 60 százalékát, a kisegítők pedig 40 százalékát kapták. Volt néhány ellenvetés is. — »Ha egyformán osztozunk a mun kabérnél, akkor mi, »férfiszámo­sok« kevesebbet kapunk, mint eddig« — mondta egyik-másik régi áztatós. De aztán sikerült meggyőzni őket is, hogy ha na­ponta váltják egymást a csapat tagjai a különböző munkahelye­ken, többet sikerül elvégezni és a fizetés sem lesz kevesebb. A régi módszernél a csapat egyik fele kiszedte a medencék­ből az ázott kórót, felrakták a kisvasúti kocsikra, kivitték a szá­rítóterületre. Itt a »kisegítők« felsátorozták, a száradó kórót pedig forgatták, majd száradás után kévébe kötötték. Ekkor is­mét a »férfiszámosok « vették át a kórót, kocsira rakták, elhord­ták, majd bekazalozták. Most — felváltva — a csapat minden tagja dolgozik mindegyik munkán. Az áztatós egyik nap gödrös, a következő napon terít, utána köt, majd kazaloz. így min denki egyformán kapja a darab­bért is. Nem lett igazuk az aggodal­maskodóknak, akik a 60 százalé­kot féltették. Mert a brigád ti­zenhat emberrel is elvégezte azt a munkát, amit korábban húszán végeztek el, sikerült behozni a hónap végéig a tíz százalék le- r,.áradást is. így aztán a boríték­ban sem lett kevesebb senkinek, sőt azok, akik korábban 40 szá­zalékra részesültek a fizetésből, most ugyanannyit kerestek, mint a többiek. A pártélet elmúlt heti hírei Tengelic községben kibővített pártvezetőségi ülést tartottak. A pártvezetőségi tagokon kívül részt vettek a tanács, a Haza­fias Népfront és az egyéb társa­dalmi szervezetek megbízottai, valamint a termelőszövetkezeti községet patronáló Április 4 Gépgyárat képviselő munkások. A pártvezetőségi ülésen az au­gusztus 16-ra tervezett munkás­paraszt találkozót beszélték meg. A Dunaártéri Erdőgazdaság pörbölyi és gemenci erdészeté­ben dolgozó kommunisták kez­deményezésére augusztus 20-ra teljesítik egész évi fakitermelési tervüket, amelynek befejezése október 1-én lenne esedékes. * roméves kulturális program­ját vitatta meg. A javaslatok között szerepel egy tájmúzeum létesítése és a járás monográfiá­jának elkészítése. * A dunaföldvári Alkotmány Tsz-ben 12 fiatal KlSZ-szerve- zetet alakított. Az alakuló gyű­lésen meghatározták a feladato­kat: az ifjúság eszmei, politikai és erkölcsi nevelését. * Az MSZMP Paksi Járási Bi­zottsága aktívaértekezletet tar­tott az elmúlt héten. Az értekez­leten a küszöbönálló vezetőség­választás feladatait tárgyalták meg. Ü toónsMfl Jé példa A Bonyhád-börzsönyi Vörös­marty Tsz irodájában feltűnő helyre ragasztották a kimuta­tást, melyen a tagok neve, tel­jesített munkaegysége áll. Ne­kem ez nem volt egy kicsit sem újszerű, , mert tavasszal, amikor legutóbb itt jártam, már akkor is láttam. Ellenben fel­tűnt, hogy most nincs annyi üre sen hagyott rovat a kimutatá­son, mint akkor volt. — Azóta szaporodtunk — szolgált magyarázattal az el­nök. — De hiszen azt a 34 bör­zsönyi középparasztot már ak­kor felvették a tsz-be és még­sem volt a nevük a kimutatá­son — okvetetlenkede^ to­vább. — Ez igaz. Akkor még úgy volt, hogy majd az ősszel kez­denek nálunk, a közösben dolgoz ni. De ez megváltozott — vi­lágosított fel újra Bogos Do­mokos, a szövetkezet elnöke. Ennek okait kutatva a kö­vetkezőket tudtam meg: Kapáláskor és a gabonabe­takarításnál munkaerőhiány mutatkozott a Vörösmarty Tsz- ben. Ezt látta Vajda Ferenc, Daradics József, Sándor Fe­renc és a többi új belépő es azonnal felajánlották segítsé­güket, mondván: szívesen dol­goznak ők munkaegységre épp úgy, mint a régi tagok. A sző­Hatalmas elefánt csontvázat találtak Kínában A Kínai Népköztársaság Senhszi nevű tartományában végzett ááatások során hatalmas elefánt csontvázra akadtak. A majdnem teljes csontváz alapján megállapították, hogy az állat hét méter hosszú és öt méter magas lehetett. Agyarának hossza 2,8 méter és súlya több mint egy mé­termázsa. A kiásott csontváz negyven da­rabból áll. A csont színe kissé vöröses. Kínai tudósok megálla­pítása szerint az összes eddigi Kínában feltárt elefánt csontvá­zak közül ez a legnagyobb és a legteljesebb. A hatalmas csontvázat a Vej- folyó gátján munkálkodó parasz­tok találták húsz méter mélység­ben. A feltárási munkálatokba azután bekapcsolódtak a közel­ben ásatásokat végző kínai szak­emberek is. A csontvázat tíz mé­ter vastag kemény agyagréteg ta­karta. Az ásatások alkalmával ezen a területen Csou-dinasztia korabeli tárgyakat is találtak. A csontváz és az azt körülvevő földrétegek alapos vizsgálata nyomán kínai tudósok megálla­pították, hogy az őselefántot kö­rülbelül egy millió évvel ezelőtt, valószínűleg árvíz sodorta erre a területre. vetkezet ezt szívesen vette és dolgoztak az új belépők, dol­goznak ma is. így került a ne­vük a kimutatásra, amiből az is kiderül, hogy az őszi belé­pőír eddig mintegy 600 munka egységet teljesítettek a szövet­kezetben. Ez a tény, ami mögött sok*.'a1 több van, mint amit mond. Elő szőr is az, hogy a szövetkezet­be lépett párasztok, — bár egyik lábukkal még a kispar- cellén állnak, — már most gon dóinak a jövőre, a nagyüzemi gazdálkodásra, ami tőlük telik megteszik, hogy minél jobb le­gyen a szövetkezet, ahova be­lépnek. Másodszor az, hogy jó előre megismerkedtek a szövet­kezeten belüli élettel, a szabá­lyokkal, a szokásokkal. S hogy ez mennyire jó hatással van a jövő szövetkezeti parasztjainak a gondolkodására, az már most lemérhető. Bizonyításképpen egyetlen esetet mondok el. A Vörösmartyban is, — mint a megye bármelyik tsz-ében —■ földjéig arányában viszik ma­gukkal a vetőmagvakat, a kö­zösbe vitt jószágok téli takar­mányának egyrészét az új be­lépők. Az alapszabály szerint ezt nekik készpénzben ki kel­lene fizetni, amire az állam — ha kell — hitelt biztosít a szö­vetkezetnek. A börzsönyi tsz- ben ezt a szabályt megszegték. Az új belépők ugyanis a szö­vetkezet legfelsőbb fórumán, — a közgyűlésen — kijelentet­ték: — Nekik ne fizessen a tsz a vetőmagokért semmit, mert amit elvetnek, azt ők aratják le, a termésen közösen osztoz­kodnak. Különben is nem fi­zeti ki a vetőmagot azoknak se senki, akik már több év óta a közösben vannak. Ha ezt így nem is lehet — nem is volna helyes — minden új belépő szövetkezeti tagnak kimondani, de sok benne az igazság. Dorogi Erzsébet KuszonölíioS iranketten eredményesen elvégezték az általános iskola liariMi osztályát a szeslresi cigányok közül Mindenütt nagy gondot és fi­gyelmet fordítanak a lakosság legelmaradottabb rétege, a ci­gányok helyzetének javítására, életviszonyaik megváltoztatására. Szedresen, rajtuk kívül a köz­ségben egyetlen analfabéta sincs már évek óta, a cigányok között viszont számosán vannak, akik a legelemibb iskolai ismeretekkel sem rendelkeznek. Az iskola igazgatója tavaly eredményesen oldotta meg a fel­nőtt cigányok oktatását. Amikor vonakodtak bejárni a községi is­kolába, a tanítási órákat a ci­gánytelepen tartották meg, az Acsádi völgyben. Az egyik na­gyobb kunyhó gazdáját sikerült némi ruhanemű ajándékozásával lekenyerezni, úgyhogy rendelke­zésre bocsátotta lakását. Huszon­ötén iratkoztak be az iskolába, s közülük huszonketten eredmé­nyesen le is vizsgáztak. Ennyien végezték el már az általános is­kola harmadik osztályát. A terv, hogy a harmadik osztályt elvég­zetteket beírassák az őszre a ne­gyedik osztályba, és így tovább az általános iskola teljes elvég­zéséig. „Amerikai turisták, A New York Daily Mirror cí­mű amerikai napilap riportere hosszú listát közöl azokról a sé­relmekről, amelyek az amerikai turistákat Európában érik. Ke­servesen panaszolja, hogy az egy­szerű amerikai turistát »ostobá­nak-« tartják és mindenfelé be­csapják. Megemlíti, hogy a pénz- I váltásnál Franciaországban és Vannak a szedres! cigányok I<3 zött, akik szeretnének állandó munkát vállalni — persze nem mindenki ilyen, mert sokan ra­gaszkodnak a teknővájók élet­módjához és legfeljebb időszaki munkát vállalnak. Van, aki gép­kocsivezető szeretne lenni, más pedig vontatós az állami gazda­ságban. Viszont rendelet szabá­lyozza azt, hogy ipari tanulónak csak az vehető fel, szakmát csak az tanulhat, aki az általános is­kolát eredményesen elvégezte. Ennek köszönhető, hogy sokan szorgalmasan és eredményesen tanultak az elmúlt évben. A felnőttek tanulása jó hatás­sal volt a gyerekek rendszeres iskolábajárására is. Bár egy-két esetben szükség volt arra is, hogy megbüntessenek szülőket iskola­kerülő gyermekeik miatt, általá­ban nem kell alkalmazni a bün­tetést. Több szedresi cigány épített már házat magának az elmúlt években. Egymájs után hagyják ott az Acsádi-völgyet. És művelt­ségük növelésével, egymás után hagyják el a régi tudatlanságot és a régi életformát. kerüljétek Európát" Olaszországban rendszeresen be­csapják, elvárják, hogy óriási borravalókat adjon és általában minden módon elkeserítik az életét. A riporter szerint a haza­térő amerikai turista nem szíve­sen vallja be, hogy »csodálatos-» európai kéjutazása kudarcba fül* ladt, Pintér István—Sxabó Lásxló (33) A bátaszéki Búzakalász Tsz pártszervezete július 28-án tag­gyűlést tartott. Első napirendi pontként az őszi pártoktatás fel­adatát vitatták meg. * A Sárközi Állami Gazdaság óbereki üzemegységében a párt­taggyűlésen a pártépítés kérdé­seivel foglalkoztak Két tagjelöl­tet vettek fel. * A pálfai pártszervezet tagjai az elmúlt héten megtartott párt­taggyűlésen egységesen foglaltak állást a termelőszövetkezet-ala­kítás mellett. Megvitatták a ve­tőmag összeadásának fontossá­gát, úgy döntöttek, hogy a csép­lőgépeknél felvilágosítást végez­nek a csépeltető gazdák körében. * Az MSZMP Gyönki Járási Bi- zottséga július 30-án a járás há­Nyílt levél Gyulai Józsefnétól a kedden reggel 8 órakor történt sajnálatos tévedésért, ezúton is elnézést kér az 50-es Népbolt dolgozója és ve­zetője. (X) A polip átszövi tehát az egész Egyesült Államokat. Richard Ro- wen „A titkos szolgálat története” című könyvében összegezte az igazságügyminisztériumi titkos- szolgálat detektívjeinek számát. Hozzáadta ehhez a járási és váro­si besúgók rendkívül nagy sisere- hadát, az egyes államok rendőrsé­gét, a polgári ruhás, vámfelügye- lökként működő detektívek, vám­hivatalok kémhálózatát (mind a hivatásosokat, mind az amatő­röket), az alkoholellenes törvény végrehajtására alakult igen kiter­jedt detektívhálózatot és a kábító­szer kereskedelem felderítésével foglalkozó detektív alakulatot. Ideszámította a partvédelmi ala­kulatokat, amelyek ma mar szin­tén nyomozószervek, a tekintélyes számú országos és helyi adóügyi titkos megfigyelőket. Ehhez noz- záadta a gyári besúgók hordáit és légióit, az ipari rendőrség tagjait, a minden rendű és rangú magán- nyomozó irodák állandó és alkal­mi detektívjeit és besúgóit, s ki­derítette, hogy az amerikai titkos­rendőri hálózat, a „polip” behatol az ország minden pólusába és mé­reteiben, módszereiben szinte pá­ratlan. Soha, egyetlen országban sem volt még ilyen méretű kémrend­szer, soha egyetlen nép után nem kémkedett a hivatalos és félhiva­talos kémek ilyen nagy és tarka serege, mint az amerikai nép után napjainkban. A LEGMÉLYEBBRE SÜLLYEDT — Főhadnagy elvtárs jelentem, az őrizetest előállítottam! Az őr­mester jelent, a főhadnagy helyet mutat a fogolynak. — Tessék, foglaljon helyet! A fiatalember félve ereszkedik le, csak a szék szélére ül. Arcki­fejezése riadt, mintha attól félne, hogy mindjárt összedűl a viiág. Annyi mindent hallott „kínzó­kamrákról”, rettenetes kínzások­ról, s most rémülten várja, hogy mi kezdődik. A fiatal főhadnagynak, aki ve­le szemben ül az íróasztala mö­gött, s az iratokban lapozgat, egye lőre semmi fenyegető nincs a ma­gatartásában. Ahogy az asztali lámpa fénye a nyomozótiszt ar­cára vetődik, van valami szobor­szerű az arckifejezésében. A fogoly várja, hogy mi lesz. Még új ember, tegnap este tartóz­tatták le. Házkutatás volt a laká­sán, s amikor a nyomozók megta­lálták az íróasztalán a jegyzetkö- teget, már érezte, hogy elveszett. Lefoglalták a vázlatot is. Elég ostoba volt, hogy magánál tarto­gatta őket. Dallamot már vissza­hívták Magyarországról, egyelőre nem volt, aki kapcsolatot társon vele, s a fiatalember úgy gondol­ta, hogy ezek a vázlatok, jegyze­tek egykor még jól jönnek neki. Igazolják, majd ha ismét ők lesz­nek az urak, hogy ő nem várta tétlenül az események alakulását, hanem megtette, ami tőle tellett, Adatokat szolgáltatott, híreket szerzett, s azokat eljuttatta az „il­letékesekhez”, A főhadnagy előveszi a cigaret­tatárcáját, s megkérdezi: — Dohányzik? A fiatalember megrázza a fejét: — Nem! — Pedig annyira kí­vánja a cigarettát, milyen szíve­sen rágyújtana. De nem mer, mert biztosan mérges a füstje. Elhódít­ja, összezavarodnak a gondolatai, s önkéntelenül is elfecseg olyas­mit, amit nem kellene. Vigyázni« kell nagyon, mert annyi mindent hallott... A nyomozótisztet azonban nem lehet becsapni. Látja a fiú szemé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents