Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

6

TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG

1959. augusztus 20.

Az elmúlt napokban új »színekkel« gazdagodott Szekszárd. A Széchenyi utcában és a Garay téren megjelentek a korszerű, kékesfehér fénnyel világító fénycsövek és higanygőzlámpák. Egyelőre próbaképpen, hogy el lehessen dönteni, melyik a megfelelőbb, de tegnap ismét megjelent a Garay téren a DÉDÁSZ darukocsija, felszerelték a térmegvilágító higanygőz lámpát (a korábbi csak »kölcsönképp« volt itt pár napig.) A tervek szerint higanygőz lámpákat — amelyek azonos fogyasztás mellett négyszer olyan erős fényt adnak, mint a közönséges villanylámpák — kap a város két főútvonala.

Ä Szekszárd Városi Tanács támogatása a politechnikai oktatás kiszélesítéséhez

Ä szekszárdi iskolákban is sorra bevezetik a politechnikai oktatást. Különösen jók a Sztálin téri általános iskola tapasztalatai. A városi tanács most a politechnikai oktatás kiszélesítésére és megjávítására tízezer forint támogatást ad az iskoláknak. A támogatásra adott összegből az iskolák kibővítik felszereléseiket.

Csak 3 napig! Csak 3 napig!

Szekszárdon

a vásártéren

1959. augusztus 28—30-ig

Előadások : a megnyílás napján este 8 ólakor, a többi napokon délután fél 4 és este 8 órakor.

Aeros nagycirkusz monstre revüje

„150 év a porondon“

A berlini, bukaresti, szófiai, varsói, prágai és budapesti világsiker után

Az uiáii 20 év Ispagyoi cirkuszélménye!

Az Aeros nagycirkusz „Gördülő állatkertje44 350 állattal a világ minden tájáról!

Megtekinthető : naponta reggel 9 órától este 7 áráig

Cirkusz-telefon : 24—42

Előadások után külön autóbuszjáratok I Külön kerékpár és motori-orékpcr megőrzés I

j -------------------------------------------------------------------------------------------J

egyek elővételben kaphatók:

1 íz „AEROS' nagycirkusz pénztárénál Tel: 24 -42 Az ükOS* elC'.iio'i pénz.'árkocsiná', Goray tér Az .A'cl.CS,' szeive ési ijodáben (IBUSZ i-cóa),

Széchenyi u. 19. Telefon: 24—50

| Az üzeni közönségszervezőknél

. .......... - .........- ■ -....o— ...........

P

öhő Sándor meg a felesége

Amikor elhagytuk a Büdöskút- dűlőt, a Keresztfa-dűlőre kanyarodtunk rá. Pöhő Sándor úgy látszik rájött, hogy kifáradtam a hosszú gyaloglás után és amikor az útmenti fakeresztre szegezett pléh Jézushoz értünk, egy kidöntött akácfatönkre telepedett és nekem is helyet mutatott maga mellett.

Sokáig hallgattunk. Végre aztán Pöhő Sándor törte meg a csendet.

— Maga egész úton a szövetkezeten belül folyó vitáról faggatott engem. Talán haragszik is, hogy keveset mondtam róla. De mit csináljak? Én csak úgy tudnék erről beszélni magának, ha a családunkon belüli nézet- eltérésről is szólnék!

Nagyon értetlen kifejezés tükröződhetett rólam, mert szögletes arcú, szikár, napszítta útitársam rám pillantva kesernyés mosollyal mondta:

— No, látom, nem ért semmit. Nem baj. Hát akkor elmondok mindent úgy, ahogy volt, szép sorjában.

— Bevezetőben csak annyit említek, hogy a feleségem kommunista, én meg csak afféle szimpatizáns vagyok. Tavasszal mégis engem választottak meg elnöknek. Mert mifelénk a több-' ség még mindig úgy gondolkodik, hogy férfi kell a kormányrúd mellé. A járás is örült nekem. „Nem kell Pöhőt félteni, majd az asszony elegyengeti az útját” — mondogatták.

— Nem is volt tulajdonképpen semmi baj. Márciusban megalakultunk. Úgy egyeztünk meg, hogy a nyár folyamán még mindenki egyénileg gazdálkodik és ősszel kezdünk. Vetettünk takarmányt is közösen. Még meg is dicsértek bennünket. Aztán két héttel ezelőtt váratlanul lecsapott a mennykő.

— Hatalmas vita kerekedett a közös alap megteremtése körül. A többség az atyaúristen kedvéért sem akart másfél mázsánál többet adni holdanként a közös alapba az idei termésből. Most már utólag bevallom magának, hogy én mint elnök nem álltam a sarkamra. Egy darabig ingadoztam, aztán én is úsztam az árral. A nagyhangúak mellé álltam a közgyűlésen.

— Amikor ezt az asszonykám észrevette, úgy ugrott fel a helyéről, mint egy tigris és félelmetes szilajsággal rontott nekem a többiek előtt. „Mit ér az ilyen elnök, akinek annyi esze sincs, hogy a szövetkezet jövőjét megvédje. Le kell az ilyet váltani” — kiáltotta, aztán érvelni kezdett. — Észnél legyenek, emberek! Ha most csak holdanként másfél mázsát adunk össze, akkor ősszel meg tavasszal miből vetünk? Mivel tartjuk el a közös állatállományt? Arra várnak talán, hogy az állam ad majd takarmányt? Nem szégyelnének könyöradornányt elfogadni akkor, amikor mindenkinek tele

a padlása? A magot egyénileg is csak el kellene vetni*! Felfalni- úgysem tudjuk a termelvényein- ket! Adjuk be a szerződött állatokat is, meg' a tartaléktakar- rnányt is, mert ha ezt csináljuk, csak akkor lesz jó szövetkezetünk. Akkor lesz megfelelő részesedés a jövő esztendőben.

— Pokoli kavarodás támadt ezekre a szavakra, de az asz- szonykám mellé akkor este csak kevesen álltak.

— Hazamentünk. Nyolc éve élünk együtt. Nyolc éven keresztül minden este az ikerágyban tértünk nyugovóra. De ezen az estén nem. Az én szépséges kis asszonyom rám sem tudott nézni. Kiköltözött az előszobába.

— Másnap este későn jött haza. Agitálni járt. Ugyanis azután a zivataros közgyűlés után a kommunisták nagy munkába kezdtek. Sorra járták az ősszel kezdők házait és nekiláttak az emberek megnyerésének.

— Egy egész héten keresztül háltunk külön szobában. Rettenetes éjszakáim voltak. De nem mertem közelíteni sem hozzá. Jól ismerem. Nagyon akaratos asszony,

— A hetedik nap estéjén jókedvűen tért haza a nejem. A járás egyik vezetője is vele jött, s hosszasan tárgyalt velem a legközelebbi közgyűlésről, amelyet, ahogy hangsúlyozta, sürgősen meg kell tartani.

— A közgyűlést megtartottuk; Mindenki ott volt. Újból vita kerekedett. Ugyanarról volt szó, mint az előbbi közgyűlésen, de az embereket mintha csak kicserélték volna. A többség az asszonykám pártjára állt. Holdanként kilenc mázsát szavaztak meg a közös alap javára.

— Mondanom sem kell, hogy ezen a közgyűlésen már én is a pártszervezet álláspontja szerint szóltam hozzá a dolgokhoz,

— Azóta szent a béke a szövetkezeten belül és a mi családunk békéje is helyreállt. A hálószobánk visszanyerte valódi rendeltetését, s az előszoba sezlonján újabban csak a kormos cica alszik néha-néha, ha elfelejtjük éjszakára kívül csukni, — fejezte be Pöhő Sándor a mondókáját és mivel a Nap sugarai már függőlegesen ostromolták a fölöttünk terpeszkedő pléh-Jézus alakját, megindultunk a falu irányába,

Haypál Tibor

Mindenki megtalálja a maga szórakozását az üzemi kultúrotthonban

Ki itt belépsz hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt Ki itt kimégysz, vidd diadallal A mély hitet, ifidd szerteszét!

önkéntelenül is Juhász Gyula »A munkásotthon homlokára« című gyönyörű költeményének ez a néhány sora jutott eszembe, amikor Beke Árpád elvtárssal, a Tolnai Textilgyár pártvezetőségi tagjával beszélgettem. Bizonyos büszkeség és a kultúrmunka iránti szeretet csengett ki minden szavából.

Jólesett hallgatni ezt a lelkesedést, annál is inkább, mivel nem is olyan régen azért bírálták meg a textileseket, amiért nem használják ki megfelelőien a nagy költséggel épült korszerű kultúr- otthont.

— Megszívleltük a bírálatot — mondja Beke elvtárs, — s hozzá fogtunk a kulturális élet fellendítéséhez. — Aztán arról beszélt, hogy a pártszervezet és a szak- szervezet tagjaiból 16 tagú üzemi kultúrális. bizottságot hoztak létre, s elkészítették a kultúrotthon munkatervét. A tervben politikai és társadalomtudományi előadások, irodalmi és zeneestek rendezése, filmvetítések, ankétok tartása, valamint szakkörök szervezését állították be.

— Azért nem tudjuk kihasználni kuitúrotthonunkat, mert távol van a községtől — hangoztattuk többször. — Nos, e nézetnek helytelenségét maga az élet, a

rendezvények látogatottsága cá- folta meg. Az első félévben 17.000 személy fordult meg kulturális és egyéb rendezvényeinken, —■ mondotta.

— Elmondhatjuk és pedig minden túlzás nélkül, hogy úgyszólván minden napra jut valamilyen rendezvény. Ezeket a rendezvényeket nemcsak a textilüzem és a selyemfonógyár dolgozói, hanem a községbeliek is látogatják. Különösen népszerűek a műsoros esték, amelyből tizenkettőt tartottak és közel öt ezren vettek részt.

— Az üzemben megszerveztük a műszaki kört, amely ankétokat rendezett a technológiáról, a se- lejtről és a minőség javításáról. Vannak különböző szakköreink is, amelyek jól működnek —• mondja Beke elvtárs és büszkén beszél arról, hogy a bélyeggyűjtő szakkör kiállítást rendez az augusztus 20-i program keretében.

Ma már mindenki megtalálhatja a maga szórakozását a kultúr- házban, öreg, fiatal egyaránt. A fiatalok részt vehetnek a szakkörök munkájában, táncolhatnak, társasjátékokat játszhatnak, vagy zenélhetnek. (A kultúrotthonnak saját zongorája is van!) Az idősebbek televíziót, vagy filmet nézhetnek.

— Kultúráiig bizottságunk szép tervet állított össze, s ez a terv a további fejlődést és a fiatalok sportolási lehetőségeit segíti elő. Tenisz és röplabda pályát építünk, részben társadalmi munkává', de szeretnénk egy fürdőmedencét is építeni, amelyhez a szükséges vizet a kultúrotthon közelében levő bővizű kút biztosítaná. Érdekes azt is megemlíteni, hogy addig, amíg az elmúlt években állandóan pénzzavarokkal küzdött kultúrházunk, ebben az évben kilencvenhétezer forint veit a pénzforgalmunk, a megtakarított pénzünk pedig több mint 30.000 forint.

Dicséretes munkát végzett a texlilgyár kultúrotthonának 16 tagú kulturális bizottsága. Fellendítették a kulturális életet, szép és merész terveket hajtottak végre a párt ér, a szakszervezet jő együttműködésével. Megszívlelték, a bírálatot és kijavították a hibát.

Eredményesek voltak a tanácstagi beszámolók

Bonyhádvarasdon lezajlottak az első félévi tanácstagi beszámolók. Húsz tánácstag számolt be választói előtt a községi tanács eddig végzett munkájáról.

A beszámolókat mindenütt nagy érdeklődés kísérte. Tízén- tizenöten is részt vettek egy-egy beszámolón. (Mindössze hat házból áll egy-egy tanácstagi körzet.) Benkó István beszámolójára tizenheten jöttek össze, ahol igen élénk vita alakult ki. Nagy érdeklődés és vita kísérte Lakatos Lázár tanácselnök, Fórrai Miklós, Pál András és Kerekes Zoltán beszámolóját is.

A tanácstagok ismertették, mit hogyan valósított meg a tanács a községfcjlesztási feladatokból, a további m-.nkv’: sor ’ i i?ilv-i

mértékben less szükség társadalmi munkára, de kikérték választóik véleményét a jövő évi községfejlesztésre vonatkozóan is.

A megjelentek közül sokan mondták el véleményüket, így például azt, hogy a jövő évi községfejlesztési költségvetésben is a járdaépítés szerepeljen első helyen, úgy, hogy a jövő évben már az egész községben korszerű járda legyen. De nagyon sok más, n községet érintő kérdés is szóba- kcrült.

Mindenképpen hasznosak voltok a beszámolók, mert így jóformám az egész lakosság véleményt mondott a tanács munkájáról, működéséről. A második félévi tanácstagi beszámolókra decemberben kerül sor, amikor! s a tanácstagok egyéves mun- i kőjükről adnak számot.

Pozsonyi Ignáoné,