Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-26 / 199. szám
1959. augusztus 36. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Á tanácsok és a lakosság erőfeszítése Előkészületek a vezetőség-választó taggyűléséé Á kommunisták, de a pártonkí- vüli dolgozók is nagy jelentőséget tulajdonítanak a pártvezetőségek újjáválasztásának. És ami ezzel együtt jár, felélénkül a pártélet, fokozódik a tömegek aktivitása. Ezek pedig az egészséges vitákban a politikai és gazdasági élet fellendülésében, a növekvő termelési eredményekben éreztetik hatásukat. A paksi járásban 50 alapszervezetben választanak vezetőséget, üzemekben, gépállomásokon, hivatali és területi alapszervezetekben. Mindenütt nagy készülődés, alkotó munka folyik s behatóan elemzik az eddig elvégzett munka eredményeit, hiányosságait. — A mi állami gazdaságunkban szeptember elején tartjuk meg a párt vezetőség újjáválasztó taggyűlését — mondja Kiss Ferenc elvtárs, a Gerjeni Állami Gazdaság pártszervezetének titkárhelyettese, aki a jelenlegi iskolán levő Lubostyik László elvtársat helyettesíti. — És kialakul az alkotó vita a vezetőségi tagok között. Meghatározzák, hogy milyen kérdésekkel foglalkozzon a beszámoló, amely kollektív munkával készül. Ki-ki elmondja javaslatát, véleményét. A vezetőség tagjai aprólékosan bonckés alá veszik a pártszervezet egészének munkáját. Mélyrehatóan elemzik, milyen volt a pártszervezet politikai munkája, szervezeti erősödése, az oktatás, a pártmegbízatások teljesítése, a párt tömegkapcsolata, a KISZ és a szakszervezet munkájával való törődés. Ezután a gazdasági kérdéseket — ezen belül a kong- gresszus tiszteletére indított verseny eredményeit — vitatják meg. — Az eddigi értékelések alapján nemcsak az állattenyésztésben, hanem a növénytermesztésben is túlteljesítik vállalásukat. Ebben természetesen a gazdaság minden becsületes dolgozójának a jó munkája benne van, a párttagoké és pártonkívülieké egyaránt, — állapították meg a vezetőségi tagok. Végül a tsz-nek nyújtott pat- ronálás eredményeit és a kívülállókra . gyakorolt hatást értékelték. Az eredmények mellett kommunista módon őszintén beszédek a hibákról is. Tehát igen helyesen nemcsak dicséi’, hanem névre- szólóan bírál is majd a vezetőség beszámolója. A Gerjeni Állami Gazdaság pártszervezete felelőssége tudatában nagy körültekintéssel készül a küszöbönálló vezetőségválasztó taggyűlésre. A párttagokon kívül nem zárkóznak cl a pártonkívüliek véleményének meghallgatásától sem, akik bíznak a pártban és munkájukkal segítik a párt célkitűzéseinek megvalósítását. P.-né Bürokrácia a javából Nézegetem az Idegen Szavak Szótárát s az megírja világosan: »Bürokrácia = rideg hivatalnok szellem, a dolgok formai oldalához való ragaszkodás, elszakadás az élettől, az élő ember érdekeitől«. így írja. S mindjárt következik is ebből, hogy a bürokrácia nem férhet össze a szocializmussal. Mégis felbukkan még itt-ott, jelen esetben a Földművelésügyi Minisztérium Sertéstenyésztési és Hizlalási Igazgatóságán. Hiába ostorozzuk, hiába irtjuk, nehezen tud kiveszni. No, de ne vágjunk a dolgok elébe, vegyük csa^ szépen sorjába az eseményeket. Ebben az évben, pontosan március 5-én fejezte be Házi Gyula, a Duna menti Sertéste- nyégztő és Hizlaló Vállalat igazgatója, a helyettesével Nagy Gáborral együtt elkészített újításának a kidolgozását. Az újítás tár gya: A sertés ellető kutricák és kisrekeszes süldőnevelő^ lepadló zása s ezáltal csökkentett almo- zása. Az újítási javaslatot gondosan kidolgozták: kísérleteztek és érdekes számításokat végeztek, megállapítván: az újítás bevezetése pontosan 537 854 forint megtakarítást eredményezne csak a Duna menti Sertéstenyész tő és Hizlaló Vállalatnak. Ha pedig minden mezőgazdasági nagyüzemben bevezetnék, a megtakarítás sok millió forintra rúgna. Több milliós megtakarítás! Az ember azt hinné, hogy egy ilyen újítási javaslat komoly érdeklődést kelt a felső szervekben. Nem így történt! Az újítók elküldték a javaslatot a Földművelésügyi Minisztériumba, a Sertéstenyésztési és Hizlalási Igazgatósághoz. Ott fenn — nem tudni egyáltalán áttanulmányoz- ták-e az újítást a 29/1959. számú kormányrendelet értelmében és érdemben elbírálták-e — mindenesetre elutasították, ök: állategészségügyi szempontból nem ' ívánatcs az újítás bevezetése. Ez az .elutasítási ok nagyon sántított. Sántított, mert hisz az újítási javaslat egyik érdekes pontja éppen az, hogy bevezetésével megszűnik az úgynevezett »seny- ves« megbetegedés. Ezt később be is látták ott fenn az igazgatóságon és módosították az elutasítás okát azzal, hogy a javaslat nagyon hasonlít a már divatból kiment elletőrácsok alkalmazásához. Ez is tévedés! A kutrica Je- padlózásának semmi köze az elletőrácsokhoz. Hisz éppen ez az újítás lényege. No, de ne vitázzunk az Igazgatósággal. Vita helyett tegyünk inkább egy javaslatot: menjenek el az Igazgatóság illetékes szakemberei Dunaföldvárra és tanulmányozzák át, vitassák meg a helyszínen ezt az újítást. Elárulhatjuk, hogy az újítás kísérleteit a vállalat hardi üzem egységében Manninger profesz- szor is tanulmányozta és arról a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott. Már csak ezért is érdemes volna az Igazgatóságnak is legalább megtekinteni. Meg hát azért, is, hogy ne gondolja senki a Sertéstenyésztési és Hizlalási Igazgatóságról, hogy ott bürokrácia uralkodik. Mert az Igazdatóságnak az újítással kapcsolatos viselkedése nagyon úgy fest, mintha ott rideg hivatalnok-szellem tanyázna és mintha elszakadtak volna az élettől, a gyakorlattól. Ez pedig ugye nem egyeztethető össze a szocializmussal? Gyenis János egy embert. Egy volt repülőtisztet, már meg is bíztam, hogy nézzen körül a repülőterek környékén — újságolta szorgalmát. — Megőrültél? — De Charles. — Hogy jössz te ahhoz, hogy csak úgy beszervezz embereket, amíg erre nem kaptál utasítást? És mit szólnál hozzá, ha ezen buknál le? — Az egy igen megbízható ember. Úgy gyűlöli a rendszert, hogy senki nála jobban... — Ezért megérdemelnéd, hogy válogatott módszerrel örökre emlékeztesselek önkényes tettedre. De csupán ezt kapod — s ebben a pillanatban Charles Donovan, az atlétatermetű angol, hatalmas pofont adott a főosztályvezető úrnak. Ilyen bevezető után megkezdő dött az oktatás. Először titkos írásra képezte ki Donovan úr a főosztályvezetőt: — Mindig csak nagybetűkkel szabad írni. Hogy könnyen és jól el lehessen olvasni. Esetleges sürgős értesítéseidet németül, nyomtatott betűkkel írd, vegyin- digós módszerrel. »Wo bleibt Antwort« — »Hol maradt a válasz«, így kell kezdened minden leveled. Ebből tudni fogjuk, hogy te írtad, s magadtól írtad. A leveleket erre a címre kell küldened: »Manuel Chousal Hipolito Iryguen 551., Buenos-Aires.« A fedőneved Heinrich lesz. Napokon át tartott a titkos írásra való kiképzés. Aztán áttértek arra, hogyan kell a főosztályvezetőnek alkalmazkodnia ott hon, mindent lenyelve és tudomásul véve, nehogy szálka legyen valakinek is a szemében. (Folytatjuk.) A rról már sok szó esett, hogy ^ a tanácsok a községfejlesztési tervek elkészítése során milyen nagyjelentőségű feladatok megoldását határozták el. Most azonban már nem a tervkészítés, hanem a megvalósítás idejében vagyunk. Végeredményben most dől el, hogy a tanácsok mit tesznek a község építése, szépítése, s a különféle közérdekű feladatok megoldása érdekében. Az első dolog, amit mostanában tapasztalhatunk a tanácsok életében, az, hogy a munka igen jelentős részét, sok helyen a zömét a községfejlesztés sokoldalú gondja adja. Az emberek jelentős része a községfejlesztésről nem sokkal tud többet: „ötszáz méter járda épül, az iskolát bővítik két tanteremmel, lekövezik az egyik utcát és villanyt kap az egyik, eddig még villamosítatlan, a községtől kissé távolabbi lakótelep. Ez összesen négyféle községfejlesztési feladat —, tehát így szám szerint nem is olyan sok”. De ha egy kicsit elemezzük, hogy mi mindennek kell megtörténnie, mit kell tenni addig, amíg az elgondolt és papírra fektetett tervből valóság lesz, mindenekelőtt azt látjuk, hogy nagyon bonyolult és sok fáradságot igénylő munkát kell elvégezni. A tamási községi tanácsnál egy alkalommal mutatták a községfejlesztési munkával kapcsolatos levelezéseket, okmányokat. Súlyra is tekintélyes meny- nyiség. Az építési engedély beszerzése, a szükséges anyag biztosítása, helyszínre szállítása bizony nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik. A bonyolultságot fokozza és a munkát nehezíti, hogy a tanácsok a rendelkezésükre álló pénzfedezetből lehetőleg minél több feladatot akarnak megoldani. Kutatják a módját annak, hogy hogyan juthatnak hozzá a szokottnál olcsóbban az anyaghoz, hogyan tudják olcsóbban elvégeztetni a munkát, hogy a megtakarított pénzből esetleg a két tervezett mellett még egy harmadik tantermet is tudjanak létesíteni. Valósággal versengenek egymással, hogy melyik községben tudnak gazdaságosabban bánni a rendelkezésre álló pénzzel. Utaznak, telefonálnak, leveleznek, tárgyalnak, vitatkoznak és ha kell, még — mint mondani szokták — az asztalra is csapnak a tanácsi vezetők községük ügye érdekében. Nem elszigetelt dolog, hogy a fővárosi üzemekben tárgyalnak: hogyan tudnának valamilyen berendezést a forgalmi árnál olcsóbban, önköltségi áron elkészíteni a község számára. Vagy hányszor tárgyalnak a kivitelező szerveknél a határidők miatt... A tanácsok tehát elsőrendű feladatként kezelik a község fejlesztésének ügyét. Ez így volt a korábbi években is, de a legutolsó tanácsválasztások óta fokozott mértékben így van. A tanácsok ezzel is igyekeznek bizonyítani, hogy méltók választóik bizalmára. E gy másik fontos tanulság, hogy a tanácsok többségénél nem adják ki „albérletbe” a községfejlesztési munkát egyikmásik előadónak, hanem az elnökök, helyettesek és titkárok elsőrendű feladatként foglalkoznak vele az illetékes szakelőadók bevonásával. Amint DunaföldváAmerikai írók könyvei a Szovjetunióban 1918-tól 1959-ig a Szovjetunióban 226 amerikai író művét adták ki 50 nyelven, 87,9 millió példányban. A Szovjetunió könyvkiadásában az amerikai szépirodalom — a kiadott könyvek és példányszámok tekintetében — az elsők között áll. ron és néhány tanácsnál néztük a v. b.-ülések napirendjeinek ösz- szeállítását, örvendetes tényként tapasztaltuk, hogy több alkalommal napirendre tűzték a községfejlesztési munkát. A v. b.-ülések mellett tanácsüléseken is gyakran szerepel ez a probléma. örvendetes az is, hogy a függetlenített tanácsi funkcionáriusok mellett egyre inkább bekapcsolódik az egész tanácstagság a községfejlesztés nagy munkájába; Ez nemcsak a télen volt így, amikor a tapasztalatokat, javaslatokat gyűjtötték össze, hogy milyen feladatot kellene megoldani a községben és mit kell bevenni a községfejlesztési tervbe. Vagyis nemcsak a kívánságok tolmácsolásában és az egyes utcák, községrészek érdekeinek az előtérbe helyezésénél tevékenykedtek a tanácstagok, hanem most is aktív munkát végeznek, a végrehajtás időszakában; Az ő munkájuk elsősorban a társadalmi munka szervezése, a lakosság mozgósítása. Ugyanis már a tervek elkészítésénél számoltak azzal, hogy a lakosság segít az anyag helyszínre való szállításánál s a különféle segédmunkálatoknál. Sok helyen sikerült is elérni, hogy a tanácsnak pénzt csak a szakembereknek és az anyagért kell fizetni. így a megtakarított pénzen újabb építés* javítás lehetséges. A megyében az első félévben közel egymillió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság a tanácstagság és a Hazafias Népfront szervezésében. Ezen belül legtöbb társadalmi munkát a dombóvári és a tamási járásokban végeztek. A társadalmi munka szerve- ^ zése már nem a kidobol- tatásra, a „közhírré tétetik”-re szorítkozik, hanem mindenekelőtt a tanácstagság és a Hazafias Népfront felvilágosító politikai munkájára, amelyet a pártszervezetek* a kommunisták irányítanak. Ennek tudható be, hogy ma már egyre inkább becsületbeli dolognak tartják az emberek a társadalmi munkában való részvételt* Nemcsak annak az utcának á lakói érzik becsületbeli ügyüknek a közmunkában való segítséget* amelyben éppen építik a villany- hálózatot vagy a járdát, hanem a többi utca lakói is, ahol esetleg jelenleg nem épül semmi. Szép példáját láthatjuk ennek Szek- szárdon, ahol az új lakótelep építésére nagyon sokan jelentkeztek olyanok is, akiknek nincs lakásgondja. Országunk társadalmi életének igen nagy jelentőségű eredménye ez. Mindenekelőtt mutatja, hogy a tömeg, a dolgozók széles rétege támogatja a tanácsokat a kitűzött célok megvalósításában; A lakosság összefog, közös erővel fáradozik a különféle közérdekű ügyekben. Egyéni érdekeik mellett segítik a közösséget érintő feladatok megoldását. Ilyenkor nyáron a parasztembernek igen sok a munkája. Ismeretes, hogy hajnaltól késő estig és igen sok esetben még ünnepnap is dolgoznak. Ce emellett mégsem sajnálják a fáradságot a közösség érdekében. A községfejlesztési munka során tehát nemcsak a falvak épülnek, szépülnek, hanem az emberekben is szaporodnak az olyan jó tulajdonságok, mint a közérdek tiszteletben tartása. B. F. Kínai cikkgyűjtemény jelenik meg Moszkvában A Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének könyvkiadó vállalata a Kínai Népköztársaság 10. évfordulója alkalmából cikkgyűjteményt jelentet meg. A gyűjtemény 25 000 példányban lát napvilágot, s anyagai rávilágítanak Kína szocialista fejlődésének jellemző vonásaira, tekintélyének növekedésére a nemzetközi politika küzdőterén. alapján az »okosabb« leánnyal... Aztán... megúntuk a világítást és levettük a »világítólány« fejéről a sisakot. A haja helyén már csak a hajszálak torzsai voltak, megkopaszodott. He-he-he... De úgy kellett neki. Miért volt ostoba? Hagytuk, hogy mind a ketten pihenjenek egy kicsit. Elvégre az embernek mégiscsak van szíve... Reggel aztán agyonlőttük mind a kettőt. Nem jó dolog az, ha árulkodó szájak maradnak hátra... A főosztályvezető Tóth Aladárnak sok ilyen és ehhez hasonló viselt dolgát ismerte. Nem is lepődött meg ezen a legújabb történeten. Csa^ arra kérte a volt repülőtisztet, hogy ne fecsegjen. — Nem jó, hogy te ilyen dolgokat elmesélsz. Még bajod lehet belőle... — Nem félek én az istentől sem... Különben is csak neked be szélek ezekről Feri bátyám. Meg néhány jobb ismerősömnek. A volt bajtársaim úgyis hallgatnak... — Fecsegő ember vagy te. Félév tőled. — Most akarod visszaszívni az ajánlatot, amikor már kiköpted? — Dehogy szívom vissza. Csak figyelmeztetlek. N. Tóth néhány hónap múltán végül is kierőszakolta a dél-amerikai utat. Senkinek nem tűnt fel, miért akar olyan sürgősen Dél-Amerikába menni ez az ember. És pontosan négy hónapra küldték ki, Annyira, amennyire ő 'férte.. A repülőgépen izgatottan gondol' a k!!-é;v:é?.e. fi "'’ívJn i legfantasztikusabb dolgok is megfordultak. Az utóbbi hónapokban már másra sem tudott emlékezni, mint a Mister John- sonnal való beszélgetésre. Megérkezett Buenos-Airesbe s várta az ismeretlen érkezését. — Egyik este kopogtattak szállodai szobája ajtaján. Mivel N. Tóthot itt egyébként nem igen kereslek, azonnal tudta, hogy ez csak az »összekötője« lehet. Kinyitotta az ajtót és előtte állt •— Charles Donovan. — Ugye meglepődsz? Hát csak ne lepődj meg. Az ilyen meglepetésekhez lassan majd hozzászoksz. — Te fogsz engem kiképezni? Vedd tudomásul, hogy ezentúl csak én érdeklődhetem. — No, csak semmi érdeklődés. Neked pedig az lesz a feladatod, hogy válaszolj. Mégpedig alaposan és kimerítően. De mielőtt ehhez hozzákezdenél, háromhó- napcs gyakorlati oktatást kapsz. Egyébként el is felejtettem: »Fekete cigarettám van az ön részére«... Még egyszer ilyen hibát nem szabad elkövetnem. Bár én tudtam, hogy, veled mi történt. Azt is, ami Budapesten volt... — Miért, mi volt velem Budapesten? — Hát hogy kint voltál Csehszlovákiában... De csak két hétig. Miért nem jöttél előbb? — Csak nem feledkeztél el a megbízatásról? — hangsúlyozta az angol. — Nem küldtek. Pedig megpróbáltam mindent, hogy már előbb kijöhessek... — Na jó, most ezt nem kutathatom. A lényeg az, hogy itt vagy. Remélem, a dologról senkinek nem beszéltél odahaza? — Sím'— ugye? — De igen, szereztem nektek
