Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

1959. július 10. TOLNA MEGYEI NfiPŰJSÁG Tanulni a iőmegekiéi... „Tanítani a tömegeket, de ugyanakkor tanulni is tőlük!” — Erre tanítja a párt a kommunis­tákat. A párttagok közül minden­ki elfogadja ezt a tanítást, de akadnak jónéhányan, akik nem tudják „aprópénzre váltani”, vagy is nem képesek a gyakorlatba át­ültetni ezt az elméleti tanácsot. Vannak, akik a tömegek türel­mes tanításáról mondanak le és lebecsülik a megszakítás nélküli népnevelőmunkát. Mások viszont képtelenek ta­nulni a tömegektől. Fölényesked­nek. Nem fogadják meg az egy­szerű, képzetlen, de nagy gyakor­lati tapasztalatokkal rendelkező emberek tanácsait. A napokban Bátaszéken jártam a Búzakalász Termelőszövetkezet­ben és ott a következőket hallot­tam: A termelőszövetkezet egyik fia­tal mezőgazdászának, aki nemré­giben végezte el az egyetemet és pártunknak is tagja, vitája tá­madt a hozzá beosztott emberek­kel. A vita a lucerna-betakarítás miatt kezdődött. Ugyanis a mező­gazdász utasítást adott, hogy kezd jék meg a lucerna kazalozását. Ütasítására a hozzá beosztott ter­melőszövetkezeti parasztok nem helyeselték, mivel a reggeli köd miatt a lucerna nedves lett, s köz­tudomású, ha a nedves lucernát kazalba rakják, befülled. — Várjunk még vele, hadd szá­radjon — javasolták a sok évtize­des tapasztalatokkal rendelkező szövetkezeti parasztok. De a mező­gazdász hajthatatlan maradt. El­végre is ő a szakember! Ö csak jobban tudja, mint ezek a tanu­latlan emberek! Pedig hiába volt az egyetemi tudás, mégis a szövetkezeti pa­rasztoknak lett igazuk. A lucerna­széna egy része hasznavehetetlen né vált. A kazal „befülledt”. Még ezer szerencse, hogy az elnök és a főagronómus időben észrevette a dolgot, mert különben az egész kárba veszett volna. Mindezt csak példának hoztam fel. A fiatal mezőgazdászt szor­galmas, becsületes embernek tar­tom, de mégis hibáztatni kell, mert bár jóllehet, valamikor ok­tatták arra. hogy a tömegektől az „egyszerű” emberektől, a be­osztottjaitól is igyekezzék tanulni, amellett, hogy tanítja őket, ő er­ről ez esetben megfeledkezett. És mi lett az eredmény az anya­gi káron kívül? Az, hogy az anya­gi kárnál sokkal nagyobb erkölcsi kár érte őt magát! A merevség, amelyet az emberek véleményével szemben tanúsított, nem emelte tekintélyét, hanem csökkentette. És ha már itt tartunk, felvető­dik a kérdés, mi a nagyobb szé­gyen: az emberektől tanulni, vagy az emberéit előtt kudarcot valla­ni? Tanulni semmi esetre sem Piáéi tapasztalatok szégyen, tanulni mindenkitől lehet valamit, de aki úgy érzi,- hogy neki nincs szüksége tanács­ra, az előbb-utóbb kudarcot vall, ahogy a példa is bizonyítja. A tömegektől, a fizikai munkát végző beosztottaktól való tanulás rendkívül nagy jelentőségű az élet minden területén, de különöskép­pen a termelőszövetkezetekben. A termelőszövetkezetekbe tö­mörült idősebb parasztemberek tudása sok évtizedes gyakorlaton alapul, s ezt a gyakorlati tapasz­talatot csak úgy tudjuk gyümöl- esöztetni a közösség javára, ha meghallgatjuk és józan fejjel mérlegeljük mindenki véleményét. A „Tanítani a tömegeket ás ta­nulni tőlük” szépen hangzó jel­szó, de ezt a jelszót nem elég csak megtanulni. Csak úgy ér valamit, ha a gyakorlati cselekvésen ke­resztül érvényesül. (Haypál) Mi, társadalmi ellenőrök, gyak­ran tapasztaljuk, hogy a piaci árak néha indokolatlanul maga­sak, nem felelnek meg a dolgo­zóknak. Ebben — mag kell mon­danunk — szerepet játszanak a vállalatok, intézmények üzemi konyhái is, ugyanis nem tartják be a miniszteri rendeletet, hogy csak a földműúesszövetkezeteken keresztül szerezhetik be az élel­miszert. (A Belker. Min. 65/1959' K. E. 17. rendelete a burgonya, zöldség és gyümölcsforgalom rendjének szabályozásáról.) A fentemlítettek sajnos, Szek- szárdon valamennyien vásárol­nak egyéni árusoktól. Ha újdon­ságból a felhozatal kevés, a Nép­bolt az első, amely mindent fel­vásárol. Az üzletvezetők ne a piaci árusoktól vásároljanak, ha­nem a földművesszövetkezeten ke resztül. A rendelést előre adják le, (Ötkor vkndenlcor lesz a Nép­boltok számára is olcsó áru. Ennek azok a családos dolgozók látnák hasznát, akik nem rendel­keznek földdel, vagy kerttel. Egyúttal felkérem azokat a ter­melőket, akik rendszeresen áru­sítanak a piacon, ne fogadjanak el senkitől árut megőrzésre. Vryanis vannak spekulánsoki akik nem rendelkeznek termelői igazolvánnyal, s amikor az ellen­őrzést észreveszik, rábízzák áru­jukat azokra, akik igazolvánnyal árusítanak. A vásárlók érdeke ugyanis azt kívánja, hogy ezeket ne tűrjük meg a piacokon. SZILÁGYI JÁNOS társ. ellenőr A KISZ fiatalokra vár a koppányszántói híres tánchagyomány felelevenítése Koppányszántó kis község a ta­mási járás szélén, s ki gondolná, hogy kulturális hagyományokban mégis milyen gazdag. — Bizony kérem — mondja Mikódi József, a tanács dolgozója — 30 esztendő­Nyári „holtszezon“ — felkészülés az őszi és téli hénapokra Nyári népművelési gondok Bonyhádon A nyári hónapok a népműve­lési munkában »uborkaszezont« jelentenek. Hogy ez helyes-e, vagy helytelen, most ne vitas­suk, hogyan kellene• a holtsze­zon ellen harcolni' az" is másik kérdés, a bonyhádi járási mű­velődési ház igazgatójával, Ma­jor Mátyással folytatott beszél­getésnél abból indultunk kt. hogy a tények azok tények, nyáron a népművelési tevé­kenység meglassul, majdhogy­nem meg is szűnik. Különösen a mezőgazdasági jellegű közsé­gekben van ez így, de az ipari jellegű Bonyhád kulturális éle­te is érzi a nyári hónapok ha­tását. A holtszezont azonban nem tekintik valamiféle szünetnek, megállásnak a népművelés munkásai. A felkészülés, a ter­vezés, a szervezés, az őszi és téli hónapok munkája előké­szítésének időszaka ez. Nagyon sok téli rendezvény sorsa, sike­re, vagy sikertelensége ezek­ben a hetekben, hónapokban dől el. Ezért fordítanak nagy- gondot, különös figyelmet a megalapozásra. De vegyük sorrendben, mit csinál a járási művelődési ház vezetősége és aktívahálózata, milyen gondofc foglalkoztatják a népművelési embereket, ho­gyan folyik a készülődés? Kezdjük azzal, hogy a járási művelődési ház és ezzel egész Bonyhád nyári műsorellátott­sága nem kielégítő. A felső szer vek mereven ragaszkodnak ah­hoz az elvhez, hogy Tolna me. gye a Déryné Színház területe, lehetőleg oda más színház ne jöjjön, vendégszerepelni. A Dé ryné Színház viszont a nyári hónapokban nem jár megyénk­ben, más színházak nem jöhet­nek, így aztán Bonyhád, a töb­bi községekkel együtt, előadá­sok nélkül marad. Nem lehet­ne engedni a merevségből, úgy hogy a Déryné Színház érde­keit se érje sérelem, de a me­gye községeit sem? A jóképességű és egyre jobb nevű bonyhádi fotoklub novem­berben megyei fényképkiálll- tást rendez a járási pártbizott­ság, a megyei művelődésügyi osztály és a mecseki fotoklub támogatásával. A két színjátszócsoport kö­tiU az egyik Nicola Manzari: Ú, mai gyerekek című vígjátékát tanulja, a másik Eisemann: Bástyasétány 77 című zenés víg játékának bemutatójára készül. A cigányegyüttes új darabot tűzött műsorára, a »Cigányko­vács«-ot, amelyet a csoport tagjai állítottak össze, majd Bonyhádi Márton öntött végle­ges formába. Az őszre a Petőfi Termelő- szövetkezetben német, az Ezüst kalász Termelőszövetkezetben pedig székely művészeti együ\ test szerveznek. Folyik az ének kar újjászervezése is. A kultu­rális irányelvek tárgyalásakor Döme Klára és Regős Ádám pe dagógusok ígéretet tettek az énekkar szervezésére és mun­kájának irányítására. A tánciskola a művelődési házban jelenleg. is folyik, a fia­talok még a nagy nyári mun­kák idején sem fáradnak el annyira, hogy esténkint ne len­ne kedvük egy kis táncra, szó­rakozásra. A művelődési ház vezetői, aktivistái közül többen tanfo­lyamon vesznek részt. így a mű vészeti alöadó színjátszó-veze­tői tanfolyamon vesz részt — gondoskodni kell a fiatal után­pótlásról —, Baksa Józsefné pe­dig táncoktatói tanjolyamon gyarapítja tudását. Ebből Bony hádnak is haszna lesz, afiol lakik, de Cikónak is, ahol pe­dagógus. Schmidt Henrik a fotoklub vezetője Budapesten háromnapos fototanfolyamon vett részt. Közben természetesen a já­rás községeit is rendszeresen látogatják a művelődési ház ve zetői, szerveznek, segítenek a községeknek. De erről egy má­sik cikk keretében kell majd beszélni. A tervezés, a készülődés szép lendülettel folyik Bonyhádon. Hogy az eredmények milyenek lesznek, azt majd az őszi és téli hónapokban lehet lemérni. LETENYE1 vei ezelőtt még híre sem volt a megyében az üvegtáncnak, de itt már táncolták. És kibontakozik utána egy kis község régi híres kulturális emlé­ke. Bátran mondhatjuk, hogy hí­res, mert népművészetükkel mér a huszas évek végén nemcsak a fővárosba jutottak el, hanem ven­dégszerepeitek Hamburgban, Bécs ben, Berlinben és közülük egy pár, Horváth György és felesége eljutottak Londonba is, megmu­tatni, mit tudnak a koppányszán- tóiak. Akkoriban Gyöngyösbokréta címen adták elő műsorukat, amely tartalmazta a hagyományos ka- násztáncot, üveges' táncot és a sapkatáncot. Akikkel beszéltünk, valamennyien elragadtatással me­sélik, mily gyönyörűek voltak, különösen a nők a szintén hagyo­mányos népviseletben, a tizenhá­rom péntő fölött a díszes bordó­bársony rokolyában. A lányok fejék nélkül, fonott hajjal, a fia- talasszqnyok díszes pillével a fe­jükön. Akkoriban a pedagógusok, ne­vezetesen Kovács István igazgató kezdeményezésére, áldozatos mun­kájával tört az élre a koppány­szántói kultúráiét. Ma is élnek e múlt tevékeny részesei — a tán­cosok is — a faluban. Pásti Vince és felesége, Pásti Lőrinc és fele­sége és a többiek még nem felej­tették el azokat a napokat, de a táncokat sem. Pásti Simon bácsi, szintén részese a nagy napoknak, már többször felajánlotta, hogy átadja tudását az ifjaknak, sőt sajátmaga komponálta új motívu- mokkái is bővítené azokat. S mindez a gazdag néphagyo­mány, kulturális kincs parlagon hever, illetve lassan feledésbe megy. Nem kár érte? Vannak né- hányan a községben, akik érzik, hogy kár. De nincs egy olyan em­ber, aki tenne is valamit, hogy ne menjen ennyi kincs veszendőbej Kovács István, a kezdeményező, elkerült a községből. Az őt követő és munkáját folytató Zsubori Ká­roly igazgató szintén. Illés Ferenc igazgatót a halál ragadta el, de ő mór csak az úttörőkkel próbálko­zott. Segítségei, Kaposi Zoltán is — anyja még táncolt az első tíz pár közt — elkerült a faluból Csordás Jenővel együtt, Most aztán úgy látszik, vége, kihal a hagyomány, elvész a kincs. Ha... Igen, „ha”, mert nem sza­bad, hogy elfelejtődjön ennyi ér­ték. És van is, lenne is folytatója a hagyományoknak. Itt megint a „ha ” jön közbe. Ha valaki, vagy valakik újra kézbe fognák az ügyet, Ez vár a fiatalságra, elsősorban a KISZ-fiatalokra és nem utolsó­sorban a pedagógusokra. Mind­két részről van előttük jó példa, a szervezők és táncosok tekinteté­ben egyaránt. Mily nagyszerű fel­adat lehet és kell is hogy legyen a KISZ-fiatalok számára e régi kincset újra teljes fényében meg- ragyogtatni, a maguk és mások épülése, szórakozása érdekében. S ehhez nem is kell más, csak hozzá kell fogni, Pintér István—Szabó László mm TITKOS UTAKON (14) Leült egy szabad asztalhoz és várt. Fél óra is eltelt s arra gon­dolt, hogy Atkáry — akár egyéb elfoglaltsága, akár veszély-érzete 'folytán — nem jön el erre a ta­lálkozóra, noha nem is sejthette, ■miért kérték őt ezen a lucskos, késő őszi délutánon az Anna esz­presszóba. Struzziero kutató sze­mekkel vizsgálta az eszpresszó vendégeit. Voltak itt idősebb »úri asszonyok«, amolyan régről itt maradt virágszálak, feltűnő öl­tözetű fiatal fiúk és lányok, né­hány betérő futóvendég. Egyik­ben sem vélte felismerni a Bécs- ben leírt embert. Három asztal­nál is ült magányos férfi, de egyikőjükre sem merte volna rá­mondani, hogy az Atkáry Arisz­tid. Egyébként is félt, óvatosan tett meg minden lépést. Jól kita­nulta a szakmát. Azt a szakmát, amelyre neki kell majd hosszú időn át kiképeznie a magyar kém­főnököt, aki aztán tovább adja tudását hálózata tagjainak. Mert azt már tudta Atkáryról, hogy minden képessége megvan erre a munkára, s még gyűlölködő szen­vedélye is sokkal magasabban lo­bog másoknál, csupán »szakmai« ismeretei hiányoznak. Ahogy így gondolkozott, egy mentőötlete tá­madt. Felkapta kabátját, kisietett az utcai telefonfülkébe, gyorsan kikereste az Anna eszpresszó szá­mát és felhívta. —• Halló, itt Anna. eszpresszó — csilingelt a kagylóba egy női hang. — Atkáry Arisztiddel szeretnék beszélni, legyen olyan kedves, küldje a telefonhoz... — Azonnal megnézem, s ha itt van, küldöm... — Itt Atkáry Arisztid beszél — jelentkezett egy férfihang. — Kérem, én vagyok az, aki önt az eszpresszóba kérettem. Mivel nem ismerem, kénytelen voltam ehhez a megoldáshoz fo­lyamodni. Egy üzenetet hoztam az ön számára. Melyik asztalnál ül ön? Atkáry megmondta és Struz- ziero máris sietett vissza az esz­presszóba. A magányosan ülő fér­firől a legkevésbé gondolta vol­na, hogy leendő tanítványa. At­káry arca kiélt volt, könnyzacs­kói löttyedten csüngtek pofa­csontjai fölé, haja már piszkos­szürkére őszült. Pedig viszony­lag még fiatal volt. Struzziero be mutatkozott. Beszélgetésük sutto­gássá halkult. — Ábrányi Auréltól hoztam önnek egy levelet. Segítségét ké­ri, s önt is ki akarja rántani a bajból. Olyan munkát bízunk ön­re — mondta nagyképűen Struz­ziero —, hogy különb élete lesz, mint valaha is volt. Minden lé­pése, minden kézmozdulata, min­den pillantása pénzt hoz a kony­hára. Egyébként megállapodha­tunk rendszeres havi javadalma­zásban is. Tízezer forint fix elég lesz önnek? — De hát kérem, miről van szó? — óvatoskodott Atkáry. — Azonnal rátérek. Ábrányi, tekintve a' bennelevőket, titkos írással írta. levelét. Elmagyará­zom, hogy lehet előhívni. De ezt csak az ön lakásán. Milyen kö­rülmények között lakik ön? — A nagy lakásomat elcserél­tem egy háromszobásra. Ott élek most én és egy nőismerősöm. — Nem nős? — Voltam. Most együtt élek egy hölggyel... — Hány éves? — Harminchét. — A hölgyet kérdem. —• Huszonkilenc. — Mert már azt hittem, hogy egy fiatal fruska. Azok tudniil­lik nem éppen veszélytelenek a mi szakmánkban... — Efelől nyugodt lehet. Azt vallja, amit én. De hát mondja el már, miről is van szó? — Nézze, ahhoz, hogy maga visszakapja jogos tulajdonát, a gyárakat, szóval hogy ez a rend­szer megváltozzon, ahhoz Nyu­gatnak sok mindent kell tudnia. A változást elő kell készíteni. Áb­rányi úr, az ön régi,, kedves, gye­rekkori pajtása és barátja Bécs- ben e szolgálatban ügyködik. <3 lőtt az egyik fontos bécsi hírszer-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents