Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-09 / 159. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 1959. július 9. Idegen földben — Nem vagyok én átkozódó természetű, de szidom az ellen- forradalmat, amely annyi áldozatot kívánt, tőlem a legnagyobbat követelte. — így kesereg, sírdogál az édesanya. Ha lehet így különbséget tenni, a legjobb gyermeke az anyának a legkisebb fia, Imre volt, mindig tisztelettudó, jó dolgos, szolid gyerek. így ismerték, ilyennek ismertük őt. S most itt a hír... Ausztrália fővárosának egyik orvosa levélben közli Mernyei József né, Szekszárd, Kossuth Lajos utcai lakossal, hogy fia nincs többé az élők között. Mernyei Imre testileg-lelkileg betegen, delíriu- mos állapotban felmászott egy épület tetejére, és onnan leugor- va, esés közben szerzett fejsebébe Sidney egyik kórházában meghalt, Beteges, idős édesanyja hazavárta, mindig várta őt. Sírva, reszkető kezekkel szedegeti elő és mutatja a féltve őrzött leveleket, képeslapokat. Ezeknek mindegyikéből a szülőföld és a szűkebb haza, Szekszárd — egyre szépülő városkánk — iránt érzett rajongó sóvárgása, szere- tete árad. Még menetközben Kedden jártam Pincehelyen s a tanácsnál a község lakói nevében nagy panaszt közöltek velem. Villanyhálózat-bővítés folyt a községben: a Vörös Hadsereg útjára, a Zrínyi, Apponyi, Gyulai utcákba is bevezettették a villanyt. A kivitelező a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat volt. A hálózatbővítés a falu lakosságának összefogásával történt: közös erőfeszítéssel biztosították hozzá az anyagiakat. Községfejlesztésből fedezték a költségeket s itt kell megjegyezni, hogy nem is kis ösz- szegről volt szó: mintegy 600 000 forintba került a hálózatbővítés, A lakosságnak — talán mondani sem kell — régi kívánsága volt ez, hiszen mindenki tudja, hogy a villany milyen nagy áldás az emberiség számára. Igyekezett ezekben az utcákban mindenki bevezettetni a lakásába is a villanyt, elvégeztették a szükséges és eléggé költséges szereléseket. Ugyanakkor jónéhányan megvásárolták már a rezsót, vasalót, rádiót s nap nap után várták, hogy kigyulladjon a villany. Ezt azonban hiába várták mindeddig. Megtörtént a műszaki átadás, átvétel, a tapasztalt hibákat kijavították, ezt is jegyzőkönyvezték, a kai. — ön, Ábrányi úr, ír majd egy levelet Atkárynak. Struzzie- ro úr diplomáciai útlevelével sza badon közlekedhetik a határon. Ha csak valami butaságot nem csinál — könnyen átviEeti a levelet és visszahozhatja a választ. Persze minden veszélyt figyelembe kell vennünk és nagyon óvatosan kell kezelni a dolgokat. A levelet Ábrányi úr vegytintával írja. Az amerikai belső zsebébe nyúlt és egy három-négy köbcentis, különleges alakú, lapos üvegcsét tett az asztalra. Majd tárcájából előhalászott egy tollat s elkezdte magyarázni, hogyan kell bánni ezekkel az eszközökkel. — Ezzel a vegytintával papírra, szövetre, faháncsra, kőre, por celánra lehet írni. A művelet köz ben az írás öt percig látható. Aztán eltűnik. Nem hoztam magammal az előhívó vegyszert, amely szintén »speciál« készítmény. Ha ezzel bekeni a leírt szöveget, akkor az öt-hat percig látható, aztán ismét eltűnik. Ha újból bekeni, ismét látható. Erre több okból van szükség. Egyrészt azért, hogy ha netalán lelepleznék, olyan tárgyat találjanak az illetőnél, amely teljesen üresnek tűnik. Az előhívót csak nagyon ritkán tudják előállítani Párizsból írta az egyik képeslapot, amelyről olvassuk: „ ... sokszor csókolom drága édesanyám, a világ legszebb városából. Hiába, nekem Szekszárdi még ennél is sokkal szebbv” Más, későbbi levelében Ausztráliából ezt írja: ! „Engem most már semmi sem érdekel, csak a hazamenetel. Miért is kellett nekem eljönni?” — teszi fel mintegy önmagának a gyötrő kérdést. Miért? — Mindene megvolt itthon — így az édesanya. Itt Szekszárdon, a Széchenyi utcában volt jól- menő fodrászüzlete, nem volt annak semmi gondja. Mégis elment szegénykém, búcsú nélkül, vitte az áradat — motyogja maga elé. Nem gondolta meg, amikor elment, hogy mit tesz, persze hogy nem. Amikor azon az 1956-os ködös, borús késő őszi napon kis motyójával nekivágott a nagyvilágnak, nem gondolta, hogy számára onnan már nem lesz visszaút..; — Miért nem jött haza, ha annyira visszasírta Szekszárdot, ha olyan erős honvágya volt? — kérdezem az összetört édesanyát. hálózatba be is kapcsolták az áramot, de a lakásokat nem kötötték össze a hálózattal. A tanács levelet írt ebben az ügyben, a villany azonban nem gyulladt ki e négy utca lakásaiban. Eddig a pincehelyiek panasza. Hazajövet felkerestem a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat főmérnökét, Kisteleki Gusztávot, aki azonnal telefonált a hőgyészi üzemvezetőséghez és intézkedett az ügyben, s ezután a következőket közölte szerkesztőségünkkel: — A hálózat műszaki átadása megtörtént, de a leltár és rajzok átadásánál késlekedés volt, vagyis az adminisztrációnál hiba csúszott be s így mi csak később kérhettük a bekapcsolást. A bekapcsolási engedély még nem érkezett meg. de utasítást adtam ki, hogy próbaüzemre kapcsolják be ezt a részt, s rövid időn belül meg kell érkeznie a bekapcsolási engedélynek is. így tehát néhány napon belül megkezdődik a bekapcsolás, égni fog a villany Pincehelynek ezen a részén is. Azt hiszem, a DÉDÁSZ főmérnökének a szava elég biztosíték arra, hogy a pincehelyiek panasza rövid időn belül megoldódik. Boda Ferenc egy-egy elhárító szervnél. Az ilyen rövid idejű előhívás azért is szükséges, hogy lehetőleg ne fecsegjenek sokat az összekötők, tehát röviden írjanak... Szóval ezzel a vegytintával irja meg Ábrányi úr levelét Atkárynak s kérje fel, hogy tegyen önnek baráti szolgálatokat. A többit Struzzie- ro úr majd szóban mondja el. — Ez a legbiztosabb — hagyta jóvá Struzziero. — Mikor lesz készen a levéllel? — tette fel azonnali választ váró kérdést az amerikai. — Ha szükséges, átmegyek a másik szobába s azonnal meg is csinálhatom... Ábrányit fűtötte a »tettvágy« s az emögött meghúzódó pénzéhség. Akár tíz évet is odalökölt volna életéből, ha ötezer dollárral azonnal »leelőlegezik« szolgálatait. Hiszen kinttartózkodása alatt elkótyavetyélte az idejét. Igaz, hogy több helyről kapott ígéretet, de ez ideig semmi konkrét nem jelentkezett. Ez volt az első. S azt is megsúghatjuk, hogy ezt sok minden más követte. E beszélgetés után néhány napra már megjelent a Szabad Európa Rádió egyik összekötője, s felkérte Ábrányit, legyen segítségükre, mint újságíró is... Ábrányi Aurél elkészítette a — Jött volna az repülve is, csak nem engedték onnan el, mert két évre aláírt, hogy ott marad — válaszol. Nem eresztik azok olyan könnyen az áldozatukat. — Elmondja még Mernyei néni, hogy Imrét ijesztgették, többször is réfnísztették ott kint, hogy ha hazamegy Magyarországra, rosszul jár. Ismerjük ezeket a módszereket. Anyja mindig megnyugtatta, ne féljen, másoknak sem lett semmi bán- tódása, hisz nem tett ő semmi rosszat, szakmabeli és sportbeli érdemei miatt mindig megbecsülték. Halála után megtalálták zsebében utolsó levelét, melyben azt írja édesanyjának, hogy neki hisz, miszerint nem lesz bán- tódása, és júliusban indul haza. Erre már nem kerülhetett sor, mert az idegenben felőrölt testilelki ereje teljes fogytával megvált életétől. Leveleit betűzgetve a költő örökszép szavai jutnak eszembe: „ ... S ha lelked csillapuló viharának észrevétlen ezer új hangja támad, süvít, sikolt, s az emlékezés keresztfáira Téged feszít a honvágy és a bánat.” Felelősség, felelősség — mor- zsolgatom ezt a szót. Miért hagyta el és miért nem tudott visz- szajönni hazájába Mernyei Imre és a többi hasonló fiatalember? Ki a felelős? Becsapták, félrevezették őket akkor és később is, azt teszik nap mint nap. Felelőtlen felelősök ezek a hazánkban és Nyugaton élő úriemberek, akiknek érdekük, hogy országunkra aljas rágalmakat szórjanak, hogy megszédítsék, és ha lehet, hazájuk ellen fordítsák hazánkfiait. Sikerült ugyan nekik belezavarni a bizonytalanságba, majd ideig-óráig megfélemlíteni a Mernyei Imréket és másokat, de szoros és eltéphetetlen szálak fűzték hazájukhoz ezeket az embereket, mert azt saját példájukból is tudták, hogy ez az ország most már igazán a nép hazája. Mernyei Imre és a többi — sajÍ fos, nem kevés — hasonló sors- a jutott hazánkfia abban a fojtogató légkörben, a kapitalizmus testet-lelket őrlő rendszerében nem tudott élni, nem tudta azt megszokni, mindenáron elkívánkozott onnan. Sorsuk, haláluk vádirat. A magyar nép, a dolgozó emberek alkotta ítélőszék a vádlottak padjára ülteti az 1956-os magyarországi ellenforradalom hazai és külföldi előkészítőit, akik földönfutóvá tették, majd a halálba kergették ezeket a szerencsétlen, eltévedt fiatalokat, ök a felelősek! Somi Benjaminné levelet, még aznap délután átadta Strüzzierónak s hozzákezdtek a feladat részletes megbeszéléséhez... A magyar határsorompó előtt egy nagy, fekete diplomáciai rendszámú kocsi állt meg. A határőrtiszt udvariasan elvette Struzziero Adalberto iratait. A vámőr csak kívülről szemlélte a nagy fekete kocsit, nem volt joga ahhoz, hogy belenézzen. Struz- zierot belső idegesség fogta el. Igaz, három esztendős működése alatt nem ez volt az első ilyen jellegű feladata, de ez mégis eltért a szokványostól. Reábízták egy fontos magyarországi kémszervezet kiépítését... Ábrányi levele Struzziero noteszébe volt beépítve. A noteszből — bárki beletekintett — nem állapíthatta meg, hegy abban ezeken a tiszta lapokon valami !is írva van. Olasz notesz volt s imég ha »bukik« is — akkor is sok munkát ad az elhárítóknak, hogy kibogozzák, mi mindent rejteget a kis notesz. Amikor visz- szakapta iratait s a szuronyos határőr felhúzta a hegyeshalmi sorompót, Struzziero Adalberto megkönnyebbült szívvel taposott a gázpedálba. Budapestre érkezvén ismét elfoglalta szolgálati lie lyét az olasz követségen, visszaÖrömhír a pincehelyieknek Gondolatok aratáskor Szaporodnak a keresztek. Ahol még reggel alázatosan hajtott fejet a teleszemű kalász, ott estére már keresztek sorakoznak szép renddel. Engedelmes, gyönyörű és békés »csatarend« a holnap és a jövő mindennapi kenyere. Régi aratóünnepek jutnak az eszembe, és ha arra gondolok, nemcsak emlékezem. A kalászokból font koszorú — aki élőt szőr fonta meg művész volt a javából, mert az életet és a szépet kötötte egybe — nagyapámat idézi, s őrzi emlékezve. Én már más szívvel és más szemmel nézem a búzamezőket és másként a búzatengerek óceánjáróját: a büszke kombájnt, mint ö. ö még fejszével verte szét a legelső aratógépet, a rész- aratók ellenségét, ma — tudom — megsimogatná, ha élne... • Részesaratónak lenni nehéz sors volt. Nem véletlen az, hogy a mezőgazdaság proletárjainak legelső ellenállása aratósztrájkbán robbant ki. A kenyér láttán korgóbb az éhség, és a búzaszálak az éhesek pártján voltak: megsokszorozták a csendőrsortűz hang ját és mennydörgéssé erősítették, hogy félemlítsék a hatalomban is gyöngéket. • Pipacsvirág. Árokpartok hivalkodó, szép, de üres cifrasága. Pompája van, de tartalma nincs. Ha letéped, pár perc múlva halott, fonnyadt, mert gyökértelenné vált, nem lophatja tovább a gabonaföld éltető erejét. A búza gyökértelenül is búza marad koszorúban, kenyérben, vetőmagban. Pedig egy a föld, ahol nőttek. A pipacs csak pillanat, de n kalász: örökkévalóság... »Tempora mutantur, et nos mutamur in illis« — változnak az idők, és mi is megváltozunk azokban. A búzaszem is? Az egyiptomi fáraó-sírokban talált búzaszemek nemcsak ősei, de édestestvérei is a ma aratott szemeknek. Véletlen volna, hogy a magyar paraszt »élet«-nek hívja a búzát? Nem hiszem. »Hullámzik a búzatenger, De kevés a boldog ember..,« Hányszor és hányszor gajdol- ták ezt a múltban —- a boldog kevesek és a boldogtalan sokak. Szerencsére nemcsak a matematika, az élet is ismeri a reciprocitást. Minden megfordult, de nem a visszájára, hanem a színére. A sokasodó búzatengerrel együtt több a boldog ember. S a boldog emberek aratása a boldogság aratása. • Olvastam valakiről, hogy amikor belépett a tsz-be, éjszaka nagy titokban négy karóval megjelölte a földje négy sarkát, mert — mit lehessen tudni? A fia meg —- különben a tsz traktorosa, kénytelen-kelletlen — segédkezett a »jelölésnél« ugyan, de a legelső alkalommal kiszántotta a föld alá süllyesztett akáckarókat. Aratás után már az apa akar ta kiásni a »bűnjeleket«, hiszen saját maga előtt szégyellte az egy év előtti önmagát. Egy év nagy idő, még az öntudat bán is nagy. A karók azonban nem voltak sehol. Nem találta a jeleket, de egymásra talált a fiával. Nemcsak a gabona érik meg. * Arat az ország. Kombájnok és egyes kaszák búzatengerben és nadrágszíj-parcellákon. Az aratás után új szántás, új vetés, új növekvés, új aratás. Búza és békesség. Élet........... JÁNOSSY ZOLTÁN Új segítség a nyelvtanuláshoz Szemléltető szótáxsorozatot indított az Akadémia Kiadó A nyelvtanulás elősegítésére jelentős új", úgynevezett szemléltető szótársorozatot indított a TERRA kiadványok keretében az Akadémia Kiadó. A sorozat első számaként a magyar-német szemléltető szótár jelent meg. A szemléltető, vagy más néven képes szótárak gyakorlati módon ismertetik egy- egy nyelv szókincsét, amelyet fogalomkörök szerint csoportosítanak. A mintegy hatszáz oldalas szótár tizenkétezer szóadatot és vonult, hogy végiggondolja feladatának pontos végrehajtását. Még nem tudta, hogy veszi fel a kapcsolatot Atkáryval. Elvégre ő mégiscsak diplomata s vigyáznia kell. A véletlen sietett segítségére akkor, amikor már négy napja halogatta az Atkáryval való kapcsolat felvételét. Egy ismerősével futott össze, s kiderült, hogy az ismeri Atkáryt. Megkérte hát, értesítse Atkáryt, hogy a megadott időpontban találkozni szeretne vele az Anna eszpresszóban. — Régen láttuk egymást Arisztiddel, s nem akarom úgymond kompromittálni őt azzal, hogy mint követségi ember a lakására menjek... — magyarázta Struzziero. Az Anna eszpresszóban alig lehetett helyet kapni, amikor a megadott idő előtt pór perccel Struzziero megérkezett. Ismerősével nem üzenhette meg, hogy milyen feltűnő ismertető jelet viseljen Atkáry, hiszen gyerekkori barátságukra hivatkozott. Nagy gondban volt, hogyan ismeri fel jövőbeni munkatársát. Igaz, Ábrányi elmondta neki, hogy néz ki Atkáry Arisztid, de hát ebből a típusból sokan szaladgálnak a magyar fővárosban. (Folytatjuk.) képet tartalmaz, közöttük 193 rajzos és kilenc színes táblát. A sorozatban ebben |az évben még a magyar-orosz és a magyar francia, 1960-ban pedig a magyarangol és a magyar-olasz szemléltető szótár jelenik meg. Az új szótári sorozat iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Ma nyereménvbeféikönyv sorsoSás A nyereménybetétkönyvek 1959. második negyedévi sorsolását július 9-én, csütörtökön délután 5 órakor Pécsett, a Nemzeti Színház Kamara Színházában tartja az Országos Takarékpénztár. A húzáson minden olyan nyeremény betétkönyv részt vesz, amelyet legkésőbb 1959. június 30-ig váltottak. Kézikönyv az építési kölcsönökről, a lakásépítési tudnivalókról Az Országos Takarékpénztárnál és az építési szakvállalatoknál igen sokan érdeklődnek a lakásépítkezés különféle lehetőségeiről. Ezekre a kérdésekre ad választ a közgazdasági és jogi kiadó «Kézikönyv az építési kölcsö- nökről — lakásépítés állami támogatással« című, most megjelent könyve. Tájékoztatja az érdeklődőket a családi ház-, a társasház és a szövetkezeti lakás- építkezésekről, a lakásleválasztásról, az emeleti ráépítésekről, az épület helyreállításokról és az állami öröklakás akcióról. Ismertetést ad a házhelyekkel, a tervekkel, az építési engedélyekkel kapcsolatban és a kölcsönök megszerzésének lehetőségeiről is,
