Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-23 / 197. szám
I95S. augusztus 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 rr Ősszel kezdő termelőszövetkezetek a dombóvári járásban A dombóvári járásban is több olyan termelőszövetkezet alakult meg tavasszal, amelyek ősszel kezdik el a közös munkát. Ezek a termelőszövetkezetek megalakulásuk után azonnal hozzáfogtak a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek kialakításához.’' Legelső feladatuknak tekintették a leendő közös állatállomány takarmányalapjának a megteremtését, E célból a tanácsi tartalékterületeken és a tagok által még tavasszal összeadott földeken közös munkával silókukoricát, répát, pillangósokat termeitek. A közösen munkált területek nagysága egyes termelőszövetkezetekben igen jelentős: a naki Napsugár Tsz-ben például meghaladja a 390 holdat. További lényeges lépés volt a közösségi élet megalapozásában az, hogy az ősszel kezdő termelő- szövetkezetek többsége közös szérűn csépelte el gabonájának jelentős részét; Ezáltal sikerült neki az alom- és takarmányszalmát egy helyen — a leendő közös istállók közelében — biztosítani. A lápafői Aranykalász, a ko- csolai Kossuth és több más tsz közös szérűjén sok száz mázsa alom- és takarmányszalma várja a közös állatállományt. Jellemző a dombóvári járás őszszel kezdő termelőszövetkezeteire, hogy az állami támogatások mellett figyelemre méltó erőfeszítéseket tesznek, hogy saját erejükkel is hozzájáruljanak a közös gazdaság megteremtéséhez. Majd mindegyik ősszel kezdő termelőszövetkezetben beruházásokat létesítenek saját erejükből. A naki Napsugárban, a lápafői Aranykalászban például sertés- fiaztatókat építenek. Mindegyik épít valamit, ha mást nem. silógödröket ásnak vagy istállókat ‘ alakítanak át. Nagyszerű és példás törekvéseket tapasztaltunk a naki Napsugár Tsz-ben. A tsz tagjai között az a mondás terjedt el: „Inkább nekünk tartozzon a bank, mint mi a banknak.” Ennek értelmében teljesen térítés nélkül végzik a közös munkákat. Térítés nélkül adják a közös alapba a vetőmagot, a takarmányt. Térítés nélkül szántják a tarlót és dolgoznak a sertésfiaz- tató építésénél. Abból a pénzből, amit így a szövetkezet megtakarít, 110 tenyész- minöségű szarvasmarhát vásárolhatnak. Nem várják tehát a sült galambot a dombóvári járás ősszel kezdő termelőszövetkezeteiben. Komolyan vették a belépési nyilatkozat aláírását és komolyan veszik a szövetkezést. Határozatlanságot csak a várongi Petőfi Tsz-ben tapasztalhatunk. Ebben a termelő- szövetkezetben még a vetőmag és a takarmányalap összegyűjtését sem kezdték meg. Nem kellene messze menniük a várongiaknak jó példáért. Ott van a közelükben Lápa- fő, ahol a vetőmag kétharmadát hordták már össze egyenesen a cséplőgéptől. Vagy elmehetnek Nakra, ahol a vetőmag-gabonát, a takarmányalapot a fel nem osztható alapba megszavazott gabonát és takarmányt teljes gőzzel hordják össze. A megkülönböztetett édesanya Ä leghátsó ülésen jutott csak hely, amikor legutóbb a Szekszárditól Dunaföldvár felé haladó autóbuszra ültem. Szeretek hátul ülni. Ha valaki leghátul ül, akkor nem unatkozik. Mindent lát, ami a hosszú út alatt az autó buszban történik. A Tolna—mözsi megállónál egy fiatalasszony szállt fel a buszra. A fiatalasszony három év körüli kisfiút vezetett; Amikor a kalauz végignézett az ülőhelyeken és látta, hogy minden hely foglalt, elkiáltotta magát: — Kérem átadni a helyet a gyermekes anyának! A bejárattól számítva harmadik sorban ülő diáksapkás fiú fel állt és átadta a helyét. A fiatalasszony leült, ölébe vet te gyermekét. Nem sokáig utazott. Faddon leszállt a buszról és a diák ismét elfoglalta helyét. Faddon cigányasszony szállt fel csecsemővel karján. Az asszonyon a cigány menyecskék jellegzetes élénktarka színű ruhája volt. Tisztának látszott, A ruha is új lehetett rajta; Megindult a busz; A cigánymenyecske az ülések közötti úton állt, karján a gyermekkel. A kalauz szájából nem hangzott el felszólítás a hely átadására. A diák mozdulatlanul ült, mintha minden a legnagyobb rendjén lenne. II lakosság érdekében A megye helyiipari vállalatai 1959. első félévében 45,4 százalék kai több szolgáltatást végeztek, mint 1958. első félévében. A legnagyobb szolgáltató részlegekkel rendelkező Szekszárdi Vas ipari Vállalat 26,2 százalékkal no velte a szolgáltatási tevékenységét. A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat, a Simontor- nyai Vegyesipari Vállalat, a Szak szárdi Vasipari Vállalat tervenfe- lüli szolgáltatásokat szervezett: épületszerelő és háztartási gép- szerviz beindításával. A Ouna- földvári Vasipari Javító Vállalatnál megtervezték a motorkerékpár és gépkocsi szervizt is. Nem bírtam tovább. A leghátsó ülésről előrementem és mutattam a cigányasszonynak, hogy foglaljon helyet a gyermekével. Az asszony kissé megütközött az udvariasságon, de nem ellenkezett, hátrament és leült. Egyesek úgy néztek rám a buszban, mintha sértené őket a gyermekes cigányasszonnyal szem beni udvariasság. A diák egyenesen a szemembe nevetett. De miért? Hát a cigányanya az nem anya? Annak nem jár az anyáknak kijáró előzékenység? Amit akkor ott a buszban nem tudtam megmondani azoknak, akik az orrukat «-húzogatták« az udvariasságom láttán, most meg mondom: Ideje lenne már levetni a régi rendszerből ittragadt nevetséges előítéleteket. Nálunk az alkotmány biztosítja az emberek egyenjogúságát. Egyenjogú embereket pedig egyenjogú ember ként kell kezelni az élet minden területén, még az autóbuszon is. ( — H — ) Egyébként a várongi Petőfi Tsz az egyetlen a dombóvári járás ősszel kezdő termelőszövetkezetei közül, ahol még most is a közös alapok összegyűjtésén vitáznak, ahelyett, hogy tennének is már végre valamit. Az összes többi ősszel kezdő tsz-ben magtárban van már a vetőmag, a takarmányalap és a szövetkezeti alap jelentős része. Hosszasan lehetne sorolni a jobbnál jobb kezdeményezéseket, ötleteket a dombóvári járás kibontakozó közösségeiben, az ősszel kezdő termelőszövetkezetekben. Egy cikk kereteit meghaladja az értékes tapasztalatok teljes ismertetése és értékelése. Mindenesetre az elmondottakból is meg lehet állapítani: az ősszel kezdő tsz-ek jó úton haladnak. Szép gyümölcsöt érlel azoknak a munkája, akik fáradságot nem kímélve harcolnak a szocialista mezőgazdaságért, a parasztság jobb és szebb életéért. Gyenis János Erélyes intézkedéseket a lakások rongálóival szemben Több mint másfélezer Szék- Ugyanitt lakik B. Károly, aki számon a lakásigénylők száma. Persze ebből nem mindenkinek égető a lakáshelyzete, sokan igényeik megnövekedése eredménye képpen kémek új lakást, de számosán vannak olyanok, akiknek semmivel se lehetne pillanatnyilag nagyobb boldogságot okozni, mint egy lakáskiutalással. Azt hinné az ember a kapott új lakást — ami egy fillérjébe se került a lakónak, állami ajándékként jutott hozzá — mindenki megbecsüli. Nagyon sokan igen, de nem mindenki. A májusban elkészült Bajcsy-Zsilinszky úti 18 lakásos bérházban sok lakó az előcsarnokban tartja motorkerékpárját. A falat persze leverték, a szép előcsarnok csúnyává vált. A városi tanács határozott intézkedést tervez, a rongálásokat kijavíttatja és a költségeket megtérítteti a rongálókkal. Az érintett lakók minden bizonnyal meg lesznek sértődve, de a jövőben lenalább óvakodnak további rongálásoktól. szinte sportot űz abból, hogy ablakban porolja szőnyegeit, amelyről a por és szemét az alatta lakók nyakába hullik. Amikor emiatt szóltak neki, még neki állt feljebb. Most aztán nem örvend közszeretetnek a házban, de erről csak saját maga tehet. Mennyi ember áhítozik szép, jő lakás után. Ezért áldozatot hozni is képesek az emberek. Sőt nagyon sokan vannak, akik társadalmi munkában vesznek részt azért, hogy Szekszárdon több legyen a lakás hogy majd egyszer az ö lakásproblémájuk is megoldódjék. Milyen visszataszító az, hogy akad két ember, aki pedig nem régen kapott új lakást, most nem hajlandó semminemű munkát végezni. A városi tanács a rongálókkal szemben súlyos rendszabályok bevezetését tervezi. Ezzel csak egyetérteni lehet és várjuk is az erélyes intézkedéseket. ( -i ) Mari néni és a televízió A szálkai kultúrház előtti hirdető táblán, egy hónap óta, minden második nap, kis fehér papiros virít. »A televízió mai műsora«.... — olvasom és önkéntelenül is körülnézek, s kutatom a magasban a jellegzetes antennát. Már csak azért is, hogy megnézzem: vajon illik-e a mi kis falunkhoz ez a kissé még szokatlan dolog. Este fél nyolc. A kultúrház előtt egyre több ember seregük össze, öregek, fiatalok egyaránt. Valósággal izgulnak, mint a kis diák a vizsga előtt. Érthető is, hiszen sokan közülük most látják először a televíziót.... Hirtelen egy idős néni szólít meg: — Olvassa csak! — mondja kicsit szégyenkezve, — mit lehet abban a micsodában látni ma este! Rossz már a szemem, nem látok fel odáig. A »szegedi játékok«-ról közvetítenek! — fordulok Mari néni felé, s közben élesen megjegyzem: — De hát, hogyan akarja megnézni, ha rossz a szeme?! — Jaj, hogy mondhat ilyet, hát közelről még látok! — duzzogja. — Aztán hány este jött már ide? — kérdezem tőle, miközben indulok befelé. — Én! — húzza ki magát Mari néni — minden előadást megnéztem azóta, mióta megvettük! — Megvették? — mondom csodálkozást színlelve — hát maguk vették meg? Ennyi pénzt össze tudtak spórolni, hiszen már öregek! És miért nem otthon szereltették fel? — Ejnye lelkem, látom, hogy nem érti! Hát mi vettük, a Fejlődés Tsz! — Csakugyan! — nevettem el magam, előbb is gondolhattam volna. De, ha maguk vették, miért nem a tsz-központban szerelték fel? — Hogy az egész község lássa. Ingyen adjuk mi a kultúrát! — tromfol rá Mari néni, s máris eltűnik mellőlem..; .... Kezdődik az előadás. A teremben lekattanna^ a villanyok,.... elcsendesednek a nézők... s az ernyőn megjelenik az első kép. A félhomályban szemeimmel Mari nénit keresem. Ott ül az első sorban, s feszülten figyel. Úgy beleéli magát, hogy szinte öntudatlanul utánozza a szereplők mozdulatait. Elgondolkozom: Vajon, gondoltak-e arra húsz évvel ezelőtt a Mari nénik és társaik, amikor még más földjén arattak, hogy egykor magukénak mondhatják a modem technika e nagyszerű alkotását: a televíziót! Palánky László. Filmszínház, vagy mozi? Tessék segíteni, mert egyma-1 jünk a filmszínházba«, vagy gam nem tudom eldönteni: mozi vagy filmszínház? Melyik a kettő közül? Melyiket szeressem? Mert a Garay, az ugyebár filmszínház, de a kert, — az mozi, Meg van — bár nem Szekszárdon — Park mozi, de Park filmszínház egyetlen egy sincs. Aztán van Moziüzemi Vállalat, de ugyebár fiimszínházüzemi vállalat nincs Meg, az egyik plakáton így szerepel, a másik plakáton amúgy, Melyik a helyes? Hogy melyik a helyes, azon igazán hosszasan lehetne vitakozni, bizonyosan ennek is, amannak is vannak helyeslői, pártfogói, s én bármelyik re esküszöm, lesznek akik sülét lenségnek tartják véleményemet. Mégis azt mondom — vállalva álláspontom ódiumát — írjuk is, mondjuk is csak úgy, hogy mozi, Pár, ami a szóbeli használatot illeti, nincs is hiba, mert én még senkitől sem hallottam: »menSzép? nyugodt öregség • • • Pál Imre bácsi olyan idős tsz- tag, ahány éves alkotmányunk. Életéveinek száma azonban ennél jóval több, 69 esztendős az öreg. Haja ősz, homlokán mély barázdákat szántott az élet. Ű a hajdan más földjén robotoló proli, ma közel 2000 holdat mond magáénak, de olyan meggyőződéssel vallja, hogy az István-majori Dózsa Népe Tsz az övé is, — lehetetlenség neki ellentmondani. Pedig Imre bácsi — már ami a fizikumát illeti — nem teljes értékű munkás a Dózsában. Egy évvel ezelőtt nyugdíjazták. — Azt mondták a fiatalok „öleget dolgozott már kend, most má pihenjen”. De sietve hozzáteszi: „Nem tudok ám azért a bőrömben maradni, mindig itt vagyok”. Megtudtam a szövetkezetben, hogy Pál Imre bácsi 315 forint nyugdíjat kap minden elsején. A közösség juttatott neki háztáji földet is, ahol „gazdálkodhatna”. De ő nem! A szövetkezetben van reggel 6-kor, ha virrad, ha nem és ameddig csak látni lehet, dolgozgat. Virágokat öntöz, kapálgat a parkban és eleséget dob az őzikéknek. ö a parkőr! Azzal bízták meg a közösbeliek, hogy tartsa rendben a kastély környékét. És ő ezt megteszi, nem is akárhogyan. Rezidenciájában akkora a rend, hogy csak na. Becsüli is az öreg keze- munkáját a tagság, mert hulladékot még véletlenül sem „ejt el” senki a parkban. Imre bácsi virágaira is úgy vigyáznak az egész szövetkezetben, hogy az szinte megható. — Pedig nem sok ám a fizetség — mondja. 110 munkaegységet kapok egy évre. De ez is jól jön, kettőnk évi kenyere megvan. Meg aztán nem is annyira az egységért jár ide az ember. Nekem annyira a szívemhez nőtt ez a csoport, hogy amíg csak a kezemet emelni tudom, addig itt dolgozok. Mert ugyebár, igyekszik az ember meghálálni, hogy ilyen szép és nyugodt öregséget biztosított a szövetkezet — mondta Imre bácsi, Itt hirtelen másra kellett terelnem a beszélgetést, mert nem sok kellett volna ahhoz, hogy el- érzékenyüljön az öreg. Az jutott eszembe, hogy milyen jó nekünk, fiataloknak. Mi csak a leírásokból, apáink és nagyapáink elbeszéléseiből tudjuk, hogy ilyenkor, augusztus végén, mikor be- takaríttatott a földesúr gabonája, a sokezer Pál Imre bácsi, — aki részéből aratta a gabonát — rótta az országútakat, hogy télire va lami munkát keressen magának. Imre bácsi viszont még minderre nagyon jól emlékszik, mert nagyon sokáig csinálta ezt. Mi mégis természetesnek vesszük, hogy tíz évi közösben végzett munkája után nyugdíjat kap, szeretik és megbecsülik. Természetesnek vesszük, hogy ma az övé is a 2000 hold, a kastély, meg minden, ami István-majorban van. Az övé is, mert jogos örökségül neki juttatta népi demokratikus rendszerünk. Dorogi Erzsébet ■tegnap filmszínházban voltam« ellenben mindenki számára természetes, hogy moziba megy, moziban volt. Miért erősködnek hát akkor különböző plakátokon, hivatalos írásokban a filmszínház mellett? Az összetett szavakat a magyar nyelv nem nagyon szereti, ami érthető is. A filmszínház viszont összetett szó. Aztán a film nem is magyar — bár nem ez az egyetlen jövevényszavunk, amely nagyon is jól meghonosodott. És minek erőltetni azt, hogy a mozi rokon, testvér a színházzal, amikor, bár nagyon sokban hasonló, megegyezik vele, de sokban külön bözik is. A mozi — a jó öreg Heltai Jenő jóvoltából, aki megajándékozta vele nyelvünket — elterjedt, polgárjogot nyert, sőt népszerű lett. Könnyed, játékos, kedves, hangulatos. Valahogy úgy érzem, benne van a film lényege, pergé- se, változatossága, a rohanó képsorok. Engem tökéletesen kielégít. Sőt ez elégít ki. Tehát mozi, vagy filmszínház? Mozi; (—ei—) Ülést tart a Paksi Járási Tanács A Paksi Járási Tanács 1959. augusztus 24-én délelőtt ülést rt. A tanácsülésen Varga István, a járási tanács elnöke jelentést tesz a két tanácsülés közölt végzett végrehajtó bizottsági munkái--ii. Ezt követően a mezőgazdasági osztály vezetője beszámol a nyári mezőgazdasági munkákról, a terméseredményekről, valamint a növényi kártevők elleni védekezésről. A tanácsülés harmadik napi rendi pontjaként Szabó István, a járási népi ellenőrzési bizottság elnöke beszámol a bizottság eddig végzett munkájáról. A költségvetési csoport veze- löje a tanácsülés utolsó napirendi pontjaként, az 1958. évi zárszámadást és az 1959. évi költség- vetést terjeszti a tanácsülés elé jóváhagyás végett,
