Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-27 / 200. szám
1959. augusztus 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Újabb négymillió forint a villamoshálózat korszerűsítésére „Sor alá“ mennek a hűssessséemdős legények Az év elején új termelői árrendszer lépett életbe. Megváltoztak a villamosenergia-árak is. A lakosságot általában kedvezően érin tette a változás, olcsóbb lett a villanyáram, csak néhány községben — ahol korábban aránytalanul alacsonyabb volt a díjszabás, növekedett kis mértékben, az egységesített színvonalra. A változás azonban nemcsak a díjszabás egységesítésére — ami azt jelenti, hogy a lakosság valamennyi községben azonos villa- mosenergia-árakat fizet — terjedt ki, hanem a „tömbárszabás” bevezetésére is, A tömbárszabás azt jelenti, hogy nem kell külön fogyasztásmérőt használni a világítási és a háztartási áramhoz, hanem egy meghatározott mennyiséget — községekben az évszaktól függően 10—15— 20 kilowattórát havonként — világítási áramként, az ezen felül fogyasztott villamosenergiát pedig háztartási áramÄ Kaposvári Katonai Bíróság dr. Molnár Ferenc büntető tanácsa folytatta a cigánygyilkosok bűnügyében a tanúk kihallgatását. Tímár Lajos és vádlott társa, Gyimesi Sándor volt csendőrök továbbra is konokul tagadnak. Ta-. gadnak annak ellenére, hogy a szörnyűségeket átélt tanúk mindannyian á szemükbe mondják gaztettük egy-egy részletét. A tárgyalás alatt a bíró többször kénytelen volt figyelmeztetni Timárt, mert olyan hangot használt a bíróság előtt, „mintha még mindig a csendőrlaktanyában lenne”. Tímár, még most is meglevő „csendőr önérzetére” •jellemző, hogy akkor, amikor az egyik tanú a szembesítés során a szemébe mondotta neki az aljasságát, miközben „letegezni” merészelte a „főtörzs urat”, felfor- t.vant és kikérte magának, mondván: „én nem őriztem veled disznót, engem ne tegezz”. Úgy látszik, Tímárnak csak az igazságszolgáltatás előtt van kényes „önként számlázza az áramszolgáltató vállalat. így sok árrammérő szabadul fel, amit újonnan jelentkező fogyasztóknál lehet felszerelni. A tömbárszabás bevezetése azonban csak ott lehetséges, ahol a hálózat elbírja a megnövekedett fogyasztást. Amikor januárban olvasóinkat tájékoztattuk a változásról, a DÉDÁSZ szekszárdi üzletigazgatóságától kapott felvilágosítás alapján arról írtunk, hogy a vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy a megye községeiben fokozatosan, de a jövő év végéig min deniitt megteremtik a tömbárszabás bevezetésének műszaki feltételeit. Most Kisteleki Gusztáv főmérnök tájékoztatott bennünket e munkák állásáról. — Az idén a korábbi évek hálózat-rekonstrukciós munkáinak többszörösét végezzük el — mondta Kisteleki elvtárs. — Elsősorban érzete”. 1944. november 29-én „önérzete” megengedte, hogy csak úgy, ebéd közben határozzák el az ottani cigányok lemészárlását. Akkor sem berzenkedett az „önérzete”, amikor a védtelen és a szobába menekült gyermekek közé kézigránátot dobtak. A tanúként kihallgatott állatorvos — akit a bűncselekmény elkövetése után az életben maradt cigányok hívtak segítségül — vallomásában előadta, hogy amikor egy sebesült bekötözésével végzett, több halottat látott a cigánytelepen. Nem számolta meg, hányán voltak, Vallották a tanúk azt is, hogy Gyimesi és társa a helyszínt körülvevő domboldalon volt lesállásban. Nekik az volt a feladatuk, hogy a menekülőket lőjjék le. A csütörtöki tárgyalási napon a bíróság a vád- és védőbeszédek elhangzása után ítélethozatalra vonul vissza. S. J. azokban a községekben cseréltük ki nagyobb keresztmetszetűre a vezetékeket, ahol a legrosszabb volt a lakosság áramellátása, ahol a legnagyobb volt a feszültségesés. A télen például Cikón 54 százalékos feszültségesést mértünk, de számos olyan község volt, ahol a feszültségesés mértéke meghaladta a 30—40 százalékot a szabályos 3 százalékkal szemben. E helyeken csúcsterhelési időben — este — alig pislogtak a lámpák. Községek egész sorában szüntettük meg ezt az állapotot. Bán István pénzügyi vezető elmondja, hogy a megyében eddig 66 községben, illetve településen tudták bevezetni a tömbárszabást, de az év végéig újabb 33 községben lesznek meg ennek a műszaki feltételei. A főmérnöktől megtudtuk azt is, hogy az üzletigazgatóság újabb négymillió forintot kapott az eredeti terven felül hálózatrekonstrukciós munkákra. Dombóváron négyszázezer forintot fordítanak a vezetékek kicserélésére, de a legnagyobb összeget Szek- szárd kapja, ahol egymillió forint az ősszel megkezdendő rekonstrukciós munkák előirányzata. A kiskeresztmetszetű vezetékek kicserélése következtében sokan — akig évekig vártak rá — helyezhetnek üzembe villanytűzhelyt és egyéb háztartási készüléket. Ahol eddig egyfázisú vezeték volt, kicserélik háromfázisúra. A déli lakótelepet háromszázezer forintos költséggel villamosítják, ugyancsak háromszázezer forintot fordítanak a belváros kábelesíté- sére. Itt ugyanis megszüntetik a légvezetékeket. A közvilágítás korszerűsítésére — egyelőre a meglevő armatúrákba szerelnek fel színkorrigált higanygőz-lámpákat a város főútvonalain — 300 ezer forintot fordítanak, de a jövő évben újakra cserélik ki az armatúrákat is. A megyeszékhelyen tehát ebben az évben több, mint kétmillió forintot fordítanak a villanyhálózat bővítésére, rekonstrukciójára, a közvilágítás korszerűsítésére. Ha hoznak ítéletet a gyilkos csendőrök bűnügyében sát, a terveket. Nagyon alaposan figyelj arra, milyen hibák vannak a magyar gazdasági életben. Főként a külkereskedelemre fordíts figyelmet. Előzetesen értesíts majd bennünket minden gazdasági tárgyalásról, amelyet előkészítenek. Pontosan tudomásunkra kell hoznod, hogy — akár keleti, akár nyugati tárgyalásokról lesz is szó — milyen utasításokkal indul útnak egy-egy küldöttség. — Nem túl veszélyes ez? — Hát nem éppen veszélytelen. De meg kell termed. Értesülnünk kell jóelőre mindenről... Az elméleti és gyakorlati kiképzés váltakozott. N. Tóth, akár csak egy újonc baka, próbafeladatokat kapott. A kiképző tiszt kivitte a város szélére, kúsztatta, aztán egy nagy csomaggal erdőben, hegyek között, országúton harminc kilométeres msnetgya- kcrlatot végeztetett vele. Megtanította arra is, hogyan kell térkép és iránytű segítségével tájékozódni, hogyan kell hangtom- pítós pisztollyal lelőni valakit közelről. Különösen sokáig oktatta N. Tóthot a sejtbeszervezés re, valamint a rádió adó-vevő készülék kezelésére. I.r-'an letelt a kiküldetés. N. Tóth jóformán semmit nem végzett el a hivatalosan reá bízott fele. 'átokból, szinte minden idejét Dcncvannal töl; ötté. Még két haté veit hátra, ezért mcgálla- pnd.ak, hegy a hivatalos ügyeknél.- szenteli]- magukat. Donovan felajánlotta, hegy kezére jár N. Tóthnak a különböző kerrske- dc’mi ügyle'ek lebonyolításában, s c’van í'.'g' réget nyújt nek:, hogy i- ‘ '•-'-a még nagyobb tekintélye lesz. A kiküldetés letelte után N. Tóth Ferenc hazaérkezett Budapestre. Beszámolt, feletteseinek üzleti körútjáról. Azok rendkívül örültek a »sikeres« útnak. A főosztályvezető pedig hozzákezdett a hírszerző tevékenységhez. A vegyindigót, a tenyérnyi magnetofonkészüléket és az egyéb eszközöket odahaza, a lakásán rejtette el. Megérkezése után jelentkezett nála Tóth Aladár, a volt repülőtiszt. Nagy örömmel jelentette barátjának: — Kisétáltam Mátyásföld felé és lerajzoltam a repülőteret. Itt is vannak a rajzok. Igaz, hogy skicc-szerűek, de a repülős szakemberek ezt megértik. — Elég óvatosan dolgoztál? — Felöltöztem jó topisan, parasztcsizmát húztam. Aki látott, azt gondolhatta rólam, hogy a közeli faluból jöttem és a másik falu felé tartok. — Odakint tájékoztattam »ismerőseimet«, hogy te nekem dolgozd. Nagyon kértek, mondjam meg: vigyázz a szádra. Egyébként egy utasítást is hoztam a számodra. Van olyan repülős ismerősöd, aki most is szolgálatot teljesít? — Nincs. De majd szerzek... — Csak ne hamarkodd el. Ezt jól meg kell gondolnunk és beszélnünk. Odakint nagyon kíváncsiak a MIG-17 mintájú lég- lökésrs repülőgépekre. Meg kellene szerezned a tervrajzát. Jó Jenne egészen közeli kapcsolatba kerülni egy lökös repülőtiszttel. Kint annak örülnének a legjobban, ha egy ilyen pilótát rábírnánk e.rra, szökjék ki a gépével együit... — Az óra? — Tízezer fontot kapna az illető. — Nem kevés ez? — Tudod te, micsoda pénz az a tízezer font? Egyezkedtek. N. Tóth úgy alkudott gazdái pénzéből, mintha legalábbis a sajátja lett volna, Tóth Aladár viszont többet követelt, noha még azt sem tudta, ki lesz az illető, akinek felajánlja a szökési díjat. Azzal váltak el egymástól, hogy Tóth Ali majd körülnéz ismerősei között és megpróbál kapcsolatot szerezni egy ilyen repülőtiszthez. Azt már előre látták, hogy a dolog nagyon-nagyon nehezen fog menni... A főosztályvezető olyan volt bent a hivatalában mindenkivel szemben, hogy majd elolvadt. Beosztottai azelőtt is tudták róla, hogy szeret hízelegni fölfelé, de azt soha nem tapasztalták nála, hogv alantasaival ilyen nyájas legyen. Mintha kicserélték volna. Ha valaki bement a szobájába, azt sem tudta, hogy ültesse le. A beosztottai nem követhettek el munkájukban olyan nagy hibát, hogy azt a főnökük keményen szóvátetfe volna. Amit azelőtt soha nem lehetett nála tapasztalni — az most egyszeriben mindennapos lett: nyájas szavakkal, behízelgő modorban adta ki az utasításokat, amelyek szinte már nem is utasítások voltak, hanem kérések. Ha pedig valaki elkövetett egy hibát, az csak kerülő úton, másoktól szerzett tudomást e hibáról — a főosztály- vezető sohasem mondta meg neki nyíltan. (Folytatjuk.) A -feldíszített bejárat, a sorozásra érkező fiatalokat üdvözlő feliratok mutatják, jó helyen járunk. A szekszárdi művelődési ház néhány napra ünnepi díszbe öltözött, egymás után érkezik a szekszárdi járás községeiből a legények eleje. Sor alá kerültek a húszesztendősök, hogy az ősztől kezdve eleget tegyenek tízesztendős alkotmányunk egy nagyon szép paragrafusának: »A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége«. A tengeliciek vannak éppen soron, mintegy harminc jóképű, arányostestű legény. A sorozó orvosom véleménye szerint »kiváló anyag«. Ne nehezteljenek meg érte a szekszárdiak — az orvosok mondták és ehhez igazán ők értenek — sokkal jobbam a testi felépítést illetően, mint a szekszárdi sorkötelesek voltak. A szociális helyzetet, körülményeket megállapító bizottság előtt ül éppen Gyócsi István, amikor bemegyek hallgatózni, tájékozódni. Panaszával is nyugodtan előhozakodhat, hiszen a bizottságot alkotó egy honvédtiszt, a nőtanács képviselője és a járási tanács szociális előadója a lehető legbarátságosabban beszélget vele, ők kérdezik, nincs-e panasza? Van panasz, no persze nem olyan, hogy felmentését kérné, erre ő se gondol, inkább tanácsot kér. Édesanyja eltörte a kezét, jelenleg nem tud dolgozni, s ha most- neki be kell vonulnia, mi lesz idős anyjával. Megnyugtatják, mire a bevonulásra kerül a sor, minden bizonnyal meggyógyul Gyócsi néni is, s ha beteg maradna, mód van arra, hogy a helyi tanácstól segélyt kapjon. Hogy mi lesz Gyócsi István sorsa, nem tudom, de boldog és büszke lehet mindenki ennyi emberség láttán és hallatán. (Mi az öregek véleménye, hasonló esetben mi történt a Horthy-had- seregben?) Egy másik bizottság azt dönti el, ki hova kerül? Ezt egyébként meg is mondják minden fiatalnak. s ha éppen máshova szeretne bevonulni, de erre nincs lehetőség, azt is közlik vele. — Őszintén, szeretettel bánnak min denkivel. Benizs Béla — a polgári életben asztalos — azt kéri, olyan helyre tegyék, ahol a szakmáját is hasznosíthatja. Megnyugtatják, így lesz, Benizs Béla megnyugodva távozhat. Mondhatnék még példákat, de csak ehhez hasonlókat tudnék. És ennek örülök. A mi hadseregünkben csak ilyen példák vannak. De a várakozás ideje sem unalmas a fiataloknak. Kultúrcso- portok szórakoztatják őket, előadásokat hallanak, filmeket vetítenek nekik a katonaéletről. Most éppen egy határőr százados beszélget velük a határőrök életéről. A bevonulás közelgő ideje bizonyosan sok nyugtalan órát is okoz a húszesztendősöknek, mert bizony egyszeriben szigorú, fegyelmezett körülmények közé csöppennek, .amely összehasonlíthatatlanul más, mint eddigi életük volt. Bánatos, vagy kedvetlen ifjúval azonban — nyugodt lelkiismerettel mondhatom — egyetlen eggyel sem találkoztam. Mert hiába »nem is legény az, aki nem volt még katona« és a legények elejéhez csak az számíthatja magát, akinek azt írták katonakönyvébe: »Alkalmas«. (letenyei) KISZ-es esküvő Konyhádon Mint azt a sajtó már korábban közölte, Tréber Tibor, a Bonyhádi Zománcgyár KISZ-szervezetének vezetőségi tagja egybekelt Cseider Terézzel, aki a Cipőgyárban KISZ vezetőségi tag. Az esküvőt a két üzem kiszistái rendezték meg. Az ünnepségen — me lyet a gyár kultúrtermében rendeztek meg — a járási és községi pártszervezet, valamint a KISZ-bizottságok köszöntötték a fiatal párt; Az anyakönyvvezető előtt elhangzik a boldogító igen. Képünkön az ifjú pár egyenruhás kiszisiák sorfala között hagyja el a tanácsházát
