Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

TOLNA MEGYÉT NtfPflJSÄG 1953. július 1?. Több mint 10 millió forint az iskolai politechnikai oktatás támogatására, 20 millió forint az egyetemek műszaki fejlesztésére A Művelődésügyi Minisztérium második félévi terveiből Ä Művelődésügyi Minisztérium 1959. évi beruházásainak összege — a régi termelői árak alapján — az oktatásügy és a gyermekneve­lés céljaira egüttesen megközelíti a 480 millió forintot « Az óvodahálózatban, eredeti­leg az évre tervezett 35Ö0-on kívül, további 7000-es férő­hely fejlesztésére adott lehe­tőséget a kormány. Különös tekintettel a termelőszö­vetkezeti mozgalom gyors fejlődé­sére, az állami beruházásból az év végéig 1085 tanterem készül el. Az Országos Tervhivatal a na­pokban újabb 1,5 millió forintot bocsátott rendelkezésre. így lehe­tőség nyílik további 15 új tante­rem létrehozására, többek között Dorogon, Kiskunlacházán, Mező­túron és másutt. Számolni lehet azzal is, hogy ugyancsak az év vé­géig további 200—250 tanterem épül fel helyi erőforrásokból és társadalmi hozzájárulással. Az 1959—60-as tanév elejére körülbelül 150 új iskolával bő­vül az oktatásügyi hálózat. Mintegy tízmillió forintot kap­nak az államtól az általános isko­lák a politechnikai oktatás to­vábbfejlesztésére. Ugyanezt a célt szolgálja az a 750 000 forint, ame­lyet munkagépek, szerszámok, s egyéb felszerelések beszerzésére a középiskoláknak ad a Mű­velődésügyi Minisztérium. Az ősszel megnyíló 11 új felsőfokú tanítóképző és három óvónőképző intézet épületeinek átalakítására, korszerű berendezésére, felszere­lésére mintegy 14 millió forintot költenek. Ezeknek a felsőfokú ok­tatási intézményeknek a fejleszté­sét 1960-ban folytatjuk. Az egyetem műszaki részle­geinek és gépparkjának fej­lesztésére 1959-ben 20 millió forintot irányoztak elő. A Debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem izotóp laboratóriu­ma munkálatainak befejezése ez év utolsó negyedére várható. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egye temen belső átalakítással biztosí­tottál!: a Sopronból átköltözött bá­nyászkar tanszékeinek elhelyezé­sét. Az átköltöztetett tanárokat, oktatókat egyrészt kész lakások várják. Újabb tizenöt lakás építé­sét előreláthatólag még az idén megkezdik. Az évben egyébként OTP-kölcsönből 150 pedagógus­lakás épül országszerte. Fontos gyermekvédelmi beru­házásokat is végrehajtanak az év második felében. A fóti gyermek- városban felszerelik a központi fűtéshez szükséges távvezeték­hálózatot. A Vöröskereszt több mint egymillió forintot adott a gyér mekváros központi egészség- ügyi épületének céljaira. Ez előreláthatólag szintén elké­szül az év második felében. Meg­kezdik 240 férőhelyes kollégium, valamint iskola építését is. Az év második felében konyhával, ebéd­lővel bővítik és központi fűtéssel szerelik fel a martonvásári gyer­mekotthont. A kőszegi gyógype­dagógiai intézet fejlesztésére hét­millió forintot költenek. Miskol­con az év második felében ugyan­csak hétmillió forintos költséggel megkezdik a gyengénlátók inté­zetének építését. ECapálatlasml hagf ©tt kukorica Amikor megláttam az országút mellett a végtelennek tűnő kuko­ricatáblát, e kérdéssel fordultam kísérőmhöz, Kovács Jánoshoz: — Hányszor kapálták meg ezt a növényt? ö csodálkozva nézett rám és a világ legtermészetesebb hangján, kimérten, röviden válaszolt. — Ebben kézimunkaerő egy per cet sem dolgozott. — De hiszen olyan szép tiszta... akkor hát mit csináltak vele? — okvetetienkedtem tovább. Ekkor a Kajmádi Állami Gazdaság igaz­gatója teljes részletességgel el­mondta a kukorica agrotechniká­ját. Ez röviden így foglalható össze. A Kajmádi Állami Gazdaság­ban üzemszervezési kísérletek foly nak abból a célból, hogy kutas­sák: miként lehet a mezőgazda- sági termelést olcsóbbá tenni. Na mármost azt is megpróbálják, milyen termést ad a kukorica, ha lcapálatlanul hagyják. Persze azért annak elejét veszik, hogy a gyo­mok a növényen élősködjenek, el­szívják tőle a tápanyagot. A kö­vetkezőképpen : A kukoricával egyidejűleg vegy­szert juttattak a talajba, aminek a hatására a föld gyomtalan oly­annyira, hogy a 82 holdas táblá­ban még mutatóban sincs egy szál sem. — Ezek szerint az élet megcá­folja, hogy a kukorica kapásnö­vény — rukkoltam elő a megjegy­zéssel. — Hát igen, — így az igazgató, de sietve hozzátette: A talajt azért meglazítottuk, természete­sen géppel. — Hogyan vetették a kukoricát, hogy egyelni sem kellett? — Szintén géppel. Az elmés szerkezet egyenként juttatta a ta­lajba a kukoricamagokat, a kelési százalékkal így is elégedettek vagyunk. — Hogyan vélekednek a szak­emberek a növény fejlődésének jelenlegi stádiumáról? Országos hírű szakemberek is megfordulnak a gazdaságban és egyik sem mulasztotta még el megnézni ezt a kukoricatáblát. Az egybehangzó vélemények szerint a kukorica fejlődése jó, sokat ígér. Ha 40 mázsa lesz a holdankénti átlagtermés, akkor nem is leszünk elégedettek. De amit most mutat, abból arra következtetünk, hogy 50—60 mázsa is meglesz — adta meg a választ és búcsúzóul meg­jegyezte: — Ha így haladunk, még én is megérem (közel jár az ötvenhez), hogy kilométereket kell gyalogol­ni egy szocialista nagyüzemben, hogy az ifjú nemzedéknek meg­mutathassuk, milyen is az a vad­repce. amivel manapság még min­dig nagyon sok baj van. Dorogi Erzsébet KOMMENTÁR Mellékkörülmények fi Engedjék meg, hogy idézetek­kel kezdjem a mondanivalómat. Az idézeteket pedagógusok, járá­si és megyei, állami funkcioná­riusok közti párbeszéd során je­gyeztem fel: „Ha ebbe a községbe helyez­zük magát, akkor közel lesz a szüleihez és megoldódik a prob­lémája?” „Ha ebbe a községbe helyez­zük, az megfelelő lesz a felesége részére is, mert az ő foglalko­zása...” „Inkább X községet javasol­nánk magának, mert ott tudunk biztosítani megfelelő lakást is, mivel maga családos em­ber.” „Jó kérem, igyekszünk elin­tézni azt is, hogy a felesége ál­lást kapjon és akkor nem lesz ilyen családi jellegű akadálya annak, hogy elfogadja a kineve­zést.” Ezeket az idézeteket azért je­gyeztem fel, mert nagyon sok elgondolkodtató dolog van ezek­ben. Mindenekelőtt arról tanús­kodnak, hogy nem mechaniku­san végzik a kinevezéseket, át­helyezéseket azon az alapon, hogy „egy ember — egy ember” — ide egy tanerőre van szükség, X nevelőt ide helyezzük, s ha neki megfelelő, akkor jó, ha pe­dig nem — sajnáljuk, de tovább minket nem érdekel a dolog. Alapul veszik, hogy az áthe­lyezés mennyiben feiel meg az áthelyezettnek, családi körülmé­nyeinek. Természetes dolog, hogy egy családos nevelőnek az új munkahelyen lakásra is szüksége van, ha felesége is dol­gozik, nyilvánvaló, hogy to­vábbra is képesítésének megíe­A következő nemzedék elátkoz bennünket hangulatának összefoglalása Nyu gat számára. Ne is folytasd te­hát tovább. Te ugyan vezető sze­lepet fogsz betölteni ebben, de az utasításokat én adom. Én ál­lok legközvetlenebb kapcsolatban a bécsi központtal, s minden u+a sításukat végre kell hajtani, mégpedig maradékalanul, a szent cél érdekében. Péch azonnal vállalkozott er­re. Találkozást beszéltek meg másnap délelőttre az írószövet­ség Kertész utcai klubhelyiségé­ben. Csontos Erzsébet, hogy ta­núbizonyságot tegyen a földalatti szervezkedésben való jártassá­gáról, kiterjedt kapcsolatáról, be­mutatta Péch Gézának Berényi István újságírót. Hármasban be­szélgettek, s Csontos Erzsébet bi zalmasan közölte Péch-hel, hogy Berényi az írókat és újságírókat képviseli. Megállapodtak abban, hogy sürgősen megjelentetik az »Élünk« című illegális lapot, amelynek kinyomtatására és sok szorosítására már loptak egy stencilgépet. A beszélgetés rö­vid volt. Csontos Erzsébet, mint egy kiszolgált őrmester, határo­zottan adta ki az utasításokat, pattogtak szavai, mint kisdobon a borsó. Még aznap átmentek mindketten a 2-es számú női kli­nikára, ahol működött már egv földalatti csoport. Csontos Er­zsébet ugyanis azt tervezte, hogy Péch Gézát teszi meg a buda­pesti csoportok vezetőjéül s ezért szükségesnek tartotta, hogy bemutassa neki az összekö­tőket. Itt a női klinikán ismer­kedett meg Péch — Csontos Er­zsébet révén — Békési Bélával és Rácz Józseffel, akik az itt működő ellenforradalmi csopor­tot vezették. — Holnapra várjuk a bécsi futárt — közölte a jelenlevők­kel Csontos — aki meghozza a szükséges utasításokat és a pénzt. —• Mennyi pénzre számítasz? — kérdezte Péch Géza. — ötszázezret kértem. Nem tudom, mennyi érkezik. — Mit csinálsz majd* a pénz­zel? — szólt közbe Békési, akit az alvilágban csak »Bagolyénak titulálták, ö már tizenkétszer volt büntetve közönséges bűn­cselekményekért, „s valahányszor kiszabadult a börtönből, mindig megtalálta az útját-módját an­nak, hogyan kerüljön vissza. No, nem azért, mintha olyan na­gyon akarta volna. De könnyebb nek vélte a lopást, a rablást, mint a tisztességes munkát. Egyébként az ellenforradalom idején a Corvin közi parancsnok Ságnál teljesített futárszolgála­tot. — Ez a pénz az induláshoz kell. Mindenkit ellátunk meg­felelő összeggel, ne szenvedjenek hiányt semmiben. Tartalékolunk egy alapot, amelyet arra_haszná- lunk majd, hogy lepénzeljük a különböző személyeket, akiktől adatokat, híreket és munkánk­hoz szükséges eszközöket kap­hatunk. Egyébként az összeg el­rejtésére megfelelő helyet kell találni, mert ha esetleg elcsíp­nek bennünket, akkor áruló jel lenne ilyen nagy összeg. — Mit várhatunk még kül­földről? — szólt közbe ismét Péch Géza. — Valószínű, hogy a holnapi futár már egy nagy hatósugarú rádióvevőkészüléket is hoz ma­gával s így titkos hullámhosszon állandó kapcsolatot teremthe­tünk a bécsi központtal. Értesí­tést kaptam arról is, hogy a kö­zeljövőben harminc adóvevőt, nagymennyiségű fegyvert és lő­szert kapunk. — Hogyan tudják ezt bekül­deni az országba? — kíváncsis­kodott az egyik. — Ezt nem kötöm az orrodra — válaszolta Csontos —, de azt megsúghatom kis szívem, hogy megfelelő kapcsolataink vannak egyes szállítási szervekkel... Az épületes beszélgetés után. amely tele volt tűzdelve az al­világban használatos és nyomda- festéket nem tűrő fordulatokkal, szóvirágokkal — felkerekedtek, hogy megállapodásuk szerint hoz zákezdjenek a szervező munká­hoz. Péch Géza azt a közvetlen feladatot kapta, hogy egy cso­porttal menjen ki a budai he­gyekbe, s kutasson fel barlango­kat, ahol elhelyezhetik majd a már készletükben levő, de ed­dig lakásukon rejtegetett fegy­vereket, lőszert s az ellenforrada lom során rabolt különböző hol­mikat. Mert tudni kell, hogy bármennyire is gyűlölték a rend szert ezek a börtöntöltelékek, po litikai kalandorok, kapitalista és .grófi ivadékok, azért nem ve­tették meg az erőszakosan szer­zett »ingyen holmikat« sem. Péch lakásán például tizennyolc da­rab 6x5 méteres perzsaszőnyeg, harmincöt írógép, tíz magneto­fon, két zenegép, negyvenöt kész ruha és rengeteg egyéb lopott holmi várta az elszállítást jobb rejtekhelyre. A lakásban moz­dulni sem lehetett a rengeteg rablott holmitól. De ugyanígy volt ez a többiekkel is. A »sza­badságharc« alatt ezek az urak máról holnapra meggazdagod­tak. Jól kellett hát őrizni a leen­dő jólét alapjait — nehogy rá­bukkanjanak. Két nap múltán Csontos Erzsébet Péch Géza szárnysegédjévé szegődtetett egy fiatal, 25 éves bárófiút. Atzél Endrének, a bárófiúnak »derék« édesapját a felszabadulás után há borús bűntettekért a Román Nép köztársaságban kivégezték. El­képzelhető, hogy milyen inspirá­ciókat adott a továbbiakban Péch Gézának ez a bárófi-szárnyse- géd. (Folytatjuk.) lelő munkahelyen akar dolgoz­ni. A kezdő, nőtlen pedagógu­soknál pedig éppen az ellátásuk, megélhetésük szempontjából nem mindegy, hogy szüleiktől kétszáz kilométerre kapnak-e állást, vagy saját falujukban, esetleg annak környékén, ahon­nan gyakran s kis útiköltséggel hazajárhatnak. Mindezeket figyelembe veszik és ma már egyre inkább termé­szetes dolog, hogy addig nem he­lyeznek út egy nevelőt sem, amíg nem tudják biztosítani az olyan körülményeket, hogy a család ne szenvedjen hátrányt. Hadd tegyem hozzá mindjárt, / hogy ez nem is olyan egyszeri)/ dolog, mint ahogyan az embejí- leírja. Az oktatás irányítóinak bizony megsokszorozza a munká­ját, mert nem olyan egyszerű dolog sem a lakás biztosítása, sem pedig az egyéb magánjelle­gű kérelmek teljesítése. De az oktatás vezetői mégis fáradoz­nak, minden tőlük telhetőt meg­tesznek, hogy egy áthelyezés ne hátrányos, hanem lehetőleg elő­nyös legyen az oktatási érdekek mellett magának a nevelőnek és családjának is. Mert ez nálunk így természe­tes. S az idős pedagógusok a meg­mondhatói, hogy a múltban tö- rődött-e valaki egy tanító-család magánjellegű problémáival. Ha egy 1 tanítónak a sok pályázat után sikerült álláshoz jutnia, az élete végéig hálás lehetett a tisztelendő úrnak, s akiknek jó­voltából állást kapott. Egyéni érdekek? Ezekre nem is mert gondolni. Egy tanítónak nem le­hettek feltételei, csak annak, aki állást adott neki. Ha mégis ne­tán — nem ismervén a követkéz ményeket — feltételeket határo­zott meg, már-eleve reménytelen volt a pályázat, hiszen ott volt helyette a másik pályázó, aki örömmel fogadta el feltétel nél­kül az állást, csakhogy az okle­véllel a zsebében ne kelljen nap­számba járnia. Érdemes ezekről a „mellék- körülményekről” is beszélni. Áthelyezik az aufóbusz-megéSlót Győnkön Gyönk község fejlesztési tervé­ben szerepel az autóbusz-megálló áthelyezése. Erre azért van szük­ség, mert a forgalom évről évre növekszik a községben, s különö­sen a központban a megállóhely már akadállyá vált. Köztudomású, hogy Gyönk járási székhely, s nap mint nap a környező falvak­ból sokan bejárnak, tehát az ő ér­deküket is szolgálja az áthelye­zés. Ezt figyelembe véve el is hatá­rozták a falvakban tanácsülése­ken, hogy a községfejlesztési alap­ból segítik a gyönki tanács kezde­ményezésének megvalósítását. így a gyönkiek 20 000, a környező fal­vak pedig együttesen 30 000 forint­tal járulnak hozzá az áthelyezés­hez. A megfelelőbb, alkalmasabb helyre való költözés segítéséhez a helyi földművesszövetkezet is segítséget nyújt. Mintegy 5000 forintos beruházással büfét rendez be, ahol az autóbuszra várakozók kellemesebben tölthetik el a vá­rakozást. Az új megállóhelyen lesz váró­terem és diszpécseri iroda is, mely utóbbiban az érdeklődők megfe­lelő felvilágosítást is kaphatnak az autóbuszok menetidejéről és I más problémákkal kapcsolatban« „Szedae Mardom” című teheráni lap kiszámította, hogy a Nemzet­közi Újjáépítési és Fejlesztési Bank által nyújtott kölcsönnek csupán az évi kamata 4 320 000 dollár. Irán 17 eszendeig lesz kény télén fizetni ezt az összeget a köl­csön törlesztése mellett. Az Aram című lap „Hová ve­zetnek bennüket a végnélküli köl­csönök?” című vezércikkében ezt írta: „A következő nemzedék el­átkoz bennünket, ha vissza kell majd fizetnie ezeket a kölcsönö­ket”. Az Egyesült Államok arra kény­szeríti Iránt, hogy jóval erején felül költsön katonai előkészüle­tekre. Az államkincstár egyre ürül, az iráni katonai támaszpon­tokat építő „Morrison Nudson” amerikai társaság pedig-nagy pro­fitot vág zsebre. Az „Aram” című teheráni lap nemrég azt írta, hogy a nyugati országoktól kapott köl­csönök a „helyi és a külföldi vál­lalkozók és közvetítők zsebébe vándorolnak”. Az amúgy is magas kamatra fo­lyósított amerikai kölcsönök egyre növelik Irán állami adósságait. A

Next

/
Thumbnails
Contents