Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-15 / 164. szám
íkk». jamtf, fi#. TOLNA MPCYKT NßPÖJSAG 3 ir Fekete" mise a kultúrházban Ha a régi mozgalmi múlttal rendelkező harcostársak összeülnék néha egy kis baráti beszélgetésre sok, regénybe illően érdekes vagy elképesztően fonák helyzet felelevenedik a visszaemlékezések során. Legutóbb Dombóváron munkaidő után, amikor néhány vihar- bán edzett elvtárs társaságában éppen azzal foglalkoztunk, hogy régebbi élményeinket felmelegítsük és már kifogytunk a szuszból, Sörös János elvtárs az alsó- leperdi kommunisták titkára tette fel váratlanul a kérdést: — Hát az alsóleperdi «fekete« miséről hallottatok-e? — Miért volt fekete mise? — Azért, mert engedély nélkül «feketén« tartották a kultúrház- ban — válaszolt a deresedő hajú titkár, majd az ő megszokott, csendes, nyugodt hangján sorolni kezdte: — Úgy volt tudjátok, hogy öt- venhét kora tavaszán, amikor még rengeteg volt a zavarosfejű ember mindenfelé, megjelent Le- perden egy katolikus pap. A szomszéd községből jött. — Mit akarhat ez? — csodálkoztak a puszta lakói a szokatlan, jelenségen. Majd, amikor megtudták, hogy misét akar tartani a kul- túrház nagytermében, a kíváncsiság csaknem mindenkit odahaj- tott, — Én akkor Dombóváron jártam, De ahogy az emberek beszélik, roppant érdekesnek tűnt az egész, — A színpadon, ahol eddig csak a faluszinház színészeit, vagy bohózatokat láthattak a pusztaiak, most egy papot szemlélhettek főszerepben. — Amikor megérkeztem és elújságolták a történteket, tüstént wertheim-zárat csináltattam a bejáratra és meghagytam az embereknek, ha a szokatlan vendég mégegyszer meg találna jelenni a pusztán, akkor küldjék hozzám, mert én őrzöm a bejárati kulcsokat. — Pontosan egy hetet kellett várnom. A pap megjelent az irodámban. Rendkívül udvariasan fogadtam, de ő ingerültnek látszott. — Úgy tudom, hogy a Népköz- társaság törvényei biztosítják a szabad vallásgyakorlás jogát — kezdte a vendég. — Valóban így van tisztelendő- úr! — válaszoltam és még azt is hozzáfűztem: — Ha valaki önt gátolná a vallásgyakfjrlás szabadságában, akkor csak szóljon nekünk, kommunistáknak, majd mi segítünk magának, — A papnak megenyhültek dühösre torzult vonásai és barátságos hangon mondta: — Ha így van, ahogy mondja, akkor mi jóbarátok leszünk, — Ennek semmi akadálya — jelentettem ki nevetve — mi az | • egyházzal nem szándékozunk rossz viszonyban lenni, — Akkor adja ide legyen szíves a kultúrház kulcsát! — tért a tárgyra hirtelen a tisztelendő. — Nem adhatom kedves tisztelendő úr! Hogyan is adhatnám? Én sem (negyek magáijoz a falu- ba a templom kulcsáért, ha pártnapot akarok tartani, s ennélfogva magának sincs semmi köze a mi kultúrházunk ' ulcsához. A mi működési területünket, úgy gondolom maga is belátja, hogy nem lehet ilyesféleképpen ösz- szekeverni, — adtam tudtára barátságosan és azóta nem láttam a pusztában. »— Azóta a kultúrház színpadán csak kizárólag népi táncokat, színműveket és operetteket láthatnak a leperdiek. — Ha meg beszéd hangzik el a színpadról, a mi szép zamatos nyelvünkön, akkor az mindig a hallgatók okosociását segíti elő. (Haypál) Szabadságot Manolisz Glezosznak! A Dunaföldvári Cipész KTSZ 240 dolgozója újságokon és rádión keresztül értesült arról, hogy Manolisz Glezosz görög hazafi, az Akropolis? legendás hősének élete még mindig veszélyben van. Ezért, a következő táviratban tiltakoznak jogtalan perbefogása ellen: »A fasizmus sötét erői ismét rátörnek arra az igaz férfiúra, aki mérhetetlenül sokat tett hazája és egész Európa népének sza badsága és békéje érdekében. Jogtalanul állítják katonai bíróság elé, hogy kémnek gyanúsítva ítéljék el. Ennek az igaz embernek halálával akarják meg félemlíteni azokat a görög rétegeket, akik szavukat fel merték emelni a nyugati hatalmak nukleáris fegyverkezése ellen, s az atomfegyver-támaszpontoknak Gö rögország területén való felállítását ellenezték, A görög nép, a világ haladó erőivel együtt nem pusztulást és halált kíván az emberiségnek* hanem emberi szabadság mellett boldog életet. így a görög nép szava a mi szavunk is, a magyar dolgozó nép akarata és kívánsága, hogy Manolisz Glezoszt bocsássák szabadon. Szövetkezetünk minden dolgozója tiltakozik az ellen, hogy katonai bíróság elé állítsák Manolisz Glezoszt és szabadságot követőiünk •neki és minden görög szabadság harcosnak, akik a görög nép nevében emelték fel szavukat, hogy tudtára adják az egész világnak, békét akarunk, nem háborút és pusztulást* Kérjük a magyar külügyminisz tériumot, hogy szövetkezetünk dolgozóinak kívánsága szerint to vábbítsák tiltakozásunkat a görög kormányhoz és legfelsőbb bí róságukhoz, illetve ügyészségükhöz. Ezt üzemi gyűlésen elhangzott egységes akarat és elhatározás alapján tolmácsoljuk«. ______ P AKSI KALAND a részeg ponttyal és a pór ülj árt szerelmessel A decsf községfejlesztési tervekből Vál tgzik a községfejlesztési terv Decsen. A? év elején ugyanis úgy számították, hogy egy szélesvásznú mozit építenek fel. Erre tartalékoltak is mintegy 250.000 forintot. Azóta beigazolódott, hogy ez az összeg nagyon kevés. A legutóbbi tanácsülésen tehát arról döntöttek, mire használják fel ezt az összeget. Különösen a kültelkiek örülhetnek ennek, A szőlőhegy például hét kiló- méterre van a községtől. Nem kis út, ha valami olyanról van szó, amit telefonon is el lehet intézni. De eddig nem volt telefon, Éppen ezért, most ebből az ösz- szegből mintegy 90,000 forintos költséggel megvalósítják. Ráfér a rendezés a művelődési házra is. Harmincezer forintos beruházással ezt is megoldják. A kültelki utak javítására 95.000 forintot költenek közkutakra 10 000 forintot. A sportoló fiatalság is részesül ebből az összegből, 10.000 forintot kapnak felszerelésre. Az Alföldszállási művelődési ház is kap asztalokra, székekre 5.000 forintot. Van Bográn egy 45 fokos vizet adó forrás. Eddig a környék fürdeni óhajtó lakossága szapul- lókat hordott ki, ha fürdeni akart, vagy az ott levő vályúban mosakodott. Tízezer forintos költséggel most egy medencét építenek ide. Emelkednek a takarékbetétek Kínában Sanghajban május közepéig a takarékbetétek 572,160.000 jenre emelkedtek. A növekedés másfél hónap alatt 28,800.000 jen volt. Az utcákon külön bankfiókokat állítottak fel. Van olyan utca is, ahol 10 lakos közül nyolc takarékbe-' tétkönyv tulajdonos. Pekingben a lakosság felének takarékbetétje van a városi bankban, A betétállomány május 20- án 244,000.000 jent tett ki. Ez 90,000.000 jenel több, mint 1958 végén. A betétállomány növekedése a múltévi nagy előreugrás óta figyelhető meg, s azt bizonyítja, Angol szakszervezetek bérmozgalma London; (MTI) A Hajóépítő és Gépipari Szakszervezetek Szövetségének Végrehajtó Bizottsága egyhangúlag hozott határozatában jelentékeny béremelést és egyidejűleg negyven órás munkahetet követel. A szövetségbe negyven szakszervezet tartozik több mint hárommillió taggal. A vasutas szakszervezet is elhatározta, hogy követeli negyvennégy óráról negyven órára csökkentsék a heti munkaidőt. Eszel újabb négyszázezerrel növekszik negyvenórás munkahetet követelő dolgozók száma. Az angol sajtó komoly fejleményként értékeli a nagy szakszervezetek politikájának összehangolását. hogy a lakoság jövedelme emelkedik. Érdekes jelenség, hogy a népi kommunák megalakulása óta a falusi bankokban Is emelkedik a takarékbetétek összege. Valahol olvastam egyszer arról, hogy a tengerparton \.sziklának ütközött egy hajó és szállítmánya — mérhetetlen sok pezsgő — mind kifolyt. A környékbeli halak úgy berúgtak, hogy kézzel lehetett fogdosni őket. Ez eddig rendjén lenne, a véletlen szüleménye volt az egész, de hogy egy hal a sétakerti pádon berúgjon, azt már nehezebben hinném el, ha nem láttam volna saját szemeimmel. A duna-parti sétány egyik padján egy középkorú féifi üldögél. Bánatosan néz maga elé, aztán egyszeresük kinyitja táskáját és kiemel belőle egy jókora halat. Ponty és a másik pádról nézvést lehet vagy másfél kiló. Ebben még semmi furcsa nincs, annál inkább abban, ami ezután történik. A pontyot balkézzel ölébe fogja, jobbkezével kiemel a táskából egy lapos üveget és annak tartalmát önti a halba. Ez már viszont sokkal izgalmasabb dolog. Közelebb oldalgok, hogy jab bgn lássam a műveletet. Valóban az üveg tartalmát, amely címkéjéről ítélve szilvórium, öntözi a jóember a hal szájába, az meg, mit is tehetne mást, nyeli a méregerős snapszot. Furdalja a kíváncsiság az oldalamat s azon tö rom a fejem, hogyan kellene megszólítani az atyafit, aki egyre csak hajtogatja maga elé: — Igyál, halacskám, igyál csak. Vgy, no látod. Még egy kortyot. Most várj egy kicsit, most a gazdád következik... (következik is, mert előhúz egy másik »Por- torico rum« feliratú lapos üveget is a táska mélyéről és annak tartalmát meg saját torkán eregeti lefelé.) Most megint te kapsz. Nyeljed szépen. Abban az átkozott vízben úgysem ihattál ilyen finomat. Mit szólsz hozzá, jó, mi? Aztán újra ő következett, majd megint a hal, aztán megint ő... ameddig tartott a két üvegben- Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem sokáig bírták az üvegek, nem mintha nem lettek volna tekintélyes űrtartalmúak, hanem a hal, meg gazdája bizonyult iszonytatóan szomjasnak. Mondom, furdalt a kíváncsiság és azon törtem a fejemet, hogyan tudnék beszédbe elegyedni az atyafival. Úgy látszik ő közlékenyebbnek bizonyult nálam. (Hiába én csak mindössze egy pohár sört ittam, ö viszont be- nyakalta a másféldecis üveg tartalmát.) Egyszercsak felém fordul és kérdi: — Tisztelt úr! (nem tehetek róla, ö titulált így) nem tudná megmondani, hogyan juthatnék én a leggyorsabban Bátmonostor ra? — Hát az meg merre van? — Baján túl. — Akkor a délutáni hajóval. Békés ember lévén bele is nyugodott, hogy hajóval utazik. Megindult a beszélgetés, így hát meg kérdezhettem, miért itatta az előbb azt az ártatlan jószágot? Valami zavaros, \ de igen hosszú magyarázkodásba fogott arról, hogy így tovább él a hal szárazra vetve is és még éjszaka is életben lesz, amikor ö Bátmonostor- ra ér. — Meg azért is, tudja tisztelt úr! (ajaj már megint), mert bánatos vagyok. Nem sikerűit a házasságom. Képzelje olvasom az újságban, hogy egy paksi asz- szony férjez menne. Kitetette magát az újságba. Gondoltam megnézem, mert én meg nősülnék. Ezért szálltam le a hajóról itt Pakson. Hát kfépzelje, felkerestem az asszonyt, de kiderült, hogy van négy gyereke. Hát any- nyi baj legyen, mert amúgy sz/m revaló menyecske, de később elárulta, hogy férje is van. Erre. majdnem leestem a székről. Kért, ha megjön el ne mondjam az urá nak, hogy ő hirdeti magát az újságban, valamit hazudjak, hogy miért járok náluk, aztán egy hét múlva a vasútállomáson találkozunk és megszökünk. Nem vagyok én tisztelt úr! (már beletörődtem a megszólításba) szélhámos, komoly szándékaim vannak nekem. Megmondtam, ilyesmiről szó sem lehet. Ott is hagytam az asszonyt. Nem szökünk. Ha ura van, maradjon az urával — Aztán következett a nagy baj.-Mert a kocsmában találkoztam egy emberrel, elmeséltem neki az egész dolgot és kisült, hogy ő az asszony férje. Kaptam tőle két akkora pofont, hogy még most is zúg a fejem. — De azt képzelje el tisztelt úr! mit kaphatott az asszony, amikor az a marhaerős ember hazament. Haha... úgy kell neki. Ez se hirdeti magát többet az újságban. Hát kérem ilyesmik is megtörténnek az életben. S hogy éppen nekem mesélte valaki, az már az én szerencsém, BETENYE1 GYÖRGY Pintér István—Sxabó Lásxlő (17) , Atkáry alig várta, hogy Struz- zieroval találkozzék. Amikor ősz szejöttek, így szólt a sajtóattasé- hoz: — Mit kapok, ha egy hadifontosságú város teljes dokumentációs és térképanyagát adom at neked? — Ne hülyéskedj. Két év alatt semmi komolyabbat nem szállítottál, majd most fogsz te tervdokumentációkat adni? — Szóval mennyit kapok érte? — Bánom is én. Én úgyis any- nyit fizetek, amennyi van. Márpedig bőven van, ezt tudhatod. Százezer! — Kétszáz! — Na, jó, legyen százötven — alkudott kofa módjára S’truzziero Adaiberto. Amerikai gazdái pén- I zét spórolta meg ezzel... De ő is meglepődött, amikor Atkáry egymás után előhalászta zsebéből a kis filmtekercseket, s elmagyarázta, mit is rejtenek azok. Gyorsan kikapta a kém« főnök kezéből, táskájába vágta, aztán közölte Atkáryval, hogy néhány napra Bécsbe megy, ne keresse... — De a pénzt feltétlenül elhozd! —- Ne félj... A kémfőnök vérszemet kapott. Most már állandóan azért nógatta beszervezett embereit, hogy csak komoly anyagot szolgáltassanak. Ö mást nem fizet meg.., Elvégre »Nagy ügyről« van szó.,, össze is hívta a társaságot, illetve legbensőbb embereit, és megbeszélték, hogy a jövőben hogyan fognak dolgozni, Itt vetette fel Szegedi azt az ötletet, hogy a fényképezőgépet jobban kellene hasznosítani. Azt nem lehet megcsinálni, hogy mondjuk egy gyár előtt megállnak fényképezni. De azt igen, hogy az ember szépen a kesztyűjébe varrja a csöppnyi fényképezőgépet, s amikor a lefényképezendő objektum előtt halad el, kissé megpiszkálja az orrát, ujját a gyárra, vagy a katonai intézményekre irányítja s máris kész a csodálatos felvétel.,^ Ekkor már tizennyolc ilyen pa rányi, mikrofilmes fényképezőgépük volt... Mindenki kapott egyet- egyet s mindenki belevarrta kesztyűje ujjába. Wagner Márton különcködni akart, ő egy nagy MHK jelvényt tűzött kabátja haj tokájára és amögé építette he a csodálatoson kicsi fényképezőgépét, miután a lenese nyílásának lyukat fúrt a jelvénybe. Senki nem mondta volna, hogy az MHK jelvény egy fényképezőgépet takar. Egymás után fényképezték le a laktanyákat, a belügyi szervek épületeit, gyárakat, repülőtereket, a hadsereg harci felszereléseit! 1955. április 4-én azt a feladatot kapták Struzzierotól, hogy a katonai díszszemlén helyezkedjem nek el a tömeg között, és a kesztyűjükbe beépített fényképezőgépekkel az ott elvonuló katonai egységekről, ágyúkról, tankokról, lövegekről, készítsenek fényképeket. Kilencen kapták a megbízást, valamennyien két-két fényképezőgépet varrtak be a kesztyűjükbe. A vállalkozást nagy izgalom előzte meg. Harminchat felvétel elkészítéséhez — ügyesség kell, meg nagy a lebukás lehetősége is... A felvonuláson Atkáry Arisztid emberei ott ácsorogtak a kíváncsiskodók, az érdeklődők tömegében. S amikor egy-egy harci eszköz elvonult előttük, felvételeket csináltak. A figyelmes szem lélő csak annyit tudott volna megállapítani, hogy Atkárynakés embereinek folyton viszket az orra. Odahaza azután előhívták a felvételeket, átadták Atkárynak, Atkáry pedig tovább adta Struz- ziero Adalbertonak. Az Am Modena-Parki lakásban nagy volt az elégedettség. Ábrányi egyre komolyabb és komolyabb anyagokat kapott Magyar- országról. Struzziero hűségesen szállította a magyar vonatkozású kómanyagot... 1955. nyarán Darvas Attila ismét izgatottan értesítette Atká-
