Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-30 / 203. szám

1959. augusztus 30. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG s Bőrgyőri változások „Simontornyai Bőrgyár.” Már elkészült a „cégtábla” is, ott csillog az új üzemépület falán. Ebben a gyárban az utóbbi hó­napokban ritkán múlik el úgy egy dolgos hétköznap, hogy va­lami jelentős esemény ne tör­ténne. Közel ezer ember dolgo­zik itt, külföldi és hazai nyers­bőrökből készítik a szebbnél szebb cipő és retikül, sportlabda és bakancsbőröket. Talán nincs is olyan szín, melyhez hasonló bőr ne került volna ki a gyár­ból. A barna színnek például több mint harminc változatát dolgozták rá bőrökre, és a keres­kedelmi utazók elé tálalják: tes­sék, lehet választani, milyen szín ben és minőségben kérik a meg­rendelést. És sokszor bizony még a mintakollekció sem elég, olyan különleges ízlésekkel jön­nek, főleg a külföldi rendelők... És ebben a gyárban, a sok szorgos munkás között sok a fiatal is. Olyan, aki most lett szakmunkás, meg aki már ré­gebben, és aki tavaly még az egyetemi padot koptatta. De ha a fiatalok tanulnak, akkor az idősek sem maradnak el..; 24 idős műszaki technikumba iratkozott Mikor e sorokat írom, talán e percben izgulnak legjobban a simontornyai elvtársak Buda­pesten. Tegnap ugyanis 24 idős műszaki dolgozó — olyan, kinek hosszú évek állnak már tapasz­talatokban gazdagon a háta bő­gött —, most határozta el, hogy technikumba iratkozik. A felvé­teli vizsga tegnap volt. Biztos, valamennyiüknek sikerült a fel­vételi vizsga, hisz oly szorgal­masan készültek erre. S ha ha­zajönnek és megkezdik a tanu­lást a levelező oktatásban, ak­kor is mellettük lesz az egész gyár, a mérnökök, egyetemet végzett szakemberek, hogy segít­sék az idős embereket a techni­kum elvégzésében. 15 tímár tanul Pesten öt-hat évvel ezelőtt Simontor- nyán volt a tímár szakma ipari­tanuló oktatása is. Most Pestre küldik a bőrgyári dolgozók fiai­kat, ott kiválóan felszerelt tan­műhely várja őket, tanárokkal, intézettel, szórakozással. Jelen­leg nyolc másodéves fiú — si­montornyai tímár fia — tanulja apja mesterségét az újpesti bőrgyárban. Szeptemberben hét gyereket küldenek el ismét, hogy legyen szakmunkás akkor is, ha a mostaniak már nyugdíjba mennek. S a fiatalok nagyon szeretnek Pesten tanulni, még- inkább dolgozni: Évekkel ez­előtt minden Simontornyáról küldött tanuló fent maradt dol­gozni, most a szerződésük így szól-. « a felszabadulás után egy évig Simontornyán kell dolgoz­nia, s utána választhat, melyik bőrgyárba megy. Mióta a szer­ződést így kötik meg, a tanulók mind Simontornyán maradnak... Gyerekek... ;.. mindenki úgy hívja ezeket a játszadozva dolgozgató 14—18 éves fiúkat. Kék munkaruhában EMLEKEZE $ Ülünk a gépműhely irodájá­ban, és Zsunyi Antal műhelyve­zető a Juhéi Állami Gazdaság 10 éves múltjáról oeszél. — Ezerkilencszáznegyvenkilenc májusában kerültem ide, s ez alatt a tíz esztendő alatt hihetet­len mértékben fejlődött gazdasá­gunk gépesítése. Zsunyi Antal beszéde nyomán megelevenedik az elmúlt tíz esz­tendő. 1949-ben a gazdaságnak csak két öreg, köhögős traktora veit és két kimustrált marokrakó aratógépe. Bivalyokkal, ökrökkel szántották a földet és gőzgép hajtotta a cséplőgépeket. A kor­szerűtlen vetőgépek elé is ökrö­ket és lovakat fogtak. — Az ötvenes években aztán jöttek a gépek. Egyik a másik után. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor 1951-ben megkap­tuk az első G 35-ös traktort. Kö- rülálltuk, becéztük, simogattuk és egymásután próbáltuk ki. Aztán 1952-ben jött már a többi G 35-ös is. És még egy nagy élmény: 1952-ben megkaptuk az első kom­bájnt. Óriási szenzáció volt ez! Még arra is emlékszem, hogy Bra dek István ült rá először. Ma már a G 35-ös kiment a divat­ból. A szuper Zetor, a DT 413-as lánctalpas traktor és a Lanzbul- dog se jelentenek már szenzációt. Ezeket is megszoktuk. Sorolja Zsunyi Antal hány gé­pe van a gazdaságnak. Nem aka­rom leírni, mert hosszas lenne és talán unalmas is, a felsorolás. Csak annyit, hogy nyolcvan em­bert foglalkoztatnak ma a gépek a Juhéi Állami Gazdaságban és ezeket az embereket, ahogy ott nevezik: műszakiakat, kiváló szakember, Bajnok Sándor fő­mérnök irányítja. Érdemes szólni a gépműhely­ről is. 1949-ben egy fél tetős fé­szerben javították a gépeket kez­detleges munkaeszközökkel. A fészer beázott, bokáig merültek az emberek a sárban. Amikor az­tán szaporodtak a gépek, és nem fértek meg a fészerben, sátrakat vertek a gépészek, s ezek alatt javítottak. — A mostani modern műhely 1953-ban épült. Felszerelése min­den igényt kielégít. És épültek még egyéb műhelyek is: kovács, bognár és asztalos műhelyek. Nem árt mostanában a vissza­emlékezés. Jelenleg is vannak fejlődésünkből adódó gépi és gé­pesítési problémák, jóllehet, már nem olyanok, mint tíz évvel ez­előtt voltak. Ez a tíz éves mér­földlépő fejlődés biztos garancia arra, hogy jelenlegi problémáin­kat is gyorsan és sikeresen meg­fogjuk oldani. GYENIS Szombatig 5500 mázsa kendert szállítottak, a kendergyárakba Megyénkben az idén több min. 5000 holdon termeltek kendert a termelőszövetkezetek és az egyé­ni gazdák. A nagyobb részét a Kapos mentén, a' kisebbik részét pedig a Sárközben. Kenderből jó termés volt az idén. Sárközben nem végleges adatok szerint 30 mázsát adott egy-egy hold. A Ka­pos mentén valamivel keveseb­bet, de ott is jó közepes termést takarítottak be. így a megyében termelt kender mennyisége meg­haladja a 100 000 mázsát. Az ara­tás szerte a megyében befejezés előtt áll és mind a négy kender­gyárban megkezdték az idei ter­més átvételét. A négy megyei ken dergyár a szomszéd megyék ken- tíerlermésével együtt az idén kö­rülbelül 200 000, mázsa rostnö­vényt dolgoz fel. A hét közepén kezdték meg a kender átvételét Tolna megye és Baranya, valamint Fejér megye egy részén. A megye négy kender gyárába vasúton, hajón és gép­kocsikon szállítják az idei ter­mést. A Tolnanémedi Kender- gyárba szombaton délutánig húsz vagon kender érkezett be, a szek­szárdi gyárba ezer mázsa, a du- naföldvári gyárba kétezer mázsa kendert szállítottak be szombat délutánig. Jelentős mennyiségű kendert'vittek a termelők az első napokban a furkópusztai gyárba is. A jövő héten előreláthatólag naponta közel száz vagonnyi ken­der érkezik a megye négy gyá­rába. A dunaföldvári gyárba szeptember első dekádjában meg­kezdik a kender uszállyal történő beszállítását is. nagy szorgalommal állják körül a mestereket, ott segédkeznek, közreadni a munkadarabot. Ko­csikat tologatnak, küldöncnek használják őket. Huszonöt mun­kás gyerekét vették fel hatórás munkaidőre. Úgy határoztak a gyár vezetői, tanuljanak itt a gyerekek, mire 18 évesek lesz­nek, már „szakmunkásokként” is dolgozhatnak, amellett megszok­ják a munkát, a gyári életet, a fegyelmet. Az egyik műhelyben például a gyerekek ugyanolyan munkát végeznek, mint a beta­nított munkások. A munka könnyű, de nagy figyelmet kí­ván, s a gyerekek csak egy-két darab bőrt készítenek el, de ezj kiváló minőségben, s így szok­ják meg a jó munkát. Az egyik idős tímár azt mondta: „Ezek a gyerekek, ha nagyok lesznek, rosszul nem is tudnak majd dol­gozni.” Átadták a gőzgépet Tegnapelőtt szakemberek vizs­gálták meg a Kazánjavító Válla­lat által készített hatalmas gőz­kazánt. Ünnepélyes műszaki átadás volt a gyárban. A kazán elkészültével a nagy rekonstruk­ciós munka egy részét fejezték be. Több tízmillió forintot költ államunk a gyár újjáépítésére. A kazánra is azért volt szükség, mert a régi a kis kapacitásával nem bírta volna ellátni a nagy gyár gőzszükségletét. Jellemző az új kazán erősségére, hogy amikor a próbafűtést, a próba­nyomást megtartották, a régi kazán táplálta csövek nagy ré­szét az új kazánból érkező gőz szinte szétnyomta. A gőzgépet majd követi a töb­bi gép, üzemépület átadása és néhány év múltán az ország legkorszerűbb bőrgyára lesz majd Simontornyán, ______________________ PJ. M egemlékeznek Tolnán a II. világháború kitö­résének évfordulójáról A Hazafias Népfront és az Épí­tők Művelődési Otthonának ren­dezésében Tolnán szeptember 1-én este hét órakor a második világháború kitörésének huszadik évfordulója alkalmából emlék­estet tartanak az Építők Műve­lődési Otthonában. Az ünnepsé­gen dr. Tóth Károly gimnáziumi tanár mond beszédet, majd a Te és annyi más bajtársad című nagy dokumentfilmet vetítik. Ez alkalommal nyitják meg Tolnán 1 Budapesti Lengyel Olvasóterem Varsó pusztulása és újjáépítése és a lengyel városok című fotó- kiállítását. A kiállítás a hónap végéig tekinthető meg díjtalanul. Szeptember másodikén Kom­lón a Hídépítő Vállalat Építésve­zetőségén rendezi meg ugyanezt az ünnepséget a Tolnai Építők Művelődési Otthona. Ezen az ün­nepségen Szénigyörgyi Kálmán kultúrotthon igazgató mond be­szédet. Halálos végű baleset Bölcsben Exportra küldi s részt vesz a mezőgazdasági kiáliításon a wigor-kukoricával a bölcskei Kossuth Tsz Negyven holdon termel a bölcs kei Kossuth Tsz úgyneveztt wi- gor-kukoricát. A termést a Mag- termeltető Vállalaton keresztül teljes egészében Lengyelországba exportálj ák. A wigor-kukorica rövid te­nyészidejű, április első hetében vetették és már hétfőn elkezdik a törését. A csöveskukorica mázsá­jáért több mint 200 forint pénz­értéket kapnak. Holdankénti 18— 20 mázsás termésátlag mellett — leszámítva a termelési költsége­get — 3000 forint tiszta jövede­lemhez jut a szövetkezet. A négy ven hold kukoricából eszerint 120 000 forint tiszta jövedelmet várnak. A bölcskei Kossuth Tsz a wi­gor-kukorica termésével részt vesz az Országos Mezőgazdasági kiállí­táson is. Már el is küldtek 12 szálat és 25 csövet Budapestre. Pénteken délután Csorba Ká­roly budapesti lakos saját CB 20— 20 forgalmi rendszámú személy- gépkocsiján Pécs irányába haladt. Mikor a 6-os műút 99-es kilomé­terkövéhez ért, a menetirány sze­rinti jobboldali dűlőútról egy ke­rékpáros nő tért rá a műútra. Meggyesi Jánosné bölcskei lakos kerékpárral igyekezett, hazafelé. A 6-os útra rátért anélkül, hogy körülnézett, vagy megállt volna. Mikor az úttest felező vonaláig ért, akkor vissza akart fordulni, azonban már nem volt ideje, mert a gépkocsi útját teljesen elzárta és az összeütközés már elkerülhe­tetlenné vált. A gépkocsi a bal első sárvédőjével nekiment a ke­rékpáros első kerekének. Az ösz­szeütközéstől a kerékpáros messzi­re előre vágódott. A gépkocsi a fékezés következtében a menet­irány szerinti jobb útpadkán át­csúszva, a körülbelül másfél mé­ter magas töltésről háromszor a hossztengelye körül átbukva meg­állt. A kerékpáros Meggyesi Já- nosnét a helyszínre érkező men­tőkocsival a szekszárdi kórházba akarták szállítani; azonban út­közben Dunaszentgyörgy és Tolna között a mentőben meghalt. Fia­iéi át az elszenvedett koponya­alapi törés okozta. A helyszínre kiszállt rendőrség megállapította, hogy a halálos vé­gű balesetet a kerékpáros figyel­metlensége okozta. Szükség van-e a hulladékvasra ? Szorgalmas emberek a hulladék- gyűjtők. Az ember az utcán nem tud elmenni ötven métert, hogy három plakáton ne figyelmeztet­nék arra: Gyújtsd a hulladékot! A hulladék nem szemét, pénzt kapsz érte. A hulladék az ipar egyik nyersanyaga! És még ki tudja fel­sorolni azt a rengeteg felhívást, figyelmeztetést, különböző hulla­dékgyűjtő hónapok bejelentését? Sokan vagyunk, akik hívei a hul­ladékgyűjtésnek! De van olyan hulladékgyűjtő szerv is, amely talán csak nevé­ben hulladékgyűjtő. Mert a Tol­nanémedi Kendergyárban a kö­vetkezőket tapasztaltuk: A kora tavasszal a MÉH simon­tornyai telepének munkásai a gyárból ötven egynéhány mázsa hulladékvasat vittek el. A tava­szi gyártakarításkor ismét félszáz mázsa hulladékvasat gyűjtöttek össze, és értesítették a simontor­nyai MÉH-kirendeltséget, hogy jöjjenek ki és vigyék el. És még mindig nem vitték el a hulladé­kot. A gyár vezetői nem is tudják már hány esetben szóltak a hulla­dékgyűjtőknek, de csak ígéretet kapnak: majd elviszik a vasat. A gyönki telepről jönnének ki a va­sért, mert a terv teljesítéshez kel­lene a két tehergépkocsira való hulladék, de idegen terület, nekik oda belépni nem szabad. Az ille­tékes pedig nem cselekszik. S a négyhónapos ígérgetés után a tol­nanémedi elvtársakban jogosan vetődik fel a kérdés: Minek hir­detik, hogy kell a hulladék, arra szükség van, amikor a begyűjtés legilletékesebbjei a fülük botját sem mozgatják a nemes ügy érde­kében?! Szüretei! s Mányi Eddig már —■ szaknyelven — 5000 zsinór dohánylevelet szedtek le ötholdas dohánytáblájukról a dunakömlődi Szabadság Tsz tag­jai. Ez a mennyiség becslés sze- ' rint, 50 mázsa szárított dohány­nak felel meg. A dohánytermést a szövetke­zettől a Faddi Dohánybeváltó Vállalat veszi át. Még hátra van 2000 zsinór dohány szüretelése, amellyel együtt a szövetkezetiek 70 mázsa szárazdohány termésre számítanak. Héhány érdekesség az Heros cirkuszról A nagy sikert aratott zsonglőr Pénteken este és szombaton ren­dezett előadásokon nagy sikert arattak az Aeros cirkusz művé­szei. Erről a sikerről már beszá­moltunk. Ezúttal néhány érdekes adatot közlünk a cirkuszról. A cirkusz állatkertjében csaknem 400 állat van, amelyek részére naponta 30 kocsi élelemre van ! szükség. Tizenöt kocsi széna és 6 mázsa hús, ezenkívül nagy 'mennyiségű zab, különböző gyü­mölcsfélék az állatállomány napi fogyasztása. A hét elefánt" mind­egyike naponta 20 liter vizet, 30 kiló szénát, 15 kiló zabot és 30 kiló kenyeret fogyaszt. A sátorlap öt tonna súlyú és mintegy 50 ember kell ahhoz, hogÉ azt kifeszítse és lebontsa. A sátort több mint 300 vasrúddal feszítik ki. A cirkusz területén 26 km hosszú kábelt használnak, hogy kivilágíthassák a cirkusz egész területét,

Next

/
Thumbnails
Contents